Spider-Man: No Way Home (2021)

Magyar cím: Pókember – Nincs hazaút 

Nagy képregény rajongó soha nem voltam. Sőt! Ha emlékeim nem csalnak, akkor valamikor tizenéves voltam, amikor a zsebpénzemből vettem egy Pókember képregényt, és itt nekem be is fellegzett a szuperhősös korszakom. Ennek ellenére természetesen megnéztem filmeket, és olykor még tiszteletemet is tettem a moziban. Természetesen megértem a képregény rajongókat, ha olyan alkotás születik, amely nem egyezik az ízlésükkel, vagy alapból elrontják a koncepciót. Nekem az első trilógia is tetszett a Pókemberből, és a második nekifutás még jobban. Szomorú dolog, hogy utóbbi nem vált trilógiává, amit még el is fogadtam volna, ha éppenséggel a jogokat bírtokló cég nem erőlteti az univerzumépítést. Amivel nekem mi is a bajom? Tulajdonképpen az, hogy meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek egyébként hidegen hagynának, hogy ami érdekel annak a történetével képben legyek. Másfelől pedig ez a fajta filmek össze ömlesztése nekem nem igazán tetszetős. Ennek ellenére csak nekiültem az új Pókembernek. Természetesen elvárások nélkül, de még így is sikerült a nem létező elvárásokat is alul múlnia. 

Tovább

Nincs megállás?

Sajnos én is azok “szerencsések” közé kerültem, akik sajnos elkapták a Covid nevű betegséget. Én még azok közé tartozom, akik produkálnak tünetet, de tulajdonképpen olyan, mint ha egy erős megfázást sikerült volna összeszednem, amiből szerencsére eddig úgy néz ki elég tudatosan és biztosan lábalok kifelé. Az itthon ülés soha nem volt rám jellemző, így aztán ez a hét jelentősen megviselt, hogy a négy fal közt kellett töltenem. Több filmet újra néztem, s így volt ez a Spider-man franchise esetében is. Ekkor került szemem elé a korábban már egy bejegyzés erejéig említést érdemlő Playstation exkluzív játék is, amelyről azóta több kritikát olvastam. Mivel a tavalyi költözés okozta anyagi nehézséget áthidaltam, s még előttem is állnak bónuszok a munkahelyem töltött idő után, így aztán végül alig használt formában leadtam a rendelést a játékra. 

Természetesen pénzem volt rá, és még bőven marad a játék megvásárlása után, ami egyébiránt anyagilag jó döntés volt, hiszen mindenhol öt számjegyű az ára még így is, hogy két évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul ehhez is társul magyar felirat, így ahogy túllépek a “minek vettem meg” részen azonnal neki is ülök, hiszen már a filmnézés, és a zenhallgatás kikészít itthon, így kell valami új. 

Bár egyelőre hosszú a várakozási idő, s minden bizonnyal ahogy a lemezről való másolás befejeződik még érkezik pár letöltés javítás formában, ami azért is jó, mert két év alatt minden bizonnyal mindenféle hiba napvilágra került, amit a fejlesztők azóta már javítottak. Így bízom benne, hogy jó vétel volt, és nem kell majd tovább adnom rajta. 

A befejezetlen filmek

Ha már a járvány végül két év után engem is elért, így az itthon maradást a tünetek miatt szinte kizárólag filmnézéssel tudtam tölteni. Mivel már több összefoglaló bejegyzés született ezzel kapcsolatban tőlem, így épp ezeknek a megtekintésekor gondolkoztam el azon, hogy érdemelnének azok az alkotások is egy ilyen bejegyzést, amelyek sajnos befejezetlenek maradtak. 

