X-men Origins: Wolverine – The Game (2009) Teszt

Platform: PC

Van annak talán már egy hónapja, hogy beszereztem az X-men Origins: Wolverine játékadaptációját. Bevallom kisebb-nagyobb dolgaimnak köszönhetően csak mai napon tudtam hellyel-közzel a végére érni.
Bevallom kevés játék van, ami igazán megtetszett, de amibe belefogtam, s az első negyed óra után nem kapott instant kaszát részemről azt bizony becsületből végigtoltam. Nagy rajongója vagyok a filmeknek (képregényeket sem olvastam), habár az utolsó film, mely Farkas (Rozsámák, bár nekem édes mindegy, mert talán én vagyok az egyetlen, aki nem szeretné főbe lőni azt, aki ezt a nevet adta magyar vonatkozásban a karakternek) eredettörténetét mesélte el nem aratott nálam nagy sikert. Kétszer néztem meg, ennyi éppen elegendő volt, s landolt is a lomtárban.

A játékot ezzel szemben örömmel fogadtam. Az első trailerek után már biztossá vált számomra, hogy mindenképp ki kell próbálnom, de sajnos az idő, s a körülmények nem úgy hozták, hogy neki tudjak ülni. Azonban bő egy hónappal ezelőtt erre alkalmam nyílt, s az első fél óra után azonnal beleszerettem. De ugye aztán szépen jött a fekete leves, s kezdeti pozitív véleményem erősen átcsapott negatívba.

Részletek

Tomb Raider Chronicles (2000) Teszt

Platform: PC

Bő tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal. Annak idején eléggé matuzsálemi darabnak számított az akkori közös számítógép. Egy családi ismerősnek köszönhetően pedig rengeteg játékkal lettünk elhalmozva. Nem voltam nagy játékos, s ma sem vagyok az. Valahol irigykedve tekintettem a család többi tagjaira, akik leültek és órákig elvoltak egy kártyajátékkal, vagy csak elindították a Doom első, vagy második részét. Vagy esetleg játszottak egy Diablo-t. Én addig sok mindenbe belekóstoltam, de igazából egyik sem kötötte le az érdeklődésemet. Egészen addig, míg egyik újságos CD mellékletén nem akadtam rá a Tomb Raider első epizódjának demó verziójára. Ugyan csak az első pálya volt játszható, de még így is rabul ejtett. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a játékot, ami tényleg leköt, s amit akár többször is kijátszanék.
Akkoriban kezdték el forgalmazni az Ezt vedd meg! sorozatot, melynek keretén belül elérhető áron kínáltak klasszikus sikerjátékokat. Annak idején tanulói státuszomból, s fiatalkoromból kiindulva önálló keresettel nem rendelkeztem, így elő kellett kapnom az akkor még igen ellenállhatatlannak tűnő bociszemeimet, hogy a két epizód közül valamelyik a bevásárló kocsinkban landoljon. Így végül a második epizóddal tértünk haza, melynek végigjátszása után az első epizódot is hasonló módon sikerült megkapnom. Időközben az Ezt vedd meg! sorozat további címekkel bővült, így helyett kapott a harmadik, s majd később a negyedik és az ötödik rész. Lévén anyagi forrásaink végesek voltak, így a további két folytatás csak másodkézből másodpéldányon kaptam kézhez. Később egy bevásárlás alkalmával ismét lehetőségem nyílt, hogy a meglévő két eredeti példányt egy harmadikkal bővítsem. Az emberek többsége logikusan a harmadik részt emelte volna le a polcról, de én nem így tettem. Levettem a három epizódot, s szépen elkezdtem olvasni a tartalmi ismertetőket. Döntésképtelen voltam egészen addig, míg a Chronicles alcímre hallgató ötödik rész kezembe nem került, s a kiadványt megfordítva nem kezdtem el olvasni az ismertetőjét. A negyedik epizód dramaturgiai szempontból sokkoló befejezése rajongók milliót döbbentette meg. A történet szerint Lara Croft barátai egy esős szürke estén összegyűlnek, hogy az emlékének adózva felidézzék korábbi kalandjait. Ugyanis Croft kisasszonynak Egyiptomban nyoma veszett, s a feltételezések szerint meghalt.

Részletek

Nip/Tuck: 7.évad

És ennyi volt. Véget ért a Nip/Tuck (idehaza Kés/Alatt) a 100. epizóddal.
Igazából a legtöbb dolgot már leírtam a 6. évad bejegyzésénél, szóval nem igen lenne szükség újabb írásra, hisz egy teljes évadról van szó, melyet ketté vágtak, majd más évadszámmal illettek.  De ugye hivatalosan is így van, akkor én is kettő bontom a 2009/2010-es évadot.

