Őszi szünet

Itt a hétvége, s újra kezdődik majd a suli, amit én annyira nem várok. Eléggé elegem van már belőle, főleg a többiek töménytelen lógásából, aminek hátrányát leginkább én és pár osztálytársam szívjuk meg. Az őszi szünet természetesen múlt hét csütörtökön kezdődött, és ahhoz képest nem igen tudtam kihasználni. Anyám már csütörtökön lépett itthonról, így én vigyáztam a kutyára, aki jelen helyzetben nálam aludt, igaz nyitott ajtónál voltam kénytelen aludni, így érdekes volt a fűtés.

Korábban már jeleztem, hogy milyen terveim vannak a szünetre nézve. Természetesen ebből nem sok mindent sikerült megvalósítanom. Először is a számítógépem eléggé az agyamra ment, kétszer kellett újra telepítenem az XP-t, így tegnap feladtam az egész dolgot, és feltettem az igazán jól sikerült Windows 7-et. Egyetlen nagy negatívuma van, hogy jelen pillanatban a számítógépem nem áll készen az operációs rendszer és pár hardverigényesebb játék együttes futtatására. Egyelőre még szoftveresen próbálok kompromisszumokat kötni.
Az új gépemet is úgy raktam össze, hogy először csak használható legyen, utána legyen lényegesebb fejlesztés, így abban is 1 GB ram került, szóval reménykedem abban, hogy egy erősebb processzor és videó kártyával tudom kompenzálni azt az 1 GB-nyi hiányt. De mellette kellene egy nagyobb háttértároló is, de majd látom, hogy mi hogy alakul. Először is legyen meg a processzor, amit elvileg jövő héten már magaménak is tudhatok.

A héten bedöglött a DVD lejátszóm, így kénytelen voltam a két tartalékhoz nyúlni, igaz, mindkettő egy nagy hulladék. Az Orion márkájú eléggé hülye, nem sok minden játszik le, hiába van DivX jelzés. Ugyanez igaz a GABA típusúra is, amit három ezerért vettem még annó. Ám az Orion már lassan 5 éves, addig a GABA talán fél éves, s bizony utóbbinál igaz az “olcsó húsnak…” szólás. Ugyanis a feliratos tömörített filmeket nem tudom nézni, nemes egyszerűséggel azért, mert a feliratokban nem ismeri fel az ékezetes betűket…
A Hi-Fi-m is régóta döglődött, az tegnap adta meg magát. Szóval nagy a “boldogságom” mostanság. Azt már csak tetézte a dolog, hogy ugyebár egyedül voltam itthon, pénzem meg már nem volt. Igaz, volt itthon kaja, pia (na nem alkohol, ne gondoljunk már mindig arra!), de pénz nem. Ami egyrészt eléggé hanyagság, mert mi van akkor, ha…
Na én megtapasztaltam, hogy mi van akkor, ha… Tulajdonképpen sikerült elég szépen elkevernem a fogkrémemet a nagy takarítás közben, gondolom valahova beeshetett, de én még nem találtam meg. Ugye pénzem nem volt, így maradt a vízzel való fogmosás vagy három napig, amitől falra tudtam volna mászni. Annak fényében pedig főleg, hogy olyan ételeket fogyasztottam, hogy nem csak azért lett volna kötelező fogmosás, hogy megóvjam fogaim épségét, hanem azért is, hogy ha valaki mellém áll, s ha kinyitom a szám, ne dobjon egy hátast. De szerencsére ezen szerencsétlen napokban senkivel nem futottam össze, s távol tartottam magam a civilizációtól. Bár hihetetlen, hogy mennyire ki tudott hozni a sodromból ez a szükséges igénytelenség.

Korábban már írtam egy új web-projectről, végül sikerült megfelelő tárhelyet találnom, így hétfő-kedd tájékán talán útjára is indítjuk. Az időm nagyobb részét ez foglalta le, de szerencsére a héten elég jó idő volt, így tudtam némi szabadtéri programot is összehozni, annak nagyon örültem, már rég ki akartam mozdulni. Sajnos most már jönnek a mínuszok, szóval az itthonról való eljárkálásnak vége. Szobából szobába, szobából iskolába és szobából áruházba típusú kimozdulások jönnek.
Ennek fényében, s merevlemezem korlátolt kapacitását figyelembe véve úgy döntöttem, hogy itt az ideje korábbi kedvenc filmjeimet előkapni. Első körben Terminator maraton tartottam, habár nem sikerült egyben megnézni a négy filmet, jelenleg a negyedik van betervezve, ezt mindenképp megnézem ma, de ugyebár feliratos, így marad a PC előtti görnyedés. Mivel még le kell töltenem, ezért elővettem a Jurassic Park-ot.  Ha a két nap szintén hideg lesz, de annyira, hogy nem lehet kimozdulni, akkor nekiülök pár filmnek. Első körben a Mátrix trilógia és a Kill Bill két epizódja lenne műsoron.
Szériák tekintetében csak pár kedvencnek néztem meg az aktuális epizódját, emellett az Alias-t vettem újra elő, melynek első évadját már letudtam, s tovább is haladtam a második évadban.
Játékok terén a Silent Hill 3-ba kezdtem bele, habár egyik fő poénját sikerült egy MSN beszélgetés közben lelőni, de még nem adtam fel, hogy ezt az epizódot is kipörgessem.

