Stephen King: Az (2017)

Magyar cím: Az

Mikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc műfajom, ha a filmekről van szó, akkor többnyire sokadiknak mindig a horrort mondom. Gyermekként rengeteget láttam, és szerettem is őket, de sajnos felnőttkoromra inkább másodlagossá váltak ezek a műfajok, mert sajnos szembe kell nézni azzal, hogy manapság egyszerűen nem nagyon születnek olyan alkotások ezen műfaj keretein belül, hogy az tényleg élvezetes legyen. Mi is az élvezet a horrorban? Talán az, amikor az ember agyát teljesen ki tudja kapcsolni, s átadja magát a képernyőn lévő élménynek, melynek keretén belül akár képes meg is ijedni. Mert mondjon bárki bármit, azért sokszor megijedni van olyan jó érzés, mint egy jólesőt nevetni.

Részletek

Rings (2017)

Magyar cím: Körök

Annak idején nagy horror kedvelő voltam, így aztán nekem is hagyott némi élményt az első Kör, melynek folytatása sokakban hagyott negatív filmélményt. Azt én is láttam, de azt hiszem nálam is ez a helyzet, mert nem sok mindenre emlékszem belőle. Nem kis idő telt el azóta, így aztán pár készítő úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy készítsenek egy harmadik részt, ami egyfajta reboot-nak is felfogható.

Részletek

Baywatch (2017)

Magyar cím: Baywatch

A Reboot korát éljük. Azaz mindenből, amiből csak lehet mozifilmet csinálunk, vagy pedig újraindítjuk. Nem meglepő tehát, hogy a ’90-es évek sikersorozata is áldozatául esett. Az igazság az, hogy én nagyon sokat olvastam róla, de főleg arról, hogy tulajdonképpen mekkora bukás is volt nyáron, ami egyébként nem meglepő, hiszen annak idején is elsősorban a benne szereplők külső kinézete miatt volt eladható nagyon sokáig. Az más kérdés, hogy manapság már (szerencsére) nagyon nehéz eladni valamit csak azon az alapon, hogy beleteszünk jól kinéző színészeket egy filmbe, sorozatba. Kivétel persze a pornóipar. Na meg a Baywatch is, mert azért a benne szereplők fizikai megjelenése erősen megkérdőjelezhető.

Részletek

Eső áztatta szabadság

Sajnos idén sem úgy alakultak a dolgok, hogy akár egy nyaralást be tudjak időzíteni. Egyrészről ott volt a probléma, hogy ki/kik legyenek a célszemélyek, akikkel társulnék. Ugyanis számomra egy közös programnál fontos, hogy olyannal/olyanokkal legyek együtt, ahol nem kínos más társasága, vagy nem kerülök kínos, kellemetlen helyzetekbe, s nem is érzem, hogy megnyílik alattam a föld, ha emberek közé kell menni. Sajnálatos módon az életem során nagyon sok olyan helyzetbe kerültem, ahol sajnos én voltam elszenvedője annak, ha a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy pedig a választott személy/személyek nem tudtak viselkedni. Ebből fakadóan pedig jóval erősebben nekifeküdtem, hogy az ilyen emberek inkább csak az ismerőseim számát növeljék, valamint az “összefutunk és elbeszélgetünk fél vagy egy órát” zónába essenek.
Másfelől pedig ott voltak a dolgok, hogy idén sem úgy alakultak az anyagiak számomra, hogy elég komoly összegű félretett pénzem legyen, hogy aztán bármibe bele tudjak vágni. Hiszen, ha valami érdekel, akkor nem feltétel számomra, hogy az társasban legyen megvalósítva. Legyen az akár kirándulás, mozi, koncert stb.