Az “évad” kilenc részből állt, melynek minősége egyenlő az előző kettőével. Kár, pedig reménykedtem abban, hogy jobb lesz, vagy legalábbis méltóan lezárásra kerül a széria, esetleg lesz benne valami igazán meghökkentő. Sajnos ez nem így történt.
Annak idején a Viasat3-on akadtam rá valahol az első évad végén, s azonnal beszippantott. Ez valahogy négy évadig tartott, amikor is változtattak a koncepción (s egyben a helyszínen is), így az ötödik évadtól megkezdődött a minőségi mélyrepülés, így azóta kizárólag egyben tekintettem meg az évadokat.

Részletek

Majdnem szűz

Kevés magyar filmet láttam eddigi életem során, ezekből kevés olyan van, ami igazán tetszett. Persze lehetne azt mondani, hogy túl sok amerikai filmet tekintettem meg életemben, s a magyarhoz már nincs “gusztusom”. Lenne, ha a legtöbb nem lenne tele orbitális marhaságokkal, vagy teljes ellentmondással illetve borzalmas megvalósítással. Persze arról még nem is ejtettünk szót, hogy a film, amit megtekinteni akarok/akartam műfajilag, tartalmi ismertetője alapján bejövős-e.

Nos többen ajánlottak eme filmet. Az előzetes megtekintése után számítottam valami igazán ütősre. Nem mondhatom, hogy nem tetszett, de az tény, hogy tele van hibával.
Elég ránézni a plakátra, aminél már csak a DVD borítója borzalmasabb. Aki pedig plakát/borító alapján választ filmet, az bizony csúnyán pofára eshet a Majdnem szűzzel, ugyanis míg a plakát/borító vígjátékot, addig maga a film drámát “szolgál fel” számunkra. Az más kérdés, hogy az ember mennyire tud majd elrugaszkodni a banális marhaságoktól (van belőle azért jó néhány).
A történet nem egy nagy eresztés: főhősnőnk Boróka frissen “szabadult” a gyermekotthonból, ahonnan egy valag pénzzel sétál ki, hogy megkezdje életét a saját lábán. Azonban barátja tanácsának ellenére a pénzt elherdálják alig két nap alatt egy drága szállodában. S nem marad más: kurvának kell állni.

Részletek

Az időpocsékolás művészete

Minden bizonnyal, ha a lustaság virágozna, akkor én már rég botanikuskert lennék.
Ugyan előző személyesebb bejegyzésem óta eget rengető dolgok nem történtek, azon kívül, hogy minden bizonnyal erősen kezdek lustulni. Ráadásul úgy, hogy még bűntudat is emészt miatta.

Hihetetlen, hogy mennyire kis semmi dolgokkal képes vagyok elfecsérelni a szabadidőmet, melynél drágább kinccsel egyelőre nem rendelkezem.
Rendkívül örültem a három napos hétvégének, amit sikerült remekül elszúrnom azzal, hogy említésre sem méltó dolgokkal foglalkoztam. Pedig, ha nem tettem volna, akkor tudtam volna haladni az egyéb dolgokkal, amik szükségesek, és olyan dolgokkal, amit élvezettel végzek. Azért erősen remélem, hogy a jobb idővel én is felélénkülök, s jobban odateszem magam, mert a hosszúra nyúlt tél nem tett jót nekem, s remélem valóban is így van, mert vizsgaidőszak közeledtével nem lenne szerencsés ennyire ellustulni. Az ember meg lustuljon érdemes dolog miatt.

Igazából elég rég volt már személyesebb hangvételű bejegyzés, ami leginkább a kedv függvényében maradt el. A hirtelen jött tavasz azonnal tova is tűnt, melynek köszönhetően ismételten a négy fal között ragadtam.
Nyáron már  említést tettem arról, hogy szabadtéri szórakozás erre felé nem igen van. S ahogyan halad az idő előre, annyira kezdem kinőni ezt a várost, ami azt illeti az egész megyét is. Így álmaimban már a Pestre való felköltözés tűnt elő, mint a legjobb lehetőség igazából minden szempontból. Valahol már unom a zombi állapotba kerülést így a hideg idő beköszöntével, hisz gyakorlatilag a nullával egyenlő azon dolgok összessége, melyekért a téli időszakban kimozdulnék. Ami egyébként eléggé gáz, mert így egy enyhe téli depressziót az ember simán bekaphat. Mert ugye mi értelmeset lehet csinálni azon kívül, hogy az ember a képernyő elő gubbaszt akár itthon, akár másnál? Nagyjából semmit.
Épp ezért vártam lélekszakadva a tavaszt, hogy amikor tele lesz a hócipőm, akkor fogjam magam és lépjek itthonról, amit egyébként normál esetben minden nap megteszek. S ezek után valahogy teljes kikapcsolódást jelent, ha itthon a monitor előtt maradok “véletlenül”. Azonban ebben az esetben már igazából meguntam, de más értelmes dolgot nem igen tudok itthon “elkövetni”. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor minden bizonnyal pár napon belül bekopog a tavasz. Reménykedek.

