Avatar

És igen. Megvolt. Befutott az év filmjének kikiáltott Avatar, melynek első képei, teaserjei nem győztek meg, azonban a Sziget egyik dalára összerakott trailer igen.
James Cameron kitett magáért, s ez meg is látszik. Bőven az átlag filmek fölé helyezte új művét. Látványorgia a javából, akár látványorgazmusom lett volna, ha éppenséggel a moziban tudom megnézni, s nem valami harmadrangú kamerás felvételt.
Idén a Terminator Salvation-nal szívtam meg, melynek első netre felkerült verziója valami borzalmasan rossz volt, de szerencsére az Avatar e szempontból bőven az emészthető kategóriába esett, így monitoron keresztül tisztes távolságból csak olykor-olykor látszódott, hogy ez bizony még a DVD minőségét sem üti meg. Ettől függetlenül élvezhető volt, ennek örültem. Annyi bizonyos, hogy ez lesz a második olyan film, melyre nem fogok sajnálni egy duplarétegű lemezt, hogy elférjen rajta HD-ben.
Valahol azért bosszant, hogy az év filmjét nem sikerült moziban megnézni, s mivel sem ebben, sem a következő hónapban nem tudtam volna elmenni, így végül maradt az itthon való megtekintést. Most jól jártam, ráadásul az ilyen verziókhoz képest minőségileg elég jók láttak napvilágot, szóval részben kárpótolva vagyok (másik részben meg akkor leszek, ha minimum HD-ben megtudom tekinteni még egyszer).
Mint ahogyan a fenti sorokból is kitűnik, a film elsősorban látványi szempontból lenyűgöző, a történet mellékes. Legalábbis részemről mindenképp. Főhősünk az idén az új Terminator Salvation-nal dobbantó Sam Worthington, aki Jake Sully nevű karaktert alakítja. Jake egy kerekesszékes férfi, akinek ikertestvére egy bizonyos projectben vett részt, melynek célja az lett volna, hogy a Pandora bolygón élő bennszülött törzs, azaz a Na’vik közelébe férközzön. Mivel főhősünk genetikailag tökéletes ikertestvére szerepének betöltésére, s ha teljesíti testvére feladatát akár újra saját lábára állhat, így elfogadja a felkérést.
De mielőtt belemennék részletekbe, kedvcsinálónak a trailer:

Részletek

2012

Jómagam egyetlen egy rövidke trailert láttam a filmből még a bemutató előtt. Természetesen megfogott azonnal, hisz imádom az ilyen típusú filmeket, természetesen ha látványilag jól van összerakva, s nem valami Zs-kategóriás TV-s alkotásról van szó. Természetesen az elkövetkezendő fél órában el is felejtettem, hogy megnéztem a trailert.
Nem is izgatott a film, amíg a kedvenc letöltő oldalon nem akadtam rá az R5-ös verzióra (R5: mozis verziónál fényévekkel jobb minőségű, azonban még nem éri el a DVD minőséget). Nosza még abban a pillanatban sem emlékeztem, hogy megnéztem ennek a filmnek a trailerét, pusztán a plakátja annyira ösztönző volt, hogy végül leszedtem, majd pár napot pihent a merevlemezemen, mire eljutottam odáig, hogy megtekintsem. Természetesen mindezt lázasan, hajnali órákban. Persze arról fogalmam sem volt, hogy a film lazán alulról szagolja a három órás játékidőt.

