Ünnepek után

Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.

Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.

Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…

Silent Hill: Homecoming (2008) Teszt

Platform: PC

Bejegyzéseket megtekintve viszonylag iszonyatos gyorsasággal tettem magamévá az utóbbi három Silent Hill epizódot, ami természetesen megjelent PC-re is. Nos a múltkori rettenet, azaz a Silent Hill 4: The Room után erősen megugrott az elvárásom az ötödik résszel kapcsolatban, ami a Homecoming alcímet viseli.
Tény és való rengetegszer megfordult a fejemben miközben a negyedik epizóddal bénáztam, hogy hagyom a fenébe, s folytatom az ötödik részt, ami elsőre nekem elnyerte a tetszésem. Végül győzedelmeskedett a kíváncsiságom, így az újabb epizódnak csak késve tudtam neki ülni.

Eredeti elképzelésemben az szerepelt, hogy mivel nem ünneplem a szilveszter semmilyen formában, s mivel a durrogtatók amúgy sem hagynának nyugodtan filmet nézni, így a Silent Hill: Homecoming épp megfelelő lesz az est eltöltésére. Végül másképp alakult az estém (erről majd később), így végül csak nem sokkal két óra után tudtam neki ülni, de nem sokáig jutottam. Így a tervem, miszerint az új év első napján magamévá teszem a játékot, s publikálom is róla az élményem elmaradt. Egészen pontosan két és fél órával.
Ugyanis valamikor késő délután ültem neki, s alig negyed órája fejeztem be. Az nem kérdés, hogy a második Silent Hill után ez ugrott a második helyre kedvencnek.
Természetesen bővebben és spoileresen a tovább mögött a kedvcsináló trailer után:

Részletek

A szörnyek sosem ünnepelnek!

Természetesen nem magamra, s hasonló gondolkodásmóddal, s esti programmal rendelkező emberekre gondoltam. Pár óra múlva véget ér az év, s mivel kicsit lustultam az elmúlt órákban, így végül úgy döntöttem, hogy publikálom az év utolsó bejegyzését.

Nálam soha nem volt kiemelt ünnep a szilveszter, azután sem, hogy szabadon dönthettem el azt, hogy hol is töltöm. Volt mindenféle, itthon ücsörgős, beszélgetős, házi bulizós, de az ünnepi hangulat gép szíjja valahogy sohasem kapott el igazán, s másnap ott álldogáltam, s gondolkoztam, hogy miért is kellett volna előző nap ünnepelni.
Így hát hagyományt teremtettem magamnak, hisz keresve sem lehetne hasonló ünnepet találni, mint a szilvesztert, aminek tulajdonképpen semmi különösebb jelentősége nincs, jóformán hasztalan, de a fogyasztás ünnepeként viszont jövedelmező (főleg az italgyártóknak). Idén kicsit dühöngtem, ugyanis alternatív szórakozási lehetőség nincs erre felé, választhat az ember, hogy házibuli, diszkó, vagy kiemelt szórakozóhely. Köszönöm, nem élek vele. Így hát maradok itthon, filmezek ameddig tudok, s nem válik zavaró tényezővé a sok eszetlen petárdázó. Utána “füles” fel, s bolyongok majd Silent Hill utcáin. Az ünneplők zaja sem fog zavarni az elalvásban, ugyanis ügyes voltam, hisz semmilyen fontosabb programot nem tettem délelőttre, így az alvási ciklusom szépen beállt a hajnali 3 óra és 12-13 óra közé.

Az, hogy jobb lesz-e a következő év, mint az idei volt nálam egyértelműen nemleges válasz lesz. Egyrészt utolsó évesként vizsgák tömkelege vár rám, utána pedig irány a nagy betűs élet, szóval nehezebbnek nehezebb lesz, furcsábbnak furcsább lesz. Az, hogy magánéleti dolgaim hogyan is fognak alakulni arról nem nyilatkoznék. Elvégre magánélet az mégis magánélet.
Természetesen az év első szakaszában sem fogom szabadidős tevékenységeim hanyagolni, így kedvenc filmjeim újra megtekintésre fognak kerülni, szériáim folytatásra kerülnek. Kérdés már csak az lesz, hogy két hetes szünet után miként lehet majd kibírni az első két hetet a suliban anélkül, hogy az ember ne akarná felakasztani magát a következő diófára. Ugyan minden évben így megy ez, de hát az ember szeret lustálkodni, ha több jön össze, akkor ugye nehezebb visszaállni a megszokott hétköznapokba.

