Harper’s Island: 1.évad

Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.

Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.

Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp.  Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.

Részletek

Kezdődik a punnyadás

Eltelt két nap, s azt hiszem kezdek belerázódni ebbe nyári szünetbe, habár még élénken él bennem a nyári gyakorlat emléke. Elég ideges voltam az utolsó napon, így nem csoda, hogy azzal álmodtam, de valahogy ma reggelre is sikerült erre ébrednem, hogy ezzel álmodtam.

Azzal, hogy most már hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet, megragadtam az alkalmat, hogy teljesen kipihenjem magam. Lényegében eddig még nem nagyon csináltam semmi hasznosat ami azt illeti. A házat egyelőre nem hagytam el, habár nem is lett volna kedvem, hisz elég meleg van. Ennek fényében délután fürdésnek álcázva hűtöttem le magam, habár 20 perc után kb. úgy éreztem, mint aki nem fürdött egy hete.

Még ezt a hétvégét annak szentelem, hogy minden letöltött, de meg nem tekintett sorozatot, filmet megnézzek, s jövő héttől pedig behozom az eddig jól bevált nyári “műsorrendet”, ami többnyire – munka híján – abból áll, hogy reggeli kelés 9 és 10 közé ütemezem, majd az egész nap itthon ülök. Az, hogy épp házimunkát fogok végezni, vagy épp megnézek valamit, esetleg játszok, azt még nem tudom. Estefelé, amikor pedig hűl le a levegő, irány a város, vagy a szomszéd település, mindegy, csak el itthonról. :D

A programom fényében pedig a napi bejegyzések minden bizonnyal el fognak tűnni, helyüket feltehetően a mindenféle sorozat, illetve film (esetleg játék) kritikák veszik majd át.

Az elmúlt nap eseményei

Nem volt rossz, inkább azt mondanám semleges volt a gyakorlat így önmagában. Nem volt nehéz, de néha fárasztó, és ha olyan kedvem volt, akkor az egész csürhét a fenébe kívántam mindenestül. És tegnap nem sokkal hét óra után letudtam a gyakorlatom, habár már hivatalosan pénteken vége volt. Gondoltam nagy megkönnyebbülés lesz, öröm, helyette inkább csak dühös voltam. Eléggé. De kezdjük az elején.

Ugye alapjáraton úgy szólt a megegyezés, hogy amint vége pénteken az iskolának, következő héten már megy a gyakorlat, ami két hetet jelentett volna, s napi 8 órában kellett volna dolgozni. De kellett a személyim fénymásolata, illetve önéletrajz (WTF??), és persze egy nem létező bankszámlaszám, amit még azon a héten megkötöttem. Hiába, egy héttel kitolták, gondolom adminisztratív szempontból így volt a legkönnyebb. És akkor jött a sokk, hogy a napi 8 órát a cég nem engedélyezte, csak 6-ot. Így a két hét gyakorlatból három hét lett. A júniusom elúszott volna, de így be lett “piszkítva” a július is. És aztán ugyebár megbetegedtem, kiesett négy nap. De hát kapok pénzt, csak dolgozzam le, egyébként mehetnék a fenébe, anélkül is leigazolnának. Csak hát a pénzt kapok. Jól van ebbe a hétbe is belement három nap. Próbáltam nem frusztrált lenni, de egy idő után csak azt láttam, hogy ez mennyire sz@r.

És valljuk be, az volt. Az iskolai gyakorlatokhoz szinte alig tudtam hozzátenni valamit gyakorlati szinten, hisz én ott tanuló voltam, így az árufeltöltésen és a zöldség, gyümölcs mérésen kívül szinte semmi érdemlegeset nem tudtam csinálni. Így például sem a csemege pultba, sem a pénztárba nem ülhettem be, habár ahhoz még lett is volna kedvem. Ezzel telt el gyakorlatilag 90 óra, ami szépen három hétre volt beosztva, de mégis lett belőle négy hét.

Igazából nem értem miért nem lehetett volna ezt a tanév ideje alá betenni, hisz a modul képzésnek hála, egy anyagot egy héten négyszer visszakapunk négy különböző órán. Ez kb. olyan érzést kelt bennem, hogy betettek plusz órákat, “árnyék” tantárgyakat, aminek témája, tananyaga ugyanaz, mint másik kettőnek. Mivel szükséges, hogy tovább tudjak menni a következő tanévbe, így prioritást élvezett a gyakorlat. Hisz ha megvan, jövőre elkezdhetem az utolsó évemet.

Maga a környezet, a dolgozók nem voltak vészesek, segítettek tény. De valahogy én többet vártam. Tegnap szomorúan vettem tudomásul, hogy a fizetésem egy negyedét vásárlási utalványként kaptam meg. Ráadásul nem is egyben, hanem egyből két részletben. A bolt áraihoz mérve pedig szinte egy jelképes összeget, 1500 forintot, amiből igazából nem nagyon tudtam mit vásárolni. Igen, vettem egy Coccolino öblítőt, a 2 literes fajtából, ami elég lesz szeptemberre. Meg gondolom majd azt veszek egy hónap múlva is, mikor megkapom a másik 1500 forintot ilyen utalványban. Az meg elég lesz októberre.