Ettől eltekintve baromira élveztem. Olyannyira sikerült felélénkítenie, hogy kora reggel sikerült csak nyugovóra térnem.
Nekem teljes egészében bejött, habár később meglepődtem milyen negatív kritikákat kapott, s mennyire is megosztotta a közönséget. Látványilag valóban ott van, s annyi biztos, hogy nem fogok fukarkodni, hogy duplarétegű lemezre írjam rá a HD verziót.
Visszatérve a fogadtatásra, a film enyhén szólva kicsit bukta odaát. A filmforgalmazónak elsősorban a saját hazájában elért bevételek a mérvadók. Jelen pillanatban pedig a 200 millió dolláros film csak 159 milliót termelt vissza. Ellenben külföld vevő volt rá, 555 milliós hasznot termelt. Nagy számok ezek, bizony.
Ugyan nem vártam, jóformán nem is tudtam a “létezéséről”, de kellemesen csalódtam, s remekül szórakoztam azon a majdnem három órán keresztül. Ha nő lennék, s lettek volna műkörmeim annyi biztos, hogy másnap egy vagyont keresett volna a manikűrös rajtam.
Részletek mögött teljesen szubjektíven a filmről, előtte pedig kedvcsinálónak a trailer:

Részletek

Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a “felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos “Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a “félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az “elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):

Ünnepek előtt

Mostanában erősen hanyagoltam a blogot személyesebb hangvételű postok tekintetében, amin valószínűleg a közeljövőben nem fogok változtatni két okból is: először is nem sok minden történik mostanság, másodsorban ami történik az meg enyhén szólva is túlságosan személyes, szóval megtartom magamnak!

A jól megérdemelt szünetben (amit ugye idén kénytelen vagyok megtoldani pár nappal) minden bizonnyal kizárólag csak pihenni szeretnék, s vakulásig filmet/sorozatok nézni, illetve halláskárosulásig zenét hallgatni. A nagy ünnepi rohanásból nem vagyok hajlandó kivenni a részem, főleg anyagi oldala miatt.
Ezzel ellentétben hangulat megvan, s ha minden igaz idén talán fehér karácsony lesz:

Lerobbanva…

Valahol rettentően idegesít az a tudat, hogy mindent megtettem azért, hogy még véletlenül se kapjak el semmilyen nyavalyát. Amikor halvány érzet tudatossá tette, hogy valami bujkál bennem azonnal megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ne tudjon ledönteni a lábamról. Ennek fényében még azt is bevállaltam, hogy csupaszon fokhagymát egyek, hogy aztán két napig a tizedik fogmosás után is “kellemes” szájszagom legyen. És az eredmény?
Nos, az eredmény annyi lett, hogy egészen pontosan egy hetet bírtam ki enyhe torokfájással, ami ezen a héten a jól ismert meghűléses tünetekkel (orrfolyás, orrdugulás, torokfájás, láz, tüsszentő “rohamok”) ágynak döntött, s nagyon úgy néz ki az egész hetemet kiütötte.

Ennek fényében itthon ápolgatom magam, több-kevesebb sikerrel. Annyi pozitívuma volt ennek a dolognak, hogy kicsivel több időm volt kedvenceimre. Először is archiváltam a merevlemezemre az mp3-as CD-imet, miután nemes egyszerűséggel a DVD íróm nem akarja őket beolvasni. Remek “szórakozás” volt, egy egész nap elment ezzel.

Star Wars: The Force Unleashed Ultimate Sith Edition (2009) Teszt

Platform: PC

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengne ismerősnek a Star Wars cím még akkor is, ha az illető nem éppen rajongó, mint ahogyan én sem voltam az nagyon sokáig. A Star Wars univerzum számomra kimerült pár hírhedt karakter ismeretében, s a háttértörténettel nem is igazán voltam tisztában. Mai napig tisztán emlékszem arra az általános iskolás momentumra, amikor is előkerültek a filmek témaként, s többen megmosolyogtak, amikor hangot adtam annak, hogy az előzménytrilógiának az első epizódjából mennyire is hiányoltam Darth Vader-t. Ekkor többen tisztába tettek a háttértörténettel, s mivel az alapkoncepció elnyerte a tetszésemet, így pótoltam hiányosságomat a filmek terén, s elindultam azon az úton, amit nevezhetünk rajongásnak.
A filmeknek sikerült a kedvenceimmé válniuk. Természetesen nem volt kérdés, hogy virtuális formában is jó lenne átszellemülni a Star Wars univerzummal, s igyekeztem minden nagyobb húzónevet kipróbálni, ami készült. De valahogy egyiknek sem nyerte el a tetszésemet, s szégyenszemre nem is büszkélkedhetek egy korábbi játékkal, amit végigjátszottam. Pedig aztán iszonyatosan szép termés van játszható verziókkal. Szégyenszemre még az agyondicsért  Jedi Knight: Jedi Academy is a játszhatatlanak változatok közé tartozott nálam, ami az első húsz perc után kilehelte a lelkét. Ezek után hagytam is a fenébe a játékokat. Ebből kiindulva pedig nem is nagyon voltam képben, hogy mikor mi jelenik meg, mert valahol magamban elástam a LucasArts-ot mindenestül, s bizony kiröhögtem volna azt, aki azt merte volna nekem mondani akkor, hogy majd lesz olyan alkotásuk a stúdiónak, amiért rajongani fogok olyannyira, hogy képes leszek az adott címet még eredeti kópián is beszerezni.

