TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Tovább

Így tervezzen az ember…

Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a “kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.

A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy  effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:

Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.

 Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.

Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.

Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget  a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.

Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:

A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD  – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon.  Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.

Alias: 5.évad

Egyetlen egy akciófilm/akciósorozat sem tudta felkelteni a kíváncsiságomat, egyetlen egy ilyen műfajú alkotás sem nyerte el a tetszésemet, amit unalmamban végig néztem. Igaz, legtöbbje iskolai filmnézés kereteiben történt a megtekintés.
Aztán egy nyáron láttam az Alias reklámját az RTL Klub jóvoltából, így hát a második évaddal kapcsolódtam be a sorozatba. A hosszú szünetek az évadok között (gondolok itt a második és harmadik közöttire) lehetővé tette, hogy egy ismétlés keretein belül megtekintsem az első évadot először, a másodikat pedig újra. A harmadikat is így kezdtem, de a net bevezetésének köszönhetően napok alatt végeztem a szériával, ami a Magyarországi harmadik évados premierjekor (amit bátorkodtak másfél évvel a második évad után műsorra tűzni) már rég kifutott.
Rendkívül összetett, s izgalmasan felépített széria ért véget a 105 epizóddal. Most tulajdonképpen véget ért, vagy csak simán megkapta a kaszát nézettség fényében nem tudom egészen pontosan. Az utóbbit tartom valószínűnek, hisz nézettségileg nem remekelt túlságosan, ráadásul négyszer kapott új időpontot a széria. Igazából lényegtelen, hisz van lezárás, azaz ha valóban elkapta a kasza éle a szériát, akkor a tévé társaság jó fej volt, s időben szólt, s így nem maradt lógva semmi.
Valahol örülök is, hogy öt évad alatt véget is ért, hisz nem láttam volna értelmét további évadoknak, s minden bizonnyal előbb vagy utóbb ellaposodott volna, mint sok más széria. Az ötödik évad nem csak arra bizonyíték, hogyan lehet egy szériát tökéletesen lezárni, hanem arra is, hogy bizony az íróknak is van sütni valójuk, így ha az adott karaktert alakító színész/színésznő valami oknál fogva nem tud úgy részt venni a forgatáson, mint ahogyan kellene, arra van megoldás. Jelen esetben a példa itt is él, csak ugye a részletek mögött.
Tovább

Alias: 4.évad

És igen. Szinte rekordidő alatt sikerült megtekintenem immáron másodjára kedvenc szériám negyedik évadját.
Egyrészt naprakészen nem tudok lenni az aktuális szériákkal, amiket épp követek, másrészt azért előfordul, hogy unatkozok. S mivel úgy is annyi mindent töltöttem le, de nézni nem néztem őket vissza, ráadásul az Alias első évadának első kiadására tavaly tettem szert, így már illet neki ülni. S úgy voltam vele, ha az elsőt megnéztem, akkor megnézem a többit is.

A harmadik évad volt az utolsó, melyet heti bontásban követtem, ráadásul itthon. Korábban már leírtam, hogy a hazai kereskedelmi csatorna milyen hosszú szüneteket hagyott az évadok között (és igen, ilyenkor gáz, amikor az ember nem tudja net segítségével megtekinteni kedvenc szériájának újabb epizódjait, vagy nincsenek kábelcsatornái). Minden bizonnyal ráztam volna az öklöm a negyedik évad kapcsán, de szerencsére bepótoltam lemaradásomat, amint rájöttem hogyan is kell kedvenc szériám epizódjait beszereznem.
Bevallom így vizsgák előtt elsősorban nem szórakozásra helyeztem a hangsúlyt. Ráadásul a negyedik évadot annak idején talán két nap alatt tekintettem meg, s az újdonság hatására rendkívül sok hibáját nem lehetett észrevenni, ám az újranézés következtében ezek napvilágot láttak, ráadásul szép számmal, így legtöbbször háttérhangként ment. Természetesen drasztikus minőségcsökkenésről a negyedik évadnál sem lehet beszélni, de az tény, hogy nem jó irányt választottak a készítők (akikre elméletileg az anyacsatorna hatott). Mindenesetre a negyedik évadra is jellemző volt, hogy egy jól irányzott, s remekül összehozott évadfinálé bizony fel tudja tenni arra a bizonyos betűre a pontot.
Tovább

Alias: 3.évad

Lassan annyi szériát nézek, hogy egyre inkább esnek ki az aktuálisak. A korábbi epizódokra, szériákra már nincs is időm. Viszont erőt vettem magamon, s neki álltam egykori kedvencemnek, az Alias-nak. Ez bizony nem most volt, de egyre inkább közeledek a végéhez, hisz már csak két évad van hátra.