Nem akarok telhetetlennek tűnni, de ha alig kapok tízezer forintot, az még nem tragédia, tudok belőle alkatrészt venni az épülő PC-mhez. De levenni belőle három ezret, az már fájdalmas számomra. Én megértem, hogy nem az ott dolgozók a hibásak, főképp a főnökasszony, hisz ők is kapnak ilyen utalványt. Csak ugyebár ők kapnak egy órabért, aminek én csak a negyedét kapom meg. Ráadásul, ha diák munkaként vettem volna fel a munkát, akkor a felét is megkaptam volna. És felmerült bennem a kérdést, hogy azt a kicsi összeget miért kell így megkurtítani. Mert egy szót se szólnék, ha máshol tudnék vele fizetni. De nem, csak ott vásárolhatom le. Én megértem, hogy más nem kap pénzt a szakmai gyakorlatárért, én ennek fényében összetehetném a kezem. De akkor is mélyen felháborított a dolog.

A másik csalódás talán az volt, hogy reménykedtem, hogy hamarabb elengednek. Hisz már este 6 után már a kutya sem néz be az üzletbe, csak állok a hűtő mellett, mint egy hülye, és várom mikor mehetek. De csak meg kellett várni a zárást.

Talán ami leginkább zavar, hogy a diákmunka számomra kilőve. A munkahelyek telítődtek, amikre pedig van hely, az nem túl jól fizet, vagy nincs szerződés. Szerencsére én nem szeretem a discót, utálom a cigit, az alkoholtól a gyomrom forog, így nálam a “szórakozás” ezen – egyébként hallatlanul költséges – formája kilőve. Nem kerülök sokba, ha úgy tetszik. De azért csak jó lenne néha többet költeni, vagy csak spontán vásárolni valami költségesebbet.

Maximálisan úgy érzem, hogy ez a gyakorlat semmit nem ért. Arra volt jó, hogy ne tudják más munka után nézni, aztán itthon üljek. És ráadásul a kupont megkaptam, de a fizetést még nem…

Már csak egy kicsi van hátra…

…pontosabban két nap van hátra a nyári gyakorlatomból, utána végre átérezhetem a nyári szünet igazi ízét, amit eddig nem tudtam. Ugyanis egy héttel kitolódott a gyakorlat ideje, ami a betegségem miatt meghosszabbodott. De sebaj, szerdán vége lesz!

Ma hőségriadó volt, hát persze ilyenkor kell mennem délután dolgozni. De semmi baj, azért nem izzadtam le annyira. Habár előtte azért megfürödtem, de azért mégiscsak 20 perc bicajjal, csak 20 perc.

Ma is jutott a hülye vásárlókból rendesen. “Kedvenc” vásárlóm is betért, szóval gyorsan bementem a raktárba, utána meg a húspult mögé, csak úgy tisztes távolságban, mert nem bírom a búráját, finoman fogalmazva. És persze az is kiderült, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. :D Aztán zárás után pedig jött a “sörös” emberke, aki minden nap 2 Kőbányait visz, és mindig háborog, mert nem hideg. Már nem azért, de az úton akarja meginni, vagy otthon nincs hűtője? Tudom, a vásárlóért minden, de nem igaz, hogy ilyenen ki kell akadni egyeseknek. Beteszi a fagyasztóba 2-3 percre, és ott a hideg söröcske.  De, hogy ezt szóvá tette? Mindegy, bevittünk egy rekeszt a hűtőbe, kedvenc söréből, bár inkább egy termetes pofont szavaztam volna meg neki.

Ma pedig nekiállok a Firefly maradék részeinek, továbbá elkezdtem elölről a Farscape c. sorozatot, ami 2000 tájékán a kedvencem volt, de a TV2 bátorkodott egy évad után kaszálni, majd a Viasat 3 pedig két évad után, habár akkor még nem volt V3-mom, szóval csak az első évadot láttam. Szerdától pedig csakis pihenés!!!

Az a fránya holnap. És az a frány szombat!

Ha lenne olyan szakma, mesterség, mely a “hogyan pazaroljam ez a szabadidőmet mindenféle sz@rral”, minden bizonnyal én abban kitűnőre vizsgáznék le, ki tudja, talán kitűnően taníthatnám ezt a további generációnak. Ma is bizonyítottam!

Mielőtt rátérnék a mai napomra, mint ahogyan azt már korábban megemlítettem, egy egyszerű kis betegség miatt 4 nap úszott a nyári gyakorlatból, s ahelyett, hogy pénteken letettem volna a műszakot – s vele együtt az egész gyakorlatot végérvényesen -, épp felvettem. Ahogyan sejtettem, szombaton is kellett mennem. A péntek se volt egyszerű, a sok “illatos” vásárlótól, de a szombat rábikázott egyet, de úgy Istenigazából. Valami front volt, vagy csak ünnepnap a bunkó, idióta, megkettyent vásárlóknak, de minden bizonnyal ennyi inzultus engem még nem ért a gyakorlat alatt.

Volt olyan hölgyike, aki szinte felháborodottan szinte átgázolt rajtam, persze szólni röstellt, hogy menjek már arrébb. Akkor akadt olyan, aki csak beszélt, beszélt, és beszélt, ezzel feltartva a sort. És még tetejébe ő sem tudta mit akar, a pénztártól a húspultig ingázott, mert mindig meggondolta magát. Megbocsájtható bűn, de az egészben a legnagyobb pozitívum mégis az volt, hogy végre volt valami, amit csinálhattam egész nap, így legalább nem unatkoztam. A napi frusztráció azért megvolt, hisz ha nem üt be a lightos betegségem, akkor szombat 7-kor én még az ágyamban feküdtem volna. És persze még az is rátett egy lapátra, hogy feltehetően a következő hónapban kapom meg a gyakorlatért járó fizetést. Nagyon idegesített, hisz ebben a hónapban terveztem újabb alkatrészt venni az épp “épülő” PC-mhez. Talán, ha ez a fizetés kellett volna ahhoz, hogy teljes legyen, minden bizonnyal idegbajt is kaptam volna helyben. De mivel a fizetést itt (is) 10-ére, vagy környékére időzítik, így gondolom az enyém jövő hónapban ilyenkor fog érkezni.

