Vége a várakozásnak!

És igen, tény és való, hogy bizony vége a várakozásnak.
Jómagamnál mindig problémát jelentett a PC-m elavultsága. Ugyan nem vagyok nagy játék őrült, de azért akad egy-két kedvenc, amit azért szerettem volna rögtön megjelenés után kipróbálni normális minőségben, ám ez valahogy mindig meghiúsult, természetesen abból az okból kifolyólag, hogy a PC-m elavult volt.
Nos tavaly meguntam ezt az állandó sz@rságot, s úgy döntöttem elég a használt bóvlikból, ideje lesz egy teljesen új PC-t beszerezni. Először is valóban nem vagyok nagy játékos, szóval csak egy-két játék volt az, amiért muszáj volt beszerezni egyet. Valahogy pont egy évvel ezelőtt vettem meg a Videó kártyát, igaz az is alsó kategóriás volt. Majd jött az alaplap, s ezután jött egy kisebb kihagyás, hisz nem állt rendelkezésre annyi anyagi, továbbá időközben leértékelve megszereztem az Alias teljes első évadát szinte bagóért, meg ugye jött az április, s bizony a nagy kedvencet, azaz a Terminator: The Sarah Connor Chronicles magyar megjelenését is meg kellett venni, hisz csak 5900 Ft-ért adták.
Ugye augusztusban volt az a bizonyos pesti kiruccanás, szóval annak maradékából sikert megvennem a PC házat, majd egy hónappal később memóriát is. Szóval kérdés az volt, hogy a jelenleg használatos vinyó jó-e lesz az új gépbe?

Ugyan én nem reménykedtem abban, hogy majd pénteki napon kapunk bármiféle juttatást, de tévedtem, ugyanis tegnap azzal kezdődött a napom, hogy anyám belenyomta a kezembe a pénzt. Persze semmi reggeli, egyből menni processzort venni. Eredetileg egy Intel Celeron 2,4 Ghz kétmagos processzort néztem ki, azonban nem volt, csak 2,5 és 2,2. Persze a 2,5-re nem volt pénzem, el is keseredtem, de megvettem a kisebbet, gondolván a jelenlegitől úgy is jobb lehet.
Hazajöttem, persze egyből neki a szerelésnek. A Windows 7 persze folyamatosan újraindult, ráadásul egy CPU Fan Error! hibaüzenettel együtt. Végül a neten találtam rá megoldást, s jómagam is legszívesebben fejemet vertem volna a falba, ugyanis a rossz helyre dugtam a hüűőt, ehh… Elment az egész délutánom, mire öt óra fele sikerült feltenni az XP-t, mivel sem a Vista, sem a Windows 7 bejelentkező képernyőre nem adta be a nyelv választott, s ennek fényében nem tudtam feltenni egyik operációs rendszert sem.
Ugyebár jelenlegi gépemben csak egy giga memória van, tehát az XP feltevése ugyanolyan lassú volt. Ugyan volt itthon egy eredeti verzió, s annak másolata, de én egy másikat akartam feltenni, ami miután leformázta a merevlemezt kérte a Service Pack-kal felszerelt lemezt. Na ekkor kezdődött minden elölről.

De szerencsére az eredeti másolatával felment, habár alapból sikerült elcsesznem az egész rendszert, ugyanis nem tudtam aktiválni az XP-t, ami annak volt betudható, hogy rossz volt az idő. Persze ezt azután vettem észre, miután mindent feltettem amit kellett. Mivel az idő 2002 januárt mutatta, pár ingyenes használható program automatikusan kilőtte magát. Hurrá!
Szóval jött az első teszt: Tomb Raider Underworld. Ezután következett az áll keresése, ugyanis hihetetlen gyors a játék, még überdurva nagy felbontáson is (habár én 1024×768-as felbontásnál nagyobbat nem használok, elég erre a felbontásra egy vonalsimitás, és kész is az egész).
Természetesen jött a nagyobb falat, az igazi kihívás, a Terminator Salvation : The Videogame, amely a fenti címmel ellentétben még el sem indult. WOW, pár dolgot kilőttem miközben tettem fel, naná, hogy nem indult el: re-install. És igazi teszt még jobban meglepett: semmi szaggatás, semmi fagyás, elméletileg egy most elavult, alsó kategóriás videó kártyával is megy szépen akár a legnagyobb felbontáson is, mindenféle szaggatás nélkül. Uh, büszke voltam magamra. 😀

És akkor film/sorozat bolond lévén teszt, hogy mennyit is tud a gép, azaz HD tartalmak. Egyetlen egy nagy probléma, hogy a gépet nem tudom rákötni a tévére, így marad majd a kis monitoron való sorozat nézés (igaz, a DVD tönkre menetele után más nem marad feliratok cuccok esetében). 720p megy, mint az álom. Magától értetődő volt, hogy kell valami, ami ekkora felbontást képvisel. Választás: aktuális Supernatural epizód. Még nem néztem meg, de ami késik, az ugye nem múlik. És akkor kellett valami, amin tudom tesztelni az 1080p-t is, így maradt az Avatar trailer, noha én nem sok különbséget láttam 1080p és 720p között, de az utóbbira teszem le a voksomat, mivel kisebb mérettel rendelkezik.
Egyelőre csak nézésre fogok letölteni ilyeneket, kiírásra marad a mezei avi kiterjesztést, mivel nincs még nagyobb másodlagos vinyóm, továbbá egy lemezre negyede férne fel, mint eddig, s nem utolsó sorban új DVD lejátszó esetében ugyanúgy csak PC-n tudnám nézni a dolgokat, habár utána nézek majd, hogy van-e valamilyen átalakító hagyományos tévéhez.

Tűkön ülve!

Először is kezdjük statisztikával: ez a 100. bejegyzés a blogomban. Hm, mikor elkezdtem, azt hittem hamar megunom, de végül csak belejöttem, hogy szabad perceimben prezentálok pár bejegyzést ide, ügyes bajos dolgaimról, vagy épp arról, ami foglalkoztat. Mondjuk jelzésértékű volt már az, hogy saját tárhelyre, saját domain név alá tettem a blogot.

