Szia, életem! kedvcsináló!

Első (és eddig egyetlen) magyar alkotás volt, amelyet megnéztem moziban, ami nem más volt, mint a Toxikoma. Nehezen szánom rá magam a mozizásra, hiszen idehaza bármikor kikapcsolhatom, ha valami nem tetszik, s anyagilag se veszítek vele. Most viszont belebotlottam a Szia életem előzetesébe, s azt kell mondanom, hogy gondolkodok azon, hogy beüljek rá, ha már alig három hét van a premierig. 

Ecc-pecc (2021)

Ha magyar alkotásról van szó, akkor többnyire kétszer is meggondolom azt, hogy vajon van-e értelme belefektetni időt. Többnyire nem szoktam mozis premierekre járni, s megvárom amikor elérhető majd. A véleményem tartom, hogy sorozat és filmes terén fejlődés érzékelhető, de azért az ember mindig talál olyat, amin tulajdonképpen csak nézünk magunk elé, hogy ez most mi is volt. Hasonlóan jártam eme alkotással is. 

Tovább

Stray kedvcsináló

Idén februárban sikerült helyre tennem az anyagi költségvetésemet, így a plusz pénzből elég komolyan elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek. Annak idején sem voltam nagy játékos, s sajnos az életben én is megtapasztaltam mit takar az, ha az embert villámkár éri. Idén azonban úgy döntöttem, hogy ha már beleinvesztáltam pár eredeti kópiába konzol fronton, akkor belefér a költségvetésembe, hogy egy használt eszközt beszerezzek. Így újra Playstation 4 tulajdonos lettem. A tavasz azonban parkolópályára tette ezt a fajta szórakozási formámat, s majd a kormányzati intézkedések által emelkedett árak döntenek arról, hogy amikor majd beköszönt a nem túl kellemes időjárás, akkor mennyire is fogok visszatérni erre a pályára. Mindenesetre érdekes volt, hogy belefutottam egy új cím előzetesébe. 

Igen, ez a Stray. Középpontban egy macska van, s elérhető nem csak mindkét generációs konzolra, hanem egyben PC-re is. Bevallom gondolatban eljátszottam azzal, hogy majd teszek vele egy kört, de a tízezres ár címke eltántorított tőle. Egy akció keretén belül talán lemegy annyira, ami talán egy egyszer játszható, de érdekesnek látszó játékra megfelel. 

The Lazarus Project: 1×01 (Pilot)

Mindenképpen vágytam valami újra. A mai korszakra elég jellemző a reboot vagy a remake esete, de azt is ide lehet sorolni, ahogyan a sorozatok kapnak filmes feldolgozást esetleg fordítva. Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy talán a The Lazarus Project megér egy esélyt még akkor is, ha az eredeti filmre szinte nem is emlékszem. Természetesen most is egy unalmas perceimet szántam rá, amikor úgy éreztem, hogy szinte semmi elvárás nélkül fogok a képernyő előtt ülni. 

Tovább

Parallels: 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben is taglaltam, hogy mennyire eltűntek a sorozatok az életemből. Ezeknek két okot írtam le. Az egyik, hogy a kedvencek véget értek, s utódnak nem nagyon érkeztek olyanok, amelyek lekötöttek. S akkor még nem említettem szót azokról, amelyeket saját döntés alapján abbahagytam. Egy összegző írás után viszont úgy döntöttem, hogy itt az ideje ránézni néhány oldalra, hogy milyen premierek voltak az elmúlt időszakban, s ezáltal bepróbálni párat. Ezek közül az egyik volt a Parallels. 