Persze a műszakom végére maradt a java, amikor is a már általam említett “úriember” (aki miatt majdnem leestem a múlt héten, miközben a polc tetejét csináltam, illetve aki bekukucskált a sapkám alá), megjelent egy vékonyka bottal és az asszonykájával. Én nagyban árazok, erre érzem, hogy valami többször hozzáér a lábamhoz. Hát a “drágaságom” gondolta ezt nagyon menőnek, ám én felháborodtam rajta, hogy mégsem vagyok én kutya, sőt, roma származása lévén még véletlenül se érezze magát feljogosítva arra, hogy lónak nézzen. Nem akartam balhét az ott dolgozókkal, ezért csendben maradtam, de a műszak végéhez közeledve már nem bírtam magamban tartani felháborodásomat, s jeleztem az egyik dolgozónak, hogy mi van. Ő elmesélte, hogy hülye, sőt papírja is van róla, s inkább ne szóljak be neki, mert ők is balhéztak már vele. Oké, nem ver meg, nem szól be, de a viselkedése kritikán aluli, s én ezt rohadtul nem tolerálom. De igaza van, összesen három nap van hátra, remélem nem tér be addig.

Szombaton örömmel nyugtáztam, hogy az XP rendszer meghalni látszik, gondolom a gyenge védelem miatt. Fagyások egymás hátán, az általam imádott Firefox sem hajlandó felugrani ablakba, miután leteszem a tálcára, csak ha jobb egérgombbal előhívom. Szombaton már láttam, hogy ebből bizony formázás lesz. Gépem nem mai gyermek, így az XP a legtökéletesebb játékokra, s mivel jön az uborkaszezon, így lehet előveszek pár játékot. De másfél órányi telepítés után, egy program installálása után mérhetetlenül belassult a rendszer, melyen csak az újratelepítés segített volna. Mivel javában délután volt már, így úgy döntöttem, hogy visszateszem a Windows 7-et, mely kb. 20 perces telepítési idejével, s tökéletes külcsínnel, belbeccsel nálam az operációs rendszerek koronázatlan királya. Csak ugyebár kicsit hibás az alaplapom, s néha elfelejti, hogy be van csatlakoztatva a whincester. S miután sikerül életet lehelni belé, akkor csak az XP-t hajlandó felengedni. A lényeg, hogy ismét a hőn szeretet operációs rendszeremmel nyomulok, a játékokat meg meghagyom majd az új gépre.

Azt örömmel fogadtam, hogy a megkezdett, s újrajátszás megfontolásából feltett Tomb Raider Anniversary szaggatás nélkül megy, azonban csalódottan vettem észre, hogy a Constantine : The PC Game ellenben hibásan kerül kiírásra, mert alig akart felmenni. Sebaj, amúgy is értékelhetetlen volt az irányítása, habár nem volt rossz játék az első benyomás alapján. Úgymond ennek köszönhetően a korábban letöltött film, illetve sorozat epizódokat maradéktalanul be tudtam pótolni, így csak kisebb elmaradások vannak. De mivel még van hátra kicsivel több, mint egy hónap, így ez nem nagy hátrány.

A mai napom is remekül indult. Már az este úgy aludtam el, hogy 5 perc után felvert a hörcsögöm, de egy jól célzott vizes “ébresztővel” elhallgattattam az “aranyost”. Reggel ugyanerre ébredtem, ám ez már a másik ketrecből jött, ahol felnyitva vettem észre, hogy az egyik hörcsög meglógott. Ugyan hamar meglett, de akkor sem tett jót nekem az azonnali kiugrás az ágyból. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem kell 5-10 perc ébredés után, hogy magamhoz térjek. És a rögtön ébredés után kiugrás az ágyból nekem soha nem sül el jól. Fejfájás, rosszullét szokta kísérni. Habár estére lehűlt a levegő, s kicsivel jobb lett.

Szerdán befejezem a gyakorlatom (végre!), onnantól pedig megkezdődik az igazi nyári szünet. Valahogy idén nálam nem jött át ez a korlátlan szabadság érzés, sajnos.

Sajnos a gyakorlat után itthon leszek a maradék időben. Ugyanis munkát már nem tudok magamnak találni, ráadásul túl kereslet van diákmunka terén, szóval… feketén meg nem szívesen mennék dolgozni. Regisztrálni meg nem akarok, mert tavaly is nyári diákmunkára jelentkeztem, aztán a kedves munkatárs augusztus 31-én, nem sokkal este hét előtt tett nekem ajánlatot, hogy legyek pénztáros. A másnapi iskola miatt nem tudtam igent mondani, mondtam neki hívjon vissza. Másnapra már árufeltöltő lettem, szóval sztornóztam az egészet… :( Ilyen pofára esésekért én pedig nem fogom nyakamba venni a várost, és reménykedni. Jövőre meg már elhagyom az iskolapadot, szóval…

Ó, te magasságos

Ezt a mai napot, úgy ahogy van, a fenébe kívánom!