A játék első változata 2008 szeptemberében látott napvilágot úgy, hogy a PC-s tábor tökéletesen kimaradt a szórásból, ugyanis a játék kizárólag PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra volt elérhető. A The Force Unleashed nem csak rajongói, hanem bevételi, s kritikai szempontból is szép sikereket ért el bizonyítva ezzel, hogy valóban egy jó játékot sikerült elkészítenie a LucasArts-nak, mely képes volt megragadni a Star Wars univerzum lényegét. A PC-s tábornak pedig maradtak a különböző videómegosztó portálokra feltöltött végigjátszások és egyéb mozgóképes anyagok. Azonban nem sokáig kellett várni a PC-s változatra, ugyanis az 2009 november végén a boltok polcaira került, így végül mindenki számára elérhetővé vált feltéve, ha rendelkezett megfelelő technikai háttérrel. Annak ellenére, hogy már akkoriban is rendszeresen olvasgattam játékhíreket meglepő módon a The Force Unleashed létezéséről a számítógépes változat megjelenéséig nem is tudtam. A hír után azonnal megnéztem egy videót, mely alapján eldöntöttem, hogy ezt a játékot ki kell próbálnom. És mi is lett a végeredmény? Az első végigjátszáskor még javában koptattam az iskolapadot, s közel három napos hiányzást produkáltam, mert olyannyira elnyerte a tetszésemet, hogy egyszerűen képtelen voltam felállni a monitor elől.

Részletek

Elkezdődött!

Kezdetét vette a december, mint az utolsó hónap a 2009-es évben.  Ahogyan lenni szokott, természetesen elkezdett mindenki készülődni az ünnepekre, már most. A város javában fel van díszítve, külön öröm számomra, hisz végre némi stílusérzékű “csapat” vette kézbe a belváros feldíszítését, s igazán igényes munkát végeztek. Teljesen elfogadható, szemet gyönyörködtetőre sikerült, így legalább lesz valami pozitívum a szürke hétköznapokon, amikor épp a buszmegállóba baktatok.

Meglepő módon meglehetősen jó idő van, amit vétek lenne nem kihasználni. Gondolom majd jönnek a durva fagyok, de addig lehet lazulni. Ugyan hétköznap itthon vagyok köszönhetően annak, hogy az iskola fenemód lefáraszt, a tanulás végképp leszívja minden agysejtem, így a szabadidőmben inkább bámulom meredten a képernyőt, mint sem megmozdítsam bármelyik végtagom. Ettől függetlenül fel kell készülni a hidegre! Szóval a kelleténél több itthon ülés lesz, szóval kell valami elfoglaltság. Mivel merevlemez vásárlást kénytelen vagyok odébb tolni, ezért tesztelve az új PC-m képességeit úgy döntöttem, jó pár játékot előveszek, kipróbálok, kipörgetek. Nos, első áldozat a Resident Evil 5 volt, aminek tetszetős grafikája volt ugyan, de annyira monoton játékmenettel bírt, hogy végül letöröltem. Utána természetesen az agyondicsért Batman: Arkham Asylum jött, ami számomra kétesélyes. Vasárnap akadtam rá a Star Wars: The Force Unleashed Ultimate Sith Edition-ra, melyet sikeresen kipróbáltam, s alig pár órája be is fejeztem (külön bejegyzést szentelek neki).
Ehhez kapcsolódik, hogy vasárnap nagyban telepítettem, s szépen el is ment az éjszakám egy negyede, ami azt vonta maga után, hogy a másnapi suli sztornózva lett. Mivel többen jelezték, hogy a mai, illetve a holnapi napot kiveszik szünetnek, s így már csak “Hol volt, hol nem volt” emberkék maradnak, így itthon maradtam. Program szokásos: kellemes elfoglaltság a jó meleg szobában.

