Cities: Skylines – After Dark teszt

Platform: PC

Amikor meglett az első számítógép idehaza tulajdonképpen nem a munka, vagy a tanulás terve vált valóra, hanem otthoni szórakoztató eszközként lett beszerezve. Ennek köszönhetően rengeteg játék volt már alapból rajta, s sok időt töltöttem előtte, de azt kell mondanom, hogy sajnos kevés volt az a cím, ami engem ténylegesen megfogott. Ennek is volt köszönhető, hogy folyamatosan kerestem azokat az alkotásokat, amelyek tényleg szórakoztatnak.
Mára rájöttem, hogy inkább a minőségi darabok azok, amelyek tényleg tudnak szórakoztatni akár annyira, hogy többször is nekiüljek. Valóban akadt sok olyan, amelyikkel tényleg jól elszórakoztam, de csak kevés volt az, amihez többször nekifogtam. Azonban tény, hogy a telitalálatok között elsősorban a szimulátorok voltak, amelyek megvettek kilóra. Ha városépítésről van szó, akkor a két évvel ezelőtt megjelent Cities: Skylines az, ami abszolút nyerő nálam.

Részletek

TV Sorozatok II: A legfájóbb kaszák

A szabadidőm azon részét, amit egyedül töltök az esetek többségében vizuális szórakozással ütöm el. Tény, hogy lassan elmúlt két évben olyan szinten elemi részemmé vált a zene, hogy akár képes vagyok egy délutánt, vagy egy egész napot azzal tölteni, hogy a fejemen van a fejhallgató, vagy épp az utcán sétálva, az adott helyszínt elérve bömböltetem a fülembe a zenét.
Sokszor eszembe jut, hogy mely szériát kellene ismét elővennem, s melyiket is kéne elkezdenem, de többnyire az elhatározásig jutok csak. Minap azonban úgy gondoltam, hogy ideje egy összegző listát készítenem különböző csoportokra szedve azokat a sorozatokat, amelyeket valamilyen szinten kitöltötték a szabadidőmet. Első nekifutásra azokat a szériákat vettem elő, amelyek jól indultak, vagy remek koncepcióval rendelkeztek, de a végeredmény, vagy a befejezés rossz lett.

Minden bizonnyal mindenkinek volt már olyan sorozata, amit nagyon szeretett, de aztán végül valamilyen oknál fogva az anyacsatorna elkaszálta, így aztán vége lett egy stabil szórakozásnak. Ámbár tény sajnos, hogy a sorozatok többsége emiatt befejezetlen marad. Így a második nekifutásra azok következnek, amelyekért azért mentális értelemben elmorzsoltam egy könnycseppet.
Részletek

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Részletek

Szilveszteri utózönge!

Szépen, de csendesen eltelt a 2016-os év. Ahogyan lassan az elmúlt tíz évben, idén is megőriztem azt a “hagyományt”, hogy nem mentem sehová. Ugyan lett egy felkérés, ahol minden bizonnyal nem a “bebaszunk a gecibe” hozzáállással töltöttük volna az időt, de ott aludni nem akartam, az utakon jelenlévő ittas és ész nélküli petárdázók miatt inkább biztonságosabbnak tartottam itthon lenni.
Természetesen most is vizuális szórakozások voltak a középpontban, mint a Cities: Skylines, illetve a Crysis. Mindezek mellett persze történt némiképp bealvás is, amit az előző napi munkának tudható be elsősorban. Az új szerencsére csendesebben telt, ámbár több napot töltöttem itthon, de végül csipás szemmel kezdtem meg munka szempontjából az új évet. Aminek viszont örültem, hogy a mai napon ismét részem lehetett “igazi” télben, azaz szép kis hózáporban:

Sajnálatos módon elsősorban a téli szezon olyan, amikor olyan időjárási körülmény áll fenn (értsd: szétfagyok), ami miatt gyalog közlekedek, amennyiben lehetséges. A munkahelyemre is így megyek, melynek csak oda alapjáraton 40 perces séta. Amikor kiléptem akkor kezdett el esni. Nagyjából tíz percnyi havazás eredménye a fentebb lévő képek, s mire hazaértem már minden fehér volt.

