Vajon lesz karácsonyi séta?

Sajnálatos módon a kijárási tilalom miatt nem csak a szociális életemre került egy bélyeg, hanem a szabadidős tevékenységeimre is. Így aztán egy ideje nálam a séta annyit jelentett, hogy elmentem sétálni, vagy elintéztem az adott tennivalókat, esetleg elmentem dolgozni. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jól feltudtam zárkózni a sorozataimmal, amelyből egyébként is keveset néztem, azonban most újakra is szert tettem. Ugyan jól szórakoztam, de a friss levegő mindenképpen hiányzott.
Ami kicsit feszélyezett, hogy sajnálatos módon elfogytak a szabadságaim, így aztán a munka jelentősen elvitte a szabadidőm jelentős részét. Ennek is köszönhettem, hogy sokszor a négy fal közt voltam. Kissé frusztráló volt, de úgy voltam vele, hogy nem vagyok beteg, továbbá karanténban sem vagyok, valamint a munkahelyem is megvan még és elég stabil lábakon áll. Eddig. Szerencsére múlt héten átestem az utolsó fogászati kezelésemen, így örültem annak, hogy pontot tehettem ennek az ügynek a végére is. A gyomrom úgy néz ki, hogy kezd helyreállni, és a gyógyszertárban ajánlott vény nélküli szer napi adagját is elkezdtem csökkenteni, így bízom abban, hogy két nap múlva – amikor abbahagyom teljesen – nem fognak visszatérni a problémák, habár megpróbálok odafigyelni az étkezésre. Ez is hozzájárult, hogy kimerültnek érzem magam, hiszen nem aludtam sokszor eleget, de a mai napon kilátogattam a Margitszigetre, ahol egy hónapja nem voltam nagyjából. Remek séta volt a jó levegőn, ámbár kissé csalódott voltam, mert reméltem, hogy majd fel lesz díszítve minimálisan, ami nem történt meg, így csak a japánkertben lévő kacsákat csodálhattam meg.

A város egyébiránt nagyon szép, ahogyan fel van díszítve, de sajnos a korlátozások miatt nem nagyon tudtam eddig szétnézni. Azonban örömmel fogadtam a hírt, hogy szentestére egy napra feloldják a korlátozásokat, így ha minden rendben lesz, akkor mindenképpen megyek este csavarogni. Ugyanis közös megegyezés született, hogy a vírus miatt nem látogatok idén haza, továbbá egyébként sem mozgatott jó ideje a karácsony, hiszen csak azért vártam, mert tudtam, hogy lesz két munkaszüneti napom, amikor pihenhetek. Idén kivételesen jól jártam, hiszen nem akartam műszakcserét, de mégis belementem, így összejött öt egybefüggő nap, s mindenképpen szeretném úgy eltölteni, hogy kicsit kimozdulok itthonról, s kiszellőztetem a fejem.
Azt persze alapul veszem, hogy másnak ez egy fontos ünnep, így aztán mennyire lesz társaságom, azt egyelőre nem tudom. De azért bízok abban, hogy majd találok magam mellé valakit, valakiket, és aztán akár egy jó beszélgetés is társulhat a sétához.

Karácsony előtti séta

Sajnos a korlátozások miatt eléggé megcsappant a szabadiős programom, amit nem a négy fal közt töltök el. Jó pár éve az ünnepeknek tulajdonképpen semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, de azt el kell ismernem, hogy a karácsonyra való felkészülés elég szemet gyönyörködtető tud lenni. Így aztán most is nyakamba kaptam a várost pár óra erejéig. Ámbár tény, hogy eddig a Bazilikáig, és a fashion street-ig jutottam, s még így sem láttam mindent.

