The Conjuring (2013)

Magyar cím: Démonok között

Gyermekként nagyon rajongtam a horror műfajért. Nagyon sok filmet néztem meg, ami ebben a témában készült. Mai napig vannak kedvenc darabjaim. Imádom a borzongást, rettegést, s izgalmat, amit egy ilyen film tud adni. Sajnálatos módon ahogyan felnőttem az ingerküszöböm jóval nagyobb lett, így a klisés megoldásokkal operáló alkotások valahogy nem jöttek be, mert nem igazán tudták azt a fajt érzelmeket kelteni bennem, amiket kellene egy ilyen filmnek. Igazából valahogy a műfajt el is felejtettem egészen addig, míg a nyári szabadságomnak köszönhetően bele nem akadtam a The Conjuring-ba, ami ugyan három éves, így meglepő, hogy eddig nem hallottam róla.

Részletek

Warcraft (2016)

Magyar cím: Warcraft – A kezdetek

Már évekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy ismét filmvászonra költözik egy népszerű játék a Warcraft. A címmel még tinédzserkoromban találkoztam, s eltöltögettem kellemes órákat a monitor előtt, de végül “kikopott”  az általam többször is végigjátszott címek közül, mert már semmi újdonságot nem hordozott magában számomra. Természetesen mindezek mellett lehetőség volt arra, hogy csatlakozzak az online rajongókhoz, de valahogy nem igazán hozott lázba, hogy erre pénzt adjak ki.
Az első előzetes kapcsán nekem is az jutott eszembe, hogy ezt nagyon nehéz lesz elrontani, illetve az, hogy ezt szeretném látni. Sokáig vegetáltam azon, hogy el kéne menni megnézni, de mire oda jutottam, hogy elmegyek már rég lekerült a mozilistákról. Ami nem is meglepő, hiszen pontosan ekkor volt a munkahely váltás, s az számomra sokkal fontosabb volt, mint a film megtekintése. Amikor végre szembe jött egy nézhető változat úgy döntöttem, hogy mindenképpen időt szánok rá, hogy kiderüljön: megérte-e volna széles vásznon megnézni. Megérte volna? Nem tudom.

Részletek

A játékos “feltámadása”

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.

Angry Birds (2016)

Magyar cím: Angry Birds – A film

Jó pár évvel ezelőtt emlékszem, hogy tornádóként söpört végig a mobilos alkalmazások között egy applikáció, melynek neve Angry Birds volt. Rövid időn belül megérkezett PC-re is, ahol felejthetetlen időt töltöttem el a játékkal, melynek talán az első három részével szórakoztam el, de aztán a többi epizód valahogy hidegen hagyott. Saccolva két évvel ezelőtt történt az a bejelentés, mely szerint a játékból film fog készülni. Én csak álltam értetlenül, hogy ezt mégis hogyan gondolják, hiszen eme alkotásnak nem sok mondanivalója, s története volt azon kívül, hogy érdekesen megrajzolt madarakat kellett lövöldözni ahhoz, hogy a zöld színű sertések jobb létre szenderüljenek, s mi pedig minél magasabb pontot kapjunk.
Aztán végül eljött az idei év májusa, amikor is bemutatkozott a film. Igazából annyira nem rántott be, hogy elmenjek megnézni, de miután napvilágot láttak a nézhető kópiák, így úgy döntöttem szabadságom alkalmával bepótolom. Hogyan lehet semmilyen történetből filmet csinálni? Így!

Részletek

South Park: 17.évad

Mivel kevés a nézendő mostanság sorozatok terén, s még tavasszal sikerült elkapnom egy régebbi epizódot, így úgy döntöttem, hogy ideje felzárkóznom. A húsz perces epizódok pont elegendőek voltak akár ahhoz, hogy napi egyet is megnézzek, s szinte egy hét, vagy másfél alatt túl legyek egy évadon.
Nagyon sok hozzászólást olvastam a széria új évadaival kapcsolatban, így hát nem volt megállás, úgy döntöttem eljutok az aktuális évadig ha már a sorozat megkapta a sokadik etapjára való megrendelést is. Mivel a mai napon úgy döntöttem újratelepítem a számítógépet, így kellett valami, ami mehet a háttérben. Így esett meg, hogy egy délután alatt legyűrtem a 17. évadot. Mondjuk nem volt nehéz, ha csak tíz részből állt.