Az elmúlt két hétben velem kapcsolatban sok dolog nem történt. Azonban a körülöttem élőkkel elég sok minden. Szokás szerint folytattam a téli időszakban megszokott zombi életmódot, amikor reggel felkelve elvánszorogtam a suliig, s igyekeztem nem összeesni a fáradtságtól a buszon, ami egyébként kellemes melegben, vagy hosszú álldogálás után azért kiüt az emberen. Suli végeztével viszont azonnal haza, s a monitor előtt gubbasztani. Ha nem itthon, akkor máshol, de akár egyszemélyes, akár több személyes “kockulásról” van szó, akkor is nyomasztónak hatott. Főleg miután két olyan nap is volt, melynek köszönhetően azonnal kiszabadulhattam a természetbe.
Az osztálytársak többször összefogtak, s megrökönyödve tapasztaltam, hogy bizony most már a kelleténél többször jelentik ki, hogy ők bizony nem hajlandók bemenni a másnapi órákra, így én is kénytelen voltam itthon maradni. Ami egyébként normál esetben még üdvözítő is lenne számomra, ha alig két hónap múlva nem kezdődne el a vizsgaidőszak, ami tulajdonképpen az iskola befejezését jelenti számomra. És azért akadnak tantárgyak (főleg számvitel), ami bizony nagyon nem megy. Persze az, hogy átmenetileg, vagy végleg vége lesz a sulinak az a jövő zenéje.
Szóval visszatérve az osztálytársakhoz… A probléma gyökere ott van, hogy gyakorlatilag két ember van, aki nem ment eddig az idegemre. Eddig. Ami elég jó arány, ahhoz képest, hogy velem együtt az óralátogatók létszáma eléri az öt főt. Igazából eléggé unalmasan telnek a mindennapok, egyre inkább kezdek kifogyni a témákból, amiket fel lehetne hozni beszélgetésben, s ezzel bizony ők is így vannak, hisz ritka, amikor egy délután történik olyasmi, amiről másnap majdnem egész nap tudunk beszélgetni. Ugye a tanárok is kezdenek paprikás hangulatban lenni a többiek hiányzása miatt, így gyakran kaptam a fejemhez érdemtelenül szidást, ami egyáltalán nem tetszett.

Az elmúlt pár napban elég sok dolgot felfedeztem magammal kapcsolatban, ami erősen befolyásolhatja a távlati terveimet. Igazából pozitívnak fogom fel, hisz attól függetlenül, hogy nem szolgált örömömre pár tény velem kapcsolatban, mégis higgadt gondolkodás után azonnal jöttek az ötletek ezen problémák megoldására, ami ismét megerősített abban, hogy igenis a jövőre nézve egy ideje szövögetett terveim nem állnak gyenge lábon, s ha elég céltudatos leszek, s ha a szerencse is mellém áll fordíthatok a sorsomon.
Bevallom ehhez hozzásegített egy személy, melyet nem rég ismertem meg. Kezdetben sok hasonlóságot láttam, azonban további beszélgetések után rájöttem, hogy a problémáink különböznek, csak a kiváltó okaik egyeznek meg. De ezzel szemben gondolkodásunk hasonló. Mondjuk eddig sem voltam depresszív alkat, habár vannak “gyilkos napjaim”, de ebben ez a hölgyemény mégiscsak megerősített, habár ebben eddig sem kételkedtem.

Dragonball: Evolution

És megvolt. Filmek terén komoly lemaradást tudhatok magaménak, amit a megszokottnál hosszabb hétvégén próbáltam pótolni. Igazából nem terveztem be, hogy a Dragonball: Evolution benne lesz, de mivel sikerült megszereznem a film micro-HD változatát, így úgy döntöttem remek szórakozás lesz majd a megszokottnál jobb minőségben megnézni egy olyan filmet, ami elvileg látványilag nagyszerű(nek kellene lennie).

