Amikor túl szorossá válik a nadrágszíj

Annyi bizonyossá vált számomra, hogy mindent össze tudok hozni, ha az évszak tavasz, ősz, vagy tél. Azonban nyáron egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan kellene.
Korábban többször megfogadtam, hogy bizony változtatok a hozzáállásomon, és bizony végre egy olyan nyarat rittyentek magamnak, amiben van minden: szórakozás, pihenés, munka, és természetes ezekhez szükséges anyagi háttér. Természetesen ismételten nem jöttek be a számításaim. Első körben szembe néztem ismét a tavalyi problémával: a munkahelyi kollégák száma a szabadságolás szempontjából elhanyagolható, azonban a koruk és a gyerekek száma már kevésbé, melynek következménye a napok számában nyilvánul meg. Mivel az év első felében háromszor voltam szabadságon, így az év második felében összesen két hét szabadsággal számolhatok, s ha ezeket nyáron akarom igénybe venni akkor nem elég, hogy akár fél évnyi szabadság nélküli munkahónapok elé nézek, de még ott van a probléma, hogy mindenki nyáron megy el szabadságra. Utóbbival nekem nem is lenne problémám, ha éppenséggel a jelentős többség a szabadságának 80%-át nem nyárra tervezné, aminek köszönhetően akár 2-3 alkalommal is odavan, miközben a másik emiatt nem tud elmenni. Így zsinórban másodjára belecsúsztam abba, hogy a nyár szabadság nélkül telik el. 

A pénz mindig jól jön, így végül sikerült összehoznom egy másodállást, amiből nem lett semmi a munkáltató hozzáállása miatt, aminek így utólag örültem, mert jelentősen nem gondoltam bele, hogy vajon mi is lehetne a következménye, ha szinte aludni járnék haza. A plusz pénz jól jött volna, s időtöltésnek is jó lett volna dogozni, azonban későbbiekben már nem örültem annak, hogy ebből nem lett semmi. A blog keretein belül többször leírtam, hogy az elmúlt négy évben a bekalkulált anyagi kiadásaim azért csúsztak meg jelentősen olykor, mert valami váratlan kiadás jött szóba. Ez akkor volt probléma, ha éppenséggel nem tudtam elkerülni a pénzköltést. Ilyen volt a számítógép alkatrész meghibásodása, amely az elmúlt három évben kétszer is megtörtént. Egyszer villámkár, egyszer pedig folyadék okozta rövidzárlat. Ugyan gyűjtöttem az alkatrészekre, de hirtelen pótlásuk nagy kiadást jelentettek, így eldöntöttem, hogy egy másodlagos PC is kellene. Azonban annak tárolása helyigényes lenne, s mivel időközben utazást is igénybe vettem, így végül laptop jött számításba.
Összesen 100 ezer alatti gépre gondoltam, s ilyet is néztem ki. Egészen addig, míg két héttel ezelőttig nem világosítottak fel, hogy hiába csak internetezés, és zenehallgatást szolgálna a gép az általam bekalkulált ár csak silány minőséget eredményezne. Olyan minőséget, ahol egy böngészőből megnyitott közösségi portál is megakaszthatja az adott gépet, így egy SSD-Intel Core i3-as processzorú változat mellett kikötnöm, ami természetesen legalább 40 ezerrel megugrotta a vételárat, amit szerettem volna költeni. Végül így lett a kiszemelt egy DELL masina, amelyet eme hónap végén tervezek megvásárolni. 

Nem tetszett az ár, de kénytelen voltam belátni, hogy ha valóban másodlagos PC-nek szánom, amit akkor használnék, ha valami meghibásodna a gépemben, vagy elutaznék itthonról, akkor nem érdemes spórolni. Mindezek mellett természetesen azt is figyelembe kell vennem, hogy ezáltal máris csúszok a szeptemberrel, hiszen nem csak új játék megjelenéssel kell szembenéznem, hanem az egy hetes szabadságommal is, amelyet ismételten nem itthon, hanem a fővárosban tervezek tölteni. 

Azt is megfogadtam, hogy az augusztus tökéletesen jó lesz arra, hogy kimozduljak itthonról. Ez megint nem jött össze. Egyrészről ott volt a munka, melynek köszönhetően sokszor kellett lemondani programokat figyelembe véve azt, hogy másnap korán kelés van. Másfelől pedig vagy éppen esett az eső, vagy meg lehetett dögleni olyan meleg volt. Így sajnos a napközben lófrálás, sétálás, és bicajozás teljesen kiesett a lehetőségek közül. Amikor viszont már kellemes lehetett a levegő, az viszont már bőven este kilenc után volt, akkor pedig már azzal kellett szembenéznem, hogy vagy senki nem érne rá, vagy pedig felverném az egész házat. Így marad a zenehallgatás, és filmnézés.
A laptop vásárlás miatt spórolást tervezek, így a hónapban egyetlen egy programot hoztam össze, ez pedig a strandolás, amelyet jövő héten akarok majd megvalósítani, amennyiben nem lesz rossz idő, valamint ténylegesen megúszom mindenféle probléma nélkül, mint legutóbb a füldugulás. 