Jurassic World: Camp Cretaceous: 1.évad (2020)

Azt hiszem kevés ember van, aki nem ismerné az 1993-as Jurassic Parkot, amely egy elég komoly franchise-zá nőtte ki magát. Én is a rajongók közé tartozom, igaz már van legalább egy éve is annak már, hogy láttam a filmeket. Ezért is volt számomra meglepő, hogy hogyan is tudtam sikeresen azt elkerülni, hogy a rebootból a Netflixre animációs sorozat készült. Hamar letudható volt, hiszen az első évad csupán nyolc részes, és az epizódok játékideje még a fél órát sem éri el.

Tovább

Lesz-e jobb a helyzet?

Elértünk az év utolsó hónapjához. Sajnos ez az év nem volt túl jó, és azt gondolom, hogy sokak nevében mondhatom azt, annak ellenére, hogy én még viszonylag sikeresen átvészeltem komolyabb problémák nélkül az elmúlt időszakot. Egyrészről itt van a járvány, amely sajnálatos módon nem akar a hétköznapokból eltűnni, sőt. Itt a második hullám, amely jelentősen megnehezíti a mindennapokat. Én az a fajta ember vagyok, aki nem éppenséggel otthonülős, így kicsit megvisel, hogy egy ideje a négy fal közé vagyok zárva.
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk megmaradt még annak ellenére is, hogy nem vagyok elégedett a fizetésemmel. A munkahelyváltás, és a pozíció váltással szőtt terveim a vírus miatt romba dőltek, hiszen sajnálatos módon rengeteg munkahely szűnt meg, továbbá nagyon sok húzta le ideiglenesen a rolót. Sokan maradtak munkanélküliek. Ugyan munkahelyváltás nélkül megvolt az esély az előre lépésre, de a jelenlegi munkahelyemen sajnos kolléganőm várandóságának muszájból való orvosi megszakításával meghiúsult. Ami kicsit rosszul esett, s nem csak azért, mert előre lépési lehetőségemtől estem el, hanem azért is, mert jóban vagyok vele, így sajnáltam a vele történteket.

Ha fentieket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy én még javarészt jól is jártam, hiszen a munkahelyem megmaradt, továbbá a lakhatásom is viszonylag biztosított, és a hozzám közelállókat sem érintette súlyosabban a járvány, valamint egyelőre senki nem betegedett meg. Habár akadt pár ember, aki jelezte felém, hogy tesztjük pozitív lett, de egyik sem beteg komolyabban, továbbá olyanokról van szó, akikkel hónapok óta nem találkoztam, lévén mindegyik a korábbi városom lakója.
Mindezek mellett azért nem alakult annyira jól az elmúlt időszak. Fejembe vettem, hogy ideje ismét fogorvost keresni, s a google értékelés és ár hasonlatából találtam egyet, akivel megegyeztem, hogy egyetlen egy kezelést szeretnék, ez pedig nem más, mint a fogkőeltávolítás. Lévén a járvány miatt nem szeretnék semmilyen komolyabb kezelésbe belemenni, hiszen nem szeretném, ha egy kezelés félbeszakadna. Örültem a sikernek a novemberi fizetés után, és meg is fogadtam a fogorvos tanácsát, és beruháztam újabb fogászati termékekbe.
Az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis  a sikerszériám hónap közepén kudarcba fulladt, ugyanis napi szinten jelentkezett reggel, este fél órányi fájdalom a fogaimban. Először ínygyulladásra gondoltam, mivel korábban volt már ilyen. Ekkor a már bevált szájöblögető oldatba ruháztam be, de miután a fájdalom nőtt, és hosszabb időre jelentkezett, így visszamentem, ahol röntgen alapján közölték, hogy nincs problémám, valószínűleg arcüreggyulladásom lehet, vagy huzatot kaptam. Ennek ellenére felírásra került egy erős antibiotikum gyulladásra, amely két nap után hasmenést okozott. Ennek kapcsán abbahagytam, mivel nem láttam indokoltnak, így felkerestem egy másik fogorvost, aki szintén megcáfolta az antibiotikum felírásának létjogosultságát, ellenben tájékoztatott, hogy a problémám a mélyen lévő tömésből fakad, ami miatt gyökérkezelés szükséges az elhalt idegek miatt. A beavatkozás sikeres volt, már aznap elmúlt minden fájdalmam, és a második kezelésen is túl vagyok. Ámbár a gyomromat megviselte a sok gyógyszer, azzal még mindig probléma van, de már nem olyan súlyos, mint korábban. Így bízom a legdrágább probiotikum megvásárlása után és a helyes étkezés betartásának sikerességében.