Tovább

Kata és a Rezsicsökkentés csökkentése

Gondolkoztam azon, hogy vajon virtuális papírra vessem-e a gondolataimat az elmúlt hét politikai eseményei kapcsán. Az engem körülvevő emberekkel annyira nem beszéltem még erről a témáról, s igazából szülői részről volt szó erről. Egyrészről hátrányos helyzet miatt másrészről pedig a tüntetések kapcsán, amiben egyelőre én nem vettem részt, s egyelőre nem is tervezek ott lenni. Egyrészről engem a Kata módosítás nem érint, de a rezsicsökkentés már komolyabb teher lehet mindezt úgy, hogy egy olyan időszakban van meglépve, amely elég gerinctelennek gondolok. Végül úgy döntöttem hozzászólásokban vitatkozás helyett inkább leírom a saját véleményemet ezzel kapcsolatban több megnézett videó és írás után.
Az jó előre leszögezném, hogy én azok táborát erősítem, akik elmentem szavazni, s komoly problémába ütköztek azzal kapcsolatban, hogy hova is tegye azt a bizonyos jelet. Tulajdonképpen nem igazán politizálok, s a politikusok közül sem tudok kiemelni egyet sem, aki szimpatikus lenne számomra. Egyszerűen csak megpróbáltam egy döntést hozni. Abból a szempontból azért némileg büszke vagyok magamra, hogy tájékozódtam, s minden szempontból elítélek egy olyan politikai propagandát, amely mások mocskolódására épült az mellett, hogy mekkora költsége volt, s több, mint egy hónapig “tündökölt” a megvédés szó az ablakommal szembeni hirdetőoszlopon, ami mentális hányingert jelentett nálam. Így én nem a jelenlegi kormányra szavaztam, hanem a megnéztem a többi párt kormányzásra megalkotott koncepcióját, s így szavaztam. Ami elég vicces, hogy már a szavazáskor is ért atrocitás egy nyugdíjastól mindezt úgy, hogy a lakcímemet mondtam be. Ez elszomorító számomra. 

Azzal mélységesen egyetértek, hogy adót csalni nem túl szép dolog. De az sem, hogy az adók a csillagos ég szintjére emelkedett, s lassan már, ha az ember tisztességesen akar dolgozni, akkor két dolog közül választhat. Vállal alul fizetett munkát, amelyre mindig van kereslet, és örülhet az “alamizsnának” vagy pedig idővel ő is elgondolkozik azon, hogy a választott szakmáját otthagyja esetleg ő is szépen elkezd adót csalni. Azt gondolom mindenkinek van tapasztalata olyan céggel, amelyik nem akarta őt bejelenti, vagy csak négy órásra, s közben meg a dupláját esetleg a tripláját dolgozta a hivatalossá tett munkaidejének. Én is jártam így bár tény, hogy nem sokáig maradtam az ilyen helyeken. Végtelenül elszomorító, hogy a Kata átszervezés elvileg most több munkanélkülit fog majd eredményezni. Aki pedig kétségbeesetten dolgozni akar az kénytelen lesz bármit bevállalni, hogy anyagiakhoz jusson, s mindezek mellett pedig a munkanélküliek száma növekedni fog. Elég érdekes dolog, hogy miket harsogtak hangosan a választásokban, s alig három hónap után tulajdonképpen szembefordul a kormány önmagával miközben több ezer embert sodor bajba. Ráadásul mindent rekordgyorsasággal, s úgy, hogy nagyon reagálni se lehessen rá? Ez sok mindent elárul mindenképp.
De mennyire is igazságos ez a dolog? Tulajdonképpen semennyire. Hiszen mindenkinek lesz olyan ismerőse, aki majd szépen a bőrén tapasztalja a jelenleg meghozott döntést. S továbbra is az interneten található kalkuláció által szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy aki 10 és 30 ezer közötti villanyszámlával rendelkezett eddig az majd 100 és 200 ezer között legyen. Ekkora emelést csak nagyon kevesen tudnának elviselni főleg ilyen bérek és nyugdíjak mellett. Amennyiben ez megtörténik minden bizonnyal elég lesz majd egy tényleges tüntetéshez, amely elég nagy számban fog megtörténni. Bár tény, hogy az én tapasztalataim alapján ez is erősen kérdőjeles. 

