Unalom…

Végül nem mentem be a suliba iskola látogatásiért, mert időközben rájöttem, hogy egyáltalán nincs is rá szükséges. Igazából az elmúlt négy napban sem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy már rohadtul unom a nyarat, punnyadás ezerrel, de már a sulit se várom, de unatkozni se akarok… Ez van.

Épp ma elmélkedtem azon, hogy mennyire másabb volt minden mikor még általánosba jártam, vagy mennyire másabb volt akár 5 éve. Azért az eléggé gáz, hogy össz-vissz 5 évvel ezelőtt nem volt Kábel TV-nk, internet hozzáférés, temérdek számítógépes játék, és érdekes módon kevésszer mondtam azt, hogy unatkozom. Persze mondhatom azt, hogy felnőttem, megváltozott az ízlésem, szemléletem, de valahogy mégis csak érdekes, hogy szerényebb körülmények között jobban telt a nyaram, mint most.

Mondjuk ez nem az én hibám. Egyrészt munka lehetőség, mint diák, számomra nincs. Vagyis lenne, de arra nem vagyok megfelelő (ugyebár kellene hozzá kocsi, jogsi). Ez még annyira nem is lenne baj. Igazából az a probléma, hogy ez a város – annak ellenére, hogy megye székhely – túl kicsi, kevés az a program, ami ténylegesen érdekel. A disco-nál jobban már csak a kocsmát utálom, mindenféle alkohollal és egyéb tudatmódosító szerrel ellátott fesztivál már csípőből nem érdekel, így gyakorlatilag marad a strand, vagy a mozi. Mozi az már alapból necces, mert ugye 2-3 havonta van olyan film ami ténylegesen érdekel, és fizetnék is érte. Ugyanakkor a legnagyobb szívás mégis a stranddal van, mert kifut a vénasszonyok nyara, jön az ősz, búcsúzhatok tőle. Így marad az én, vagy más szobája, és megint csak dögölhet az ember a TV/DVD/PC előtt. Ezért jobb élni Pesten egy olyan fiatal számára, mint én, mert ott egy csomó hely van, ahová el lehet menni, s feltehetően soha nem unnám meg (Halászbástya, Lánchíd, Duna part, Állatkert stb. ), s némelyikért még fizetni se kell, s legalább szabadban vagyok. De sajnos ez a város évről évre csak kisebb lesz számomra.

Igazából az iskola/munkahely ebből a szempontból egy pozitív dolog, hisz a nap egy része elmegy vele. Részemről komolyabb problémák, bajok nincsenek jelenlegi iskolámmal, de azért reggel igencsak nehezen akaródzik felkelni, napközben a fenébe kívánom az egészet, s megváltás hazaérni. Persze mindez így diákszemmel, jócskán eltúlozva. De amikor hazaérek, akkor persze itthon ülök és csak péntek, szombat magasságában mozdulok ki. De akkor megbecsülöm a szabadidőm, nem úgy, mint nyáron, amikor nyakamba kapok egy csomó szabadidőt. És azért jobb azt mondani, hogy nincs időm erre, meg arra, mint unatkozni. Azt hiszem nem csak én vagyok így vele.

Szerda délután behúztam a “belem” a gyakszi helyemre, és levásároltam a második 1500 forintot. Múlt hónapban egy Coccolino öblítővel “leptem” meg magam. Így augusztus-szeptember hónapra biztosan nem kell majd öblítőre számolni. Mivel más nem volt, így megint vettem 2 literes öblítőt. Mivel kizárólag csak az utcai/iskolai ruháimhoz használok öblítőt (mivel én mosok), így azt hiszem ebben az évben nem kell költeni erre, mert még az előzőből is csak három kupakkal használtam el. Ugyanis az itthon használatos ruhában nem hagyom el a lakást, itthon meg ki nem sz@rja le, ha mosópor szagú a ruhám? A lényeg, hogy tiszta. 😀