A fentiek fényében így aztán annyira nem voltam elkeseredve, amikor a nyár elején röptében kiadott – és egyébként elég rosszul sikerült – egy hetes szabadságom előtt közvetlenül kiderült, hogy bizony a nyaram a szabad hétvégéket, délutánokat, délelőttöket leszámítva bizony munkával fogom tölteni. Egy valami azonban fix volt: szeptemberben szabadság, továbbá idén mindenképpen fel akarok utazni a fővárosba. Lévén imádom az állatkerteket, így célom az volt, hogy mivel négy éve (!!!) voltam fenn utoljára a pestiben, így aztán ideje volt már megismételni az utat. Legyen az egyedül, vagy közösen.
Nem igazán bánkódtam a nyár miatt, habár sikerült olyan “jól” alakítanom a programjaimat, hogy ismételten sikerült idén meglépnem azt, hogy csak egyetlen egyszer tudtam a strandra kimenni, ami több alkalmas is lehetett volna, ha éppen az első alkalommal nem égek le “szépen”. Kemény nyár volt, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen dögrohasztó meleg volt, s nem egyszer fordult elő, hogy mire beértem a munkahelyemre már mindenhol csorgott rólam az izzadság. A szeptemberre jellemző leginkább az átmeneti időszak, így aztán bíztam benne, hogy a hónap közepére kért szabadságom alkalmával minden jól alakul. Hellyel-közzel talán be is jött a számításom.

Részletek

Tomb Raider előzetes

Habár nekem a 2001-es és a 2003-as film is nagyon tetszett, de azért valahol kíváncsi voltam, hogy mit is fognak alkotni majd az alkotók, amikor új Tomb Raider film készül majd. Pár kedvcsináló képkockát már láttam belőle még tegnapelőtt, ami eléggé lelombozó volt, de az előzetes jobban sikerült.
Tisztában voltam vele, hogy egy teljes reboot lesz, de bízom benne, hogy mind a játék, mind a film visszatér majd a gyökerekhez.

Tomb Raider: The Dagger Of Xian [by Nicobass] Demo teszt

Általános iskolás voltam, amikor idehaza meglett az első számítógép. Természetesen akkor még nem nagyon volt elterjedve az internet, így tulajdonképpen csak játékgépnek üzemelt. Én annyira nem voltam oda érte, mert nem sok cím volt, ami igazából tetszett nekem. Aztán jött egy újságos CD melléklete, s rajta az első Tomb Raider demója, és innentől kezdve az egész történelem. Azóta sok víz lefolyt már a dunán, de rajongásom töretlen.
A franchise berkein belül érezhetőek a változások, s ez alapján vannak a klasszikus részek, illetve az újak. Ugyanis a fejlesztőcsapat változás miatt jelentősen átalakult a széria, melynek köszönhetően a korábban meglévő tulajdonságai elvesztek a játéknak. Így aztán maradt egyetlen egy állandó dolog: Lara Croft. Volt, aki örült a változásnak, volt aki nem. Saját magamból kiindulva pedig csak azt tudom mondani, hogy vannak dolgok, melyek változtatása jó döntés volt, s vannak olyanok, melyek elhagyása pedig nem. Egy viszont biztos, hogy a klasszikus részek hangulata, stílusjegyei már a múlté. Persze a jelenlegi stúdió is kijelentette, hogy újabb remake nem lesz, szóval maradnak az új epizódok. Azonban tavaly a semmiből előtört a The Dagger Of Xian Remake, amely meglepő módon egy egyszemélyes rajongói alkotás méghozzá az Unreal Engine grafikai motorral.

Részletek

ER: 4.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Idén tavasszal nagyon elgondolkoztam azon, hogy a vizuális szórakozások tekintetében régen mennyire jobban ment a “sorom”. Az egyik tényező nyilván az volt, hogy amit elkezdtem azt addig néztem, míg véget nem ért. Semmit nem hagytam félbe. Majd jött a munka világa, és szépen elkezdtem mindent abbahagyni, amit meguntam. Ennek következménye az lett, hogy az általam követett szériák száma szépen lecsökkent tíz alá. Így aztán nem volt mese, kénytelen voltam elővenni régebbi sorozatokat. Jó párat sikerült is bepótolnom, majd pedig gyermekkorom nagy kedvence, tizenöt évadot megélt Vészhelyzet jött végül, melyet tulajdonképpen hébe-hóba követtem.
Mivel nyáron aktuális széria nem volt, s nagyon olyan se, amit be akartam pótolni, így gondoltam hamar túl leszek majd rajta. Ha nem is fejezem be szeptemberre, de legalább a tizedik évadnál fogok tartani. Oly fantasztikus lett végül a tervem, hogy a negyedik közepén elakadtam még június végén.

