Netcelebek pöcegödrében: A Molnár Krisztián-akta

Idén májusban volt immáron 7 (!!) éve annak, hogy elkezdtem írni a saját blogomat. Érdekes visszaolvasni részemről jó pár az induláskor keletkezett bejegyzésemet, hogy azóta mennyit is változtam sok mindenben. Főleg úgy, hogy mélyebb magánéleti tartalommal nem bír ez a blog.
Mikor elérhetővé vált az internet hozzáférés itthon is azonnal elkezdtem mindenféle oldalakra felmenni. Szerencsére nem a pornó oldalak kötöttek le, hanem olyan közösségi oldalak, fórumok, ahol ismerkedni lehet másokkal. A kialakult közösségeknek köszönhetően eljutottam oda, hogy sok fórum már olyan volt, mint a virtuális világban a második otthonom, ahová hazatérek minden egyes nap megnézni, hogy mi is történt azokkal, akikkel belaktam az adott netes címen alakult világot. Ebből fakadóan jó pár ismeretségre szert tettem, továbbá egyes helyeken már szinte kritikai és teszt jellegű hosszú hozzászólásaim születtek, amelyek szinte mind az enyészeté váltak miután ezek az oldalak megszűntek. Időközben persze eljutottam blogokra is, s úgy döntöttem indítok magamnak is egyet. Egyet azonban szem előtt tartottam: egy átlagos webhely legyen, melynek legyen személyessége, s kiemelkedjen picit a többi előtt. De ennek fényében mégis legyen anonim, hogy a későbbiekben ne okozhasson problémát a magánéletemben, munkahelyemen egy-egy bejegyzésem, de mégis figyelemfelkeltő legyen.

Mindeközben persze elindult egy egyszerűbb módja a bloggolásnak: Vlog. Tulajdonképpen az adott blogger írás helyett videóban teszi közzé a mondanivalóját, melyet a nézőinek szán. Ezt lehet jól csinálni, illetve rosszul is. Ha úgy alakul lehet némi profitot szerezni ezzel, vagy akár rajtunk röhöghet az ország. Nagyjából fél éve annak már, hogy a Gyakori kérdések oldalán találkoztam egy olyan kérdéssel, mely szerint mit gondolnak a válaszolók Molnár Krisztiánról. Mivel az olvasók kaphattak kis segítséget ki ő, így az első három videója alapján a döbbenet lett rajtam úrrá. A három videó miatt a Youtube folyamatosan az ajánlott sávba tesz legalább egy videót, melyet ő csinált, vagy róla szólt, így párat már láttam.

Részletek

The Shallows (2016)

Magyar cím: A zátony

Ahogyan a sorozatoknál, úgy a filmeknél is sajnos fennáll az a helyzet, hogy inkább valamit lekapok a polcról, vagy előkeresem azt a lemezt, melyre felkerült egy adott cím, s inkább nézem újra, mint hogy a már nem látottakat bepróbáljam. Természetesen az új alkotások közül sokat bepróbálok megjelenés után, de nagyjából a 90%-nyi arány, hogy még az egy óra letelte előtt kikapcsolom. Moziba pedig csak akkor megyek el, ha úgy érzem a szóban forgó cím valóban jó lehet.
Ennek egyik oka leginkább az, hogy nagyon műfajt újító alkotások nem nagyon vannak, s a többség pedig csak egy kaptafára megy. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan nehéz olyan filmet találni, ami tényleg bejönne nekem. Nagyjából tíz filmből kilenc végezte a lomtárban mielőtt még végignéztem volna őket, de végül az idei The Shallows győzedelmeskedett, hiszen a játékidejének végéig maradtam. Az csak más kérdés, hogy ezután a lomtárba került, s újranézés részemről esélytelen.

Részletek

Rise Of The Tomb Raider: 20 Year Celebration teszt

Platform: PC

Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor azon kapja magát, hogy eszébe jut egy bizonyos dolog kapcsán, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nem csak a percek, órák, napok röpülnek el a fejünk felett gyorsan, hanem bizony a hetek, hónapok, s legvégül az évek is. Olykor azért az embert ilyenkor elkapja erősen a nosztalgiai érzés. A nosztalgiafaktor akkor is erős tud lenni, ha az adott helyzetet nem éltük át mi magunk. Ám amikor mi is részesei voltunk a nosztalgiafaktor előidéző dolognak, akkor tudjuk aztán igazán átérezni milyen gyorsan is repül az idő.
Tomb Raider-franchise, ha élő személy volna bizony jogilag már két éve “felnőttnek” számítana, de idén a huszadik életévébe lépett. Egy ember életében is elég jelentős tud lenni ez a szám, de egy vizuális tartalomnál nagyon nagy dolognak számít, hiszen kevés olyan alkotás létezik, amely azzal büszkélkedhet, hogy ennyi idő elteltével is a köztudatban tudott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kalandszéria milyen utat is járt be eddig.