Estére pótolok sorozatok terén, illetve filmeket is illene elővennem, amik már elég rég itt sorakoznak a lemezem megtekintetlenül.

Folyamatos rohanásban…

Mert az elmúlt időszak másról sem szól, mint hogy állandó rohanásban vagyok, s próbálok naprakész lenni szinte mindenből, persze ami nem megy.
A hét napos hiányzásom alatt felgyülemlett lemaradásomat egy délután alatt be tudtam hozni, természetesen hála annak, aki feltalálta fénymásolót. Hét közben igazából csak módosítanom kellett párat, továbbá pár kiegészítő mondatot kellett magamévá tenni.
Az előző bejegyzésem óta is eltelt majd egy hét, de abból is maradtak ki dolgok. Először is gondoltam egyet, s bő egy héttel ezelőtt leszedtem a Windows 7 RTM, azaz végleges változatát. Fantasztikus lelőhelyet találtam, ahonnan le tudtam szedni. Mivel a 32 bites és 64 bites változat is benne volt, ezért kizárásos alapon csak kétrétegű lemezre tudtam felírni, amivel kissé hátrányos helyzetbe kerültem. Először is dupla rétegű lévén a rétegek közötti váltás rövid szünetet eredményez, ezért a telepítés valamivel hosszabb. Kár. Továbbá a lemez pár forint híján egy ezresembe fájt, szóval annyira nem örültem neki. Annak már igen, hogy sikerült feltennem az új gépre, s be kell valljam, hogy semmivel nem vagyok hátrányosabb helyzetben az XP-hez képest, habár elkélne még egy memória, főleg az 1080p-s filmek miatt. Igaz, azokat csak nézem, de nem írom ki.
A hét kezdés nagyon nehezen ment számomra. Először is csak sok volt az a 13 nap, amiből ugye 7 volt tanítási nap. Így hát hétfőre elég kialvatlan voltam, valamint a buszon is alakítottam, ami természetesen tömve volt. A suliba menet pedig épp azon gondolkoztam, hogy mennyire nem akartam én bemenni, s inkább fordultam volna vissza. A másnapom valamivel jobban telt, de így se voltam százas, mert nem tudtam magam kialudni. És ez igaz volt a hét maradék napjaira is. Hiába próbáltam lefeküdni korábban, egyszerűen nem jött álom a szememre, s nem sikerült elaludnom. Ez van, ezt kell szeretni.