Részletek

…és elkezdődött az ősz!

Mai napon alig vártam, hogy végre legyen a munkaidőnek, lévén tegnap nem nagyon sikerült kialudnom magam. Bár mondjuk ez annak is volt betudható, hogy nem is feküdtem le időben, hiszen nem úgy alakítottam az esti terveimet, hogy abba beleférjen majd egy olyan koránkelés, amelynél nem kell imádkoznom, hogy ki tudjak kelni az ágyból az álmosságtól.
Ahogyan haladtam előre a már megszokott útvonalamon hazafelé a szemem egyre inkább az ünneplőben haza pattyogó, illetve kerekező diákokra összpontosult. Jómagam emlékszem, hogy mindig arról volt szó, hogy ősszel kezdődik az iskola mindig, azaz az első tanítási nap a szeptember 1. Persze gyerekként is tudtam, hogy nem egy nap alatt változnak az évszakok. így aztán a szeptemberi kezdés mindig arról szólt, hogy ünneplőben, majd pedig tanítást megkezdően utcai ruhában izzadtunk a tanteremben. Bár tény, hogy a mai nap azért jót röhögtem, ha azt veszem alapul, hogy annál nagyobb szívás nem lehet egy diáknak, ha az iskolakezdés pont péntekre esik.

Ahogyan fentebb is említettem az évszakok nem egyik napról a másikra változnak, hanem szépen lassan, folyamatosan. Mivel szeptember közepéig mindenképpen bízok a szép nyári időben, így aztán megléptem azt, hogy szeptember közepén szépen össze “gereblyézve” plusz pihenőnapokat műszakcserével majdnem két hétre elmenjek szabadságra. Lévén nyáron nem sikerült, hiszen május közepén, végén gyors kaptam 1-1 hetet, mert ugyebár a többség több gyermekes, legalább 40 éves dolgozó, akik majdnem harminc napnyi szabadsággal rendelkeznek, s ebből természetesen legalább 20-at nyáron akarnak kivenni. Ebből fakadóan pedig én előretervezett program híján gyönyörűen kiestem. Így aztán a nyarat szépen végigdolgozhattam.
Természetesen igyekeztem mindent összehangolni, de sajnos nem igazán jött össze. Leginkább a meleg volt az, ami leszívott, s iszonyatos volt majdnem negyven fokokban járni dolgozni úgy, hogy a munkaruha nem épp légáteresztő mivoltából műszak végére a hátamon folyt a víz. Mindezek mellett persze próbáltam magam az épp betervezett Vészhelyzettel szórakoztatni, de sajnos az lett a vége, hogy július elején megrekedtem, hiszen legtöbbször nem tartózkodtam itthon, vagy pedig korábbi filmeket néztem újra, zenét hallgattam, vagy épp a megfogadott napi testmozgási igényemet teljesítettem séta, vagy bicajozás keretén belül.

Az elmúlt két hétben volt elég sok minden,amit csináltam. Legutoljára például a hétvégi zártkertbe kerekeztem ki, melynek okán legalább 35 km-t teljesítettem, majd pedig őrült fényképezésbe kezdtem, hogy megörökítsem az ottani növényeket, illetve a körtefáról lehullott termésben táplálkozó rovarokat, ezáltal tovább növelve az eddig elkészített fényképek számát, valamint tesztelve a telefonomat.