Részletek

The X-Files: 2.évad

Magyar cím: X-akták

Azt kell mondanom, hogy ez tényleg nehéz menet volt számomra. Olyan kultikus magasságokba emelkedett a sorozat, hogy a műfaj szerelmeseként közepesnek ítélt szériát mindenképpen végig akarom nézni, mert látni akarom, hogy hova is fog majd kilyukadni végül az egész történet. Nyilván nem olyan látni, mint elolvasni, így aztán megfogadtam, hogy mivel sorozatok közül most már tényleg csak keveset nézek, így bőven bevállalható egy olyan, ami elég szép epizódszámot tudhat maga mögött.
Biztosan mindenkinek volt már olyan napja, amikor igazából szabad volt, de valahogy semmihez nem volt kedve, s semmit nem akart csinálni. Illetve, ha neki is kezdett valaminek, akkor abban a pillanatban elment a kedve tőle. Mivel a második évad végénél megrekedtem, így egy ilyen napot szántam arra, hogy le is gyűrjem a soron következő évadot.

Részletek

Aftermath – 1×01 (Pilot)

Ugyan egyáltalán nem volt azon a listán, melyen azok az újoncok szerepeltek, melyeket szeretnék bepróbálni, de egy hangulatos előzetes elég volt ahhoz, hogy mégis tegyek vele egy kört. Nagyon szeretem azokat az alkotásokat, melyeknek témája valami katasztrófa, vagy természetfeletti jelenség. Az már csak hab a tortán, ha az egész egy apokaliptikus környezetben játszódik. De sajnos az elmúlt évek “termései” egyáltalán nem voltak kielégítőek számomra, s a próbálkozások is elég harmatosak voltak. Az Aftermath részemről ismét egy bizonyíték arra, hogy ez a téma valahogy nem való TV-be.

Részletek

Rise Of The Tomb Raider: 20 Year Celebration

Minden bizonnyal a Playstation 4 tulajok jártak a legjobban, akiknek nem volt lehetőségük, vagy éppen nem akarták más platformon magukévá tenni a Rise Of The Tomb Raider-t, ugyanis október 11-én lassan egy évvel a megjelenés előtt erre a platformra is elérhetővé válik a játék mindenféle extra kiadással.
Természetesen minden eddigi megjelent tartalmat megkapnak az új generációs konzol tulajok, ami eddig megjelent a másik három platformra. Ami egyébiránt nagyon szájhúzogatós részemről az az, hogy gyakorlatilag az, aki megvásárolta az eredeti kópiákat, s mellé még az extra tartalmakba is fektetett némi pénz, az ennek a kiadásnak az eredeti árát már régen túllépte. Ráadásul jönnek újabb extra tartalmak, melyekért ismét pénzt kell majd csengetni, tehát teszem azt, aki eddig megvásárolta PC-re, s minden egyes letölthető fizetős tartalmat megvett simán 30-35 ezer forintjában jár már a játék. Én a két kiegészítőn kívül semmire nem költöttem, s jelenleg a legújabb kiegészítő érdekel, illetve két skin, ami nem más, mint a régi játékok Lara Croft-ja:

Elméletileg nem csak azoknak lesz elérhető, akik megvásárolják a Playstation 4 változatot, vagy rendelkeznek PC-re a Season Pass-szal, hanem a hagyományos játékokosok is, akik a játék alap változatával rendelkeznek. Erre kíváncsi leszek, ugyanis az új kiegészítő érdekelne legjobban, s még hat nap van a megjelenésik, s még semmiféle előrendelési opció nem jelent meg az új tartalmakra.