Decemberre be korábban be volt tervezve hazalátogatás, de a vírushelyzet miatt ez lemondásra került mindkét oldalról. A karácsonyt így fent töltöm a fővárosba, s mivel a szilvesztert munka szempontjából bevállaltam, így a szokásos programot tervezem aznap: pottyantani az adott ünnepre, és hazaérve filmezni, pihenni.
A decemberi programom elvileg a város “felfedezése” lett volna karácsonyi kreativitás szempontjából, amely sajnos egyelőre a gyomorproblémák miatt elmaradt. Bízom benne, hogy egy hét alatt ez a dolog megoldódik. Mindenesetre a fizetésem most viszonylag kielégítő volt, s sajnos a korlátozások nagyon ellehetetlenítik a programok szervezését, így végül nagy zenerajongóként megleptem magam a korábban megszeretett fülhallgatóm új modelljével, egy SoundMagic E11-el: 

Bevallom kicsit félve vettem le a polcról több okból is. Egyrészről az előző még bírja a strapát, viszont strapabíróbbnak írták az interneten. Nem tudtam mennyire fogok mellé nyúlni, de egyelőre azt kell mondanom nincs vele probléma. Masszívabb, jobban szól, s elődje megmarad tartaléknak. Természetesen kizárólag a mikrofon nélküli változatot vásároltam meg, hiszen már rendelkezem headsettel.
A maradék két és fél hétre a tervem fényvillamos, a Bazilikánál felállított karácsonyfa megtekintése, továbbá egy utolsó Margitszigeti séta, valamint a kijárási tilalom miatt sorozatpótlás.

Tékasztorik 2 (2020)

Filmekkel kapcsolatban elég hadilábon állok, hiszen azt kell mondanom, hogy évente kevés olyan alkotás készül, amely ténylegesen felkeltené a figyelmemet. Mindezek mellett fontos még azt is megemlítenem, hogy még kevesebb van, amelyiket szeretném moziban megnézni, vagy éppenséggel, ha szembetűnik, hogy elérhető online felületen, akkor szórakoztat, s tetszik. Mint ahogyan a Tékasztoriknál írtam jómagam nem voltam képben, hogy az egykor jobb időszakot is megélt blogból film készült. Mindezek mellett annak idején ugyan belebotlottam, és általában linkek által jutott el hozzám pár írás, így egy véletlen előzetesnek köszönhettem azt, hogy a film már a második résznél jár. Annak ellenére, hogy az elsőt is erősen közepesnek éltem meg, amely mély nyomott nem hagyott bennem, de ennek ellenére valahogy nekifutottam a második résznek. Hiba volt.

Tovább

Tékasztorik (2017)

Annak idején elég sok platformon kerültek bizonyos bejegyzések megosztásra. Ezek egy idő után hozzám is eljutottak, ámbár tény, hogy nem merültem bele elég mélyen. Azt hiszem nem nagyon kell bemutatnom sokak a Tékasztorik blogot, amely valóban tartalmazott jó írásokat. Bevallom az, hogy ez mennyire fedi a valóságot, vagy valóban a valóság került leírásra nem tudom, s nem is éreztem szükségét eme bejegyzés megírásához, hogy utána olvassak. Azonban az, aki dolgozott már olyan munkakörben, amely emberekkel foglalkozik az tudhatja, hogy finom is fogalmazva mennyi agyhalott “valami” mászkál kint az utcán. Ha nem is foglalkozunk vele, de elég egy valakit találni, aki ilyen munkakörben tevékenykedik, s táthatjuk is a szájunkat.
Annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt készült a film még csak most jutottam el oda, hogy felfedeztem a létezését. Igaz, ezt is csak azért, mert éppenséggel belefutottam a második rész ajánlójába. Miután elég népszerű lett a blog, így végül úgy döntöttem, hogy egyik este nekifekszek. Persze előtte elkövettem azt a hibát, hogy olvastam róla véleményeket, s tény, hogy ez alapján semmi jóra nem számítottam. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de mindenképpen vegyes érzelmekkel pillantottam meg a vége főcímet. 