A mai napon viszont új irányt vett a Playstation 4-el való tervem. A Sony Support magyarországi elérhetőségén e-mail-re nagyjából egy hét múlva reagáltak, s telefonon pedig kétszer kellett próbálkoznom legalább 12 percnyi várakoztatással, melynek összköltsége volt legalább 2500 forint mobilról. A szervizhez irányítottak, melyet több, mint egy hétig hívtam, mire ma sikerült beszélnem velük, de akkor is csak vérnyomás emelésre volt elegendő.
A fentiek fényében véleményem szerint a hivatalos támogatás egyenértékű egy kupac lótrágyával, ha nem garanciális ügyintézésről van szó. Terméket nem javítanak, de a gépet cserélik, melynek össze 67 ezer forint szállítási költséggel együtt. Többet modellszám nélkül nem tudnak mondani. De lényeges, hogy külsérelmi nyom ne legyen a gépen. Ez, amit igazából nem értettem, mert véleményem szerint, ha nem garanciális csere, s nem kis összeget kell fizetnem az újért, akkor aztán szerintem darabokban is visszaküldhetném. Bár a dolog mögött szerintem az áll, hogy első körben nem elektrotechnikai hulladék lenne a jelenlegi masinából. A hozzáállás, meg az ár, ami nem kicsit sokkoló, hiszen első generációs modellről van szó, azóta megjelent egy tunningolt Pro változat, valamint egy kisebb, csendesebb, hardveres szinten kicsit fejlesztett Slim változat is:

Ha cserében gondolkodok, akkor nagyjából szállítási költséggel együtt saccolva 70 ezerben kellene gondolkodnom. A dolog érdekessége, hogy ha értékesítem a jelenlegi gép használható alkatrészeit (gamepad, merevlemez), már abból egy 12-15 ezer bejönne. Ha ezt hozzáadom a saccolt árhoz, akkor a képen látható Slim 82 ezres árát ki tudom perkálni, azaz felesleges gépcserével foglalkozni.
Ez azért is gáz, mert nem tudom, hogy csak a magyarországi terméktámogatás ilyen, vagy ez az általános a Sony-nál, de elég durva, hogy tavalyi érdeklődésemnél 60 ezret mondtak, mikor a legolcsóbb gép 100 ezer volt, s most, amikor megbízható webshopokból 82 ezerért lehet venni egy teljesen újat akkor már 67 ezer a csere, melyhez a szállítási költség még hozzájön.

A terv a kontroller, merevlemez, illetve a gép eladása, majd pedig egy Slim változat vásárlása. Bízom benne, hogy a fentebb említett ár stabil lesz, vagy pedig csökken, mert a hivatalos szervizzel nem érdemes foglalkozni, ami elég szomorú egy ilyen értékű gép és cég esetében…

Reno 911!: 1.évad

Magyar cím: Zsaruk bevetésen

Hogy hogyan maradhatott nálam ki ez a sorozat, számomra rejtély. Pont azért, mert az elmúlt években az itthon töltött időmnek a java részét rengeteg széria megtekintésével ütöttem el, így aztán tényleg elég érdekes részemről, hogy erről valahogy sikerült megfeledkeznem. A sorozat 2003 és 2009 futotta le a saját vetítési idejét, s ez idő alatt idehaza a Cool Tv adta, legalábbis emlékeim szerint mindig ezen a csatornán láttam meg. S persze ilyenkor mindig ott is ragadtam.
A nagy címek persze idővel elfelejtették velem eme szériát, egészen addig, míg el nem döntöttem, hogy az X-aktákat végig nem nézem, s ebben nem volt egy olyan epizód, amely eme szériára hasonlított. Így aztán előkerestem mind a hat évadot, s karácsonykor szépen nekiültem.

Részletek

A veszteségek éve volt 2016!

Nagyjából tíz éve már annak, hogy beléptem abba a “virtuális világba”, amit sokan csak internetnet neveznek. Lévén akkor még diák voltam, s saját önálló keresettel nem rendelkeztem, s a szülőké pedig nem volt elég, ezért nagyon sok időt töltöttem a gép előtt, s java részük inkább rajongói fórumok aktív taglistáját erősítve történt. Időközben természetesen kedvet kaptam a weboldalak gyártásához, melyekből készült több tucat, de végül csak egy maradt meg, mely lassan közelít a tíz éves évfordulójához.
Eközben természetesen további weboldalakat látogattam, így blogokba is botlottam. Régen nagyon szerettem naplókat vezetni. Először hagyományos iskolafüzeteket használtam el, később komolyabb határidő naplókat használtam erre a célra. De mivel anyagi, s lehetőség híján megcsúsztam a középiskola derekán, így befejeződött ez a szabadidőtöltés (jelzem, azóta ezeket megsemmisítettem). Azonban a blogok felépítése hasonló volt, bizonyos aranyszabályok betartása mellett (nincs mélyebb magánéleti tartalom, fényképeket privát életből publikálása nincs stb.) végül én is elindítottam saját blogomat, melynek lassan nyolc éve. A helyzetjelentés kategóriát átolvasva azért számomra is elég látványos, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt évek alatt nem csak személyiségileg. Viszont a blog hagyományát folytatva az év utolsó napján is kilövök a kibertérbe egy évértékelőt.
Előtte pedig itt vannak az előzőek:

A január részemről nem másról telt, mint a vizuális szórakozásról. A beköszöntött tél még jobban elvette a kedvemet attól, hogy ha nincs intézni valóm, vagy éppen nincs aktuális találkozásra alkalmas személy, akkor bizony a jó meleg komfortzónámból biztosan nem lépek ki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére januárban kaptam szabadságot, így a filmek és a sorozatok mellett a Rise Of The Tomb Raider és az Uncharted: The Nathan Drake Collection szórakoztatott.
A februárnak unottan futottam neki, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele a tököm mindennel. Legjobban a munkahelyemmel, ahol nem egymás segítése volt a cél, hanem egymás fúrása, s a határtalan törtetés előre a másik kárára. A beosztás már a vállalhatatlan kategóriát súrolta. Műszakok kuszasága azt erősítette bennem, hogy itt se pihenés, se szórakozás nem lesz. Emlékszem könnyes szemmel leültem a monitor elé önéletrajzokat küldözgetve, s közben arra gondoltam, hogy ez tart egy hétig, s senki nem válaszol és csinálom tovább, mint eddig. Ennek ellenére másnap reggel telefont kaptam, harmadnap interjún voltam, ahol egyből közölték: gondolkozzak rajta, de engem akarnak. Hol ilyen lehetőség? Így felmondtam, s március 8 volt az utolsó munkanapom az előző cégnél. Örültem.

A márciusnak vegyes érzelmekkel futottam neki, de már körvonalazódott bennem, hogy jó döntést hoztam. Ámbár ekkor már elindultam egyfajta lejtőn, ami az anyagi korlátok közé nyomott. Első körben egy elromlott SSD-t kellett cserélni, azt megelőzően pedig egy érdekes “jelenséget” produkáló monitort. Lévén a kettőnek komoly összege nem volt, így megvásároltam.
Terveztem videokártya cserét, de összegyűjtött összegből szerettem volna. Így az áprilisban váratlanul elhalálozó GTX 760-nak nem örültem. Mindezek mellett a korábban megvásárolt 1 TB-os másodlagos merevlemezről is aggasztó állapotot kaptam a kondíciót figyelő programtól, így teljes volt káosz. Végül egy 16 ezer forintos lottónyeremény arra sarkalt, hogy beruházzak egy R9 380-ba, illetve május elején egy 2 TB-os merevlemezre. Itt nem állt meg a sor, hiszen a fejhallgatóm, fülhallgatóm, majd rá két napra a hangszóróim is megadták magukat. Ezek után pedig egy “jó” megfázást is begyűjtöttem, melynek kúrálásának összege majdnem elérte a heti harmincezer forintot köszönhetően annak, hogy új munkahely lévén se orvoshoz, se táppénzre nem akartam menni.

Mínuszban lévő bankszámlával vágtam neki a nyárnak, s bíztam benne, hogy másfél hónapon belül rendeződik anyagi helyzetem. Június elején kénytelen voltam vásárolni egy Gigabyte GA-H97-HD3 alaplapot, mivel az előző egyik pillanatról a másikra megadta magát. Mindezek mellett már egy számítógépházat is vásároltam, mert a régi se volt valami jó állapotban. Ekkor már látszódott, hogy a nyaram meg lesz pecsételve, ha nem akarom a hitelkeretem felső tetejét elérni. Június végén azonban volt egy vihar, melynek köszönhetően a TV, Playstation 4, illetve a számítógép videokártyája használhatatlanná vált. Ekkor már teljesen padlón voltam. Tisztában voltam vele, hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkahelyem, tehát a hitelkeret használata részemről nem egy végső kétségbeesés, amiből soha nem jövök ki, de engem megviselt. Ugyanis oda lettek a nyári programjaim.
A TV meg lett javítva, s több, mint harmincezer forint bánta. Mindezek mellett a videokártya is be lett vizsgáltatva, s mivel többre már keret nem volt, így két hónap után volt hajlandó fizetni a biztosító. Ez arra volt elég, hogy egy GTX 1060 videokártya tulajdonosa legyek. Időközben persze voltam ismét beteg, hisz kétszer is a talpamon lévő tyúkszemmel kellett szembenéznem, illetve még egyszer sikerült megfáznom. Ezek is jelentős többletköltséget jelentettek, de a szülői szarságok még rá tettek még egy lapáttal további váratlan kiadásokat jelentve.