Részletek

South Park: 16.évad

Mivel jelenleg semmilyen aktuális sorozatom nincs, így nem tudok mást csinálni, mint hogy a régieket nézem újra, vagy pedig pótolom a lemaradásomat. Annak idején hihetetlenül tetszett a South Park, melynek egy aktuális évadában meglévő epizódoknak legalább a 80%-a volt nálam instant siker. Sajnos azt kell mondanom, hogy a mérleg nyelve eléggé átbillent a másik oldalra, s a jelenlegi felzárkózásom hátterében is az unalom, mint sem a motiváció, s a kíváncsiság áll.

Részletek

South Park: 15.évad

…és ennyi. Újabb etapot sikerült lenyomnom a sorozatból. Szám szerint a tizenötödiket. Noha nem volt nehéz, hiszen húsz perces epizódokkal operál a széria, s a részek is tízes számkörben mozognak.
Sajnálatos módon ez a nyár sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Egyrészről a terveimmel kapcsolatban falakba ütköztem, illetve vizuális szórakozásaim is eléggé meg lettek kurtítva. Így aztán maradtak a filmek és a sorozatok. Utóbbinál nagy a hiány sajnos, így végül úgy döntöttem nem nézek újabb szériát újra, hanem felveszem a fonalat a régebben abbahagyott South Park kapcsán.

Részletek

South Park: 14.évad

Limitált epizódszámmal, s húsz perces részekkel nagyjából két nap alatt sikerült magamévá tenni a soron következő South Park évadot. Be kell vallanom, hogy még mindig várom azt a minőséget, amit a sorozat elején megszoktam, de el kell ismernem, hogy időközben eltelt nem kis idő, továbbá én is felnőttem. Ebből fakadóan már mások lettem az igényeim, illetve más lett a társadalom igénye. Utóbbihoz kellett alkalmazkodnia a sorozatnak is, amely ebben az évadban még a 200. epizódszámot is elérte!

Részletek

South Park: 13.évad

Idén döntöttem úgy, hogy pár kellemes kritika hatására, illetve a TV-ben elkapott, s végignézett néhány rész hatására úgy döntök, hogy ideje lenne felzárkózni a South Park évadaiból, melynél legalább 9 teljes etappal vagyok lemaradva.
Ment is egy darabig, de áprilisban pihenőidőre kerültek a kisiskolás srácok, lévén más néznivalót találtam. A múlt hétvégén viszont ismét nekiállhattam, s elég jól haladtam, ami nem meglepő húsz perces epizódokhoz mérve.

Részletek

Végcél a GTX1060?

Játékos igénnyel létezni a számítástechnika világában elég gusztustalan dolog. Legfőképp azért, mert egy számítógépet valaki kizárólag internetezésre és filmnézésre akar használni akkor akár százezer alatti összegből össze tud hozni lévén már integrált VGA lehetőséggel is rendelkeznek az alaplapok. Azonban, akiknek van igénye játékra azoknak lassan két választási lehetőségük van: maradnak a középkategóriás alkatrészeknél, s kompromisszumok megkötésével hajlandóak érvényesülni ebben a világban, vagy pedig iszonyatosan nagy pénzeket áldoznak arra, hogy minden tökéletesen lehessen a gépükben.
Régebben nagyon sokat játszottam, de ez leszorult minimális szintre, s azóta úgy jellemzem magam, mint “alkalmi játékos”. Azaz kevés olyan játék jelenik meg, ami egyből megtetszik, s magával is ránt, továbbá előfordulnak olyan hetek, hónapok, amikor egyetlen egy címet sem indítok. Vagy, ha igen, akkor tíz, vagy húsz perc után ki is kapcsolom.

Évek óta gépemben a leggyengébb alkatrész egyértelműen a VGA volt. Nagyon sok pénzt nem voltam hajlandó áldozni rá, így a komolyabb ötvenezres kategóriából került ki győztesen ez pedig nem volt más, mint az ASUS kínálatából a GTX 550Ti:

A kártyával egyébiránt megvoltam elégedve még akkor is, ha akadtak olyan címek, amelyeknél érezhető volt, hogy bizony nem a legerősebb. Összesen két évet muzsikált a gépemben, ámbár szerencsém volt, mert le is akartam cserélni. Így 2013 augusztusában szépen meg is halt. Így a szeptemberi fizetésem előtt már egy komolyabb kártyára esett a választásom, ami nem mást volt, mint a GTX760. Ő is sokat bírt, de ez sem bizonyult örök életűnek, ugyanis nagyjából három évnyi szolgálat után idén márciusban örök létre szenderült. Igazából már megfogalmazódott bennem, hogy egy GTX970-re akarom cserélni, de elég húzós volt az ára. Végül az ár döntött, így végül helyett egy R9 380 lett végül, amivel megvoltam elégedve, de az ismert AMD hibákba én is belebotlottam. Illetve nem tetszett a két gyártó közötti gusztustalan verseny sem, azaz egy játék azon a hardveren fut jobban, amelyikre optimalizálták. Így hiába jók a másik specifikáció, ha az optimalizálás miatt kiesik. Összesen két hónapig szolgált, míg villámcsapás okozta a halálát. Szintén előkerült a GTX970 ötlete egészen addig, míg tegnap be nem mutatkozott a GTX1060, amelyből az MSI változat nyerte el a tetszésemet:

Elég szépen teljesít a teszteknél, illetve az ára sem horror a GTX970-től, s a fogyasztása miatt sem kellene a tápegységemet lecserélni. Jelenleg 108 ezer az ára. Ennyit VGA-ra nem is szerettem volna adni, de mivel a biztosító a TV javíttatását, illetve az elhalálozott VGA árát teljesen kifizeti, így nem volt kérdés, hogy nagyjából tízezer forintot kell majd hozzádobnom, hogy meg tudjam venni.
Persze az ár nem végleges még számomra, hiszen először a szintén elhalálozott Playstation 4 vár cserére, melynek kizárólag alapgép cseréje töredéke a kártyának, s jól megírt szakvélemény alapján ennek az árát is visszakaphatom. Tekintve a kifizetés lassúságát a VGA vásárlást augusztus vége, s szeptember közepére tervezhető nálam. Addig pedig remélem lejjebb megy az ára, s amennyiben van rejtett hibája az előkerül.

Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration

Nem kis játékos felháborodás volt, amikor kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider konzol exkluzív lesz. Aztán kiderült, hogy az exkluzívitás csak ideiglenes. Így januárban jött a PC kiadás, majd tegnap bejelentésre került a PS4-es változat, mely a Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration nevet viseli:

Egyébiránt roppant érdekesen hangzik, kissé vérnyomás emelő is volt, amikor kiderült, hogy milyen tartalmakkal jönnek majd. De kiderült, hogy ismét lehet pénztárcába nyúlni, hiszen újabb kiegészítők látnak majd napvilágot a többi platformra is. Minden bizonnyal 18-20 ezer között fog majd mozogni a PS4-es változat ára, ámbár tény, hogy ha valaki megvásárolta a többi platformra, akkor a kiegészítőkkel együtt szintén kiadott ennyit erre a játékra. Ami azért is gáz véleményem szerint, mert a megjelenés napján az ember nem teljes játékot vesz így, hanem csak félkészet.
Egy kisebb montázs is helyett kapott, melyben szépen felvázolják, hogy mi is vár a konzol tulajokra októberben, illetve milyen újabb kiadások látnak napvilágot a többi platform játékosainak, amelyből csak az Xbox 360 marad ki.

Az már bizonyos, hogy lesz egy Croft birtokon játszódó két DLC. Az egyik a Blood Ties címet kapta, míg a másik a Blood Ties: Lara’s Nightmare nevet fogja viselni. Ami még újdonság lehet, hogy a 20. évforduló alkalmából lehetőség lesz majd a játékot korábbi epizódok modelljeivel végigjátszani. A lenti videóban lehet is látni némi ízelítőt az extrákból:

The Human Centipede (2009)

Magyar cím: Az emberi százlábú

Ennek a filmnek a létezéséről elég régóta tudok. Szinte már a megjelenésekor szereztem róla tudomást, hiszen mindenki beszélt róla, mindenkinek egy elrettentő példaként szolgáló horror műfajt erősítő “alkotásként” maradt meg. Bevallom mindig azt gondoltam magamról, hogy az a fajta vagyok, akinek semmi nem fekszi meg a gyomrát, s a legolcsóbb költségvetésű filmet is ugyanolyan élvezettel tudom megnézni, mint a hatalmas pénzből készült mozisikereket. Aztán kiderült, hogy valahogy nagyon nem így van ez.
Amikor megláttam ennek a filmnek az előzetesét, akkor úgy döntöttem, hogy ehhez nekem nincs gyomrom. Majd végül tavaly került szóba kolléganőm által, aki olyan hitelesen adta elő magát, hogy vizuális alkatként már a gyomrom is felfordult. Ő közölte, hogy azért szórakozott ilyen jól rajta, mert tudta nagyon jól, hogy ez csak egy film, s nem zavarta a gusztustalanságok. Időközben ismét belebotlottam a filmbe, s úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, s megnézem.

Részletek

20 / 86 oldal« Első...10...1819202122...304050...Utolsó »