Tavaszjáró

Az a fajta ember vagyok, aki sokáig nem nagyon tud egy helyben megmaradni. Valaminek nagyon le kell kötnie ahhoz, hogy ne azon járjon az eszem, hogy folyamatosan mozgásban legyek. Több ismerősömmel szemben gyakorlatilag örökmozgó vagyok, s számomra szinte felfoghatatlan olykor, hogy hogyan is képesek sokan egész nap ücsörgéssel, fekvéssel, semmittevéssel tölteni anélkül, hogy ne kattannának be. Minden évszakban megvan a maga sajátos bája, ámbár a tél az, amit a legkevésbé szeretek. Hiszen a hideg idő miatt az itthonról való kimozdulás lehetősége gyakorlatilag majdnem nulla, hiszen az ember nem szívesen pattan fel egy biciklire miközben álló helyzetben is süvítenek a mínuszok a füle mellett.
Ebből fakadóan is vártam már nagyon a jó időt, hiszen eldöntöttem, hogy idén végre meglépem a több éve tervezett bicikli vásárlást, s komolyan elkezdtek végre kimozdulni. Annak idején élvonalbeli sétálgatós, bicajozós ember voltam, azonban a munka világa eléggé megváltoztatott. Időközben rájöttem, hogy olykor sokkal jobb a csend, s az egyedüllét, vagy csak a magányos baktatás az utcákon. Ekkor értettem meg egykori tanárom osztályfőnöki óráján elhangzott monológját, mely szerint miért is nem volt bunkó egykori diákjával, aki szeretett volna vele hosszan beszélgetni, s ezalatt hazakísérni őt. Mai napig kristálytisztán emlékszem a “jól esik az embernek az a kis csend, ami körülveszi míg hazaér”. Azonban ez rátelepedett az itthoni létre is, s azon kaptam magam, hogy egyre feszültebb, s idegesebb vagyok, amely főleg a munkahelyre igaz, valamint a programokat is úgy intézzem, hogy előtte-utána minél több időt tudjak egyedül tölteni. Ezt az űrt hivatott betölteni az új kerékpár, hiszen ugyanúgy egyedül vagyok, ugyanúgy zenét hallgatok. Annyi különbséggel, hogy közben mozgok, s ez pedig remek stresszoldó. 

A kerékpár beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ámbár tény, hogy van rajta állítgatni való. De még így is sokkal jobb, mint a korábbi, amelyre hosszabb útra nem tudtam volna indulni. Jelenleg próbálom a mindennapjaimba ismét visszavezetni a mozgást úgy, hogy közben jusson mindenre időm: munkára, programokra, emberekre, és persze vizuális szórakozásra is. Ugyan még az összhangot nem találtam meg, de folyamatosan keresem a megfelelő programokat a telefonomra, hogy minél hitelesebb statisztikát tudjak meg arról, hogy mennyire is vagyok mozgékony. Jelen pillanatban a legtöbb megtett út 60 km volt, amit azért majd szeretnék felülmúlni. Azonban minden bizonnyal a szabadságom alkalmával lesz, amelynek jelentős részét ismét a fővárosban akarom tölteni. Annyi különbséggel, hogy most sokkal, de sokkal céltudatosabban.
Fentiek mellett ismételten hódolok a fotózásnak, ámbár lassan már nincsen tavasz. Nagyjából két hét volt az a kellemes idő, amikor a nap bármely szakaszában elindulhatott az ember sétálni, bicajozni. Így április közepén már simán megvan a 25°c napközben, amely a kezdődő nyarat idézi, így aztán a délutáni órákra időzítem a kijárást. Ráadásul a héten már többször töltöttem az alvást ventilátor mellett. 

Spider-Man “csemege”

Szeretek a képernyő előtt görnyedve megfeledkezve a világról játszani, s ezáltal egy másik univerzum magába ragadjon. Azonban többséggel ellentéttel nekem nagyon kell, hogy tetszetten egy adott cím, hogy az ne csak fél órányi játékidőt jelentsen, amelynek végeredménye az adott alkotás törlése. Emiatt nagyon kevés az olyan, amit végigvittem, s hajlandó is vagyok még egyszer (vagy voltam) nekiülni.
Az egyik várományos a playstation 4 exkluzív címje a Spider-Man, mely a videók és képek alapján valóban jónak ígérkezik. Egyelőre még csak külső szemlélődő vagyok, hiszen a korábban tönkrement konzolt még mindig nem pótoltam, és a minden bizonnyal kezdő 20 ezer forintos ár sem lesz számomra instant vétel. 

