When Animals Dream (2015)

Ha már sikerült kiharcolnom, hogy novemberi hónapban magaménak tudhassak majd egy hetes szabadságot, akkor úgy döntöttem, hogy szétnézek a filmes portálokon, hogy melyek azok az alkotások, melyeket még nem láttam, s az újdonság varázsa el is tud majd varázsolni olyannyira, hogy talán egy új kedvencre tegyek szert.
A címbéli alkotásnak már a neve is felkeltette a figyelmemet, de úgy voltam vele, hogy egy előzetessel teszek egy próbát, ami figyelemfelkeltésnek tökéletes lehet. Az alapján végül tegnap este nekiültem, de valahogy azt kell mondanom,hogy jobban is elüthettem volna az időmet.

wad00

Részletek

Kalandra fel!

Tudni illik rólam, hogy nem vagyok túlságosan korán kelő típus. Az vagyok, aki fenn van legalább egy, de akár három óráig is, hogy utána késő délelőtti órákba kelljen fel (ezért is imádom többek között, amikor délutános vagyok).
Tegnap hasonlóan jártam el, de mivel nem tudtam tovább fenn lenni, így végül már egy órakor az igazak álmát aludtam. Ilyen ébredést szeretnék azért, hiszen reggel 8,15-kor csörgött a telefonom, hogy megérkezett a futár:

IMG_20151113_082049

Roppant mód örültem neki, habár neki kell készülnöm a játéknak, s vissza kell térnem ebbe a dimenzióba, hogy éberen nézhessek a kalandok elé. Előtte persze némi koffein pótlás, s étel mindenképpen kell.

Ami viszont pozitívum, hogy megint sikerült eltakarnom a szekrényem valódi “énjét”, eme csodával, melyet a játékhoz kaptam:

IMG_20151113_083836

Feltehetően bírja nagyjából egy évig, míg egy nagy rohanás közepette véletlenül bele nem “kapaszkodom” az oldalába, s nem tépem le.

Ant-man (2015)

Magyar cím: A hangya

Ha belegondolok abba, hogy régen mennyi film és sorozat magával ragadott, akkor azt kell mondanom, hogy azokhoz az időkhöz mérve bizony majdnem síkság uralkodik számomra vizuális szórakozások terén. Igaz, hogy sok az új alkotás, de kevés az olyan, ami magával ránt, s még kevesebb az, ami eljut odáig, hogy felkeltse a figyelmemet, hogy tegyek vele egy próbát. Ámbár tény, hogy arra nem tudok választ adni, hogy ennyire felszínes, s színtelen lenne a felhozatal eme alkotások terén, vagy csak az én ízlésvilágom változott meg annyira, hogy nehéz bármire is azt mondanom, hogy tetszik, vagy érdekel.
Mindenesetre idén is az a tendencia uralkodott, hogy nagyjából volt két film, ami érdekelt, amiért képes is voltam elpattyogni a moziba. Ellenben volt jó pár olyan alkotás, ami valamilyen szinten felkeltette a figyelmemet, de az “is-is” kategória kiváló győztesei lettek, melynek köszönhetően úgy voltam vele, hogy bőven elegendő lesz megvárni a megjelenés napját, mert akkor itthon kényelmesen nekiülhetek felesleges pénzkidobást mellőzve, s ha nem tetszik az adott produktum majd szépen fogom és kikapcsolom, s keresek más szórakozást.

ant-man_00

Részletek

Egy leheletnyi tavasz!

A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.

Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt “ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a “feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.

A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a “párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.

Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi “bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek “gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.

Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet “levegőzni”.

Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.

Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.

360-ban is elfogadható lesz az új Tomb Raider!

Ha elég gyors lesz a futár, akkor minden bizonnyal már jövő hét pénteken kipróbálhatom, hogy milyen is lesz majd az új kaland. Viszont eddig is sokszor megemlítettem, hogy nem értem, hogy miért nincsen gameplay videó az előző generációs játékhoz főleg úgy, hogy már előrendelhető is, tehát biztosan megérkezik majd rá. Végül a mai napon (négy nappal a megjelenés előtt, ugyebár) végre megérkezett.

Azt gondolom elfogadható.