Tovább

Közelgő ünnepek

Beléptünk a decemberi hónapba, és akaratlanul is elindult az ünnepi káosz. Legalábbis én csak így nevezem, hiszen elég régóta nem tartom a naptárban piros napot jelentő ünnepeket. Leginkább azért, mert nem érzem azt, hogy ezek a napok bármilyen pluszt is jelentenének nekem. Természetesen sokan nem így gondolkodnak, így aztán elindul a vásárlási hullám, és az ünnepi láz, amely természetesen sokszor kifordítja magukból az embereket.
A decemberi hónap elég zsúfoltnak ígérkezik számomra. Nem csak a munka miatt, hanem sajnos időközben fogászati kezelésre kényszerültem, amely nem csak anyagilag, hanem kissé lelkileg is megvisel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy komolyabb problémával nem állok szemben, s még azt is mondhatom, hogy a koronavírussal sem kerültem “közelebbi” kapcsolatba. Bár bízom benne, hogy ez így is marad. Természetesen várom a szabadnapjaimat, amikor majd nyakamba kaphatom a várost, és megörökíthetem, hogy hogyan is pompázik az fényárban. Mai napon hazafelé egyelőre csak egy fényárban úszó trolit sikerült lencsevégre kapnom.

Szomszédok: 1.évad (1987)

Epizódok: 1-18. 

Egy ideje, ha sorozatokról van szó, akkor hadilábon állok. Sokat abbahagytam, vagy pedig véget ért. S bizony kevés olyan régi kedvenc van, aminek ismét nekiülnék. Leginkább azért, mert vágyam némi újdonságra is. Ebből a szempontból olvasgattam milyen új szériák indultak útnak, de mellette persze folyamatosan fent voltam videómegosztó portálokon, és előszeretettel nézegettem paródia videókat. Így akadtam rá ismét a Szomszédokra, amelynek azt hiszem kétszer futottam neki, de sokáig nem jutottam. Azonban minap eldöntöttem, hogy ismét nekiülök. A széria 12 éven át volt jelen, és minden második csütörtökön került adásba. Komolyabb emlékeim nincsenek róla, hiszen abban az évben indult útnak, amikor én születtem. Így sok érdekességet tartogathat. Mivel kétszer is nekiültem már, így megnéztem meddig jutottam. A sorozat 12 évadosnak van feltüntetve több helyen, és az évadokat az adott évre értendő. Azaz az első évadon túl vagyok, amely tizennyolc epizódot tartalmazott, és 1987-ben került leadásra. 

Tovább

Véget ér a Barátok közt

Bevallom engem nagyon meglepett a hír, amikor egyik reggel kómás fejjel épp az egyik közösségi portál friss hírfolyamát olvasgattam, és valaki belinkelte, hogy a 22 éve képernyőn lévő magyar szappanopera, azaz a Barátok közt véget ér. Ha megpróbálom összeszedni az emlékfoszlányaimat, akkor nagyjából 9-10. éve lehetett a képernyőn, amikor kiszálltam belőle. Habár soha nem voltam rajongója, amolyan családi “hagyománynak” éreztem, hogy minden hétköznap este közösen leülünk a tévé elé, s megnézzük az aktuális epizódot. Ebből a szempontból gondolkoztam, hogy írjak-e róla egy bejegyzést, hiszen totálisan nem vagyok képben már vele. De 22 év és több, mint tízezer epizód azért nem kevés, továbbá akkor egy hosszabb írásban hangot adok a véleményemnek, hogy miért is nem volt a kedvencem, és miért szálltam ki. 