Nagyjából végigszenvedtem a hetet, persze tanulmányi szempontból ez nem látszott meg. A közösség is szépen formálódik, röhögés a köbön, ami annak tudható be, hogy a hiányzások már a plafont is elérték, s már csak szorgalmasabb “fajta” húzza be a “belét”, hogy valami tudást szerezzen be.
Tombol az influenza, az időjárás kedvez is neki, szerdán például pólóban lötyögtem az udvaron. Tegnap óta érzem azt, hogy valami kóvályog bennem, de egyelőre erősen vitaminozom magam, és iszom a teát, hogy nehogy elkapjam, vagy kijöjjön rajtam, ugyanis a jövő hét fontosabb tanulmányi szempontból, hisz félévtől vizsgák, arra készülni kell. És sajnos van olyan tantárgyak, amire nem elég, ha előveszem itthon a füzetet, ahhoz be kell mennem.
Természetesen nem lustaságról van szó, ugyanis egy csomó dologgal el vagyok maradva. Szórakozást nézve is le vagyok maradva magamhoz képest. Először is a héten lazán kaszáltam a Sanctuary-t, How I Met Your Mother-t, szóval most már hivatalosan is megkapták tőlem az integető kezet, majd folytatom akkor, ha teljes lesz az évad. Nincs időm, passzolni kell lefele a szériákat. Így esett meg, hogy a már több napja lent lévő filmeket sem tudtam megnézni. Ebből a borzalmas Jennifer’s body-t sikerült megnéznem, ami rejtélyes módon itt pihen DVD-n, pedig emlékeim nem csaltak, letöröltem. De ezek szerint a törlésből kiírás lett. Két napba telt, hogy megtudtam nézni a Becstelen Brigantyk-ot, ami viszont elég jó volt, épp elég jó volt ahhoz, hogy mondhassam: megérte 720p-ben megnézni! Igaz, azt is majdnem ketté szedve néztem meg.

Új gép ide vagy oda, valahogy nem igen ültem le játszani. A Tomb Raider Underworld-öt feltettem magyar nyelven, de végül mai napon azonnali hatállyal eltakarítottam, ugyanis kellett a hely. Ugyanígy járt a Resident Evil 5 is, amely azon kívül, hogy rendelkezik egy überbrutál grafikával, szinte egy nagy nulla, szóval nem is strapáltam magam azzal, hogy kijátszam. A hét legnagyobb baklövése volt letölteni az Assasin’s Creed-et, majd pedig kiírni DVD-re. Egyrészt borzalmas átvezető animációkat nem lehet átlépni, maga a játék meg enyhén szólva is megbukott nálam. És persze erre elpazaroltam két lemezt, fantasztikus. Jelen pillanatban nekiláttam a The Sims 3-nak, már régóta megvan, de nagyon nem tudtam vele érdemben foglalkozni. Örömmel fogadtam, hogy a két lemez melyre kiírtam enyhén szólva is nehezen kerül beolvasásra, szóval szükséges egy kétrétegű, ami persze nem két fillér.
Tegnap délután valamennyire utol tudtam magam érni, így jó pár epizódot bepótoltam a kedvenceimből, este tízkor már alvás volt, lazán lehúztam 10-12 órát. Reggel pedig úgy ébredtem, ahogyan már elég régóta nem. Ennek is tudható be, hogy lassan hajnali 3-kor is ébren vagyok. Délután megtaláltam a Star Wars: Force Unleashed Sith Edition-t PC-re. A trailerek és a gameplayek meggyőztek, azonban amikor megláttam mennyit is foglal a telepítője, majd leestem a székről. Csak 14,4 gigányi telepítőt foglal magában, és 25 gigányi üres helyre van szüksége a merevlemezen. Nem tudom, ki volt az, aki ezt átportolta PC-re, de elég sz@r munkát végzett. Borzalmas. Jelenleg is töltöm, jelen pillanatban 10 giga van lent. Holnap elválik, hogy megtartom-e, egyelőre a letöltötteket írom ki folyamatosan, és törlöm, jelenleg 3 újraírható vannak a fájlok, ahonnan majd kicsomagolom majd a holnap folyamán.
Jövő héten pedig már december, szóval kezdődhet az ünnepi hangulat! Város feldíszítve, persze még vár az üzembe helyezésre. Hó nem igen lesz, szóval ez nem fog hozzátenni a hangulathoz, de azért jó lenne, ha fehér karácsony lenne.

I’m back!