Szóval korántsem hanyagolva a statisztikát, jelenleg a héten öt napból hármon jelentem meg, holnapi lesz a második elhiányzott napom a héten.
Először is kedden behúztam a belem, de ugyebár mi a francnak, magam sem értem, mert megint az a helyzet adódott, mint tavaly: azaz kevés  bejáró, túlzott haladás tananyaggal, ami végül unalomba fullad.
Persze ez elég természetes, biztosan előfordult mással is. Egyetlen egy dolog, ami ebben nem tetszik, méghozzá az, hogy más lógásaival is ugyanolyan esélyekkel indul az érdemjegyekért, továbbá a vizsgának. Ez van, nincs igazság.

Szerdán úgy volt, hogy bemegyek, de végül úgy döntöttem, hogy egy fontosabb kérdésben jó lenne meglátogatni az orvost, s külső nyomásra végül rá is szántam magam, azonban mikor odaértem hamar, s dühösen távoztam, mikor megláttam, hogy a rendelés 11-től lesz 13-ig, és nem 9-től 11-ig, ami a normál rendelési idő. Szóval azonnal feladtam terveimet az orvossal kapcsolatban.
Mai nap szakadó esőben mehettem ismét suliba, buszon tiszta meleg, ilyenkor jó rétegesen öltözködni, hogy mire át érsz egyik városból a másikba röpke húsz perc alatt, már úszol a saját izzadságodban, s leszállsz a hidegben, aztán majd lehet csodálkozni, hogy miért is beteg az ember.

Ha minden jól megy, elméletileg holnap kapunk pár juttatást, így a processzort holnap meg tudom venni. Figyelembe véve a dátumot, én kétlem, hogy holnap bármilyen jogcímen érkezne pénz, de anyám szépen meggyőzött, hogy maradjak itthon. Ennek fényében úgy döntöttem, akár meg tudom venni a processzort holnap, akár nem, én délután elmegyek a Démászhoz, s rendezem a további ügyeket a villanyszámlával kapcsolatban.
Odaérve izgultam, hogy még bejussak, ugyanis elég későn értem haza. Legutóbb az ügyintéző jól megszopatott, bár nem értem mire volt jó. Szerintem senkinek nem az lenne az elsődleges, hogy meghatalmazást írasson, s megnézze a villanyóra állását, miután kezébe vett egy hatjegyű számlát. Persze akkor is ki lettem oktatva. Ami önmagában még nem is lenne baj, ha nem oktatás, hanem tájékoztatás lett volna.
Természetesen ma drukkoltam, hogy a hármas számú ügyintézőhöz jussok, végül oda is jutottam, ám amikor bejutottam az ajtón, döbbentem vettem tudomásul, hogy rosszul emlékeztem, s bizony megint ahhoz a hülye picsához kell mennem. Természetesen elmondtam miért jöttem, átnyújtottam a szükséges iratokat, erre jelezte, hogy bizony emlékszik rám, hogy nem volt meghatalmazásom, s egy szép bájvigyor keretén belül megjegyezte, hogy gondolja most sincs, persze a reakcióm szintén bájvigyor volt, és közöltem, hogy van.
Vicc az egészben, hogy csak a Démásznál adott nyomtatott űrlapot fogadják el, ami közröhej, hisz sokkal fontosabb hivatalos helyeken egy agyonrágott papírfecnit is elfogadnak. Itt sem lenne baj, ha nem kellene sorszámot húzni, hogy egy hülye papírhoz jussak. Szóval, erősen fontolgattam a beszólást, de jobb is, hogy csendben maradtam, ugyanis a nagy sietségben nem lett kitöltve a rám érvényes rész, ráadásul a személyi igazolványom számát sem tudtam fejből, s mivel nem hordom magamnál az összes iratot, csak mai kell, így értelemszerűen nem volt nálam a személyim.
Szóval jött még egy bájvigyor, pöffeszkedő viselkedés, magamban nyugtattam önön magam, hogy erős a kísértés, hogy orrcimpán rugdossam az ügyintézőt. Egyrészt férfi létemre jól jönne ki, másrészt így is totál idiótának nézett. Hát édes Istenem, ő biztos hibátlan. De szerencsére sikerült hazatelefonálnom, így két perces kínos csend után elégedetten állhattam fel a székből, mondjuk közben kívántam sok jót. Ugyan magát a személyit nem kellett bemutatni, de most már erősen hajlok arra, hogy egy pár órát rászánjak, s oda-vissza begyakoroljam az adataimat.

Holnap itthon ülés lesz, és nagyon remélem, hogy nem hiába.

Csak erős idegzetűeknek: Paranormal Activity

Először is nézzük a tényeket!
Maga a film mezei horrornak van feltűntetve, de én inkább besorolnám a lélektani horror kategóriába, ugyanis ha a film témája valakit érdekel, vagy csak hisz benne, bizony eléggé paráztatós tud lenni, főleg éjszaka.
Továbbá 15 ezer dollárból készült film eddig 85 milliót hozott a készítőknek. Az, hogy a film valóban jó-e, vagy csak egy szokásos gagyi, az attól függ, hogy a témára mennyire vagyunk fogékonyak, mennyire érdekel és természetesen mennyire hisszük-e a filmben látottakat.

Szóval az alap történet: fiatal pár, új ház, éjszaka ijesztő hangok… Tipikus szellemes/démonos sztori, melynek célja leginkább az, hogy az egyszeri nézőt odakösse a székhez, és bizony szépen, de egészen biztosan halálra ijessze, hogy végül ne csak alsónadrágot kelljen cserélnie, hanem egyszerű háziorvosát pszihológusra.
Mint ahogyan említettem, a fentiek kizárólag abban az esetben fordulhat elő, ha a néző valóban hajlamos az ilyenre, ráadásul az idegrendszere is eléggé gyenge.
Jómagam annak idején foglalkoztam ilyen témákkal, de én lelkileg nem voltam ennyire erős, s bizony egy-egy ilyen történet után igencsak nyomasztó éjszakáim következtek, csak úgy, mint a Paranormal Activity (szabad fordítás Paranormális tevékenység).
Természetesen másról sincs szó, mint alacsony költségvetésű, elég sikeres, kézikamerás megvalósításról árulkodó “amatőrfilm”. Természetesen a The Blair Witch Project (Ideglelés) minőségéhez koránt sem ér fel.

