A hétvége kibővítve

Ez a mai nap érdekesen alakult nálam.

Végre hosszú idő óta nem valami hülyeséget álmodok, hanem valami kellemeset, erre nem felhívnak? De ez még hagyján. Kinyitom a telefonomat, és idegesen keresem, hol van az ébresztő kikapcsolása opció, amikor egy pillanatra meglátom, hogy ez hívás.

Volt osztálytársam hívott, ideges, szinte már elcsukló hangon, hogy nem-e a jöhetne át hozzám. Ugye alig egy perce voltam ébren, megfordult a fejemben minden. Baleset? Halál? Esetleg azért jön, hogy megkérdezze a vércsoportomat? Gyors felöltözés után már itt is volt. Őszintén kívántam neki szívemből, hogy valaki csapja istenesen pofán, mikor kinyögte: szeretné, ha letölteném az Eurovíziós dalfesztivál 2009-es adásának első tíz számát. Komolyan! Jól indult a napom.

Szerettem volna elmenni erre-arra, de ez füstbe ment, mert egész nap esett. Szeretem az esőt, főleg ilyen meleg napok után, de azért most már elég.

Ráadásul holnap, holnap után semmiért kellene bemennem az iskolába, szóval a hétvége ezennel hivatalosan is kibővítve.

Három napos hétvége

Legutóbb, mikor három napos hétvége volt (valamikor április környékén) épp sikerült lebetegednem, szóval akkor az egész tervem arra a hétre ment a levesbe. És a rá következő héten is beütött a szar, szóval …

Végre itt a három napos hétvége, úgy tűnik betegség nélkül nem úszom meg. A hét kellemes izomlázzal kezdődött, ami ugye leginkább a testnevelés órának tudható be. Hisz egész évben lazsálás, tanár se nagyon izgatja magát, lényeg, hogy be tudjon húzni két vonalat, hogy az óráján megjelent az illető és kész. Utána mehetsz amerre látsz, csinálhatsz bármit a tornaterembe. Ennek meg is lett az eredménye, hisz az évi kötelező felméréseket meg kell csinálni, mese nincs. Így a “kellemes” futás, fekvőtámasz és “barátai” eléggé kiütöttek. Persze lényegtelen, hogy az ember napi 1-2 kilómétert legyalogol, esetleg 3-4 kilómétert megtesz biciglivel, hisz magának osztja be energiáját. Itt pedig fontos, hogy időre teljesísd az adott feladatot. Utána volt aztán rosszullét, látszott is, hogy nem vagyok hozzászokva. Kb. két liter vizet azonnal magamba öntöttem, ami ugyan nem volt túl jó ötlet. Elővettem a reggel becsomagolt kis “uzsonnámat” és beleharaptam egyet, de az se ment le teljesen. Később se lett túl jó, az pedig egyenesen zavart, hogy zuhanyzási lehetőségem sem volt az izzasztó futás után.

Annak ellenére, hogy kedden, sőt szerdán se kellett bemenni első órákra, kihasználtam, s pótoltam a lemaradásaimat a sorozatok terén. Pár filmet is bepróbáltam. Ennek eredményeként megint csak későn mentem el aludni, amikor pedig kikapcsoltam a tévét megint magába kerített egy furcsa érzés, és kezdődött a forgolódás. Szerdán már nem tovább szenvedni, így két órára lepihentem. Persze ez megint huhogást eredményezett. Huhogtam egy sort, majd csütörtökön úgy döntöttem nem megyek be.

Pénteket letudtam. Mivel sikeresen elázott az angol füzetem, s sok lett volna a rengeteg igeidőt meg egyéb nyelvtani izéket átmásolni, ezért felhívtam az angol tanárt, közölve a rémes hírt, s jövő hétre csúsztattam az egészet. Most valahogy nem lett volna kedvem egész délután másolgatni.