Tény és való az idei év felemás volt. Volt itt minden szinte minden téren. Talán a legnagyobb pozitív csalódásom volt, hogy végre egy éves alkatrész gyűjtögetés után összeállhatott az új gép, melyet nem kísérte arcpirító kínlódás összerakás terén, így az elmúlt hónapokban a szokásosnál többet tudtam szórakozni, s nem kellett szitkozódnom.
Többször tiszteletemet tehettem a fővárosban, ami kenterbe verte az összes megyei általam is támogatott “megmozdulást”. Főként, hogy az állatkertet tüzetesebben is meg akartam már vizsgálni, de valahogy soha nem szántam rá magam igazán. Noha a terv felemásan került megvalósításra, s csalódásba, unalomba fulladt, azért valahol mégiscsak jó volt. Ezek után hanyagolásra került az állatkert, de majd jövőre az is pótlásra kerül. Habár az ember most már felkészültebben mehet.
Kilátásba helyeztem PC-m fejlesztését. Pontosabban azon alkatrészek pótlása, melyeken spóroltam. Ugye a memória és a merevlemez. Remélhetőleg utána már nem kell kéthetente DVD csomagot vennem, főleg hogy java részük szériák évadainak kiírására szolgál.

Silent Hill 4: The Room (2004) Teszt

Platform: PC

Visszaolvasva nem kicsit ömlengtem pozitívan az előző részekről. Ugyan továbbra sem tartom magam hatalmas nagy játékosnak, s meglehet, hogy pár címen kívül nem is igazán fogok neki ülni ismét jó pár általam kipörgetett játéknak (az biztos, hogy a Resident Evil 4 és 5 epizódját többet látni se akarom a merevlemezemen semmilyen formában!), s bizony akármennyire is becsülöm nagyra a Silent Hill világát, jelen pillanatban a második epizódon kívül nem érzek késztetést bármely epizód újra kijátszására.

Be kell vallanom, hogy már csak becsületből, s az előző részek minőségi színvonalának köszönhető, hogy a soron következő negyedik epizódot, mely keresztségében a The Room alcímet kapta (innen már lehet sejteni, hogy a készítők másfajta irányvonalat akarnak felvenni). Nem tartom magam vérmes rajongónak. Tetszeni tetszik, de nem lettem fülig szerelmes, mint a Tomb Raider virtuális világába, ezért is esett nehezemre ott tartani a gép előtt magam, görnyedve órákat, hogy magamének tudhassam a negyedik részt is (melyet egyébként párhuzamosan kezdtem az ötödik résszel).

Akármilyen többrészes művet veszünk elő platformtól függetlenül, csak keveset tudunk felsorolni, amelyeknek folytatásai nem lettek gyalázatosak, hogy az eredeti szériát is szépen szembehugyozza. Filmek terén megemlíthetjük a tökéletesen utánzatként, de már csak tucatfilmként jeleskedő Jurassic Park III-at, sorozatok tekintetében az önparódiába átcsapó Heroes-t, játék tekintetében pedig az öt sikeres rész után félkészen, átvariálva, kiherélve, bugoktól hemzsegő hatodik Tomb Raider epizódot.
Az első három Silent Hill meghatározó, így nem sokat váratott magára, hogy egy minőségileg erősen kifogásolható játék kerüljön piacra, ami történetesen a negyedik részt fedi. Talán épp az lehet az oka, hogy a készítők nem gondolták át teljesen, s alig egy évvel a harmadik rész után dobták piacra.
Az, hogy csak nálam verte ki ennyire a biztosítékot, vagy másnál is, jelen pillanatban nem tudom, de ugye egy erősen szubjektív bejegyzésnél ez nem meghatározó tényező. Szokás szerint spoileres részletek a játék trailere után:

Részletek

Dexter: 4.évad

Imádom az ünnepeket, mert akkor tudom, hogy lesz pár nap, amikor itthon lehetek, s szenvedélyemnek, hobbijaimnak hódolhatok.
Ugyan időjárás nagyban beleszól, hogy hol töltöm a szabadidőmet, így a zord időjárási körülményeknek köszönhetően megejtettem a negyedik évadot, melybe csak belekezdtem. Igazából csak muszájból tettem, hisz egy nagy látogatottságú oldal hozzászólásaként jelöletlen spoilerbe botlottam, aminek ugye ütnie kellett volna. Ütött is, csak nem akkorát, amekkorát kellett volna az előzmények ismeretlensége miatt. Szóval neki ültem.
Igazából 1-2 epizód/nap sémát követtem, de ma elhatároztam, hogy a maradék öt epizódot megnézem egyben. Igazából a Dexter nem tartozik a nagy kedvenceim közé, habár az első két évadot valóban szerettem. Ellenben a tavalyival vegyes érzelmeim voltak, így ültem neki ennek az évadnak is. Lagymatag kezdés után viszont összeszedte magát a széria a legnagyobb örömömre. Remélem a februárban kezdődő Lost új évada is ezt a tendenciát fogja követni.
Ugyan nem kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy a szériának itt búcsút intek, hisz a harmadik évad nem vitte le annyira a minőséget, hogy abba hagyjam, ellenben a negyedik évad nem csak a további epizódok megtekintésére vett rá, hanem feltehetően a hétről-hétre nyomonkövetésre is.
Részletek

Alias: 2.évad

Nehéz szülés volt. Nagyon nehéz. Egyik kedvenc sorozatomról van szó, amit 2003-ban kezdtem el nézni, s ez volt az első, ami igazán berántott. Legfőképp a második évad vége, ami nálam benne van a top10-ben, annyi szent.
Az Alias volt az a sorozat, ami bebizonyította nekem, hogy nem csak brazil százvalahány részes szappanora jelenti a “sorozat” fogalmat, hanem igenis lehet igényes szériát csinálni, ami mind történetileg, mind látványilag vetekedhet akár egy átlagos mozifilmmel is.
Ahhoz képest, hogy kedvenc szériámról van szó, nem jutott idő az újranézésére, pedig már két éve ott pihen a polcomon, s 2004 se most volt. A sorozat egyébként öt évadot ért meg, s 2005-ben ért véget. Épp ezért nyílt ki a bicska a zsebemben annak idején, hogy rég lement az egész sorozat odaát, amikor az RTL Klub (és vele egyidőben) az AXN bátorkodott folytatni a harmadik évadot. Természetesen mindezt alig másfél évvel a második évad leadása után, ami megbocsájthatatlan bűn a második évados zárás után. Persze nem tudtam real time nézni, ugyanis abban az időben még nem rendelkeztem internet hozzáféréssel, így kénytelen voltam alkalmazkodni a kereskedelmi csatornákhoz (sajnos).
Még tavaly sikerült szert tennem egy eredeti, új első évados csomagra áron alul (tervbe van véve a további évadok is), amibe csak belenéztem, majd repült a polcra. Viszont idén ősszel úgy döntöttem ideje lesz előkapni, hisz már kifutott sorozatról van szó, s az öt évad se olyan sok. Csak ugyebár nincs olyan sok idő, s csak csak elmaradt a napi egy epizód, amit terveztem. Így végül kis adagokban haladtam előre, s szerencsére a nap ünnepi itthon döglésnek köszönhetően fejeztem be a második évadot.
Részletek

Silent Hill 3 (2003) Teszt

Platform: PC

Sokat váratott magára az újabb Silent Hill, így az október/november időszakra tervezett kipörgetés végül idén karácsonyra torlódott. Mert ugye mi sem hangulatosabb karácsonykor, mint amikor sikolyok, nyöszörgések, s egyéb frásztkeltő hangok törik meg a csendet, s aláfestő zeneként nem a Csendes éj, hanem valami lidérces taktus szól.

Bevallom, az első két rész iszonyat magasra tette a lécet, s ezáltal az én elvárásaimat is. Természetesen egy játéknál más a helyzet, mint egy filmnél vagy sorozatnál. Az előbbinél aktív, míg az utóbbinál passzív résztvevők vagyunk, s többnyire ezért is van az a helyzet, hogy több időt kap egy széria (1-2 epizód) vagy egy film (iszonyatos rossz filmeknél szoktam kikapcsolni a vége előtt), mint egy játék. Ugyanis ott aktív résztvevőként az esetek túlnyomó többségében bizony ébernek kell lennünk, figyelnünk kell, hogy tovább juthassunk, vagy elérjük a játék által kitűzött célokat, feladatokat. S többnyire ezért is szokott megtörténni, hogy elindítás után, ha nem ránt be akkor búcsút intek neki, s repül a lomtárba. S ez történt többször is a harmadik résszel is.

