Terápia: 1.évad

Amikor 2008-ban elindítottam a blogomat, akkor még diák voltam, s rengeteg sorozatot, filmet faltam. Emellett persze játszottam és próbáltam szórakozni is. Azóta természetesen nagyon megváltoztam. Az általam követett sorozatok száma már csak egy számjegyű, hiszen a kevés szabadidőmet jól kell beosztanom, így ha valami “elromlik”, akkor azt azonnal abba is hagyom. Mindezek mellett persze nehezen vállalok be új szériát, s betegesen kerülöm a magyar alkotásokat. Ez némileg megtörni látszik, hiszen az HBO remek marketinget csinált a Terápiának, mely az első részével rávett arra, hogy megnézzem a későbbi epizódokat is. 

Részletek

Kalandorok (2008)

Mi bajom van a magyar filmgyártással?? Tulajdonképpen fognám és sóval behinteném sorozatokkal, filmekkel együtt. A legnagyobb probléma, hogy ezek az alkotások engem nem nagyon tudnak szórakoztatni. Véleményem szerint ebben benne lehetnek a lehetőségek, büdzsé, s nem utolsó sorban a borzasztó színészi teljesítmények. Ezalatt azt értem, hogy egyszerűen borzasztó, ahogyan a színészek játszanak. Az egész olyan színpadias, nem komolyan vehető, mű. Én nem is nagyon foglalkoztam magyar filmekkel, s ha lehet kerülöm is őket. De aztán jött egy A mi kis falunk sorozat, és óhatatlan, de elkezdtem belenézegetni más alkotásokba. Így jutottam el eme filmhez, ami némi felüdülést okozott nekem. 

Részletek

Az év első havazása

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét “fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén. 

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre. 

Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra. 

Fémesen is remek!

Ha egy film megtetszik, akkor hajlandó vagyok arra, hogy azt megvásároljam eredeti adathordozón, amennyiben az elérhető, valamint megfelelő árcímkével rendelkezik. Ehhez viszont tényleg nagyon jónak kell lennie, másfelől pedig valóban elérhetőnek is kell lennie az adott formátumon.
Ilyen volt az Az, ami nagyon tetszett, ámbár nem moziban terveztem megnézni, de mégis az lett a vége. Először a fémtokot rendeltem be, majd utána váltottam az ár és a szállítási költség miatt a műanyag dobozosra. Azonban már az online megjelenés előtt kapható volt, és a megjelenés napján is csúszott, így végül a helyi MediaMarkt-ba mentem, ahol volt belőle kemény egy darab. Ráadásul a fémdobozosból, így végül ő rá esett a döntésem. 

A megtekintést hétvégére tervezem a munka miatt elsősorban. 

ER: 15.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

15 év hatalmas idő. Főleg egy sorozatnak. Hiszen – főleg manapság – kevés sorozat van, amely hosszú időt tud képernyőn tölteni. Első körben a koncepció az, s annak felhasználása az, amely eldönti, hogy az adott széria mennyire lesz sikeres, illetve mennyi elkészült epizóddal fog majd rendelkezni. Rengeteg tényező van, amely meghatározza egy sorozat életidejét, s ezekhez mérve csak minimális a nézettség. 

Részletek

Crysis 4K

Mostanában annyira nem szokásom játszani. Leginkább a szabadidő függvénye, továbbá az, hogy sajnálatos módon sokszor ha monitor elé kerülök, akkor inkább sorozatnézés az, ami leköt. Azonban, ha elkap a gépszíj, akkor akár egész hetes program is lehet a kontroller felett való izzadás.
Minap találtam rá a Crysis első részének újbóli felturbózott grafikai videójára, amely most 4K-s felbontásban látta meg a napvilágot. Az egész azért is érdekes, mert 2007-ben látott napvilágot a játék, és mai szemmel is elég impozáns darabnak számít grafikailag. 