Az ősz nem volt túl kellemes már anyagi szempontból sem. Egyre inkább ráébredtem, hogy ahelyett, hogy pénzt gyűjtve leléptem volna itthonról, inkább struccként homokba dugtam a fejem. Én voltam a védőfal a két szülő között, akik szétválása után kellett ráébrednem, hogy tulajdonképpen itthon ragadva fordított helyzet áll fenn: mentálisan, s hozzáállásilag is én vagyok a szülő, ők pedig a gyerekek. A bankszámla egyenlegemet megtekintve majdnem száz ezres a tétel, ami többletköltségem lett miattuk, mely nem megbeszélés kapcsán jött össze, hanem egyszerűen csak következmény volt rám nézve. Ehhez hozzátéve pedig nagyjából hatvanezer forintos többletköltségem lett betegségből adódóan. Ha ez nem lenne elég, akkor végre volt pénzem, hogy bevizsgáltassam a Playstation 4-et, ami hivatalosan is javíthatatlan státuszt kapott.

2017?
Bízom a szerencsében, s a jóban. Remélem nem fog semmim eltűnni, tönkremenni, melynek pótlása további anyagi kiadásokat jelentene. Tervben van véve a fentebb említett játékkonzol pótlása, ha már lejjebb ment az ára, illetve elvileg még olcsóbban tudok csak gépet vásárolni a hivatalos gyártótól minden kiegészítő eszköz nélkül.
A megváltozott itthoni körülmények pedig mindenképpen arra sarkallnak, hogy amint sikerül némileg a fentebb említett dolgok helyrerántása, kénytelen leszek még keményebben a pénzt visszafogni, hogy ha valami gikszer üt be, akkor legyen mihez nyúlni, illetve egyik napról a másik mindent hátra hagyva el tudjak itthonról költözni.

 

Blair Witch (2016)

Azt hiszem kevés olyan horrort kedvelő ember van, akinek be kellene mutatnom a Blair Witch Project című alkotást. Nekem annak idején nagyon tetszett, ámbár a részemről nyitva hagyott vége már kevésbé. Ennek ellenére nagyon összetett, s jó alkotásnak tartottam, s elég nyomasztó volt ahhoz, hogy okozzon még tinédzserként jó pár álmatlan éjszakát.
Természetesen azóta többször láttam, s a mai napig zseniálisnak tartom. Főleg azért, mert még mindig akadnak olyan emberek, akik tényleg elhiszik, hogy a film valóban megtörtént dokumentált esetről szól. Ennek ellenére készült valami rémes folytatás, amit nem láttam még, illetve idén elkészült az egyenes folytatás is, ami bebizonyított valamit: ugyanazt leutánozva még egyszer eladni nem lehet.

Részletek

Pet (2016)

A filmvilággal kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy mostanság sajnos kevés az olyan alkotás, ami nekem tetszene. Kevés az egyedi ötlet, illetve nagyon sok a remake, vagy pedig az újragondolás, illetve a vállalhatatlan folyatások.
Ennek ellenére azért mindig is nyomon követtem az épp aktuális előzeteseket, hogy melyek azok, amiket érdemes megnéznem. Szintén kevés volt a részemről vállalható darab egészen addig, míg a Pet előzetesét nem láttam. Elkezdtem nézni a felénél már majdnem kikapcsoltam, amikor is tudatosult bennem, hogy ez koránt sem vállalhatatlan darab, mint amilyennek tűnt. Ámbár tény, hogy nem is a többször megnézendő kategória kiváló győztese.

Részletek

Shameless: 7.évad

Magyar cím: Szégyentelenek

Idén nagyon sok olyan sorozattal csináltam azt, hogy ahelyett, hogy hetiben követtem volna, inkább minden minden aktuális héten letöltöttem a soron következő epizódot, majd pedig egyben megnéztem az évadot. Az igazság az, hogy ezzel az évaddal is ezt csináltam, mert úgy voltam vele, hogy úgy az igazi, mint arra sem emlékezzek, hogy mit néztem egy héttel ezelőtt.
Most már mindenképpen bizonyos, hogy lesz folytatás is jövőre, azonban ez az évad tele volt hullámvölgyekkel, s igazából elgondolkoztam azon, hogy vajon maradjak-e vele továbbra is.