Esti “muzsika”

Olykor-olykor szoktam “kóvályogni” az internet bugyraiban. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy zenei térre jutok, ahol szépen elkezdem nézegetni az ajánlott videókat.
Ugyan már korábban ezeket hallgattam, de valahogy nem nyerték el a tetszésemet. Elképzelhető, hogy a korral változik a zenei ízlés is? Mindenesetre itt három videó. Igen. Queen.

Miért is nem tud az ember téli álmot aludni?

Azok az emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik a hideget. A köztes időjárás az, ami nekem kedvező. Ilyen a tavasz, s a korai ősz. Utóbbi az, ami sajnálatos módon már elmúlt. Látvány miatt szeretem a késő őszt, s a tél is gyönyörű valamilyen szinten, de sajnos a hideg idő iszonyatosan kivesz belőlem sok-sok energiát, aminek köszönhetően sokkal fáradtabb vagyok. Ez annyira még nem is jelentene gondot, de ugyebár év vége van, s a szabadságok száma megcsappant, s bizony indul az év egyik keményebb hónapja, amit az utolsó, s egyben tökszorítóbb fogja majd zárni. Igen, igen. Az a bizonyos karácsonyi és szilveszteri láz, ami majd igazán odacsap, ahová nem kéne. Legalábbis, ha a munkát vesszük figyelembe.
Aki rendszeres követője a blogomnak az tudja, hogy mennyire is vagyok Tomb Raider rajondó, melynek új epizódja (ha tényleg nem jön semmilyen csúszás) jövő hét pénteken debütál majd Európában, s jó pár online webáruház alapján itthon is. Előre láttam, hogy majd lesznek itt borzasztó beosztások, így úgy döntöttem, hogy egy kitalált indok alapján a játék megjelenésére datálom majd ebben az évben az utolsó szabadságomat. A probléma persze az, hogy azért előtte, s utána is lesz majd munka rendesen. Ráadásul persze az vagyok, aki szintén nem tud parancsolni olykor az impulzus vásárlásának (billentyűzet vásárlás ugyebár),s emellett az étkezésre szánt pénzt is remekül el tudom költeni olyanra, amire nem is terveztem. Úgy néz ki ismét kell majd némi kifulladás, hogy rájöjjek, hogy bizony nem energia itallal kell felturbóznom magam, s nem a pénzt kell szem előtt tartanom addig, míg nem éhezek, mert ez a hét rendesen szét fog csapatni lévén három napra is vállaltam túlórát. Csak kérdés, hogy minek, mert szombat estére örülni fogok, ha tudom, hogy merre vagyok arccal.

Az elmúlt hetekben az időjárás nem könnyítette meg a kikapcsolódási lehetőségeket, így legtöbbször sajnos itthon voltam kénytelen ülni, ami annyira nem elégített ki, hiszen sok programot voltam kénytelen lemondani. Eleinte az eső volt, ami megkeserítette az életem, utána pedig sajnálatos módon beállt a majdnem fagyponti hőmérséklet, ami még napközben sem volt hajlandó kicsit enyhülni. Én pedig ismert fázós vagyok, tehát nem is volt kedvem a friss levegőre se menni szinte. Szerencsére azért a hétvégére iszonyatosan jó idő volt, így bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó idei bringázás, amelynek semmilyen célja nem volt csupán “fejfrissítés”.
Meg vagyok én áldva a fotózással. Komolyabb fényképezőgépet nem akarok venni, lévén kevés az olyan előre tervezett alkalom, ahová elvinném, így viszonylag felesleges pénzkidobás lenne. Mobiltelefonok egyre inkább fejlődnek, s ez az az eszköz, ami viszont mindig nálam van. Így idén hosszú Sony barátság után beruháztam egy Huawei P8 Lite nevű csodába, mert beleszerettem a fényképező részébe elsősorban. Azóta is töretlen a szerelem eme csoda iránt, s szerencsére még mindig kifogástalan állapotban van. Mivel megérkezett egy jelentős frissítés, így ismét teszteltem, hogy mennyire kapott egy kis pluszt a fényképező része:

A tavaly vásárolt Xperia SP megmaradt egy ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy nincs maradása. Hiszen, ha olyan helyre megyek, ahol telefon törhet, vagy lopásra ösztönözhet másokat oda jó lesz egy gagyi 2400 forintos is. Így végül szépen fogtam, s eladtam. Kicsit sajnáltam, mert az eredeti ár töredékéért, de sajnos be kellett látnom, hogy rengeteg oldalon volt meghirdetve eme készülék, s azok is alacsony áron voltak belőve, még ha kártyafüggőek is voltak. Így részben sikerült elkerülnöm, hogy orrba-szájba kelljen túlórákat vállalnom, hogy ne látszódjon meg a hónap vége bankszámla egyenlegemen, hogy olyasmi is közbe jött, ami nem volt betervezve.

