“Allergia”

Már szerdán is meg akartam ereszteni egy bejegyzést, de túl fáradt voltam hozzá, tegnap pedig nem volt kedvem leülni. És bizony, ez nem véletlen.
Ahogyan a twitteren is írtam (s erre utal az MSN kiírásom is), bizony az iskolakezdés nem sikerült zökkenő mentesre. Olyannyira, hogy nem is emlékszem mikor akadtam ki így, ilyen szinten, s ilyen módon, mint kedden.

Az egész általános iskolás koromat végigkísérte ez a felesleges adminisztrációs baromság, melynek köszönhetően mindig fenn akadtam azon a bizonyos “hálón”, amit mai napig nem is értek igazán, hogy miért volt oly nehéz az iskolának, mint tanulót nyilvántartásba venni, majd pedig kezelni éveken át anélkül, hogy minden évkezdés egy kellemetlen procedúra volt számomra. Természetesen ehhez az ügyintéző bunkósága párosult, azaz amikor meghaladta szellemi képességeit az adminisztrálás valahogy mindig rajtam vezette le. Mondjuk ez annyira általános dolog, hogy ezen semmi meglepő nincs, hisz gondolom mindenki járt úgy, hogy az iskolában, munkahelyén, esetleg a hivatalban hiányoztak iratok, nem voltak pontosak, vagy épp valamivel nem rendelkezett, és akkor az ügyintéző/titkár nézett maga elé, s gőgös kioktató hangnemben közölte, mi is a probléma forrása.
Balszerencsémre az ilyen “problémák” végig kísérték az egész általános iskolás tanulmányaimat, amivel szépen megutáltam mindenféle adminisztrációt, adategyeztetést, adatleadást meg még a többi idetartozó dolgot. Miután 14 évesen kiváltottam a személyimet, látszólag megszűnt ez a probléma, örültem is neki nagyon, habár továbbra is az ilyen adminisztrációs baromságoknál azért ott volt az a bizonyos “félsz”.

A baj a reakciókkal van, és nem a problémával. Nem csak én tapasztalom azt, hogy néha felelesleges köröket kell róni a hivatalokban, semmit mondó, értéktelen papírokat kér be az iskola. Kevés dolog van, ami igazán fel tud húzni, ki tud akasztani, de az ilyen “buktatók” ide tartoznak.
Én azt elhiszem, hogy az iskolák, munkahelyek számadással tartoznak az állam szerveinek, de azt, hogy miért kell ilyen bicskanyitogató módon végrehajtani, azt ép ésszel sem tudom felfogni. És miről is van szó?

Hétfő este kaptam egy telefont osztályfőnökömtől, egy viszonylag fontos kérdésben. Közölte, hogy az iskolában volt egy ellenőrzés, ami egy új törvény miatt történt meg, s ebben én is érintett vagyok. Lényegében csak egy kérdést tett fel, amire én nemleges választ adtam. A telefon eléggé felidegesített, mert volt egy halvány sejtésem, hogy ez bizony több lesz holmi adategyeztetésnél. Megérzéseim ritkán csalnak, főleg rám nézve negatív dolgokban. Természetesen nem kell mondanom, hogy jelen esetben sem kellett csalódnom megérzésemben. Másnap ismét megkérdezett az osztályfőnök, melyre ismételten nemleges választ adtam. Ekkor az osztályfőnök teljes döbbenetben közölte, hogy akkor gyorsan irány az iskola titkár, mert ez nagy baj. Gondoltam magamban, hogy én is, mivel ez az egész megelőzhető lett volna, hogy ha egy héttel korábban felhív, vagy berendel az iskolába, illetve előző este kitisztítja a fülét, vagy esetleg kevesebb tudatmodósító szert fogyaszt, és eljut az agyához az egy nappal azelőtti válaszom, ami természetesen semmilyen formában nem különbözött a kedditől.

A reakciója több mint kellemetlen volt, már-már az égő kategóriába sorolható, amikor azt kívántam, hogy abban a szent pillanatban süllyedjek el. Valahol persze érthető volt reakciója, hisz kétségbe esett, hisz aznap volt a határidő a különböző adminisztrációs dolgoknak. Amit azért egy nagy viccnek tartok, hogy rögtön első nap minden papírnak a helyén kell lenni, mindent be kell vinni. Időközben sikerült összefutni az igazgató helyettessel, akiről nem tudom elképzelni, hogy a francba tud bejönni az ajtón anélkül, hogy beütné a hatalmas egóját, ami mellé bicskanyitogató túlzott jóneveltség és hatalmas beképzeltség társul. Jelzem, ebben a dologban abszolút nem voltam semmilyen módon hibás, persze véletlenül se az ott dolgozoknak lett egy kellemetlen napjuk, hanem nekem. Az igazgató helyettes, hogy fokozza a meglévő – korántsem pozitív – hangulatomat, beszólt.
Konkrétan ugyan nem ért engem atrocitás, de az egész számomra annyira megalázónak jött le, olyan érzékenyen érintett, ráadásul pedig rátett egy lapáttal, hogy korántsem nyithattam ki a számat, hogy már pedig ezt nem így kéne, az igazgató helyettes is elhúzhat a fenébe a beképzeltségével. Így végül remegő gyomorral indultam haza a papírokért, miközben hazafelé azon járt az agyam, hogy ezt akkor most hogy gondolták?

Természetesen visszaszédelgés az iskolába hasztalan volt, hisz addigra senki se volt fellelhető formában, ami igaz volt szerdára is, és tegnapra is. Ugyan átadtam a papírokat az osztályfőnöknek, de ugye ő nem iskolatitkár, szóval az egész lóg a levegőben. Ugyan itt a hétvége, s feltehetően a mai és a holnapi nap nyugalmasan fog telni. Ez az egész arra volt jó, hogy jelenlegi helyzetemben megutáljam az egész iskolát, s allergiás legyek az iskolára. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy vasárnap ismét enni fogom a kefét, hogy mi lesz másnap, sikerült-e elrendezni mindent.
Komolyan nem értem ilyen dolgokra miért van szükség. Persze az ilyeneket csak kibírni lehet, az más kérdés, hogy utána az ember padlóra kerül. Hiába, az ilyen dolgok mindig az érzékeny pontjaim voltak, s egyáltalán nem is számítottam ilyenre az első napon, így egyből megzuhantam, ahogyan arra talán még példa se volt eddig.

Természetesen ahogy hazaértem egyből elpanaszkodtam bánatom mindenkinek. Ugyan mindenki csak pislogott, hogy azért ezt hogy gondolták, de az egyetértésük, s az, hogy ott voltak, amikor kellett sajnos nem enyhített azon a terhen, amit a keddi nap a vállamra rakott.
Kedden, miután megittam egy bögre nyugtató teát, ledőltem két órára, de nem tudtam magam kipihenni, s különféle gondolatok emésztettek. Egész nap alig ettem valamit, este pedig tisztában voltam vele, hogy a délutáni sziesztám miatt biztosan nem fogok tudni időben elaludni, s mivel még akkor is ideges voltam kizártnak tartottam azt, hogy 2-3 óránál többet tudjak pihenni. Ami azért akkori állapotomban egyáltalán nem tett volna túl jót, annak fényében pedig főleg, hogy az azt megelőző éjjelen 3 óránál többet nem tudtam aludni. Így ennek fényében elővettem az altatót, de túl idegesnek ítéltem meg magam, ezért nem bíztam abban, hogy egy szem képes lesz álomba ringatni, ezért rögtön kettőt vettem be. Nem kell mondanom, hogy tíz órás alvás után is alig bírtam kikelni az ágyból.

