Alvás címkével jelölt bejegyzések

A ketté tépett szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés, Okosóra
Vélemény?

Azt gondolom kevés olyan ember van ma, aki Magyarországon él nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Nekem is nehéz ámbár leginkább abból a szempontból, hogy a vidéken élő rokonok valamint az albérleti társ rendelkezik komolyabb anyagi problémákkal, amelyek rám is hatással vannak legtöbbször. Ez nyilván akkor jelenik meg, amikor többet kell kiadnom, vagy pedig segítséget nyújtok. Sajnos most is sikerült kissé megcsúszni, de úgy döntöttem ezt a tényt félre teszem, s szépen megpróbálok kikapcsolódni. Ezt több hete fontolgatom, ami nagyon nehéz volt úgy, hogy semmiféle szabadságtervet nem kértem. Ebből fakadóan aztán szembe kerültem azokkal, akik nyárra tervekkel rendelkeztek. Tulajdonképpen kötelező pihenőnapokat kiveszem a képből, akkor sajnos végig dolgoztam a nyarat. Ami nem is lett volna probléma, ha megfelelő beosztás mellett tudtam volna pihenni, s a meghozott politikai intézkedések nem nyomták volna rá sokak életére egy bizonyos problémakört, melynek hatása rám az volt leginkább, hogy több emberrel a kommunikáció alapja inkább a panasz, elkeseredettség, harag és rosszkedv kiadása volt. Utóbbi érthető, hiszen megkönnyebbül az ember, ha kiadja magából, ami bántja, továbbá segítséget is kaphat még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy meghallgatásra kerül az illető. Azonban ez nagyon sok energiát el tud vonni az embertől, s én is éreztem azt már egy ideje, hogy nem tudok elviselni pár embert magam körül, akik annyira elmerültek a problémáikban, hogy a sajátom is egyre jobban kezdett zavarni.
Fentiekből fakadóan fakadóan nagyon vártam a szabadságomat, ami sajnos eléggé rosszra sikerült. Az otthon töltött idő viszonylag pozitívnak éreztem, mert legalább kicsit kiszabadultam a fővárosból, ami rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosít még mindig számomra, mint természetkedvelő és mozgásigényes személynek. Egy nappal maradtam tovább, mert a betervezett lakásbéli szerelők egy nappal későbbre tették a szerelni valójukat, s a hét közepén haza is érkeztem. Most nem volt csúszás, s az idő is kedvező volt, így aztán szépen a Keleti pályaudvarról inkább hazasétáltam. A fennmaradó időt pedig ágyban pihenve tévénézéssel töltöttem el. Az otthon töltött idő alvás szempontjából nem volt jó, de ebből fakadóan a fővárosba való visszatérésem napján elég korán sikerült elaludnom. Mindezek mellett pedig nem is keveset sikerült most. Pihenve ébredtem, így úgy döntöttem délelőtti órákban, hogy kikapcsolódok, s a cél az volt, hogy teszek egy sétát a Hűvösvölgyi túra útvonalon, majd pedig utána este a Margitsziget lesz célba véve. Kettő közül sajnos az elsőbe tudtam belevágni, mert sajnos félúton vissza kellett fordulnom, mert probléma keletkezett itthon. 

Viszonylag sikeresen megoldottam a helyzetet, de a nap hátralevő részét már itthon kellett töltenem. Annak fényében kicsit ideges voltam, hogy tudtam másnap jönnek a szerelők, s nagy valószínűséggel a fél nap itthon üléssel fog telni, s a másik pedig takarítással, ami meg is valósult. Aztán végül kaptam egy telefont, s mivel kevesebben lettünk kilépők és betegséggel küzdőknek köszönhetően végül egy nappal rövidebb lett a szabadságom. A fennmaradó nap időjárási bizonytalanság miatt csak a napi bevásárlást, s a helyi parkon való áthaladást némi kerülőúton történő sétálással mertem bevállalni. Azt nem mondom, hogy kiakadtam a történtektől, de azért némileg frusztrált, hogy a betervezett dolgok csupán negyedét tudtam megvalósítani. 