Tovább

Drága örökösök: 3.évad

Az általam nyomon követett szériák megcsappant számának, és a kormány újabb megszorító intézkedéseinek köszönhetően úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a Drága örökösöket annak ellenére, hogy nálam kissé hígnak bizonyult az utóbbi két évad. Ajánlásra adtam neki még egy esélyt még pár hónappal ezelőtt, amit be kell vallanom, hogy nem bántam meg. A négy fal között való időtöltésnek jónak bizonyult, de minden bizonnyal már az évad elején elkaszáltam volna a szériát, ha nem éppen egy világjárvány közepén lennénk. De lentebb ki is fejtem mi is volt az én legnagyobb problémám. 

Tovább

Supernatural: 15.évad

15 évad, mely 327 epizódot foglalt magában tegnap elbúcsúzott ismét egy “matuzsálem”. Sajnos a járványhelyzet miatt az utolsó évad egy évig volt képernyőn, s átcsúszott a következő tévés évadra. De viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ennek ellenére is sikerült lezárást rittyenteni neki. Ami egy ilyen régóta képernyőn lévő szériánál már alap. Habár nálam már rég “kikopott” a kedvencek közül mégis kétszer döntöttem el, hogy abbahagyom. Másodjára azért is tértem vissza, mert tudtam, hogy be fogják fejezni, s ha már ennyi időn át kitartottam, akkor már ezt a kicsit már kibírom. Hatalmas nagy katarzisra természetesen nem számítottam, de mindenképpen furcsa volt a befejező epizód végén, hogy véget ért egy ilyen régen elkezdett széria. Még akkor is, ha számomra fájó volt, hogy szinte saját paródiájává vált a sorozat. 

Tovább

Drága örökösök: 2.évad

A kijárási korlátozásnak is köszönhetően az első évad után elég hamar magamévá sikerült tennem a második évadot is. Habár tény, hogy nagyjából húsz epizóddal volt kevesebb, mint az elődje. Az igazság az, hogy ajánlásra tettem vele még egy próbát, és tény, hogy valóban igaz volt, hogy bizonyos epizódszám után válik izgalmassá a széria. Még úgy is, hogy napi szériáról van szó, aminek azért megvan a maga hátránya, tehát jó pár töltelékrésszel volt dolgom. A második évadnak nagy elvárásokkal ültem le, de sajnos azt kell mondanom, hogy némileg sikerült pofára is esnem vele kapcsolatban. 

Tovább

A második hullám

Bő hat hetünk van hátra a 2020-as évből, de azt hiszem már jó előre látom, hogy miről fog szólni a szokásos év végére szánt évértékelő. Ez nem más lesz, mint a koronavírus, amelynek második hulláma elérkezett. Sajnálatos módon eléggé behatárolja az életemet így, de azt kell mondanom még ennek ellenére is befoghatom a szám, hiszen van hol laknom, van munkahelyem, és személyes ismerőseim közül senki nem betegedett meg, s csak közvetlen ismerősök vannak, akik ismernek olyanokat, akik átestek, vagy épp küzdenek ezzel a kórral. Vannak, akik tagadják a létezését, de akadnak olyanok, akik tulajdonképpen összeesküvéselméleteket gyártanak, és persze olyanok is, akik rettegnek. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor én valahol a középmezőnyben helyezkedek el, hiszen nem tagadom a létezését, de nem is gyártok vagy foglalkozok összeesküvés elméletekkel, továbbá nem is vagyok pánikban. Persze minden lehetőséget alapul vettem, tehát a “mi lesz, ha….” gondolatok már rég átfutottak az agyamon. A megcsappant lehetőségeknek annyira nem örülök, ámbár a korlátozásokat már egyre inkább nehezebben viselem. 