Ugyan nem mentem sehová, de a blog indulása óta legtöbbet kimaradt időszakot tudhatom magaménak, amikor nem publikáltam semmilyen formában, természetesen ennek is megvolt a maga oka.
Először is kezdjük sorjában. Az előző bejegyzésem óta nem sok minden történt, szokás szerint beütött a sz@r. Persze minden rosszban van valami jó, ennek köszönhetően csúszott ki a kezem közül egészen pontosan hét darab iskolai nap, természetesen igazolva, de én ennek valahogy nem igen örültem lemaradás szempontjából. Dolgokat rendezni kell, kész, ez van, ezt kell szeretni. Ezzel semmi probléma nem is lenne, ha az embert nem néznék hülyének, s nem lenne idegbe jó pár napig, hogy most mi lesz. Ugyanis ez volt a remek ok, amiért nem is akartam írni, főleg olyan elborult állapotban. Persze, ahogy szokott lenni bolhából elefánt lett csinálva, azaz hülyének lettem nézve, örültem is neki nagyon. Persze a fő lényeg, hogy most már nyugalom van, minden a maga útján megy, végre tovább is lehet lépni.

Ezzel szemben a hét második felében sem sikerült betévednem az iskolába. Mint már említettem nem vagyok lógós fajta, de azért megesik, hogy nem akarok, vagy nem megyek be. Ezeknek a száma egyébként is elhanyagolható, szóra se érdemes. Szóval szerdán nem volt kedvem bevonszolni magam, mivel egyetlen egy tantárgyból sem sikerült pótolnom, ami leginkább annak köszönhető, hogy egyetlen osztálytársam sincs, akitől anélkül tudnám elkérni az anyagot, hogy legalább fél órát kellene utaznom. Szívás, tudom.
Szokás szerint megint probléma volt a fűtéssel, szóval a kimosott ruhákat egyáltalán nem tudtam kellő időre megszárítani, így szerda este is vizesen lógtak a szárítóról. Mit ne mondjak, csütörtökön már nagyon be akartam menni, szóval enyhén ki is akasztott. Természetesen végig fagyoskodtam az egész csütörtök estét, szóval pénteken nagyon “jó” kedvvel keltem fel. Nem kell mondanom, hogy a pénteki napomból sem lett semmi, mivel reggel eszembe jutott valami. Természetesen áldom az eszem, hogy péntek reggel jutott eszembe mi lehet a baja fűtésnek, így hát fogtam magam és félúton visszafordultam. De szerencsére próbálkozásomat siker koronázta, így ennek eléggé örültem.
Természetesen dél környékén kidőltem, kénytelen voltam egy pár órát aludni, ugyanis előző nap voltam olyan okos, ügyes, hogy két energiaitalt megittam, így az esti alvásom ideje erősen konvergált a két óra felé. Annak ellenére, hogy másnap szinte kipattantam az ágyból, hamar elfogyott minden erőm. Sajnos kénytelen vagyok belátni, hogy megint jön egy olyan időszak, amikor problémák lesznek az alvással. Gondolom a stressztől.
Szóval vissza a megszokott hétköznapokban. Istenem, mennyire is hiányoztak!