Hiába volt mérföldekkel jobb az utolsó két nap, a keddi dolog mégis rányomta a bélyegét az egész hétre, s a délutánjaimra is, csodálkozom is azon, hogy nem lettem beteg. Tekintve, hogy az altató megvolt mind három nap, kedden alig ettem, szerdán szinte felfaltam az egész házat, tegnap pedig délután megint csak aludtam, ami esti huhogáshoz vezetett.
Eléggé elkapott ez a depresszív hangulat, azért nem örülnék neki, ha ez tartós maradna. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem nagy dolog, más is így járt, nem csak én. Annak ellenére, hogy valóban rosszul esett ez az egész dolog, mégis kicsit hálátlannak érzem azt, hogy míg másokat nap mint nap megaláznak, vagy olyan külsőt kapott az anyatermészettől ami miatt minden nap atrocitással kell szembenéznie, én pedig mégis ilyen dolgokon akadok ki, pedig hálásnak kellene lennem, hogy a nagy átlaghoz tartozok, még akkor is, ha a gondolkodásom kicsit más.

Az egészet még tetézi az az egy ember, aki miatt nincs osztályközösség. Aki iszonyúan buta, s akinél a szókimondóság párosul a hétköznapi bunkósággal, melynek hátterében a felsőbbrendűsége áll, miszerint ő tökéletes, s mindenki másban van valami ami miatt meg kell szólni.
Belegondolva, hogy az osztály létszáma nagyon alacsony, s kisebb csoportokra bomlik miatta, hát … nem lesz könnyű elviselni, mint ahogyan nem is volt könnyű a héten.
A leginkább mégis azon vagyok kiakadva, hogy ez az egész megmérgezte a napjaimat, s amit terveztem az elmúlt három napra az iszonyatos sz@r kedvem miatt meghiusúlt.

És ennyi volt!

Ennyi volt. Bizony, a mai nappal véget ér a nyári szünet. Az augusztussal ezzel egyetemben ennek is vége. Mint ahogy lenni szokott, természetesen az utolsó héten, de legfőképp az utolsó napokban már vissza sírtam a nyarat, amiről koránt sem volt jó véleményem.

Kezdjük rögtön a nyári gyakorlatomat, amit amolyan semleges dolognak tartottam. Legfőképp azért, mert ugyan a hátam közepére kívántam, de mégis lefoglalt, így a maradék időmet, amit arra fordítottam amire akartam, megbecsültem.
Sajnos épp ez hiányzott ebből a nyárból. A nagyon sok szabadidőt nem tudtam értékesen eltölteni, így úgy érzem azzal, hogy szinte ugyanazt csináltam, mint a szürke hétköznapokban, elpazaroltam a pihenésre szánt időt.
Korábban már több bejegyzésben is megemlítettem, hogy leginkább az játszott szerepet a nyár silányságában, hogy helyileg nem túl sok szabadtéri szórakozási lehetőség van. Kiemelve a szabadtért, hisz nálam jó időben megbocsájthatatlan bűn otthon ülni. Program és helyszín hiányában valóban maradt az otthon ülés. És nem csak nálam, de ez nem vígasztal, hogy másnak is így telt a nyara. Nagyon nem.
A nyári gyakorlat miatt egy hónappal megrövidült a nyári szünetem. Így július közepén nem tudtam magammal mit kezdeni. Ráadásul a fizetésemet is augusztusban kaptam meg, így a megmaradt júliusi hetekben nem tudtam egyáltalán kimozdulni itthonról. Mondjuk az már az én hibám, hogy nem vettem számításba a szomszéd településen lévő strandot, ami ugyebár ingyen van.

A nyár legjobban várt programja a pesti fórum találkozó volt. Egyrészt már kíváncsi voltam, milyenek élőben az a közösség, amihez másfél évvel ezelőtt csatlakoztam, másrészt régi tervem volt már feljutni a fővárosba. Sajnos az utolsó pillanatban lemorzsolódok, valamint a megjelentek kevés létszáma kettétörte a kialakuló hangulatot, így hamarabb véget ért a találkozó, mint ahogy terveztem.
Hazatérve döbbentem rá, hogy három hét, és ismét kezdődik a suli-időszak, valamit csak kell kezdeni az utolsó hetekkel. Kreativitással nem is volt gond, leginkább a pénzhiánnyal, hisz a fizetésem egy részét elköltöttem a pesti útra, a másik feléből megvettem a gépházat, szülői részről meg kifizetésre került a külön órám. Így maradt a strand, ami szintén balul sült el. Ugyanis sikeresen leégtem, de olyan szinten, hogy három napig szenvedtem a fájó bőrrel, majd a hámló bőrőm okozott gondot, főleg mikor itthonról el akartam menni.
Rövid összefoglaló után pedig lássuk, mit is sikerült megvalósítanom a terveimből.

Először is vasárnapra tervezett postból semmi lett, két nyomós okból is. Mindkenképp a nyári szünet utolsó napjára akartam időzíteni a bejegyzést, ami utólagos tájékoztatásból kiderült, hogy a nyári szünet utolsó napja nem augusztus 30. vasárnap, hanem 31.hétfő, azaz a mai nap.
Tegnap akartam is bejegyzést írni, de végül meghiusúlt, mivel elég vacakul voltam egész nap. Ugyanis az azt megelőző este kicsit túlzásba vittem a képernyő elő görnyedést, ami abból fakadt, hogy direkt linkekről töltögettem, s meg akartam várni, még a letöltött adatmennyiség teljes egészében leér. Keveset aludtam, már alapból fejfájásra ébredtem. Így délután – annak tudatában, hogy egy kis alvással jobb lesz – ledőltem két órára, de ez csak hab volt a tortán, ugyanis utána még rosszabbul lettem, ráadásul este se sikerült aludnom. De szerencsére pár órás alvás után 9-kor már fent voltam, így elméletileg ma korán ágyban kellene lennem, bár első tanítási napot megelőzve tuti, hogy nem fogok tudni elaludni.

Ugye anyám lépett öt napra, hétfőn ment és pénteken jött. Már a hétfő se kezdődött jól, ugyanis volt oly kedves, és gyakorlatilag pénz nélkül hagyott itthon. Ami önmagában nem lett volna probléma, ha mondjuk előtte az én “szájízemre” vásárol. Így végül kedden végre apámtól kaptam pénzt, amivel azonnal a Tesco-ba mentem bevásárolni.
Szerdán észrevettem, hogy a biciglim szépen leereszt a sokadik felpumpálásra is, így csütörtökön kénytelen voltam gyalog bemenni a városba, s megvenni a bérlemetemet, illetve kifizetni a webtárhely számláját. Mivel a legrövidebb úton mentem, így meglepődve vettem észre, hogy egykori internet kávézó, ahová jártam, megszűnt. Hm, ki gondoltam volna.

