How I Met Your Mother: 9.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Meglepődtem volna, ha valaki azt mondja nekem nyolc évvel ezelőtt, amikor a sorozatot féltávnál kaszáltam, hogy egy bejegyzést fogok írni az utolsó évadról, ugyanis a teljes sorozatot magamévá teszem. Egyébiránt nem terveztem, pusztán a körülmények hozták így, hiszen annyi sorozat befejeződött, vagy abba hagytam, hogy már alig van mit nézni. Amikor pedig úgy adódik, hogy az ember a képernyő elé kényszerül, vagy csak kedve lenne valamit nézni, akkor bizony kell valamit keresni, ami kielégíti a vizuális igényeit. Azt már korábban leírtam, hogy az első évadok nosztalgikus élménye volt a perdöntő, hogy ismét nekiüljek, de az elejétől, hiszen annak idején az első három évad már javában leadásra került, mikor én csatlakoztam. Ebből fakadóan pedig csak jelentősebb jelenetek ragadtak meg a fejemben.
Azt szintén leírtam, hogy annyira ellaposodott nekem a sorozat, hogy a hullámvölgyek, s a minőségi ingadozásoknak köszönhetően féltávon “elfelejtettem” tovább nézni, de amikor volt a finálé, akkor elolvastam a véleményeket, s az utolsó öt percet is megnéztem. Tehát én már úgy ültem neki a sorozatnak, hogy tudtam mi lesz a végkifejlet. Azonban az is tény, hogy nem mindegy valamiről olvasni, vagy csak megnézni egy morzsát, mint sem a teljes egészét látni. Ugyan én nem háborgok a befejezés miatt, mert az alapkoncepció soha nem mozgatott meg teljesen, hogy agyaljak rajta, hiszen az aktuális történetek tartottak a sorozat mellett. Ellenben a teljes kilencedik évad kivitelezése volt az, ami teljesen felidegesített, hiszen ennél hitványabbat kitalálni nem lehetett volna. De mi is a problémám? 

Részletek

How I Met Your Mother: 8.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Bő egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy rászánom magamat arra, hogy egy korábban általam nagyon kedvelt sitcomot előkapok ismét, s a féltávnál kaszált sorozatot végignézem. Nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években drasztikusan elkaszáltam sok sorozatot, illetve jó pár véget is ért, így aztán kevés néznivalóval maradtam itt. Mivel a nosztalgiahangulatom megvolt, s az első három évad is klasszikussá vált számomra, így úgy döntöttem félre teszem minden előítéletemet, amit a későbbi évadokkal kapcsolatban termeltem ki, így nekiülök. Annyi tény, hogy már korábban is elismertem, hogy a későbbi évadokat tényleg csak egyben érdemes megnézni, mert akkor kevésbé csalódásképesek.
Kíváncsi voltam mennyi időbe fog kerülni, még végére érek, de gyakorlatilag egy hónap alatt az utolsó évadhoz érkeztem. Nyilván sokkal könnyebb, ha az epizódok játékideje húsz perc. Azonban el kell ismernem, hogy bele-bele olvasgattam írásokba, s igazat kell adnom a keserű véleményeknek. 

Részletek

Alakul!

Annak idején az a személy voltam, aki nagyon szerette a szabadidejét a friss levegőn tölteni. Imádtam kerékpárra pattanni, majd csak akkor hazaesni, amikor muszáj volt, vagy éppen az időjárás épp rosszra fordult, esetleg már annyira kiszáradtam, és éhes lettem, hogy már nem lett volna erőm tovább tekerni. Azonban ez a dolog megváltozott a munkába való állással, s sokszor a stressz is hozzájárult ahhoz, hogy inkább csak elmentem sétálni, s a “drótszamarat” csak akkor vettem igénybe, amikor dolgozni mentem.
Időközben természetesen ezen a viselkedésemen szerettem volna változtatni, amihez egyébiránt elengedhetetlen lett volna az, hogy minőségi darab legyen a kerékpár, amelyet használok. Mivel kerékpár lopás áldozata lettem nagyjából hat éve, így sajnálatos módon nem nagyon volt bátorságom ahhoz, hogy komolyabb összeget szánjak a biciklire, így aztán maradt egy olcsó, húszezres kategóriája szupermarket noname márkájú kerékpárja, aminek mindig volt valami baja. Ennek köszönhetően soha nem volt teljesen kész, mindezek mellett pedig el kell ismernem, hogy valóban rossz vétel volt, hogy arra alapoztam, hogy megfelelő vétel lenne számomra, hiszen amennyiben ismét lopás áldozatává válnék, akkor bizony kevés az anyagi kár. Végül aztán rászántam magam, hogy egy közép árkategóriát megcélozzak.
A fenti statisztika is jól mutatja, hogy még a hét közepén tartok, de már 125 km letekert távolság van a hátam mögött, s egyre inkább kezdek visszaszokni az utakra. Ez leginkább azért is fontos nekem, hogy ha valahová vezet bicikli út, vagy biztonságosan meg tudjam közelíteni, akkor mindenképpen a kerékpáros megoldást választanám, hiszen egyrészről egészségesebb, másrészről pedig olcsóbb is. Természetesen a fotókészítés sem maradhat el. 