Egyelőre vegyesek az érzelmeim. Valahol a közepes és rossz között kering valahol a film megítélése. Az animét kedvelők erősen lehúzták, valószínűleg én is így tettem volna, ha annak idején rajongója lettem volna az anime sorozatnak, illetve emlékeznék is valami lényegesre azon kívül, hogy állandóan verekedtek benne, valamint egy ehhez kapcsolódó kósza pletykára, miszerint egy gyermek ennek hatására kiugrott a tizedikről, mert azt hitte tud repülni. Pfff.
Visszatérve  a filmre, engem nem igen nyűgözött le a trailer annak idején, de arra elegendő volt, hogy kíváncsi legyek, s később megtekintsem. A megtekintés megvolt, s nem igen tudok állást foglalni a filmről. Mert valóban voltak benne jó megmozdulások, de ezzel szemben viszont olyan baromságok, hogy csodálkozok is azon, hogy nem szakadt a plafon a készítőkre… és a játékidő. Az a fránya játékidő, ami talán kitesz egy órát.

Részletek

Tomb Raider: The Last Revelation (1999) Teszt (v1.0)

Platform: PC
Következő teszt a játékról: v2.0

Core Design játéktörténelmet írt, amikor 1996-ban kiadták az első Tomb Raider-t. A siker hatalmas volt, így az első epizód folytatásért kiáltott. A kiadó igazi aranybányát látott Croft kisasszony kalandjai mögött, így nem volt véletlen, hogy 1996-tól 2000-ig minden év őszén kidobtak egy új főjátékot.
A harmadik epizód után a készítők nem titkolták, hogy nem szívesen foglalkoznának már a franchise-zal. Ugyan továbbra is nyereséges volt a széria, de sem kritikai, sem anyagi szempontból nem ért fel az első két epizódhoz. Ráadásul szembe kellett nézniük azzal, hogy grafikai szinten jelentőset úgy sem tudnának alkotni, hiszen bőven elérték akkor a grafikai határokat. De ugyebár a rajongók várták az új epizódot, s ez újabb bevételi forrásnak látszott, így a készítők ismét nekiálltak egy új epizódnak. Viszont úgy döntöttek, hogy a negyedik résszel befejezik a sorozatot. Nem véletlen, hogy a negyedik epizód végül a The Last Revelation  nevet kapta. Viszont nem szerették volna, ha rajongók úgy érzik, hogy az újabb játék ismét csak az előzőek másolása, ezért úgy döntöttek, hogy alapjaitól építik újra a játékot, hogy nagyobbat szólhasson utolsó epizódként. A Core Design saját magának állított egy kihívást, s mindent megtett annak érdekében, hogy ezt teljesíteni tudja. Valahol pedig sikerült is nekik, hisz a negyedik rész olyan zseniálisra sikerült, hogy sikerült rajongók milliót sokkolni olyannyira, hogy nem volt olyan játékos, amely nem követelte volna azonnal a folytatást.

Részletek

Lara Croft And The Guardian Of Light

Az nem volt kérdéses, hogy kedvenc játékhősnőm visszatér a cyber világba. Kérdés az volt, hogy mikor és hogyan. Nos az elmúlt napokban bejelentésre került a Lara Croft And The Guardian Of Light munkacím, ami immár hivatalos. És persze megjöttek az új screenshotok a készülő játékból.
Egyelőre vegyesek az érzelmeim…

Ez pedig borítóterv lenne?

[REC] 2.

Bevallom kevés olyan nemzetközi film premierjét vártam annyira, mint a [REC] 2-jét. Az első rész nekem nagyon bejött, ami a TV szériákra jellemző évadvégi lezáratlanságot hagyott maga után.
Lévén, hogy eme film tulajdonképpen spanyol, így nem lehetett olyan könnyen “hozzá férni”, mint az amerikai társaival szemben. Így nekem is várnom kellett nem kis időt, míg előkerült egy normális verzió, melyhez végre angol feliratot is csatoltak. Felcsillant a szemem, hisz már régóta epekedtem a folytatásra, így végül vasárnap végre meg is tudtam tekinteni.