Szerencsére bejött a rossz idő. Így nem kell izzadni, ennek nagyon örülök. Kedvemre van ez az időjárás. Az már kevésbe, hogy emiatt nem mehetek sehová. Valahogy a kissé borongós, lágy nyári szellős idő bejön, de az eső az nem. Persze, ha olyan kedvem van, akkor nem zavar. Vagy nincs dolgom. De amikor mennék én világnak, akkor bizony baj. Fontos lenne nekem mindenképp, ugyanis hétköznapok annyira lefárasztanak, hogy aznap inkább leülök a TV elé, s benyomok egy DVD lemezt, mint elmenjek bárhova is, vagy megemeljem az ujjamat.

Ma viszonylag unalmasan telt a napom. Befejeztem a Grey’s Anatomy-t, s olyan vége lett, hogy szerintem írok majd ide róla egy kis szösszenetet. Jeleneleg a Prison Break utolsó évadának pár részét nézem, de a “nézés” jelző erősen csúsztatott kijelentés tőlem, mivel épp bejegyzést írok. Ha már néztem eddig, ezt a pár részt csak megnézem. Az már mellékes, hogy a lemezre kiírás után vettem észre, hogy nekem volt még itt a negyedik évadból egy 17-es epizód, melyet formázás előtt kimentettem – egyéb sorozat epizódokkal együtt – lemezre, s ezt elfelejtettem bemásolni, mikor letöltöttem a hiányzó epizódokat. De magasról teszek rá, nem hiszem, hogy újra megnézném ezt a sorozatot. Nem tudom, hogy pusztán nem akarok pazarolni, és a letöltött anyagokat ezért írom ki rögtön lemezre, de elég kevés film/sorozat esik törlés áldozatául.

Az egész hétre megint rossz időt jósolnak, szerintem megint gubbaszthatok itthon. Valószínűleg megragadom az alkalmat és DVD-zni fogok, illetve lehet valamelyik régi kedvenc játékomat feltelepítem, és játszok kicsit. Az, hogy melyik lesz, és elindul-e majd Windows 7-en nem tudom. Majd látom.

Szerencsétlenség

Hát érdekesen telt a hétvégém, s a mai napom is.

Hétvégén megpróbálkoztam letölteni a Terminator Salvation játékot, több-kevesebb sikerrel. Ugyan hibás telepítővel került forgalmazásba, de megfelelő programmal installálható, játszható. Nagy nehezen leszedtem a 6,10 gigányi anyagot. Sávszélességemet nézve nem 5-6 órás letöltést vett volna igénybe.

De csak vett volna. Ugyanis a direkt linkek felét kilőtték alólam, s az iszonyú lassú szerverről toltam lefelé, így tegnap 1-kor fejeztem be a letöltést. Persze azt nem kell mondanom, hogy a “Cabinet File Viewer” újratelepítés után is hibát jelzett. Köszönjük a közreműködést.

Ezen okból, ma találtam egy elméletileg működő, 2,40 gigás packot. Leszedtem, persze végére megint belassult a letöltés, pedig a megaupload.com elég gyors szokott lenni. De ez most lényegtelen. Lejön az anyag, telepíthető, gyorsan ki is írtam DVD-re. Erre feltelepítés után mindenféle hiányzó dll fájlokról pofázik, Deamon Tools állandóan lefagy, nem működik helyesen. Hurrá! Gondolom XP/Vista operációs rendszer kéne neki, de annyira beleszerettem a Windows 7-be (azok után pedig főleg, hogy már magyar nyelvű pack is megjelent hozzá), hogy egyetlen egy játékért nem fogok megszabadulni tőle.

Kapásból nem aludtam ki magam, örültem is neki, mint a fene. Figyelmetlenségemnek köszönhetően reggelre eláztattam két füzetet is, szóval első óra helyett itthon maradtam, s szárítottam a táskámat, persze közben rendesen vörösödött a fejem. Fél órányi kínlódás után sikerült valamennyire megszárítanom, így végül csak be tudtam menni az iskolába.

A reggeli kellemetlenségért a karma kárpótolt, ugyanis elmaradtak az utolsó óráim, valamint holnap se kell bemennem az első órákra. És még szerda is úgy alakul, hogy nem kell rá tanulni, sőt, még Csütörtökre sem, szóval király. És akkor hétfő pünkösd, egy hétfő kiesik. Yeaah!