Társas játék: 2.évad

Ez mi volt? 

Tegnapi napom érdekes volt, hiszen annak ellenére, hogy programot terveztem mégis ott ragadtam a képernyő előtt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy tulajdonképpen rátaláltam egy fényképre, amelyen a sorozat egyik főszereplője, Pokorny Lia van hatalmas orral, s mivel kíváncsi voltam az okára, így aztán kidobta a kereső a sorozatot. Onnantól elég volt egy előzetes, s máris csordogált lefelé a virtuális csatornán az első évad.
Ahogyan írtam a bejegyzésemben az előző évad egy adaptáció volt, amely pontosan követte az eredeti sorozat szálait, azonban az új évad teljesen magyar koncepció. S ahogyan olvasom nem csak én voltam az, aki nem volt ettől elragadtatva. 

Részletek

Társas játék: 1.évad

Nagyon leírtam a magyar film és sorozatipart, ami nem véletlen. Színészi teljesítmény sokszor nulla, és azok is teljesen élettelenek amiatt, mert az adott színészek úgy viselkednek, mint ha színpadon lennének. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a véleményemnek leginkább az az oka, hogy szinte fostengert sikerült összehozni a rossz filmekből, sorozatokból, amelyet itthon gyártottak.
Tavaly A mi kis falunk-kal tettem próbát, amely meghozta a kedvem a Terápiához, amelyet aztán követett az A tanár. Utóbbi azért simán az egyszer nézős lett, s inkább középszer, de remekül pótolta később az Aranyélet. Így végül olvasgatva a magyar HBO saját gyártású sorozataival kapcsolatban szaladtam bele a Társas játékba, amelynek csak nyitó részét akartam bepróbálni, s azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy Pokorny Lia miért kapott ekkora orrot. Az első évad 13 részes volt 30-34 perces játékidővel. Ma délben próbáltam be az első részt, s most este fejeztem be az utolsóval. 

Részletek

The Cured (2017)

Ha őszinte akarok lenni, akkor mostanság előbb ülök le megnézni egy sorozat bevezető részét, vagy kezdek el órákig zenét hallgatni, mintsem nekikezdjek egy filmnek. Kivétel, ha azt már korábban láttam. A probléma forrása leginkább az nálam, hogy nagyon sok készül, és csak kevés az olyan, ami ténylegesen eléri azt a szintet, aminek köszönhetően az nekem megtetszik. Számomra hiányzik az újdonság varázsa, hogy az a film megfogjon az egyediségével, s nem pedig tucatterméket vagy épp látványorgiát lássak. Bevallom a The Cured létezéséről egyáltalán nem is tudtam egészen addig, míg egy neves letöltőoldalon szembe nem futott velem.
Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy mostanság a zombi, mint filmtéma eléggé elszabadult. Ott vannak a filmek, sorozatok, képregények, játékok. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy sajnálatos módon egy kaptafára készülnek, így valóban hiányzik belőlük az egyediség. Azonban itt volt a The Cured, ami tulajdonképpen egy remek dráma lehetett volna, hiszen nem azt veszi alapul, amikor egy embersereg elkezd embereket enni, hanem azt, hogy mi van akkor, ha megtalálják az ellenszert, és az emberek visszatérnek régi önmagukhoz? 

Részletek

Júliusi “hullámok”

Minden egyes év elején elhatározom azt, hogy az az év más lesz. Máshogyan fogok hozzáállni a dolgokhoz, és megpróbálok jó pár dolgon változtatni. Aztán úgy telik el az év, hogy ismételten rá kell eszmélnem, hogy minimálisan sikerült korrigálnom a dolgokat az előző évhez képest. Tavaly gyönyörűen belefutottam abba, hogy a nyaram simán elment a munkára a rosszul kiosztott és kivett szabadságoknak köszönhetően. Megfogadtam, hogy idén ez máshogyan lesz, és természetesen megint nem jött össze, ugyanis az eddig nyár munkával telt, és bizony munkával is fog telni, hiszen a következő szabadságom szeptember közepén lesz legközelebb. Ami koránt sincs közel, ha alapul veszem, hogy legalább 6 hét van még addig. De ahogyan lenni szokott nem úgy mentek a dolgok, ahogyan szerettem volna.