Jómagam nem élek egyedül lévén a fővárosi lakbér árak nem engedik meg ezt a kényelmet számomra. Mi céges lakásbérlők vagyunk, így számlát cégtől kapunk így már most megfogalmazódik a kérdés, hogy nekünk lesz-e emelés, vagy eddig is az emelt árat fizettük. Mindezek mellett még érdekesebb dolog, hogy volt egy ár sáv, ami alá akkor sem mentünk, amikor az elvileg beharangozott világpiaci ár alacsonyabb volt, mint a rezsicsökkentett ár. Azt gondolom most sokan gondolkodóba estek, hogy mi lesz, hiszen én is elgondolkoztam azon, hogy mennyi lehetőség adott nekem. Hát be kell vallanom, hogy nem sok. Főleg annak fényében, hogy ha a hazaköltözésben gondolkodnék, akkor nőne a fogyasztás, így nagyobb lenne a felhasználási arány, s több lenne a számla. Mindezek mellett munka kevés, vagy nincs továbbá azt is figyelembe kell venni, nem korszerűsített házról van szó, tehát minden bizonnyal nagyobb fogyasztási aránnyal bír már most, mint egy korszerűsített példája. 

Persze lehetne alternatív megoldásokat keresni, mint például újabb lakótársat keresni, amivel nőne a bevétel, de ezzel arányosan nőne a fogyasztás is. Tehát ez is egy kiskapu, amely egy zsákutcához vezet. Én egy tüntetésen sem vettem részt, de gondolkoztam azon, hogy kinézek a Margithídra, hogy szimpátiámat fejezzem ki mindazoknak, akik most szenvedni fogni. Ahogyan néztem a videókat egyetértek azzal, hogy nem véletlen, hogy ez most nyáron történt, s pár nap leforgása alatt, mert egyrészről az emberek többsége szabadságát tölti, dolgozik, meleg van, s még nem foglalkozik ezzel az egésszel, ami általában jellemző szokott lenni a magyar társadalomra. Amit kifejezetten gerinctelenségnek tartok, hogy már jövő hónapban életbe lép az egész, így konkrétan esély nincs arra, hogy életmódváltást eszközöljön akárki, aki a meghatározott mértékek alatti fogyasztást akar megtartani. Mindezek mellett pedig visszamenőleges fogyasztást nézni már maga az átgondolatlanság határát súrolja. Én is azok véleményét osztom, hogy majd akkor lesznek legnagyobb hőzöngések, amikor majd megérkezik az első számlák. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan semmi nem lett közétéve, hogy mire is kellene figyelni, így felkészülni se lehet. Már ott bukik a dolog, hogy én például azt sem tudom eldönteni, hogy a villanyszáma fog-e nőni lévén mi céges lakásbérlők vagyunk, s tudtommal a cégek alapból magasabb árat fizettek. Ami kifejezetten undorítónak tartom, hogy konkrétan hat hét alatt fog megmutatkozni mit jelent a Kata átszervezése, s mi fog történni azokkal, akik rezsifizetők. 

A legnagyobb probléma leginkább a szavazókör. Mint ahogyan fentebb említettem elmentem szavazni, s a lakcím bediktáláskor máris egy nyugdíjas beszólt nekem, s bér szavazónak titulált engem mindenféle háttérismeret nélkül. Pont itt kezdődik a probléma. Véleményem szerint szavazni tudatosan és nem szimpátia alapján kellene. Míg én megnéztem az interjúkat és koncepciókat, s megpróbáltam céltudatosan dönteni addig belefutottam abba, hogy nagyon sokan szimpátia alapján döntött. A legnagyobb probléma talán az emberek egymásnak való ugrása, s kívülállóként sokszor találkoztam olyan konfliktussal, amelyben indokok helyett inkább politikai pártállással véleményezték a másikat úgy, hogy sokszor a másik félre nem is volt igaz. Nekem az az álláspontom, hogy a politikusoknak kell alkalmazkodni és odafigyelni a társadalomra, s dolgokat feladni, bevezetni, s nem pedig visszafelé. Ami pedig mindenképp szomorú, hogy hétköznapi emberek feszülnek egymásnak.
Zárószóként csak annyit tudok mondani – amellett, hogy a témával szerintem fogok még foglalkozni -, hogy a legjobb lenne, ha az emberek, embercsoportok, békét kötnének egymással, s szépen összefogva konkrétan az összes politikust elzavarnák, s teljesen újjakkal töltenék fel a parlamentet, akik szavahihetőségekkel indulhatnak. 

