És vége a hétnek

… és holnap kezdődik újra elölről. Nagy öröm, főleg, hogy délutáni tanítás lesz abban az intézményben, amelybe én járok. De hát ez van.

Hétvégén igyekeztem kipihenni magam, több-kevesebb sikerrel. Elmaradásaimat pótoltam sorozatok terén, azt is több-kevesebb sikerrel. Közben kimostam az összes cuccomat, most pedig kicsit kezdek álmos lenni. Tegnap elég nehezen aludtam el, hisz valami rendezvény volt, s fél háromig zenéltek. Örültem neki, de nagyon.

Viszonylag újult erővel indulok a hétnek, bár csodát nem várok.

Supernatural: 4.évad

Na megvolt a harmadik évadfinálé azok a sorozatok közül, melyeket egy teljes évadon át, megszakítás és lemaradás nélkül néztem.

A visszajelzések nagyon pozitívak, de úgy tűnik nálam nem volt akkora ereje a cliffhanger-nek, hogy ne bírjak még aludni se, mert ugye tavaly ez megvolt, de rendesen.

Persze az is lehet, hogy a Terminator : The Sarah Connor Chronicles akkorát ütött idén, hogy egy sorozat évadzárója sem ér fel nálam hozzá? Szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy a sorozat negyedik évada zseniális volt, de egyben kiszámítható. Ami számomra nagyon előnyös, a már fent írtak miatt is (nincs falkaparás), de ettől függetlenül továbbra is nézős lesz számomra.

Részletek

Lost: 5.évad

Bizony, emlékszem még, mikor 2005-ben nagy beharangozóval befutott az RTL Klub háza tájára a Lost, amivel kezdődött az igazi rajongásom. Minőségileg kifogástalan évaddal találtam magam szemben, ami megvett engem kilóra.

A második évad első felét DVD-n kaptam meg magyar felirattal, majd hét hónapot vártam a folytatásra, amikor eljutottam a helyi internet kávézóba, s logikátlanul a harmadik évad letöltésébe kezdtem.

Persze később utolértem magam, normális ciklusban megnéztem a maradék részeket. Az első három évad nálam hibátlan volt, talán a harmadikban volt 1-2 fillér epizód. A negyedik évad számomra már egészen más volt. De az ötödik mindenképp mélypont volt nálam, már csak azért is fogom folytatni, mert ugye ismeretes: már csak egy évad van hátra…

Részletek

Yeeahh hétvége!

Örömmel nyugtázom, hogy két nap pihenés következik. Jól megérdemelt pihenés.

Tegnap olyan jó hatást gyakorolt rám a tanár (értsd: nem tett különbséget, hogy én betegség miatt hiányoztam, a másik pedig csak lógott, s ezért hiányzott), ezért reggel kicsit lustálkodtam. Első órára nem mentem be, helyette inkább befejeztem a Lost évadzáró epizódját (egy post-tal lejjebb olvasható is a kritikám), még az is többet ért.

Nagy valami lényegében nem volt. Egy kis dühöngés volt részemről, ugyanis előrébb jött egy órám, így eltalálta az órát átadó tanár, hogy ne legyen szünet. Erre az őt követő is egyből kezdett, ahogy belépett az ajtón, nem is hagyott szünetet két órája között. Szóval mondhatni a 2×90 perces óra között örülhetek, ha volt 2 perc szusszanásnyi idő. Szóval így kell ezt csinálni. A poén az egészben, hogy ez a tanár soha nem tart nyolcadik órát, csak megvárja, hogy becsengessenek nyolcadikra és alig pár perc és mehetünk. Azért a 15 percért tényleg előrébb kellett hozni.

Hazaérve kicsit fáradt voltam. Miután megvolt a kiadás ebéd, nagyjából pihentem egyet. Aztán két hét után végre kimentem egyet fordulni, csak úgy, mert már szükségem volt a friss levegőre, hogy közben hallok, nem vagyok lázas, náthás.