Ezen kívül úgy volt, hogy tegnap megyek strandra. Nem vagyok a napi hajmosás híve, ezért becéloztam a két naponta való strandolást. Hát az első időpont már alapból nem volt szerencsés, ami tegnapra esett. Nemes egyszerűséggel megjött a felüdülést hozó eső. Ennek örömére egész nap itthon ültem és szellőztettem, és élveztem, hogy végre jó hűvös van a szobámban és a ventilátort sem kellett bekapcsolni. Viszont este eléggé fáztam, szóval a nyári takaró fölé még rákerült egy paplan is, hát valami rohadt jó éjszakám volt, igaz hülyeségeket álmodtam megint, de sebaj. Igazából a késő őszt juttatja eszembe, amikor még nem kell fűteni, de azért jó, ha már elő van véve a paplan. De ide sorolhatom azt is, mikor télen egy jó meleg szobában, fürdés után bújok a melegítő pokróc + paplan kombináció alá. Hmm… imádom ezeket az apró örömöket okozó dolgokat az életben. 😀 Visszatérve, a paplanra azért volt szükség, mert eléggé fáztam. Végül kiderült, hogy az ablak belső részét csuktam be, de inkább csak azt mondom, hogy behajtottam, kívülről meg nyitva volt egész éjjel, így szépen jött a hideg is be.

Ma végre kezelésbe vettem a blog kinézetét. Igazából az előzőekkel sem volt probléma, de ha lehet csiszolni, szépíteni, akkor miért ne? Egyébként ezt a témát már régóta vadásztam, végre megleltem, s teljesen az ízlésemnek megfelelően tudtam kialakítani. Szóval hurrá! 😀 Ma este szintén kimentem egyet levegőzni, épp láttam egy hullócsillagot! Persze kívánni elfelejtettem, de sebaj. Eléggé meglepett, mert nem tudtam, hogy csillaghullás lesz, és teljesen véletlenül kaptam oda a fejem.

Holnap elvileg megint strand lesz, most az egész család megy. Feltéve, ha jó idő lesz, ha nem, akkor minden bizonnyal csúszik hétfőre. Meglátjuk mi lesz. Én reménykedek abban, hogy tudunk menni, mert már nagyon mennék ki, itthon dögleni meg hát nem akarok. Unom is, és azért szeretném ezt a két hetet normálisan, nem unatkozva eltölteni. De hát ez nem rajtam múlik, sajnos.

A nyár (is) az utolsókat rúgja

Ahogyan az előző években is volt, úgy idén is eljött az augusztus, és vele együtt az “akarok iskolába menni, nem akarok iskolába menni” ellentétes érzelmek “gyülekezete”. Érdekes nyár volt ez, sajnos nagyobb részét a gyakorlat, és az ezért járó fizetés várása tette ki, ráadásul a legjobban várt program (Pest) is csalódást keltett.

Ráadásul most már készülni kell az iskolára, befizetni a csekkeket, megvenni a füzeteket, és várni. Szóval anyagi szempontból semmi jövedelmezőnek nem nézek elébe. Úgy vagyok vele, hogy leülök, megnézek jó pár filmet, kedvenceimet újranézem, s kicsit talán játszok még a számítógépen, ennyit az itthoni tevékenységről.

Viszont eldöntöttem, hogy a nyár maradék részében – ha az idő is engedi, természetesen – megrohamozom a strandot. A helyire nincs kedvem menni, drága, sokan is vannak. Szárazföldön még elmegy a tömegnyomor, de vízben számomra nagyon gáz. Szóval 35-45 perces biciglizésre levő strandot szemeltem ki magamnak. Úgy terveztem, hogy két naponta megyek, lévén, hogy strand után nekem azért hajat is kell mosni, és azért naponta egyáltalán nem akarok. Mondjuk 35-45 perces sztem nem hosszú, de sokaknak igen, így kénytelen leszek legtöbbször egyedül menni.

Holnap bemegyek a suliba iskola látogatásiért, már az is egy élmény lesz, legalább nem itthon ülök. Az iskola meg alapból sem nehéz (unalmasnak voltaképp unalmas), szerencsére nekem semmilyen problémám nincs osztályon belül, kívül, szóval nincs mitől félnem. Meg hát nekem csak ez lesz az utolsó.

Hörcsög kaparászás tücsök zenével

Azért ez szép. Írtam egy bejegyzést, amiben összefoglaltam az elmúlt két nap eseményeit, erre eltűnik.De nem baj, fejemben még megvan az előző “szerkezete.