…és akkor kemény hét munkanap vár rám, míg el nem kezdődik számomra a megérdemelt szabadság. Nem hiszem, hogy unatkozni fognék. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy az Uncharted trilógia megérdemel még egy kijátszást, aminek nemrégiben értem a végére. Így végül ismét belemerültem Ellie és Joel kalandjaiba a The Last Of Us keretein belül, melynek jelen pillanatában nagyjából a felénél járok.

Fantastic Four (2015)

Magyar cím: Fantasztikus négyes

Nem vagyok képregény rajongó, s nagyon nem is olvastam. Habár elvétve egy-két szám akadt azért, de anyagi háttér nem tette lehetővé, hogy nagyban belemerüljek ebbe az univerzumba. Lehet, hogy ez a nagy pozitívum részemről, mert így legalább nem vágom le azt a hisztit, amit a képregény rajongók megtesznek szinte minden egyes filmnél.
Lassan rám is jellemzőek az ilyen “hisztik”, ámbár én leginkább a reboot kapcsán szoktam felszólalni. Amikor van egy film, s készül hozzá még pár rész, s egyszer csak ahelyett, hogy hagynák békében inkább újra forgatják. Ez történt a Fantastic Four-ral is, amelyet két rész után nulláztak. Kevés sikerrel.

hrt-fantastic.four.2015.1080p.mkv_snapshot_01.33.05_[2015.10.29_19.51.04]

Részletek

Másodjára is Tomb Raider!

Kellemes húsvéti meglepetés volt számomra, amikor androidos eszközökre is beúszott az első Tomb Raider, s mindezt úgy, hogy a kiegészítő epizódot is tartalmazta egy csöppet feljavított látványvilággal. Bár már akkor is jeleztem, hogy véleményem szerint érkeznek majd a többi részek is. Így a mai napon meg is érkezett 446 forintért a második rész, mely egyébként személyes kedvencem elég régóta.

tr200 tr201 tr202Az első rész vett rá arra, hogy idén az összes klasszikus részt végig vigyem. Így egyelőre jegelve lesz nálam eme rész, főleg azért, mert három hét, s itt van az új epizód. Mindenesetre belepillantottam, s azt kell mondanom, hogy megint csak csiszolt a kiadó a látványvilágon.
Annyi bizonyos, hogy majd unalmas perceimben (buszon, orvosi váróteremben stb.) majd jól fogok vele szórakozni.

Easy A

Magyar cím: Könnyű nőcske

Nálam minden adottnak kell lennie, hogy el tudjak aludni. Ehhez pedig az kell, hogy ne legyen semmilyen zavaró tényező. Teszem azt, ha egy légy neki megy az ablak üvegnek már attól fel tudok ébredni, illetve olyan zajok, hangok vannak melyektől fel tudok ébredni. Ezért többnyire nincs teljesen csend a szobámban. Vagy zene szól bizonyos hangerőn, vagy pedig TV. Utóbbin pedig kizárólag olyan csatorna, amelynél tényleg az ember be tud aludni annyira unalmas. Mikor már meguntam, hogy már tizenkettedjére hallom Hitler útját, illetve már tizenhetedjére sem voltam kíváncsi, hogy Alaszkában a nagy hóban hogyan mentenek járműveket elkezdem elölről lapozni a csatorna listában. Ekkor akadtam rá eme filmre, melynek nagyjából a közepébe pillantottam bele. Akkor felírtam, hogy meg kell nézni. Végre ma el is jött a pillanat.

