Venom (2018)

Magyar cím: Venom

Több filmes bejegyzésemben is leírtam, hogy egyes alkotásokat megnéztem volna moziban, de annak ellenére, hogy lett volna rá idő, és pénz mégsem tettem. Ennek legjelentősebb oka az, ahogyan az emberek többsége a moziban viselkedik, s ezáltal tényleg valami nagyon kell, hogy érdekeljen. Régebben elég volt, ha egy valami felkeltette az érdeklődésemet, és máris mentem megnézni, ez már jelentősen lecsökkent. Tény, hogy a Venom nagyon érdekelt, de bevallom, ha épp nem a szabadságomat töltöttem volna, és nem hívtak volna meg rá feltehetően meg sem néztem volna. Habár tény, hogy az előzetes kritikákkal és véleményekkel ellenben nekem tetszett.

Részletek

The Lion King teaser

Régen nagyon sokat jártam, vagy szerettem volna járni moziba. Hiszen nagyon sok jó filmet láttam, s jó párnál éreztem azt, hogy kár volt kihagyni, amikor debütált a mozikban. Egyrészről sokszor nagyon nehéz volt mozipartnert találni, másrészről pedig nem igazán szerettem a premier napján, vagy a premier hetében rögtön megnézni az adott filmet, ugyanis undorom van attól, ahogyan sokszor az emberek mozifilm alatt viselkednek. Ennek köszönhető is, hogy kialakult részemről egy olyan dolog, hogy csak azt nézem meg moziban, ami tényleg érdekel. Itt pedig két részre oszlik a megnézendő film megtekintési része: a premier hetében, vagy pedig a vetítés utolsó hetén, s lehetőleg utolsó napján, és délelőtti időpontban, ha lehetséges, s ezzel is elkerüljem a mások által generált rémes moziélményt (beszélgetés, székrugdosás, ökörködés, csámcsogás stb.)
Jövőre már egy filmet biztosan moziban szeretnék látni, de ez a szám kettőre nőtt, hiszen megérkezett a The Lion King, azaz honosított nevén Az oroszlánkirály “élőszereplős előzetese, mely lentebb látható.
Azok, akik a kilencvenes években voltak gyerekek, mint én jómagam nyilván hatalmas élményt jelenthetett nekik a rajzfilm, és annak betétdala. Azt gondolom, hogy az újragondolt változat nem fogja felülmúlni, de egy próbát megér mindenképpen.

Előrelépés!

A nyáron úgy hozta az időjárás, hogy nem tudtam használni az asztali számítógépemet, így az abban a hónap megvásárolt laptop került az asztalra, még kint csapkodott a villám. Akkor ugrott be, hogy mióta a blog létezik, azóta folyamatosan teszem közzé, hogy pontosan mit is vásárlok, amelynek túlnyomó többsége műszaki termék, ezáltal is egyfajta vásárlási tanácsot adjak azoknak, akik vásárláson törnék a fejüket. Így született meg az a bejegyzés, amelyben felsoroltam, hogy milyen mobiltelefonjaim voltak. Mindezek mellett természetesen nem sokkal rá érkezett egy másik is, amelyben viszont azt taglaltam, hogy milyenre is szeretném cserélnem az akkor még jelenleginek számító készülékemet. Ugyebár sokat írtam a blog keretein belül az impulzus vásárlásaimról, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy valamit megvásárolok, vagy nem azt veszek meg, amit kinéztek. Ez annak fényében érdekes, hogy részemről szokás, hogy mindent igyekszek előre megtervezni, hogy véletlenül se hozzak rossz döntést, vagy fussak ki a pénzemből. Nos, azt kell mondjam, hogy az október nem ilyen lett, de kezdjük ugyebár az elején.
Tavalyhoz hasonlóan sajnos úgy hozta a sors, hogy ismételten nem sikerült szabadságra mennem nyáron. Idén az húzta keresztbe a számításom, hogy fixre be volt nálam tervezve a május végi szabadság, amelynek köszönhetően megcsappant a kiadható szabadnapok száma, így végül kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy ha bevállalok egy nyári egy hetes szabadságot, akkor könnyen lehet, hogy 3-4 nappal gazdálkodhatok az év végéig. Ebből fakadóan bevállaltam ismét, hogy munkáról fog szólni az egész. Amely kicsit fárasztó volt, hiszen még kerékpárral is több, mint negyedóra a munkahelyem, és mivel izzasztó hőség volt, így nem volt felüdülés elmenni oda. A szeptemberi szabadságot abból a szempontból buktam, hogy itthon voltam kénytelen maradni, ráadásul meg is betegedtem arra a hétre. Később végül az október végére bekalkulált, és nemzeti ünneppel összerakott szabadságomra végül ismét lett egy betervezett utalás, amely ismét a fővárosba vezetett. 