A strandolásból természetesen nem lett semmi. Múlt hét vasárnapján mentem volna ki, de csak mentem volna, ugyanis rendkívül esős idő volt. Ráadásul tegnap se tudtam még megkísérelni se, ugyanis szombat hajnalban jelentős eső esett.
És arról még nem is ejtettem szót, hogy a két héttel ezelőtti strandolás utóhatásai még mindig megvannak. Az arcomról és a vállamról már “eltávozott” az “égett bőr”, most a karomon van a sor. Szerencsére egy kiadós testápolós kezelés jó hosszú időre elfedi a hámló bőrt, így legalább nem kell hosszú pólóban mennem.

Ahhoz képest, hogy mit terveztem megnézni, csak töredékét néztem meg az általam felsorolt filmeknek. Egyedül a Harry Potter szériát néztem végig az új epizód miatt. A Gyűrűk Urát elkezdtem, de rögtön az elején feladtam. Mai napon nekiülök a Jurassic Parknak, aztán meglátom, hogy belefér-e az időmben a folytatás, illetve mennyire leszek fáradt, mert simán végignézném egyben a három filmet.
Sorozatok terén még mindig hadilában állok az X-aktákkal. Egyedül a Tell Me You Love Me-t szenvedtem végig. Játékok terén hosszú idő után úgy döntöttem, hogy nekiülök a Potter játékoknak, tekintve, hogy annak idején szerettem az elsőt. Így a második mai napon pörgettem ki, illetve nekiültem a harmadiknak. Továbbá letöltöttem egy Playstation 2 emulatort, szóval ha leér a kiszemelt játék, akkor majd meglátom, hogy érdemes volt-e töltögetni egész nap.

Kedden kimostam az itthoni ruháimat, a csütörtöki mosást pedig szombatra napoltam el. Ma viszont megint csak volt egy adag ruha. Ugyanis épp terveztem, hogy elmegyek már, s veszek pár farmert, amikor meglepetésemre előkerült rögtön kettő is. Igaz, rögtön repültek a mosógépbe.

Szóval ennyi volt a múlt hét, és holnaptól kezdődik a suli. Vissza a jól megszokott hétköznapokba!

Méltatlanul hanyagolt szériák (?)

Legkésőbb szeptember végére elindul a 2009/2010-es amerikai tévés évad. Érdeklődési körömbe elsősorban – és persze kizárólag – a sorozatok kerültek. Amelyik sorozat túlélte a tavalyi évet, az idén megint nekifuthat, aztán látjuk, hogy mi sül ki ebből. Ki mondja azt, hogy ennyi elég? Én, vagy a tévéadó?

2008/2009-es tévés évad érdekes volt számomra. Napi szinten 2-3 órát töltöttem sorozatok nézésével, hétvégén 4-5 órát, ami összeségében nem sok, hisz emellett iskolába jártam, jutott időm tanulni is részben, továbbá amint kijött a jó idő, azonnal bevezettem a napi szintű mozgást, amit kizárólag a szabadban lehetett elvégezni.

Még májusban kezdtem el blogolni, terveim közt szerepelt jó pár kritika filmekről, sorozatokról, játékokról. Sorozatok közül jó párat sikerült meg is írni, de a többi valahogy elsikkadt, nem véletlenül. Egyrészt nem unatkoztam eléggé, hogy elővegyem őket, és megfelelő képet vadásszak hozzájuk, másfelől nem is sikeredtek olyan jóra, mint amilyennek tűntek. Persze 1-2 kivétel azért mégis akad, amelyik azért kapott helyett eme posztban, mert már kevés időm maradt hátra a nyári szünetből, és inkább hanyagolom a kicsinosított, tudatosan felépített kritikát.
És akkor akkor a részletek mögött spoiler halmaz…

Részletek

Tervek…

Anyám úgy kb. három órája kijelentette, hogy ő bizony hétfőn elmegy és csak pénteken, vagy szombaton jön haza. Ennek úgy igazából semmi köze nem lenne hozzám, de pár részlet eléggé is érint, így jelentősen át kellett gondolnom mit akarok majd csinálni az utolsó héten. Pontosabban azt, hogy mit tudok csinálni az utolsó héten, mert hát időzíteni azt tudni kell.

Hogy mi is a probléma? A probléma az, hogy van két aranyos kutyánk. Ez önmagában még nem jelentene problémát, ha nem egy nagy családi házban laknánk, ami három részre van osztva, így mi, valamint két idős, külön álló emberrel osztozunk az udvaron. Az egyik kutyával semmi probléma nincs, viszont a másik már elég öreg, s eléggé elkényesztette anyám, s ha elmegy valahová, akkor bizony nem tud csendben maradni, akár hol is van. Ráadásul még kiskorában kikönyörögtem, hogy ne csukjuk ki a hidegre, így a lakásban van a másikkal együtt (most őszintén, kit tud kicsukni egy kölyök kutyát az udvarra??). Csak ugye az a baj, hogy nem tudja magával vinni, apám meg csak késő délután jön haza, szóval kemény 5 napnak nézek elébe. Hurrá, hurrá.

Mint mondtam időzíteni tudni kell, és persze pont utolsó hétre, aminek nem örülök, s az őszintén kicsit idegesít is.
Az már biztos, hogy nyugodtan nem fogok tudni semmit csinálni, itthonról meg nem szívesen mennék el, lévén, hogy szinte a ház egy átjáró, jönnek-mennek az emberek, aztán nem egy olyan van, aki teljesen felelőtlen és kiengedi a kutyákat, aztán én meg mehetek utánuk. Továbbá az öreg kutyát viszonylag én tudom csak kezelni, ha anyám nincs itthon, s mivel a másik kutyánkon kívül minden más ebnek neki megy (az udvar szomszédénak is), így a lakásban van, és csak kísérettel jöhet az udvarra, jó mi?

Az már biztos, hogy még apám haza nem érkezik, addig nem nagyon akarok elmenni sehová, őrködöm a házi kedvencek felett. Mondjuk ez csak a hétfői tervezett programomat érinti, s mivel úgy is csak késő délután szoktam elmenni itthonról, így azt legalább nem érinti. Szóval kb. délután 5-ig gubbaszthatok itthon. Szóval kiötlöttem, hogy mit is tervezek csinálni az utolsó héten, ami érinti már magát a mai napot is (igaz, még csak hajnali fél három van :D)

Strand:
Anyám kiruccanása ezt a szórakozási formámat érinti a legjobban. Azt terveztem, hogy az utolsó két hétben két naponta kijárok, hisz a kiszemelt strand ingyenes. Ez kútba esett, hisz szépen leégtem, s még mindig a “vedlési” fázisban vagyok, tehát már ez is áthúzta ezt a tervemet, de úgy voltam vele, hogy majd meglátom mi lesz a jövő héten, s ha idén nem is, de a nyári szünet alatt még utoljára kinézek. Nos jövő hétvégén már kevesebb az esélye, hogy kimenjek, viszont most vasárnap teszek egy próbát.