Bevallom vegyes érzelmeim vannak a [REC] 2-vel szemben. Persze egy folytatás magában hordozza annak a lehetőségét, hogy akinek tetszett az első rész, az talán nem lesz a vevő a másodikra, de én azt mondom ez leginkább attól függ, hogy merre is kívánják a készítők elvinni az egész történetet, mennyire tudják ezt kivitelezni, illetve az átlag néző mennyire is elégedett az írók leleményességén. Nos a [REC] 2. az első rész kitaposott ösvényén próbál haladni, bár az szembetűnő, hogy most kicsivel több pénzből “garázdálkodhattak” a készítők. Nem mondom, hogy rossz a megközelítés, de valahogy én nem erre számítottam.
Részletek

Better Off Ted: 1.évad

A rengeteg pozitív kritika hatására pár héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy belekezdtek a tavaly indult, s 13 epizóddal rendelkező Better Off Ted első évadába.
Leginkább épp azért is akartam belekezdeni, mert filmek és szériák terén lassan nálam kevés vígjáték lelhető fel. Filmes “részlegem” úgy néz ki, hogy halálra van ítélve, azonban tekintélyes vígjátéksorozatokat tudhatok magaménak. Így hát egy héten jól jön jó pár olyan szabad perc, melyet annak áldozhatok, hogy önfeledten tudjak mosolyogni – esetleg felnevetni – egy-egy epizódon ahelyett, hogy azon aggódnék, hogy vajon mi történt a kedvenc szereplőmmel, vagy épp az epizód végén falat kaparjam, hogy mikor lesz a következő rész.

Nos ennek fényében álltam neki a Better Off Ted-nek, melyről bevallom mindenhol pozitívakat olvastam. Így ültem neki a bevezető epizódnak, mely nem igen jött be, így a második epizódra nem is maradtam. Maradt némi felesleges időm, így végül csak beszerváltam a maradék részeket, mely leginkább Portia De Rossi zseniális játékának köszönhető, s az általa alakított karakternek.
Részletek

Heroes: 4.évad

Az, hogy évadzáró vagy sorozatzáró is egyben a negyedik évad, s annak 19. epizódja egyelőre nem ismert. Legkésőbb májusban majd kiderül. Addig lehet falat kaparni, s imádkozni, hisz a nézettség eléggé a béka segge alatt van. S én bizony nézek egy nagyot, ha közelegni fog az ötödik évad.

Annak idején természetesen én is odáig voltam a szériáért, habár én bevártam a TV2-es vetítést, s a premier előtt 5 (!!) órával kaptam meg lemezen az első évad addigi levetített epizódjait, melyet még aznap sikeresen megtekintettem. Sokaknak törött relikvia volt a második évad, azonban nekem az is tetszett. Azonban tavalyi harmadik évad valami borzalom volt, melyet csak két részletben tudtam megtekinteni. És természetesen jött az évadzáró, ami nekem bejött, így végül úgy döntöttem, hogy maradok a negyedik évadra is. Azonban az első két rész nem győzött meg eléggé, de mivel egyébként is nehezen kaszálok el egy szériát, ezért inkább úgy döntöttem, hogy pihentettem. S ismét két részletben sikerült megnézni.

Az a nagy büdös harci helyzet, hogy az évadfinálé megint remek volt, szinte hibátlan az évaddal ellentétben. Így megint csak azt tudom mondani, hogy remélem lesz új évad. De bevallom nem fogok eret harapni magamon, ha még se lesz. Az igazság az, hogy annyi mindent beletettek a készítők, hogy igazából az egész széria súlytalanná vált a negyedik évadra. Kár érte én azt mondom.
Részletek

Egy majdnem tökéletes hétvége

Vagy akár mondhatnánk majdnem tökéletes hétnek is.
Szóval vége a hétnek, s ezzel egyetemben a februárnak is. Holnap már március 1. ami nálam hivatalos tavaszt jelent. De csak nálam. Ennek kapcsán pedig ideje megeresztenem némi sort a héttel kapcsolatban, melynél továbbra is itthoni elfoglaltságom adta a többlet részét.
A héten viszonylag elfogadható időjárásnak örvendtem, bár néha azért a hőmérséklet a  mínusz felé kacsintott. De szerencsére nem lett belőle semmi. Ahogyan az lenni szokott, természetesen semmi nem úgy alakul, mint ahogyan tervezném. Így történt meg, hogy a héten ismételten be kellett iktatnom “szünnapot” az iskolában, habár most nem a lustaság miatt. Valahol örültem is, mert így több időm jutott egyéb elfoglaltságomra, mint például a Tomb Raider 3 kipörgetésére, mellyel majd egy hónapot szenvedtem. De ugye mellette csináltam mást is.
A hét közepe táján tovább folytattam a Heroes-t, melyet ma tudtam befejezni (írás lesz róla). Csak úgy igaz, a Better Off Ted-re is (bejegyzés szintén), ami igazából a maga 13 epizódos első évadával, s a 20 perces epizódjaival nem sok vizet zavart. Végre napvilágot látott a [REC] 2. is (na erről muszáj bejegyzést kanyarítani). Eredeti nyelven néztem, ami tulajdonképpen spanyol, de szerencsére volt angol. Azért tartottam attól, hogy valami vicces emberke majd más szöveget tesz a szereplők szájába, amit én úgy se fogok érteni, lévén spanyol az eredeti nyelv, de megbízható forrásból szereztem be az angol feliratot, így végül kellemesen csalódtam annak minőségében.