Tovább

A tavasz “ajándéka”

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy vajon mi is várható részemről a tavasztól. Általában szoktam előre tervezni, de inkább a felszínesség jellemző rám ebből a szempontból. Tavaly nyáron eszközölt albérletváltásra már amúgy is szükségszerű volt két évnyi fent élés után, hogy egy nagyobb lakás legyen ugyanazért az összegért, vagy vállalható felárért. Utóbbi valóban meg is történt, bár a kaukció részével nem számoltam, így aztán egy hosszabb idő következett azzal kapcsolatban, hogy erősen oda kellett figyelnem a költésre. Mivel többször hazalátogattam, s még pár nem várt esemény is volt az életemben, így ez hosszú távon nem sikerült. Ellenben a rosszul induló évkezdés februárban pozitívra kezdett változni. Ami sajnos igaz volt a Covid a tesztemre, melyet múlt hét vasárnapján csináltam meg. 

Sajnos az időjárás most sem kedvezett, s még hóesést is hozott magával. Így sokszor elég vastagon kellett öltözni, s a reggeli ébredés után hiába voltam kómás, ha a munkába való elindulás mindig felébresztett a reggeli hideg időnek köszönhetően. Egész hétre jellemző volt a fáradékonyság, amit a sok munkának gondoltam. Főleg úgy, hogy szabadság előtt elég sok munkanapom volt egyben, és eléggé szét lett szedve a pihenőnapjaim is. Amivel kapcsolatban nem reklamáltam, hiszen szabadság előtt álltam. Az utolsó napon nagyon akartam bizonyítani, hogy csak fáradtságról és kimerültségről van szó, mert sokat dolgoztam, de egy nappal előtte is már délután ágyba zuhantam, s úgy történt ez a hétvégi napon is. Több, mint tizennyolc (két nap alatt több, mint harminchat) órányi alvás után a fáradság, s a köhögés továbbá az étvágytalanság már sejtette velem, hogy mi lehet a probléma. Főleg, hogy azon a héten már hárman is kiestek a munkából pozitív tesztelésnek köszönhetően. Így aztán én is vásároltam egy tesztet, ami azonnal pozitív lett. 

Nem sokat kellett várnom a háziorvosom véleményére, hiszen vasárnap ismét kidőltem délután, és csak azokra a pillanatokra keltem fel, amikor ittam, vagy elmentem wc-re. Ebből fakadóan pedig hamar eljött a hétfő délután, ahol az orvosom szerint enyhe tüneteim vannak. Amellyel részben egyet is értek, ámbár hullámzónak mondanám a fizikai státuszomat. Természetesen örülök, hogy egy erősebb megfázásként élem meg a dolgot. Azt már kevésbé, hogy mit hozott magával. A folyamatos fáradékonyság miatt teljesen parkolópályára tettem a The Last Of Us folytatását, így aztán hiába vásároltam használtan egy Playstation 4-et, ami egyelőre porosodik a szobában.
Az aktuális hetem tulajdonképpen nem szólt másról, mint a filmnézésről. Ami azért is “vicces”, mert egy nappal az utolsó munkanapom előtt bementem a kedvenc sportáruházamba, ahol elérhető áron vásároltam új hátitáskát, valamint cipőt sétáláshoz ezzel is felkészülve, hogy már ezen a héten nekiugrok a lakáson kívüli tevékenységeimnek, ami végül törlődött. Bár elgondolkodtam azon, hogy ha többen kiestek a cégnél, akkor vajon jövő hétre tervezett szabadságom megvalósulhatott volna-e? 

Mindenesetre abból a szempontból “jókor” jött a dolog, hogy a korlátozások enyhítésekor történt ez a dolog, így nem került piros cetli az ajtóra, valamint nem is kellett utóellenőrzés, továbbá kimaradtak azok a dolgok, amelyek az első vagy a második hullámban jellemzőek voltak azoknál, akik betegek lettek. Annak persze kevésbé örülök, hogy a jövő heti terveim buktak egytől-egyig, annak viszont igen, hogy most leszek túl rajta, így valószínűsíthető, hogy legalább fél évig nem kell félnem a fertőzéstől. Persze bízom benne, hogy olyan beosztások fognak születni, amelyek kedvezőek lesznek, s ténylegesen hazalátogathatok a közeljövőben. 

Érkezik a Toxikoma!

Hosszú kihagyás után, ami elsősorban a járványnak volt köszönhető két év utána a Toxikoma volt, amit megtekintettem. Nem is bántam meg, mert véleményem szerint remek film volt. Természetesen már online platformon elérhető a hagyományos, illetve a HD kópia is, azon fizikai adathordozón március 11-én jelenik meg. 