Játékok (PC):
Ugyan néha napján elkap a hév, és órákat ülök a gép előtt, de ez ritka, az még ritkább, hogy egy játék besszippantson annyira, hogy minden szabadidőmet ráfordítsam. Persze akad pár kedvenc, de nem hiszem, hogy ezzel fogom tölteni az időm nagy részét.
Az első játék a The Sims 3 lenne, aminek már két hete leszedtem a teljes verzióját, hogy a patch kijavítson egy súlyos hibát a játékban. Egyelőre még nem játszottam vele, csak az előző, félkész verzióval, szóval nem sok tapasztalatom van. Mivel életszimulátor, így nincs benne olyan, hogy vége, habár a The Sims 2-őt, és annak kiegészítőjét rongyosra játszottam. Meglehet az új részt majd elteszem téli szünetre, akkor úgy is itthon döglök, mínuszokba meg nem megyek ki csak úgy.
Ugyan fent van a Silent Hill első része, valamint az Alias játék, de nem hiszem, hogy velük időt fogok tölteni. Az előbbi a grafika és a billentyűzetről való borzasztó irányítása miatt, míg az utóbbit leginkább az egyhangúsága miatt passzolom. Ma este tettem fel a Tomb Raider Underworld-öt ismét. Mivel abszolút kedvenc a sorozat, a játékot teljes egészében pedig csak párszor pörgettem ki az előző két résszel szemben, így lehet ennek adok még egy sanszot (leginkább a játék lassúsága miatt hanyagolom, még kevés a vasam hozzá).

Filmek:
Mozi kilőve, semmi figyelemfelkeltő nincs a mozilistában számomra, így marad a DVD. Mivel tervezem a legújabb Harry Potter film megnézését, így újranézem az eddigi részeket, mivel nem sok mindenre emlékszem. Az első kettő tetszett, a többi már csak fogyasztható darab részemről.
Annak idején nem tudtam eléggé értékelni a Gyűrűk Urát, de miután láttam Peter Jackson King Kong-ját, úgy döntöttem adok még egy sanszot a trilógiának, melynek utolsó két része a 4 órás bővített verziót tartalmazza, azaz 11 órát szentelek majd ezekre a filmekre.
Még két kultikus sorozatot tervezek újranézni, név szerint a Jurassic Park trilógiát, és az Alien tetralógiát. Mert ugye mire jó a digitálisan felújított képminőség, ha nem erre?
Már régóta tervezem, de sort kerítek mindenképp a négy Terminátor filmre, valamint az eddig elkészült két Tomb Raider filmre is. Ha még belefér, akkor megnézem az ötödik Fűrész filmet, ha már letöltöttem és három hónapja ott áll a korongon.

Sorozat:
Holnap bepróbálom a Sanctuary pilot epizódját, aztán meglátom maradok-e a további részekre. Megnézem a Weeds és a Hung aktuális epizódját, ami csak 40 percet fog elrabolni az életemből. Továbbá még nyár elején kezdtem el nézni ezt a Tell Me You Love Me című kemény párkapcsolati drámát, ami iszonyatosan unalmas, de mivel csak 10 részes, így a maradék négy részt már csak megnézem, amúgy is kíváncsi vagyok a végére.
Tervezem még folytatni az X-aktákat, ami a második évad 14. epizódjától tervezem folytatni, aztán meglátom mire jutok egy hét alatt, de a második évadot mindenképp szeretném befejezni.

Web & Blog:
Kb. egy hete rendesen be van halva az MSN-em, gondolom majd szeptembertől lesz megint élet, mint tavaly. Szóval nem hiszem, hogy fellépek. Fórumozgatást eddig se vittem túlzásba, azok is ki vannak halva valamennyire.
A blogot rendbe teszem, még ma, ugyanis megtaláltam a sorkizárt funkciót a részeletek mögött 😀 Egyébként, ha időm lesz, kedvem lesz, akkor röffentek ide majd kritika címén valamit a Tell Me You Love Me, X-akták illetve a The Big Bang Theory-ról, illetve még a The Sims : Castaway kritikát is szívesen megírnám.

Egyéb:
Ha a sors is úgy akarja, vasárnap strand. Ha nem, akkor a fenti programok közül valamelyik. Az már biztos, hogy késő délután én röppenek itthonról és csak valamikor kilenc tájékán esek haza. Emellett felkészülök az évkezdésre: nagytakarítást tartok.
Továbbá keddre ütemeztem be egy nagymosást, de csak az itthoni cuccaimat mosnám ki, amiből nem kevés van. Csak azt hagynám meg, ami rajtam van. 😀 Feltehetően már másnapra megszáradnak. Csütörtökre ismét egy mosást tervezek, de az utcai és iskolai ruháimat tervezem kimosni, gondolom megint tele lesz az udvar.
Utolsó sorban pedig normalizálni az alvást, azaz korán lefeküdni és korán kelni, hogy ne dőljek ki már az első iskolai napon.

Jövő hét vasárnapján pedig dobok majd ide egy szép hosszú bejegyzést, összefoglalva az egész nyarat, valamint pár sort még írok, hogy a fenti tervek közül mit sikerült ténylegesen megvalósítanom.

Resident Evil 4 (2007) Teszt

Platform: PC

Nem vagyok egy nagy játékos, nem voltam, s feltehetően nem is leszek, több okból is. Először is rettentően kevés játék van, ami nálam megér egy kipróbálást, majd egy az egyben való kipörgetését. Utána már kérdéses, hogy előveszem-e többször, vagy pedig hagyom hadd pihenjen egy írható lemezen az idők végezetéig, vagy addig, míg valaki kölcsön nem kéri.

Ennek fényében hallatlanul kevés játék van, amit tényleg szeretek. Persze azért annyira nem válogathatok, hisz jeleneleg a PC-m nem csúcs kategória, így az új játék megjelenéseket többnyire csak hónapokkal később tudom kipróbálni. Emellett pedig rendkívül kevés az olyan játék, ami igazán beszippant, amiért még pénzt is vagyok áldozni. Eddig a trónon a Tomb Raider széria uralkodik, s látszólag vetélytárs nélkül, aki letaszíthatná. Hozzá közelebb esetleg a néha előkapott The Sims sorozat első, majd második része áll, illetve még itt van feltelepítve, de csak feltelepítve immáron több, mint három hete a harmadik rész is.

Pár játék van csak, amit ténylegesen elkezdtem az elején, majd pedig teljesen kijátszottam. És ahhoz képest, mennyit próbáltam ki, horrorisztikusan alacsony azon játékok száma, amik legalább egy végigjátszást megértek részemről. A legutolsó, ami ezt a megtiszteltetést elkönyvelhette nálam, az a Resident Evil 4. Ami azért egy szinten vicces, hisz a mozifilmeken kívül – amik eléggé tetszettek -, semmilyen tapasztalatom nem volt a játékok terén. Ez lényegében abból fakad, hogy a harmadik rész már erősen inkompatibilis volt az XP rendszerrel, így az első két résszel már nem is próbálkoztam. Ami viszont eléggé balszerencsés, hisz az igazi Resident Evil játékok mégis csak azok voltak.

A horror, mint filmes műfaj a kedvencem, játékban már kevésbé, legalábbis eddig részemről értékelhető játékkal még nem találkoztam. Talán ide tudnám sorolni a Silent Hill-t, amit csak elkezdtem, de csak elkezdtem. Történet ugyan az, mint amit fentebb írtam, habár erre a sorozatra igaz az, ami a Resident Evil sorozatra kevésbé: nincs értelme belekezdeni bármely játékba, ha előtte nem pörgetted ki az előző epizódokat.