Az október végét vártam, mint egy messiást, hiszen a pihenőnapokat összerakva, valamint belerakva a munkaszüneti napot és a szabad hétvégét majdnem két hét jött ki végül, amelyet teljes egészében a fővárosban töltöttem, ámbár most elsősorban nem is a szórakozás volt a cél. Természetesen ismét ellátogattam az állatkertbe, ahol némileg plusz volt, hogy az eddig lezárt terület már nyitva volt. 

Azért olyan hatalmas élmény már nem volt, hiszen még teljesen nem volt kész, valamint sikerült ismét összefutni ember módjára nem viselkedő emberekkel. Mindezek mellett természetesen többszöri látogatás célja a Margit-sziget volt, ahol előfordult, hogy egyedül voltam, de olyan is, hogy társaságom akadt, és vele sétáltunk. Ugyan fényképeket nem készítettem, de tény, hogy vizuális szempontból nagyon jó volt a sárgán hulló falevelek látványa. Persze még este visszamentem, hogy megnézzem a szökőkutat, amelyből sikerült végre elölről is elcsípnem a fényjátékot, amelyet tavaly nem. 

Ami lényegében fontosabb dolog volt az az volt, hogy az ismerősömmel szóba került az itt lévő munkaerő piac, valamint a munkakörülmények, s ennek köszönhetően felajánlásra került, hogy fent képességeimnek és végzettségemnek megfelelően jobb munkalehetőségek várnának több pénzért. Első körben elutasítottam, hiszen nem a mindent egy lapra feltevő típus vagyok, valamint spórolt pénzem sem volt, így aztán megbeszélésre került, hogy amennyiben egyikünk helyzete sem változik magánélet, munka és lakhatás szempontjából, úgy márciusban visszatérünk a dologra, és akkor lefixáljuk ezeket. Addig pedig marad a spórolás, és több havi bér összegyűjtésre az áprilisi hónapra, amelyben elvileg dobbantanék innen.
A fenti dolgoknak köszönhetően történt az, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy mekkora kiadás lenne a decemberben a telefonvásárlás, s mivel megnéztem a fővárosban használt adatmennyiséget végül úgy döntöttem, hogy sokkal jobban jönnék ki előfizetésesként, mint feltöltő kártyásként. Így végül a múlt héten átváltottam előfizetésesre és magamévá tettem a Huawei Mate 20 Lite-ot, ami fényképezés terén nem okozott csalódást. 

Hatalmas nagy előrelépés főleg kamera terén, amely többféle fényképezési opciót ajánlj, amennyiben éjszaka akarunk képet lőni. Még az utolsó előtti éjszakai móddal vaku nélkül, addig az utolsó kép vakuval, hagyományos módon készült.
Két negatívum jutott róla eszembe. Az egyik sajnos a zenehallgatás téren kicsit halkabb hangzás, valamint a nagyság, ami nekem már kétkezes kezelést igényel. Ennek ellenére azt gondolom sokkal jobb vétel volt, és lett is volt, mint a korábban gondolt P20 Lite. 