Kicsit untam magam délután, igyekeztem ébren maradni, bár ez a Terminator Salvation játék kicsit felnyomta az agyvizem. Valahogy nem szeretek lemezeket kidobni, erre ezzel is csak kínlódik az ember. Majd talán, ha kijön egy normális Release, akkor majd letöltöm. De addig kukába mind! Annyit meg nem ér, hogy most elcsesszem a tökéletesen működő operációs rendszeremet mindenféle katyvasz programokkal, hogy ez a szerencsétlenség elinduljon.

Az elkövetkezendő napok megint csak unalmasak lesznek. Mondjuk jobban díjazom az ilyen nyugis, kicsit untató napokat, mint azokat, amelyiken levegőhöz sem jutok a sok tennivalótól, vagy épp valaki/valami megy az agyamra.

“Állóvíz”

Remekül elment ez a hét. Szerda este szó szerint beleájultam az ágyba alig kilenc előtt, reggelig húztam a lóbőrt. Nem tudom mi a franc ez, hogy ha nem alszom ki magam, akkor sokkal éberebb vagyok, mint ha igen. Mert ugye ez sikerült, de viszont 5 percenként ásítottam egy termeteset.

Pénteki napom is simán elúszott, ugyanis azon belül, hogy későn feküdtem le, még hajnalban nyugtázhattam, hogy sikerült egy jó kis gyomorrontást előidéznem, szóval mikor kelni kellett volna, inkább csak visszafeküdtem.

Szerencsére már jobban vagyok, szóval minden bizonnyal hétfőn majd betolom a seggem, és a hiányosságaimat majd pótolom.

Süt a nap…

Már nem sok van hátra ebből a tanévből. Jelentem sikerült nem elaludnom az előző három napot, szóval csak ma voltam hajlandó bevonszolni magam a suliba. Persze rögtön felelés közepette találtam magam. Sebaj.Holnap szintén dolgozatok várhatóak, melyekre jól felkészültem (értsd, némi segédeszköz).

Tegnap, nem sokkal tíz után elkezdtem tölteni a The Sims 3-at, ami ugye megjelenés előtt kiszivárgott. Estére a direkt link -amelyről az utolsó 1 Gigát húztam volna le – valamiért iszonyatosan belassult, többször megszakadt. Nem mondom, mérgelődtem kicsit. Szerencsére nem kapott el az ideg annyira, hogy egyből letöröljem az addig letöltött mennyiséget. Így fél kilenc fele beleszédültem az ágyba, és reggel 5-ig húztam. Volt egy sanda gyanúm, hogy vajon miért is volt a lassúság. És bejött a tippem: reggel teljes sávszélességgel leszedtem az utolsó 1 gigányi anyagot. Sajnos kipróbálni nem volt időm, ugyanis sietni kellett a buszhoz.

Délután hazaérve egyből rávetettem magam, de az első élmények nem voltak túl pozitívak, a további játék pedig elég negatív visszhangú lett. Még nem írom le teljesen a játékot, mert így, sorozatzárások után, üres DVD hiány közepette csak jól jön egy új elfoglaltság. Szóval valószínüleg a hétvége után tudom biztosan, hogy mennyi esélye is van nálam a közkedvelt Sims sorozat új részének.

Hétvégére nem tudom, miféle programot kéne összeállítani, de annak jelen pillanatban örülök, hogy holnap már péntek. Annak viszont kevésbe, hogy lassan kibírhatatlan a meleg. Jól jönne már egy kis eső.

És vége a hétnek

… és holnap kezdődik újra elölről. Nagy öröm, főleg, hogy délutáni tanítás lesz abban az intézményben, amelybe én járok. De hát ez van.

Hétvégén igyekeztem kipihenni magam, több-kevesebb sikerrel. Elmaradásaimat pótoltam sorozatok terén, azt is több-kevesebb sikerrel. Közben kimostam az összes cuccomat, most pedig kicsit kezdek álmos lenni. Tegnap elég nehezen aludtam el, hisz valami rendezvény volt, s fél háromig zenéltek. Örültem neki, de nagyon.