Több ok is szólt amellett, hogy elővegyem régi kedvencemet. Először is ez az utolsó évad, amit szinkronnal láttam, továbbá hétről hétre követtem. Mivel gyakorlatilag napok alatt néztem meg a negyedik, s az ötödik évadot, így nem árt újra nézni, hisz sok minden nem rémlik már belőle, mint a kezdeti három évadból.
Nem rajongok az akció műfajért sem filmben, sem sorozatban. Azonban az Alias csak tudott valamit, amivel megvett, ráadásul egy olyan briliáns cliffhanger-rel, mint amilyennel végződőtt a második évad nem volt kérdés, hogy maradok a következő évadra is, habár innen is üdvözlöm az RTL Klub nevet viselő förtelmet, hisz gyakorlatilag majdnem két évet kellett várnom a folytatásra még annak idején a netmentes időkben.
Természetesen rengetegszer megfordult a fejemben, hogy a széria DVD formájában visszakerül a polcra. Leginkább azért, mert a harmadik évad volt az, amit utoljára heti bontásban néztem, s az utolsó kettőt három évvel ezelőtt megnéztem pár nap alatt, így az utolsó két évadból már nem sok minden rémlett számomra, előtte pedig érdemesnek tartottam lepörgetni az előzményeket.
Tovább

Ünnepek után

Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.

Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.

Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…

Alias: 2.évad

Nehéz szülés volt. Nagyon nehéz. Egyik kedvenc sorozatomról van szó, amit 2003-ban kezdtem el nézni, s ez volt az első, ami igazán berántott. Legfőképp a második évad vége, ami nálam benne van a top10-ben, annyi szent.
Az Alias volt az a sorozat, ami bebizonyította nekem, hogy nem csak brazil százvalahány részes szappanora jelenti a “sorozat” fogalmat, hanem igenis lehet igényes szériát csinálni, ami mind történetileg, mind látványilag vetekedhet akár egy átlagos mozifilmmel is.
Ahhoz képest, hogy kedvenc szériámról van szó, nem jutott idő az újranézésére, pedig már két éve ott pihen a polcomon, s 2004 se most volt. A sorozat egyébként öt évadot ért meg, s 2005-ben ért véget. Épp ezért nyílt ki a bicska a zsebemben annak idején, hogy rég lement az egész sorozat odaát, amikor az RTL Klub (és vele egyidőben) az AXN bátorkodott folytatni a harmadik évadot. Természetesen mindezt alig másfél évvel a második évad leadása után, ami megbocsájthatatlan bűn a második évados zárás után. Persze nem tudtam real time nézni, ugyanis abban az időben még nem rendelkeztem internet hozzáféréssel, így kénytelen voltam alkalmazkodni a kereskedelmi csatornákhoz (sajnos).
Még tavaly sikerült szert tennem egy eredeti, új első évados csomagra áron alul (tervbe van véve a további évadok is), amibe csak belenéztem, majd repült a polcra. Viszont idén ősszel úgy döntöttem ideje lesz előkapni, hisz már kifutott sorozatról van szó, s az öt évad se olyan sok. Csak ugyebár nincs olyan sok idő, s csak csak elmaradt a napi egy epizód, amit terveztem. Így végül kis adagokban haladtam előre, s szerencsére a nap ünnepi itthon döglésnek köszönhetően fejeztem be a második évadot.
Tovább

Vége a várakozásnak!