ER: 14.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

…és akkor sorozattörténelmi rekord következik nálam, miszerint egy átlag 42 perces epizód játékidővel rendelkező sorozat soron következő évadát magamévá tettem egy nap alatt. Mondjuk ez így egy kicsit sarkítás, hiszen már tegnap este megnéztem vagy öt epizódot, s a lassan tíz évvel ezelőtti amerikai írósztrájk miatt nem volt teljes, azaz 22 epizódos eme évad. Ellenben annyira szerettem volna túl lenni rajta, s elérkezni az utolsó évadhoz, melyet egyébként nem láttam annak idején, hogy muszáj volt megtennem ezt a lépést. Főleg akkor, ha a mai nap egyébként sem volt jó idő. 

Részletek

ER: 13.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Ahogyan közeledek az utolsó évadokhoz, úgy próbálok egyszerre egyre több epizódot letudni. Habár ennek egyik oka az, hogy a sorozat már a 13. évadára nem csak önismétlővé, hanem egy bizonyos szinten unalmassá vált. Aki annak idején premierként követte nyomon, az minden bizonnyal ezt nem nagyon vehette észre, hiszen a sorozat 15 évig volt képernyőn. Ugyan felemás véleményem van a szóban forgó évadról, de mégis ebben történt eddig a legtöbb változás. 

Részletek

Terápia: 1×01 (Pilot)

Több írásban is hangot adtam annak, hogy bizony én nem nagyon szoktam magyar készítésű sorozatokat, filmeket nézni. Ennek egyetlen egy oka van, mégpedig az, hogy a külföldi alkotásokhoz mérve eléggé mesterkéltek, s sokszor még a színészek sem remekelnek az adott műben. Habár hozzáteszem, hogy jó pár olyan alkotást láttam, aminél azt mondom, hogy talán némileg nagyobb büdzsé talán segített volna az adott címen. S persze még az sem csábító számomra, hogy Magyarországon vannak ismert színészek, színésznők, s szinte csak ők szerepelnek nagyobb, akár mozikba is eljutó filmekben. 

…és akkor ott vannak a sorozatok, amelyekből szinte egyik sem lopta be magát a szívembe. Természetesen jelenleg a magyar sorozatgyártás egyik rákfenéje talán a mindenki által ismert Barátok közt, melynek ugyan nem vagyok nézője, de példát mutathat, hogy ki hogyan álljon egy magyar sorozathoz. Első úttörő nálam egyértelműen a tavaly bemutatott A mi kis falunk volt, ami véleményem szerint a hazai sorozatok minőségi szintugrásának tartottam, hiszen tényleg jól szórakoztam rajta. Ennek ellenére azonban a rongyosra reklámozott további szériákat nem próbáltam be rejtélyes oknál fogva.
Idehaza – annak ellenére, hogy ezeket én intézem – a kábelszolgáltatónknak sikerült megtalálniuk az előfizetőt, majd rábeszélnie, hogy alig egy ezer forintos különbség van a hagyományos csomagunk és az HBO filmcsomag között. Így végül a teljes mozicsomagunk is lett. Igaz, alig nézi valaki. A sorozatot a harmadik évados reklámjának zenéjével (igen, igen… a Zorán féle Kinek mondjam el vétkeimet? feldolgozásról beszélek) kíváncsivá tett, majd pedig a mai napon a bevezető epizódot magamévá tettem. 

Részletek

Felemás évzárás

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategória bejegyzéseit, annak nem lehet szokatlan, hogy az év utolsó napján kilövök a virtuális világba egy összegző bejegyzést az adott évről. Időm engedi, hiszen korábban is leírtam, hogy lassan kilenc éve úgy döntöttem, hogy nem erőltettem az ünnepeket, melyek gyermekként sem jelentettek túl sokat nekem. Felnővén pedig beláttam, hogy akkor tudok jól szórakozni, ha azt csinálom, amit akarok, és nem azt, amit KELL. A szilveszter volt az utolsó ünnep, amibe belekapaszkodtam, de az utolsó próbálkozásom ezen a napon való szórakozásra is rosszul sült el. Végül be kell látnom, hogy egy olyan embernek, aki nem tűri meg maga körül a részeg embereket, s ő maga nem is fogyaszt alkoholt élvezhető, és kulturált szilveszteri program nem jöhet össze. Igazából nekem ez a nap ugyan olyan, mint az összes többi. Egyedül csak az emberek petárdákhoz, tűzijátékokhoz és italhoz való hozzáállása zavar, ami nem teszi lehetővé azt sem, hogy egy könnyed esti sétát tegyek a környéken biztonságban. 