Részletek

Már csak egy hét…

Hihetetlen, hogy mennyire tud rohanni az idő. Tisztán emlékszem arra, amikor kisétáltam az iskolából, hogy itt van a jól megérdemelt három hónap. Arra is emlékszem, amikor először kellett menni gyakorlatra, na és persze arra is, amikor utolsó napomat lehúztam. Hurrá, hurrá, maradt kb. 5 teljes hetem, és persze mellé egy csonka, hogy élvezzem a nyarat.

Meló nem jutott már nekem, meg is lepődtem volna, ha lett volna, hisz július közepén diákként ki tud találni közvetítőn keresztül, főleg egy ilyen kis városban? Azt viszont máig nem tudom felfogni, hogy a francba nem jutott nekem előbb eszembe a strand, ami csak 40 percre van innen biciglivel?

Igazából mennék már nagyon. Hiába megyeszékhely ez a város, akkor is kicsi, kevés az olyan program ami igazán érdekel, szórakozó hely meg egyenlő a nullával, igénytelen helyre meg nem megyek. Szabadban sem tud az ember mit csinálni, hisz itt igazából alig van valami. Kivéve a strand. Múlt héten keményen leégtem, még mindig piros a bőrőm, de legalább jó hír, hogy hámlik erőteljesen, s ha vasárnapra elmúlik valamennyire, akkor megint kinézek, de most legalább annyi eszem lesz, hogy csak 1 órára lépek ki, tekintve, hogy 2×40 perces utat kell megtennem biciglivel. Az nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt, mert ápol, véd és eltakar, de ha arcon égek le, akkor elég ciki lenne úgy iskolába menni, hogy miliméteres bőrfecnik lógnak az arcomon, mint ha bőrbeteg lennék.

Tegnap nagyon mentem volna valamerre, de ugye augusztus 20-a volt. Gyalog nem akartam sehová menni, biciglivel meg inkább nem is próbálkoztam, mivel a hátsó villogómban kimerült az elem. Azért egy szép büntetés se hiányzik a rendőröktől, akik ilyenkor duplán vannak jelen az utcákon.

Nem nagyon tudtam mást csinálni, így a Resident Evil 4 játékot pörgettem ki, erre rá is ment két napom. Tervbe volt véve, hogy pár filmet meg kellene nézni. Így esett a választás a Harry Potter sorozat első részére, mert ugye nem rajongok érte, de bőven a nézhető kategóriában van. Először akkor láttam, amikor leadták a tévében, s szívesen újranézném, mivel felidézné az akkori karácsonyi hangulatot. De már 4 napja tervezem megnézni, de hát játszottam – mást nem is tudtam csinálni leégett bőrrel -, este elmentem, mire hazajöttem már fáradt voltam, így nem is volt kedvem megnézni egy több, mint két órás filmet.

Tegnap is nehezen jött álom a szememre. Imádom, amikor már nem tudok a gép előtt ülni, így hát lefekszem. De már tévézni se tudok, mert leragad a szemem. Amikor meg kikapcsolom mindkettőt, nem tudok elaludni. Príma. Utolsó sorban pedig azt se felejtsem ki a sorból, hogy itt van az augusztus vége, én pedig egyre inkább törekednék arra, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem, azaz nem a gép, vagy a TV előtt. Ami még könnyen megvalósítható is lenne, hisz egy díszes társaság összeröffenését semmi sem akadályozza, pusztán egyetlen dolog: nincs normális program/helyszín a városon belül. Igazából az aktuális tanévben ez nekem egyáltalán nem tűnik fel, hisz a délelőttöm nagyobb részét elviszi az iskolában töltött idő, így minden egyes percet, amit az iskolai falain kívül töltök, megbecsülöm. De nyáron, amikor 24 órából 24 szabad, és nem igen tudsz mit csinálni…borzalom.

Várom már, hogy elkezdődjön az új tanév, habár abban egészen biztos vagyok, hogy hamar a büdös fenébe fogom majd kívánni, kezdve rögtön az első nappal. Ráadásul tegnap eszembe jutott, hogy az első héten nincs stabil órarend, azaz egy héten keresztül csak osztályfőnökkel leszünk, 12 előtt pedig nem lehet hazamenni. Anyám borogass…

Egy biztos: vissza fogom még sírni ezeket a hónapokat!

Matrix: Path Of Neo (2006) Teszt

Platform: PC

Először is leszögezem, hogy annyira azért nem vagyok Mátrix fanatikus, attól eltekintve, hogy mindhárom filmet láttam, a második és harmadik részt a moziban, az előbbit kétszer az utóbbit pedig háromszor, és persze mindegyik ott figyeg eredetiben a polcomon, ugyanis megvásároltam mikor leárazás volt.

Talán másfél éve van meg a játék, nem kell mondjam hogy haverom jóvoltából, így természetesen warez verzió. Áldom azt az embert, aki így közzétette, ugyanis a crack amit mellékelt nem volt jó, de annak idején  egyet letöltöttem, és no lám, elindult a játék. Persze előtte is ki tudtam próbálni, csak elég sok mindent kellett csinálni,  hogy elinduljon a játék.

Sajnos csalódtam a grafikában. Nagy gépigénye volt, csak néztem akkoriban,  mikor egy neves PC-s újságban olvastam, a képek meg kicsik voltak, így nem láttam annyira, hogy azért nem annyira csúcs kategória. Kicsit fura, de meg lehet szokni. Viszont furcsa volt, hogy alapbeállításon is néha-néha szagatott.

Az Enter The Matrix-al is csak elvétve volt alkalmam játszani, a városban való kocsikázásnál meg is rekedtem. Körülbelül egy hét kellett, hogy végig nyomjam a PON-t, és csak kétszer fordult elő, hogy megakadtam és átkutattam a netet, hogy találjak valami segítséget.

Részletek

“Vedlés”

Az elmúlt két napban csak itthon voltam. Mint már az előző bejegyzésben már említettem, sikerült remekül leégnek a vasárnapi strandolás alkalmával, ami mellé még beszerváltam egy napszúrást, meg egy jó izomlázat.

Szóval nagyjából itthon voltam, bár leginkább mentem volna világnak, azonban ahogy kiléptem a lakásból, s a bőrőmet napfény érte, szinte azonnal elkezdett égni, s elviselhetetlen kínomban inkább visszafordultam.

Ma fura volt az időjárás. Sütöt a nap, esett, szakadt, amit jég is kísérte. Ezután elment az áram, szóval nagyon örültem. Végül azért akadt jó dolog is a mai napon. Végre kiszállították az új gépházamat, amit egyelőre még nem tudok használni, mivel nincs meg minden alkatrész hozzá, mivel ez egy teljes PC csere lesz, íme a kicsike:

Azokat az alkatrészeket, ami már meg van hozzá már be is szereltem, majd óvatosan visszacsomagoltam, majd betettem a szekrénybe, biztonságos helyre.