Liza a rókatündér (2015)

Amennyiben magyar alkotásról van szó én többnyire mindig elmondom azt, hogy nagy rajongója ezen a téren a filmeknek és a sorozatoknak nem vagyok. Leginkább a megvalósítás, s a színészi játék az, amely rádobja a bélyegét a hazai művekre, s majd ezek után jönnek a koncepciók, megalkotások, s végül a megvalósítás. Ezeknek nyilván köze van azért mekkora költségvetéssel bír az adott cím. Sorozat téren az a véleményem, hogy van némi fejlődés, de filmgyártás csak minimális léptekkel halad előre. Ez nem róható fel a cimbeli alkotásnak, hiszen 2015 nem most volt, de az unalom annál közelebb, így aztán amikor belefutottam egy leírásba úgy döntöttem, hogy bepróbálom, mert nem rémlik, hogy láttam volna. 

Tovább

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle “valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Tovább

Lesz-e feltámadás sorozatfronton?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem azzal kapcsolatban, hogy mennyire megcsappant az általam nyomon követett sorozatok száma. Egy jelentős része véget ért, de másik felét végül én hagytam abba. Próbálkoztam régi kedvencek újra nézésével, de csak rövid időre kötött le, így nagyon vágyom némi újdonságra. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is leszek ezen a téren sikeres ismét. 

Mint korábban többször is írtam, hogy a legnagyobb problémám a szabadidőm jelentős részének csökkenése, valamint az itthon tartózkodás minimálisra csökkentése. Utóbbi természetesen kikapcsolódással telik, de sajnos a szélsőséges időjárás valamint a munkahelyi stressz miatt munkanapokon ledolgozott nap után inkább már itthon vagyok. Ezért úgy döntöttem, hogy átnyálazok pár írást az elmúlt időszakban, valamint továbbá nagyjából három évre visszamenőleg, hogy esetleg akadt-e olyan sorozat, ami elkerülte volna a figyelmemet. Ami egyébiránt vicces, hogy csekkoltam a sorozatkövető oldalamat, s csak lestem, hogy összesen három (!) általam követett sorozat van. Az egyik A mi kis falunk, s a másik a South Park. Ez mellett még a nemrégiben második évaddal véget ért, s számomra megtekintés előtt álló Superman & Lois van. Gyorsan nekifutottam pár írásnak sorozatos oldalakon. Így a következőkkel teszek próbát: 

  • Resident Evil 
  • Parallels 
  • Ms. Marvel
  • The Lazarus Project

Mindezek mellett totálisan elmentem az idei amerikai Upfronts mellett is. Így nagyon nem is néztem, hogy akad-e olyan, amit majd ősszel próbára tennék. Azonban ezek közül is sikerült összeszedni. 

  • The Whincesters
  • Alaska Daily
  • Quantum Leap

Sorozatok esély nélkül (2.)

Amikor nincs kedvem kimozdulni esetleg az időjárás olyan, akkor mindig elkap az az érzés, hogy mit is kellene csinálni. Az elmúlt években a zenehallgatás volt az egyik olyan dolog, ami töretlen maradt nálam, s még mindig tud szórakoztatni, de persze abból is elég napi kettő vagy három óra. Amikor épp nincs kedvem hozzá, akkor pedig jön a legnagyobb probléma, hogy mit is kellene csinálni? Ilyenkor pedig eszembe jutnak a tinédzseridők vagy csak simán a tíz évvel ezelőtti időszak, amikor amennyiben otthon töltöttem az időmet a főbb szórakozást többnyire nem a filmek, hanem a sorozatok jelentették. De mi is történt? 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az elmúlt három évben már egyre nehezebben kezdek bele új sorozatokba. Ennek oka pedig leginkább az, hogy ott is történt némi változás, amelynek köszönhetően nagyon sok nem igazán jön be, így sokszor már az előzetesekkel egy hatalmas bukást produkálnak nálam, így már nem is kezdek bele, mert egyszerűen nincs értelme. Több összegző írás született tőlem a sorozattokkal kapcsolatban, s újra kedvem támadt írni ugyanis nosztalgia mindig nagyon jól tud jönni. Ha már tegnapi napon tettem egy bejegyzést a sokszor nekifutott, de végül abbahagyott sorozatokkal kapcsolatban, akkor most jöjjön egy olyan írás azokról, amelyek nálam szintén esélytelenek, habár végig néztem őket, de újrázni biztosan nem fogok velük kapcsolatban. 