Hétfőtől pedig jönnek a szürke hétköznapok, nincs megállás csak folyamatos fintorgás, hogy megint menni kell, ráadásul az utam már hosszabb, mivel ilyen időben bicajra ülni nálam nem szerencsés. Egyelőre csak reménykedem, hogy nem kapom el a náthát, habár nem lenne ellenemre egy pár napos kényszerpihenő, bár kötelező jelleggel jön majd a téli “depresszió” szóval barátságot kötök a négy kék színű falammal és átmeneti házasságot kötök a PC-mel.

Nagyjából így telt az őszi szünetem, az, hogy milyen lesz a hétvégém még nem tudom, de igyekszem kihasználni maximálisan.

Alias: 1.évad

Még idén tavasszal sikerült szert tennem az első évadra, méghozzá eredetiben, az már csak ráadás volt, hogy csupán új, bontatlan kiadás volt 2000 Forintért. Ugyan csak bele-bele nézegettem, de ebben a formában az első évadot nem néztem végig, habár többször belekezdtem, de időhiány miatt inkább passzoltam az egészet. De az őszi szünet alkalmat nyújtott rá, habár nem olyan tempóban sikerült haladnom, mint ahogyan azt elterveztem, de az első évadot sikeresen legyűrtem.

Magával a szériával még 2004 nyarán ismerkedtem meg az RTL Klub jóvoltából, s ahhoz képest remekül berántott, hogy a második évaddal kapcsolódtam be a történetben. Mondjuk a csatornának hála már rég befejeződött sorozat évadjai a negyedikig kb. 2-2,5 éves időközzel futottak be. De szerencsére időközben lett internet hozzáférés, s máris tudtam pótolni a lemaradásomat.
Jómagam nem túlzottan rajongok az akció műfajért kb. egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány ilyen műfajú sorozatért/filmért rajongok. Ezzel ellentétben az Alias teljes mértékben kiemelkedik, s így újranézve az első évadot be kell vallanom, rendkívül összetett, zseniálisan kivitelezett szériával volt dolgom.
És persze nem utolsó sorban érdemes megemlíteni azt is, hogy J.J. Abrams keze alól került ki, szóval bárkinek érdemes egy próbát megtenni vele.

Részletek

2009/2010-es TV-s évad

Nincs annyi film, hogy minden napra jusson valami, a régi kedvenceimet pedig annak idején rongyosra néztem.
Maga a Lost volt az, ami eléggé berántott, hisz a mai szériák minősége és látványa már eléggé megközelítette néhány film minőségét, természetesen leginkább ez a kinti kereskedelmi csatornákra jellemző.

Lassan nézek én már mindent, mert annyi jó szériát tálaltak elénk, hogy az hihetetlen. Természetesen jó pár olyan széria van, amit “real time” azaz naprakészen nézek, illetve akadnak olyanok, amiket csak epizód “pakkban” nézem.

Részletek

Sanctuary: 1.évad

Jómagam nem igen követem nyomon a Sci-Fi Channel (most már SyFy) kínálatát, leginkább azért, mert egyetlen egy értékelhető széria sincs számomra, a Csillagkaputól (Stargate) és spinoff sorozataitól, valamint a Csillagközi Rombolótól (Battlestar Galactica) sikitófrászt tudnék kapni.
Természetesen szeretem a sci-fi műfajt, de megválogatom mit nézek. Legutolsó Sci-Fi Channel sorozat amit néztem az a Farscape volt, mely itthon csak első évadig jutott, én addig követtem nyomon (na majd most!).

Ezekhez képest a Sanctuary (itthon Génrejtek) elég üdítő sorozat, melyre először az AXN reklám kampányában láttam viszont, s annyira kíváncsi voltam rá, hogy nyáron nekiültem az első résznek.
Sanctuary gyakorlatilag egy menedék, ahol a különböző teremtmények élhetnek elzártan, s biztonságban a világtól. Legalábbis az alap felállás ez, ám később kiderül, hogy jóval több is rejlik a szériában, mint hinnék.

El is várható, hisz egy kizárólag weben megtekinthető epizódokból állt a széria, melynek sikerére felkapta a fejét a Sci-Fi Channel, s gyorsan megvette a jogokat, majd 13 epizódnyi első évadot tolt a fenekünk alá.
Részletek

Őszi szünet!

És igen, itt van elérkezett. 10 nap iskola nélkül, már nagyon vártam ezt, hogy végre legyen egy hosszabb szusszanásnyi időm. Hurrá, hurrá!

A hét azonban nem volt zökkenő mentes. Először is hétfőn felkészültünk a másnapi dolgozatra (amiből nem lett semmi), majd mikor hazaértem, anyám fogadott egy méretes villanyszámlával, amit másnap személyes ügyintézés keretein belül a felére sikerült csökkentenem, de így is kihatással lesz a novemberre anyagi szempontból. Ugyanis nyelvórákra kellene menni, illetve jó lenne még megvenni a processzort, valamint ott van még a bérlet, meg tankönyv is.
Sikeresen “túléltem” a testnevelést, melynek következtében jó kis izomlázam lett. Mozogni mozgok, de sportolni nem sportolok, nem is érzem szükségességét. Azért ez kihatással volt a mai napomra. Először is egy magamban voltam egész nap, s pár óra után már röppenhettem is is haza.
Ráadásul reggel eléggé be volt fűtve a busz, szóval kicsit izzadtam is. Bent az iskolában pedig szagolgatom magam, hogy milyen büdös vagyok. Nem is értettem, hisz minden ruhám tiszta volt, fürödtem is. Egyedül a cipőm nem volt kimosva, szóval tanakodok, hogy mi lehet. De nem is intenzív, hanem néha-néha megcsapó szagról volt szó. Ráadásul nem is akármilyen: erős szar szag. Épp tartott az óra, amikor oldalra mozdítom a lábam, és megpillantom, hogy bizony “aranyba” léptem.
Alig vártam, hogy a tanár kimenjen, majd megpróbáltam letakarítani, hát kevés sikerrel. Annyit sikerült elérnem, hogy nem volt annyira büdös, de így is kellemetlen volt számomra.