Viszonylag újult erővel indulok a hétnek, bár csodát nem várok.

Supernatural: 4.évad

Na megvolt a harmadik évadfinálé azok a sorozatok közül, melyeket egy teljes évadon át, megszakítás és lemaradás nélkül néztem.

A visszajelzések nagyon pozitívak, de úgy tűnik nálam nem volt akkora ereje a cliffhanger-nek, hogy ne bírjak még aludni se, mert ugye tavaly ez megvolt, de rendesen.

Persze az is lehet, hogy a Terminator : The Sarah Connor Chronicles akkorát ütött idén, hogy egy sorozat évadzárója sem ér fel nálam hozzá? Szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy a sorozat negyedik évada zseniális volt, de egyben kiszámítható. Ami számomra nagyon előnyös, a már fent írtak miatt is (nincs falkaparás), de ettől függetlenül továbbra is nézős lesz számomra.

Részletek

Lost: 5.évad

Bizony, emlékszem még, mikor 2005-ben nagy beharangozóval befutott az RTL Klub háza tájára a Lost, amivel kezdődött az igazi rajongásom. Minőségileg kifogástalan évaddal találtam magam szemben, ami megvett engem kilóra.

A második évad első felét DVD-n kaptam meg magyar felirattal, majd hét hónapot vártam a folytatásra, amikor eljutottam a helyi internet kávézóba, s logikátlanul a harmadik évad letöltésébe kezdtem.

Persze később utolértem magam, normális ciklusban megnéztem a maradék részeket. Az első három évad nálam hibátlan volt, talán a harmadikban volt 1-2 fillér epizód. A negyedik évad számomra már egészen más volt. De az ötödik mindenképp mélypont volt nálam, már csak azért is fogom folytatni, mert ugye ismeretes: már csak egy évad van hátra…

Részletek

Yeeahh hétvége!

Örömmel nyugtázom, hogy két nap pihenés következik. Jól megérdemelt pihenés.

Tegnap olyan jó hatást gyakorolt rám a tanár (értsd: nem tett különbséget, hogy én betegség miatt hiányoztam, a másik pedig csak lógott, s ezért hiányzott), ezért reggel kicsit lustálkodtam. Első órára nem mentem be, helyette inkább befejeztem a Lost évadzáró epizódját (egy post-tal lejjebb olvasható is a kritikám), még az is többet ért.

Nagy valami lényegében nem volt. Egy kis dühöngés volt részemről, ugyanis előrébb jött egy órám, így eltalálta az órát átadó tanár, hogy ne legyen szünet. Erre az őt követő is egyből kezdett, ahogy belépett az ajtón, nem is hagyott szünetet két órája között. Szóval mondhatni a 2×90 perces óra között örülhetek, ha volt 2 perc szusszanásnyi idő. Szóval így kell ezt csinálni. A poén az egészben, hogy ez a tanár soha nem tart nyolcadik órát, csak megvárja, hogy becsengessenek nyolcadikra és alig pár perc és mehetünk. Azért a 15 percért tényleg előrébb kellett hozni.

Hazaérve kicsit fáradt voltam. Miután megvolt a kiadás ebéd, nagyjából pihentem egyet. Aztán két hét után végre kimentem egyet fordulni, csak úgy, mert már szükségem volt a friss levegőre, hogy közben hallok, nem vagyok lázas, náthás.

Hétvégén erős pihenés lesz, s az elmaradt sorozatokat fogom minden bizonnyal pótolni. És persze a legjobb: hétfőn délutáni tanítás.

Még élek!

Tegnap megérkezett a gyógyszer utánpótlás, ez a “csodálatos” Bio-Melatonin, amit tulajdonképpen az alvászavaraimra írt fel a neurológus. Hivatalos is bejelenthetem, hogy sz@rt se ér, ezen felül pedig még a mellékhatásai is szépen jönnek elő.