Az iskola egy vicc. Közeleg az év vége, alig van hátra két hónap, s megkezdődik a kemény vizsgaidőszak, s pont most hullanak ki az emberek, pont most döntenek úgy, hogy az elmúlt majd féléves hiányzásra még ráhúznak még két hónapot, még véletlenül se sikerüljön befejezni az évet. Hát így van ez, én is csak sóhajtok. Nagy kaszálások lesznek év végén az biztos, mert a tanárok eléggé ki vannak akadva az osztályra. Természetesen akadtak kivételek /mint például én is/, akiknek semmi okuk az aggodalomra.
A hétvége gyakorlatilag ugyanúgy kezdődött, mint egy hete. Pénteken rendkívül jó, már-már tavaszias idő volt, majd pedig szombaton egész nap esett az eső, ma pedig hideg volt. Pfff… ennyit a tavaszról. Még pénteken bele kezdtem az utolsó olyan Tomb Raider-nek, melyet még nem pörgettem ki. Ezen felül próbálkoztam a kiegészítő részekkel, de az első epizód ugye DOS alapú, így még nem sikerült dalolásra bírni a kicsikét, főleg, hogy a program, ami használható lenne nem ingyenes, így az egész játék alatt egy bazi nagy logó fityeg előttem. Köszönöm, egyszer megvettem a játékot, nem akarok rá fizetni, ha a lemez működik.
Természetesen addig akarok mindenféle játékot kipörgetni, míg be nem jön az igazi tavasz, mert így napi 3-4 órával kevesebbel gazdálkodhatok, lévén a kinti tevékenységeimnek köszönhetően. Ezzel szemben a legrosszabb időjárást fogtam ki szombaton. Ami még nem is lett volna baj, ha reggel bekapcsolva a gépet az Avast vírus írtóm nem dönt úgy, hogy blokkolja a Firefox-t, s vele együtt nem töröl egy rendszerfájlt a windows mappából, ezzel fagyások, s hibaüzenetek sokaságát okozva. Természetesen próbáltam menteni a menthetőt, így frissítettem a Windows 7-et, ami ugye netről szervált frissítéseket is feltette. Ami nem is lenne baj, ha épp eredeti példánnyal rendelkeznék. Így jött egy teljes újra telepítés, s ez el is vitte az egész szombatomat. Tulajdonképpen maga a frissítés volt 3 óra, szóval… De nézzük a jó oldalát: mindent vissza tudtam tenni a gépre, valamint pótoltam némi hiányosságomat filmek terén: megnéztem az X-men Origins-t, továbbá az Égi Tűz című filmet is. Persze megtekintés után landolt a kukába.

A következő hétre nem tervezek sok mindent. Persze az már alapból várható, hogy holnap iszonyú fáradtan fogok beesni az első órára…

Tomb Raider 3 – Adventures Of Lara Croft (1998) Teszt

Platform: PC

A kilencvenes évek végén a Core Design és az Eidos-nak az aranytojás tojó tyúk a Tomb Raider volt. Az első rész hatalmas sikere további folytatásokat követelt magának. Általában egy-egy folytatásra többnyire másfél – két évet kellett várni a rajongónak, ha nem többet. Hatalmas pénzeket termelhetett a Tomb Raider-franchise, ha már évente kellett piacra dobniuk egy új epizódot. Alapul véve az 1996 és 2000 között elkészült öt epizódot azt kell mondanom, hogy a készítők remek munkát végeztek. Legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy szinte minimális idejük volt arra, hogy nem csak jót, hanem szórakoztatót is alkossanak miközben figyelembe kell venniük az adott kor követelményeit nem csak játékélmény, de látvány szempontjából is.
Én a sorozattal 2003-ban ismerkedtem meg, így bőven rendelkeztem olyan masinával, ami elegendő volt ahhoz, hogy a régi epizódokkal tudjak játszani. Így csak hírből, s régi játékosoktól tudom, hogy egy-egy újabb rész rendszerint az adott időben a grafikai látványvilág csúcspontját jelentette. Így a játékosoknak igencsak frissíteniük kellett a számítógépes hardvereiket, vagy  a legújabb konzollal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen futtathassák az épp aktuális játékot. Mai szemmel ezeket a sorokat írva, olvasva jómagam is elcsodálkozom, hogy mekkora fejlődés ment végbe a látványvilág terén, s miket képes az ember alkotni számítógép segítségével. Persze mai szemmel már csúnyának is mondhatjuk a korábbi epizódoknak a grafikáját, de aki képes ezt figyelmen kívül hagyni, az minden bizonnyal remekül fog szórakozni. Ugyan az Eidos kérése volt, hogy évente egy epizódot meg kell jelentetni, de az alkotók kreatívak voltak, s tudtak bizonyítani, hogy kevés idő is elég ahhoz, hogy minőségi játékot dobjanak a piacra. Ugyan az első epizód grafikus motorját használták még a harmadik epizód alatt, ami számomra is meglepetés volt mikor olvastam róla, hisz rendkívül sokat csiszoltak rajta a készítők, s szinte szembetűnő a változás, ha alapul vesszük az előző két epizódot.