Természetesen érkezett még pár videó is:

Széllel szemben

Mindenképpen vicces az, hogy azon emberek közé tartozom, akiknek napi szinten minimum szükségük van arra, hogy legalább két órát zenét hallgassanak. Szinte minden műfajban találtam kedvemre valót egészen a gyerekdaloktól a komolyzenéig. Eme blogon is indítottam külön zene kategóriát, amely ritkán van/volt használva, s a legutolsó bejegyzésem is nagyjából két évvel ezelőtti.
Mindez persze úgy, hogy volt olyan, hogy akár hetekig nem néztem meg egy filmet, vagy értem végére egy sorozatnak, mert zenét hallgattam. De nem egyszer akadt olyan, hogy találkozókra nem mentem el, vagy inkább előbb eljöttem, később értem oda csak azért, mert épp találtam kedvemre való nótát, és azt rongyosra hallgattam. Ugyan nem vagyok rá büszke, de olyan is volt, később mentem aludni, majd kialvatlanul mentem dolgozni a zenehallgatás miatt, vagy majdnem elkéstem. 

Azonban a legjobbak mégis a főcímzenék. Igaz, hogy szorosan összefüggnek az adott tartalommal, de amennyiben minőségiek azok megragadnak az ember fejében. A hazai sorozatgyártástól mindig is óvakodtam, de úgy néz ki, hogy fejlődünk. Van még bőven hova, de azért már láthatóak a minőségi megmozdulások. Legutolsó ilyen A tanár, mely ugyan egyszer nézős lett, de azt el kell ismerni, hogy a főcím és annak zenéje zseniális lett. 

…és a tegnapi napon befutott a klipp is: 

How I Met Your Mother: 6.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Középiskolásként rengeteg időt töltöttem azzal, hogy sorozatokat néztem. A sorozatokra jellemző, hogy egy idő után “elromlanak”, vagy pedig egyszerűen csak rájuk ununk. Mivel akkor temérdek idővel rendelkeztem, főleg nyáron, így amit elkezdtem, azt végig is néztem az utolsó részig. Aztán jött a munka világa, és olyan szinten változott meg az időbeosztásom, hogy már kincsnek tekintettem minden egyes szabad percemet. Ebből fakadt, hogy nagyon sok sorozatot abba hagytam. Ilyen volt a How I Met Your Mother is, aminek tényleg az első három évada volt kiemelkedő számomra.
Eleinte persze nehezen ment bármely kedvenc nézésének követése, de aztán nagyon könnyen átestem a ló túloldalára. Olyannyira, hogy jelenleg pillanatokon belül abba tudok hagyni egy szériát. Ennek is köszönhető, hogy csak azért is van tíz aktuális sorozatom, mert ebből négy idén mutatkozott be. Amikor pedig elfogy a néznivaló, akkor bizony elő kell kapni azokat, amiknek nem adtam esélyt, vagy pedig abbahagytam. A második esélyt a How I Met Your Mother kapta meg, s azt gondolom nem volt rossz döntés a sorozat befejezte után négy évvel pótolni a kimaradt évadokat. 

Részletek

60 km!

Az új drótszamár mindenképpen megkövetelte, hogy be legyen járatva. Főleg azért, mert a korábbi biciklivel nem mertem hosszabb távra indulni. Leginkább azért, mert nem éreztem megbízható az olcsó alkatrészei miatt. Már korábban is megfordult a fejemben a lecserélése, de most jött el az idő, amikor úgy éreztem a mozgást mindenképpen be szeretném építeni a mindennapjaimba, mert jó stresszoldó. A múlt hét vasárnapot ki is használtam, s négy óra alatt amiben azért bőven benne volt a “leállunk másokkal dumálni fél órára” helyzet elértem eddigi legnagyobb egyben megtett távolságomat: 60 KM!