0.mkv_snapshot_00.00.39_[2015.10.26_20.19.26]

Részletek

Les Revenants: 2.évad

Úgy látszik a sorozatos ipart elérte az a hullám, hogy nagyon szeretnek a halottakkal foglalkozni, akik egyébként nagyon szeretnek valamilyen formában visszatérni az élők sorába. A két évadot megélt Ressurection kapcsán ismertem meg a Les Revenants-ot, ami egyébként nagyon tetszett nekem. A limitált nyolc epizódos évad lehetővé tette, hogy elég tömör szériát kaphassunk. Ami egyébként nagyon meglepő volt, hogy nagyjából 3 (!!!) évnek kellett eltelnie, hogy megkapjuk a folytatást. Időközben ugye volt egy amerikai remake The Returned címén, ami egy évad után búcsút is mondott a nézőinek. A pótlás viszonylag jó volt, hisz ki lehetett várni a szeptembert, amikor is a francia halottak is visszatérnek közénk.

Részletek

Tüskevár (2012)

Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor kifejezetten irritál az, ami a mai filmes világban történik. Ha valami sikeres, akkor rögtön kell neki rittyenteni folytatást. Ha nem jól sül el, akkor csinálunk egy olyan epizódot, ami nem veszi figyelembe azt, amelyik rosszul sikerült. Ha véletlenül az sem sikerül akkor sincs semmi veszve. Hiszen jöhet a Remake, azaz új szereplőkkel leforgatjuk ugyanazt. Tehát sem folytonosság, sem pedig egyediség nincsen lassan, amit én egyébként nagyon, de nagyon hiányolok.
Az itthoni filmgyártás egyébként is olyan lassan, mint egy pöcegödör, s szinte kizárólag csak a régi filmeket lehet felhozni tényleg minőségi alkotásként. Az újak pedig szinte el sem jutnak az emberhez, vagy annyira nincs marketing mögötte, vagy csak simán ótvar annyira, hogy DVD-n vagy nem jelenik meg, esetleg valamelyik üzlet raktárában porosodik, mert még száz forintért se kell a kutyának.

Lehet mondani, hogy kinek milyen gyermekkora volt. Ha vizuális alkotásokra akarok szorítkozni, akkor azt kell mondanom, hogy tartalmas gyermekkort tudhatok a hátam mögött. Egyik kedvencem volt gyermekként is a Tüskevár, melyet csak mozgóképes változatban láttam, így nem tudom, hogy mennyire is tért el a regénytől. Azonban némileg borúlátó voltam, amikor megtudtam, hogy ebből is érkezik egy feldolgozás. Igaz, hogy lassan három éve debütált, de csak most jutott el hozzám.

Tüskevár.2012.mkv_snapshot_00.00.11_[2015.10.25_17.12.28]

Részletek

Fémesen elegáns

Az a fajta vagyok, aki – amennyiben számomra mindenképpen minőségi alkotás – bizony vesz eredeti tartalmat fizikai adathordozón. Idén nyáron végre 14 évnyi várakozás után ismét egy epizóddal bővült a számomra hatalmas filmélménnyel társuló Jurassic Park széria. Ugyan tetszett a Jurassic World, s jól szórakoztam rajta, de azért elismerem, hogy nem hibátlan, s nem is ér fel az első részhez annak ellenére sem, hogy szorosan ott van mellette.
Amikor kijöttem a moziteremből számomra már biztos volt, hogy ez nekem kell eredetiben is, hogy feltehessem a polcra, hogy mindennap első legyen, amikor ébredés után kinyílik a szemem. Az viszont tény, hogy kacskaringós utat jártam be a kiadással, mire tegnapi napon a kezembe foghattam.