És igen, tény és való, hogy bizony vége a várakozásnak.
Jómagamnál mindig problémát jelentett a PC-m elavultsága. Ugyan nem vagyok nagy játék őrült, de azért akad egy-két kedvenc, amit azért szerettem volna rögtön megjelenés után kipróbálni normális minőségben, ám ez valahogy mindig meghiúsult, természetesen abból az okból kifolyólag, hogy a PC-m elavult volt.
Nos tavaly meguntam ezt az állandó sz@rságot, s úgy döntöttem elég a használt bóvlikból, ideje lesz egy teljesen új PC-t beszerezni. Először is valóban nem vagyok nagy játékos, szóval csak egy-két játék volt az, amiért muszáj volt beszerezni egyet. Valahogy pont egy évvel ezelőtt vettem meg a Videó kártyát, igaz az is alsó kategóriás volt. Majd jött az alaplap, s ezután jött egy kisebb kihagyás, hisz nem állt rendelkezésre annyi anyagi, továbbá időközben leértékelve megszereztem az Alias teljes első évadát szinte bagóért, meg ugye jött az április, s bizony a nagy kedvencet, azaz a Terminator: The Sarah Connor Chronicles magyar megjelenését is meg kellett venni, hisz csak 5900 Ft-ért adták.
Ugye augusztusban volt az a bizonyos pesti kiruccanás, szóval annak maradékából sikert megvennem a PC házat, majd egy hónappal később memóriát is. Szóval kérdés az volt, hogy a jelenleg használatos vinyó jó-e lesz az új gépbe?

Ugyan én nem reménykedtem abban, hogy majd pénteki napon kapunk bármiféle juttatást, de tévedtem, ugyanis tegnap azzal kezdődött a napom, hogy anyám belenyomta a kezembe a pénzt. Persze semmi reggeli, egyből menni processzort venni. Eredetileg egy Intel Celeron 2,4 Ghz kétmagos processzort néztem ki, azonban nem volt, csak 2,5 és 2,2. Persze a 2,5-re nem volt pénzem, el is keseredtem, de megvettem a kisebbet, gondolván a jelenlegitől úgy is jobb lehet.
Hazajöttem, persze egyből neki a szerelésnek. A Windows 7 persze folyamatosan újraindult, ráadásul egy CPU Fan Error! hibaüzenettel együtt. Végül a neten találtam rá megoldást, s jómagam is legszívesebben fejemet vertem volna a falba, ugyanis a rossz helyre dugtam a hüűőt, ehh… Elment az egész délutánom, mire öt óra fele sikerült feltenni az XP-t, mivel sem a Vista, sem a Windows 7 bejelentkező képernyőre nem adta be a nyelv választott, s ennek fényében nem tudtam feltenni egyik operációs rendszert sem.
Ugyebár jelenlegi gépemben csak egy giga memória van, tehát az XP feltevése ugyanolyan lassú volt. Ugyan volt itthon egy eredeti verzió, s annak másolata, de én egy másikat akartam feltenni, ami miután leformázta a merevlemezt kérte a Service Pack-kal felszerelt lemezt. Na ekkor kezdődött minden elölről.

De szerencsére az eredeti másolatával felment, habár alapból sikerült elcsesznem az egész rendszert, ugyanis nem tudtam aktiválni az XP-t, ami annak volt betudható, hogy rossz volt az idő. Persze ezt azután vettem észre, miután mindent feltettem amit kellett. Mivel az idő 2002 januárt mutatta, pár ingyenes használható program automatikusan kilőtte magát. Hurrá!
Szóval jött az első teszt: Tomb Raider Underworld. Ezután következett az áll keresése, ugyanis hihetetlen gyors a játék, még überdurva nagy felbontáson is (habár én 1024×768-as felbontásnál nagyobbat nem használok, elég erre a felbontásra egy vonalsimitás, és kész is az egész).
Természetesen jött a nagyobb falat, az igazi kihívás, a Terminator Salvation : The Videogame, amely a fenti címmel ellentétben még el sem indult. WOW, pár dolgot kilőttem miközben tettem fel, naná, hogy nem indult el: re-install. És igazi teszt még jobban meglepett: semmi szaggatás, semmi fagyás, elméletileg egy most elavult, alsó kategóriás videó kártyával is megy szépen akár a legnagyobb felbontáson is, mindenféle szaggatás nélkül. Uh, büszke voltam magamra. 😀