Ha valami nekem tetszett, akkor azt mindenképpen meg fogom nézni legalább egyszer. Amennyiben nagyon tetszett, akkor tény, hogy bizonyos időközönként előkapom. Annak idején elkezdtem HD formátumban letölteni a filmeket, de aztán szembesültem vele, hogy megfelelő tömörítéssel kell rendelkeznie az adott fájlnak, hogy tényleg minden rendben legyen. Ez pedig akár több gigányi adatot jelentet. És bizony, ha lemezre szerettem volna menteni, akkor kénytelen voltam írható Blu-ray lemezek irányába fordulni, ami azért még manapság sem olcsó. Ellenben sokszor egyszerűbb volt inkább megvásárolni eredetiben valamit, mert sokszor csak két ezer forint volt az árkülönbözet.
Hogy a Toxikoma lesz-e eredeti kópián? Egyelőre nem vonz az 5700 forintos fogyasztói ár, de minden bizonnyal egy, vagy másfél év múlva már akár 1990 forintos akciós áron elérhető lesz. Akkor pedig biztosan beruházok egy eredeti kiadásra. 

Filmek a múltból

Ha már jó pár összegző bejegyzés született a sorozatokról, amiknek jelentős részét gyerekként, vagy tinédzserként kedveltem és/vagy láttam, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy hasonló jellegű írás legyen a filmekről is. Hiszen a sorozatok mellett nagy rajongója voltam a filmeknek is. Mai napig is tart, de már sokkal visszafogottabb vagyok ezen a téren, mint korábban. Ennek leginkább a szabadidő lecsökkenése a munka világába való belépés után, továbbá a fővárosba való költözés után sokkal több időt töltök a szabadban, vagy más helyeken. Ebből fakadóan pedig megváltoztak a filmnézési szokásaim. Sokkal nehezebben ülök be egy moziba filmre, valamint előfordul, hogy ha megtekintésre alkalmas egy film akkor is több nap telik el, mire hajlandó vagyok a képernyő elé leülni és megnézni. 

Tovább

Sorozatok, amelyeket megutáltam

A blog keretén belül sokszor született már tőlem egyfajta “gyűjtő” bejegyzés, amelynek középpontjában egy-egy téma erejéig olyan szériák álltak, amelyek valamilyen szinten nyomott hagytak bennem. Ez többféle volt. Gyermekkori élmény, esetleg rajongás, vagy valamilyen meglepő dolog az adott sorozattal kapcsolatban. A munka világába lépve jelentősen lecsökkent a szabadidőm, így aztán nagyon be kell osztanom, hogy mit is nézek. Ennek is köszönhető, hogy új sorozatokba nem nagyon kezdek bele, s amiket pedig követtem, azok vagy véget értek, esetleg én hagytam abba. De sok olyan volt, amelyet szerettem, de végül megutáltam. Így hát most ezekről szóljon ez a bejegyzés. 

Tovább

La Brea: 1.évad

Annak idején könnyebben ragadtak magukkal a sorozatok. Mondjuk tény, hogy sokkal több klasszikus volt, amelynek volt egy eredeti alapkoncepciója, ami lekötött. Bár tény, hogy diákként sok szabadidővel rendelkeztem és sokszor azokat is megnéztem, ami nem tetszett. És, ha már belekezdtem, akkor végig is néztem. Az időjárás változékonysága miatt, valamint a rengeteg abbahagyott, és kifutott szériának köszönhetően elég kevés lehetőségem maradt a vizuális szórakozásra. Így aztán úgy döntöttem, hogy ha már elég limitált epizódszámmal érkezett a La Brea, akkor pótlom a lemaradásomat. Nem kellett volna. 