Tovább

Sorozatok esély nélkül (1.)

Több összegző írásom volt szériákról. Legutóbbi leginkább azt taglalta, hogy mennyire is elszoktam már tőlük, illetve mennyire nincsenek olyan tartalmak, amelyek felkeltenék az érdeklődésemet, vagy a bevezető epizód után is maradásra bírnak. Ez nekem komolyabb problémát nem okoz a megváltozott életstílusom mellett, de amikor hazaérek, s valamivel el kell ütnöm az időt, akkor bizony jó lenne, ha létezne olyan sorozat, aminek az új epizódjára alig tudnék várni. 

A régiek előkapása nem mindig jó ötletnek bizonyul, hiszen nagyon sokszor pont ők azok, amikre ráunok. Lévén láttam már őket, vagy túl sokszor néztem őket végig. Egyszerűen csak nem kötöttek le esetleg egyszerűen csak alkalmatlanok az újrázásra. A munkába való állásnak nagyon sok előnye volt főleg anyagi szempontból, de volt egy hatalmas hátránya is. A szabadidő jelentős csökkenése, s a nyári szünet megszűnése. Annak idején úgy voltam vele, hogy mindent végig nézek, amit elkezdtem, de idővel meg kellett tanulnom abbahagyni, hogy több időm lehessen másra. Így ez a bejegyzés szóljon azokról a sorozatokról, melyeket én elkaszáltam, s biztos vagyok abban, hogy soha nem fogom őket újra kezdeni vagy folytatni. 

Tovább

Vissza a múltba – Filmek és sorozatok

Aki nyomon követi az írásaimat vagy vet egy pillantást a bal oldalon lévő archívumra az láthatja, hogy jelentősen lecsökkent a havi bejegyzések száma. Sajnos az időjárás elég szélsőséges lett az utóbbi években, s az elmúlt időszakban is többször jártam úgy, hogy azon gondolkoztam, hogy elinduljak-e valamerre vagy tervezzek-e programot esetleg inkább maradjak itthon, s valamivel elüssem az időmet. Így elég könnyen szembe találtam magam azzal, hogy amennyiben a zenehallgatást sem tudom végtelenségig élvezni és csinálni, így maradnak a vizuális tartalmak, mint a sorozatok, filmek valamint a játékok. Utóbbi elég gyorsan kiesett a látókörömből a fővárosba való költözéskor. Főleg azért, mert alapjáraton nem is voltam nagy játékos már korábban sem inkább akadt pár alkotás, ami miatt ott ültem a monitor illetve a TV képernyője előtt. Az más kérdés, hogy a téli időszakban többször választom az itthon való pihenést, mint a kinti hideg levegőt, így olykor-olykor visszatérek ehhez. Így a főbb szórakozási tevékenységem a filmek, s a sorozatok. Ámbár mindkettővel elég nagy bajban vagyok több szempontból is. A fentebb említett költözés nagyobb mozgási teret adott nekem ezáltal több lehetőséget kapcsolatépítésre, így az elsődleges problémakört a szabadban és máshol töltött időszak mellett a munka által lefoglalt idő miatt egyszerűen sokszor dönteni kell, hogy mit is csináljak. A döntésem sokszor pedig a lakás elhagyása, vagy pedig mással, másokkal való találkozás jelenti. Ebből fakadóan még kevesebb időm jut szériák követésére, valamint elég szépen megcsappant általam követett sorozatok száma, amely már a két számjegyet sem éri el. Az említett időjárási tényezők miatt végül elővettem korábban nyomon követett sorozatot, ami elgondolkodtatott a miérteken is. 