Részletek

Harc az éberségért…

Ahogyan a tegnapi bejegyzésben írtam, az utolsó két napra sikerült “baglyot” csinálni magamból, így ennek köszönhetően bizony tegnap elég későn sikerült álomra szenderednem.
Természetesen már kilenc körül az ágyban voltam, de valahogy nem sikerült elaludnom. Egyre csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, ami legfőképp annak köszönhető, hogy ez az utolsó évem, utána irány a nagybetűs élet, s bizony elég sok dolog foglalkoztat. Meg ugye, mint ahogyan írtam, ez volt az utolsó őszi szünetem, szóval innen egy lépés a téli, utána már csak kisebb, pár napos szünnapok jönnek. De nem is ez aggaszt igazán, hogy soha többé nem lesz hosszabb szünetem, s éves szinten is max 30 nap lesz, hanem leginkább az, hogy hogyan is sikerül elhelyezkednem, mennyit is fogok tényleges keresni, hisz tudom, ha két évvel ezelőtt rosszul választottam szakirányt, akkor kijavítani csak önerőből tudom, és bizony pénz és támogatás nélkül az nehéz lesz. Persze a nagy lépésig még sok minden hátra van. Először is kilátásban van egy processzor vásárlás még ebben a hónapban, jövő hónapban meg a karácsony alkalmából meglepem magam egy 500 GB-os vinyóval, hogy legyen mit nézni a téli szünetben is anélkül, hogy nem veszek DVD lemezeket.

Mai nap elég nehézkesen indult, szinte állandóan küzdöttem az álmosság ellen, ugyanis alig 4 órát aludtam tegnap este, köszönhetően annak, hogy járt az agyam, mint a turmixgép, sajnos. Mondjuk jó nap volt, hisz az osztály létszáma már erősen konvergál az egyjegyű létszámhoz, s legfőbb örömömre olyanok járnak, akikkel épp jóban vagyok. Az más kérdés, ha osztott óra van, akkor jönnek elő a problémák a létszámmal kapcsolatban.
Ennek ellenére ma többször volt olyan, hogy úgy éreztem bealszok, nem bírom tovább, de volt bennem annyi kitartás, hogy kibírjam hazáig, s délután némileg tanuljak, igaz olyan tantárgyból, melyre akár a holnapi szünetekben is fel tudtam volna készülni. De ma legyűrök egy epizódot a kedvenc sitcomomból, ami össz-vissz 20 perc, utána ágy, és remélem legkésőbb tízig beverem a szunyát, és másnap reggel 5,30-ig fel se ébredjek. Ugyan elég lenne 6-kor is felkelnem, de egyszerűen kell egy jó löket ahhoz, hogy nekiinduljak a napnak, szóval suli előtt egy-egy sorozat epizód, természetesen szigorúan a viccesebbik, szórakoztatóbb fajtából. A nyomasztók maradhatnak délutánra, estére.
Időjárást tekintve reggel legszívesebben visszafordultam volna, amikor megláttam az első befagyott tócsát az udvaron, illetve a leheletemet. Igaz, rendkívül jól felkészültem már az ilyen időjárásra, de mire eljutok az iskolába az bizony nem kis út, és hát fázok is, meg álmos is vagyok ilyenkor, szóval nagy a kísértés, hogy visszahuppanjak az ágyba, és áldozzak az alvás “szent oltárán”. Eddig egyelőre még nem sikerült elcsábulnom, bár az tény, ha úgy jön ki a lépés, s olyan napra esik a processzor vásárlás, ami elhanyagolható tananyagilag, biztosan itthon maradok. Elvégre, ha más kocsmázik egész tanév alatt, én egy napot itthon maradhatok, nem?
Hazafelé könnyebb volt már a táska is, kedvenc számaimat hallgattam hazafelé, többek között a Silent Hill 2 néhány ütősebb betétdalát, illetve Travis – Love Will Come Through-ját, amit már korábban belinkeltem videó formájában. Hangulatos volt nagyon, illet is az egész környezethez, ugyanis a ligeten keresztül szoktam hazabóklászni, s a délutáni napsütés, a hulló sárga falevelek és kellemes 10°c bizony pozitív irányba tolta a hangulatomat.

Ma kicsit csinosítottam a blogot, és a Terminator Hungary-t is. Gyakorlatilag egy új twitter gadget-tel láttam el mindkettőt, mert a korábban beillesztett valamilyen ismeretlen okból kifolyólag meghalt, s csak egy fekete kocka/téglalap jelent meg, ami annak tudható be, hogy eléggé változtattak a beágyazás stílusán, kódján.

“Csak” 6 hét…

… csak. Csak ennyit kell kibírni a következő szünetig, ugyanis az őszi a mai napon véget ért, s holnaptól irány a suli, vissza a szürke hétköznapokba, illetve jöhetnek a heves szitkozódások részemről a korán kelés, hideg miatt. Mert igen, az utolsó napokat már a négy fal közt töltöttem, hisz már repkednek a mínuszok, sajnos.

Vicces az, hogy csütörtökig már éjfél előtt hulla voltam, mondjuk ez köszönhető az óra átállításnak is. Persze nem lennék az, aki képes pont az utolsó napokra felborítani alvási ciklusát, s végül hajnali 4-kor elmenni aludni. Mert ez volt tegnap. Hihetetlen, pedig örültem annak, hogy végre beáll az este 10-11-es sávra az alvásom. Tévedtem.
Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 10 nap. És még hat hetet kell kibírni a téli szünetig. Szilveszterkor pedig le lehet részegedni a sárga földig, hogy soha többé őszi,téli szünet.