Valamikor augusztus vége felé találtam rá az előrendelői aloldalra, ahol egyedül még a fémdobozos kiadásra fogadtak előrendelést. Első körben rögtön leadtam a rendelést, mert ez kell nekem. Nem, nem a doboza miatt, hanem a filmért. Mivel akkor még csak erre lehetett előrendelést leadni. Visszaemlékezve saccolva egy olyan hónap múlva jött a lehetőség előrendelésként a műanyag tokos változatra. Ekkor hosszan töprengtem, hogy mi legyen. Ekkor töröltem a rendelésem, s előrendeltem a műanyag tokosat, melynek ugyebár fogyasztói ára nem érte el a 6 ezer forintot. Eltelt ismét egy kis idő, amikor frissítették a borítót, melyről nekem az volt a véleményem, hogy hasmenés idején az ember szebbet produkál a mellékhelyiségben, így töröltem az előrendelést, s újból jeleztem igényemet a fémdobozos kiadásra.
Nagyjából egy hét volt, mire odáig eljutottam, hogy úgy sem az előborítót fogom nézni, s a polcon egyébként is csak a kiadás gerince látható. Ekkor ismét módosítottam a rendelésemet a műanyag tokos változatra. Mivel a fémdobozos 7690 forint volt, ezért szállítási költséggel nem járt volna. Viszont mivel a műanyag tokos 6 ezer alatt volt, így jött rá egy remek 500 forintos szállítási költség, így már a két kiadvány ára közötti rés volt nagyjából 800 forint. Ekkor úgy döntöttem még egy filmet megrendelek, s a kettő ára ott van egy fémdobozoséval. Így nincs szállítási költség. A pofára esés akkor jött, amikor kecsesen haza húztam a belemet ezen a hétfőn, s nem szembesültem azzal, hogy míg a fémdobozos változat szállítható státuszt kapott az üzlet weblapján, addig a műanyag tokos változat megjelenésének ideje szerdáról szépen átkerült jövő hét péntekre. Ezen eléggé eldurrant az agyam, s végül ez lett az eredménye:

IMG_20151022_202431 IMG_20151022_202444 IMG_20151022_202516 IMG_20151022_202553 IMG_20151022_202601

Hétfőn úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább várni, így végül ismét rendelést módosítottam, ezúttal a fentebb látható fémdobozosra. Mivel dolgoztam a héten, s nem is tudtam volna senkit megkérni, hogy átvegye, így végül maradt a Pick Pack pontos átvétel. Mivel 2-3 munkanapos határidőt jeleztek felém (amiből ugye egy munkaszüneti nap a nemzeti ünnep miatt), így nagyon szorítottam, hogy az eredetileg szerdára számolt átvétel megvalósuljon. Persze nem jött össze, lett belőle csütörtök, ahol a túlórám miatt munkavégzés után volt tíz percem, hogy zárás előtt beérjek az átadópontba. Sikerült!

Kiadás dupla lemezes lett, ami tartalmazza a 2D, s 3D változatot egyaránt. Utóbbiért annyira azért nem vagyok oda, így tegnap rögtön a hagyományos változatot vettem kezelésbe. Egyetlen egy dolog, ami nem tetszik, hogy véleményem szerint túl van hype-olva Chris Pratt, akivel kapcsolatban van is pár extra tartalom, aminek köszönhetően végig csak a hagyományos “Így készült”, s a kivágott jelenetek, illetve még pár háttérmunkálatokat bemutató extra tartalmat tudtam végignézni.
Ami viszont sajnáltam, hogy itt nem kaptak helyett az előzetesek, melyeket azért az ember olykor újra megnézne. Legalábbis nekem lenne rá igényem. A hangzással, képpel viszont nem volt probléma még úgy sem, hogy ma megnéztem a 3D-s változatot is. Habár a kiadványnak köszönhetően rájöttem, hogy a tulajdonomban lévő Playstation 3 (amit Blu-ray lejátszóként is használok) képes 3D-s lemezeket is lejátszani.

A kiadvány nagyon tetszik, s igényes lett. Egyetlen egy dolog hagyott bennem keserű szájízt, hogy a lemezek egymások kaptak helyet. Ugyan nem érnek egymáshoz, viszont emiatt a felső lemezt kissé nehéz kivarázsolni a tokból. Mivel úgy is a 2D-s lesz majd agyonnézve, így a 3D-s “száműztem” oda.

Uncharted 4 gameplay!

Hogyan is maradhatott ki nálam eme videó, nem tudom. Egyelőre, ami bizonyos, hogy márciusban érkezik az új rész. Hosszú gondolkodás után viszont úgy döntöttem, hogy amennyiben lehetséges konzol beszámítás, úgy jövő év elején beruházok egy Playstation 4-be. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog, s a számításaim nem fognak csalni.