Mennék már strandra, de úgy néz ki a héten már nem megyek. Az arcom szépen elkezdett hámlani, hát mit mondjak, nagyon “szexin” nézek ki. Ráadásul a vállam még mindig csupa vörös, szerintem kicsit duzzadt is. Ejj, mi lesz itt még egy kis laza strandolásból…

Fájdalom, izomláz…

Viszont eldöntöttem, hogy a nyár maradék részében – ha az idő is engedi, természetesen – megrohamozom a strandot. A helyire nincs kedvem menni, drága, sokan is vannak. Szárazföldön még elmegy a tömegnyomor, de vízben számomra nagyon gáz. Szóval 35-45 perces biciglizésre levő strandot szemeltem ki magamnak. Úgy terveztem, hogy két naponta megyek, lévén, hogy strand után nekem azért hajat is kell mosni, és azért naponta egyáltalán nem akarok. Mondjuk 35-45 perces sztem nem hosszú, de sokaknak igen, így kénytelen leszek legtöbbször egyedül menni.

Változott a terv, ráadásul önszántamból.

Ma voltam strandon, szülőkkel. Este keveset aludtam, kb. 10-kor indultunk, 11-re (vagy előbb) kint is voltunk. Nem kell mondanom, hogy én összesen, ha 20 percet voltam kint. Szülők 14 órakor hazaindultak, én kb. egy órával később, így kb. 4-4,5 órát töltöttem a vízbe, ahol persze nincs árnyék.

Én annyira nem szeretem a napot. Így amikor menni kell valahova, akkor olyan időpontot választok, amikor nem tűz úgy nap, vagy árnyékban megyek. Persze mikor csak úgy improvizálok, s elmegyek itthonról, akkor azt korán reggel (már amikor felébredek), vagy pedig este felé, este lépem meg. Így nap nem igen ér, így a mai strandolás alkalmával rendesen leégtem, mit ne mondjak. Mivel este keveset aludtam, így fél nyolckor bevertem a szunyát, de tízkor már felkeltem, ugyanis nem tudtam úgy feküdni, ahogy nekem kényelmes, mert fáj a vállam (vállam és az arcom égett le), és emellé még izomláz is társul. Pfff…

Egyedül nincs időérzék, többen ritkábban tudunk menni, így szerintem a maradék két hétben még kétszer kinézek, és ennyi. Az út hosszú, hogy csak laza 1-2 órát legyek kint, ha több időt töltök kint akkor meg leégek. Ah, ez így gáz.

Zene mustra

Úgyis régen volt már zenés bejegyzés. Pontosabban volt egy, de ugye az még az ingyenes tárhelyen volt, és nemes egyszerűséggel az enyészeté lett, mivel nem volt kedvem átmásolni. Nos zenei téren nem vagyok a toppon korábbi hónapokkal ellentétben, de meg is van a hónap két kedvence. Az egyik hazai, a másik külföldi pályáról:

Cozombolis: Végre itt a nyár (2009 remix)
Már az első lemezt is szerettem, a második lemezt egyenesen imádtam. Azért kicsit sem éreztem magam hülyének, amikor tavaly decemberben ennek a számnak az album verziójára doboltam a lábammal. Minden adott volt. Kint mínuszok, de azért magamban dúdolom: “végre itt a nyár

Lady Gaga – Just Dance
Ez nem új száma, májusi talán a videóklipp. De én csak most találtam rá. A Pokerface is a kedvencem volt. Azért az kicsit sem vicces, hogy ez csendült fel a Dollhouse 1×01-ben, és azóta keresem ezt a számot.
Youtube-on minden videóklippje le van tiltva, nem lehet megosztani, nem értem miét. Mindegy, hazai videómegosztóról linkelem akkor.

Unalom…

Végül nem mentem be a suliba iskola látogatásiért, mert időközben rájöttem, hogy egyáltalán nincs is rá szükséges. Igazából az elmúlt négy napban sem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy már rohadtul unom a nyarat, punnyadás ezerrel, de már a sulit se várom, de unatkozni se akarok… Ez van.

Épp ma elmélkedtem azon, hogy mennyire másabb volt minden mikor még általánosba jártam, vagy mennyire másabb volt akár 5 éve. Azért az eléggé gáz, hogy össz-vissz 5 évvel ezelőtt nem volt Kábel TV-nk, internet hozzáférés, temérdek számítógépes játék, és érdekes módon kevésszer mondtam azt, hogy unatkozom. Persze mondhatom azt, hogy felnőttem, megváltozott az ízlésem, szemléletem, de valahogy mégis csak érdekes, hogy szerényebb körülmények között jobban telt a nyaram, mint most.

Mondjuk ez nem az én hibám. Egyrészt munka lehetőség, mint diák, számomra nincs. Vagyis lenne, de arra nem vagyok megfelelő (ugyebár kellene hozzá kocsi, jogsi). Ez még annyira nem is lenne baj. Igazából az a probléma, hogy ez a város – annak ellenére, hogy megye székhely – túl kicsi, kevés az a program, ami ténylegesen érdekel. A disco-nál jobban már csak a kocsmát utálom, mindenféle alkohollal és egyéb tudatmódosító szerrel ellátott fesztivál már csípőből nem érdekel, így gyakorlatilag marad a strand, vagy a mozi. Mozi az már alapból necces, mert ugye 2-3 havonta van olyan film ami ténylegesen érdekel, és fizetnék is érte. Ugyanakkor a legnagyobb szívás mégis a stranddal van, mert kifut a vénasszonyok nyara, jön az ősz, búcsúzhatok tőle. Így marad az én, vagy más szobája, és megint csak dögölhet az ember a TV/DVD/PC előtt. Ezért jobb élni Pesten egy olyan fiatal számára, mint én, mert ott egy csomó hely van, ahová el lehet menni, s feltehetően soha nem unnám meg (Halászbástya, Lánchíd, Duna part, Állatkert stb. ), s némelyikért még fizetni se kell, s legalább szabadban vagyok. De sajnos ez a város évről évre csak kisebb lesz számomra.

Igazából az iskola/munkahely ebből a szempontból egy pozitív dolog, hisz a nap egy része elmegy vele. Részemről komolyabb problémák, bajok nincsenek jelenlegi iskolámmal, de azért reggel igencsak nehezen akaródzik felkelni, napközben a fenébe kívánom az egészet, s megváltás hazaérni. Persze mindez így diákszemmel, jócskán eltúlozva. De amikor hazaérek, akkor persze itthon ülök és csak péntek, szombat magasságában mozdulok ki. De akkor megbecsülöm a szabadidőm, nem úgy, mint nyáron, amikor nyakamba kapok egy csomó szabadidőt. És azért jobb azt mondani, hogy nincs időm erre, meg arra, mint unatkozni. Azt hiszem nem csak én vagyok így vele.