Az év eleje eléggé harmatosan telt. Igazából próbáltam pofozgatni a bankszámla egyenlegem, mert szerettem volna a korábban villámkárt szenvedett Playstation 4-et pótolni, de sajnos idén is igaznak bizonyult az a mondás, mely szerint ami elromolhat, az el is fog romolni. Szerencsére idén azért visszafogottabban történtek ezek a dolgok, így komoly anyagi kár nem ért abból a szempontból, ha valami tönkrement, vagy pótolni kellett.
A tél inkább hideg volt, mint sem hófedte, de idén azért először hosszú évek után érdekes volt megtapasztalni a – 20°c hőmérsékletet. Érdekes volt látni a befagyott élővíz csatorna felületén mennyire bátran csúszkáltak az emberek és azok gyermekei. A korábban megvásárolt Huawei P8 Lite telefonommal meg voltam elégedve, de azért elment az idő felette, illetve némileg már a töltő csatlakozó része is lötyögött a telefonban, így végül hosszas gondolkodás után áprilisban nem játékkonzol vásárlás lett, hanem Huawei P9 Lite 2017 megvásárlásra. Az előzőt eladva tulajdonképpen az eredeti ár feléért szereztem meg. Először még bántam, hogy megvettem, de a remek fotói, és a jó akkumulátora meggyőzött, hogy nem volt rossz vétel. A nyár viszonylag eseménytelenül telt, hiszen voltam oly ügyes, hogy mivel nem volt előre tervezett programom, így aztán belementem abba, hogy tavasszal és nyár elején szabadságot kapjak, majd egész nyáron dolgozzak. Ebből fakadóan pedig sokat tanultam. Főleg úgy, amikor utólag rájöttem, hogy mennyiszer jó lett volna az az egy hét szabadság. 

Fentiekkel ellentétben azért szerencsésnek mondhatom magam, mert a szeptemberi szabadságom jól telt, habár voltak benne esős napok. Azonban feljutottam ismét Budapestre, ahol több napot tölthettem el, s elég sok helyre eljuthattam, amire egy nap alatt nem lett volna lehetőségem. Nyilván nagyban hozzájárult, hogy remek társaság is adott volt, így aztán nagyon jól szórakoztam. Főleg úgy, hogy eljutottam végre a Tropicariumba, ami nem volt akkora durranás, mint ahogyan bereklámozták, de mégis jól éreztem magam.
Ahogyan lenni szokott mikor látjuk, hogy minden rendben lesz, és már tervezünk bármi közbe jöhet. Így történt múlt hónapban is, amikor sajnálatos módon folyadék került a számítógépbe, s több alkatrészt kellett cserélni. Igaz, hogy a százezres tételt nem érte le, de még így is eléggé fájt az összeg, amit ki kellett pengetnem az új alkatrészekért. Az alatt az öt nap alatt pedig tulajdonképpen nem volt más szórakozási lehetőségem, mint a telefon, és az IPTV, amit egyébiránt nem is használok. Mivel a korábban tulajdonomban lévő játékkonzol csak az eredeti Blu-ray filmeket volt hajlandó lejátszani, így aztán egy leárazás keretén belül szert tettem életem első Blu-ray lejátszójára, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, akkor legalább filmet tudjak nézni. Szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindezek mellett mind anyagilag, mind pedig béren kívüli juttatásban is eléggé bőkezű volt a cég, így a november végi vásárlások nem nagyon látszódtak meg a bankszámlám egyenlegén. 