Windows 7

És ennyi volt! Vége az XP egyeduralkodásának a gépemen. Már a korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, hogy nemes egyszerűséggel elegem lett az operációs rendszerből örökre.
Persze rengeteg fórumon folynak az acsarkodások, amit én nem igen tudok mire vélni, hisz mindenki el tudja dönteni, hogy milyen operációs rendszert is használjon, továbbá, hogy mire is jó ez a szükségtelen agymosás, ami leginkább a Linux vs. Windows vitában szokott menni – és amit itthon is alkalmaz a drága jó édesapám -, nem tudom. Egyet biztosan: én nem kérek sem a Linuxból, sem a Windows korábbi változataiból.
Bizony, a Windows 3.1-től kezdve az összes operációs rendszerrel találkoztam már, s mindegyikből akad egy-egy kósza példány itthon. Mégis az XP volt egyeduralkodó sokáig két okból is: egyrészt hardverigényessége kevesebb, továbbá a legutolsó, igénytelen szutyok játék is minimum megkövetelte ezt az operációs rendszert, így amikor váltani kellett, nehezen, de váltottunk. Azóta természetesen sikeresen beszerváltunk egy eredeti példányt is, a költői kérdés csak az, hogy mégis minek? Mert bizony semmi hasznát nem láttam, csak hátrányát, kezdve a folyamatos aktiválástól át a Service Packokó felrakásáig. És ez mind mind olyan időigényes folyamat volt, amit a hátam közepére kívántam. Igaz, ki az, aki szereti az operációs rendszerét újrarakni, főleg, ha előtte gigányi mennyiséget kell kimentenie, főleg ha nincs hova.

A sokat szidott Windows Vistát csak egy kis ideig tudtam használni, de azalatt az idő alatt nem volt vele különösebb probléma. A kisebbik gépen csak netezni tudtam, így annak megfelelő volt. Játékokra azonban nem, s egy hardverigényesebb játék bizony eléggé megroppant Vista alatt, főleg a Tomb Raider Underworld, melynek rendszerigényének még a minimumát is csak alulról súrolja a gépem valós hardveres felszereltsége. Már akkor is meglepődtem, hogy 20-25 perc alatt fent van a Vista, s után telepítés még rövidebb lett, de ettől el kellett búcsúznom, jött vissza az XP, amivel az utóbbi fél évben eléggé megjártam.
Idén jött ugyebár a Windows 7 tesztelhető változatai szépen sorban egymás után, s nekem is volt olyan időszakom, amikor tudtam, hogy semmiféle játékkal nem akarok játszani, így úgy döntöttem kipróbálom. És bevált! Telepítési idő 13-15 perc között volt, utántelepítés (értsd az általam használt programok) sem volt több 15 percnél több. Ezzel már nyert ügye volt, de ugye még mindig ott volt a probléma: a számítógépem elavultsága, melynek köszönhetően az elmúlt fél évben XP és 7 felváltva váltogatták egymást. De egyszerűen annyival könyebb, egyszerűbb, felhasználó barátabb lett az új rendszer, hogy egyszerűen úgy döntöttem így, egy hónappal a magyar megjelenés előtt váltok, végleg, még ha RC verzióról is van szó, ami természetesen immáron magyar nyelven is elérhető.

Rendszerkövetelmény szempontjából elég jó PC-vel rendelkezem, hisz a Windows 7  1 GB ramot, 1 Ghz-es processzort valamint 16 gigányi szabad helyet “követel” magának. Persze az már necessebb, hogy jó pár játék, mely XP esetében 1 GB ramot követelt, az Windows 7 esetében már 2-őt kér minimum, ami eléggé gáz nekem, mert bizony költségtakarékossági szempontból az új gépben is csak 1 GB ram pihen. Persze kérdés az, hogy olyan esetben, amikor szinte minden tönkrement körülöttem, áldozok-e pár ezrest egy újabb memóriára. Kérdés majd eldől. De először lássuk mivel is bizonyult jobbnak az XP-hez képest részemről.

1., Telepítési idő
Elsődleges szempont nálam, hogy ez ne raboljon el túl sok időt. XP-vel a meghajtó formázása majd húsz percet vesz igénybe, a rendszer telepítése majdnem negyvenet, utána való programot felpakolása meg körülbelül másfél órát. Ellenben a Windows 7 pillanatok alatt tisztára formázza a meghajtót, habár én kétszer is neki lendülök biztos ami biztos alapon. Miután kész a rendszer természetesen nem marad más, mint hogy az általam használt programokat felpakoljak. Ezek közül természetesen prioritást élveznek azok, amik nem követelnek meg újraindítást.

2., Kompatibilitás
Legtöbb programmal teljesen kompatibilis. Nekem legalábbis egy időben a Daemon Tools-szal volt problémám, de ugye azt felváltotta a Virtual Clone Drive, de természetesen az RC megérkezésével a Daemon Tools csapata is elkészítette a teljesen kompatibilis programot.

3., Játékok
Ez egy érdekes kérdés. Tekintve, hogy nincs megfelelő PC-m, ennek ellenére lehet jó pár játékot futtatni rajta. Természetesen akadnak olyanok, amelyek csak nagy hezitálásra hajlandóak elindulni, illetve olyanok, melyek ki is fagynak, de gondolom amikor megkínálom majd őket +1 GB rammal és egy kétmagos procival, máris hajlandóak lesznek “szóbaállni” velem.

4., Helykihasználás
Telepítés után kb. 8-10 gigát foglal le a rendszer. Ebben szinte minden benne van ami kell. Egy 74 gigás vinyónál a maradék hely 65-66 között szokott lenni. Automatikus frissítések természetesen szépen kilőve, így megakadályozva azt, hogy a rendszer folyamatos frissítésekkel növelje a méretét. Pozitívum, hogy a beépített eszközöket, programokat is egyből ki lehet lőni.

5., Kinézet
Talán a leglényegtelenebb dolog, de mégis érdemes szót ejteni róla.
Szinte teljesen személyre szabhatjuk a kinézetet. A tálcát is átalakíthatjuk, továbbá különböző gadget-teket tehetünk ki az asztalra. Ezen felül érdekes megvalósítást eszközöltek háttérképek terén is. Aki egyszerre több olyan képet talál, melyet szívesen kitenne, de nem tud dönteni, ki teheti az összeset. Természetesen ehhez be kell állítania, hogy milyen időközönként váltakozzon a háttérkép, s asztalunk olyan lesz, mint egy diavetítés.


Őszi szünet

Itt a hétvége, s újra kezdődik majd a suli, amit én annyira nem várok. Eléggé elegem van már belőle, főleg a többiek töménytelen lógásából, aminek hátrányát leginkább én és pár osztálytársam szívjuk meg. Az őszi szünet természetesen múlt hét csütörtökön kezdődött, és ahhoz képest nem igen tudtam kihasználni. Anyám már csütörtökön lépett itthonról, így én vigyáztam a kutyára, aki jelen helyzetben nálam aludt, igaz nyitott ajtónál voltam kénytelen aludni, így érdekes volt a fűtés.