Christopher Robin

Magyar cím: Barátom, Róbert Gida 

Én azon emberek közé tartozok, akiknek meghatározó volt gyermekként Micimackó kalandjai annak ellenére, hogy tulajdonképpen soha nem volt a kedvenc rajzfilm figurám. Ellenben mindig tudtam, hogy ki is ő, és ha valami kapcsolódott hozzá, akkor azért arról olvastam, vagy pedig megnéztem. Egyértelmű, hogy gyermekként teljesen máshogy látjuk a dolgokat, így aztán sok gyermekkori kedvencet visszanézve sokszor a nosztalgia tart minket a képernyő elé. Azt gondolom sokakat érdekelt volna egy élőszereplős Micimackó film, amelyet most meg is kaptunk. Ámbár igaz, hogy gyerekek is élvezhetik, azonban valójában felnőtteknek szól. Pontosabban arról, hogy milyen is az, amikor elhagyjuk a fantáziavilágunkat, és felnőtté válunk. 

Részletek

Aranyélet: 3.évad

Azt hiszem nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy nem igazán nézek magyar gyártású filmeket, sorozatokat. Egyrészt az a bajom velük, hogy túlságosan műviek, másodsorban szinte mindegyikben ugyanazok a színészek tűnnek fel. Arról nem is beszélve, hogy komolyabb minőségi munka tisztességes megvalósítás mellett elég nehéz létrehozni. Azt gondolom azon szerencsések közé tartozhattam, aki később ismerkedett meg a magyar HBO sorozataival, így nálam kiesett az, hogy egy évet is várjak az új évadra. Az Aranyélet esetében rendkívül örülök annak, hogy az elsőt júniusban, a másodikat júliusban tettem magamévá, ugyanis élőben követtem volna, akkor két évet várhattam volna az utolsó, harmadik évadra.
Annak kifejezetten örülök, hogy az HBO online videótárába egyben került fel az utolsó évad. Annak már kevésbé, hogy azóta se látott napvilágot letölthető formában, ellenben kipróbálható volt az HBO GO, ahol megtekinthettem a harmadik évadot. 

Részletek

Charmed – 1×01 (Pilot)

Amióta a sorozatoknál is rákaptak, hogy a korábbi sikereket meglovagolva annak újkori megalkotásával próbálkozzanak a stúdiók mindig eszembe jutottak a korábbi kedvenceim. Ugyan nem hagyott bennem olyan mély nyomott az eredeti Charmed, de emlékszem, hogy egyszeri megtekintésre nekem annak idején teljesen tökéletes volt. Kíváncsi is voltam, hogy hogyan is sülne el, ha készülne belőle egy remake. Nem is kellett sokat várni, hiszen idén ősszel bemutatásra került az újragondolt változat, amelynek megtekintése közben csak arra tudtam gondolni, hogy vajon ezt tényleg komolyan gondolták? 

Részletek

Decemberi generációváltás

Amióta a hétköznapok részévé vált a mobiltelefonok világa, úgy szinte havi szinten jelennek meg új készülékek, s fél évente érkeznek erősebbek, melyek úgymond státusz szimbólum egyesek számára. Régebben előfordult, hogy egy éven belül két készülékváltásom is volt, melynek egyik oka a “sufni” GSM boltokban való vásárlás és/vagy nem megfelelő tájékozódás volt. Azóta ezen a téren változtam, hiszen egyrészről nem csak nyomon követem az adott teszteket, hanem megváltam a márkahűségtől is. Így történt, hogy a Sony kivált az életemből, és érkezett helyette a Huawei, amelynek eddig két készülékét birtokoltam: P8 Lite, P9 Lite (2017). Mindkettővel megvoltam elégedve, mert semmi hiba nem volt velük.
A házon belüli készülékcsere jelen esetben garancialejárat miatt történt. Jelenlegi készülékem garanciája jövő év áprilisáig érvényes, így úgy döntöttem év közben, hogy decemberi fizetésemből új készüléket vásárolok, s a korábbit pedig eladom, s ezzel is pénzt spóroljak. Végül sok elolvasott teszt után győzött a Huawei Mate 20 Lite.