Nos, ahogy már lentebb kifejtettem pénteken megérkezett a fizetésem, amit a gyakorlatért kaptam. Ropogós 14.300 forint, aminek nagyon örültem. Aznap éjszaka csak 5 órát aludtam, de az sms elolvasása után bizony nem voltam fáradt. Irány a város, ahol kivettem a pénzt, s azonnal a pályaudvar felé vettem az irányt, ahol megvettem a jegyemet.

Aznap éjszaka megint csak nem tudtam aludni, hisz hiába feküdtem le viszonylag hamar, a hörcsögeim csak gondoskodtak róla, hogy bizony ne legyen zavartalan az éjszakám, s 2.45-kor már fent “kukorékoltam”, holott elég lett volna 4-kor felkelnem. 4-kor már be is vettem a fájdalom csillapítót, mert éreztem, hogy szükség van rá, hisz két napig csak 5 órát aludtam. Nem sokkal 5 előtt elindultam a pályaudvarra, ahol akár rossz vonatra is szállhattam volna, ugyanis a pályaudvar egyik részében 4-es vágányra, a másikon 7-es vágányra volt kiírva a pesti vonat, ténylegesen pedig 6-osról indult.

A vonaton majdnem összetalálkoztam volt osztálytársammal, de ő nem vett észre, az ülőhelyemet féltettem, a Kalauz sem jelent meg időben, így maradtam egy helyben. Fél úton keresésére indultam, de úgy nézett ki, hogy időközben leszálltak valamelyik megállón. Ám a keletiben sikeresen kiszúrtam a tömegből, habár pár percet még hezitáltam, de aztán mégis utána eredtem, s ráköszöntem. Tény és való, sok furcsa ember van, de egy időben, és ennyit még nem láttam, gondolok itt a nagy drámára, melynek középpontjában egy szál cigi állt, vagy a fején egy üveggel mutatványozó öreg úrra.

Addig szórakoztam is, izgatott is voltam, de utána már jöttek a csalódások. Lévén, hogy egy fórum találkozóról van szó, nem sült el valami jól. Kezdve azzal, hogy a kezdeti 15 fős lelkes jelentkezőből csak 6 maradt, ténylegesen pedig csak 4-en jelentünk meg, a két távol maradó személyről pedig nem tudtunk semmit, s ez bizony rányomta a bélyegét a hangulatra, s amikor a 4 fős társaság 3-ra csökkent, ez kés volt az egyébként alig észrevehető hangulat “szívébe”.

Összegezve nem bántam meg, hogy elmentem, viszont az utolsó pillanatban lemondók, a szervezési fázis (ami kritikán aluli volt), majd a kivitelezés, s a ténylegesen megjelentek száma nagy csalódás volt. És hát ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy akkor mit is akarhat egy közösség, ha egy napos találkozó ilyen? És még költségileg sem volt megterhelő, én összesen 5400 Forintot költöttem.

Hazaérve nem estem egyből az ágyba, hisz 15.13-as vonattal indultam haza (amit egyébként baromi nehezen találtam meg, majdnem lekéstem, pánikoltam rendesen), s már 18-kor itthon voltam. Fürdés után meg tévéztem, majd este bepótoltam azokat az órákat, amelyek kimaradtak az előző két napban, így 13 órát aludtam összesen.

Korábban már hangot adtam annak, mennyire is unatkoztam ezen a nyáron. Hát most visszasírom azokat a napokat, ugyanis letagadhatatlanul közel van az iskola. Ma megvolt az első álmom ezzel kapcsolatban, továbbá kezd a tudatalattim is felszínre törni, ugyanis ma 8-kor keltem, kipihentem, és alig tudtam vissza aludni még egy órát. Tavaly is ez volt, az utolsó két-három hétben elkezdődött az iskolai időre való átállás (anélkül, hogy tudatosan készültem volna rá), utolsó héten már 6-kor meg 7-kor keltem.

Hogy a cím se legyen megmagyarázatlan, tegnap este nehezen aludtam el. A hörcsögeim folyamatosan kaparásztak, mellé társult a tücsök zene, amit a szobámból élvezhettem. Ugyanis feltehetően mikor szellőztettem egy ilyen “muzsikus” valahogy bejuthatott a szobába. De szerencsére nem folyamatosan, s nem egész éjjel húzta a nótáját.

Lényegében nincs mitől félnem, csak az időm nagy részét az iskolában fogom tölteni, de azért mint minden ember, jobban örülnék, ha nem lenne. De ez természetes.