Korábban már jeleztem, hogy milyen terveim vannak a szünetre nézve. Természetesen ebből nem sok mindent sikerült megvalósítanom. Először is a számítógépem eléggé az agyamra ment, kétszer kellett újra telepítenem az XP-t, így tegnap feladtam az egész dolgot, és feltettem az igazán jól sikerült Windows 7-et. Egyetlen nagy negatívuma van, hogy jelen pillanatban a számítógépem nem áll készen az operációs rendszer és pár hardverigényesebb játék együttes futtatására. Egyelőre még szoftveresen próbálok kompromisszumokat kötni.
Az új gépemet is úgy raktam össze, hogy először csak használható legyen, utána legyen lényegesebb fejlesztés, így abban is 1 GB ram került, szóval reménykedem abban, hogy egy erősebb processzor és videó kártyával tudom kompenzálni azt az 1 GB-nyi hiányt. De mellette kellene egy nagyobb háttértároló is, de majd látom, hogy mi hogy alakul. Először is legyen meg a processzor, amit elvileg jövő héten már magaménak is tudhatok.

A héten bedöglött a DVD lejátszóm, így kénytelen voltam a két tartalékhoz nyúlni, igaz, mindkettő egy nagy hulladék. Az Orion márkájú eléggé hülye, nem sok minden játszik le, hiába van DivX jelzés. Ugyanez igaz a GABA típusúra is, amit három ezerért vettem még annó. Ám az Orion már lassan 5 éves, addig a GABA talán fél éves, s bizony utóbbinál igaz az “olcsó húsnak…” szólás. Ugyanis a feliratos tömörített filmeket nem tudom nézni, nemes egyszerűséggel azért, mert a feliratokban nem ismeri fel az ékezetes betűket…
A Hi-Fi-m is régóta döglődött, az tegnap adta meg magát. Szóval nagy a “boldogságom” mostanság. Azt már csak tetézte a dolog, hogy ugyebár egyedül voltam itthon, pénzem meg már nem volt. Igaz, volt itthon kaja, pia (na nem alkohol, ne gondoljunk már mindig arra!), de pénz nem. Ami egyrészt eléggé hanyagság, mert mi van akkor, ha…
Na én megtapasztaltam, hogy mi van akkor, ha… Tulajdonképpen sikerült elég szépen elkevernem a fogkrémemet a nagy takarítás közben, gondolom valahova beeshetett, de én még nem találtam meg. Ugye pénzem nem volt, így maradt a vízzel való fogmosás vagy három napig, amitől falra tudtam volna mászni. Annak fényében pedig főleg, hogy olyan ételeket fogyasztottam, hogy nem csak azért lett volna kötelező fogmosás, hogy megóvjam fogaim épségét, hanem azért is, hogy ha valaki mellém áll, s ha kinyitom a szám, ne dobjon egy hátast. De szerencsére ezen szerencsétlen napokban senkivel nem futottam össze, s távol tartottam magam a civilizációtól. Bár hihetetlen, hogy mennyire ki tudott hozni a sodromból ez a szükséges igénytelenség.

Korábban már írtam egy új web-projectről, végül sikerült megfelelő tárhelyet találnom, így hétfő-kedd tájékán talán útjára is indítjuk. Az időm nagyobb részét ez foglalta le, de szerencsére a héten elég jó idő volt, így tudtam némi szabadtéri programot is összehozni, annak nagyon örültem, már rég ki akartam mozdulni. Sajnos most már jönnek a mínuszok, szóval az itthonról való eljárkálásnak vége. Szobából szobába, szobából iskolába és szobából áruházba típusú kimozdulások jönnek.
Ennek fényében, s merevlemezem korlátolt kapacitását figyelembe véve úgy döntöttem, hogy itt az ideje korábbi kedvenc filmjeimet előkapni. Első körben Terminator maraton tartottam, habár nem sikerült egyben megnézni a négy filmet, jelenleg a negyedik van betervezve, ezt mindenképp megnézem ma, de ugyebár feliratos, így marad a PC előtti görnyedés. Mivel még le kell töltenem, ezért elővettem a Jurassic Park-ot.  Ha a két nap szintén hideg lesz, de annyira, hogy nem lehet kimozdulni, akkor nekiülök pár filmnek. Első körben a Mátrix trilógia és a Kill Bill két epizódja lenne műsoron.
Szériák tekintetében csak pár kedvencnek néztem meg az aktuális epizódját, emellett az Alias-t vettem újra elő, melynek első évadját már letudtam, s tovább is haladtam a második évadban.
Játékok terén a Silent Hill 3-ba kezdtem bele, habár egyik fő poénját sikerült egy MSN beszélgetés közben lelőni, de még nem adtam fel, hogy ezt az epizódot is kipörgessem.

Hétfőtől pedig jönnek a szürke hétköznapok, nincs megállás csak folyamatos fintorgás, hogy megint menni kell, ráadásul az utam már hosszabb, mivel ilyen időben bicajra ülni nálam nem szerencsés. Egyelőre csak reménykedem, hogy nem kapom el a náthát, habár nem lenne ellenemre egy pár napos kényszerpihenő, bár kötelező jelleggel jön majd a téli “depresszió” szóval barátságot kötök a négy kék színű falammal és átmeneti házasságot kötök a PC-mel.

Nagyjából így telt az őszi szünetem, az, hogy milyen lesz a hétvégém még nem tudom, de igyekszem kihasználni maximálisan.

Alias: 1.évad

Még idén tavasszal sikerült szert tennem az első évadra, méghozzá eredetiben, az már csak ráadás volt, hogy csupán új, bontatlan kiadás volt 2000 Forintért. Ugyan csak bele-bele nézegettem, de ebben a formában az első évadot nem néztem végig, habár többször belekezdtem, de időhiány miatt inkább passzoltam az egészet. De az őszi szünet alkalmat nyújtott rá, habár nem olyan tempóban sikerült haladnom, mint ahogyan azt elterveztem, de az első évadot sikeresen legyűrtem.