A legjelentősebb szórakozási tevékenységem a sorozatok voltak. Ennek pedig egyszerű oka volt, hiszen ezek tulajdonképpen ingyen is elérhetőek voltak számomra. Főleg az internet elterjedésével. Odahaza többször választottam estére ezt a szórakozást, lévén kevés szórakozási lehetőség volt akkor adott számomra a város méretéből fakadóan, ámbár munkába állás után hiába növekedett jelentősen a havi anyagi bevételem maradtam a vizuális világban. Egy ideig úgy álltam a dolgokhoz, hogy amibe belekezdtem azt végig is nézem. Sok szériát csak azért tettem magamévá teljes egészében, mert véget ért, vagy éppenséggel nem rendeltek be hozzá már több epizódot. A munkába állás után jelentősen csökkent a szabadidőm főleg, hogy eltűnt az életemből a nyári szünet, így végül rászoktam arra, ha valami nem tetszik esetleg idővel már nem köt le, akkor azt abba kell hagyni, hogy jusson több a többi sorozatra.
Sok szó esett a blog keretén belül az amerikai upfronts kapcsán, hogy melyek szériák érdekelnek, s melyek nem. Soknak néztem meg az előzetesét, s szépen lassan elfogytak azok, amelyek ténylegesen érdekeltek volna. Túl sok lett a visszatérő, s elhúzott sorozat továbbá az internet térhódítása is szerepet játszhat abban, hogy a visszaeső nézettség miatt már a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó csatornák is sokkal kevesebb szériát rendelnek be. Ráadásul a közönség ízlése csak felszínesen fedi le az én érdeklődési körömet, így újoncok szinte már kiestek a látókörömből. A régi szériákkal pedig az a problémám, hogy amik tetszettek azokat már túl sokszor néztem végig esetleg olyanok, amelyek tényleg csak egyszer tudom végig nézni, mert másodjára már untatna. Ámbár tény, hogy idővel kettőhöz is visszatértem, amiről mindenképp tervezek egy teljes írást. 

A mozi már egy másik kérdéskör. Még fiatalabbként leginkább az anyagi része volt problémás ezért is maradt ki tinédzserkoromig ez a fajta szórakozás. Utána azzal a problémakörrel találkoztam, hogy akikkel megvolt a szimpátia, illetve a megfelelő kapcsolat azok vagy nem szerettek moziba járni esetleg szimplán csak más filmek érdekeltek minket. Emiatt is volt az, hogy legtöbbször egyedül mentem el. Későbbiekben ez hiába mozdult pozitív irányba, mert a szakma és ezáltal munkakör amiben elhelyezkedtem többször kívánja meg a hétvégi munkavégzést, s sokaknak ez a fajta szórakozás hétvégi tevékenység. Mondjuk az is tény, hogy inkább itthon szerettem filmet nézni, mert kicsit szabadabbnak éreztem ilyenkor magam továbbá engem kissé zavar a sok csámcsogó és mozgolódó ember egy teremben. Főleg akkor, amikor olyan filmre ültem be, amire szinte az összes jegy elkelt.
A legjelentősebb problémám a mozival továbbra is a kevés nézhető alkotás. Sajnálatos módon ez a világ is elmozdult abba az irányba, hogy hiába nézek havonta több előzetest, vagy találkozok letölthető formátumban új filmmel egyszerűen nem fognak meg. Gyermekként nagyon rajongtam a vígjátékokért, amiből hiába vannak újak egyszerűen fapofával nézem végig amíg a régiken ha nem is nevetek, de legalább elmosolyodom. A horror műfajnál is azt érzem, hogy elmúlt a fénykor. A szuperhős filmek pedig feldolgozhatatlanok lettek számomra azzal kapcsolatban, hogy elindult egy univerzumépítés, amely egyfajta vizuális ráknak érzem. Mert nem vagyok hajlandó olyan tartalmat megnézni, hogy ami érdekel annak a történetvezetésével tisztában legyek. 