Szerda délután behúztam a “belem” a gyakszi helyemre, és levásároltam a második 1500 forintot. Múlt hónapban egy Coccolino öblítővel “leptem” meg magam. Így augusztus-szeptember hónapra biztosan nem kell majd öblítőre számolni. Mivel más nem volt, így megint vettem 2 literes öblítőt. Mivel kizárólag csak az utcai/iskolai ruháimhoz használok öblítőt (mivel én mosok), így azt hiszem ebben az évben nem kell költeni erre, mert még az előzőből is csak három kupakkal használtam el. Ugyanis az itthon használatos ruhában nem hagyom el a lakást, itthon meg ki nem sz@rja le, ha mosópor szagú a ruhám? A lényeg, hogy tiszta. 😀

Ezen kívül úgy volt, hogy tegnap megyek strandra. Nem vagyok a napi hajmosás híve, ezért becéloztam a két naponta való strandolást. Hát az első időpont már alapból nem volt szerencsés, ami tegnapra esett. Nemes egyszerűséggel megjött a felüdülést hozó eső. Ennek örömére egész nap itthon ültem és szellőztettem, és élveztem, hogy végre jó hűvös van a szobámban és a ventilátort sem kellett bekapcsolni. Viszont este eléggé fáztam, szóval a nyári takaró fölé még rákerült egy paplan is, hát valami rohadt jó éjszakám volt, igaz hülyeségeket álmodtam megint, de sebaj. Igazából a késő őszt juttatja eszembe, amikor még nem kell fűteni, de azért jó, ha már elő van véve a paplan. De ide sorolhatom azt is, mikor télen egy jó meleg szobában, fürdés után bújok a melegítő pokróc + paplan kombináció alá. Hmm… imádom ezeket az apró örömöket okozó dolgokat az életben. 😀 Visszatérve, a paplanra azért volt szükség, mert eléggé fáztam. Végül kiderült, hogy az ablak belső részét csuktam be, de inkább csak azt mondom, hogy behajtottam, kívülről meg nyitva volt egész éjjel, így szépen jött a hideg is be.

Ma végre kezelésbe vettem a blog kinézetét. Igazából az előzőekkel sem volt probléma, de ha lehet csiszolni, szépíteni, akkor miért ne? Egyébként ezt a témát már régóta vadásztam, végre megleltem, s teljesen az ízlésemnek megfelelően tudtam kialakítani. Szóval hurrá! 😀 Ma este szintén kimentem egyet levegőzni, épp láttam egy hullócsillagot! Persze kívánni elfelejtettem, de sebaj. Eléggé meglepett, mert nem tudtam, hogy csillaghullás lesz, és teljesen véletlenül kaptam oda a fejem.

Holnap elvileg megint strand lesz, most az egész család megy. Feltéve, ha jó idő lesz, ha nem, akkor minden bizonnyal csúszik hétfőre. Meglátjuk mi lesz. Én reménykedek abban, hogy tudunk menni, mert már nagyon mennék ki, itthon dögleni meg hát nem akarok. Unom is, és azért szeretném ezt a két hetet normálisan, nem unatkozva eltölteni. De hát ez nem rajtam múlik, sajnos.

A nyár (is) az utolsókat rúgja

Ahogyan az előző években is volt, úgy idén is eljött az augusztus, és vele együtt az “akarok iskolába menni, nem akarok iskolába menni” ellentétes érzelmek “gyülekezete”. Érdekes nyár volt ez, sajnos nagyobb részét a gyakorlat, és az ezért járó fizetés várása tette ki, ráadásul a legjobban várt program (Pest) is csalódást keltett.

Ráadásul most már készülni kell az iskolára, befizetni a csekkeket, megvenni a füzeteket, és várni. Szóval anyagi szempontból semmi jövedelmezőnek nem nézek elébe. Úgy vagyok vele, hogy leülök, megnézek jó pár filmet, kedvenceimet újranézem, s kicsit talán játszok még a számítógépen, ennyit az itthoni tevékenységről.

Viszont eldöntöttem, hogy a nyár maradék részében – ha az idő is engedi, természetesen – megrohamozom a strandot. A helyire nincs kedvem menni, drága, sokan is vannak. Szárazföldön még elmegy a tömegnyomor, de vízben számomra nagyon gáz. Szóval 35-45 perces biciglizésre levő strandot szemeltem ki magamnak. Úgy terveztem, hogy két naponta megyek, lévén, hogy strand után nekem azért hajat is kell mosni, és azért naponta egyáltalán nem akarok. Mondjuk 35-45 perces sztem nem hosszú, de sokaknak igen, így kénytelen leszek legtöbbször egyedül menni.

Holnap bemegyek a suliba iskola látogatásiért, már az is egy élmény lesz, legalább nem itthon ülök. Az iskola meg alapból sem nehéz (unalmasnak voltaképp unalmas), szerencsére nekem semmilyen problémám nincs osztályon belül, kívül, szóval nincs mitől félnem. Meg hát nekem csak ez lesz az utolsó.

Hörcsög kaparászás tücsök zenével

Azért ez szép. Írtam egy bejegyzést, amiben összefoglaltam az elmúlt két nap eseményeit, erre eltűnik.De nem baj, fejemben még megvan az előző “szerkezete.

Nos, ahogy már lentebb kifejtettem pénteken megérkezett a fizetésem, amit a gyakorlatért kaptam. Ropogós 14.300 forint, aminek nagyon örültem. Aznap éjszaka csak 5 órát aludtam, de az sms elolvasása után bizony nem voltam fáradt. Irány a város, ahol kivettem a pénzt, s azonnal a pályaudvar felé vettem az irányt, ahol megvettem a jegyemet.

Aznap éjszaka megint csak nem tudtam aludni, hisz hiába feküdtem le viszonylag hamar, a hörcsögeim csak gondoskodtak róla, hogy bizony ne legyen zavartalan az éjszakám, s 2.45-kor már fent “kukorékoltam”, holott elég lett volna 4-kor felkelnem. 4-kor már be is vettem a fájdalom csillapítót, mert éreztem, hogy szükség van rá, hisz két napig csak 5 órát aludtam. Nem sokkal 5 előtt elindultam a pályaudvarra, ahol akár rossz vonatra is szállhattam volna, ugyanis a pályaudvar egyik részében 4-es vágányra, a másikon 7-es vágányra volt kiírva a pesti vonat, ténylegesen pedig 6-osról indult.

A vonaton majdnem összetalálkoztam volt osztálytársammal, de ő nem vett észre, az ülőhelyemet féltettem, a Kalauz sem jelent meg időben, így maradtam egy helyben. Fél úton keresésére indultam, de úgy nézett ki, hogy időközben leszálltak valamelyik megállón. Ám a keletiben sikeresen kiszúrtam a tömegből, habár pár percet még hezitáltam, de aztán mégis utána eredtem, s ráköszöntem. Tény és való, sok furcsa ember van, de egy időben, és ennyit még nem láttam, gondolok itt a nagy drámára, melynek középpontjában egy szál cigi állt, vagy a fején egy üveggel mutatványozó öreg úrra.

Addig szórakoztam is, izgatott is voltam, de utána már jöttek a csalódások. Lévén, hogy egy fórum találkozóról van szó, nem sült el valami jól. Kezdve azzal, hogy a kezdeti 15 fős lelkes jelentkezőből csak 6 maradt, ténylegesen pedig csak 4-en jelentünk meg, a két távol maradó személyről pedig nem tudtunk semmit, s ez bizony rányomta a bélyegét a hangulatra, s amikor a 4 fős társaság 3-ra csökkent, ez kés volt az egyébként alig észrevehető hangulat “szívébe”.