Magával a szériával még 2004 nyarán ismerkedtem meg az RTL Klub jóvoltából, s ahhoz képest remekül berántott, hogy a második évaddal kapcsolódtam be a történetben. Mondjuk a csatornának hála már rég befejeződött sorozat évadjai a negyedikig kb. 2-2,5 éves időközzel futottak be. De szerencsére időközben lett internet hozzáférés, s máris tudtam pótolni a lemaradásomat.
Jómagam nem túlzottan rajongok az akció műfajért kb. egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány ilyen műfajú sorozatért/filmért rajongok. Ezzel ellentétben az Alias teljes mértékben kiemelkedik, s így újranézve az első évadot be kell vallanom, rendkívül összetett, zseniálisan kivitelezett szériával volt dolgom.
És persze nem utolsó sorban érdemes megemlíteni azt is, hogy J.J. Abrams keze alól került ki, szóval bárkinek érdemes egy próbát megtenni vele.

Részletek

2009/2010-es TV-s évad

Nincs annyi film, hogy minden napra jusson valami, a régi kedvenceimet pedig annak idején rongyosra néztem.
Maga a Lost volt az, ami eléggé berántott, hisz a mai szériák minősége és látványa már eléggé megközelítette néhány film minőségét, természetesen leginkább ez a kinti kereskedelmi csatornákra jellemző.

Lassan nézek én már mindent, mert annyi jó szériát tálaltak elénk, hogy az hihetetlen. Természetesen jó pár olyan széria van, amit “real time” azaz naprakészen nézek, illetve akadnak olyanok, amiket csak epizód “pakkban” nézem.

Részletek

Sanctuary: 1.évad

Jómagam nem igen követem nyomon a Sci-Fi Channel (most már SyFy) kínálatát, leginkább azért, mert egyetlen egy értékelhető széria sincs számomra, a Csillagkaputól (Stargate) és spinoff sorozataitól, valamint a Csillagközi Rombolótól (Battlestar Galactica) sikitófrászt tudnék kapni.
Természetesen szeretem a sci-fi műfajt, de megválogatom mit nézek. Legutolsó Sci-Fi Channel sorozat amit néztem az a Farscape volt, mely itthon csak első évadig jutott, én addig követtem nyomon (na majd most!).

Ezekhez képest a Sanctuary (itthon Génrejtek) elég üdítő sorozat, melyre először az AXN reklám kampányában láttam viszont, s annyira kíváncsi voltam rá, hogy nyáron nekiültem az első résznek.
Sanctuary gyakorlatilag egy menedék, ahol a különböző teremtmények élhetnek elzártan, s biztonságban a világtól. Legalábbis az alap felállás ez, ám később kiderül, hogy jóval több is rejlik a szériában, mint hinnék.

El is várható, hisz egy kizárólag weben megtekinthető epizódokból állt a széria, melynek sikerére felkapta a fejét a Sci-Fi Channel, s gyorsan megvette a jogokat, majd 13 epizódnyi első évadot tolt a fenekünk alá.
Részletek

Őszi szünet!

És igen, itt van elérkezett. 10 nap iskola nélkül, már nagyon vártam ezt, hogy végre legyen egy hosszabb szusszanásnyi időm. Hurrá, hurrá!

A hét azonban nem volt zökkenő mentes. Először is hétfőn felkészültünk a másnapi dolgozatra (amiből nem lett semmi), majd mikor hazaértem, anyám fogadott egy méretes villanyszámlával, amit másnap személyes ügyintézés keretein belül a felére sikerült csökkentenem, de így is kihatással lesz a novemberre anyagi szempontból. Ugyanis nyelvórákra kellene menni, illetve jó lenne még megvenni a processzort, valamint ott van még a bérlet, meg tankönyv is.
Sikeresen “túléltem” a testnevelést, melynek következtében jó kis izomlázam lett. Mozogni mozgok, de sportolni nem sportolok, nem is érzem szükségességét. Azért ez kihatással volt a mai napomra. Először is egy magamban voltam egész nap, s pár óra után már röppenhettem is is haza.
Ráadásul reggel eléggé be volt fűtve a busz, szóval kicsit izzadtam is. Bent az iskolában pedig szagolgatom magam, hogy milyen büdös vagyok. Nem is értettem, hisz minden ruhám tiszta volt, fürödtem is. Egyedül a cipőm nem volt kimosva, szóval tanakodok, hogy mi lehet. De nem is intenzív, hanem néha-néha megcsapó szagról volt szó. Ráadásul nem is akármilyen: erős szar szag. Épp tartott az óra, amikor oldalra mozdítom a lábam, és megpillantom, hogy bizony “aranyba” léptem.
Alig vártam, hogy a tanár kimenjen, majd megpróbáltam letakarítani, hát kevés sikerrel. Annyit sikerült elérnem, hogy nem volt annyira büdös, de így is kellemetlen volt számomra.

Hazaérve megint vicces kedvében volt a PC-m, s nem volt hajlandó elindulni. Így kénytelen voltam megint szétszedni, s át dugdosni az áramot adó kábeleket, mert csak ekkor hajlandó elindulni, mert különben nem ismeri fel a meghajtót.
El is pattant az agyam, aztán szétkaptam az újat, amiből csak a processzor hiányzik, majd pedig ezt, s szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony akkor fog majd működni, ha megveszem bele az új processzort.
Ugye ez a gépszétkapás magával hozta az íróasztalom letakarítását, melynek következtében nekiálltam az egész szobát kitakarítani, s délután kettőkor kezdtem el, s nem sokkal nyolc előtt végeztem. Emelgettem mindent, szóval most már nem csak a hasam, térdem fáj, hanem a hátam is. Mondjuk ez kell őszi szünetre, nem?

Őszi szünetre nem tervezek túl sok mindent. Minden bizonnyal nekiállok a Smallville és az Alias első évadának, illetve további kedvenc filmjeimet nézem meg ismét.

Hogyan pocsékoljuk el tökéletesen a szabadidőnket?

Ha lenne egy olyan tantárgy, melynek tananyaga az lenne, hogy hogyan pazaroljuk el a szabadidőnket mindenféle apró dolgokkal, akkor abból a tantárgyból minden bizonnyal kitűnő lennék.
Először is tervbe volt véve egy új weboldal megalkotása, ami normális ingyenes tárhely hiánya miatt sztornóztam alig egy órával ezelőtt, amikor nem sikerült WordPress-t sokadjára szóra bírnom. Ezzel ment el a hétvégém, s kicsit haragszom is magamra emiatt, főleg, hogy sikerült hazavágnom a blogomat. Nem tudom hogyan, de sikerült összeomlasztani, majd a főoldalt hajtó PHP-Fusionnal készített adatbázissal hoztam helyre, aminek az eredménye az lett, hogy karakterkódolási hiba lett. Szerencsére volt még szeptemberi mentésem, így helyre tudtam állítani a károkat, de elég sok időmbe került, szóval most kicsit sem vagyok boldog.

