Ebből huhogás lesz

Ejj, ejj, azt hiszem ebből megint huhogás lesz…

Épp délelőtt írtam le, hogy azért annyira nem baj, hogy reggel 5 előtt már fent voltam, legalább ma gyorsan beszippant az ágy. Na úgy tűnik még se, ugyanis már lassan éjfél lesz, de a szememből gyorsan kipattant az álom.

Olyan 19.15 és 21.00 magasságában azt hittem elalszok, de ugye a visszatért hallást még tesztelni kell zenehallgatással is, ugyebár. Valahogy ettől teljesen felpörögtem, mint béka a turmixban, szóval ebből alvás nem lesz egyhamar, holnap pedig jön a megszokott “mosott szar” effektus.

Kicsit javult a bal fülem, ennek örülök, annak már kevésbe, hogy holnap lehetséges nyolc órám lesz, annak fényében pedig még inkább, hogy egyik héten megfázás, másik héten ez a fülbedugulás vágott haza, de úgy, hogy két nap kivételével két hetes hiányzás megvolt. Így fogalmam sincs, hogy melyik hét jönne igazság szerint.

Lehet elő kéne venni a kicsit bunkó gyereket belülről, és “menőzni” a héten, mert az elmúlt két hétben szinte alig tudtam normálisan pihenni. Mint már említettem, két héttel ezelőtt a nátha nem hagyott normálisan aludni, múlt héten pedig az enyhe süketség készített ki, szinte tisztára.

Én megértem, hogy közeleg az év vége, meg mindenkinek be kell számolni, meg blablabla. De úgy gondolom nem vagyok hülye, be tudom pótolni, ha kell egy délután alatt megtanulok nyolc tételt (szakmai, ami ugyebár csak jövőre kell), de úgy érzem, most örülhetek, ha egyáltalán betalálok. Tudom egyéni szocproblem, de azért engem idegesít. Meg amúgy is, oké, hogy becsúszott pár nap (egy hétnél biztosan nem több), amikor valósan nem akartam bemmenni, vagy épp a többiek fújtak riadót – akkor meg minek menjek be -, de nem tudom megérteni ezt a felfújt cirkuszt. Az ember már kimerült se lehet? Talán ez áll a mostani huhogásom mögött?

Lényegtelen. Máris repül kifelé a gépemből a DVD, melyen a Chuck második évadának maradék részei vannak, aztán egye fene, belenézek ebbe a második évadba. Egy óra ide, vagy oda, már igazán nem fog számítani.

Az őrület szélén

Lassan már az őrületbe kerget ez a süketség. Komolyan mondom ilyen se volt még. Az elmúlt két napban sok pozitívumot nem tudnék kiemelni. Talán a mai napból egyet, amikor is végre örömmel fedeztem fel, hogy a paraffinos kúra kezd hatni, s kezd visszatérni a hallásom a bal fülemre.

Nagyjából sok mindent nem csináltam itthon, azon kívül, hogy szenvedtem egész nap. Alvási ciklusom ahogy kell felborult, minek az alapon. Nem is vártam volna többet. Szóval eléggé rosszul érzem magam, ez a “vízalatti” hallás is idegel rendesen, de próbáluk minél hamarabb túl lenni rajta.

Addig nem mást csinálok, mint a maradék hallásommal igyekszek élvezni pár filmet és a kedvenc sorozataimat…

Visszaszámlálás

Nálam már elindult a visszaszámlás holnap 11-ig, amikor is tiszteletemet teszem a füll-orr-gégészet szakrendelésen, ahol remélhetőleg kiderül, hogy a négy napos csepegtető kúra hatásosnak bizonyult, s még aznap “szét döngethetem” a dobhártyámat a kedvenc mp3 számaimmal.

Remélhetőleg. Mert süketen, félsüketen nem sok kedvem van menni iskolába. De majd látjuk, bízom a legjobbakban.

Unalom, szenvedés, miegymás…

Szenvedek. Viszonylag csak az unalomtól, de attól nagyon.

Alig két hete eléggé ledöntött a lábomról a nátha. A tudat jobban megviselt, hogy a négy napos hosszú hétvégémnek annyi, s örülhetek, ha következő hét elejére már össze is tudom szedni magam.

Természetesen sikerült, de mivel kicsit még köhögtem, ezért inkább a hétfőt itthon töltöttem, s csak egy nappal később mentem be. Elkezdődött az érettségi. Én már túl vagyok rajta, szerencsére. Ugyan az élet nem áll meg, technikumon se. Délutáni tanítás, amiért azért annyira nem voltam oda. Mindenesetre bementem kedden a nagy semmiért. hamar véget is ért, örültem.

Örömöm nem tartott sokáig. Mert miért ne? Már három héttel ezelőtt észrevettem, hogy lefekvés után a bal fülem bedugul, majd hozzá csatlakozott a jobb is. Az erős megfázásnak akartam betudni az egészet, egészen keddig sikerült is. Amikor fürdés közben épp szokásos fülmosás után bedugult a fülem. Örültem, akkor már sejtettem mi a baj. Másnap irány az orvos, majd onnan a kórház, szakrendelés.

Mint kiderült, a rendszeres, fürdés közbeni fültisztításnak, valamint a napi fülhallgató használatnak ismét meg lett az eredménye: az imént leírt behatásoknak köszönhetően a fülzsír nem tudott távozni a fülemből, így az felgyülemlett és dugulást okozott. Mivel sokat vártam, így a szakrendelésen végrehajtott melegvizes fecskendezés sikertelen volt, annyira, hogy még a jobb fülem is bedugult. Azóta paraffin olajat kell csepegtetni a fülembe, ami annyira nem kellemetlen.

Persze a hallásom ismét 100%-os lesz. Mivel a zenehallgatásról nem tudok lemondani, tisztálkodási mániámról végképp, így remélem 1-2 éven belül nem tér vissza majd ez a kellemetlen “betegség”. Ennek megfelelően nem mentem be az iskolába, mert süketen mit érek?

Mindenképp egy élmény ez az állapot. Teljes úgy érzem magam, mint ha víz alatt lennék. Persze azt nem kell kiemelnem, hogy a mindennapjaimat sikeresen megkeseríti immár 2 napja, ugyanis normális zenehallgatás, filmnézés kilőve. Mivel nem kívánom a körülöttem lévőket sokkolni, így fejhallgatót használok. Maximum is elég keveset hallok, szóval ez a hét is szépen el lett cseszve. Szóval most elég szerencsétlenül érzem magam.