Amikor tisztázódott, hogy hogyan fogok nekifutni a nyárnak megfogadtam, hogy igyekezni fogok azzal, hogy minél jobb formában maradjak, és mindenre jusson időm. Igyekeztem minél többet kimozdulni, és persze sportolni is, ami jelen helyzetben csak a biciklim gumikereke koptatásában valósult meg nagyjából három hónapig. Azt gondolom mindenki tisztában van azzal, hogy sajnos milyen állapotban van a munkapiac ebben az országban, így valóban jó munkát kifogni, amellyel az ember kényelmesen fent tudja tartani magát sajnos nem könnyű, sőt. Még ennek ellenére is azt gondolom, hogy sokakhoz hasonlóan igencsak befoghatom a számat, de minden napra jutott valami, ami gondoskodott arról, hogy ne legyen jó napom. Egyrészről vagy nagyon döglesztő meleg volt, vagy pedig zivatarok, viharok, így eljutni a munkahelyre, s onnan vissza úgy, hogy közben az ember nem stresszmentes környezetbe kerül bizony nem könnyű. Ennek is volt köszönhető többek között, hogy szinte semmihez sem volt kedvem, így a munkaidőn túli tevékenységem kimerült az órákba nyúló zenehallgatásban, valamint sétálásban. Aztán amikor eldurrant az agyam, akkor bizony jött a szikra: munkahely váltás. 

Az ilyen természetesen nem megy zökkenőmentesen, s az első állásinterjúra is úgy mentem el, hogy tulajdonképpen megbántam az egészet, hogy belevágtam. Azonban a jó körülmények, és a viszonylag korrekt dolgozók arra késztettek, hogy ha nem is vállalom be az egészet, akkor próbáljak meg egy kis kiutat találni ebből az egészből, kecske-káposzta megoldást alkalmazva. Így egyelőre úgy néz ki, hogy sikerült a jelenlegi mellett találnom egy másodállást úgy, hogy az egyik munkáltató nem szeretné, hogy elmenjek, és a másik pedig szeretné, ha teljesen az övé lennék. Így kialakult egy olyan szituáció jelenleg, hogy elképzelhető, hogy ha jelentősen nem is járnék jól ezzel a helyzettel anyagilag mégis sikerül a napi stresszből lefaragnom úgy, hogy közben lefoglalom magam, több pénzt is keresek, s az időm sem arra megy el, hogy lenyugodjak.
Természetesen nem arról szólna a dolog, hogy látástól vakulásig munka lenne, de azért bízom benne, hogy a kettőt össze tudom hozni. Nyilván szükségem lesz némileg változtatni a hozzáállásomon, valamint az étkezésemet is átszabni, hogy minél több vitamint vigyek a szervezetembe, aminek köszönhetően bírjam a terhelést, még ha a másodlagos munka fizikai és mentális szempontból sem megterhelő. Azonban tény, hogy jelentősen fog csökkenni a szabadidőm, így aztán nem fogom tudni, hogy hogyan is fogok eljutni a strandra, ahol még ebben az évben nem voltam. 

Aranyélet: 2.évad

Viharos sebességgel tettem magamévá az Aranyélet folytatását az első évad után, s aztán ugyanilyen tendenciával el is felejtettem róla írni. Pedig azt gondolom kevés olyan magyar sorozat van, ami ténylegesen megérdemli, hogy foglalkozzanak vele még akkor is, ha részemről úgy ítéltem meg, hogy gyengébbre sikerült a folytatás. 

Részletek

Unravel two Teszt

Platform: PC

Azt hiszem mindenki járt már úgy, hogy belefutott egy előzetesbe, amely annyira beszippantotta őt, hogy mielőtt véget ért volna a szóban forgó videó már tudta nagyon jól, hogy a reklámozott anyagot mindenképpen magáévá akarja tenni. Függetlenül, hogy milyen vizuális szórakozásról volt szó. Jómagam nagyon válogatós vagyok, így amikor ilyennel kerülök szembe, akkor ott lehetőség van: az adott dolog vagy nagyon fog tetszeni, vagy nagyon nem. Így jártam az Unravel esetében is, amelynek pusztán előzetese megvett kilóra annyira, hogy tőlem teljesen idegen dolgot műveljek. Azaz a megjelenés után pár nappal teljes áron látatlanba megvásároljam a szóban forgó címet. Hatezer forintról volt szó, amely csekély összeg, ha a játékipar erősen reklámozott címeihez hasonlítjuk.
A játék kilóra megvett az egyediségével, játékmenetével, valamint a zenei megvalósításával. Utóbbi nem is csoda zenerajongóként, hiszen nem csak fülbemászó muzsikáról van szó, hanem a betétdalok közül jó pár akár relaxációs zeneként is funkcionálhatna elalváshoz nálam, ha nem látnám magam előtt a játékot. A játékot azóta többször végigjátszottam, s el is gondolkoztam többször, hogy vajon hogyan is lehetne ebből második részt csinálni. Aztán a semmiből mindenféle előjel nélkül megjelent a második rész előzetese, mely nálam nagy meglepetés volt. Főleg úgy, hogy az alkotók nem kedvcsinálót dobtak össze elsősorban, hanem megjelenést promotáló videóanyagot. Részben jó döntés volt, hiszen akinek tetszett rögtön lecsaphatott rá. Aki pedig nem számolta bele a havi költségvetésébe pedig csorgathatta a nyálát a játékra. Az első pálya kipróbálható volt ingyen, így nem is csoda, hogy ahogyan végéhez értem azonnal megvásároltam a teljes verziót. Szerencsére az alkotók nem voltak profitorientáltak az első rész sikeréből felbuzdulva, így szintén egy szolid hatezer forintos árcímkét róttak ki a második részre.