Az egyik dolog, amelyet egyre nehezebben tudok elviselni az a kötelező maszkviselés. A munkámból kifolyólag sajnos kénytelen vagyok nyolc vagy annál több órán keresztül viselni, így nekem színtiszta felüdülés volt, amikor kiléptem az utcára, és lekaphattam az arcomról. Sokfélét kipróbáltam, de igyekeztem az elfogadható áron mozogni, így sajnos teljesen tökéleteset nem sikerült találnom. Olyat, amiben nem izzad be az arcom, amelynek következménye a fülem és a szám környékén történő bőrhámlás, továbbá nap végére nem érzem azt, mintha a fülem le akarna esni. 

A kötelező maszkviseléssel még kibékülnék, de sajnos azt kell mondanom, hogy sajnos a kijárási tilalommal már nem. Ugyan kaptam munkáltatói igazolást, és előrébb is csúszott a délutános műszakom, de sajnos azt kell mondanom, hogy a korlátozással a szabadidős tevékenységem tulajdonképpen majdnem nullára csökkent. Hiszen nem lehet csavarogni a városban, illetve be vagyok korlátozva, ha az időt kell figyelembe vennem, amivel kapcsolatban már volt kellemetlen élményem. Mivel javarészt délután dolgozom, így tulajdonképpen nem akarok a tyúkokkal aludni menni, és a kakasokkal kelni, akkor a munkanapjaimon programot szervezni nem tudok. Tehát marad az, hogy felkelek, és elmegyek dolgozni, ahonnan hazajövök. A másoknál való alvást amúgy se volt sosem kedvencem, de nem nagyon tetszik, hogy amennyiben szórakozni szeretnék, és nem legkésőbb este hétkor lelépni, akkor kénytelen lennék másoknál aludni.
A boltok korábbi zárásának érveit megértem, viszont gyakorlatban ez nem nagyon akar működni. Hiszen elvileg az lenne a cél, hogy kevesebb legyen a tömeg. Ennek ellenére meg pont besűrűsödnek az emberek, és ahogyan láttam elindult az ismételt felvásárlás. Tehát tömött kosarak, tömeg, és persze ingerült emberek, s mindezek mellett több bolt is alkalmazta, hogy már fél hét után nem lehet bemenni a tömeg miatt. Mivel nem vagyok itthon ülős, így sajnos engem megvisel az, hogy ennyire korlátozva vagyok. 

Mi lesz később, még nem tudom. De nagyon bízom benne, hogy tavaszra lerendeződik ez az egész, mert nehezen viselem ezt a káoszt. Azt még inkább, hogy idén már hazautazás nem lesz, mert otthon a család felé jelezte az orvos, mivel fővárosban élek, ami egy gócpont jó lenne, ha nem látogatnék haza. 

A Twitter tündöklése és “bukása”

Az internet térhódításával megjelentek a különböző közösségi portálok, és weboldalak. Vannak nagy túlélők, és voltak nagy bukások is. Olyan népszerű oldalakról is érdemes szót ejteni, amely évekig hatalmas látogatottsággal működött. Ahogyan az otthoni internet elérés megvalósult én is törekedtem arra, hogy ezeken fent legyek. A Twitter volt az, amelyhez úgy csatlakoztam, hogy különösebb késztetést nem éreztem, hogy használjam. A száz feletti követőszámból nagyjából két személyes ismeretség volt. Aztán szépen elkezdtem hanyagolni. 2009 májusában, azaz 11 évvel ezelőtt csatlakoztam az oldalhoz. 5877 rövid bejegyzés született tőlem, de az elmúlt két évben nagyjából 15. 

A követőszám lecsökkent, ami nem is meglepő, hogy nem is voltam nagyon online. A követettek bejegyzései sem érdekeltek, így a mai napon deaktiváltam a profilomat, amely 30 nap belépés nélküli inaktiváció után automatikus végleges törlést vont maga után. Így a mai napon elbúcsúztam tőle.