És akkor film/sorozat bolond lévén teszt, hogy mennyit is tud a gép, azaz HD tartalmak. Egyetlen egy nagy probléma, hogy a gépet nem tudom rákötni a tévére, így marad majd a kis monitoron való sorozat nézés (igaz, a DVD tönkre menetele után más nem marad feliratok cuccok esetében). 720p megy, mint az álom. Magától értetődő volt, hogy kell valami, ami ekkora felbontást képvisel. Választás: aktuális Supernatural epizód. Még nem néztem meg, de ami késik, az ugye nem múlik. És akkor kellett valami, amin tudom tesztelni az 1080p-t is, így maradt az Avatar trailer, noha én nem sok különbséget láttam 1080p és 720p között, de az utóbbira teszem le a voksomat, mivel kisebb mérettel rendelkezik.
Egyelőre csak nézésre fogok letölteni ilyeneket, kiírásra marad a mezei avi kiterjesztést, mivel nincs még nagyobb másodlagos vinyóm, továbbá egy lemezre negyede férne fel, mint eddig, s nem utolsó sorban új DVD lejátszó esetében ugyanúgy csak PC-n tudnám nézni a dolgokat, habár utána nézek majd, hogy van-e valamilyen átalakító hagyományos tévéhez.

Alias: 1.évad

Még idén tavasszal sikerült szert tennem az első évadra, méghozzá eredetiben, az már csak ráadás volt, hogy csupán új, bontatlan kiadás volt 2000 Forintért. Ugyan csak bele-bele nézegettem, de ebben a formában az első évadot nem néztem végig, habár többször belekezdtem, de időhiány miatt inkább passzoltam az egészet. De az őszi szünet alkalmat nyújtott rá, habár nem olyan tempóban sikerült haladnom, mint ahogyan azt elterveztem, de az első évadot sikeresen legyűrtem.

Magával a szériával még 2004 nyarán ismerkedtem meg az RTL Klub jóvoltából, s ahhoz képest remekül berántott, hogy a második évaddal kapcsolódtam be a történetben. Mondjuk a csatornának hála már rég befejeződött sorozat évadjai a negyedikig kb. 2-2,5 éves időközzel futottak be. De szerencsére időközben lett internet hozzáférés, s máris tudtam pótolni a lemaradásomat.
Jómagam nem túlzottan rajongok az akció műfajért kb. egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány ilyen műfajú sorozatért/filmért rajongok. Ezzel ellentétben az Alias teljes mértékben kiemelkedik, s így újranézve az első évadot be kell vallanom, rendkívül összetett, zseniálisan kivitelezett szériával volt dolgom.
És persze nem utolsó sorban érdemes megemlíteni azt is, hogy J.J. Abrams keze alól került ki, szóval bárkinek érdemes egy próbát megtenni vele.

Tovább

Méltatlanul hanyagolt szériák (?)

Legkésőbb szeptember végére elindul a 2009/2010-es amerikai tévés évad. Érdeklődési körömbe elsősorban – és persze kizárólag – a sorozatok kerültek. Amelyik sorozat túlélte a tavalyi évet, az idén megint nekifuthat, aztán látjuk, hogy mi sül ki ebből. Ki mondja azt, hogy ennyi elég? Én, vagy a tévéadó?

2008/2009-es tévés évad érdekes volt számomra. Napi szinten 2-3 órát töltöttem sorozatok nézésével, hétvégén 4-5 órát, ami összeségében nem sok, hisz emellett iskolába jártam, jutott időm tanulni is részben, továbbá amint kijött a jó idő, azonnal bevezettem a napi szintű mozgást, amit kizárólag a szabadban lehetett elvégezni.

Még májusban kezdtem el blogolni, terveim közt szerepelt jó pár kritika filmekről, sorozatokról, játékokról. Sorozatok közül jó párat sikerült meg is írni, de a többi valahogy elsikkadt, nem véletlenül. Egyrészt nem unatkoztam eléggé, hogy elővegyem őket, és megfelelő képet vadásszak hozzájuk, másfelől nem is sikeredtek olyan jóra, mint amilyennek tűntek. Persze 1-2 kivétel azért mégis akad, amelyik azért kapott helyett eme posztban, mert már kevés időm maradt hátra a nyári szünetből, és inkább hanyagolom a kicsinosított, tudatosan felépített kritikát.
És akkor akkor a részletek mögött spoiler halmaz…

Tovább

Tervek…

Anyám úgy kb. három órája kijelentette, hogy ő bizony hétfőn elmegy és csak pénteken, vagy szombaton jön haza. Ennek úgy igazából semmi köze nem lenne hozzám, de pár részlet eléggé is érint, így jelentősen át kellett gondolnom mit akarok majd csinálni az utolsó héten. Pontosabban azt, hogy mit tudok csinálni az utolsó héten, mert hát időzíteni azt tudni kell.