Összegezve nem bántam meg, hogy elmentem, viszont az utolsó pillanatban lemondók, a szervezési fázis (ami kritikán aluli volt), majd a kivitelezés, s a ténylegesen megjelentek száma nagy csalódás volt. És hát ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy akkor mit is akarhat egy közösség, ha egy napos találkozó ilyen? És még költségileg sem volt megterhelő, én összesen 5400 Forintot költöttem.

Hazaérve nem estem egyből az ágyba, hisz 15.13-as vonattal indultam haza (amit egyébként baromi nehezen találtam meg, majdnem lekéstem, pánikoltam rendesen), s már 18-kor itthon voltam. Fürdés után meg tévéztem, majd este bepótoltam azokat az órákat, amelyek kimaradtak az előző két napban, így 13 órát aludtam összesen.

Korábban már hangot adtam annak, mennyire is unatkoztam ezen a nyáron. Hát most visszasírom azokat a napokat, ugyanis letagadhatatlanul közel van az iskola. Ma megvolt az első álmom ezzel kapcsolatban, továbbá kezd a tudatalattim is felszínre törni, ugyanis ma 8-kor keltem, kipihentem, és alig tudtam vissza aludni még egy órát. Tavaly is ez volt, az utolsó két-három hétben elkezdődött az iskolai időre való átállás (anélkül, hogy tudatosan készültem volna rá), utolsó héten már 6-kor meg 7-kor keltem.

Hogy a cím se legyen megmagyarázatlan, tegnap este nehezen aludtam el. A hörcsögeim folyamatosan kaparásztak, mellé társult a tücsök zene, amit a szobámból élvezhettem. Ugyanis feltehetően mikor szellőztettem egy ilyen “muzsikus” valahogy bejuthatott a szobába. De szerencsére nem folyamatosan, s nem egész éjjel húzta a nótáját.

Lényegében nincs mitől félnem, csak az időm nagy részét az iskolában fogom tölteni, de azért mint minden ember, jobban örülnék, ha nem lenne. De ez természetes.

Yeaah!

Na azt hiszem jó volt, hogy tegnap éjszaka, alig kettő előtt dühöngtem eme blog keretein belül.

Ma felébresztett a hörcsögöm, s kénytelen voltam felkelni és “megnevelni”. Épp feküdnék vissza, amikor csörög a telefonom. Mondom mi a sz@r van. Erre látom megjött a fizetésem! Hurrá, hurrá! Szóval a szombati kiruccanás már tuti biztos, utána pedig még tudok alkatrészt is venni az “épülő” PC-mhez!!

WTF??

Azért érdekes lesz ez a bejegyzés, hisz kapásból négy kategóriában fog futni, melyből három új. És persze történelmi pillanat a blog történetében, amikor is kellően fogok anyázni, és dühöngeni. De haladjunk szép sorjában.

Előző bejegyzés óta nem sok történt. Először is erre a hónapra kilőttem az angol óráimat spórolás címén. Természetesen gyakorlatért még mindig nem kaptam meg a pénzt. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy 1500 forintért nem fogok ki bicajozni a fenébe. Azért ez pofátlanság a cég részéről. Persze örüljek, hogy nem nekem kell fizetni, meg ugye leigazolják a gyakorlatomat. Na kösz.

Másfelől 5 hete tervezgetett budapesti kiruccanás, mely tulajdonképpen most szombaton lenne aktuális, veszélybe került. Ugyanis van egy drága szomszédasszonyunk, aki mindig pénzgondokkal küzd. Ez nem is lenne olyan nagy baj, mert hát, ha van, akkor az ember szívesen segít. Mielőtt belemennék a részletekbe, következzen egy kis háttértörténet:

Ez a “drága” idős hölgy egy fogyatékos felnőtt férfi (személyisége egy hat évesével, ha egyenlő) gondviselője. Nem kell mondanom, hogy ennek kapcsán rendkívül sok költséget leszedett a válláról az állam. Kezdjük azzal, hogy kevesebb pénzt kell fizetnie a telefonért, vízért, gázért, ráadásul szintén költség csökkentve jár neki közétkeztetésből származó ebéd. Természetesen kap különféle segélyeket, havonta bevétele azért simán megvan 250 rugó tisztán. Ennek fényében szerencsétlen férfit bedugta egy omladozó épületbe, dolgoztassa, kihasználja. És persze senki nem csinál semmit, vagy ha próbál, akkor falakba ütközik, mert ugye nincs bizonyítéka.

Tegnap anyám elejtett egy olyan mondatot, amitől a vérnyomásom az egekbe szökött, hisz közölte, hogy a szerencsén múlik, hogy a szombati kis kirándulásomból lesz-e valami. Ma viszont kiderült, hogy rossz emberre akadtam ki. Ugyanis a rohadt ribanca szépen fogta és lehúzott minket, közös ismerőseinket. Pénzzel. Persze annyi maradt, hogy az ember a napi betevőt meg tudja venni, de nagyobb kiadásra (mint ez a pesti út), már nincs fedezett. Ráadásul volt még egy ismerősünk, aki felajánlotta, hogy ha minden part szakad, akkor forduljunk hozzá nyugodtan, hisz én a gyakszimért pénzt nem kaptam, ráadásul minden befolyó összeg (fizetés, egyéb juttatás) minden hónap 9-10-én szokott jönni.

Ezzel még nem lenne semmi baj, ha ezt az ismerősünket gyakorlatilag ez az öreg kurva nem húzta volna le pénzzel! Ugye az alku úgy szólt, hogy ha megkapja a különböző juttatásait (amiből van szép szám), akkor majd vissza adja. Természetesen ő ezt nem tette meg, mivel tönkrement a tévéje, s megjavíttatta, majd pedig közölte, hogy “Nem adom vissza, mert nekem ez kell!”

Pofátlanság, hisz nem így szólt az alku. Dühöngés részemről, mert emiatt a büdös vén banyának köszönhetően maradok le a pesti útról, az egyetlen kiruccanásról, amire el tudnék jutni ezen a nyáron, hisz a gyakorlat mindent felborított, diák munkám pedig nem volt.

És akkor felvetődik a kérdés – ami iszonyúan passzol a szemlélet kategóriába -, hogy ő a 250 rugójából miért nem tud megélni, amikor mi kevesebből igen, s támogatást se kapunk szinte? Közben meg, ha 2 háztömbnyinél többet kell gyalogolni, akkor kocsiba ül, ráadásul trabantba, ami aztán fogyaszt rendesen. S mindezt azért, hogy 4 háztömbnyit eljöjjön ide!!

Mivel társasházban élünk, ezért nem csak hozzánk jön, hanem közös ismerősünkhöz is. És akkor felvetődik a nagy kérdés, hogy mi a francért kell még sajnálni ezt a vén barmot, aki kijárta, hogy gyámja legyen egy szellemileg rokkant embernek, akit dolgoztat?? Miért kell egyáltalán pénzt adni neki? Miért kell, hogy ilyen ember miatt veszélybe kerüljön a szórakozásom (ami azért nem annyira költséges)??

És miért kell – egészen pontosan – 1:51-kor azért szorítani, hogy holnap mégis sikerüljön összeszednem az adott pénzt?? Meg egyáltalán miért kellene nekem kölcsönből mennem bárhova, ha alapból meglenne a pénz??

Azt hiszem kap tőlem, ha miatta bukom el ezt a szombatot!!!