Hazaérve megint vicces kedvében volt a PC-m, s nem volt hajlandó elindulni. Így kénytelen voltam megint szétszedni, s át dugdosni az áramot adó kábeleket, mert csak ekkor hajlandó elindulni, mert különben nem ismeri fel a meghajtót.
El is pattant az agyam, aztán szétkaptam az újat, amiből csak a processzor hiányzik, majd pedig ezt, s szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony akkor fog majd működni, ha megveszem bele az új processzort.
Ugye ez a gépszétkapás magával hozta az íróasztalom letakarítását, melynek következtében nekiálltam az egész szobát kitakarítani, s délután kettőkor kezdtem el, s nem sokkal nyolc előtt végeztem. Emelgettem mindent, szóval most már nem csak a hasam, térdem fáj, hanem a hátam is. Mondjuk ez kell őszi szünetre, nem?

Őszi szünetre nem tervezek túl sok mindent. Minden bizonnyal nekiállok a Smallville és az Alias első évadának, illetve további kedvenc filmjeimet nézem meg ismét.

Hogyan pocsékoljuk el tökéletesen a szabadidőnket?

Ha lenne egy olyan tantárgy, melynek tananyaga az lenne, hogy hogyan pazaroljuk el a szabadidőnket mindenféle apró dolgokkal, akkor abból a tantárgyból minden bizonnyal kitűnő lennék.
Először is tervbe volt véve egy új weboldal megalkotása, ami normális ingyenes tárhely hiánya miatt sztornóztam alig egy órával ezelőtt, amikor nem sikerült WordPress-t sokadjára szóra bírnom. Ezzel ment el a hétvégém, s kicsit haragszom is magamra emiatt, főleg, hogy sikerült hazavágnom a blogomat. Nem tudom hogyan, de sikerült összeomlasztani, majd a főoldalt hajtó PHP-Fusionnal készített adatbázissal hoztam helyre, aminek az eredménye az lett, hogy karakterkódolási hiba lett. Szerencsére volt még szeptemberi mentésem, így helyre tudtam állítani a károkat, de elég sok időmbe került, szóval most kicsit sem vagyok boldog.

Ahogy már korábbi bejegyzésemben írtam, beköszöntött az ősz, de olyan csípős ősz. Hétfőn még bementem beszélni az osztályfőnökkel, de szerencsére nem kellett hazudnom, szóval az egész dolgot megúsztam, persze ha mondhatjuk így, azt a “rengeteg” hiányzást. Kedden bátorkodtam bemenni, amikor a legrosszabb idő volt, szarrá áztam, aznap dideregtem is, szóval egy nap szabadságot kivettem, aminek persze egy-két tanár nem örült. Ezen kicsit felháborodtam, mert a másik otthon maradt, én meg bementem és egész nap vizes cuccban ültem végig. Persze, hogy másnap nem mentem be, amikor úgy átfagytam, hogy azt hittem másnapra úgy meg leszek fázva, mint még soha. De szerencsére elkerült a betegség egyelőre.

Sikerült a hetem második felét is elcsesznem, ezt pedig az operációs rendszeremnek köszönhetem. Elég régóta volt már fent a Windows XP Home ahhoz, hogy szépen lassuljon, ami leginkább a rengeteg feltelepített programnak volt köszönhető. Így hát szerdán úgy döntöttem, hogy ideje lesz egy újra telepítést csinálnom, mivel már annyi mindent feltelepítettem, hogy már használt volna, ha utólag csinálok egy törlést a vinyón.
Sikeresen fel is ment az operációs rendszer, így azonnal telepítettem egy téma pakkot, ami persze nem sikerült. S ezek után a Service Pack 3 se ment fel, folyamatosan leállt hibaüzenetekkel, így megvadultam, s előkaptam a Windows 7 RC verzióját.
Szó se róla, én nagyra becsülöm a Windows 7-et, mert rendkívül gyors, megbízható. Egyedüli nagy probléma nálam a PC-m elavultsága, ugyanis csak 100 gigányi tárhellyel rendelkezem az alaplapom elavultságának köszönhetően, továbbá 1 GB rammal és 2,1 Ghz egyszerű Celeron processzorral különböző játékok futtatása eléggé necces. Ráadásul nálam nagy üzemben mennek a letöltések, s hamar megtelik az a maradék 50-60 giga (mert ennyi marad telepítés után, ha feldobok mindent, +pár játékot).
Végül pénteken ismét megváltam a Windows 7-től, ugyanis a Silent Hill 3 erősen akadozott nagyobb felbontáson. Igazából eléggé mérges voltam, mert egy teljes újra telepítés XP esetében majdnem másfél óra, addig Windows 7 esetében fél óra.
Legkésőbb jövő hónapban összeáll az új konfigurációm, így minden bizonnyal akkor már erősebb vassal ülhetek neki a kedvenc játékaimnak (elsősorban a Tomb Raider: Underworld kipörgetése a cél). De egyelőre XP mellett tettem le a voksom, ugyanis az új konfigurációm is 1 GB rammal fog indulni, ami jó pár játék és program esetében Windows 7 környezetben kevés, továbbá új vinyó feltehetően decemberben (minimum 250 Gigabyte-os) lesz, addig szintén kell takarékoskodnom a szabad hellyel, s mivel a mostaninál erősebb lesz a konfigurációm, így magától értetődő, hogy a 7-10 gigányi helyett foglaló játékokat veszem célba.
Természetesen amint sikerül feljavítanom az új konfigurációmat (memória bővítés, esetleg processzor csere) természetesen váltok Windows 7-re.