Yeaah!

Na azt hiszem jó volt, hogy tegnap éjszaka, alig kettő előtt dühöngtem eme blog keretein belül.

Ma felébresztett a hörcsögöm, s kénytelen voltam felkelni és “megnevelni”. Épp feküdnék vissza, amikor csörög a telefonom. Mondom mi a sz@r van. Erre látom megjött a fizetésem! Hurrá, hurrá! Szóval a szombati kiruccanás már tuti biztos, utána pedig még tudok alkatrészt is venni az “épülő” PC-mhez!!

WTF??

Azért érdekes lesz ez a bejegyzés, hisz kapásból négy kategóriában fog futni, melyből három új. És persze történelmi pillanat a blog történetében, amikor is kellően fogok anyázni, és dühöngeni. De haladjunk szép sorjában.

Előző bejegyzés óta nem sok történt. Először is erre a hónapra kilőttem az angol óráimat spórolás címén. Természetesen gyakorlatért még mindig nem kaptam meg a pénzt. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy 1500 forintért nem fogok ki bicajozni a fenébe. Azért ez pofátlanság a cég részéről. Persze örüljek, hogy nem nekem kell fizetni, meg ugye leigazolják a gyakorlatomat. Na kösz.

Másfelől 5 hete tervezgetett budapesti kiruccanás, mely tulajdonképpen most szombaton lenne aktuális, veszélybe került. Ugyanis van egy drága szomszédasszonyunk, aki mindig pénzgondokkal küzd. Ez nem is lenne olyan nagy baj, mert hát, ha van, akkor az ember szívesen segít. Mielőtt belemennék a részletekbe, következzen egy kis háttértörténet:

Ez a “drága” idős hölgy egy fogyatékos felnőtt férfi (személyisége egy hat évesével, ha egyenlő) gondviselője. Nem kell mondanom, hogy ennek kapcsán rendkívül sok költséget leszedett a válláról az állam. Kezdjük azzal, hogy kevesebb pénzt kell fizetnie a telefonért, vízért, gázért, ráadásul szintén költség csökkentve jár neki közétkeztetésből származó ebéd. Természetesen kap különféle segélyeket, havonta bevétele azért simán megvan 250 rugó tisztán. Ennek fényében szerencsétlen férfit bedugta egy omladozó épületbe, dolgoztassa, kihasználja. És persze senki nem csinál semmit, vagy ha próbál, akkor falakba ütközik, mert ugye nincs bizonyítéka.

Tegnap anyám elejtett egy olyan mondatot, amitől a vérnyomásom az egekbe szökött, hisz közölte, hogy a szerencsén múlik, hogy a szombati kis kirándulásomból lesz-e valami. Ma viszont kiderült, hogy rossz emberre akadtam ki. Ugyanis a rohadt ribanca szépen fogta és lehúzott minket, közös ismerőseinket. Pénzzel. Persze annyi maradt, hogy az ember a napi betevőt meg tudja venni, de nagyobb kiadásra (mint ez a pesti út), már nincs fedezett. Ráadásul volt még egy ismerősünk, aki felajánlotta, hogy ha minden part szakad, akkor forduljunk hozzá nyugodtan, hisz én a gyakszimért pénzt nem kaptam, ráadásul minden befolyó összeg (fizetés, egyéb juttatás) minden hónap 9-10-én szokott jönni.

Ezzel még nem lenne semmi baj, ha ezt az ismerősünket gyakorlatilag ez az öreg kurva nem húzta volna le pénzzel! Ugye az alku úgy szólt, hogy ha megkapja a különböző juttatásait (amiből van szép szám), akkor majd vissza adja. Természetesen ő ezt nem tette meg, mivel tönkrement a tévéje, s megjavíttatta, majd pedig közölte, hogy “Nem adom vissza, mert nekem ez kell!”

Pofátlanság, hisz nem így szólt az alku. Dühöngés részemről, mert emiatt a büdös vén banyának köszönhetően maradok le a pesti útról, az egyetlen kiruccanásról, amire el tudnék jutni ezen a nyáron, hisz a gyakorlat mindent felborított, diák munkám pedig nem volt.