How I Met Your Mother: 7.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Azt gondolom minden sorozatrajongó ismeri azt az érzést, amikor egy széria annyira magával rántja, hogy az új epizódok úgy kellenek neki, mint egy falat kenyér. Egyszerűen alig lehet létezni nélküle, s amennyiben lehetséges akár napi több részt is magáévá tesz az ember. Kevés sorozatnak adódik meg az a lehetőség, hogy tisztességes befejezéssel véget érjen. Még kevesebbnek pedig az, hogy a rajongó ne keserédes szájízzel keljen fel a képernyő elől, miközben visszasírja a korábbi epizódokat, melyeket úgy szeretett. Így jártam a How I Met Your Mother esetében is, amelynek az első három évada számomra etalon, mert valóban nagyon szórakoztatóak voltak, s azután elindult számomra a lejtőn, hogy az utolsó négy évadot már nem is követtem nyomon.
Természetesen azok közé tartoztam, akik elolvasták mi is lett a befejezés, konkrét történeti részeket is megtudtam, de ez az a sorozattá nőtte ki magát, amit hetiben nézni kínszenvedés volt. Amikor elfogynak a néznivalók, akkor viszont előfordul, hogy olyan hatás éri az ember, hogy ad még egy esélyt kedvencének. Tavaly ledarált ER volt, amely eszembe jutotta a sorozatot, idén pedig frissen bemutatkozott Rise volt a végső lökés. Miért? Ugyanis a How I Met Your Mother kulcsfigurájának életre keltője az előbbi szériában mellékszereplőként tűnt fel, míg az utóbbinak a főszerepében. Így visszacsábultam a sorozatba. 

Részletek

A Viszkis (2017)

Gyermekként halványan még emlékszem arra, hogy mennyit is foglalkozott a média Ambrus Attilával, azaz a Viszkis rabló néven elhíresült bűnözőről. Komolyabban én magam nem foglalkoztam később se, de meglepődtem mikor kiderült, hogy film fog készülni. Az tény, hogy szinte legendává vált a férfi, akivel nagyon sokáig foglalkozott a média. Nem is csoda, hiszen ha megnézzük a bűnlajstromát, valamint azt, hogy milyen okosan játszotta ki a különböző rendszereket, s szerzett ezáltal milliókat, akkor nem is meglepő. Ámbár tény, hogy erkölcsi kérdéseket vet fel egy ilyen emberről olyan filmet készíteni, melyben továbbra is pozitív személynek van beállítva. 