Hétvégén erős pihenés lesz, s az elmaradt sorozatokat fogom minden bizonnyal pótolni. És persze a legjobb: hétfőn délutáni tanítás.

Még élek!

Tegnap megérkezett a gyógyszer utánpótlás, ez a “csodálatos” Bio-Melatonin, amit tulajdonképpen az alvászavaraimra írt fel a neurológus. Hivatalos is bejelenthetem, hogy sz@rt se ér, ezen felül pedig még a mellékhatásai is szépen jönnek elő.

Tegnap alapból fáradt voltam, mivel előző este 3-4 óránál többet nem igen aludtam. Így, hát gondoltam miért ne alapon bekapok egy szemet. Nem nagyon kellett volna, ugyanis nem sokkal fél 21.30 után elaludtam. De 22.14-kor felkeltem, majd egy órára rá, 23.14-kor pedig arra, hogy a hörcsögök iszonyatosan rágják ketrecüket. Így szóltam anyámnak, aki gyorsan összeállított egy “vacsorát” nekik, habár volt előttük kaja, de úgy tűnik ez befogta a pofájukat. Végül ettől függetlenül hajnali 2, 3 és 4 óra tájékában is felébredtem. Nem kell részleteznem, hogy fej- és szemfájással ébredtem, szóval…

A mai napom eléggé meghatározta ez a rosszullét. Először is 7-es busszal mentem suliba, ami eléggé meleg volt, annak ellenére, hogy kint elég hideg volt. Szóval okos döntés volt a pulcsi. Leszállás kész megváltás volt, mert végre nem kellett izzadnom abban – az egyébként is büdös – buszban. Ráadásul úgy néz ki az érettségi nem érintette a 7 órási járatot, ami ma is tömve volt, miért ne alapon, ugyebár. Szóval azt hiszem maradok a 6.45-ösnél. Az, hogy mi lesz jövőre… hát majd az a jövő problémája.

Mai napon igazából semmi különösebb dolog nem történt. Holnap sikeresen szembenézek kerek nyolc óráva. Tartja bennem az a lelket, hogy csak nyolc órát kell kibírnom, utána már enyém az egész délután, az egész hétvége. Bónuszként szakmunkás vizsgák miatt hétfőn délutáni tanítás. Órák össze-vissza cserélve, gondolom örülhetek, ha lesz három.

Vissza a megszokott hétköznapokba

…vagy mégsem?

Tegnap látványosan huhogtam két óráig, amikor is sikerült elaludnom, hogy aztán alig tíz perccel hat előtt felkeljek. Nem kell mondanom, hogy abban a pillanatban, ahogy megszólalt a telefonom, és anyám jött lecsekkolni, hogy valóban felkeltem-e, at kívántam, hogy most jöjjön el a világvége.

Alig tíz perc szenvedés után sikerült magamhoz térni, s emberi külsőt rittyenteni magamnak. Egy gyors mail ellenőrzés után, bringára pattantam és irány a buszmegálló. Reggel elég napfényes volt, így hát bátorkodtam csak egy inget felvenni, mert úgy döntöttem nem akarok izzadni sem a buszon, sem egész nap. Végig fagyoskodtam az utat, ráadásul a 6.45-ös buszra is felfértem, ami valljuk be, elég meglepő volt számomra. Ugyanis a 6.45-ös buszra ritkán tudtam felférni, ha felfértem akkor is nyomorogtam. Így döntöttem a 7-es busz mellett, ami frankón 5-7 perces késéseket eredményezett. De mivel két hete alig voltam suliba – ugye először a frankó megfázás, majd a füldugulás kergetett szinte az őrületbe -, így gondoltam kicsit korábban megyek be.

Örömmel fedeztem fel, hogy múlt héten lezajlott érettséginek köszönhetően szellősebbek lettek a buszok, így viszonylag az elkövetkezendő hónapokban azzal a busszal mehetek suliba és haza, amelyikkel akarok, nem lesz tömegnyomor. Plusz pont a mai napnak.