Tegnap alapból fáradt voltam, mivel előző este 3-4 óránál többet nem igen aludtam. Így, hát gondoltam miért ne alapon bekapok egy szemet. Nem nagyon kellett volna, ugyanis nem sokkal fél 21.30 után elaludtam. De 22.14-kor felkeltem, majd egy órára rá, 23.14-kor pedig arra, hogy a hörcsögök iszonyatosan rágják ketrecüket. Így szóltam anyámnak, aki gyorsan összeállított egy “vacsorát” nekik, habár volt előttük kaja, de úgy tűnik ez befogta a pofájukat. Végül ettől függetlenül hajnali 2, 3 és 4 óra tájékában is felébredtem. Nem kell részleteznem, hogy fej- és szemfájással ébredtem, szóval…

A mai napom eléggé meghatározta ez a rosszullét. Először is 7-es busszal mentem suliba, ami eléggé meleg volt, annak ellenére, hogy kint elég hideg volt. Szóval okos döntés volt a pulcsi. Leszállás kész megváltás volt, mert végre nem kellett izzadnom abban – az egyébként is büdös – buszban. Ráadásul úgy néz ki az érettségi nem érintette a 7 órási járatot, ami ma is tömve volt, miért ne alapon, ugyebár. Szóval azt hiszem maradok a 6.45-ösnél. Az, hogy mi lesz jövőre… hát majd az a jövő problémája.

Mai napon igazából semmi különösebb dolog nem történt. Holnap sikeresen szembenézek kerek nyolc óráva. Tartja bennem az a lelket, hogy csak nyolc órát kell kibírnom, utána már enyém az egész délután, az egész hétvége. Bónuszként szakmunkás vizsgák miatt hétfőn délutáni tanítás. Órák össze-vissza cserélve, gondolom örülhetek, ha lesz három.

Vissza a megszokott hétköznapokba

…vagy mégsem?

Tegnap látványosan huhogtam két óráig, amikor is sikerült elaludnom, hogy aztán alig tíz perccel hat előtt felkeljek. Nem kell mondanom, hogy abban a pillanatban, ahogy megszólalt a telefonom, és anyám jött lecsekkolni, hogy valóban felkeltem-e, at kívántam, hogy most jöjjön el a világvége.

Alig tíz perc szenvedés után sikerült magamhoz térni, s emberi külsőt rittyenteni magamnak. Egy gyors mail ellenőrzés után, bringára pattantam és irány a buszmegálló. Reggel elég napfényes volt, így hát bátorkodtam csak egy inget felvenni, mert úgy döntöttem nem akarok izzadni sem a buszon, sem egész nap. Végig fagyoskodtam az utat, ráadásul a 6.45-ös buszra is felfértem, ami valljuk be, elég meglepő volt számomra. Ugyanis a 6.45-ös buszra ritkán tudtam felférni, ha felfértem akkor is nyomorogtam. Így döntöttem a 7-es busz mellett, ami frankón 5-7 perces késéseket eredményezett. De mivel két hete alig voltam suliba – ugye először a frankó megfázás, majd a füldugulás kergetett szinte az őrületbe -, így gondoltam kicsit korábban megyek be.

Örömmel fedeztem fel, hogy múlt héten lezajlott érettséginek köszönhetően szellősebbek lettek a buszok, így viszonylag az elkövetkezendő hónapokban azzal a busszal mehetek suliba és haza, amelyikkel akarok, nem lesz tömegnyomor. Plusz pont a mai napnak.

A buszon kétszer is majd felbuktam, ami leginkább a 3 órás alvásomnak köszönhető. Első órán rögtön pofámba jön a dolog: felelés. Mondom remek. Szerencsére tavaly már vettük ezt az anyagot, így elsőre történő elolvasás után és némi belekérdezéssel, de elég jól sikerült. Ennek nagyon örülten. A következő órák – mely egy tanárral volt -, felelések hada következett. Én nyitottam a sort, főleg, hogy élelmiszer tantárgyról van szó, amit elég könnyen fel lehet mondani egy elolvasás után. Persze az más tészta, hogy majd jövőre jön a “szopás”, a felismerés, hogy bizony jó pár anyagot újra kell tanulni. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy az a jövő dolga.