Én az a fajta vagyok, aki vigyáz a készülékeire. Egyet sem “sikerült” eddig még eltörnöm, vagy elrontanom, s bízom benne, hogy ez továbbiakban is jellemző tendencia lesz. A vásárlást decemberre időzítettem, karácsony előtt, hiszen ekkor nagyobb az esélye, hogy minél többért tudom továbbadni a jelenlegi készülékemet még négy hónapnyi garanciával.
Elolvastam sok tesztet, s ugyan a méretével van némi problémám, de úgy döntöttem, hogy bízom benne, hogy decemberre azért veszít az árából, és a korábbi készülék eladásával elég korrektre tudnom majd kihozni az árát. Mindezek mellett korrekt, és erős készüléknek tűnik, amely főleg kamerában és szoftverezettségben lehet erős, s a belső háttértárról már nem is beszélve. Mai napon leadtam a rendelésemet a tokra, hiszen eme készülék is üveg hátlappal rendelkezik, továbbá igencsak csúszós emiatt. Én pedig szeretek vigyázni a dolgaimra. 

Jelenlegi ára 120 ezer környékén mozog, de bízom benne, hogy decemberre lemegy 100-ra, és a jelenlegi telefonomat el tudom adni olyan 30 környékén. 

Fallen Kingdom is elegánsan érkezik!

Ugyan a filmért teljesen nem voltam oda, s inkább középszerűnek mondanám, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mindenképpen a vásárlás mellett fogom letenni a voksomat. Annak ellenére, hogy kint lassan már egy hónapja kapható, idehaza is beúszni látszik végre. Ráadásul több változatban. Hogy melyikre teszem a voksomat nem tudom, de az elődöt fémes kiadásban vettem meg a számomra botrányosan rossz műanyagtokos kiadása borítója miatt. Ami most is rémes lett. 

Manifest – 1×01 (Pilot)

Évekre visszatekintve láttam, hogy szinte mindig azok a sorozatok vonzottak, amelyben felfedeztem némi egyediséget, valamint olyan koncepciót alkottak, amelynek köszönhetően azt gondoltam, hogy minőséget kaphatok majd. Azonban azt kell mondanom, hogy sajnos ezek szinte kivétel nélkül megbuktak rövid időn belül. Ennek ellenére egyetlen egy igazán várós sorozat volt idén, az pedig nem más volt, mint a Manifest.

Részletek

Magnum P.I.: 1×01 (Pilot)

Sokszor említést teszek arról, hogy annak idején mennyi filmet, és sorozatot néztem. Volt olyan, hogy az adott délutánomat, estémet is elvitték, ha nem volt épp program. Rá voltam kattanva nagyon sok szériára, amelyekből szinte mindegyik véget ért sajnos. Az új tévés évad mindig magával hoz új szériákat, amelyekkel kapcsolatban mindig hatalmas reményeket táplálok, de aztán szépen következik a pofára esés. Nem tudom, hogy miért. Ennyire nincs koncepció, vagy éppen az ízlésem változott? Az előbbit talán az bizonyítja, hogy mennyire feldolgozás látott már napvilágot. Ilyen a Magnum P.I., amivel kapcsolatban semmilyen elvárással ültem neki. 

Részletek

Szeptember végére

Ismételten el telt egy hónap, amely sajnos ismét nem a tervek szerint alakult.
A tavalyi nyaram szinte teljesen megvalósult idén is. Azaz a rosszul kalkulált szabadságkiosztásnak köszönhetően a pihenőnapjaim kivételével tulajdonképpen nem voltam huzamosabb ideig itthon. Ami azért kicsit megviselt, hiszen a nyár ismét tikkasztó hőséget hozott, s a munkahelyemen sem volt annyira elviselhető, habár ment a klíma, de az csak nagyjából pár fokkal hűsítette a benti levegőt. Ennek köszönhetően úgy vártam a szeptembert, s azzal eljövő egy hetes szabadságomat, mint a megváltást. De ahogyan lenni szokott, hiába terveztem előre. 