Csütörtök estém nem telt valami jól, ugyanis sikerült felhúznia egyes embereknek megint, így szinte semmit nem tanultam másnapra. Hogy hogyan is vittem véghez, nem tudom, de sikerült több jó jegyet is besöpörnöm, pedig tényleg nem tanultam rá.
Hangulatrontás jellemző volt tegnapra is, úgy korrigáltam, hogy este megittam három energia italt. Fel voltam készülve, hogy estére huhogás lesz, mert az energia ital ki szokott ütni, de úgy néz ki este mozogtam annyit, hogy kiürüljön a szervezetemből, mert elég korán már aludtam.

Jövő hetem kissé necces lesz számonkérés szempontjából, de jelen helyzetben magasról pottyantok rá, ugyanis csütörtök délután megkezdődik az őszi szünet, ami eddigieknél sokkal hosszabb lesz, azaz 10 napot ölel majd fel. Az más kérdés, hogy hamar el fog telni.
Mivel erősen hideg idő lesz, így minden bizonnyal a legtöbb időmet itthon fogom tölteni. Egyelőre betervezve a Silent Hill 3 kipörgetése van, a maradék idő marad bloggolásra (van némi elmaradásom) és képernyő előtti döglésre marad.
Először is jó pár korábbi filmes kedvenceimet tervezem újranézni, mint a Terminátor; Alien tetralógia vagy a Jurassic Park trilógia, de nem kizárt, hogy a Kill Bill két részét is legyűröm, de kacérkodok a gondolattal, hogy a Mátrix-ot is elő kellene venni.
Sorozatok terén az aktuális kedvencek között a Smallville-nek akarok nekiugrani az első évadtól. Habár a korai évadokat csak gagyinak titulálom, de az új epizódok ismertetőjéből nagyon pozitív benyomásaim lettek. Továbbá egy régebbi kedvencemet tervezem végignézni, méghozzá az Alias-t, aminek első évadát még annak idején megvettem eredetiben, igaz, csak 1999 Ft volt, de igazából nem néztem végig az első évadot, csak bele kukkantottam. Lehet kritikát is kéne írnom róla?

Silent Hill 2 (2001) Teszt

Platform: PC

Ha a helyzet úgy hozza, hogy valami okból kifolyólag a négy fal között kell keresnem a szórakozási lehetőséget, akkor minden bizonnyal az esetek többségében inkább egy filmre, vagy épp kedvenc sorozatom épp aktuális epizódjára esik a választásom. Ez leginkább azért van, mert ugyan vannak kedvenc játékaim, s olyanok is akadnak az új megjelenések között, melyek felkeltik az érdeklődésem, de vizuális szórakozás keretein belül valahogy csak a filmek, s sorozatok voltak teljesen kielégítőek ebből a szempontból számomra.
Jó pár évvel ezelőtt egy nyári délutánon, amikor épp eső áztatta a szikkadt talajt, úgy hozta a sors, hogy unalmamban elkezdtem az internet bugyrait kutatni, hogy vajon mi legyen a következő film, amit épp megnéznék aznap délután. Így találtam rá egy hangzatos címre: Silent Hill. Meglesve kedvenc videómegosztó portálunkon az előzetesét úgy döntöttem teszek vele egy próbát. Nem bizonyult rossz döntésnek a választás, mert a film tetszett olyannyira, hogy utána többször is megnéztem. A történet, zenei aláfestés, s befejezés olyannyira hatással volt rám, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lehet tulajdonképpen maga a játék, ami az alapja volt a filmnek. Általában a játékokból készült filmek gyengébbek szoktak lenni az eredeti “forrásnál”, ezért végül úgy döntöttem, hogy mégis teszek vele egy próbát ennek ellenére. Az első rész 1999 elején látott napvilágot, s sajnálatos módon PC-re nem jelent meg, ellenben leleményes rajongóknak köszönhetően egy emulátor segítségével játszhatóvá vált mindenki számára, bár emiatt az irányítás hagyott némi kívánnivalót maga után, de szerencsére akadt egy-két virtuális ismerős, akik hatalmas rajongója volt – és minden bizonnyal jelenleg is az – a szériának, így lelket öntöttek belém, ami elszántsággá vált, hogy az irányíthatatlanság ellenére is végére akarok érni a játéknak. Végül pozitív kicsengése lett a dolognak, s bizonyossá vált, hogy amint szabadidőm engedi “magamévá” kell tennem a második részt is, amiről ódákat zengtek, s zengenek játékos berkeken belül, miszerint teljesen sikerült felülmúlnia elődjét. Ami pedig nagy szó, hisz kevés olyan alkotás van, amelynek folytatása magasan veri az elődjét.