Ahogy már korábbi bejegyzésemben írtam, beköszöntött az ősz, de olyan csípős ősz. Hétfőn még bementem beszélni az osztályfőnökkel, de szerencsére nem kellett hazudnom, szóval az egész dolgot megúsztam, persze ha mondhatjuk így, azt a “rengeteg” hiányzást. Kedden bátorkodtam bemenni, amikor a legrosszabb idő volt, szarrá áztam, aznap dideregtem is, szóval egy nap szabadságot kivettem, aminek persze egy-két tanár nem örült. Ezen kicsit felháborodtam, mert a másik otthon maradt, én meg bementem és egész nap vizes cuccban ültem végig. Persze, hogy másnap nem mentem be, amikor úgy átfagytam, hogy azt hittem másnapra úgy meg leszek fázva, mint még soha. De szerencsére elkerült a betegség egyelőre.

Sikerült a hetem második felét is elcsesznem, ezt pedig az operációs rendszeremnek köszönhetem. Elég régóta volt már fent a Windows XP Home ahhoz, hogy szépen lassuljon, ami leginkább a rengeteg feltelepített programnak volt köszönhető. Így hát szerdán úgy döntöttem, hogy ideje lesz egy újra telepítést csinálnom, mivel már annyi mindent feltelepítettem, hogy már használt volna, ha utólag csinálok egy törlést a vinyón.
Sikeresen fel is ment az operációs rendszer, így azonnal telepítettem egy téma pakkot, ami persze nem sikerült. S ezek után a Service Pack 3 se ment fel, folyamatosan leállt hibaüzenetekkel, így megvadultam, s előkaptam a Windows 7 RC verzióját.
Szó se róla, én nagyra becsülöm a Windows 7-et, mert rendkívül gyors, megbízható. Egyedüli nagy probléma nálam a PC-m elavultsága, ugyanis csak 100 gigányi tárhellyel rendelkezem az alaplapom elavultságának köszönhetően, továbbá 1 GB rammal és 2,1 Ghz egyszerű Celeron processzorral különböző játékok futtatása eléggé necces. Ráadásul nálam nagy üzemben mennek a letöltések, s hamar megtelik az a maradék 50-60 giga (mert ennyi marad telepítés után, ha feldobok mindent, +pár játékot).
Végül pénteken ismét megváltam a Windows 7-től, ugyanis a Silent Hill 3 erősen akadozott nagyobb felbontáson. Igazából eléggé mérges voltam, mert egy teljes újra telepítés XP esetében majdnem másfél óra, addig Windows 7 esetében fél óra.
Legkésőbb jövő hónapban összeáll az új konfigurációm, így minden bizonnyal akkor már erősebb vassal ülhetek neki a kedvenc játékaimnak (elsősorban a Tomb Raider: Underworld kipörgetése a cél). De egyelőre XP mellett tettem le a voksom, ugyanis az új konfigurációm is 1 GB rammal fog indulni, ami jó pár játék és program esetében Windows 7 környezetben kevés, továbbá új vinyó feltehetően decemberben (minimum 250 Gigabyte-os) lesz, addig szintén kell takarékoskodnom a szabad hellyel, s mivel a mostaninál erősebb lesz a konfigurációm, így magától értetődő, hogy a 7-10 gigányi helyett foglaló játékokat veszem célba.
Természetesen amint sikerül feljavítanom az új konfigurációmat (memória bővítés, esetleg processzor csere) természetesen váltok Windows 7-re.

Csütörtök estém nem telt valami jól, ugyanis sikerült felhúznia egyes embereknek megint, így szinte semmit nem tanultam másnapra. Hogy hogyan is vittem véghez, nem tudom, de sikerült több jó jegyet is besöpörnöm, pedig tényleg nem tanultam rá.
Hangulatrontás jellemző volt tegnapra is, úgy korrigáltam, hogy este megittam három energia italt. Fel voltam készülve, hogy estére huhogás lesz, mert az energia ital ki szokott ütni, de úgy néz ki este mozogtam annyit, hogy kiürüljön a szervezetemből, mert elég korán már aludtam.

Jövő hetem kissé necces lesz számonkérés szempontjából, de jelen helyzetben magasról pottyantok rá, ugyanis csütörtök délután megkezdődik az őszi szünet, ami eddigieknél sokkal hosszabb lesz, azaz 10 napot ölel majd fel. Az más kérdés, hogy hamar el fog telni.
Mivel erősen hideg idő lesz, így minden bizonnyal a legtöbb időmet itthon fogom tölteni. Egyelőre betervezve a Silent Hill 3 kipörgetése van, a maradék idő marad bloggolásra (van némi elmaradásom) és képernyő előtti döglésre marad.
Először is jó pár korábbi filmes kedvenceimet tervezem újranézni, mint a Terminátor; Alien tetralógia vagy a Jurassic Park trilógia, de nem kizárt, hogy a Kill Bill két részét is legyűröm, de kacérkodok a gondolattal, hogy a Mátrix-ot is elő kellene venni.
Sorozatok terén az aktuális kedvencek között a Smallville-nek akarok nekiugrani az első évadtól. Habár a korai évadokat csak gagyinak titulálom, de az új epizódok ismertetőjéből nagyon pozitív benyomásaim lettek. Továbbá egy régebbi kedvencemet tervezem végignézni, méghozzá az Alias-t, aminek első évadát még annak idején megvettem eredetiben, igaz, csak 1999 Ft volt, de igazából nem néztem végig az első évadot, csak bele kukkantottam. Lehet kritikát is kéne írnom róla?