Ma – ígéretemhez híven – bementem ledolgozni azt a maradék öt napot, ami még hátra van a gyakorlatomból. Azt az öt napot, mely – ha nincs ez a gyomor rontás, vagy mi fene -, akkor már ma letudtam volna. Igyekeztem frusztrációmat takarni, de valahogy mindig eszembe jutott, hogy bizony mi lett volna, ha…

Mai nap maga volt az unalom. A szállítók nem jöttek, így gyakorlatilag semmit nem csináltam. Emellett meglátszott, hogy este telihold volt, ugyanis az emberek sokszínűsége mutatkozott meg ma. Volt itt kérem szépen erőszakos, beképzelt, pökhendi vásároló, de akadt olyan is, akinek a szája be nem állt. És persze a jogosítvány nélkül közlekedők is megjelentek, kiknek fájt a szájuk, s inkább jó parasztosan átgázoltak a lábamon, majd fellökve.

Én megértem, hogy a kisnyugdíjasok télen megritkítják a fürdési alkalmakat, hogy anyagilag kijöjjenek, de azt, hogy ezt miért kell alkalmazni nyáron, amikor elég egy fazékba, babateknőbe kitenni a napra vizet akár. Természetes dolog, ha valaki izzad, nyáron, mikor 30 c° fölé emelkedik a hőmérséklet, nincs olyan ember, aki ne izzadna. Van aki többet, van aki kevesebbet. Nyilván egy idő után érződik, de azért az ember megtudja ítélni első “szaglásra” is, hogy az illető aznap, vagy minimum az előző este azért lefürdött, így bármilyen nemű szag, mely a melegtől van – részemről – megbocsájtható, hisz természetes dolog, nem kell finnyáskodni. De azért az már felháborító, amikor valaki már mérföldekről bűzlik. Ma több olyan vásárló is betért a boltba, akinek a szagát szó szerint jó pár méterről már éreztem, mikor elhaladtam mellette már-már a hányinger kerülgetett, s tipikus szagfelhő vette körül, melyből bizony egyből levágtam, hogy a nénike jó pár napja pácolódik saját izzadságában.

Nem vagyok finnyás, sok mindent elviselek – mint szag, mint látvány terén -, de a mai nap kicsit sok volt. És ráadásul négyen is birtokolták ezt a hamisítatlan “védjegyet” igénytelenségükre. És persze mindegyik idős vásárló volt.  Persze mi vagyunk a vásárlókért, és nem fordítva, szóval az ember ilyenkor kénytelen elviselni a támadást a szaglása irányába.

Azért a bejegyzésnek ne az legyen már a fő témája, hogy milyen igénytelen emberek vannak. Hisz voltak, vannak, lesznek. Tenni ellene meg nem lehet semmit.

Mint már említettem, ma szinte semmit nem csináltam gyakorlaton, csak néztem és nagyokat ásítottam, ugyanis tegnap sikerült három órát aludnom, s a délelőtti erős punnyadás kihatott a délutánomra is. Ráadásul úgy néz ki, a gyaksziért járó pénzt pedig csak augusztusban kapom meg. Pech. :( Mondjuk ez az augusztusi – tervben levő – esetleges pesti kiruccanásban nem jelent akadályt, viszont a gépemhez kellő alkatrészek vásárlását meglehetősen megnehezíti.  De majd kitalálok valamit.

Pfff…

Pfff…. a tegnapi bejegyzésem címét erősen eltúloztam. Már régóta tudom, hogy nálam mindig akkor üt be a szent sz@r, amikor nem kéne, sőt, nem egy rövid gilisztaként ütött be, hanem jön bogyós változatban.

Tegnap nem sokkal négy előtt sikerült álomra szenderednem, miután végig kínlódtam az éjszakát a hasfájástól, ami mára nem javult, inkább csak stagnált. Mivel voltam olyan “okos”, “szép” és persze “ügyes” és “bájos”, egyetlen egy telefonszám sem maradt meg, amin értesíteni tudtam volna a gyakszihelyemet, így két órás alvás után, enyhe hasfájással kénytelen voltam megjárni kétszer 25 percet. Holnap kénytelen vagyok elmenni az orvoshoz. Jó hír, hogy a tünetek alapján nem szallmonella. Valami vírus, vagy csak szimplán elrontottam a gyomrom. Jelenleg úgy érzem, mint ha kövek lennének benne. Azért erősen bízom benne, hogy egy gyógyszeres kúra hamar helyrehoz.

Ennek fényében mai, holnap nap “szünet”, meglátom mit mond holnap az orvos, annak fényében fogok ledolgozni a maradék öt napot. Mást nem tehetek, mint kikérem az orvos tanácsát, és reménykedek, hogy nem valami “speciális” probléma, mellyel be kellene feküdni a kórházba. Bízom a mielőbbi jobbulásban.

Természetesen hezitáltam még, de végül csak lemondtam a mai angol órát. Ha valami fertőző vírust kaptam el, azért ne terjesszem széles körben, ha lehet. Meg azért gondolom lappangott bennem, szóval azok a vevők, akik vettek abból a húsból amit én puszta kézzel megfogtam (mert ugye úgy szólt az instrukció irányomba, hogy csak akkor fogjam meg kézzel, ha nem vagyok finnyás, meg ugye nem látja senki, akkor kit érdekel. Vevő előtt meg kötelező a kesztyű, pff.), akkor nekik is jó hetük lesz.