És akkor felvetődik a kérdés – ami iszonyúan passzol a szemlélet kategóriába -, hogy ő a 250 rugójából miért nem tud megélni, amikor mi kevesebből igen, s támogatást se kapunk szinte? Közben meg, ha 2 háztömbnyinél többet kell gyalogolni, akkor kocsiba ül, ráadásul trabantba, ami aztán fogyaszt rendesen. S mindezt azért, hogy 4 háztömbnyit eljöjjön ide!!

Mivel társasházban élünk, ezért nem csak hozzánk jön, hanem közös ismerősünkhöz is. És akkor felvetődik a nagy kérdés, hogy mi a francért kell még sajnálni ezt a vén barmot, aki kijárta, hogy gyámja legyen egy szellemileg rokkant embernek, akit dolgoztat?? Miért kell egyáltalán pénzt adni neki? Miért kell, hogy ilyen ember miatt veszélybe kerüljön a szórakozásom (ami azért nem annyira költséges)??

És miért kell – egészen pontosan – 1:51-kor azért szorítani, hogy holnap mégis sikerüljön összeszednem az adott pénzt?? Meg egyáltalán miért kellene nekem kölcsönből mennem bárhova, ha alapból meglenne a pénz??

Azt hiszem kap tőlem, ha miatta bukom el ezt a szombatot!!!

Pangás

Az van. Erősen. Az elmúlt két napot végig szenvedtem, ugyanis valami iszonyatos meleg volt. Strandra épp nem tudtam kimenni, így itthon ülve töltögettem két napot (megjegyzem utolsó sorban, hogy hiába).

Elvileg már tuti biztos a szombati program, meglátjuk megvalósul-e (elvileg igen, gyakorlatban majd látjuk). Lassan bennem is kezdenek felgyülemleni az érzelmek, hogy csak kell még több szünidő, habár így is fejemet verem falba az unalomtól.

Tanévkezdés 31-re esik idén, gondolom remek időjárás lesz akkor is.

Private Practice: 2.évad

Kórházsorozatnak bélyegezni az idehaza csak Dr. Addison nevet viselő szériát nem lenne helyén való, hisz maga a közeg, megközelítés nem indokolja eme kategóriát.

A sorozat karaktereit még a Grey’s Anatomy harmadik évadából ismerhettük meg, hisz spinoff sorozatról van szó, melynek központjában Addison Montgomery áll, aki ugye a korábbi munkahelyét cserélte a látszólag nyugalmasabb rendelőre. Az alap “konfigurációt”, mint a helyszín, karakterek már a Grey’s Anatomy harmadik évadában ellőtték, s mivel nézettség megvolt, így következő évben startolt a spinoff sorozat Private Practice néven.

Szóval aki nézte a Grey’s Anatomy-t, s bejött az a két epizód ami gyakorlatilag ennek a sorozatnak a felvezetése volt, az dönthetett. Mondjuk kezdetben elég kevesen döntöttek a sorozat mellett, csoda volt, hogy túlélő lett, de közeljövőben úgy néz ki, hogy nem fenyegeti a kaszás.

Nekem az a két említett rész nagyon bejött, hisz a harmadik évadában levő Grey’s anatomy épp akkor adta fel a férfi számára is befogadható minőséget, és csapott át valami nyálas vacakba. Kezdetnek nagyon bejött, hogy az általam csak No.1 sorozatnak kikiáltott Alias Francie-je, azaz Merrin Dungey kapta meg az egyik főszerepet. Továbbá volt itt még egy Prison Break-es Kellerman ügynök, valamint a kiemelt karaktert alakító Kate Walsh.

Részletek

Grey’s Anatomy: 5.évad

Legelső kórházsorozat nálam a Vészhelyzet volt. Néztem, de igazából soha nem rajongtam érte. Nekem túlságosan nyers volt, ráadásul elegem volt azokból a jelenetekből, ahol a szereplők magánéleti gondjaikat ecseteli. Ki is maradt pár évad, de aztán az RTL Klubon újra bekapcsolódtam, s jó ideig is néztem. Végül kifulladt nálam.

A Grey’s Anatomy (idehaza csak Grace Klinika) első évadának felétől láttam csak, utána a második évadot is lehúztam, szintén az RTL Klubbon. Az első két évad kifejezetten tetszett. Kellően meghökkentő, véres esetek, de ami igazán pozitívum volt, hogy a karakterek műszakának végén nem jöttek a személyes problémáikkal. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt benne ehhez hasonló szál, de legalább nem olyan nyomasztó volt, mint a Vészhelyzet, ahol a korai évadokban Benton doktort és annak süket kisfiát a fenébe kívántam, mert mikor megláttam őket, legszívesebben kirohantam volna a világból.