Hogy mi is a probléma? A probléma az, hogy van két aranyos kutyánk. Ez önmagában még nem jelentene problémát, ha nem egy nagy családi házban laknánk, ami három részre van osztva, így mi, valamint két idős, külön álló emberrel osztozunk az udvaron. Az egyik kutyával semmi probléma nincs, viszont a másik már elég öreg, s eléggé elkényesztette anyám, s ha elmegy valahová, akkor bizony nem tud csendben maradni, akár hol is van. Ráadásul még kiskorában kikönyörögtem, hogy ne csukjuk ki a hidegre, így a lakásban van a másikkal együtt (most őszintén, kit tud kicsukni egy kölyök kutyát az udvarra??). Csak ugye az a baj, hogy nem tudja magával vinni, apám meg csak késő délután jön haza, szóval kemény 5 napnak nézek elébe. Hurrá, hurrá.

Mint mondtam időzíteni tudni kell, és persze pont utolsó hétre, aminek nem örülök, s az őszintén kicsit idegesít is.
Az már biztos, hogy nyugodtan nem fogok tudni semmit csinálni, itthonról meg nem szívesen mennék el, lévén, hogy szinte a ház egy átjáró, jönnek-mennek az emberek, aztán nem egy olyan van, aki teljesen felelőtlen és kiengedi a kutyákat, aztán én meg mehetek utánuk. Továbbá az öreg kutyát viszonylag én tudom csak kezelni, ha anyám nincs itthon, s mivel a másik kutyánkon kívül minden más ebnek neki megy (az udvar szomszédénak is), így a lakásban van, és csak kísérettel jöhet az udvarra, jó mi?

Az már biztos, hogy még apám haza nem érkezik, addig nem nagyon akarok elmenni sehová, őrködöm a házi kedvencek felett. Mondjuk ez csak a hétfői tervezett programomat érinti, s mivel úgy is csak késő délután szoktam elmenni itthonról, így azt legalább nem érinti. Szóval kb. délután 5-ig gubbaszthatok itthon. Szóval kiötlöttem, hogy mit is tervezek csinálni az utolsó héten, ami érinti már magát a mai napot is (igaz, még csak hajnali fél három van :D)

Strand:
Anyám kiruccanása ezt a szórakozási formámat érinti a legjobban. Azt terveztem, hogy az utolsó két hétben két naponta kijárok, hisz a kiszemelt strand ingyenes. Ez kútba esett, hisz szépen leégtem, s még mindig a “vedlési” fázisban vagyok, tehát már ez is áthúzta ezt a tervemet, de úgy voltam vele, hogy majd meglátom mi lesz a jövő héten, s ha idén nem is, de a nyári szünet alatt még utoljára kinézek. Nos jövő hétvégén már kevesebb az esélye, hogy kimenjek, viszont most vasárnap teszek egy próbát.

Játékok (PC):
Ugyan néha napján elkap a hév, és órákat ülök a gép előtt, de ez ritka, az még ritkább, hogy egy játék besszippantson annyira, hogy minden szabadidőmet ráfordítsam. Persze akad pár kedvenc, de nem hiszem, hogy ezzel fogom tölteni az időm nagy részét.
Az első játék a The Sims 3 lenne, aminek már két hete leszedtem a teljes verzióját, hogy a patch kijavítson egy súlyos hibát a játékban. Egyelőre még nem játszottam vele, csak az előző, félkész verzióval, szóval nem sok tapasztalatom van. Mivel életszimulátor, így nincs benne olyan, hogy vége, habár a The Sims 2-őt, és annak kiegészítőjét rongyosra játszottam. Meglehet az új részt majd elteszem téli szünetre, akkor úgy is itthon döglök, mínuszokba meg nem megyek ki csak úgy.
Ugyan fent van a Silent Hill első része, valamint az Alias játék, de nem hiszem, hogy velük időt fogok tölteni. Az előbbi a grafika és a billentyűzetről való borzasztó irányítása miatt, míg az utóbbit leginkább az egyhangúsága miatt passzolom. Ma este tettem fel a Tomb Raider Underworld-öt ismét. Mivel abszolút kedvenc a sorozat, a játékot teljes egészében pedig csak párszor pörgettem ki az előző két résszel szemben, így lehet ennek adok még egy sanszot (leginkább a játék lassúsága miatt hanyagolom, még kevés a vasam hozzá).