Ugye a tavalyi, januári szalagavatóval kezdődtek nálam a problémák. Stressztől szépen bejött egy jó kis alvászavar, ráadásul az érettségi még rátett egy lapáttal, nyáron pedig szétfolytam, mint egy elolvadt fagyi. A fordított ébrenlét (éjjel éjjel huhogás, reggeli elalvás, késő délutáni kelés) sem jött be. Nagyjából azt hittem rendbe jöttem év elején, de tévedtem. Szerencsétlen orvosom is csak négy hónapos altatózásomba segített – amit kb. három évnyi egyéb gyógyszerezés előzőtt meg, mert nála szakrendelés luxus, ő mindent tud -, így az orvosváltás maga volt a megváltás. Megjártam a neurológiát, ahol szép köretet kaptam, meg egy elvileg gyógyszernek nem minősülő természetes bogyókat. Ma megjött az “utánpótlás”, kicsit használt, így csak szedem tovább. Viszont ahogy volt mellékhatás az altatónál (hallucináció és társai), így ennél is lett. Legalábbis ma megbizonyosodott, hogy szerepel a betegtájékoztatóban, hogy mellékhatás: rémálmok.

Na mondom kösz. Szoktam hülyeségeket álmodni, tény, de azért egy kerti pottyantóba elbújó, mélyen maga elé merengő, remegő anya látványa (Ufó behatásra (!)) elég ijesztő, szóval most már valószínű, hogy ez volt a ludas a hétfő hajnali ébredésemnek.

Mindenesetre ahogy szükséges, bő vízzel lement a pirula a torkomon, aztán reménykedek, hogy holnap nem lesz semmi probléma. És lehetőleg sem szellemek, sem ufók, sem gyilkosok nem fognak üldözni, sem levágott, amputált kezek sem lesznek az éjszaka…

…szóval innen is üdvözlöm volt orvosom, hogy köszönöm az “ajándékot”. Viszont kívánom…

Day Off

Tegnap miután leírtam mondókámat, bevillant: van-e értelme bemenni másnap úgy, hogy előző este nem aludtam alig 4 órát, s erre még rápakolhatok, ha szerencsés vagyok még 4 órát?

Így hát eme kérdésen rágódtam kb. tíz percig, amikor is úgy döntöttem, hogy köszönöm, inkább kialszom magam. Valószínűleg álmatlanságom leginkább abból következhetett, hogy kicsit izgultam a másnap miatt, s visszatért hallásomat is teszteltem, szóval megvolt a háttér, hogy pörögjek, mint béka a turmix gépben.

És nem is tévedtem sokat, hisz ma a két legstabilabb ember szabadnapot vet ki, így feleslegesen is mentem volna, hisz nem tudtam volna lekérni semmilyen házi feladatot, amit annyira most nem is bánok. Holnapi nap biztos, mint egy tonna mogyoró, szóval a mai helyzetjelentés után erőteljes filmnézés következik. És végre DVD-n, DVD lejátszóban, TV-re kivetítve… Hmm…

Azt hiszem ez a hetem könnyen elfog telni. Legalábbis remélem. Következő sem lesz vészes, ebben pedig nagyon bízom. Holnap azért bemegyek a korábbi busszal – már, ha fel fogok rá férni -.

Chuck: 1.évad

Egy jó bő tíz évvel ezelőtt, ha valaki azt mondat, hogy szereti a sorozatok, egyértelműen Esmeralda és társai jutottak eszébe. Mai napig emlékszem a családi programra, amikor is délután 16.30 körül elindultak a mexikó, venezuelai és egyéb telenovellák, szappanoperák, majd 4-6 hónapig voltak képernyőn a fix 100-150 epizódjukkal.

Történetileg talán a telenovellák stabilabbak, hisz nem fenyegeti őket az a veszély, hogy alacsony nézettség miatt nem rendelnek be újabb részeket, s ezáltal a történet úgymond félbe marad. Persze az tény, hogy tömör nyálon kívül sokat nem kaphatunk, nem úgy, mint az amerikai társaktól.

Internet elterjedésével, egyre nagyobb sávszélességnek köszönhetően már nem csak teljes mozifilmek, hanem sorozatok is felkerülnek, jobbára ezek amerikaiak, s mindig pár órára a kinti premierhez visszonyítva (ami többnyire viszonyítva nálunk hajnalban van) már szabadon letölthető.