Lost: Via Domus (2008) Teszt

Platform: PC

Lost 2004 szeptemberében indult hódító útjára az amerikai abc csatornán. A saját hazájában azonnal hatalmas sikert ért el, s nem sokkal később világhódító körútjára is elindult. Hozzánk valamikor 2004 végén, 2005 januárjában ért el az AXN jóvoltából, s akkor még Lost – Pokoli Éden néven rajtolt. Sokakkal egyetemben mi sem rendelkeztünk a fent nevezett csatornával, illetve akkoriban még internet hozzáférésem sem volt, így a rajongók többségével együtt akkor ismerkedtem meg a sorozattal, amikor azt műsorára tűzte az RTL Klub már módosított címmel, Lost- Eltűntek néven.
Természetesen mindezt hatalmas reklámkampány előzte meg, hogy tényleg senki ne maradhasson le róla. Engem is berántott a széria, s jóformán beteges rajongója lettem. A széria szép lassan elkezdett kibontakozni, s egy bizonyos ponton elkezdte megosztani a rajongókat. Így szép lassan a rajongóknak fele elpártolt a szériától, bár ennek ellenére is szép utat futott be a sorozat, s teljes lezárást kapott 2010 májusában. Addig itthon csak az AXN volt olyan tökös, hogy végig adja a sorozatot, míg az RTL Klub műsorstruktúrájában szépen egy hétvégi délutáni matinéműsor vált belőle, ahol még az utolsó évad sem került levetítésre. Ahogyan az lenni szokott, ha egy franchise siker lesz, vagy várható, hogy hatalmas tömegek ízlését sikerül megcélozni, akkor az adott produktumot mindenképp át kell ültetni más platformra is, hogy további bevételt hozzon a készítőknek. Ebből fakadóan készülnek különböző híres filmekből játékadaptációk, illetve különböző játékokból filmadaptációk. Azonban kevés olyan címet mondhatunk, ami több változatban is élvezhető, s maximális sikernek örvendhet. Ha az átlagot akarjuk alapul venni, akkor a tendencia az  szokott lenni, hogy egy sikeres film játékváltozata, vagy egy sikeres játék filmváltozata elég erősen bukik. Ez a tendencia pedig bőven igaz a Via Domus-ra is, ugyanis a célközönségnek a játék hatalmas csalódás volt, s a kiadó részéről pedig elég nagy bukás. Én második alkalommal tudtam csak ténylegesen a végére jutni, s csak minap tudtam ismét végigvinni három évvel később az első végigjátszásom után. Annak ellenére, hogy részemről is csalódás volt annak idején a játék, de leárazás keretén belül mégis megvettem eredeti lemezen, habár véleményem szerint 990 forintot megért, továbbá még egy végigjátszás bőven belefért. Annak ellenére, hogy valóban nem sikerült túl jóra azt gondolom egy végigjátszást bőven megérhet, s eltekintünk a zavaró tényezőktől megmerem kockáztatni, hogy élvezhető is lehet. Feltéve, ha félre tudjuk tenni az elvárásaink annak fényében, ha először ülnénk neki. Mert bizony az elvárásainkat maximálisan el kell felejtünk ennek a címnek az esetében.
Részletek

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.

Terminator Salvation: The Video Game (2009) Teszt

Platform: PC

Az, hogy Terminator rajongó vagyok, nem kérdés. Mondjuk abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a filmtrilógia és a széria is teljesen kielégítette az igényeimet, ami volt a franchise-zal kapcsolatban. Ez alól talán a negyedik rész képez kivételt, ami ugyan jó volt, de én ennél mérföldekkel többet vártam.

Magát a játékot (ami megjelenés napján egy hatalmas hibával került a boltok polcaira, amelyeket nem lehetett telepíteni) még májusban beszereztem ugyan, de maga a PC elavultságából adódóan nem tudtam kipróbálni, mivel pixelhibák tömkelege fogadott engem.
Ahogyan a film, úgy a játék se váltotta meg a világot a címmel ellentétben, de ennek ellenére én rendületlenül hittem benne, hogy ezzel én akarok tenni egy próbát.
Utolsó alkatrészt megvéve az épülő PC-mhez, ezzel teljessé téve azt alkalmat nyitott arra, hogy végre teljes egészében kipróbálhassam a játékot. Péntek este így örömmel telepítettem fel (háromszor), és örültem is mikor elindult. Első meglepetés az volt, hogy a gépem teljesen elegendő volt a futtatásához, a második meglepetés pedig az iszonyatosan jó grafika volt, ami minden bizonnyal sokkal jobb lenne Direct X10-el, de ugye ahhoz Vista/Win7 kellene, amit ugye a saját ökörségemből adódóan nem tudtam feltenni.

A lényeg az, hogy pénteken szóra tudtam bírni, s amit “csicsergett” az teljesen elnyerte a tetszésemet. Noha a kritikák és a vélemények a filmmel együtt csúnyán lehúzták a játékot, de egyszeri (s tervezem a többszöri) végigjátszásra nekem teljesen bejött, sőt, sokkal jobban tetszett, mint maga a film.

Részletek