Filmek:
Mozi kilőve, semmi figyelemfelkeltő nincs a mozilistában számomra, így marad a DVD. Mivel tervezem a legújabb Harry Potter film megnézését, így újranézem az eddigi részeket, mivel nem sok mindenre emlékszem. Az első kettő tetszett, a többi már csak fogyasztható darab részemről.
Annak idején nem tudtam eléggé értékelni a Gyűrűk Urát, de miután láttam Peter Jackson King Kong-ját, úgy döntöttem adok még egy sanszot a trilógiának, melynek utolsó két része a 4 órás bővített verziót tartalmazza, azaz 11 órát szentelek majd ezekre a filmekre.
Még két kultikus sorozatot tervezek újranézni, név szerint a Jurassic Park trilógiát, és az Alien tetralógiát. Mert ugye mire jó a digitálisan felújított képminőség, ha nem erre?
Már régóta tervezem, de sort kerítek mindenképp a négy Terminátor filmre, valamint az eddig elkészült két Tomb Raider filmre is. Ha még belefér, akkor megnézem az ötödik Fűrész filmet, ha már letöltöttem és három hónapja ott áll a korongon.

Sorozat:
Holnap bepróbálom a Sanctuary pilot epizódját, aztán meglátom maradok-e a további részekre. Megnézem a Weeds és a Hung aktuális epizódját, ami csak 40 percet fog elrabolni az életemből. Továbbá még nyár elején kezdtem el nézni ezt a Tell Me You Love Me című kemény párkapcsolati drámát, ami iszonyatosan unalmas, de mivel csak 10 részes, így a maradék négy részt már csak megnézem, amúgy is kíváncsi vagyok a végére.
Tervezem még folytatni az X-aktákat, ami a második évad 14. epizódjától tervezem folytatni, aztán meglátom mire jutok egy hét alatt, de a második évadot mindenképp szeretném befejezni.

Web & Blog:
Kb. egy hete rendesen be van halva az MSN-em, gondolom majd szeptembertől lesz megint élet, mint tavaly. Szóval nem hiszem, hogy fellépek. Fórumozgatást eddig se vittem túlzásba, azok is ki vannak halva valamennyire.
A blogot rendbe teszem, még ma, ugyanis megtaláltam a sorkizárt funkciót a részeletek mögött 😀 Egyébként, ha időm lesz, kedvem lesz, akkor röffentek ide majd kritika címén valamit a Tell Me You Love Me, X-akták illetve a The Big Bang Theory-ról, illetve még a The Sims : Castaway kritikát is szívesen megírnám.

Egyéb:
Ha a sors is úgy akarja, vasárnap strand. Ha nem, akkor a fenti programok közül valamelyik. Az már biztos, hogy késő délután én röppenek itthonról és csak valamikor kilenc tájékán esek haza. Emellett felkészülök az évkezdésre: nagytakarítást tartok.
Továbbá keddre ütemeztem be egy nagymosást, de csak az itthoni cuccaimat mosnám ki, amiből nem kevés van. Csak azt hagynám meg, ami rajtam van. 😀 Feltehetően már másnapra megszáradnak. Csütörtökre ismét egy mosást tervezek, de az utcai és iskolai ruháimat tervezem kimosni, gondolom megint tele lesz az udvar.
Utolsó sorban pedig normalizálni az alvást, azaz korán lefeküdni és korán kelni, hogy ne dőljek ki már az első iskolai napon.

Jövő hét vasárnapján pedig dobok majd ide egy szép hosszú bejegyzést, összefoglalva az egész nyarat, valamint pár sort még írok, hogy a fenti tervek közül mit sikerült ténylegesen megvalósítanom.