Én úgy gondolom a korai szakaszban nem is volt probléma a sorozattal. Az első évad elég rövid volt, pusztán kilenc rész, de ezt pótolták a második évadban, feltétlen örömömre szolgált a 27 epizód, ami nekem három DVD-be fájt. De ez lényegtelen.

Részletek

Worst Week: 1.évad

Máig nem értem, hogy mi volt ebben a sorozatban, ami nem tetszett a közönségnek? Ezt annak fényében írom, hogy 15 leadott epizód után lekerült a képernyőről. Persze a sorozat sorsáról kerek három hónapig hallgatott az amerikai CBS, ráadásul volt olyan kegyes, és még egy 16. epizódot is lenyomott még júniusban, amit én nem néztem meg. Persze nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, hisz az első évad már DVD-n pihen. Egyetlen, 20 perces, alig 200 MB-os fájlért nem fogok elpazarolni egy DVD-t.

Visszatérve az alap kérdésemre, máig nem értem mit nem lehetett szeretni ebben szériában? Azt pontosan nem tudom mikor néztem meg a teljes első évadot, de arra tökéletesen emlékszek, hogy tavasz volt, s eléggé leterített a nátha.

Én azt mondom, hogy egy teljesen szerethető sorozatról van szó. Nekem leginkább az Apámra ütök c. film stílusa érződik rajta. Én nem vettem észre semmilyen minőségi romlást, habár meglehet, ha heti bontásban néztem volna, talán felfigyeltem volna rá.

Részletek

És ami eddig történt!

És íme. Ismét véget ért egy hónap, nevezetesen a július.

Nem mondom, érdekes hónap volt ez is. Először is véget ért a gyakorlatom, utána ugyebár munkát nem találva, kénytelen voltam egész napos semmit tevést kezdeményezni, amit őszintén bevallva már eléggé unok. Körülbelül 59 perc múlva elérkezik Augusztus. Attól függetlenül, hogy 31 napos, mégis megkezdődik a visszaszámlálás, hisz idén 31-én kezdődik az iskola.

Eddig csak károgtam, hogy milyen unalmas itthon, meg lenne valami, amivel le tudnám magam foglalni. Ahogy ismerem magam, majd mostantól azért fogok nyavalyogni, hogy mindjárt itt az iskola, és rohadtul nem várom, és lenne még nyár. De gondolom ez természetes… (nálam legalábbis).

Nagy valami megint csak nem történt velem az előző bejegyzésem óta. Minap épp elmentünk anyámmal a Penny üzletbe, ahol volt osztályfőnököm totyogott be. Azért bennem felvetődött a kérdés, hogy négy év alatt, még az osztályfőnököm volt, talán ha kétszer összefutottam vele ebben a nagynak egyáltalán nem nevezhető városban, most pedig szinte állandóan összefutok vele, feltéve, ha elhagyom a házat és a városba teszek egy kis kitérőt.

Jövő héten minden bizonnyal átruccanok a szomszédos településre és kérek majd iskola látogatási igazolást.

Unalom

Kétség kívül kijelenthetem, hogy ez a nyári szünet eléggé unalmasan telik. Egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni. Valahogy a net is ki van halva, nem is szívesen megyek már fel. Inkább csak töltögetek lefele.

Gondoltam teszek egy próbát, megnézem tudok-e munkát vállalni. Hát három munka lehetőséget találtam. Persze mindegyikhez kellene legalább egy “B” kategóriájú jogosítvány, és persze az talán jobb, ha van saját kocsi. Vagy legalább valamiféle kocsinak kinéző jármű, amivel lehet munkát végezni. Hát mivel egyikkel sem rendelkezek, így megint csak malmozhatok. Utolsó hónapra meg nem hiszem, hogy bevállalnék bármit is. Az már hamar elfog telni, tekintve, hogy szombaton már beköszönt az augusztus.