Tovább

Jurassic World: Camp Cretaceous: 4.évad

Magyar cím: Jurassic World – Krétakori tábor

Mi történik akkor, ha valami sikeres lesz legyen szó akár sorozatról vagy filmről? Egyrészről az alkotók és a stúdió sokszor sok mindent elkövet, hogy lehetőleg legtöbb pénz jöjjön vissza belőle. Ha az adott koncepció alkalmas rá, akkor pedig majdnem biztos, hogy egy egész franchise alakulhat. Azért nem rémlik nekem, hogy régebben a készítők ennyire rá lettek volna cuppanva, hogy ha valami sikeres lesz, akkor minél több mindent készítsenek. Azt természetesen nem kell mondanom, hogy legtöbbször nem befejeznek valamit, hanem elfogy az érdeklődés, esetleg nem termel elegendő pénzt, vagy pedig simán anyagilag és kritikailag megbukik az adott franchise. A Jurassic Park hatalmas siker volt annak idején, amely két folytatást is megélt. A harmadik már tény és való, hogy elég vegyes érzelmeket keltett bennem, és azért a mozipénztáraknál se szerepelt túl jól. Nagyjából több, mint tíz év kényszerpihenő elég volt, hogy Jurassic World néven ismét feltámadjon a franchise, amely azért sikeresebb folytatásokat élt meg, mint az eredeti trilógia. Persze magával hozott mindent, amit kellett. És azt is, amit nem. Pusztán rajongásomnak köszönhető, hogy a Netflix animációs sorozatának a negyedik évadát is megtekintettem. 

Tovább

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

Scream (2022)

Magyar cím: Sikoly (2022)

Emlékszem, hogy mekkora siker övezte annak idején az első Sikoly filmet. Részemről ugyan kimaradt, de miután odahaza lett VHS lejátszó pótolva lett az első rész. Tinédzserkorom egyik kedvenc horrorja volt, és a folytatás is viszonylag bejött. Emlékszem, hogy amikor meg lett vásárolva az első DVD lejátszó, akkor pont akciósan szórták kifelé az üzletek a film első két részének DVD változatát, és már 990 Ft-os akciós áron lehetett megvenni, aminek én nagyon örültem. Minden bizonnyal rengeteg legyártott kópia volt, ami a kutyának sem kellett. Főleg, ha alapul veszem a kiadvány minőségét, és külső megjelenését. Elég sok idő telt el, mire magamévá tettem a harmadik részt is, melynek befejezése egyértelműen arra utalt, hogy az utolsó epizóddal állunk szemben. Aztán eltelt egy kis idő, és máris érkezett egy negyedik rész, amellyel kapcsolatban már nem sokra emlékszem. Pontosabban egyre igen: hogy mennyire is felesleges volt. Arra mondjuk tökéletesen megfelelt, hogy elborzadjunk a visszacsábított színészek, színésznők leharcolt megjelenésén és/vagy szét és túlzásba vitt plasztikai műtétjeiken. Lassan eltelt tíz év, és ismét szembe állunk egy újabb résszel. 

Tovább

The Last Of Us: Part II

Ha őszinte akarok lenni, akkor elég nehéz elhinnem, hogy lassan tíz éves játékról van szó, ha a The Last Of Us kerül szóba. Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapokban, hogy vajon van-e értelme ismét belevágni a játékvilágba úgy, hogy az életem java részét a munka mellett lakáson “kívül” élem, tehát elég kevés időt töltenék a képernyő előtt. Mivel elég kedvező áron jutottam hozzá egy használt Playstation 4-hez, így hosszas töprengés után úgy voltam vele, hogy megdolgoztam a pénzért. Nagyjából egy napot vártam, mire eldöntöttem, hogy mivel nagyon tetszett az első rész, akkor beruházok a másodikra is. Egyelőre úgy döntöttem, hogy az első epizódot végig viszem, és csak utána ülök neki a folytatásnak, ami elképzelhető, hogy egy héten belül bekövetkezik, ha marad ez a fajta borzasztó időjárás. 

Jurassic World: Dominion kedvcsináló

Nem sokkal a külföldi előzetes után megérkezett a magyar előzetes is a harmadik Jurassic World-höz, amely a Világuralom alcímet fogja majd viselni hazai vonatkozásban. Nem kérdés, hogy mindenképpen meg fogom majd nézni. A kérdés leginkább az lesz, hogy milyen nehéz lesz ezt a bő négy hónapot majd kibírni. 