Ha már nem jött össze a mostani fővárosi kiruccanás, így elkezdtem mindenkit felkeresni, hogy ki az, aki ráérne ebben az időben. Természetesen most is sikerült programot találnom magamnak, s alig vártam, hogy végre elkezdődjön a kiruccanásom. Ugyebár tartja a mondás, hogy ember tervez, Isten végez, amely ebben a szituációban is tökéletesen érvényesült. Pontosan négy hónapnyi megfeszített munkatempó után örömmel értem haza, s már tervezgettem is, hogy másnap mit fogok csinálni. Úgy döntöttem, hogy az első nap mindenképpen itthon fogom tölteni, s sehová nem akarok menni. Ez meg is valósult, s annak már kevésbé örültem, hogy estefelé kezdődő torokkaparásom másnap reggel teljes megfázásban öltött szerepet, így a szabadságomat tulajdonképpen betegen töltöttem le.
A hétvége előtt persze összejött egy kisebb program, azonban ahhoz sem volt igazán kedvem, s csak azért vállaltam be, mert a hét elejit lemondtam úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban kapott el a takonykór, s ugyan nem tehettem róla, de mégis égett a pofámon a bőr. Ahogyan néztük a szabadságom utolsó három napjára erős lehűlést és esőt írtak, így múlt hét pénteki napján végül sort kerítettünk egy kirándulásra. Bár lehetett volna jobb is, de igazából részben munkaútjára kísértem el ismerősömet, így aztán kissé korlátoltak voltak a lehetőségek. 

Természetesen minden átmenet nélkül egyik napról a másikra legalább 13°c hőmérsékletcsökkenés következett be, amelynek örültem az őrült kánikula után, ellenben nehezebbé tette a gyógyulásomat. Így aztán úgy mentem vissza dolgozni, hogy közben épp a megfázás végét jártam. A hideg időnek köszönhetően persze a héten is kitartott a köhögésem, így aztán jelenleg is kúrálom magam.
Persze komolyabb probléma nem volt, hiszen egy valaminek örülhetek, hogy legalább maradt még egy hetem, amelyet remélem megfelelően tudok majd eltölteni.

Shadow Of The Tomb Raider (2018) teszt

Platform: PC

Kevés olyan franchise van a vizuális világban, amely több évtizede a köztudatban van, s még kevesebb, amelyet többször újragondolva a köztudatban maradt. Így van ez a Tomb Raider esetében is, mely 1996-ban indult hódító útjára az akkor szinte korszakalkotónak számító látványvilágának és játékmechanikájának köszönhetően. Amíg a játékos szórakozni szeretne, addig a kiadó pedig bevételt termelni. Ennek köszönhető, hogy a rajongók évente kaptak egy új részt, s mellé egy kiegészítő epizódot minimális fejlődéssel. Ennek köszönhető, hogy 2000-ben megjelent, Chronicles alcímet viselő epizód sikere messze alulmúlta a korábbi részeket, így aztán az eredeti fejlesztőcsapat irányváltás mellett döntött. Így született meg a hatodik, The Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, mely anyagi bukásának következtében megszűnt az eredeti fejlesztőcsapat, s így került a Crystal Dinamics égisze alá.
A fejlesztőcsapat váltásnak köszönhetjük, hogy továbbra is új epizódok jelennek meg, s Lara Croft-ot nem nyelte el a digitális hullámsír. Habár tény, hogy a második újraértelmezése a sorozatnak a Legend alcímmet viselő, s  új irányvonalat indító trilógia első felvonása nem nyerte el sok régi rajongó tetszését, ellenben nagyon sok újat hozott a szériának. Ennek is köszönhető, hogy a nem túl jó értékeléssel és anyagi bevétellel záruló Underworld alcímű kilencedik rész után lehetőség volt egy harmadik újragondolásra, mely a 2013-as csak Tomb Raider címet viselő epizód formájában kaptunk meg. A készítők átívelő történetben és ezzel párhuzamosan egy trilógiában gondolkodtak, így nem volt meglepő, hogy két évvel később érkezett a Rise Of The Tomb Raider, mely tovább vitte a cselekményt, s látványban és játékmechanikailag is továbbfejlődött elődjéhez képest. Majd múlt héten megérkezett a Shadow Of The Tomb Raider, amelynek első végigjátszása után egy közmondás jutott eszembe: Nincsen rózsa tövis nélkül. 

Részletek