Részletek

Tavaszjáró

Az a fajta ember vagyok, aki sokáig nem nagyon tud egy helyben megmaradni. Valaminek nagyon le kell kötnie ahhoz, hogy ne azon járjon az eszem, hogy folyamatosan mozgásban legyek. Több ismerősömmel szemben gyakorlatilag örökmozgó vagyok, s számomra szinte felfoghatatlan olykor, hogy hogyan is képesek sokan egész nap ücsörgéssel, fekvéssel, semmittevéssel tölteni anélkül, hogy ne kattannának be. Minden évszakban megvan a maga sajátos bája, ámbár a tél az, amit a legkevésbé szeretek. Hiszen a hideg idő miatt az itthonról való kimozdulás lehetősége gyakorlatilag majdnem nulla, hiszen az ember nem szívesen pattan fel egy biciklire miközben álló helyzetben is süvítenek a mínuszok a füle mellett.
Ebből fakadóan is vártam már nagyon a jó időt, hiszen eldöntöttem, hogy idén végre meglépem a több éve tervezett bicikli vásárlást, s komolyan elkezdtek végre kimozdulni. Annak idején élvonalbeli sétálgatós, bicajozós ember voltam, azonban a munka világa eléggé megváltoztatott. Időközben rájöttem, hogy olykor sokkal jobb a csend, s az egyedüllét, vagy csak a magányos baktatás az utcákon. Ekkor értettem meg egykori tanárom osztályfőnöki óráján elhangzott monológját, mely szerint miért is nem volt bunkó egykori diákjával, aki szeretett volna vele hosszan beszélgetni, s ezalatt hazakísérni őt. Mai napig kristálytisztán emlékszem a “jól esik az embernek az a kis csend, ami körülveszi míg hazaér”. Azonban ez rátelepedett az itthoni létre is, s azon kaptam magam, hogy egyre feszültebb, s idegesebb vagyok, amely főleg a munkahelyre igaz, valamint a programokat is úgy intézzem, hogy előtte-utána minél több időt tudjak egyedül tölteni. Ezt az űrt hivatott betölteni az új kerékpár, hiszen ugyanúgy egyedül vagyok, ugyanúgy zenét hallgatok. Annyi különbséggel, hogy közben mozgok, s ez pedig remek stresszoldó. 

A kerékpár beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ámbár tény, hogy van rajta állítgatni való. De még így is sokkal jobb, mint a korábbi, amelyre hosszabb útra nem tudtam volna indulni. Jelenleg próbálom a mindennapjaimba ismét visszavezetni a mozgást úgy, hogy közben jusson mindenre időm: munkára, programokra, emberekre, és persze vizuális szórakozásra is. Ugyan még az összhangot nem találtam meg, de folyamatosan keresem a megfelelő programokat a telefonomra, hogy minél hitelesebb statisztikát tudjak meg arról, hogy mennyire is vagyok mozgékony. Jelen pillanatban a legtöbb megtett út 60 km volt, amit azért majd szeretnék felülmúlni. Azonban minden bizonnyal a szabadságom alkalmával lesz, amelynek jelentős részét ismét a fővárosban akarom tölteni. Annyi különbséggel, hogy most sokkal, de sokkal céltudatosabban.
Fentiek mellett ismételten hódolok a fotózásnak, ámbár lassan már nincsen tavasz. Nagyjából két hét volt az a kellemes idő, amikor a nap bármely szakaszában elindulhatott az ember sétálni, bicajozni. Így április közepén már simán megvan a 25°c napközben, amely a kezdődő nyarat idézi, így aztán a délutáni órákra időzítem a kijárást. Ráadásul a héten már többször töltöttem az alvást ventilátor mellett. 

Spider-Man “csemege”

Szeretek a képernyő előtt görnyedve megfeledkezve a világról játszani, s ezáltal egy másik univerzum magába ragadjon. Azonban többséggel ellentéttel nekem nagyon kell, hogy tetszetten egy adott cím, hogy az ne csak fél órányi játékidőt jelentsen, amelynek végeredménye az adott alkotás törlése. Emiatt nagyon kevés az olyan, amit végigvittem, s hajlandó is vagyok még egyszer (vagy voltam) nekiülni.
Az egyik várományos a playstation 4 exkluzív címje a Spider-Man, mely a videók és képek alapján valóban jónak ígérkezik. Egyelőre még csak külső szemlélődő vagyok, hiszen a korábban tönkrement konzolt még mindig nem pótoltam, és a minden bizonnyal kezdő 20 ezer forintos ár sem lesz számomra instant vétel. 

Természetesen érkezett még pár videó is:

Széllel szemben

Mindenképpen vicces az, hogy azon emberek közé tartozom, akiknek napi szinten minimum szükségük van arra, hogy legalább két órát zenét hallgassanak. Szinte minden műfajban találtam kedvemre valót egészen a gyerekdaloktól a komolyzenéig. Eme blogon is indítottam külön zene kategóriát, amely ritkán van/volt használva, s a legutolsó bejegyzésem is nagyjából két évvel ezelőtti.
Mindez persze úgy, hogy volt olyan, hogy akár hetekig nem néztem meg egy filmet, vagy értem végére egy sorozatnak, mert zenét hallgattam. De nem egyszer akadt olyan, hogy találkozókra nem mentem el, vagy inkább előbb eljöttem, később értem oda csak azért, mert épp találtam kedvemre való nótát, és azt rongyosra hallgattam. Ugyan nem vagyok rá büszke, de olyan is volt, később mentem aludni, majd kialvatlanul mentem dolgozni a zenehallgatás miatt, vagy majdnem elkéstem. 