A buszon kétszer is majd felbuktam, ami leginkább a 3 órás alvásomnak köszönhető. Első órán rögtön pofámba jön a dolog: felelés. Mondom remek. Szerencsére tavaly már vettük ezt az anyagot, így elsőre történő elolvasás után és némi belekérdezéssel, de elég jól sikerült. Ennek nagyon örülten. A következő órák – mely egy tanárral volt -, felelések hada következett. Én nyitottam a sort, főleg, hogy élelmiszer tantárgyról van szó, amit elég könnyen fel lehet mondani egy elolvasás után. Persze az más tészta, hogy majd jövőre jön a “szopás”, a felismerés, hogy bizony jó pár anyagot újra kell tanulni. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy az a jövő dolga.

Ugye a tavalyi, januári szalagavatóval kezdődtek nálam a problémák. Stressztől szépen bejött egy jó kis alvászavar, ráadásul az érettségi még rátett egy lapáttal, nyáron pedig szétfolytam, mint egy elolvadt fagyi. A fordított ébrenlét (éjjel éjjel huhogás, reggeli elalvás, késő délutáni kelés) sem jött be. Nagyjából azt hittem rendbe jöttem év elején, de tévedtem. Szerencsétlen orvosom is csak négy hónapos altatózásomba segített – amit kb. három évnyi egyéb gyógyszerezés előzőtt meg, mert nála szakrendelés luxus, ő mindent tud -, így az orvosváltás maga volt a megváltás. Megjártam a neurológiát, ahol szép köretet kaptam, meg egy elvileg gyógyszernek nem minősülő természetes bogyókat. Ma megjött az “utánpótlás”, kicsit használt, így csak szedem tovább. Viszont ahogy volt mellékhatás az altatónál (hallucináció és társai), így ennél is lett. Legalábbis ma megbizonyosodott, hogy szerepel a betegtájékoztatóban, hogy mellékhatás: rémálmok.

Na mondom kösz. Szoktam hülyeségeket álmodni, tény, de azért egy kerti pottyantóba elbújó, mélyen maga elé merengő, remegő anya látványa (Ufó behatásra (!)) elég ijesztő, szóval most már valószínű, hogy ez volt a ludas a hétfő hajnali ébredésemnek.

Mindenesetre ahogy szükséges, bő vízzel lement a pirula a torkomon, aztán reménykedek, hogy holnap nem lesz semmi probléma. És lehetőleg sem szellemek, sem ufók, sem gyilkosok nem fognak üldözni, sem levágott, amputált kezek sem lesznek az éjszaka…

…szóval innen is üdvözlöm volt orvosom, hogy köszönöm az “ajándékot”. Viszont kívánom…

Day Off

Tegnap miután leírtam mondókámat, bevillant: van-e értelme bemenni másnap úgy, hogy előző este nem aludtam alig 4 órát, s erre még rápakolhatok, ha szerencsés vagyok még 4 órát?

Így hát eme kérdésen rágódtam kb. tíz percig, amikor is úgy döntöttem, hogy köszönöm, inkább kialszom magam. Valószínűleg álmatlanságom leginkább abból következhetett, hogy kicsit izgultam a másnap miatt, s visszatért hallásomat is teszteltem, szóval megvolt a háttér, hogy pörögjek, mint béka a turmix gépben.

És nem is tévedtem sokat, hisz ma a két legstabilabb ember szabadnapot vet ki, így feleslegesen is mentem volna, hisz nem tudtam volna lekérni semmilyen házi feladatot, amit annyira most nem is bánok. Holnapi nap biztos, mint egy tonna mogyoró, szóval a mai helyzetjelentés után erőteljes filmnézés következik. És végre DVD-n, DVD lejátszóban, TV-re kivetítve… Hmm…

Azt hiszem ez a hetem könnyen elfog telni. Legalábbis remélem. Következő sem lesz vészes, ebben pedig nagyon bízom. Holnap azért bemegyek a korábbi busszal – már, ha fel fogok rá férni -.