Az a bizonyos impulzus vásárlás…

Ami mindenképpen igaz rám az nem más, mint a szokás hatalma. Amennyiben hozzászokok valamihez, akkor nagyon nehéz arról leszokni. Szinte mindenre igaz ez. Legnagyobb probléma ez leginkább a saját “költségvetésemnél” van, amikor már hónapokra előre jóformán beosztom fillére pontosan, hogy mire is fogok költeni. Az esetek 80%-ban ezt soha nem sikerül tartani. Mint például ma sem.
A történet ott kezdődik, hogy nagyon hozzászoktam az egyik billentyűzethez, melyet Hama Casano néven lehet csak ismerni. Nagyjából 2 ezer forintos volt, amikor először megvettem, s az ára azóta nem is növekedett szerencsére. Talán a hatodikat használtam el idén, de annyira nem zavar lévén tényleg olcsó a pótlása. Az más kérdés, hogy összerakva az összeget mennyi is jön ki egyben végül. Történt ugyanis, hogy nyár elején elhasználtam az utolsót is. Ami annyit jelent, hogy már hihetetlen hangos volt szerencsétlen, hogy még zenehallgatás közben is már zavart. Viszont sajnálatos módon sehol nem találtam már, s csak neten volt rendelhető. Mivel már nagyon zavart, így inkább elcammogtam a helyi MediaMarkt-ba, ahol szépen egy szintén lapos, de másik modellű Hama terméket vásároltam. Csak pár nap múlva jöttem rá, hogy talán nem kellett volna megvenni, hiszen az enter “anorexiás” kialakítása miatt sajnos sok volt a félreütés. Mivel nem volt hibás egyébiránt, s már el telt pár munkanap nem vittem vissza. Nagyjából itt már legalább 4 ezer forint elment. Ekkor jött, hogy véletlenül leesett az egér, mely ezek után már nem volt használható. Vásároltam olyat, ami egy hónapon belül rossz lett, majd végül helyettesítettem egy vezeték nélkülivel, ami a napokban szintén behalt hanghatásilag. Az ő pótlására vásárolt meg egy ipari hulladék.

Időközben természetesen tiszteletemet tettem a MediaMarkt-ban, ahol láttam egyet, ami megfelelő lenne nekem, de inkább úgy voltam vele, hogy annyi szent, hogy én nem adok egy billentyűzetért 9 ezer forintot még akkor sem, ha jár hozzá vezeték nélküli egér, s a klaviatúra is vezeték nélküli. Úgy döntöttem, hogy a nálam bevált modellt fogom megvásárolni interneten, így végül leadtam a megrendelést múlt héten. Időközben persze próbálkoztam mindennel a jelenlegi billentyűzettel, hogy ne legyen annyira hangos, s visszanyerje megvásárolt állapotbeli jellegét, de sajnos nem értem el vele semmit. Egy hét után már megelégeltem, hogy még mindig csak feldolgozás alatt áll a rendelésem, s nyakamba kaptam a várost. Végül megint a MediaMarkt-ba kötöttem ki, s a korábban kiszemelt billentyűzetet a kezembe vettem, ha már a minta darab használata kellemesnek bizonyult,  illetve egér is volt hozzá. Igen, igen. Így lett nekem egy 9400 forintba kerülő rapoo 8200p-s szettem.

8200P_black

Drágállottam ugyan, de már tényleg nem volt más választásom, amennyiben szeretném tényleg úgy használni a gépemet, ahogyan megszoktam, s mellette meg is lenne a kényelmem. Amennyiben összeadom az elmúlt hónapokban egérre, s klaviatúrára költött pénzemet, akkor többek között az is világossá vált számomra, hogy ebben a hónapban simán zsebemben maradhatott volna az az összeg, amiért megvásároltam eme példányt, ha nem spórolok, s megveszem már eredetileg is ezt. Ugyan nem volt szükségem vezeték nélküli billentyűzetre, de nagyon bízom benne, hogy kitart elég sokáig. Mindkettővel meg vagyok elégedve, habár a 3.0-ás usb-t fel kellett áldoznom, hiszen a 2.0-ásnál valamiért a billentyűzet nem volt eléggé stabil. mivel olyan írást nem találtam a neten, ami ilyen problémával foglalkozna, így gondolom nálam lehet a baj.

…és íme, amikor az ember spórol, s végül kénytelen tényleg megvenni azt, amit drágállott..