Mindenesetre addig kaptunk egy kedvcsinálót:

The X-Files: 1.évad

Magyar cím: X-akták

4

Mit is jelent a fenti szám a sorozat fényében? Gyakorlatilag azt, hogy ennyiszer kezdtem neki, s a második évadtól tovább nem jutottam. Először 2009 nyarán megtekintetlenül DVD lemezre kerültek, s adtam fel a küzdelmet, majd rá egy évre, 2010 tavaszán ültem neki ismét. Majd amikor beharangozásra került a folytatás lehetősége, akkor ismét nekiugrottam három évvel ezelőtt, 2013 őszén. Akkor ismét a második évadig jutottam csak. Tavaly tavasszal nekifutottam ismét, s viszonylag korrekt első évados bejegyzésemen kívül nem is írtam róla többet, mert a második évad felénél kaszáltam.
Mivel nem foglalkoztam a sorozattal, így nekem a nagy homályból hirtelenjében tűnt elő egy újabb évad, hiszen az amerikai FOX csatorna felélesztette a sorozatot, s ott folytatta, ahol abbahagyta. A pozitív kritikák róla meggyőztek, hogy ha nem is köt le annyira, akkor legalább “háttérzajnak” olykor-olykor odapillantva jó lesz, mert maga a természetfeletti dolgok érdekelnek, csak nem épp olyan megvilágításban, mint ahogyan a sorozat teszi. Ráadásképp tavaly decemberben Blu-ray-en is megjelent a széria, így már jobb minőségben voltak elérhetőek az epizódok, mint ahogyan én korábban láttam.

Részletek

This Is Us – 1×01 (Pilot)

Már egy ideje nem nagyon tudnak lekötni az új sorozatok. Nem tudom rá a választ, hogy nekem nőttek meg az elvárásaim, vagy csak idősödve egyre inkább megváltozik az ízlésem a vizuális tartalmak terén. Nem véletlen, hogy kénytelen vagyok régebbi címekhez visszanyúlni. Idén jó pár sorozatot bepróbáltam, így szeptemberben, de igazából csak a This Is Us volt az, aminek a végén úgy döntöttem, hogy maradok a további részekre is.

Részletek

Swiss Army Man (2016)

Magyar cím: Az ember, aki mindent tudott

Nagyon sok őrült alkotás létezik a vizuális világ tengerében. Vannak olyan emberek, akik pusztán némi erőszaktól rosszul lesznek, de vannak olyanok, akik simán egy terjedelmes vacsorát képesek magukba tömni úgy, hogy olyan alkotást néznek végig, melyben fröcsög a vér. Magától értetődő, hogy nem lehet mutogatni senkire, vagy bárkit elítélni az ízlése miatt, hiszen elsősorban olyan dolgokról beszélünk, melynek története csak a vásznon létezik. Éppen ezért vagyok nyitott sok mindenre, de azért nálam is vannak határok. A Swiss Army Man volt az, amit nagyon vártam, mint film. Ugyanis reméltem, hogy valami tényleg olyat kapunk majd, ami egyedi lehet, vagy akár kultikus státuszba is emelkedhet. Már amennyire egy fingós hulláról szóló filmnek megvan az esélye erre.

Részletek

The Exorcist – 1×01 (Pilot)

Mostanában annyi démonos, ördögűzős alkotás kering a virtuális világban, hogy komolyan mondom herótom van már a témától is. Azonban a The Exorcist volt az, ami nagyon felkeltette a figyelmemet.
A remake mellett a “mozifilmből sorozat” a másik, amely kezd teret engedni magának, ami az esetek többségében rosszul sül el, mert hát az emberek többsége a filmhez hasonlítja a szériát. Mindezek mellett ugyebár több évadra gondolkodnak a készítők, így hát, ha nem olyan az alapanyag akkor azt sokáig húzni nem nagyon lehet. Ezzel a sorozattal azért is mertem bátor lenni, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus filmről beszélünk én csak jeleneteket láttam az interneten, de még odáig nem jutottam el, hogy meg is nézzem. Ebből fakadóan pedig viszonyítási alapom nincs.

Részletek

MacGyver – 1×01 (Pilot)