Chuck: 1.évad

Egy jó bő tíz évvel ezelőtt, ha valaki azt mondat, hogy szereti a sorozatok, egyértelműen Esmeralda és társai jutottak eszébe. Mai napig emlékszem a családi programra, amikor is délután 16.30 körül elindultak a mexikó, venezuelai és egyéb telenovellák, szappanoperák, majd 4-6 hónapig voltak képernyőn a fix 100-150 epizódjukkal.

Történetileg talán a telenovellák stabilabbak, hisz nem fenyegeti őket az a veszély, hogy alacsony nézettség miatt nem rendelnek be újabb részeket, s ezáltal a történet úgymond félbe marad. Persze az tény, hogy tömör nyálon kívül sokat nem kaphatunk, nem úgy, mint az amerikai társaktól.

Internet elterjedésével, egyre nagyobb sávszélességnek köszönhetően már nem csak teljes mozifilmek, hanem sorozatok is felkerülnek, jobbára ezek amerikaiak, s mindig pár órára a kinti premierhez visszonyítva (ami többnyire viszonyítva nálunk hajnalban van) már szabadon letölthető.

Sorozatrajongásom először az Alias-szal kezdődött, melynek aktuális évadjai között frankón megvoltak a harmadik évadig 1,5-2 év simán, utoljára belőle a harmadik évadot láttam a televízióban, habár akkor már rég lepihent kint a sorozat. Ezt követte a Lost, melynek akkora rajongója lettem, hogy már magyar premier előtt megszereztem a külföldi, aktuális epizódokat.Az internet bekötettésével pedig nem volt megállás. Egyre több sorozat új epizódjai jutottak el hozzám.

A legtöbb tévés évad szeptember tájékán kezdődik, s közbeiktatott szünetekkel ki is tart többnyire május elejéig, végéig, majd a jól megérdemelt 3-4 hónap pihenő következik (minden bizonnyal sokkal barátibb az idehaza tartott 6-8 hónapnál).

A letöltő társadalomnak májusban véget ér az aktuális szezon, szóval marad 3-4 hónapja arra, hogy az aktuális kedvenceket megnézze, lemaradásait pótolja, vagy épp újba belekezdjen.

Én magam nehezen kezdek bele új szériába, hisz a mostaniakat is elég nehéz már követni. De mivel a nagy kedvencek pihenőre mennek, így kell az erőteljes utánpótlás. Így esett, hogy a Terminator : The Sarah Connor Chronicles után nem igen találtam a helyemet, ráadásul az aktuális sorozatok is köszönnek le szép lassan, bepótolni valóm alig van. Így kellett egy új kedvenc.

Nyilván kedvencnek egy sorozatot jóval 2-3 epizód megtekintése után szoktam mondani, aztán lehet reménykedni, hogy a minőség nem esik le, illetve nem fogják kaszálni (törölni = értsd nem rendelnek be újabb évadot). Egy tévés évadban több haldokló is van, könnyebb elbúcsúzni egy újonctól, mint egy legalább két évadot megélt sorozattól. Így a kasza szélén lebegő, egyébként agyonfényezett Chuck-ba kezdtem bele próbaként. És hát meglett az új kedvenc.

Akció minden válfaját elutasítom. Egyetlen akció volt, ami meg tudott venni, ez pedig az Alias volt, a maga 5 évadával együtt. Azóta semmi. A Chuck szintén rendelkezik akció vonallal, csak úgy, mint az Alias. Míg az utóbbinál az akció mellé egy misztikus szála(aka)t is becsempésztek, addig az előbbinél jobbára vígjátok vonalat indítottak el. Ami nem rossz, hisz kellemes kikapcsolódás lehet mindenki számára.