Szóval a holnapi terv: irány az orvos!

És elkezdődik az utolsó hét…

… a gyakorlatomból! Halleluja! Gondolom mindvégig a szemem előtt fog lebegni, hogy péntek délutántól ismét szabad vagyok. És valszeg az a maradék hat hét, ami marad a nyárból azzal telik, hogy itthon leszek.

Terveztem, hogy tovább fogok melózni, de sajnos csak a Tesco-ban van munkalehetőség, de ugye tavaly oda akartak beszervezni, s kis híján átcsesztek. Szóval köszönöm, inkább itthon poshadok, senki ne vágja már át a fejemet az utolsó nyáron, melyet még diákként tölthetek. Mivel a gyakszihelyem lényegében megfelelő, lehet elkuruttyolok pár álcázott köhögést. Nem mondanék nemet, ha még egy-két hétig ígéretes fizetésért marasztalnának. :D

Pénteki napom eltelt, pont olyan borzalmasan, ahogy indult. Szombatom kicsit jobb volt, habár kicsit le voltam törve, szóval csak néztem azokat a sorozatokat, amellyekkel el voltam maradva. Ennek kapcsán ledaráltam a The Big Bang Theory-t (majd írok róla, valamikor). Valamennyire visszajött a jókedvem, miután a sorozat betétdalát meghallghattam többször, de aztán megint beütött a pech. Most nem tudom, hogy ez valami vírus, vagy szimplán elrontottam a gyomromat, de tény, hogy elég pocsékul éreztem magam tegnap. Reggel mikor felkeltem, elég jól voltam. Miután ettem, ismét elég rosszul éreztem magam. Szóval érdekes lesz a holnapi nap. Nem olyan vészes a helyzet, bár nekem ha valami bajom van fizikailag, még a legenyhébb tünetektől is kiakadok.

Holnap délelőtt vagyok, 6 órás műszakban. Szóval pontosan 1 óra és 10 perce aludnom kéne, hogy pihenten menjek munkába. Igazából régebben annyira nem törödtem azzal, hogy mennyit alszok, a lényeg megvolt és kész. De tavaly óta – amikor is a túlzott tanulásnak, és energiaital fogyasztásának köszönhetően – sikeresen felborítottam az alvási ciklusom, valahogy rámtelepedett ez, hogy számolom, mennyit is kéne aludni. Ugye embertípusokként ez változik, igazából magam sem tudom megállapítani, hogy nekem mennyi az épp ideális. Annyi biztos, hogy 8-10 órás alvás után sokkal jobban unom a dolgokat, sokkal könyebben elfáradok, mint ha keveset aludnék. Szóval feltehetően ma elég későn fogok elmenni aludni, holnap nehezen kelek majd, de gondolom a reggeli gyors fürdés majd felfrissít. :D Főleg, hogy délután nekem még lesz angol órám is. Ráadásul a bankkártyámért is be kellene mennem, de azt napolom keddre.

Mai napom viszonylag gyorsan eltelt. Beszereztem Kelly Clarkson új albumát. Csodás! :D Szóval oda vagyok, meg vissza. Közben új külsőt varázsoltam a blognak, de egyelőre pár opció még angolul karattyol, mert nem volt időm megcsinálni, s nem akartam ezzel tölteni az egész délutánt. Majd kisebb dózisokban megcsinálnom a következő héten, vagy egészben a következő hétvégén. Jövő hétvégétől pedig erősen pihenés lesz, szóval pótolom a hiányosságaimat minden téren. Valószínűleg az esti program valami szabad ég alatti lesz, míg az egész napot a szoba árnyékában fogom tölteni. Nem bírom túlzottan a meleget, szóval… Pótolom a sorozatokat, filmeket, játékokat, hogy ne csak a “nyávogásomat” kelljen olvasni. :D És valószínű, hogy írok majd egy hosszabb bejegyzést arról, hogyan is telt a gyakorlat, mit is kellett csinálnom.

Yeeah!

Végre csütörtök van! Mai napon (remélem) hamar elfog telni, mármint ami a munka részét illeti. Utána már teljesen felfog villanyozni majd a hétvége illata. Valószínűleg pótolom az elmaradásaimat, ugyanis pl. több filmet nem is néztem meg, vagy épp “félbevágtam” és abbahagytam.

Szóval mindenképp be kellene már fejeznem, mert aztán a feledés homályába vesznek, és azt sem tudom, hogy valaha meg akartam nézni. Volt már erre precedens nem is egyszer. Pedig régen ez nálam felért egy merénylettel a szórakozásommal szemben.

Szóval a hétvégém valószínűleg megint elfog úszni, bár arra ügyelek, hogy ne az vigye el a nagyobb részt, hogy a cuccaimat mosom ki. Azt majd megcsinálom péntek este nyolc után, ugyanis akkor fogok majd hazaérni a melóból. És örömömre már csak a jövő hét és ez a két röpke nap maradt a gyakorlatomból, szóval tegnap letelt a fele. Mint már említettem, vegyes érzelmeim vannak ezzel szemben, hisz mérföldekkel jobb, mint az iskolai gyakorlat helyszíne, viszont itt is van úgy, hogy mindent a fenébe kívánok. De gondolom ez természetes. Másfelől tegnap valamilyen balhé lehetett itt. Kint voltak a rendőrök, meg talán a gárdisták is, nem tudom miért. Mindenesetre, ahogy fordultam volna be az utolsó utcán, megpillantottam őket, hogy egy élő akadályt képeznek az úton, szóval a másik utcát választottam ki. Valami csak lehetett, hisz hazajövetelem után is jóval kint álltak. De egyelőre a helyi médiában erről semmi nem jelent meg. Remélem azért errefelé nem történt valami gyilkosság.