Mostanában sokszor elhangzik sok ember szájából, hogy régebben mennyire jobb volt minden. Mennyire egyediek voltak azok a dolgok, melyekkel az emberek szembesültek. Főleg, ami igaz a vizuális szórakozásban. Régebben nagyon sok sorozatot néztem, nagyon sok film csábított a moziba. De ennek már csak az ellentéte igaz. Egyszerűen már nincs mit néznem, s évente jó, ha egyszer elmegyek moziba. Idén talán nem is voltam. Ugyanis engem nem kicsit untatnak, hogy önálló ötlet már nincs, s a régi alkotásokat kell elővenni. Tele van minden előzményekkel, folytatásokkal, és persze újra leforgatott anyagokkal.
Egy időben ez nagyon jellemző volt a filmekre, hogy ha valami bejött, akkor addig csinálták a folytatásokat, ameddig az adott franchise ki nem fulladt. Amikor pedig megtörtént akkor csak egyszerűen elővették az alapötletet, s szépen újraforgatták a sikeres epizódokat. Nagyon úgy néz ki, hogy ez kezd átterjedni a tévés sorozatokra is, ugyanis itt is kezdenek felbukkani a remake változatok. Csak ugyebár, ami működött még a nyolcvanas, kilencvenes években az közel sem biztos, hogy működőképes lesz mostanság. A MacGyver véleményem szerint pedig működésképtelen ebből a szempontból.

Részletek

Itt van az ősz, itt van újra!

Szokás mondani, hogy minden évszaknak megvan a gyönyöre. Amiben van is némi igazság. Részemről nagyon szeretem a telet, mert imádom, ahogyan minden hófehérbe borul. Részemről már jó régen nem ünneplem a karácsonyt, mert “kinőttem” belőle. Kisgyerekként elsősorban az ajándékok miatt vártam, s felnőttként pedig már megdolgozok azokért, amiket szeretnék magamnak tudni. Amit pedig nem tudok magamnak megvenni, azt más sem tudja. S mivel nem tartozom azok közé, akik csak akkor gondolnak azokra, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, ha a naptárban van valamilyen ünnep, így a piros napos napok számomra már szinte jelentéktelen státuszba emelkedtek. Azonban a karácsony kicsit másabb, mert a hangulatát szeretem, illetve maximálisan szépnek tartom, ahogyan fel vannak díszítve a házak, épületek. A karácsonyi zenékről már nem is szóltam egy szót se. Az más kérdés, hogy sajnos évek óta három-négy hónapon keresztül nagyjából pár napig van hó.
A tavasz is jellemzően kellemes tud lenni, amikor az ember levetheti a téli kabátját, s a frissen nyíló virágok illatát magáénak tudhatja. A nyár pedig egy igazi adrenalin bomba számomra leginkább a strandolás és rengeteg csavargás lehetőségének köszönhetően úgy, hogy közben nem kell beöltözni nyakig, s akármikor, akárhová eljuthatok biciklivel. Az ősz szép. Mint az alábbi képen:

Képen mindenképpen jól néz ki, azonban a valóságban már nem annyira. Városban élek, többek között megyeszékhelyeken, itt rengeteg ház található, s emellett több panel lakásokkal teli rész. A kertvárosi részeken is kevés fa található, így az őszi színpompát maximum az élővíz csatorna mellett elhaladva láthatom, vagy pedig a ligetbe kisétálva. Azonban a nyárból való őszbe váltás nem sült el számomra valami jól.
Ismeretes, hogy nálam nincs olyan, hogy torokfájás következmények nélkül. Igyekeztem megfelelően öltözködni, de nehezen lehetett eltalálni, ha reggel az ember majd megfagy, délután pedig majd meg sül. Igyekeztem megtenni mindent, hogy ne legyek beteg, s ez sikerült ez idáig, ugyanis a hét első két napja hidegfronttal nyitott, melynek köszönhetően volt itt szél, eső, 5-6 °c is. Így már szerdán kapart a torkom, csütörtökön már orrot is kellett fújnom, majd pedig pénteken már teljesen taknyos voltam. Persze nem mentem el táppénzre, egyébiránt új hely, s egyébként is egy nátha nem betegség, ha pár nap alatt elmúlik. Kicsit necces volt percenként orrot fújni, de túléltem. Szerencsére hosszú hétvégét kaptam, ugyanis a kötelező hétközbeni pihenőnapomat hétfőre kaptam, így felépülni volt időm. Igaz most is teázok, de legalább már mérföldekkel jobban vagyok.