Silent Hill széria ellenben valóban kitűnő, főleg történetileg. Legalábbis az első három epizód alapján, ami nekem természetesen rendkívül tetszett. Ellenben ott van az a nehézség, amit nem szeretek: az összetettség, rejtvények sora, bolyongás.
Nem tudom, hogy maga az élethelyzet az, amiben élek, vagy csak az életkorom miatt van, de jobbára azok a játékok fekszenek, amikben kevésszer akadok el, nem annyira bonyolult, mint amilyen a Silent Hill széria, ez esetben bele sem ütöm az orrom. És persze ekkor jön elő, hogy maga a játék jó, de idő, türelem, lineáris játékmenet nincs, szóval történetesen szájat húzva ülök le, s alkalomadtán még segédeszközt is használok. Több mint érdekes dolog ez, hisz még elevenen él az emlékeimben a 2003-as év, amikor is a Tomb Raider II-őt teljesen egyedül vittem végig, semmilyen segítség nélkül, manapság pedig már a második szintnél elakadnék. Bizony, nagy kár, hogy nem abban az időben kopogtatott be a Silent Hill széria.

Részletek

Resident Evil 5 (2009) Teszt

Platform: PC

Viszonylag kellemes nyári élmény volt a Resident Evil 4 kipörgetése, ami önmagában nem volt rossz, de nem is volt jó.
A helyzet azóta sem változott, a negyedik epizód előtti játékokkal azóta sem játszottam, nem is hajt a vágy, hogy beszerezzem bármelyik epizódot, s továbbra is a Resident Evil-franchise közül a filmek nagy rajongója vagyok.

Ugye izzasztani kellene az új PC-t, s így minél több új játékot kellene beszerezni, aminek aztán van hardverigénye, továbbá azért a grafikán látszódjon, hogy bizony a korábbi gépemen nem futna, vagy keményen megizzadna alatta.
Nos teljes egészében ez volt a Resident Evil 5, melynek grafikájától az ember szó szerint maga alá is csinálhat, mert egyszerűen lélegzetellálító. Ez volt az az indok, amiért nekiültem, igaz többször landolt a kukábanm de valahogy mindig visszatettem, hogy az élményt magaménak tudhassam.
Első ránézésére valóban gyönyörű, s hibátlan a játék, azonban az ember egy idő után kénytelen rájönni, hogy bizony ez mind csak a felszín, komoly hibák vannak szinte minden téren. De erről majd bővebben lent.

Ugyan csak az előző résszel játszottam, de szerencsére teljes rálátásom volt a történetre. Először is főhősünk most Leon helyett Chris, akit az előző részekből vettek át, s poligonozták halálra. Mellé kapott egy társat is Sheva-t, aki néha több kárt okozott, mint hasznot. Az ő feladatuk tulajdonképpen megakadályozni, hogy az Umbrella által fejlesztett vírusok, s egyéb teremtmények a fekete piacra kerüljenek, s ha ez megtörtént, akkor természetesen ezt a hibát kijavítani.

Részletek

Avatar

És igen. Megvolt. Befutott az év filmjének kikiáltott Avatar, melynek első képei, teaserjei nem győztek meg, azonban a Sziget egyik dalára összerakott trailer igen.
James Cameron kitett magáért, s ez meg is látszik. Bőven az átlag filmek fölé helyezte új művét. Látványorgia a javából, akár látványorgazmusom lett volna, ha éppenséggel a moziban tudom megnézni, s nem valami harmadrangú kamerás felvételt.
Idén a Terminator Salvation-nal szívtam meg, melynek első netre felkerült verziója valami borzalmasan rossz volt, de szerencsére az Avatar e szempontból bőven az emészthető kategóriába esett, így monitoron keresztül tisztes távolságból csak olykor-olykor látszódott, hogy ez bizony még a DVD minőségét sem üti meg. Ettől függetlenül élvezhető volt, ennek örültem. Annyi bizonyos, hogy ez lesz a második olyan film, melyre nem fogok sajnálni egy duplarétegű lemezt, hogy elférjen rajta HD-ben.
Valahol azért bosszant, hogy az év filmjét nem sikerült moziban megnézni, s mivel sem ebben, sem a következő hónapban nem tudtam volna elmenni, így végül maradt az itthon való megtekintést. Most jól jártam, ráadásul az ilyen verziókhoz képest minőségileg elég jók láttak napvilágot, szóval részben kárpótolva vagyok (másik részben meg akkor leszek, ha minimum HD-ben megtudom tekinteni még egyszer).
Mint ahogyan a fenti sorokból is kitűnik, a film elsősorban látványi szempontból lenyűgöző, a történet mellékes. Legalábbis részemről mindenképp. Főhősünk az idén az új Terminator Salvation-nal dobbantó Sam Worthington, aki Jake Sully nevű karaktert alakítja. Jake egy kerekesszékes férfi, akinek ikertestvére egy bizonyos projectben vett részt, melynek célja az lett volna, hogy a Pandora bolygón élő bennszülött törzs, azaz a Na’vik közelébe férközzön. Mivel főhősünk genetikailag tökéletes ikertestvére szerepének betöltésére, s ha teljesíti testvére feladatát akár újra saját lábára állhat, így elfogadja a felkérést.
De mielőtt belemennék részletekbe, kedvcsinálónak a trailer:

Részletek

2012

Jómagam egyetlen egy rövidke trailert láttam a filmből még a bemutató előtt. Természetesen megfogott azonnal, hisz imádom az ilyen típusú filmeket, természetesen ha látványilag jól van összerakva, s nem valami Zs-kategóriás TV-s alkotásról van szó. Természetesen az elkövetkezendő fél órában el is felejtettem, hogy megnéztem a trailert.
Nem is izgatott a film, amíg a kedvenc letöltő oldalon nem akadtam rá az R5-ös verzióra (R5: mozis verziónál fényévekkel jobb minőségű, azonban még nem éri el a DVD minőséget). Nosza még abban a pillanatban sem emlékeztem, hogy megnéztem ennek a filmnek a trailerét, pusztán a plakátja annyira ösztönző volt, hogy végül leszedtem, majd pár napot pihent a merevlemezemen, mire eljutottam odáig, hogy megtekintsem. Természetesen mindezt lázasan, hajnali órákban. Persze arról fogalmam sem volt, hogy a film lazán alulról szagolja a három órás játékidőt.

Ettől eltekintve baromira élveztem. Olyannyira sikerült felélénkítenie, hogy kora reggel sikerült csak nyugovóra térnem.
Nekem teljes egészében bejött, habár később meglepődtem milyen negatív kritikákat kapott, s mennyire is megosztotta a közönséget. Látványilag valóban ott van, s annyi biztos, hogy nem fogok fukarkodni, hogy duplarétegű lemezre írjam rá a HD verziót.
Visszatérve a fogadtatásra, a film enyhén szólva kicsit bukta odaát. A filmforgalmazónak elsősorban a saját hazájában elért bevételek a mérvadók. Jelen pillanatban pedig a 200 millió dolláros film csak 159 milliót termelt vissza. Ellenben külföld vevő volt rá, 555 milliós hasznot termelt. Nagy számok ezek, bizony.
Ugyan nem vártam, jóformán nem is tudtam a “létezéséről”, de kellemesen csalódtam, s remekül szórakoztam azon a majdnem három órán keresztül. Ha nő lennék, s lettek volna műkörmeim annyi biztos, hogy másnap egy vagyont keresett volna a manikűrös rajtam.
Részletek mögött teljesen szubjektíven a filmről, előtte pedig kedvcsinálónak a trailer:

Részletek

Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a “felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos “Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a “félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az “elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):

Ünnepek előtt

Mostanában erősen hanyagoltam a blogot személyesebb hangvételű postok tekintetében, amin valószínűleg a közeljövőben nem fogok változtatni két okból is: először is nem sok minden történik mostanság, másodsorban ami történik az meg enyhén szólva is túlságosan személyes, szóval megtartom magamnak!

A jól megérdemelt szünetben (amit ugye idén kénytelen vagyok megtoldani pár nappal) minden bizonnyal kizárólag csak pihenni szeretnék, s vakulásig filmet/sorozatok nézni, illetve halláskárosulásig zenét hallgatni. A nagy ünnepi rohanásból nem vagyok hajlandó kivenni a részem, főleg anyagi oldala miatt.
Ezzel ellentétben hangulat megvan, s ha minden igaz idén talán fehér karácsony lesz:

Lerobbanva…

Valahol rettentően idegesít az a tudat, hogy mindent megtettem azért, hogy még véletlenül se kapjak el semmilyen nyavalyát. Amikor halvány érzet tudatossá tette, hogy valami bujkál bennem azonnal megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ne tudjon ledönteni a lábamról. Ennek fényében még azt is bevállaltam, hogy csupaszon fokhagymát egyek, hogy aztán két napig a tizedik fogmosás után is “kellemes” szájszagom legyen. És az eredmény?
Nos, az eredmény annyi lett, hogy egészen pontosan egy hetet bírtam ki enyhe torokfájással, ami ezen a héten a jól ismert meghűléses tünetekkel (orrfolyás, orrdugulás, torokfájás, láz, tüsszentő “rohamok”) ágynak döntött, s nagyon úgy néz ki az egész hetemet kiütötte.