Silent Hill 2 (2001) Teszt

Platform: PC

Ha a helyzet úgy hozza, hogy valami okból kifolyólag a négy fal között kell keresnem a szórakozási lehetőséget, akkor minden bizonnyal az esetek többségében inkább egy filmre, vagy épp kedvenc sorozatom épp aktuális epizódjára esik a választásom. Ez leginkább azért van, mert ugyan vannak kedvenc játékaim, s olyanok is akadnak az új megjelenések között, melyek felkeltik az érdeklődésem, de vizuális szórakozás keretein belül valahogy csak a filmek, s sorozatok voltak teljesen kielégítőek ebből a szempontból számomra.
Jó pár évvel ezelőtt egy nyári délutánon, amikor épp eső áztatta a szikkadt talajt, úgy hozta a sors, hogy unalmamban elkezdtem az internet bugyrait kutatni, hogy vajon mi legyen a következő film, amit épp megnéznék aznap délután. Így találtam rá egy hangzatos címre: Silent Hill. Meglesve kedvenc videómegosztó portálunkon az előzetesét úgy döntöttem teszek vele egy próbát. Nem bizonyult rossz döntésnek a választás, mert a film tetszett olyannyira, hogy utána többször is megnéztem. A történet, zenei aláfestés, s befejezés olyannyira hatással volt rám, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lehet tulajdonképpen maga a játék, ami az alapja volt a filmnek. Általában a játékokból készült filmek gyengébbek szoktak lenni az eredeti “forrásnál”, ezért végül úgy döntöttem, hogy mégis teszek vele egy próbát ennek ellenére. Az első rész 1999 elején látott napvilágot, s sajnálatos módon PC-re nem jelent meg, ellenben leleményes rajongóknak köszönhetően egy emulátor segítségével játszhatóvá vált mindenki számára, bár emiatt az irányítás hagyott némi kívánnivalót maga után, de szerencsére akadt egy-két virtuális ismerős, akik hatalmas rajongója volt – és minden bizonnyal jelenleg is az – a szériának, így lelket öntöttek belém, ami elszántsággá vált, hogy az irányíthatatlanság ellenére is végére akarok érni a játéknak. Végül pozitív kicsengése lett a dolognak, s bizonyossá vált, hogy amint szabadidőm engedi “magamévá” kell tennem a második részt is, amiről ódákat zengtek, s zengenek játékos berkeken belül, miszerint teljesen sikerült felülmúlnia elődjét. Ami pedig nagy szó, hisz kevés olyan alkotás van, amelynek folytatása magasan veri az elődjét.

1999-ben az első epizód hatalmas sikert ért el annak ellenére, hogy konzol exkluzivitást élvezett, s máig nem jelent meg hivatalosan PC-re. Közel három évet kellett várniuk a rajongók, hogy kezükbe vehessék a Silent Hill 2-őt, mely új történettel, új főhőssel a középpontban jelent meg 2001-ben. A játék hatalmas siker lett olyannyira, hogy az utána következő epizódoknak még megközelíteniük sem sikerült azt a pozitív kritikai visszhangot, eladási mutatókat, amit a második rész produkált. Elmondható ennyi év távlatából is, hogy nem csak a Silent Hill sorozat legjobbjával állunk szemben, hanem a túlélő horror műfaján belül is igazi gyöngyszemről van szó, amire simán ráaggathatjuk a minőségi jelzőt.
Ezúttal is férfi főhősünk lett, James  aki egy nap kap egy levelet feleségétől, melyben közli vele, hogy egy korábbi helyükön várja őt, ami Silent Hill-ben található, ami azóta inkább egy szellemváros, mint egy kellemes üdülőközpont az ott történt rendhagyó események óta. Szerelmes hősünk természetesen útra kel, s meg sem áll a városig. Azonban a célja nem az, hogy újra lássa feleségét, hanem kiderítse az igazságot. Ugyanis a levél a felesége kézírásával íródott, amivel egyébként nem lenne baj, ha a nő nem lenne halott egy ideje…

“In my restless dreams I see that town: Silent Hill. You promised you’d take me there again someday. But you never did.  Well I’m alone there now, in our special space. Waiting for you….”

Részletek

Ősz

Beköszöntött. Ma egész nap esik az eső, ami nem jelent mást, mint hogy kénytelen vagyok itthon ülni, netezni és/vagy filmeket, sorozatokat nézni. Ez van.

Holnap meglátom mi lesz, ugyanis beszélnem kell az osztályfőnökömmel, ugyanis amikor beteg voltam, voltam olyan okos, hogy egy mezei megfázással nem mentem el orvoshoz, így természetesen nincs igazolásom. Habár jelen pillanatban le is szarom magasról, mert hiányzásaim napjainak száma még a kétjegyű számot se éri el, továbbá minden tantárgyból van jegyem, s nem is rosszak. De azért nyomatékosítanom kell, hogy közbeszólt az élet, ilyenkor nincs mit tenni. Még akkor is, ha ez csak fél igazság, melynek van valóságalapja, de nem játszott közbe az iskolai hiányzásaimba.
Tudom, nem szép dolog hazudni (jelen pillanatban jelenleg így van), de úgy vagyok vele a tavalyi év végén több embernek is el kellett volna véreznie hiányzásai miatt, főleg azoknak, akik 2-3 hónapot is “kivettek” szünetnek. De nem, ők itt vannak, és folytatják a “munkájukat”, akik meg bejárnak dögöljenek meg… Szép.

A fent említett hiányzások miatt nem tudtam adni egy jó tanácsot pár embernek, hogy először szedje ki magából azt a bizonyos gerendát, aztán keresse bennem a szálkát. De ugye ami késik, az nem múlik.
Péntek este végre kimozdultam itthonról, csak úgy, mint tegnap este. Na nem volt nagy valami, 1-1,5 óráig voltam csak távol. Egyszerűen nem volt kedvem itthon vagy épp máshol ülni, amikor elég jó idő volt. Tegnap ráadásul jó meleg is volt este, amit édesen főszerezett egy kis szél, szóval elég nagy hülyeség lett volna részemről itthon maradni, főleg hogy egész nap a gép előtt ültem. Ugyanis a weboldalamon egy enyhe változtatást hajtottam végre rögtön azután, hogy kimostam, s mire észbe kaptam már este nyolc óra volt!

Ma az interaktív vizuális élmények tengerébe vettem bele magam, azaz több mint egy hét után ismét nekiállok a Silent Hill 2-nek, annak a túlélő horror folytatásának, ami nekem nagyon tetszett. Nem hiszem, hogy ma végig vinném, de nem zárom ki ennek a lehetőségét.