1999-ben az első epizód hatalmas sikert ért el annak ellenére, hogy konzol exkluzivitást élvezett, s máig nem jelent meg hivatalosan PC-re. Közel három évet kellett várniuk a rajongók, hogy kezükbe vehessék a Silent Hill 2-őt, mely új történettel, új főhőssel a középpontban jelent meg 2001-ben. A játék hatalmas siker lett olyannyira, hogy az utána következő epizódoknak még megközelíteniük sem sikerült azt a pozitív kritikai visszhangot, eladási mutatókat, amit a második rész produkált. Elmondható ennyi év távlatából is, hogy nem csak a Silent Hill sorozat legjobbjával állunk szemben, hanem a túlélő horror műfaján belül is igazi gyöngyszemről van szó, amire simán ráaggathatjuk a minőségi jelzőt.
Ezúttal is férfi főhősünk lett, James  aki egy nap kap egy levelet feleségétől, melyben közli vele, hogy egy korábbi helyükön várja őt, ami Silent Hill-ben található, ami azóta inkább egy szellemváros, mint egy kellemes üdülőközpont az ott történt rendhagyó események óta. Szerelmes hősünk természetesen útra kel, s meg sem áll a városig. Azonban a célja nem az, hogy újra lássa feleségét, hanem kiderítse az igazságot. Ugyanis a levél a felesége kézírásával íródott, amivel egyébként nem lenne baj, ha a nő nem lenne halott egy ideje…

“In my restless dreams I see that town: Silent Hill. You promised you’d take me there again someday. But you never did.  Well I’m alone there now, in our special space. Waiting for you….”

Részletek

Ősz

Beköszöntött. Ma egész nap esik az eső, ami nem jelent mást, mint hogy kénytelen vagyok itthon ülni, netezni és/vagy filmeket, sorozatokat nézni. Ez van.

Holnap meglátom mi lesz, ugyanis beszélnem kell az osztályfőnökömmel, ugyanis amikor beteg voltam, voltam olyan okos, hogy egy mezei megfázással nem mentem el orvoshoz, így természetesen nincs igazolásom. Habár jelen pillanatban le is szarom magasról, mert hiányzásaim napjainak száma még a kétjegyű számot se éri el, továbbá minden tantárgyból van jegyem, s nem is rosszak. De azért nyomatékosítanom kell, hogy közbeszólt az élet, ilyenkor nincs mit tenni. Még akkor is, ha ez csak fél igazság, melynek van valóságalapja, de nem játszott közbe az iskolai hiányzásaimba.
Tudom, nem szép dolog hazudni (jelen pillanatban jelenleg így van), de úgy vagyok vele a tavalyi év végén több embernek is el kellett volna véreznie hiányzásai miatt, főleg azoknak, akik 2-3 hónapot is “kivettek” szünetnek. De nem, ők itt vannak, és folytatják a “munkájukat”, akik meg bejárnak dögöljenek meg… Szép.

A fent említett hiányzások miatt nem tudtam adni egy jó tanácsot pár embernek, hogy először szedje ki magából azt a bizonyos gerendát, aztán keresse bennem a szálkát. De ugye ami késik, az nem múlik.
Péntek este végre kimozdultam itthonról, csak úgy, mint tegnap este. Na nem volt nagy valami, 1-1,5 óráig voltam csak távol. Egyszerűen nem volt kedvem itthon vagy épp máshol ülni, amikor elég jó idő volt. Tegnap ráadásul jó meleg is volt este, amit édesen főszerezett egy kis szél, szóval elég nagy hülyeség lett volna részemről itthon maradni, főleg hogy egész nap a gép előtt ültem. Ugyanis a weboldalamon egy enyhe változtatást hajtottam végre rögtön azután, hogy kimostam, s mire észbe kaptam már este nyolc óra volt!

Ma az interaktív vizuális élmények tengerébe vettem bele magam, azaz több mint egy hét után ismét nekiállok a Silent Hill 2-nek, annak a túlélő horror folytatásának, ami nekem nagyon tetszett. Nem hiszem, hogy ma végig vinném, de nem zárom ki ennek a lehetőségét.

Ember tervez…

…sors közbeszól. Ugyan nem így szól a hangzatos közmondás, de jelen pillanatban inkább a sorsra fognám a becsusszanó nehézségeket. Mert ugyebár az ember hiába próbál előre tervezni, legtöbbször pofára esik. Ráadásul elég keményen.

Valahogy ismételten kezd kicsúszni kezem közül az irányítás, s ezt valahogy nem veszem túl könnyen. Egyszerűen rengeteg időt töltök az iskolában, a délutáni szabadidőm pillanatok alatt “köddé” válik, majd kettőt pislantok, s már a buszon vagyok útban az iskola felé. Önmagában még ezzel nem is lenne problémám, hisz az ember nem élhet csak a szórakozásnak, dolgozzon is közben, mert ugyebár tanulóként a munkahelyem az iskola. És ugye aki nem dolgozik, az ne is egyék…
Ezzel teljes mértékben egyet értek, habár nem vagyok minta diák, néha napján nálam is becsúszik egy olyan termetes “nem akarok bemenni másnap” című hullám, de ettől függetlenül a jegyeim elég jók, s többször járok be, mint amennyit itthon vagyok, s szerintem ez így van rendjén.

Viszont mostanában egyszerűen elkezdetett idegesíteni ez az egész iskola. Egyszerűen arról van szó, hogy az osztály három negyede szinte állandó jelleggel hiányzik. Első órákra nem jár be, utolsókról elmegy, vagy pedig egész nap be se megy. Vizsgák következnek, fogyatkozik a létszám, s ez egyáltalán nem jó. Mert nem csak azzal van a baj, hogy nem haladunk a tananyaggal, hanem azzal is, hogy ezzel nekünk is betartanak. Arról nem is beszélve, hogy nagyon úgy néz ki, hogy egyesek engem próbálnak felhasználni hiányzásuk elfedésére, melyre tökéletesen elferdített, vagy éppenséggel valóságnak egyáltalán nem megfelelő dolgokkal rukkolnak elő, ami hátterében természetesen a hétköznapi okoskodás és beképzeltség áll. Mert ugyebár én mire fel engedem meg magamnak a hiányzást, szép. Ennek fényében pedig eldöntöttem, hogy itt az ideje, hogy az asztalra csapjak, s jó pár embert elküldjek a jó büdös fenébe.