Részletek

[REC]

Bevallom rendkívül nagy kedvelője vagyok a horror műfajnak. Egészen kiskoromtól kezdve szerettem az olyan alkotásokat, melyeken lehet borzongani, melyektől nem tudok éjszaka aludni, ha csak eszembe jut egy jelenete.
Rengeteg horror műfajba sorolt filmet láttam, s be kell vallanom, hogy az utóbbi időben ennek bélyegzett filmek zöme nem volt túl szórakoztató számomra. Ami persze nem annak tudható be, hogy a régiek annyira megedzették az idegeimet, hogy az újak már nem hatnak rá sehogy. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az én ízlésemnek megfelelő horror filmet nem igen tudnak elém tenni az utóbbi évek rendezői. Egy évben általában 20-30 horror is kijön, azonban ezeknek csak negyedét tekintem meg, miután megnéztem az ajánlot, s természetesen a végül “megnézem” kategóriába került alkotásokból is csak 1-2 tetszik.
Azonban egy-egy ilyen filmnél rendkívül fontos, hogy mi a történet fő irányvonala, hogyan tálalják, s a központi téma érdekel-e, egyáltalán valósnak tudom-e a hinni a képernyőn látottakat. Ennek fényében nekem tökéletes szórakozás – s nem utolsó sorban a szívinfarktus közeli állapothoz közel segítő – volt a Paranormal Activity vagy a The Fourth Kind. Nemzetközi alkotásokat nem szoktam nézni leginkább pont azért, mert az amerikai tömegfilmekre van kihegyezve az ízlésem. Ezért is csalódtam pozitívan a spanyol [REC]-ben, melynek majdnem minden pillanatát izgalommal néztem, s melynek végén már a párnámat szorongattam, annyira borzongtam. Persze az amerikaik is felfigyeltek az alkotásra, így készülhetet el a Quarantine, ami teljes mása a [REC]-nek, s pont emiatt nem is jött be nekem.
Részletek

Időhiány

Néha azért szeretnem jó vaskosan képen törölni magam. Bevallom abban profi vagyok, hogy hogyan is tudjam a szabadidőmet értelmetlen dolgokra elpazarolni. Persze elsősorban nem arra gondolok, hogy leülök a gép elé majd megnézek pár sorozat epizódot, vagy valamivel játszok, esetleg megnézek egy-egy filmet, netán zenét hallgatok, bejegyzés írással, fórumozással foglalatoskodom. Ezeket mindennapi tevékenység, kikapcsolódásnak, egyrészt szórakozásnak tekintem, ami alanyi jogon jár azok után a rengeteg hülyeség, s pofátlanság után, amit nap, mint nap tapasztalok. A szabadidő elpocsékolásaként gondolok arra, hogy kis semmiségekkel képes vagyok órákig is szöszmötölni, aztán pedig arra eszmélek, hogy már bőven este van, s bizony nem mindenre marad időm. Vagyis lenne, ha éppenséggel lecsipkednék 1-2 órát a szükséges alvásidőmből, hogy a fontosabb dolgokra jusson egy kis idő. Ez legtöbbször természetesen valamilyen szórakozási tevékenységet takar, hisz hazaérkezve egy gyors késői “ebéd” elfogyasztása után azonnal a következő napi tanulnivalóval/házi feladattal bajlódom.