Részletek

Crysis: Grafikus tunning a felsőfokon!

Ahogyan több játékot megcélzó bejegyzésben írtam én nem tartozom azok közé, akik naphosszat a képernyő előtt töltenek, hogy aztán csak játszanak. Az igazság az, hogy pont emiatt játszottam ki kevés játékot, s még kevesebbet tartok kedvencem, aminek bármikor nekiülök.
Maga a műfaj nem jött be, amit a Crysis franchise képviselt, de az első komolyabb hat évvel ezelőtti gépfejlesztés rávett arra, hogy nekiüljek. Bejött. Nagyon. Karácsony alkalmával kihasználtam a szabadidőt, s a rossz időt alapul véve bepótoltam szinte minden vizuális tartalmat, így most már jöhetnek a játékok. Ennek kapcsán megint elkezdtem a franchise-ról olvasni, s így jutottam el az alábbi videóig:

A mai napig nagyon sok grafikus mód érkezik a játékhoz, s eléggé meglepődtem azon, hogy még tíz év elteltével is ennyire aktívak a játékosok ezzel a címmel kapcsolatban. Én is mentem vele egy kört, így végül bejött. A három hónapos GTX1060 egyébiránt sem lett túlzottan igénybe véve, ha a játékokat nézzük.

Alien: Covenant

Az Alien-franchise egyik kedvenceim közé tartozik. Nem véletlen, hogy az antológia végül megrendelésre került részemről. Büszke vagyok rá még akkor is, ha éppen külföldi kiadás. S örülök, hogy mindegyik filmnek rajta van az eredeti, s a rendezői kiadása is.
Volt egy próbálkozás Prometheus néven, amit kifejezetten utáltam, főleg úgy, hogy elmentem megnézni. A jelenlegi alkotásról már olvastam, de nem nagyon fogott meg az olvasott anyag, így meglepett, hogy a mai napon megjelent az első előzetese. Egyelőre számomra moziban nézős lesz.

South Park: 20.évad

Tavaly nem csak új bevezetőt kapott a sorozat, hanem új irányt is vett a készítése. Ugyanis a készítők úgy döntöttek, hogy akadnak majd olyan mellékágak, amelyek egy epizód alatt megoldódnak, de szakítva a régi felállással mostantól átívelő szál lesz a szériában.
Nagyon sok rajongó volt, aki ennek nem örült, s ha alapul akarom venni a régi évadokat, akkor azt kell mondanom, hogy tényleg azok a részek működtek a legjobban. Nem tudom milyen lenne hetiben nézni, de direkt ezért is vártam meg, hogy lemenjen az aktuális évad, s a tíz részt magamévá tegyem egy délután alatt.

Részletek

A “mindent megváltó” karácsony

Aki huzamosabb ideje olvassa eme blog “helyzetjelentés” kategóriájának bejegyzéseit az tudja nagyon jól, hogy én az a fajta vagyok, aki nem nagyon szokott ünnepelni. Ennek többnyire az az oka, hogy már “kinőttem” belőle. Az igazság az, hogy gyerekként csak azért vártam a karácsonyt, hogy mit kapok majd. Lehet mondani, hogy kis potyaleső takony voltam, mint az összes korombeli. Hiszen a társadalom is erre nevel valahol minket, hogy a karácsony az ajándékozásról szól elsősorban, s csak másodsorban a szeretetről.
Időközben felnőttem, már nem igazán érdekelt az ajándékozás lévén a családnak nem volt annyi pénze, hogy valóban azt kapjak, amire vágynék. Amikor pedig elkezdtem dolgozni, akkor elég volt spórolnom, hogy bizonyos időközönként “karácsony” legyen. Akiket pedig szeretek, azokkal pedig megoldom a találkozást. Így számomra ez a két nap leginkább csak azért jó, mert tudom biztosan, hogy ekkor nem fogok dolgozni.