Tegnap bátorkodtam előbb elmenni aludni, mivel ma előbb kell bemennem. Szerencsére össze ettem mindent, így lényegében olyan idióta dolgokról álmodtam, hogy az valami hallatlan. Hát fáradtnak is érzem magam eléggé. Egy része elég horroros volt, másik része talán enyhén fogalmazva is hülyeség volt, de gondolom ebben az lehetett, hogy fél hat tájékában felkeltem és nem tudtam visszaaludni. Mivel éhes voltam, ezért az ágyam mellett lévő ropit termeltem be, ahogy csak tudtam.

Időjárást tekintve megint csak gatyarohasztó meleg van, melyet megtisztel mindennap egy kiadós zuhé. Semmi ellenvetésem nem lenne az eső ellen, ha éppenséggel hozna egy kis hűsítő szellőt, hideg áramlatot, és nem valami nyomot levegőt. Épp tegnap mondták a tévében, hogy a tegnapi napra hőségriadó volt. Ahhoz képest elég vigyorgó arccal kerekeztem be a melóhelyre, épp abban az időben, amikor elvileg nem lenne szabad napon tartózkodni. De szerencsére még fiatal szervezetem bírja a megpróbáltatásokat, szóval addig nincs baj…

És ez történt ma!

És íme, alig negyven perc múlva már július lesz! Alig negyven perc múlva eljön az a nap, melynek a végén mosolyogva mondhatom: letelt a nyári gyakorlatom első fele, a második fele ennél már csak könnyebb lehet! Bizony!

Még mindig nyári gyakorlaton vagyok, egészen jövő hét péntekig. Lényegében nem történik túl sok minden a helyen ahol vagyok, csak pár apróság, ami szóra se érdemes, de viszont ma történt velem (megint) egy dolog, amiért azért már kezdek berágni.

Múlt héten történt, hogy az egyik vásárló kegyesen bátorkodott odajönni hozzám jönni és bemutatkozni, mert gondolta én vagyok az új munkaerő. Nem tudtam hova tenni, szóval hagytam a fenébe. Erre ma épp rakodok a polcon, alattam pedig egy sörös rekesz annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjak fent pakolászni. Erre gyanútlanul rendezgetem az árut, amikor valaki szándékozik kegyesen megpaskolni a combonat. Na vajon ki volt… És így jelezte, hogy vigyázzak, nehogy leessek. Hát kössz, nem győztem kapkodni a levegőt, úgy megijedtem, ráadásul arról nem is beszélve azzal, hogy megcsapkodta a combonat egy pillanat erejéig elvesztettem az egyensúly érzékemet is. Szóval a “bájos” figyelmeztetéséből majdnem baleset lett. Nem akartam elküldeni a fenébe, mert mégis a vásárló az első. Inkább csak zavarodottan mosolyogtam és mondtam magamban a kellemes jelzőket.

Az előző bejegyzésemtől eltelt napokban semmi említésre méltó nem történt, ezt kivéve. Szóval a gyakorlat megyeket. Az, hogy mi lesz, ha vége lesz, fogalmam sincs. Lehet itthon fogok poshadni.

Egy hét távlatából

Ahogy elkezdődött a nyári gyakorlát, hát eléggé el lettem havazva. Próbálom normálisan beosztani az időmet, de valahogy nem igen sikerül. A héten többször akartam helyzetjelentést adni felőlem, de valahogy mindig kiesett a teendőim közül, vagy épp túl fáradt voltam ahhoz, hogy most egy-egy bejegyzést megejtsek.

De ami késik, az ugyebár nem múlik. Szóval összegzem az elmúlt hetet.

A gyakorlatommal kapcsolatban – mely összesen 3 hetet ölel fel – vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt itthon kissé unatkoztam már, így jól jött az a napi 7 óra – eljutni a gyakorlat helyszínére, és onnan haza, valamint a munkaidő – munka. Viszonylag. Mert utána valahogy gyorsan eltelt a délutánom, s szinte semmire nem jutott időm. Emellett az időjárás valamennyire kedvezett nekem. Nem túlságosan vagyok oda a kánikálért, véleményem szerint az is csak strandon elviselhető, egyébként a fenébe kívánom. Így hát kicsit örültem, amikor a hét első negyedét az esőzések tették ki, mert így legalább nem a gyakorlatom alatt kellett tetemes izzadságot felhalmoznom.

A lényeg, hogy akár lottózhatnék, mert kapásból tudtam már pár nappal előtte, hogy a gyakorlatot megelőző vasárnap este bizony nem igen fogok tudni pihenni. Így is lett. Két órás alvás után, valahogy kitápázkodtam az ágyból, és elmen a gyakorlatomra. Az első napom nem is volt olyan szörnyű, bár a délutánt frankón végigszenvedtem, majd ahogyan illik nem sokkal este hét után bealudtam, s kemény 10 órát aludtam. Érdekes, hogy 2-3 órás alvás után sokkal jobban tudok figyelni, aktívkodni, míg 10-12 órás alvások után szó szerint olyan vagyok, mint a mosott sz*r, és folyamatosan álmossággal küzdök.