Ennek fényében itthon ápolgatom magam, több-kevesebb sikerrel. Annyi pozitívuma volt ennek a dolognak, hogy kicsivel több időm volt kedvenceimre. Először is archiváltam a merevlemezemre az mp3-as CD-imet, miután nemes egyszerűséggel a DVD íróm nem akarja őket beolvasni. Remek “szórakozás” volt, egy egész nap elment ezzel.

Star Wars: The Force Unleashed Ultimate Sith Edition (2009) Teszt

Platform: PC

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengne ismerősnek a Star Wars cím még akkor is, ha az illető nem éppen rajongó, mint ahogyan én sem voltam az nagyon sokáig. A Star Wars univerzum számomra kimerült pár hírhedt karakter ismeretében, s a háttértörténettel nem is igazán voltam tisztában. Mai napig tisztán emlékszem arra az általános iskolás momentumra, amikor is előkerültek a filmek témaként, s többen megmosolyogtak, amikor hangot adtam annak, hogy az előzménytrilógiának az első epizódjából mennyire is hiányoltam Darth Vader-t. Ekkor többen tisztába tettek a háttértörténettel, s mivel az alapkoncepció elnyerte a tetszésemet, így pótoltam hiányosságomat a filmek terén, s elindultam azon az úton, amit nevezhetünk rajongásnak.
A filmeknek sikerült a kedvenceimmé válniuk. Természetesen nem volt kérdés, hogy virtuális formában is jó lenne átszellemülni a Star Wars univerzummal, s igyekeztem minden nagyobb húzónevet kipróbálni, ami készült. De valahogy egyiknek sem nyerte el a tetszésemet, s szégyenszemre nem is büszkélkedhetek egy korábbi játékkal, amit végigjátszottam. Pedig aztán iszonyatosan szép termés van játszható verziókkal. Szégyenszemre még az agyondicsért  Jedi Knight: Jedi Academy is a játszhatatlanak változatok közé tartozott nálam, ami az első húsz perc után kilehelte a lelkét. Ezek után hagytam is a fenébe a játékokat. Ebből kiindulva pedig nem is nagyon voltam képben, hogy mikor mi jelenik meg, mert valahol magamban elástam a LucasArts-ot mindenestül, s bizony kiröhögtem volna azt, aki azt merte volna nekem mondani akkor, hogy majd lesz olyan alkotásuk a stúdiónak, amiért rajongani fogok olyannyira, hogy képes leszek az adott címet még eredeti kópián is beszerezni.

A játék első változata 2008 szeptemberében látott napvilágot úgy, hogy a PC-s tábor tökéletesen kimaradt a szórásból, ugyanis a játék kizárólag PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra volt elérhető. A The Force Unleashed nem csak rajongói, hanem bevételi, s kritikai szempontból is szép sikereket ért el bizonyítva ezzel, hogy valóban egy jó játékot sikerült elkészítenie a LucasArts-nak, mely képes volt megragadni a Star Wars univerzum lényegét. A PC-s tábornak pedig maradtak a különböző videómegosztó portálokra feltöltött végigjátszások és egyéb mozgóképes anyagok. Azonban nem sokáig kellett várni a PC-s változatra, ugyanis az 2009 november végén a boltok polcaira került, így végül mindenki számára elérhetővé vált feltéve, ha rendelkezett megfelelő technikai háttérrel. Annak ellenére, hogy már akkoriban is rendszeresen olvasgattam játékhíreket meglepő módon a The Force Unleashed létezéséről a számítógépes változat megjelenéséig nem is tudtam. A hír után azonnal megnéztem egy videót, mely alapján eldöntöttem, hogy ezt a játékot ki kell próbálnom. És mi is lett a végeredmény? Az első végigjátszáskor még javában koptattam az iskolapadot, s közel három napos hiányzást produkáltam, mert olyannyira elnyerte a tetszésemet, hogy egyszerűen képtelen voltam felállni a monitor elől.

Részletek

79 / 86 oldal« Első...102030...7778798081...Utolsó »