Igazából mostanság eléggé sok gondolat nyomaszt. Szeretném azt mondani, hogy ez mind azért van, mert ez az utolsó év, s ezután már a nagybetűs élet jön, de nem emiatt van. Egyszerűen csak látom magam, hogy már rég túl léptem a huszadik életévemet, s az egész életem szinte csak arról szólt, hogy valamilyen szinten teljesítsem az iskola által rám rót kötelességeket, ami viszonylag sikeres volt, s egy ideig élveztem is, egészen az érettségiig. Akkor csalódtam egy hatalmasat az egész oktatásban, s az egészet a fenébe kívánom, s azóta is rosszalóan rázom a fejem.
Ugyanis akkor jöttem rá, hogy senkit nem érdekel az, hogy a diák mit bír, vagy épp mit nem, vagy mire van energiája, vagy mire nincs. Borzasztó volt, amikor az ember nyolc órát kénytelen végigülni, majd fél négy tájékán hazaesni, s valamennyit csak tanulni, miközben hihetetlenül fáradt. A nap végére pedig arra sem marad elég energiája, hogy a kedvenc számát énekelje, miközben lazító fürdőt vesz. És akkor még nem beszéltem a baráti társaság lemorzsolódásáról, illetve elektronikussá “válásáról”. Aki meg marad, az pedig automatikusan landol a hétvégi barátok között. Szép.
És elvileg a húszas éveimnek kellene a legemlékezetesebbnek lennie, amire érdemes visszaemlékezni? Hát akkor nálam elég nagy problémák vannak, ugyanis én értékelhetetlennek tartom ezeket az éveket.

Nyilván részben én is hibás voltam a történtekért, hisz valami mód biztos lett volna arra, hogy elég időt tudjak áldozni a barátaimra, szórakozásomra, anélkül, hogy iskola kerülővé váljak. Nem váltam, ennek az ára pedig az lett, hogy a hétköznapjaim totál leszívják az energiám. Ha nem kialvatlanság, akkor a tanulás fáraszt le, de annyira, hogy este 7-re már csak TV előtt döglő zombi leszek. És ez így nagyon nincs rendjén! Nagyon nincs!
De akkor mi is lenne a megoldás?
Nem tanulni, s bukdácsolni? Nem járni iskolába? Természetesen az lenne a legjobb megoldás, ha lenne egy járható közép út. De a probléma itt gyökeredzik; ugyanis nincs járható közép út.
Noha hiányzásaim miatt soha nem rezgett alattam a léc – még, ha ezt a látszatot is akarták páran kelteni -, de valahol mégis úgy adódott, hogy amikor beteg voltam, még 1-2 napot hozzátettem, csak hogy meglegyen az a fránya egy hét. Továbbá meg adódtak az ilyen egy napos hiányzások is. Pont emiatt, mert egyszerűen elviselhetetlen a tanárok tempója, a rengetek hiányzása a többieknek, ami hátráltat minket, és még akkor arról nem is beszélve, hogy utazni is kell, s mire hazaérek már hulla vagyok.

Valahol épp ezért várom, hogy végre munkába állhassak. Letelik a meghatázott munkaidő, és onnanstól kezdve azt csinálok amit akarok. Nem kell haza menni, s könyvek felett szenvedni.
S ráadásul lehetnek barátaid, nem kell, hogy horrorisztikus gyorsasággal cserélődjenek az emberek a környezetedben, mert nincs időd találkozni velük, vagy csak ritkán. Nem kell egy chat programra (MSN) korlátozni a személyes kapcsolatokat. Mert hiába van webkamera, mikrofon, az élő találkozás mégis csak jobb.
Tényleg várom már, hogy vége legyen már ennek, s élhessem a saját életemet. Amikor nem kérik rajtam számon, hogy mit csináltam előző délután. Hihetetlen, de jelenleg itt tartunk. S nem csak én vagyok így vele…

Wake Up, When September Ends

…szól a Green Day egykori nótája. Hát bizony, jövő héten vége a szeptembernek, s amilyen módon telt, bizony én is örültem volna, ha valaki most ébresztene fel.

Úgy néz ki a tervezett heti 2-3 bejegyzést sikerült leredukálnom 1-re. Szép.
Ahogyan jeleztem egy héttel ezelőtt, félig gyógyultan libbentem be az iskolába, ahol természetesen megjegyezte egyik tanár, hogy én nem járok iskolába. Mondom kösz, beteg voltam, de lényegtelen.
Ráadásul aznap tudtuk meg, hogy pluszban kaptunk egy órát, ami nyolcadiknak felel meg. Egyértelműen be lehetett volna tenni máshova, de a tavalyról bukott tanuló miatt mégis maradt ott, ahol van. És miért? Hogy neki ne kelljen bejárjon, mert neki megvannak az anyagai. Igaz, ettől függetlenül neki be kellene járnia. Csak remélni tudom, hogy hamar elvérzik, mert egyáltalán nem csípem a fejét.