Mint ahogyan fentebb említettem a kormányintézkedések engem is érintenek, s habár hiába vagyok fizetőképes, ami azért nekem is feladja a leckét, de a velem kapcsolatban lévőknek azért komolyabb problémát jelent. Ámbár voltak terveim az évre nézve, de végül ezeket tulajdonképpen feladtam. Olyan film nincs, amely annyira érdekelne, hogy beüljek egy moziba, s a nyár végével még a strand lehetőségét is elvetettem. Azt megbeszéltem odahaza, hogy stabil a munkám, s habár maradt még pár nap szabadságom, de hazalátogatást karácsonyra tervezem. A lassan beköszönő ősz mellett a kirándulóhelyeket venném célba, de kérdés mennyire fog összhangban lenni az időjárás a beosztásommal. Mert bevallom inkább legyen jó idő, amikor itthon vagyok, mint amikor dolgozok. Bízok benne, hogy november közepéig lesz olyan időjárás, mely megengedhetővé teszi a kicsit lazább öltözködést, mint a farmer és a vastag pulóver párost, mert szívesen igénybe venném a sétáimhoz a korábban megvásárolt Honor Band 6-ot, mellyel továbbra is meg vagyok elégedve. Mindezek mellett bízom abban, hogy még egyszer sikerül este kijutnom a Margitszigetre a szökőkúthoz, valamint megnézni a naplementét a Normafánál. A héten pedig tervezek egy sétát a Farkasréti temetőben, ahol legtöbb híres ember nyugszik. Korábban már jártam ott, de akkor és most is kegyeleti okok miatt nem készült róla írás, hisz fényképek nélkül elég érdekes lett volna.
Annak örülök, hogy kicsit hűlt a levegő, mert így nem kell a ventilátornak mennie folyamatosan, s mivel nem izzadok este, de az ablak továbbra is nyitva lehet az elmúlt napokban kicsit minőségibbnek éreztem az alvásomat. Mondjuk hozzátartozik, hogy lefekvéskor az internetről beszerzett nyugtató zene szól a háttérben, valamint a fent említett okosóra rendelkezik alvási időmérésnek, így kezdek leszokni arról, hogy ágyba kerüléskor elkezdem nézegetni az időt. Ebből pedig következik az, hogy elkezdem magam stresszelni, hogy nem fogom tudni magam kipihenni, fáradtan fogok ébredni, s emiatt nem sikerül elaludni. Ez javult az elmúlt három hétben, s bízom benne további pozitív változás fog majd jönni ezen a téren, ami véleményem szerint sokat fog dobni azon, hogy mennyi energiám lesz, valamint mekkora lesz a tűrőképességem egyes dolgokkal szemben. 

Elkezdődött, aminek senki nem örül

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

„Csak” 6 hét…

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

… csak. Csak ennyit kell kibírni a következő szünetig, ugyanis az őszi a mai napon véget ért, s holnaptól irány a suli, vissza a szürke hétköznapokba, illetve jöhetnek a heves szitkozódások részemről a korán kelés, hideg miatt. Mert igen, az utolsó napokat már a négy fal közt töltöttem, hisz már repkednek a mínuszok, sajnos.

Vicces az, hogy csütörtökig már éjfél előtt hulla voltam, mondjuk ez köszönhető az óra átállításnak is. Persze nem lennék az, aki képes pont az utolsó napokra felborítani alvási ciklusát, s végül hajnali 4-kor elmenni aludni. Mert ez volt tegnap. Hihetetlen, pedig örültem annak, hogy végre beáll az este 10-11-es sávra az alvásom. Tévedtem.
Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 10 nap. És még hat hetet kell kibírni a téli szünetig. Szilveszterkor pedig le lehet részegedni a sárga földig, hogy soha többé őszi,téli szünet.

Hörcsög kaparászás tücsök zenével

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Azért ez szép. Írtam egy bejegyzést, amiben összefoglaltam az elmúlt két nap eseményeit, erre eltűnik.De nem baj, fejemben még megvan az előző „szerkezete.

Nos, ahogy már lentebb kifejtettem pénteken megérkezett a fizetésem, amit a gyakorlatért kaptam. Ropogós 14.300 forint, aminek nagyon örültem. Aznap éjszaka csak 5 órát aludtam, de az sms elolvasása után bizony nem voltam fáradt. Irány a város, ahol kivettem a pénzt, s azonnal a pályaudvar felé vettem az irányt, ahol megvettem a jegyemet.