Jövőre komolyabb dolgokat nem tervezek. Ami tény, hogy szeretném a játékkonzolt pótolni, valamint egy középkategóriás, 100 ezer alatti értékű laptop vásárlásán töröm a fejem. Utóbbi akkor kellene, ha az asztali PC meghibásodna, akkor nem kellene rögtön szaladnom és megvásárolni az alkatrészeket. Ráérne míg összegyűlik a pénz, addig pedig használnám a laptopot.
Budapesti út ismét be van tervezve, habár nem tudom mikor lesz valóban esedékes. Bízom benne, hogy tavasszal sikerült majd ismét 5-6 napot fenn tölteni, s ismét bebarangolni az egész várost. Habár tény, hogy látványos volt, viszont az emberi hozzáállás, amit a fővárosi lakosok tanúsítanak, és alkalmaznak mindennap nem túlságosan pozitív. 

 

ER: 12.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Az év elején úgy döntöttem, hogy ideje lenne előkapnom a sorozatot. Ugyanis vannak vele némi problémáim. Többek között az, hogy maradtak ki évadok, valamint az utolsó évaddal talán nem is voltam teljesen képben már a végére. S mivel éppenséggel már egy számjegyű azoknak a sorozatoknak a száma, amit nézek, így aztán bátran vágtam bele. A karácsonyt pedig kihasználtam arra, hogy szépen szintre kerüljek a 12. évaddal is. 

Részletek

Karácsony Karácsony nélkül

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategóriát huzamosabb ideje, az nyilván tudja, hogy hogyan is állok az ünnepekhez. Tulajdonképpen számomra már nem bírnak semmi jelentőséggel, hiszen a gyermeki varázs teljesen eltűnt azzal, hogy felnőttem. Mindezek mellett természetesen ünnepek közeledtével lett is egy nagy adag emberundorom, mert egyszerűen idegesítő, hogy ilyenkor nem tudok közlekedni rendesen, s nem tudok elmenni egy liter tejért sem a helyi közértbe, vagy nagyobb boltba. Vagy azért, mert nagy a tömeg, vagy pedig azért, mert üresre vásárolják a boltot.
Idén sem volt természetesen ez másképp, s a nagy ünnepi hajtásban kezdtem is kimerülni, így már biztos volt, hogy ugyanazt akarom csinálni, mint minden más ünnepen: sokat aludni, és pihenni. Természetesen idehaza is volt nagy sürgés-forgás, de ebből a részemet nem vettem ki, lévén még 24-én is dolgoztam. 

Azonban 24-én délutántól jólesően belezuhantam az ágyba, s majd némi pihenés után szépen elkezdtem feldolgozni azt a tudatot, hogy bizony most két kellemes napom jön, amin feltehetően senki nem fog nyaggatni. Ugyan már “kinőttem” a karácsonyból, de azért hiányzott, hogy most sem borított semmit sem a hó. Ellenben két nappal azt megelőzően viszont igen: 

Korán kellett kelnem szombaton, és reggel 4-kor bizony még friss és érintetlen volt a hó. Kellemes érzés volt, ahogyan ropogott a talpam alatt, azonban ezt előttem már megtette egy macska, aminek a lábnyoma több utcán át tartott.
Sajnáltam, hogy másnapra már nem maradt belőle semmi, de érdekes volt végig bandukolni a városon vasárnap délután, s szépen körültekintően látni, hogy egy-két ember csatangol az utakon. Bár tény, hogy engem legjobban az érdekelt, hogy mikor érek haza, mert aznap már fájdalomcsillapítóval kellett kezdenem a műszakot, hisz olyan fáradt voltam már. 

Az év maradék részére nem is tervezek semmi komolyat. Lévén még jön három munkanap, majd utána egy szabad szombatom, ahol megpróbálok bevásárolni anélkül, hogy idegbajt kapnék. Szilveszterre pedig bevállaltam némi túlórát. Ugyan délután már szabadulok, de szilveszterre ugyanazt tervezem, mint eddig: semmit. Ennek egyszerű oka, hogy a karácsonnyal egyetemben ez is elvesztette a varázsát, hiszen felnőve belátja az ember, hogy semmi különleges nincs abban, hogy új évet kezdünk. A szórakozás persze vonzana, de sajnos ilyenkor a vad bulizás, s az alkohol körül forog a világ, én pedig a kulturált és józan élménygyűjtés híve vagyok. 

5 / 84 oldal« Első...34567...102030...Utolsó »