Nem tartom magam sport embernek, csupán gyerekkoromtól kezdve szeretek biciklizni. Arról nem is beszélve, hogy a kerékpárutak, amelyek áthálózzak a megyét lehetőséget biztosítanak bármilyen túrára. Arról nem is beszélve, hogy inkább átkerekezek a szomszéd települése, mint hogy nyomorogjak egy buszban, amely egy szaunának felel meg.
Továbbra sem lankadt a kedvem, ámbár a napi mozgást majd megpróbálom napi 20 Km köré belőni, az nagyjából egy órányi tekerést jelent majd.

How I Met Your Mother: 5.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Mikor az ember elkezd unatkozni, s tulajdonképpen nem marad mit néznie, akkor vagy elkezd új néznivalót keresni, vagy pedig a régebben félbehagyottakat folytatni. Én az utóbbit választottam, lévén hiányzik egy megszokott sorozat, valamint többször is futottam bele a széria színészeivel más alkotásokban, így hát elkezdtem merengeni, hogy mi is történt ezzel a sorozattal.
Annak idején a széria első három évadát darálva tettem magamévá talán két hét alatt, s aztán pedig heti nézést választottam. Ennek is köszönhető, hogy tulajdonképpen csak pár nagyobb jelentőségű dologra emlékeztem úgy, hogy az elmúlt hetekben megnézett öt évad epizódjainak 80% jóformán újnak hatottak.

Részletek

How I Met Yout Mother: 4.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Annak idején, amikor először találkoztam a sorozattal elég üde színfoltnak tűnt, így hát nem is volt véletlen, hogy akkor már harmadik évadát is letudó sorozat addig elkészült epizódjait magamévá tettem. Aztán ez volt az az évad, amelyet hetiben kellett néznem, s tényleg azt kell mondanom, hogy borzasztó volt végigszenvednem. Ha akkor ugyanazzal a hozzáállással rendelkeztem volna, mint manapság, azaz túlságosan fontos a szabadidő ahhoz, hogy egy olyanra pazaroljam, amely nem szórakoztat, akkor minden bizonnyal itt hagytam volna abba.
Emlékeim nem is csalnak, hogy volt egy írás a negyedik évadról, amelyben semmi konkrétum nem szerepelt, rövid is volt, így visszaolvasva nem nagyon emlékszem mi is volt, amely igazán zavart. Azonban, amit észrevettem, hogy egyben nézni a szériát sokkal, de sokkal szórakoztatóbb. 

Részletek

How I Met Your Mother: 3.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal 

Ha a külföldi sorozatokat nézzük, akkor egy adott évadra 12 vagy 22 epizóddal számolhatunk. Amennyiben a nézettség megfelelő, úgy az adott széria sok évig képernyőn maradhat. Persze ez attól függ, hogy mennyire kitartó a nézőközönség, valamint mennyire is tudják fenntartani az érdeklődést egy adott sorozat iránt. Ugyanis hiába lehet valamit szeretni, amennyiben az általunk követett széria “elromlik”. Ráununk, vagy csak egyszerűen úgy érezzük, hogy a történet nem tart jó irányba.
Bevallom nem emlékszem, hogy csak egyszerűen nem folytattam, vagy évad közepén abbahagytam annak idején a sorozatot, hiszen csak az első évadok történéseinek maradványai maradtak meg bennem. De úgy döntöttem, hogy mindenképpen kíváncsi vagyok hova is futott ki a sorozat úgy, hogy közben az alap dolgokkal már tisztában vagyok. 

Részletek

A tanár: 1×01 (Pilot)

A magyar film és sorozatgyártásba vetett hitem már akkor megbukott, amikor gyermek  voltam. Akkor is éreztem, hogy valahogy sokkal jobban szeretem a külföldi produktumokat, mint a hazaikat. Nem is véletlenül. Azonban az utóbbi időben egyre inkább kezdenek feltűnni olyan minőségi darabok, amelyek arra sarkallnak, hogy azért vannak még olyan rétege ezeknek a produkcióknak, amelyek idehaza készülnek. Ugyan néztem volna még tovább a A mi kis falunkat, azonban úgy döntöttem, hogy az új sorozatnak is adok azért egy esélyt. Azonban azt gondolom az előző mondatban említett szériához egyáltalán nem nőtt fel, sőt! 

Részletek

3 / 85 oldal12345...102030...Utolsó »