És persze az is jó, hogy idén 31-én lesz a tanév kezdés, gondolom hőség meglesz, egy élmény lesz a buszozás. És megint kezdődik majd a felkészülés a vizsgákra. Egyrészt várom, mert nem fogok unatkozni, másfelől pedig a fenébe fogom kívánni, mert semmi értelmét nem fogom látni a modul képzésnek, melynek köszönhetően egy tantárgyat szétcincálnak ötfelé, hogy aztán ugyanazt az anyagot halld vissza ötször, csak kicsit kikozmetikázva, kiherélve, vagy épp felturbózva.

Dollhouse: 1.évad

Bevallom, idén rendesen beszippantott a TV-s évad. Na nem a hazai, hanem a külföldi. Ugyanis mindig van legalább egy jótét lélek, aki gondoskodik arról, hogy egy-egy sorozat epizódja vetítés után 1-2 órával már elérhető legyen a netes társadalom számára. Ráadásul mindig van olyan, aki elkészíti annak feliratát, hogy aztán (mint idehaza) egy rajongó lefordítsa, majd közkinccsé tegye.

Ennek fényében nagyon sok szériával naprakész lettem, sokkal jobb minőségben, és persze reklám nélkül. Sok buborékká váló, vagy annak születő sorozattal találkoztam (Buborék széria, vagy kint hívják Bubble show: olyan széria, mely alacsony nézettséggel rendelkezik, így bármelyik pillanatban levehetik a műsorról. Azaz olyan, mint egy buborék, mely bármely pillanatban kipukkadhat).

Annál rosszabb nincs, mikor az embernek van egy No.1 kedvence, és annak kampec. Főleg, ha elég durva módon, mint ahogy történt idén a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-szel, ami egy új irányvonalat lefektetve, s egy hatalmas nyitott, azaz cliffhangeres évadzáróval temették el a kedves FOX (amerikai csatorna) fejesei. Érthető, hisz pénz beszél, a sorozat veszteséges volt. Rajongói részről pedig egyből a Dollhouse került a harag szempontjába, hisz mikor új felvezetést kapott alacsonyabb nézőszámot produkált, mint Sarah Connor. A finálé statisztikailag egyenesen röhejes volt, a csatorna legalacsonyabb nézettségű szériájává vált ezzel. Ugyebár ennek ellenére kapott egy második évadot, bent hagyva a legrosszabb helyen (pénteken, amikor senki nem néz TV-t), melyen ráadásul elég erős ellenfeleket kap.

Ezt a hosszú bevezetőt fontosnak tartottam megírni, hisz én kezdetektől “köpködtem” a Dollhouse-ra, mert a bevezető epizód valami eszméletlen borzadály volt. Tartom magam továbbra is, hogy hiába voltak gyengébb epizódok, hiába volt más a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely sokak szerint gyökereiben rombolta le a Terminator-mítoszt, mégis megérdemelt volna egy újabb évadot, a “babák” meg elmehettek volna a temetőbe.

Egy időben már éreztem, hogy a Dollhouse fikázása kicsit erős részemről, annak fényében, hogy nem láttam csak a bevezető epizódot, mely után elvileg eléggé jó szériává nőtte ki magát. Már az alapötlet is gagyi, egy ezer helyről összelopott, de legalább értelmesen összerakottnak hat, ami néha elhiteti a nézővel, hogy ebben van eredetiség, s ez több, mint aminek eredetileg gondoljuk. És rendszerint ilyenkor jön a pofára esés, hogy ez még bizony mindig egy rakás sz@r.

És mi is az az alapötlet, amitől hasra kéne vágódni? Adott egy szervezet, mely Dollhouse (Babaház) fedőnéven fut. Embereket toboroznak, akiknek törlik emlékeit, s így egy érzelem nélküli, de dróton rángatható zombikezdeményeket hoznak létre. Ahogyan törölhető az emlékek, s vele együtt a teljes személyiség, ugyanígy feltölthető is. Azaz pár perces “kezeléssel” egy teljesen más emberré válhatnak a “babák”, ezzel segítve az épp aktuális ügyfélt.

Részletek

Ha te tudsz jobbat…

Szokott elhangzani a szólás. Hát én tudtam jobbat!

Kezdjük ott, hogy virtuális ismerőseim túl nyomó többsége vezet blogot, amiket én előszeretettel szoktam olvasni. Így egy idő után én is nyitottam egyet a blog.hu keretein belül, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet, így hamar a feledés homályába veszett.