A második nap sem volt olyan szörnyű. Viszont szerdán már valami motoszkált bennem, s Isten bizony az egész gyakorlatot a francba kívántam, pedig tényleg nem volt semmi extra az előző napokhoz. Ugyanez az érzés hatalmasodott el rajtam csütörtök reggel is. Az első két óra maga volt a borzalom, a fenébe kívántam mindent legszívesebben. A harmadik óra az semmilyen volt, utána meg már csak számoltam a perceket, hogy mikor mehetek haza. Pénteken sem tudtam megállni, hogy ahogy betettem a lábam a gyakorlat helyszínére, bizonyos időközönként ne csekkoljam az időt, hogy mikor is lesz vége ennek az egésznek. És jelzem, semmi negatív dolog nem történt. Pusztán néha már nem tudtak velem mit kezdeni, én pedig eközben halálra untam magam. De azt el kell ismernem, hogy ezzel a gyakorlati hellyel  mérföldekkel többet tanultam, mint amit az iskola által kijelölt helyen. Hálát adok Istennek, hogy végül nem oda mentem.

Péntek délutánom szabad lett, így végül úgy döntöttem ideje lesz egy apróbb bevásárlásnak, amivel el is ment az egész délutánom. Este nagyjából megint nem csináltam semmit, igyekeztem a letöltött filmjeimet pótolni, kevés sikerrel.

Mivel a péntek délutánomat nem akartam elcseszni azzal, hogy kimosom a ruháimat – ami érdekes lett volna öblítő nélkül – ezért ezt a programomat szombatra toltam át. Gondoltam 1-2 óra és meglesz. Tévedtem. Délután háromra sikerült végeznem, s időközben beállított egy felmérést végző hölgy, akinek kézségesen segítettem, gondoltam úgy is akad olyan, aki szépen “magyarosan” elküldi melegebb éghajlatra, ezért én már csak nem fogom. Aztán elkezdtük kitölteni a papírt, vígan adtam a válaszokat, bár egy idő után kezdett már bizseregni a talpam, ami jelezte, hogy elég régóta egy helyben állhatok. A negyvenedik (!) oldalnál már kezdtem fellélegezni, hogy végre vége. De nem. Még hat oldal következett. Így történt meg, hogy nem sokkal fél öt előtt szambáztam be az udvarba. Szóval megint csak elúszott a szombatom fele, a másik fele pedig enyhe álmosságba torkolott. A mai napom – ami igazság szerint fél órája véget ért – is hamar eltelt, és megint csak nem néztem meg azokat a filmeket, amiket terveztem. Ráadásul jövő héten már délután kell mennem, így kicsit borul az egész menetrend.

Nyári szünet: már hivatalos

A héten átvettem a bizonyítványomat, s ezzel hivatalosan is elkezdődött a nyári szünetem. Holnap pedig kezdődik a gyakorlat, három héten keresztül. Valahol örülök neki, valahol nem. Egy biztos: most lesz időm mindenre! Nem tudom, de valahogy jobban be tudom osztani az időmet héltköznaponként, amikor van iskola, vagy valami, mint mikor itthon vagyok egész nap. Érdekes dolog ez.

Végre egy kis felüdülés, ugyanis vége a napok óta tartó hőségnek. Azért eljutottam oda, hogy a nyarat már csak a szünidő miatt szeretem, a telet pedig az ünnepi hangulat miatt. Valahogy nem tudom értékelni a kifejezetten izzasztó időt, ha nem ventilátor, vagy strandközelben vagyok. Ez van.

A héten azon kívül, hogy elmentem a bizonyítványomért, valahogy semmit nem csináltam. Igazából korábbi játékokat játszottam, és megnéztem pár filmet. Az pedig elég horrorisztikus volt, hogy a nagy semmitevés közepette, mindig volt olyan dolog ami csúszott másnapra. Lehet az unalom miatt történik ez, ki tudja.

Így kell telnie a nyári szünetnek?

Épp egy hete döntöttem el, hogy már aznap kiveszem a szabadságot a nyárra. Részben igazam volt, mert minek mentem volna be? Azért, hogy végig üljek pár órat és hallgassam, hogy egyesek hogyan is próbálnak meg kaparni a jobb jegyért? Inkább itthon maradtam.

Múlt héten részben a szeszélyes időjárás miatt az egész napomat bent töltöttem a szobában. Persze azért tartottam 20-25 perces szüneteket, s ha épp nem esett az eső, akkor a cseresznya körül, kopasztás után pedig a cseresznyefa tetején töltöttem.  És így is telt el az egész hetem összvissz.

Én mindig azt mondom, hogy nem vagyok gép, illetve netfüggő, csak túl sok a szabadidőm, és korlátozottak a lehetőségeim, ami részben igaz. Ha minden jól alakult volna, és nem lettek adminisztrációs problémáim a kijelölt boltban, ahol gyakorlatomat tölteném a nyáron, akkor ezt a hetet végig dolgoznám, és a következőt is. De ugye a sors közbeszólt.

Vasárnap már mondogattam magamnak, hogy ez bizony így nem lesz jó. Egyetlen pozitív dolgot tudok kiemelni, hogy az alvásommal semmi probléma. Nem ébredek fel éjszaka közepén többször, nem alszok délig, kettőig, mint tavaly. Ennek örülök. Annak már kevésbé, hogy megesz az unalom. Így tegnap és ma is 2 órás bicaj “túrát” szerveztem magamnak. Nem mondom, élveztem.