Aznap éjszaka megint csak nem tudtam aludni, hisz hiába feküdtem le viszonylag hamar, a hörcsögeim csak gondoskodtak róla, hogy bizony ne legyen zavartalan az éjszakám, s 2.45-kor már fent „kukorékoltam”, holott elég lett volna 4-kor felkelnem. 4-kor már be is vettem a fájdalom csillapítót, mert éreztem, hogy szükség van rá, hisz két napig csak 5 órát aludtam. Nem sokkal 5 előtt elindultam a pályaudvarra, ahol akár rossz vonatra is szállhattam volna, ugyanis a pályaudvar egyik részében 4-es vágányra, a másikon 7-es vágányra volt kiírva a pesti vonat, ténylegesen pedig 6-osról indult.

A vonaton majdnem összetalálkoztam volt osztálytársammal, de ő nem vett észre, az ülőhelyemet féltettem, a Kalauz sem jelent meg időben, így maradtam egy helyben. Fél úton keresésére indultam, de úgy nézett ki, hogy időközben leszálltak valamelyik megállón. Ám a keletiben sikeresen kiszúrtam a tömegből, habár pár percet még hezitáltam, de aztán mégis utána eredtem, s ráköszöntem. Tény és való, sok furcsa ember van, de egy időben, és ennyit még nem láttam, gondolok itt a nagy drámára, melynek középpontjában egy szál cigi állt, vagy a fején egy üveggel mutatványozó öreg úrra.

Addig szórakoztam is, izgatott is voltam, de utána már jöttek a csalódások. Lévén, hogy egy fórum találkozóról van szó, nem sült el valami jól. Kezdve azzal, hogy a kezdeti 15 fős lelkes jelentkezőből csak 6 maradt, ténylegesen pedig csak 4-en jelentünk meg, a két távol maradó személyről pedig nem tudtunk semmit, s ez bizony rányomta a bélyegét a hangulatra, s amikor a 4 fős társaság 3-ra csökkent, ez kés volt az egyébként alig észrevehető hangulat „szívébe”.

Összegezve nem bántam meg, hogy elmentem, viszont az utolsó pillanatban lemondók, a szervezési fázis (ami kritikán aluli volt), majd a kivitelezés, s a ténylegesen megjelentek száma nagy csalódás volt. És hát ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy akkor mit is akarhat egy közösség, ha egy napos találkozó ilyen? És még költségileg sem volt megterhelő, én összesen 5400 Forintot költöttem.

Hazaérve nem estem egyből az ágyba, hisz 15.13-as vonattal indultam haza (amit egyébként baromi nehezen találtam meg, majdnem lekéstem, pánikoltam rendesen), s már 18-kor itthon voltam. Fürdés után meg tévéztem, majd este bepótoltam azokat az órákat, amelyek kimaradtak az előző két napban, így 13 órát aludtam összesen.

Korábban már hangot adtam annak, mennyire is unatkoztam ezen a nyáron. Hát most visszasírom azokat a napokat, ugyanis letagadhatatlanul közel van az iskola. Ma megvolt az első álmom ezzel kapcsolatban, továbbá kezd a tudatalattim is felszínre törni, ugyanis ma 8-kor keltem, kipihentem, és alig tudtam vissza aludni még egy órát. Tavaly is ez volt, az utolsó két-három hétben elkezdődött az iskolai időre való átállás (anélkül, hogy tudatosan készültem volna rá), utolsó héten már 6-kor meg 7-kor keltem.

Hogy a cím se legyen megmagyarázatlan, tegnap este nehezen aludtam el. A hörcsögeim folyamatosan kaparásztak, mellé társult a tücsök zene, amit a szobámból élvezhettem. Ugyanis feltehetően mikor szellőztettem egy ilyen „muzsikus” valahogy bejuthatott a szobába. De szerencsére nem folyamatosan, s nem egész éjjel húzta a nótáját.

Lényegében nincs mitől félnem, csak az időm nagy részét az iskolában fogom tölteni, de azért mint minden ember, jobban örülnék, ha nem lenne. De ez természetes.