Ez az év semmilyen szempontból nem sikerült eddig túl jól, így szinte rengeteg szempontból be vagyok korlátozva. A közeledő hideg időt alapul véve gondoltam, hogy munkanapokon nem nagyon fogok mozdulni sehová, így végül szeptember elején megvásároltam a GTX 1060-at. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e a kártya az árát. Tesztekből az jött le, hogy nagyon is, viszont, ha alapul veszem, hogy alkalmi játékosnak tartom magam (értsd: előfordul, hogy akár két hónapig el se indítok egyetlen egy játékot sem, s máskor meg ki sem lehet robbantani a monitor/TV elől) megéri-e megvásárolni egy ilyen kártyát. De mivel nem szeretnék évente cserélgetni eszközöket a gépemben, így végül megvásároltam. Azóta igazából a Rise Of The Tomb Raider lett végigjátszva, s több címbe pedig próbálkozás volt csak. Azonban a takony nagy úr, így a hétvégére a négy fal közé szorultam. S hiába lettem már jobban a lemondott programjaimat már nem tudtam újra jelentkezni. Így végül maradtak a sorozatok, filmek. S persze a kártya tesztelése a Crysis 3-al, illetve a Cities Skylines-zal, miközben több címnek is nekiültem.
Igazából eléggé beszűkültem az elmúlt időszakban, így nagyon keresem a kitörési lehetőséget, amit nem az itthoni szórakozásban látok. Szerencsére meghívtak októberben Dabasra, így bízom benne, hogy össze is fog jönni, amihez nem kell más, mint a megbeszélt időpontban ráérjek. Jó lenne kicsit elhagyni a szürke hétköznapokat még akkor is, ha a spontán döntések jellemzőek rám, miszerint reggel felkelek tervek nélkül, s estére pedig már programom is van.

The Good Place – 1×01 (Pilot)

A nagy őszi startoknál nagyon kíváncsi voltam több új sorozatra is. Így aztán nagyon sok került fel a listámra, s szerencsére a WhatNext emlékeztetett is rá.
Amikor bejelentésre kerülnek az őszi műsorrendek kint, akkor mindenről lerántják a leplet. Többek között az új sorozatokról, azok főszereplőiről, illetve az alapkoncepciókról. Ugyan nagy várakozási faktor nem volt a The Good Place felé, de mégis úgy döntöttem, hogy a koncepcióban van némi lehetőség, hogy egy szórakoztató sorozat legyen belőle. Háááát…..

Részletek

Kevin Can Wait – 1×01 (Pilot)

tavaszi upfronts nálam egyfajta alapot képez arra, hogy vajon a szeptemberben startoló amerikai kereskedelmi tévék kínálata mennyire is lesz érdekes nálam. Amióta az internet lehetőséget biztosított arra, hogy ne kelljen éveket várni egy-egy új epizódra a sorozatokat illetően míg szinkronos változatban eljut hozzánk már csak így “tévézek”.
Az már biztos volt számomra, hogy lesz olyan, amit majd nagyon fogok várni, de végül csalódni fogok benne, de lesz olyan is, amit be se akartam próbálni, de be fog jönni. Mióta kiléptem az iskolapadból, s beszippantott erőteljesen a munkaerőpiac a szabadidőm jelentősen megcsökkent, s magánélet mellett bizony erősnek kell lenni, s ami csak háttérzajnak lenne jó azt kaszálni kell. Viszont ki vagyok éhezve az újdonságra, az olyanokra, melyek beszippantanak, s tényleg várom minden héten az új epizódot. A várósok között nem volt a Kevin Can Wait, de megfázásnak köszönhetően a négy fal közé kerültem program nélkül, s így végül, ami szimpatikusnak nézett ki kipróbáltam. Az viszont már most biztos, hogy eme sorozat nem került be a nézősök közé.

Részletek

Zoo: 2.évad

Ha az épp aktuális sorozatszezont nézzük, akkor a nyár az, ami nagyjából arra való, hogy ha éppenséggel valamiről lemaradtunk, akkor tudjuk pótolni, fel tudjunk zárkózni, vagy éppen valamit bepótoljunk. Ilyenkor nagyon ritkák az új sorozatok, s amik vannak többnyire azok is kábelen futnak, hiszen az országos szériák – melyek gyártására egyébként is több pénz jut kábeles társaiknál – ilyenkor már régen lepihentek. Azonban tavaly meglépte a CBS, hogy az egyik sorozatát nyárra tolja, s bizony a Zoo ebből a szempontból elég szépen szerepelt olyannyira, hogy a második évad is be legyen rendelve.
A második évad másfél hónap alatt kifutott, ámbár én nem ültem neki rögtön, s nem is hetiben néztem, hanem szépen egyben letoltam az egészet a virtuális gégémen keresztül. Azonban a második évad olyan irányt vett, hogy a zárásnál csak arra gondoltam, hogy ha a megszakadt szálat folytatni akarják, akkor hogyan is tudják azt megtenni egy ilyet sorozatcímmel?

Részletek