A régi kedvencekkel pedig ugyanaz a probléma, mint a sorozatok terén. Amik tetszettek sokszor ténylegesen egyszer végig nézhető alkotások. Ha pedig nem azok, akkor sajnálatos módon már annyiszor láttam, hogy már nem tudnak lekötni. Ami elég szomorú tény, amikor kénytelen vagyok itthon maradni. Egyelőre semmi újdonság nem érdekel, de bizakodó vagyok abban, hogy idővel ez a fajta szórakozási lehetőség is feltámad részemről, s lesznek olyan tartalmak, amelyek lekötnek, érdekelnek esetleg rajongóvá tesznek. 

Az új rekord!

A blog bejegyzésein belül többször írtam arról, hogy milyen érzésekkel töltött el, amikor több, mint három évvel ezelőtt felköltöztem a fővárosba. Hatalmas élmény volt kiszakadni a megszokott környezetből, ámbár tény, hogy voltak dolgok, amelyeket nehezen hagytam ott. Az egyik dolog a biciklizés volt, hiszen nagyon mozgékony voltam, s amikor úgy éreztem, hogy feszült vagyok esetleg unatkozom akkor nyeregbe pattantam és sokszor még a szomszédos városokba is áttekertem köszönhetően annak, hogy egyre jobban épültek a kerékpárutak. A véleményem továbbra is az, hogy Budapest nem kerékpárbarát város, s közlekedési szempontból főleg a belváros alkalmatlan eme tevékenység végzésére, így a biciklizést felváltotta a séta. Szerencsére több érdekes hely van, s szabadnapok tekintetében nem is tudok mindenhová eljutni. Tegnapi nap megérkezett végre az enyhülés, így aztán már kora reggel elindultam itthonról, majd pedig délután több ismerőssel találkozva tovább folytattam a sétát a belvárosi parkokban. Ebből fakadóan pedig új rekord született számomra. 

Man vs. Bee: 1.évad

Idehaza is nagy népszerűségnek örvendenek az előfizetéses online szolgáltatások. Ami nem meglepő, hiszen sorozatokat és filmeket lehet egyben megtekinteni reklámmentesen. Én ilyen előfizetéssel nem rendelkezem, ellenben mindenképp örvendetes, hogy megfelelő minőségben a premier napján már elérhetőek ezek a tartalmak. Új szériákba nehezen kezdek bele, de a címszereplő miatt is mindenképp be akartam próbálni. 

Tovább

South Park: 25.évad

Az általam követett sorozatok száma jelentősen csökkent. Egyrészről sok volt, ami befejeződött, s sok volt, amit egyszerűen nem tudtam tovább nézni, s korlátozott szabadidőm miatt abbahagytam a követését. Sok pozitív, de sok negatív tapasztalatot szereztem az évek folyamán. A South Park pont azok közé tartozik, amelyik rendelkezik mindkettővel. Lévén többször abbahagytam, de mégis újra nekiültem. Ennek egyik oka, hogy gyermekként elég népszerű volt az iskolatársak között főleg úgy, hogy a beharangozott 18 éves korhatárt nem értük el, így felért egy mentális orgazmussal a titkos megtekintése, melyről szülők nem nagyon tudtak. Középiskolásként pedig egyfajta stílussá nőtte ki magát. Azonban tény, hogy sok változáson esett át a széria, s habár februárban hat héten keresztül leadásra kerültek az új évad részei mégis most tudtam csak megtekinteni. Egyrészről örültem, hogy kezd visszatérni önmagához a széria, másfelől pedig kissé csalódás volt számomra, hogy az egyik legrövidebb évaddal néztem szemben, hiszen azért vártam eddig a megtekintéssel, mert azt hittem szünetel a sorozat, s egyben akartam legyűrni. 

Tovább