Mindezek mellett igyekeztem hódolni a pihenésemnek is, hiszen kellett erő a munkához is, hiszen vállaltam be extra műszakokat, amit a már akkor megbántam, amikor az igen szó elhagyta a számat, és természetesen voltak olyanok is, akikkel cserélni is kellett.  A strandra el akartam még jutni, de sajnos nem jött össze sem az idő, sem pedig az időjárás, ámbár remélem, hogy az elkövetkezendő három hétben még lesz olyannyira jó idő, hogy megtudjak mártózni a habokban.
Ugyan nem sok időt töltöttem itthon, de meglepetésként ért, hogy a nemrégiben meghosszabbított hűségidő a szolgáltatónkkal módosult, hiszen mindenféle hűségpontokról esett szó lévén, hogy mindhárom szolgáltatás meg van rendelve. Persze nálam már ebből kettő ki is esett, hiszen az internet az egyetlen, amire igényt tartok, s használok. Aztán persze volt némi meglepetés, amikor a beharangozott 250 mbit helyett csak 100 mbit lett végül az 50 mbit-től, amit jeleztem is itthon. Ugyan elvileg csak 350 forinttal növekszik a számlánk, de azért megjegyeztem, hogy egy ügyintézőnek illene tudnia, hogy mely csomagok érhetőek el egy adott kerületben.

Nem mintha eddig sem lett volna gyors, de azért némileg sikerült pofára esnem, hogy nem azt kaptuk, amire módosítva lett. Egyelőre zajlik az élet, s már számolom a napokat, amennyi napom hátra van a szabadságig. Szerencsére egyik ismerősöm felajánlott alvási lehetőséget a lakásában, így aztán a szabadságom felét nem itthon, hanem a fővárosban fogom tölteni. Mindezek mellett pedig van tervben mozi, strand, és némi “bandázás” azokkal, akikkel nem tudok találkozót összehozni munkanapokon.

Úton a Cities: Skylines – Green Cities!

Minap lepődtem meg azon, hogy van egy új kiegészítője a játéknak, így aztán függetlenül mennyire haladtam el benne végül letöröltem, s majd teljes játékot az új kiegészítővel feltelepítettem. Erre azzal kell szembesülnöm, hogy érkezik egy új kiegészítő, amely nem más, mint a Green Cities alcímet kapta, amelyből kikövetkeztethető, hogy most a kertvárosok lesznek a középpontban.

Jó dolog, hogy ennyire frissen tartják a játékot, s folyamatosan adnak ki hozzá tartalmakat, de azért én valahol örülnék, ha nem egymás után rövid időn belül jelennének meg, továbbá olyan hibákat, mint a közlekedés javítva lenne.
Ugyan a játékról alkotott képem továbbra is pozitív, de addig, míg nem fut ki, azaz nem jelenik meg az összes kiegészítő nem szánok rá pénzt. Mert így csak felesleges pénzkidobás lenne, s a végén akár talán 60-70 ezer forintra is kijönne, amit rá költenék.

Cities Skylines: Központban a koncertek

Mivel a tegnapi napon dolgoztam, valamint a mai nap erős esősnek bizonyul már most is, így úgy döntöttem, hogy ha már itthon kell ülnöm, akkor nagytakarítás mellett nagymosást is tartok, hogy ne kelljen egész nap csak üldögélnem. Úgy döntöttem, hogy filmet néznem nincs értelme, ha folyamatosan fel kellene pattannom mellőle, így hát az az elhatározás született, hogy akkor kicsit játsszunk, amire példa legutoljára nagyjából egy hónapja volt.
Ha város építésről van szó, akkor nekem első számúvá nőtte ki magát a Cities Skylines, melynek eredeti kópiája azért nem került megvásárlásra (még), mert folyamatosan jönnek ki hozzá a kiegészítők. Ebből fakadóan nekem aztán elég meglepő volt, hogy a semmiből előjött a Concerts előzetes, melynek beharangozó előzeteséről lemaradtam, már ha volt.

Igazából még a Mass Transit sem került kipróbálásra, szóval most ismét az alapoktól indulhatok neki a játéknak.

Életmódváltás (?)