Részletek

Aranyélet: 1.évad

Mitől jó egy sorozat? Hogyan tud lekötni egy széria? Ha a szóban forgó sorozat minőségien van kivitelezve, valamint olyan történetvezetést használ, mellyel lekötni a széria nézőit. Annak idején nagyon sok sorozatot néztem, s bizony ezeknek a száma akár elérte a 30-at is. Felületes voltam, hiszen ha valamit elkezdtem, akkor azt végig is néztem. Miután kiléptem a munka világába sajnos be kellett látnom, hogy nem tudok mindenre időt szorítani, így szépen fogtam és elkezdtem elkaszálni azokat, amelyek nem szórakoztatnak. Így jutottam el oda, hogy jó, ha van 10 sorozat, amit nézek, s abból is 4, amely tényleg szórakoztat.
A magyar szériáktól a hideg is kiráz. Az egyik oldal a színpadiasság, amelynek köszönhetően tulajdonképpen nem lesz élvezhető az adott sorozat, s a másik pedig a megvalósítás. Azonban egyre inkább kezd megváltozni ez a tendencia, s szépen a forgalmazók öntik bele a pénzt a megfelelő projectekbe, amelynek köszönhetőek olyan sorozatok, mint az Aranyélet.

Részletek

Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát (2014)

A vígjáték műfajjal hadilábon állok. Csak úgy, mint a magyar filmekkel. Előbbivel azért vagyok gondban, mert egyediség sajnos már nincs, s csak sablon mintákat látok. Utóbbival pedig azért, mert számomra a magyar filmek 80%-a tulajdonképpen elvérzik annál a pontnál, hogy az egész nem lesz hihető a színpadiassága miatt. Pont ezért is kerültem a magyar alkotásokat, azonban az utóbbi időben pár jó darabba sikerült belefutnom film és sorozat terén, így hát végül csak elkezdtem bepótolni olyanokat is, amelyeket sajnálatos módon kihagytam. Kezdtem először is a Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát, amiről ódákat zengtek sokan. Alapként valóban jó volt, de azt gondolom, hogy vígjáték műfajához nem ért fel, így végül erős közepesnek tudnám mondani az egész filmet.

Részletek

100

Ha az embernek rendelkezésére áll egy applikáció, amellyel a teljesítményét mérni tudja akaratlanul is elkezd önmagával versenyezni. Míg anno naponta 15-20 km-nyi utat bringáztam le, most már az applikációnak köszönhetően felment napi 50-70-re is, csak hogy überelni tudjam magam. Sajnos a rossz munkarend a nyári szabadságolások miatt, valamint a rossz idő keresztül húzta a terveim, de így is sikerült az első 100 km-t letekernem.

Siren: 1.évad

Még április végén akadtam bele a sorozat leírásába, így nem volt kérdés, hogy bepróbálom a sorozat bevezető epizódját. Hasra nem estem tőle tény, azonban annyira kevés szériát nézek, s annyira nincs is mit nézni, hogy végül úgy döntöttem, hogy maradok. Főleg azért, mert ahhoz képest, hogy milyen kis költségvetésű háttérről van szó azt gondolom, hogy a készítők korrekt darabot raktak össze.

Részletek

Jurassic World Evolution Launch Trailer

A mai nap rögtön megjelent a Jurassic World Launch előzetese, amely a megjelenést hivatott reklámozni. Bevallom készültem rá, de sajnos a forint-euro árfolyamingadozásnak köszönhetően a hagyományos kiadás 17 ezer, míg a deluxe 19 ezer forintba kerülne, így részemről kimarad, ameddig nem érkezik egy tört verzió, vagy pedig egy akció keretén belül nem megy le legalább 10 ezer forintra az ára.