Azonban a legjobbak mégis a főcímzenék. Igaz, hogy szorosan összefüggnek az adott tartalommal, de amennyiben minőségiek azok megragadnak az ember fejében. A hazai sorozatgyártástól mindig is óvakodtam, de úgy néz ki, hogy fejlődünk. Van még bőven hova, de azért már láthatóak a minőségi megmozdulások. Legutolsó ilyen A tanár, mely ugyan egyszer nézős lett, de azt el kell ismerni, hogy a főcím és annak zenéje zseniális lett. 

…és a tegnapi napon befutott a klipp is: 

How I Met Your Mother: 6.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Középiskolásként rengeteg időt töltöttem azzal, hogy sorozatokat néztem. A sorozatokra jellemző, hogy egy idő után “elromlanak”, vagy pedig egyszerűen csak rájuk ununk. Mivel akkor temérdek idővel rendelkeztem, főleg nyáron, így amit elkezdtem, azt végig is néztem az utolsó részig. Aztán jött a munka világa, és olyan szinten változott meg az időbeosztásom, hogy már kincsnek tekintettem minden egyes szabad percemet. Ebből fakadt, hogy nagyon sok sorozatot abba hagytam. Ilyen volt a How I Met Your Mother is, aminek tényleg az első három évada volt kiemelkedő számomra.
Eleinte persze nehezen ment bármely kedvenc nézésének követése, de aztán nagyon könnyen átestem a ló túloldalára. Olyannyira, hogy jelenleg pillanatokon belül abba tudok hagyni egy szériát. Ennek is köszönhető, hogy csak azért is van tíz aktuális sorozatom, mert ebből négy idén mutatkozott be. Amikor pedig elfogy a néznivaló, akkor bizony elő kell kapni azokat, amiknek nem adtam esélyt, vagy pedig abbahagytam. A második esélyt a How I Met Your Mother kapta meg, s azt gondolom nem volt rossz döntés a sorozat befejezte után négy évvel pótolni a kimaradt évadokat. 

Részletek

60 km!

Az új drótszamár mindenképpen megkövetelte, hogy be legyen járatva. Főleg azért, mert a korábbi biciklivel nem mertem hosszabb távra indulni. Leginkább azért, mert nem éreztem megbízható az olcsó alkatrészei miatt. Már korábban is megfordult a fejemben a lecserélése, de most jött el az idő, amikor úgy éreztem a mozgást mindenképpen be szeretném építeni a mindennapjaimba, mert jó stresszoldó. A múlt hét vasárnapot ki is használtam, s négy óra alatt amiben azért bőven benne volt a “leállunk másokkal dumálni fél órára” helyzet elértem eddigi legnagyobb egyben megtett távolságomat: 60 KM!

Nem tartom magam sport embernek, csupán gyerekkoromtól kezdve szeretek biciklizni. Arról nem is beszélve, hogy a kerékpárutak, amelyek áthálózzak a megyét lehetőséget biztosítanak bármilyen túrára. Arról nem is beszélve, hogy inkább átkerekezek a szomszéd települése, mint hogy nyomorogjak egy buszban, amely egy szaunának felel meg.
Továbbra sem lankadt a kedvem, ámbár a napi mozgást majd megpróbálom napi 20 Km köré belőni, az nagyjából egy órányi tekerést jelent majd.

How I Met Your Mother: 5.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Mikor az ember elkezd unatkozni, s tulajdonképpen nem marad mit néznie, akkor vagy elkezd új néznivalót keresni, vagy pedig a régebben félbehagyottakat folytatni. Én az utóbbit választottam, lévén hiányzik egy megszokott sorozat, valamint többször is futottam bele a széria színészeivel más alkotásokban, így hát elkezdtem merengeni, hogy mi is történt ezzel a sorozattal.
Annak idején a széria első három évadát darálva tettem magamévá talán két hét alatt, s aztán pedig heti nézést választottam. Ennek is köszönhető, hogy tulajdonképpen csak pár nagyobb jelentőségű dologra emlékeztem úgy, hogy az elmúlt hetekben megnézett öt évad epizódjainak 80% jóformán újnak hatottak.

Részletek