Az én munkahelyemre nagyjából az jellemző, hogy sokan vagyunk, de valahol mégsem elegen. Abban a szakmában, amelyet sikerült kitanulnom, továbbá sikerült el is helyezkednem benne sajnos ez jellemző. Papíron látszik, hogy a létszám elég, sőt talán többen is vagyunk 1-2 fővel, ami teljesen pozitív az előző munkahelyemhez képest, ahol tulajdonképpen már az elején két, majd későbbiekben már négy (!) ember munkáját kellett végeznem úgy, hogy közben állandó volt a stressz. Szerencsére a tavalyi munkahely váltás szerencsés volt úgy, így aztán két olyan dolog is teljesült, amire korábban vágytam. Az egyik a beosztásbeli rendszer, tehát nem össze-vissza, hogy ne tudjam magam kialudni. Hiába mondják sokan, hogy évekig dolgoztak váltott műszakban, de nekem azért senki ne akarja bemesélni, hogy a test idővel nem bosszulja meg, hogy a váltott műszak nem hetente, hanem naponta változik. Mindezek mellett pedig ott volt a stressz, ami részemről minimálisra csökkent.
A tavalyi évemmel kapcsolatban viszont azt kell elmondanom, hogy sajnos nem volt túl jó. Két évvel ezelőtti évértékelőmben már pedzegettem a dolgot, hogy bizony kezdek a lustulás és ezzel egyetemben az eltunyulás szintjére lépni. Ezt tulajdonképpen azzal sikerült elérnem akkor, hogy a munkahelyi stressz szépen eljuttatott arra a szintre, hogy itthonról akkor mozdultam ki, amikor programom, vagy találkozóm volt, illetve dolgom akadt.
Egészen kiskoromtól kezdve mozgásigényes voltam, így a legörömtelibb mozgásigényem kielégítésére szolgáló sport nálam a bicajozás lett. Talán ennek is köszönhettem, hogy olykor túlzásba vitt zabálások, s töménytelen nassolások miatt soha nem értem el azt a súlyt, ahol már kövérnek mondhattak volna az emberek. Bár tény, hogy azért a testalkatommal soha nem voltam teljesen kibékülve. 

Ennek egyik oka leginkább az volt, hogy minden testsúly feleslegem a többi férfihez hasonlóan bizony deréktájon jelent meg. Persze ez még soha nem volt kritikus, hiszen nem hordok szűk pólókat, így ezt a “probléma” csak akkor volt látható mindenki számára, ha éppenséggel lekerült rólam a ruha. Annak ellenére, hogy pánikolni korántsem volt okom, de azért két évvel ezelőtt minden elolvasva úgy döntöttem, hogy a rossz szokásokat mellőzve étrendet váltok, s visszahozom a mozgást az életembe. Ennek köszönhető volt, hogy nagyjából másfél hónap alatt majdnem 13 kilót fogytam, amellyel nem olyan eredményt értem el, mint vártam. Így aztán egy enyhe pocakom továbbra is maradt, ellenben az arcomról a fényképemen mindenki nagyjából 40 kilósnak gondolt.

Tavaly ismét elért egy olyan hullám, amelynek köszönhetően az egész évemet beárnyékolta, s természetesen ismét szögre akasztottam a drótszamaramat, s szépen ugyanazokat a rossz szokásokat elővettem, amelynek köszönhetően a teljesen leadott testsúlyom ismét visszatért. Ez egyre inkább elkezdett ismét zavarni, ezért nagyjából két hete ismét eldöntöttem, hogy ismét életmódot váltok, de megpróbálok némileg csiszolni a két évvel ezelőtti megvalósításhoz. Az első mindenképpen a mindent csak mértékkel, és megfelelő napszakban. Továbbá egyfajta középutat találni.
Az első mindenképpen a változatos étrend, amelyben ugyanúgy helyet kapnak majd a hizlaló ételek, csak kisebb mennyiségben, és megfelelő napszakban. Mindezek mellett pedig megőrizni férfias arcomat és megjelenésemet úgy, hogy nagyjából 70 kg-nál kevesebb testsúlyom ne legyen. Ezzel elfogadva, hogy a has mindig problémás terület lesz, de nem mindegy, hogy úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás egy kis pocakkal, vagy mint egy elhízott férfi, aki a saját nemi szervét se látja. Ebből fakadóan a héten azonnal nekilendültem ennek a dolognak erősebben úgy, hogy már korábban is próbáltam. Ennek eredménye az lett, hogy kis sétálásokból, kerékpározásokból szépen elkezdtem hosszabb távokat beiktatni. Ennek eredménye lett, hogy jelenleg 17,98 km volt a legtöbb, amit letekertem, amit naponta akarok majd növelni +1 km-rel, ami szerencsére vállalhatónak tűnik jelenlegi munkahelyem mellett. Ennek köszönhetően persze ismét elkezdtem fotózgatni. 