A hét közepén végül kivettem még egy napot, hogy elrendezzem a szükséges orvosi vizsgálatokat, természetesen pont emiatt nem mentem el az iskolaira, ugyanis az orvos egy idióta, neki aztán mondhattam volna, hogy betegen az ember otthon van, és nem kórházba rohangál, hogy – az egyébként is legyengült – immunrendszerét gyengítse azzal, hogy összeszedjen valamilyen kórt. És arról még nem is beszéltem, hogy ahhoz nem kis erőt kellett volna összeszednem, hogy bemenjek. Igaz, hiába mentem volna el időben, akkor sem tudtam volna elrendezni a szükséges dolgokat. Ez van.

A tanítás utolsó két napja nagy nehezen eltelt, én ennek nagyon örültem, habár olyan szinten eltelt a két nap, hogy hihetetlen. Ma pedig megint készülhetek másnapra, ami jelenleg az egyik legnehezebb is egyben.
Ráadásul még koránt sincs vége az adminisztrációs munkának, szóval… Remélem, hogy hamar elmegy ez az év, s a vizsgáim is sikerülnek, mert iskolát többet nem akarok látni.

True Blood: 2.évad

Kevés olyan sorozat van, amire azt mondom, hogy egyben jobb legyűrni az aktuális évadot, mint egy epizód/hét formában megnézni. Nálam a True Blood ilyen, melynek első évadával még január környékén ismerkedtem meg. Igaz, egy hét alatt sikerült is letudnom az akkor még aktuálisnak számító első évad tizenkét epizódját, s nagyon tetszett.

A széria idén nyáron tért vissza újabb tizenkét epizóddal, aminek csak az évadnyitányára voltam kíváncsi, utána eltettem, hogy majd valamikor folytatom. Az a “valamikor” pedig két napja jött el, amikor is leszedtem a teljes második évad, s azonnal landolt lemezen.
A tévécsatornák egyáltalán nem érdekelnek, kizárólag filmeket/sorozatokat nézek, azokat is többnyire letöltött formában. Valahogy mindig szomjazom az újdonságra, így végül úgy döntöttem, hogy úgy sincs net, a szerelők se akarnak erre járni, legyűrjük a második évadot.
Kezdtem az első résszel ismét, majd folytattam a másodikkal és harmadikkal, végül ma a negyedik epizódtól teljesen kivégeztem az aktuális évadot, ami szerintem borzalmas lett, s igazán nem is értem, mire fel ez a nagy ájuldozás az új évadtól.
Természetesen már nem csak egy történetszál az, amit látunk az egész évadban, hanem kapunk egy másikat is, ami az évad vége felé szerintem totális baromság volt. Egyszerűen nem is értem, hogy ez mégis miként érte el, hogy az HBO legnézettebb sorozatává váljon, mert ez bizony borzalmas volt. Mivel azért voltak jellegzetes dolgok, ezért nálam erősen közepes a széria, lehet, ha nem egyszerre nyomtam volna le a második évadot, már rég búcsút mondtam volna neki. Egy biztos: jövőre kizárólag egy mámoros napon fogom letudni az újabb tizenkét epizódot.

Részletek

Hung: 1.évad

A nyári darák, s nyári sorozatok közül a Hung volt az első újonc, amit rögtön bepróbáltam. Hazánkba októberben fog érkezni az HBO-ra, Hung: Neki áll a zászló címmel. Szerintem borzalmas magyar címet találtak neki, de sokaknak bejön. Mondjuk lényegtelen, mert úgy is az eredeti címét fogom használni.
És miről is van szó? Az HBO új vígjátéksorozatáról, ami elég nagy sikert ért el, s nekem is bejött teljes mértékben. Egyetlen negatív dolgot tudnék kiemelni, az pedig az epizódok száma, ugyanis az első évad csak tíz epizódból áll, sajnos.
Természetesen ez semmit nem ront az összképen, habár az elhúzódó tennivalók közepette én sem tudtam naprakész lenni, s egyben toltam végig az utolsó két részt.
Ez az a sorozat, amit semmit nem kell (nem is szabad) komolyan venni, s annyira tud rajta szórakozni az ember. A sorozat címe a középiskolai testnevelő tanár testrészére utal, ugyanis Ray övön alul rendesen el van eresztve. Az egykori iskola nagymenője harmincas éveire begyűjtött egy válást, két eléggé elfuserált gyereket, ráadásul háza is leég, így kénytelen egy sátorban aludni. Pénze nincs, ezért elmegy egy tanfolyamra, ahol reméli tanul valamit, amivel több pénzhez juthat. Sokadik alkalommal megfekteti Tanya nevű független költőnőt, aki felháborodása közepette adja az ötletet a férfinak: bocsájtsa áruba legbecsesebb testrészét.

Részletek

Silent Hill – A halott város

Műfajában számomra benne van a Top 10-ben. Nem tudom vajon akkor is ezt mondanám, hogy ha játszottam volna a játékokkal is?
Minden esetre nagyon hangulatos film volt az elejétől a végéig. Nekem nagyon bejött, pusztán azt sajnálom, hogy még semmi hír nincs a második részről.

Mint már említettem a játékokkal (sajnálatomra) nem játszottam. Kipróbálás erejéig jutottam a film megtekintése után. Abból a kevésből azt mondhatom, hogy sikerült a látottak alapján átültetni a filmre a hangulatot. Talán annyi különbséggel, hogy a lányát kereső személy a filmben nő, míg a játékban férfi.