Még csak most kapcsolódtam be – az egyébként már a második évadát letudó – sorozatba, de az első pár rész megvett kilóra. Egy hét alatt kivégeztem a teljes első évadot, mely 13 epizódból állt. Története sem komplikált, nehezen érthető: a kocka Chuck egy nap kap egy e-mailt rég nem látott ismerősétől. Balszerencséjére megnyitja a levelet, majd egy éjszaka leforgása alatt “letölt” egy teljes nemzet biztonsági adatbázist. Mivel a küldő és a fogadó szerkezet egyaránt megsemmisül, egyetlen élő adatbázis áll rendelkezésre, ami nem más, mint Chuck agya, mely különböző vizuális hatásokra reagálva “köpi” elő a létfontosságú adatot…

Részletek

99,5%

Körül belül, így tudnám jelenleg jellemezni a hallásom. Nem 100%-os, de ez is több, mint a semmi. Bal fülem még kicsit furcsa, de remélem elmúlik, mert különben mehetek vissza.

Holnaptól pedig megint jönnek (hála Istennek) az unalmas hétköznapok. Ma némi tanulásnak mondott tevékenység után pihenek egyet, ebből filmnézés lesz erősen.

Mivel ma kipattantam az ágyból még reggel 5 előtt, gondolom ma elég korám beszippant majd az ágy. De nem baj, jó lesz végre két hét után egy igazi pihenés.

Ebből huhogás lesz

Ejj, ejj, azt hiszem ebből megint huhogás lesz…

Épp délelőtt írtam le, hogy azért annyira nem baj, hogy reggel 5 előtt már fent voltam, legalább ma gyorsan beszippant az ágy. Na úgy tűnik még se, ugyanis már lassan éjfél lesz, de a szememből gyorsan kipattant az álom.

Olyan 19.15 és 21.00 magasságában azt hittem elalszok, de ugye a visszatért hallást még tesztelni kell zenehallgatással is, ugyebár. Valahogy ettől teljesen felpörögtem, mint béka a turmixban, szóval ebből alvás nem lesz egyhamar, holnap pedig jön a megszokott “mosott szar” effektus.

Kicsit javult a bal fülem, ennek örülök, annak már kevésbe, hogy holnap lehetséges nyolc órám lesz, annak fényében pedig még inkább, hogy egyik héten megfázás, másik héten ez a fülbedugulás vágott haza, de úgy, hogy két nap kivételével két hetes hiányzás megvolt. Így fogalmam sincs, hogy melyik hét jönne igazság szerint.

Lehet elő kéne venni a kicsit bunkó gyereket belülről, és “menőzni” a héten, mert az elmúlt két hétben szinte alig tudtam normálisan pihenni. Mint már említettem, két héttel ezelőtt a nátha nem hagyott normálisan aludni, múlt héten pedig az enyhe süketség készített ki, szinte tisztára.

Én megértem, hogy közeleg az év vége, meg mindenkinek be kell számolni, meg blablabla. De úgy gondolom nem vagyok hülye, be tudom pótolni, ha kell egy délután alatt megtanulok nyolc tételt (szakmai, ami ugyebár csak jövőre kell), de úgy érzem, most örülhetek, ha egyáltalán betalálok. Tudom egyéni szocproblem, de azért engem idegesít. Meg amúgy is, oké, hogy becsúszott pár nap (egy hétnél biztosan nem több), amikor valósan nem akartam bemmenni, vagy épp a többiek fújtak riadót – akkor meg minek menjek be -, de nem tudom megérteni ezt a felfújt cirkuszt. Az ember már kimerült se lehet? Talán ez áll a mostani huhogásom mögött?

Lényegtelen. Máris repül kifelé a gépemből a DVD, melyen a Chuck második évadának maradék részei vannak, aztán egye fene, belenézek ebbe a második évadba. Egy óra ide, vagy oda, már igazán nem fog számítani.