Már így is időhiánnyal küzdök, hisz egyszerűen nincs időm mindenre. Amire muszáj időt szánni, arra muszáj. Amire nem, az pedig torlódik.  És elég nehézkes is beosztani az időt, hiszen mindenre nem juthat. Első körben ugye döntse el az ember, hogy mit is akar igazán csinálni. Így eshetett meg, hogy az egyébként lassan három hete (!) íródó Tomb Raider 2. kritikának a végére ma értem végére. Hát ez van. Első körben növeltem a nézett szériák számát. Eddig is 15-18 körül mozgott azok sorozatok száma, melyeket nyomon követek (habár ezekből hétről hétre csak 5-6-ot nézek), s ezt a napokban sikerült ismét növelnem. Ami azért némileg vicces, hisz eléggé repkednek még a mínuszok, így a kinti világ egyáltalán nem csalogat, így úgymond “döglök” a gép/TV előtt. De!
Pénteken elég tavaszias, 15°c-os meleg köszöntött be. Az időhiányhoz természetesen némi kimerültség érzet is társult. Valami oknál fogva betegségre hivatkozva itthon maradtam. Nem bántam meg. Először is a Légió-t sikerült megnéznem még délelőtt, majd délután rátettem a pórázt a két kutyámra, majd a közeli füves dombra mentünk. Nem kell mondanom, hogy eme sétáltatás (aminek egyébként semmi létjogosultsága nem lenne, hisz kertes házban lakunk) kicsivel több, mint egy órát ölelt fel. Ezek után – semmilyen betervezett program hiányában – felpattantam a “vasparipámra”, majd fülhallgató be a fülembe, s irány fordulni ebben a gyönyörű időben. Ez a kis fordulás egészen pontosan három órámba telt, s elég későn estem már haza. Bár be kell vallanom, hogy bizony ez a három órás bicajozás rendkívül pihentető, s nyugtató volt számomra, s többet ért, mint egy kiadós alvás (melyből az utóbbi időben megint kevésben van részem). Ennek fényében viszont nem bántam, hogy az itthoni teendőimben nem haladtam, s szórakozásul nem a gép előtt döglést választattom. A kérdés persze adott: már így is rengeteg megtekintetlen sorozat epizód hever pamlagon filmekkel egyetemben, mi lesz akkor, amikor majd beköszönt a tavasz, én pedig itthonról röppenek? Minden bizonnyal esti darák lesznek kilátásba helyezve.

Ezt megelőző hetem viszonylag nyugalomban telt. Főleg azután, hogy minden kötelező iskolai program lezajlott, s egy ideig nem is kell ilyeneken megjelennem (amitől egyébként rejtélyes módon, de kiver a víz).
Az egy napos tavasz után visszatért a komor tél, így kénytelen voltam ismét a szoba magányát választani. Ennek ellenére sikerült a Lost újranézését befejezni, s újult erővel vetettem bele magam a hatodik évadba, ami eddig nekem maradéktalanul bejött, s igazán örülök annak, hogy négy epizódig régi kedvenc szériám újra a régi fényében ragyog a szememben. Persze van itt nekem egy Heroes is, amely nálam erősen átcsapott unalomba, így a kiírt tíz epizód után csak hármat sikerült eddig legyűrnöm – az egyébként 19 epizódos évadból -. Ha ez még nem lenne elég még a héten beújítottam két nézni való szériát: az egyik a Better Off Ted, mely az egyszer nézős, de DVD-t meg nem érő kategóriát erősíti, a másik pedig a Blue Mountain State, mely számomra leginkább az Amerikai Pite hangulatot idézi. Emellett kiválogattam (sokadjára), hogy mely filmeket akarom ismét megnézni. Tipp: talán április végére végzek azzal a 10-15 címmel.
Természetesen nem maradhatott ki némi játék sem. Lélekszakadva a Tomb Raider III-al küzdök, ami ugye a szériában az Old Gen vonalat erősíti. Nem véletlen eme elnevezés, hisz rendkívül hosszú, időigényes, pláne akkor, amikor órákat tölt el azzal az ember, hogy miképp is tudna megvalósítani a tovább jutást. Hát egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a játék 75-80%-án vagyok túl, azaz a héten végre magamévá tehetem ezt a gyöngyszemet, amit annak idején pályaugrásokkal tettem meg. Igazából rajongóként presztizs kérdést csináltam ebből (ami egyébként vicc, hisz a harmadik rész után ott a negyedik, amely hosszabb, nehezebb, s szintén a kipörgetetlen státusszal rendelkezik részemről). Persze örömmel kínlódok, s csak nagy ritkán fordulok webes segítséghez, szóval egyelőre nagyban élvezem a régi kalandokat. Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal hétvégére végzek is vele!