Nagyon vártam már a karácsonyt, ugyanis sajnálatos módon a kolléganőm megbetegedett hónap végén, így műszakcserével vállaltam, hogy helyette megyek dolgozni. Nyilván akkor sem mondtam máshogy, ha láttam volna mi lesz ebből, hiszen én is lehetek még beteg, hogy ne tudjak bemenni. Azonban látni azt, hogy három hétig nem lesz két pihenőnapom egyben, már nem volt olyan jó. Természetesen bevállaltam még akkor is, amikor tisztában voltam azzal, hogy nem lesz majd könnyű. Főleg az utolsó napok.
Azzal is tisztában voltam, hogy az utolsó két hét lesz a legnehezebb. Érződött is sajnos, hiszen az ünnepek minden munkahelyen többlet munkával jár, s ezzel némi stressz is érződött. Szerencsére idén munkahelyváltás történt, így sokkal kevesebb stresszt kaptam, aminek köszönhetően kicsit kiegyensúlyozottabb lettem. Ennek is volt köszönhető, hogy hódolni tudtam a vizuális szórakozás, annak ellenére, hogy nem ültem egész nap a képernyő előtt, s így is ki tudtam mozdulni.
Az elmúlt másfél hónapban sajnos bekövetkezett a cudar idő, így ha éppen nem volt valami kötelezően elintézendő dolog, illetve nem volt személyes találkozó épp, akkor tehettem nem mozdultam ki. Ennek köszönhetően kicsit frissítettem a sorozat frontot, így befejeztem az X-aktákat, valamit a mai napon legyűrtem a South Park huszadik évadát, illetve belekezdtem a Shameless utolsó szezonjába, aminek remélem holnap már a végére érek. Ugyanis, ha nem sikerül hozzám hasonló személyt összeszednem, vagy valakit, akinek elege lesz otthon ülni, akkor személyes találkozó híján marad a sorozatos felzárkózás.

Igyekszem kikapcsolódni majd, mert sajnos ez az év nem volt túl jó számomra. Ráadásul a hónap elején elküldtem javításra a Playstation 4-et, amely villámkár ért még a nyáron. A szervíz tájékoztatása szerint nagyjából harmincezer lett volna a javítása, ám a tegnapi napon megkaptam az e-mail-t, hogy nem javítható. Így majd a legközelebbi munkanapon értekezek velük, hátha meg tudják venni alkatrésznek, mert máskülönben nekem kell értékesítenem, ami eladható belőle (merevlemez, kontroller).
Nem túlzottan örülök neki, habár tavaly elég jó áron vettem meg, ha azt nézem, hogy volt vásárlói és dolgozói kedvezményem, eladtam a régi konzoljaimat, s így a fizetésemből a fennmaradó összeg nem érte el a harmincezret sem. Szerencsére az új konzol megjelenése lenyomta az árakat, így már jóval olcsóbban vásárolható egy ilyen masina, melynek vételét majd valamikor a nyárra időzítem.

The X-Files: 10.évad

Magyar cím: X-akták

…és akkor most szépen fogom magam és előveszem azokat a sorozatokat, amikkel el vagyok maradva, hiszen ezzel a hat epizódos tizedik évadnak szánt felélesztéssel részemről befejeződött a The X-Files – dara, amely lassan négy hónapja tart. Szinte mindent tudok, amit a sorozatról tudni kell, s azt kell mondanom, hogy vegyes érzelmekkel búcsúzom tőle egy esetleges tizenegyedik évadig, amely elméletileg el fog készülni a pletykák szerint.

Részletek

The X-Files: I Want To Believe (2008)

Magyar cím: X-akták – Hinni akarok

Gyermekként ugyan csak az első évadok pár részét láttam, de nagyon nagy hatást értek el rajtam főleg, ha azt nézzük, hogy szinte minden osztálytársam akkor erről az X-aktákról beszélt. Mai napig emlékszem, hogy milyen volt amikor először láttam meg a gumiembert, vagy hogy hogyan is bújtam a takaró alá, amikor láthatatlan állatok gyilkoltak egy állatkertben.
Felnőttként az ingerküszöböm megváltozott, s a sorozat felett pedig eltelt nem kis idő, így hát nekiülve sajnos már nem okozott olyan élményeket, mint amilyenekre emlékszem. Azonban engem is meglepett, amikor kiderült, hogy felélesztik a sorozatot, ámbár nem remake készül, hanem folytatják majd egy tizedik évaddal. Ha alapul veszem, hogy milyen sorozatok készülnek, s milyen látványvilággal, s mit ki nem tudnak hozni egy szériából azonnal felkeltette a figyelmemet, s végignéztem a szériát. Igaz, az utolsó évadok majdnem a nézhetetlen kategóriát ütötték meg nálam. Azonban az új részek előtt még hátra volt a film, amiről nagyon sok rosszat olvastam, így semmi elvárás nélkül ültem neki. De sajnos azt kell mondanom még így is tudtam kellően pofára esni.

Részletek