Részletek

Weeds: 5.évad

A legtöbb széria kifut májusban, így az ember örömmel fogadja a nyári sorozatokat, mint amilyen a Weeds is, ami az első keresztségében még a Nancy ül a főben magyar címet kapta, azonban csatornaváltás következtében egyszeűően csak Spangli lett. De ez most nem lényeg.
Azt már korábban ecseteltem, hogy sorozatfüggőségem a Lost-tal kezdődött, melynek ötödik évada számomra teljesen értékelhetetlen volt. Viszont a kitaposott ösvényen halad a Weeds is.
Akkor ismerkedtem meg a sorozattal, amikor több, mint két éve ide is be kötettünk végre a kábel tévét. Mivel analóg volt, így elég volt a csatlakozásnál bütykölni egyet, s máris lett HBO prémium csatorna, ahol egy nyári estén futottam össze a sorozattal, melynek első évados ismétlései mentek. És persze nem azokat az epizódokat kaptam el, melyek épp visszafogottak voltak. Eredetiség volt benne, így hát párszor belenéztem.
Tavaly, érettségi szünetben kapott el az unalom, ugyanis a kora estéimet nem tudtam mivel elütni. Volt felesleges lemezem, így hát az első három évad elfért három lemezen, így hát begyűjtöttem, s megnéztem zsinórban a három évadot, melyet közvetlenül a negyedik követett, amelyben elkezdődött a minőségi színvonal esése, s ami az ötödik évadban is kitartott.

Részletek

És ennyi volt

És vége a hétnek, s a mai nappal pedig a “beteg szabadságom” is. Sajnos. Ugyanis nem jöttem rendbe teljesen, ezért azt gondoltam, hogy holnap nem megyek be, de mivel módosult a holnapi iskolai program, így egyetlen óráért kénytelen vagyok végigszenvedni hetet, mivel nemes egyszerűséggel olyan a tananyag, hogy nem merek hiányozni.

Érdekesen telt a hetem, az biztos. Nem hiszem, hogy az új influenzát kaptam volna el, mert ugyan más lefolyása volt a megfázásomnak, de valahogy könyebben átcsusszantam rajta. A héten tudtam pótolni a hiányosságaimat néznivaló terén, továbbá játszani is tudtam, meg zenét hallgatni. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy itthonról nem tudtam elmenni, mivel azért annyira nem viseltem könnyen a betegségemet. Természetesen holnap majd “pakolok rá” még néhány tünetet, hogy ne mondhassa senki, hogy itthon lebzseltem. Mint már említettem, beteg voltam, nem haldokoltam ugyan, sőt, nem is volt olyan vészes, mint lenni szokott ez a megfázás, de ettől még volt lázam, és szarul éreztem magam. Más okoskodására meg végképp nem vagyok kíváncsi, ha ő lázasan, taknyosan be akar menni, akkor menjen, én ilyenkor itthon maradok és ápolom magam.

Szóval kedden kicsit jobban voltam, bár szerdán már éreztem, hogy ennyivel nem úszom meg. Csütörtökön volt a legrosszabb, pénteken és szombaton pedig magas lázzal küszködtem.
Már szerdán megvolt a pénzem, de inkább itthon maradtam, mert nem éreztem magamban annyi lelkierőt, hogy elmenjek, és megvegyem a memóriát az épülő PC-mhez, s ezt pénteken tettem meg. Beléptem a boltba, vártam is vagy tíz percet, mert előttem voltam. Nem értettem, hogy az eladó miért állítja át a légkondit. Éreztem, hogy melegem van, de persze ez csak a láznak volt betudható. Hazaérkezvén azonnal beszereltem a memóriát, s összetettem a kezem, hogy már csak a processzorra van szükségem, s végre egy normálisabb PC-m lesz, igaz az extra dolgokat csak később tudom megvenni.
Amikor öltöztem át, rájöttem miért is állítgatta az eladó a légkondit: iszonyatosan leizzadtam, csorgott rólam a víz, ugyan nem mértem meg a lázam, de mivel nem volt meleg, így gondolom több volt, mint 39° tekintve, hogy nálam ilyen reakció nem volt a lázra.

Ugyanez az eset megismétlődött tegnap is, amikor anyám egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy venni kell nekem egy új monitort, mert a régi már kileheli lassan a lelkét, így elmentünk a közeli PC boltba, ahonnan cipelhettem hazafelé a monitort. Igaz, csak húsz perces út volt, de jól bedurrant a kezem, olyan izomlázam van, mint ha konditeremből jöttem volna.

Először átkoztam is érte, hogy miért most, hisz beteg vagyok, de aztán működésre bírtam, s sokkal jobb volt, mint elődje. Ki is próbáltam rajta a Tomb Raider: Underworld-öt, ami iszonyatosan jól nézett ki rajta, s ekkor tudtam megvizslatni, hogy grafikailag mennyire is szép.
Viszont hátulütőként megtapasztaltam, hogy a mezei .avi kiterjesztésű fájljaim mennyire rossz minőségűek a HD tartalmakhoz képest, igaz, az én PC-m még nem áll készen arra, hogy nagyfelbontású tartalmakat tudjak rajta futtattni.

Ma úgy terveztem majd, hogy egész nap DVD-zek, de időközben utolértem osztálytársamat, aki közölte velem, hogy változott a holnapi terv, s az órák meg lesznek tartva. Mivel van egy óra, aminek a tananyaga nehéz, s az sem biztos, ha ott vagyok megértem, így ugyan húztam a számat, de jeleztem neki, hogy bemegyek. Kérdés már csak az, hogy holnap mennyire fogom magam jól érezni, mert elvileg most már csak jobb lehet, rosszabb nem, de ezt majd látjuk.