A nyárból már sajnos már nem sok van, de igyekszem a fennmaradó időt kihasználni úgy, hogy azért mindenre jusson. Főleg úgy, hogy sorozatok, és filmek terén ismét sikerült jelentősen elmaradnom, mert ugyan voltak programjaim, de általában a zenehallgatás volt a mérvadó. Ezt szépen bicajozás közben is lehet majd űzni, így a kedvenc zenéimet hallgatva. Mint ahogyan fentebb írtam a személyzet létszáma jó, viszont ez magával hozott valamit: a szabadságolás problémáját. Mivel konkrétan nem volt tervem az idei évre, így szépen sikerült május közepén, és június elején gyorsan kaptam 1-1 hét szabadságot, mely magával hozta, hogy végül csak szeptemberben tudjak elmenni ismét.  Így aztán egész nyárra sikerült munkával behavazódnom annyira, hogy ez eltelt egy hónapban tulajdonképpen a betervezett dolgokkal nem is haladtam. 

Ugyan még terveztem némi lazulást ezen a héten, de mivel vasárnapra amúgy is esőt mondanak úgy döntöttem, hogy szépen felzárkózok a sorozatokkal, valamint a megnézésre kijelölt filmekkel. Mellette pedig irány némi bicajozás, mert minden bizonnyal némi valódi testmozgás után kellemesebb élmény lesz leülni a képernyő elé. Mindezek mellett pedig felkészülök a szeptemberre, ugyanis amennyiben minden jól megy, akkor több napos program lesz a fővárosba való felutazás. 

The Mummy (2017)

Magyar cím: A múmia

Ahogyan megnézem a jelenlegi filmkínálatot, illetve azokat a címeket, amelyek majd érkeznek a mozikba mindig azon kezdek el tűnődni, hogy tényleg ott tartunk, hogy ennyire nincs ötlet. Alig vannak olyan önálló filmek, amelyeknek története, koncepciója valóban eredeti. Régi filmek új részekkel, vagy épp azok újraforgatása, esetleg előzmény történetek. És persze kihagyhatatlan “mixelések” a szuperhősös filmek terén. 
Ebben a hónapban eléggé lustultam, mert nagyon új tartalmat nem nagyon néztem, inkább a régieket vettem elő. Továbbá a betervezett sorozatokkal sem haladtam, mert valahogy nem volt hozzá kedvem. Ellenben jó pár hete tart nálam a régiek újradarálása, így hát eljutottam én is oda, hogy a látóterembe került az egykor jobb időket is látott Múmia-eposz. Emlékeim már kicsit kopottak, de ha jól emlékszem trilógiává bővült, melynek harmadik része nekem borzasztónak hatott. Nem is véletlen, hogy nem is nagyon emlékszem már rá. Aztán viszont jött a semmiből a The Mummy reboot, amely jól is elsülhetett volna. De nem sült el jól. Inkább úgy jellemezném, hogy el sem sült. 

Részletek

Midnight, Texas – 1×01 (Pilot)

Azért roppant érdekes megnézni az elmúlt éveket, hogy egyes szériák milyen hányattatott sorsa volt. Némely egy egész évadon keresztül küzdött kreatív gondokkal, de akadt olyan is, amelyet ugyan berendeltek, de annyit tököltek vele, hogy két év múlva került csak képernyőre. Ilyen volt ugyebár az Emerald City az NBC egyik üdvöskéjének szánt sorozata, amely megsínylette a két éves előkészületeket, mert én lazán kinyomtam tíz perc után. Aztán itt volt a Midnight, Texas, melyről már nem is nagyon sokat tudtam csak azt, hogy tavaly májusban bejelentésre került, és akkor felkerült a listámra. Több, mint egy év múlva egy nyári premier kapcsán pedig meg is kaptuk végre. 

Részletek

4 / 80 oldal« Első...23456...102030...Utolsó »