Egy korszak újra nyitása

Hétvégén tiszteletemet tettem hosszabb kihagyás után a moziban. Ennek kapcsán megfogant bennem egy vásárlási szándék, hogy a korábban villámkár áldozatává eső Playstation 4 pótolva legyen. Végül egy hosszabb írásban kifejtettem, hogy végül letettem erről a szándékomról, ami leginkább annak volt betudható, hogy soha nem voltam egy nagy játékosnak mondható ember. Korábban volt egy bőrgyógyászati problémám, amivel kapcsolatban némi összeg volt a számlámon, mert nem voltam megelégedve az állami szakrendelésben dolgozók munkájával. A stílus, és a kezelési módszer kritikán aluli volt, és mivel időközben rendeződött a helyzet, így végül úgy döntöttem, hogy maximum akkor megyek el magánrendelésre, ha újból jelentkezik a problémám. Amelyre nem derült fény, hogy esetleg allergia, vagy valami fertőzést szedhettem össze lévén nem vizsgáltak meg rendesen. Így végül takarékra tettem ezt a dolgot, hiszen jelen pillanatban az elvégzett vizsgálatok alapján minden rendben van. Mai napon egy sétára indultam, és mivel a közelben van egy konzol bolt, ahol használt konzolokat és játékokat lehet venni így betértem, hogy megkérdezem az általam korábban megvásároltakat mennyiért is vásárolnák meg. Végül hosszas beszélgetés után egy megkímélt állapotban lévő első generációs jó állapotban lévő garancia alatt álló használt géppel tértem haza. 

Ahogyan korábban is írtam a konzol alkalmas filmnézésre is, ezért is vásároltam meg annak idején az első konzolt. Az újonnan vásárolható gépek feléért kínálták, így végül úgy döntöttem, hogy mivel több, mint egy hónapja nincs semmi panaszom, így a magánrendelésre szánt összeget inkább erre fordítom. Ugyanis bármikor jöhet egy olyan időjárás, ami nem teszi lehetővé, hogy elmehessek csavarogni. Mindezek mellett a gépet be tudom tenni a hátizsákba, így ha hazamegyek, akkor az esti szórakozás biztosított lehet. Mindezek mellett hiába szeretek zenét hallgatni, filmet nézni, és sorozatozni, azért ha úgy alakul, hogy egész nap itthon vagyok vagy nincs kedvem este sehová menni, akkor egész napos elfoglaltságnak egy idő után unalmas lehet. Másfelől az előző tulaj minden bizonnyal hasonló lehetett, mint én, mert megkímélt állapotban van a gép, továbbá én is vigyázok a dolgaimra. Tehát, ha valami gebasz ütne be, akkor eladásra is tudom kínálni. Így annak ellenére, hogy hosszas gondolkodás után elvetettem azt az ötletet, hogy konzolt vegyek a mai napon végül meggondoltam magam. Bár tény, hogy ha az összeget nézem, akkor senki nem törhet pálcát a fejem felett, hiszen nem vertem magam adósságba. Továbbá “egészségesebb” dolog, mint dohányozni, alkoholt fogyasztani, netán drogot használni. 

Uncharted (2022)

Magyar cím: Uncharted

Tény és való, hogy játékból filmet csinálni nem épp könnyű dolog. Főleg, ha megnézzük, hogy első körben a rajongókat fogja megcélozni az adott alkotás, s nekik bizony elég nehéz megfelelni. Már több, mint tíz éve mentek azok a hírek, hogy szeretné a Sony megfilmesíteni a franchise-t, de igazán nem nagyon látszódott, hogy bármit is tettem volna érte. Én annyira nem is foglalkoztam ezzel, aztán egyszer szembe jött egy előzetes, ami számomra is meglepő volt. Nem volt kérdés, hogy tiszteletemet fogom tenni majd a moziban, de mindenképp úgy akartam elmenni, hogy nem támasztok semmiféle elvárást. Időközben olvastam más kritikákat, és véleményeket, és bevallom meglepett a pozitív visszhang. 

Tovább