Mai napon nem terveztem elhagyni a házat. Így meggyőztem anyámat, hogy a szennyest mossuk ki ma, de azt se kíméljük, ami a szekrénybe áll. Így a nyári, s a nyárinak mondható ruhadarabok mentek a mosógépbe. Erre kapom ma a telefont, hogy be kellene mennem a gyakszihelyre aláírni egy papírt. Majd negyven fokos melegben, hosszú farmernadrágban és viszonylag tavaszinak mondható hosszú újjú, félvastag pólóban tekertem át a városon. Mondanom se kell, hogy biztos vagyok benne, hogy senki nem nézett engem hülyének.

Viszont abban már biztos vagyok, hogy a nyári munka fogalma idén kimerül a gyakorlatban. Olyan napi minimális napi órát kell letöltenem, hogy július vége felé leszek szabad. És ott lesz egy árva augusztus. És akkor azt a maradék időt rontsam el, miközben tudom, hogy jövőre újabb vizsgák, ballagás, szalagavató következik?

Tudom, nagy részében unatkozni fogok, de valamit ki fogok találni. Ami lehetőleg nem a négy fal közt végezhető tevékenységet takar.

…és amikor megkezdődik a nyári szünet!

Hát nem tudom. Jelenleg vegyes érzelmeim vannak a nyári szünettel kapcsolatban. Egyrészt tudom, hogy diákként ez az utolsó, másrészt pedig már a tavalyi sem volt valami fényes. Az idei is meg van fűszerezve már most, annyi szent!

Először is tavaly itt volt ugyebár a friss érettségi, s utána egy szép hosszú nyári szünet. Ami éppen elegendő volt arra, hogy “tökéletesítsem” az előző hónapok alatt beszerzett enyhe alvás paralízisemet. Sikerült is tökélyre fejlesztenem. Majd ugyebár jött a felismerés, hogy szeptembertől 1-2 embertől eltekintve teljesen új osztálytásakkal leszek összezárva. Hiába ugyanaz az iskola, mégis nagy változás. Kicsit tartottam is attól, hogy valami szedett-vedett társaság jön majd össze, aztán évközben mennek a nagy csatározások. De szerencsére kellemesen kellett csalódnom.

Az utóbbi hetekben – hiányzásaim ellenére, mely legfőképp ebből az istenverte betegségből jött össze – sikerült összeszednem az összes jegyemet, így már május közepén elfogytak a felelni valók, így hát bejártam unatkozni. Mert mást nem nagyon csináltam. Csak néztem, hogy a többiek – akik természetesen nem jártak be minden órára – felelnek, küzdenek a jobb jegyért, vagy épp azért, hogy legyen nekik következő év.

Így esett, hogy a héten feleslegesen bementem két napot, majd kedd délutántól nekem megkezdődött a nyári szünet. Ami viszonylag unalmasan telik. Bár a mai napom nem volt valami fényes. A nyári gyakorlat szelleme lebeg fejem felett, ami csak nem akar összejönni. Bizony, büdös adminisztráció. Most várok, mikor tudom elkezdeni, letölteni gyakorlatomat, mikor lesz minden rendben. Ám ez már nem rajtam múlik.

Ha meglesz a gyakorlat, valószínűleg pihenésre fordítom a maradék időt. Hisz lényegében ez az utolsó nyaram, mint tanuló. Utána már nem lesz olyan, hogy 2-3 hét téli szünet, meg 10-12 hét nyári szünet. Kemény melókorszak köszönt be. És bizony jövőre még egy szalagavató, még egy ballagás, még egy írásbeli, szóbeli. Vizsgáktól nem félek, de a kötelező – szerintem csak magamutogatásnak szánt, felesleges – szalagavatótól, ballagástól már ki is ráz a hideg.

Igyekeztem tartalmasan tölteni az eddigi napokat. Hát nem sikerült.

Ejj, Ejj…

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt majd egy hét. Igazából majd két mondatban össze tudnám foglalni az egész hetet. Kezdve azzal, hogy múlt héten vizsgáztatások miatt nem volt kedvem a helyettesítő tanárok képét bámulni. Annak fényében pedig végképp nem, hogy gyakran még helyettesítés sem volt, és a tananyagnak már bő egy hónapja a végére értünk.

Így a hétfőt követte a kedd, szerda. Szinte az egész hét. Napi bontásban volt 1-2 óra, ami a bejáróknak halk megfigyeléssel telt, míg a lógósoknak izzadás a jegyért. Igazából nem is tudom érdemes lett volna bemenni.

Fennáll az a helyzet, hogy itthon semmi kedvem sincs ülni, suliba pedig semmi kedvem bemenni. Unalom felsőfokon, yeeahh! Ráadásul itthonról ki se tudtam nagyon mozdulni a szeszélyes időjárás miatt.

Tegyük még hozzá, hogy jövő hétre is ilyen időjárást mondanak. Délután volt több, mint 30 fok, estére már alig volt tíz. Napsütésből esőzés.

Visszatérve eredeti helyzetemre, megint csak nem tudok mit kezdeni magammal. Ha jegyeimre szeretnék pillantani, akkor kizárólag a holnap nap fontos, utána már simán kivehetném a “szabadságot”. Mindegy.

Mit tervezek nyárra? Na hát erről fogalmam sincs.