Az őrület szélén

Lassan már az őrületbe kerget ez a süketség. Komolyan mondom ilyen se volt még. Az elmúlt két napban sok pozitívumot nem tudnék kiemelni. Talán a mai napból egyet, amikor is végre örömmel fedeztem fel, hogy a paraffinos kúra kezd hatni, s kezd visszatérni a hallásom a bal fülemre.

Nagyjából sok mindent nem csináltam itthon, azon kívül, hogy szenvedtem egész nap. Alvási ciklusom ahogy kell felborult, minek az alapon. Nem is vártam volna többet. Szóval eléggé rosszul érzem magam, ez a “vízalatti” hallás is idegel rendesen, de próbáluk minél hamarabb túl lenni rajta.

Addig nem mást csinálok, mint a maradék hallásommal igyekszek élvezni pár filmet és a kedvenc sorozataimat…

Visszaszámlálás

Nálam már elindult a visszaszámlás holnap 11-ig, amikor is tiszteletemet teszem a füll-orr-gégészet szakrendelésen, ahol remélhetőleg kiderül, hogy a négy napos csepegtető kúra hatásosnak bizonyult, s még aznap “szét döngethetem” a dobhártyámat a kedvenc mp3 számaimmal.

Remélhetőleg. Mert süketen, félsüketen nem sok kedvem van menni iskolába. De majd látjuk, bízom a legjobbakban.

Unalom, szenvedés, miegymás…

Szenvedek. Viszonylag csak az unalomtól, de attól nagyon.

Alig két hete eléggé ledöntött a lábomról a nátha. A tudat jobban megviselt, hogy a négy napos hosszú hétvégémnek annyi, s örülhetek, ha következő hét elejére már össze is tudom szedni magam.

Természetesen sikerült, de mivel kicsit még köhögtem, ezért inkább a hétfőt itthon töltöttem, s csak egy nappal később mentem be. Elkezdődött az érettségi. Én már túl vagyok rajta, szerencsére. Ugyan az élet nem áll meg, technikumon se. Délutáni tanítás, amiért azért annyira nem voltam oda. Mindenesetre bementem kedden a nagy semmiért. hamar véget is ért, örültem.

Örömöm nem tartott sokáig. Mert miért ne? Már három héttel ezelőtt észrevettem, hogy lefekvés után a bal fülem bedugul, majd hozzá csatlakozott a jobb is. Az erős megfázásnak akartam betudni az egészet, egészen keddig sikerült is. Amikor fürdés közben épp szokásos fülmosás után bedugult a fülem. Örültem, akkor már sejtettem mi a baj. Másnap irány az orvos, majd onnan a kórház, szakrendelés.

Mint kiderült, a rendszeres, fürdés közbeni fültisztításnak, valamint a napi fülhallgató használatnak ismét meg lett az eredménye: az imént leírt behatásoknak köszönhetően a fülzsír nem tudott távozni a fülemből, így az felgyülemlett és dugulást okozott. Mivel sokat vártam, így a szakrendelésen végrehajtott melegvizes fecskendezés sikertelen volt, annyira, hogy még a jobb fülem is bedugult. Azóta paraffin olajat kell csepegtetni a fülembe, ami annyira nem kellemetlen.

Persze a hallásom ismét 100%-os lesz. Mivel a zenehallgatásról nem tudok lemondani, tisztálkodási mániámról végképp, így remélem 1-2 éven belül nem tér vissza majd ez a kellemetlen “betegség”. Ennek megfelelően nem mentem be az iskolába, mert süketen mit érek?

Mindenképp egy élmény ez az állapot. Teljes úgy érzem magam, mint ha víz alatt lennék. Persze azt nem kell kiemelnem, hogy a mindennapjaimat sikeresen megkeseríti immár 2 napja, ugyanis normális zenehallgatás, filmnézés kilőve. Mivel nem kívánom a körülöttem lévőket sokkolni, így fejhallgatót használok. Maximum is elég keveset hallok, szóval ez a hét is szépen el lett cseszve. Szóval most elég szerencsétlenül érzem magam.

78 / 78 oldal« Első...102030...7475767778