Sorozatrajongásom először az Alias-szal kezdődött, melynek aktuális évadjai között frankón megvoltak a harmadik évadig 1,5-2 év simán, utoljára belőle a harmadik évadot láttam a televízióban, habár akkor már rég lepihent kint a sorozat. Ezt követte a Lost, melynek akkora rajongója lettem, hogy már magyar premier előtt megszereztem a külföldi, aktuális epizódokat.Az internet bekötettésével pedig nem volt megállás. Egyre több sorozat új epizódjai jutottak el hozzám.

A legtöbb tévés évad szeptember tájékán kezdődik, s közbeiktatott szünetekkel ki is tart többnyire május elejéig, végéig, majd a jól megérdemelt 3-4 hónap pihenő következik (minden bizonnyal sokkal barátibb az idehaza tartott 6-8 hónapnál).

A letöltő társadalomnak májusban véget ér az aktuális szezon, szóval marad 3-4 hónapja arra, hogy az aktuális kedvenceket megnézze, lemaradásait pótolja, vagy épp újba belekezdjen.

Én magam nehezen kezdek bele új szériába, hisz a mostaniakat is elég nehéz már követni. De mivel a nagy kedvencek pihenőre mennek, így kell az erőteljes utánpótlás. Így esett, hogy a Terminator : The Sarah Connor Chronicles után nem igen találtam a helyemet, ráadásul az aktuális sorozatok is köszönnek le szép lassan, bepótolni valóm alig van. Így kellett egy új kedvenc.

Nyilván kedvencnek egy sorozatot jóval 2-3 epizód megtekintése után szoktam mondani, aztán lehet reménykedni, hogy a minőség nem esik le, illetve nem fogják kaszálni (törölni = értsd nem rendelnek be újabb évadot). Egy tévés évadban több haldokló is van, könnyebb elbúcsúzni egy újonctól, mint egy legalább két évadot megélt sorozattól. Így a kasza szélén lebegő, egyébként agyonfényezett Chuck-ba kezdtem bele próbaként. És hát meglett az új kedvenc.

Akció minden válfaját elutasítom. Egyetlen akció volt, ami meg tudott venni, ez pedig az Alias volt, a maga 5 évadával együtt. Azóta semmi. A Chuck szintén rendelkezik akció vonallal, csak úgy, mint az Alias. Míg az utóbbinál az akció mellé egy misztikus szála(aka)t is becsempésztek, addig az előbbinél jobbára vígjátok vonalat indítottak el. Ami nem rossz, hisz kellemes kikapcsolódás lehet mindenki számára.

Még csak most kapcsolódtam be – az egyébként már a második évadát letudó – sorozatba, de az első pár rész megvett kilóra. Egy hét alatt kivégeztem a teljes első évadot, mely 13 epizódból állt. Története sem komplikált, nehezen érthető: a kocka Chuck egy nap kap egy e-mailt rég nem látott ismerősétől. Balszerencséjére megnyitja a levelet, majd egy éjszaka leforgása alatt “letölt” egy teljes nemzet biztonsági adatbázist. Mivel a küldő és a fogadó szerkezet egyaránt megsemmisül, egyetlen élő adatbázis áll rendelkezésre, ami nem más, mint Chuck agya, mely különböző vizuális hatásokra reagálva “köpi” elő a létfontosságú adatot…

Részletek

99,5%

Körül belül, így tudnám jelenleg jellemezni a hallásom. Nem 100%-os, de ez is több, mint a semmi. Bal fülem még kicsit furcsa, de remélem elmúlik, mert különben mehetek vissza.

Holnaptól pedig megint jönnek (hála Istennek) az unalmas hétköznapok. Ma némi tanulásnak mondott tevékenység után pihenek egyet, ebből filmnézés lesz erősen.

Mivel ma kipattantam az ágyból még reggel 5 előtt, gondolom ma elég korám beszippant majd az ágy. De nem baj, jó lesz végre két hét után egy igazi pihenés.