Aztán sikeresen beregeltem magam az atw.hu-ra, ahol a többszöröződő reklámcsík zavart, így átkerült a blog a xoo.hu-ra, amin minimális reklám volt, plusz ha a cím után beírtam egy “u” betűt, akkor automatikusan reklám mentesen jött be a blog. Juppé! Kétszer egy napos elérhetetlenség volt ez idő alatt, a második pedig végzetesnek tűnt. Ugyanis belépés után egy csomó hibaüzenet fogadott. A tárhely MySql adatbázisába se tudtam belépni, ugyanis mindenféle biztonsági figyelmeztetés ugrott fel ablakokban, így adatbázis kimentést sem tudtam csinálni.

Elvileg csak írtam három hónap alatt 39 bejegyzést, csak nem örülnék, ha elveszne. Így elkezdtem regisztrálgatni az ingyenes tárhelyekre, végül mégis csak úgy döntöttem, hogy az atw.hu a legideálisabb.

Ám a gikszer jött magával, ugyanis az általam kiválasztott design képei nem jelentek meg! Újra regisztráltam, de a helyzet nem oldódott meg. Így nem sokkal “hajnal” 2 után fogtam az egész blogot és rátettem a saját tárhelyemre. Kicsit feszélyez, hogy itt van. Az összes foglal vagy 12 MB-ot, az 1,8 gigás tárhelyemen, ahol van 1,3 giga szabad helyem. Nem ökörködök a bejegyzésekben, van rá igény, “szennyest” nem teregetek ki, szóval elvileg nincs miért pironkodnom. Mindenesetre létre hoztam egy aldomaint, hogy azért látszódjon, hogy azért ez külön áll az általam készített és fent tartott weboldaltól. Majd, ha lesz rá lehetőségem, akkor majd átdobom valami más tárhelyre. Azért gáz, hogy egy normális szolgáltató nincs a magyar piacon…

Igazából befejezve a bosszankodó sorokat, sok minden nem történt velem az elmúlt napokban. Nappal döglesztő meleg van, így ülök itthon. Semmi kedvem sincs kimenni.  Estére meg már nem sok kedvem van elmenni itthonról, habár Csütörtökön azért “megléptem” pár órára. Egyszerűen olyan meleg van még este kilenc után is, hogy nincs kedvem elhagyni a lakást.

Négy nappal később

Elég régóta nem írtam bejegyzést. Pontosabban 4 napja! :D

Próbáltam élvezni az eddigi 24 órás szabadidőt. Hol sikerült, hol nem. Először is azzal teltek az elmúlt napok, hogy weblapot szerkesztettem, de most végeztünk, szóval elvileg megpihenhetek. Szóval mostantól korlátlan mennyiségben jöhetnek a zeneszámok, filmek, sorozatok, és persze házon kívüli tevékenységek.

Tegnap épp eszembe jutott, hogy a weblap szerkesztés és a gyakorlat teljesen leszívta az energiámat, s gyakorlatilag itthonról el sem mentem. Egyszer spontán elmentem, s fordultam egy nagyot bicajjal, továbbá vasárnap tettem egy kis kirándulást a strandon. Elméletileg holnap is mennék, de ugye Szanazug körülbelül 40 percnyi biciglizésre van. A víz jó, ingyen lehet strandolni, bolt van. Viszont buszmegálló nincs a közelben. Azaz buszozás +40 perc gyaloglás, vagy 40 perces bicigli út. Holnap ráadásul hőség riadó is lesz, szóval nem tudom, hogy érdemes lenne-e kimenni. Egyedül is kimennék, de a biciglit nem tudnám hol lezárni, továbbá hová tenném az értékeimet. Telefon (ami egyben mp3 lejátszó is) nélkül pedig én nem vágok neki.

Az elmúlt napokban hajnali 3-4-kor mentem aludni, ugyanis a hörcsögök nem hagytak aludni. Azt nem kell mondanom, hogy dél körül keltem fel, s egész nap rosszul voltam. Szerintem a szervezetem nem túlságosan bírja, ha dög melegben ébredek fel. Mert érdekes módon, ha 8 ás 10 óra között kelek fel, semmi problémám nincs.

Ajj, és mindjárt itt a szeptember!

Harper’s Island: 1.évad

Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.

Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.

Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp.  Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.

Részletek

83 / 86 oldal« Első...102030...8182838485...Utolsó »