Huawei P9 Lite (2017) – Egy barátság kezdete?

Aki régebb óta olvassa ezen az oldalon a bejegyzéseket az tudja, hogy mennyire márkahű vagyok. Még tinédzserkoromban kezdődött, amikor a sokadik telefonom után egy SonyEricsson zenetelefonom lett, amit annyira imádtam, hogy szinte fájt megválni tőle, amikor már nem működött a töltője rendesen. Az csak hab volt a tortán, hogy nem hagyományos csatlakozású volt a fejhallgató, így egy Sony füles nagyjából 8 ezer forintba került. Mindez 2008-2009 környékén.
Végül egy SonyEricsson Spiro lett belőle, ami iszonyatosan gyenge készüléknek találtam. Így lett végül egy Sony W8, amit egy évre rá követett egy Sony Xperia U, amit majdnem egy évre rá követett egy Xperia L, amely az első olyan telefonom volt, amit az ára miatt “sufni gsm” bolttól vettem, s még abban az évben megadta magát. Ugyanolyan nem kell felkiáltás megvolt az első százezres értékű telefonom az Xperia SP képében, mely az utolsó Sony márkás készülékem volt.

Majd egy évre rá szembefutottam a Huawei P8 Lite-tal, melynek tesztjétől, s technikai leírásától is már a mennyekben jártam szinte. Ugyan fényképezője nem volt a legtökéletesebb, de még így is köröket vert rá a drágább ellenfeleire. Így lassan két éve nyúzom eme csodát, habár esti, s rossz fényviszonyok közti fényképei nem a legjobbak, de még így is hibahatáron belül mozognak. Sajnos két év elegendő volt, hogy kiessen immáron a frissítési körből, ami a legkisebb bajom vele. De sajnálatos módon a szinte napi töltés igénybe vette a készüléket, s immáron az USB kábel lötyög benne, így egyre inkább tartok tőle, hogy egyszer csak megadja magát. Végül úgy döntöttem, hogy az idén megjelent 2017-es évszámmal ellátott Huawei P9 Lite lesz a befutó, amelynek vételét minden bizonnyal nyárra időzítem:

Jelenleg 80 ezres határon mozgó készülék minden bizonnyal lejjebb megy majd mire eljutok odáig, hogy megvásároljam. Kicsit gyorsabb, kicsit jobb a kameraszoftvere, mint a jelenlegié. Igaz, a váltást még nem indokolná, de sajnos a lötyögő kábel már késztet erre.
Az, hogy mennyire minőségi a jelenlegi telefonom nem is bizonyítja más, mint hogy egyelőre nem óhajtom eladni az új készülék vásárlása miatt.

Az a bizonyos férfinátha…

A februári hónap viszonylag jól telt. Volt benne egy hét szabadság, s kihúztam magam minden olyan kérdésnél, amely arra utalt, hogy mit csinálok, mit eszek, mit iszok, hogy amikor ennyien meg vannak fázva, influenzásak nekem semmi bajom nincsen. Ekkor csak mosolyogtam, mert tisztában voltam azzal, hogy nagyjából tavasz közepétől ősz elejéig nem igazán szoktam náthás lenni. Ebből fakadóan csak pár hét, s kihúzom minimum szeptemberig megfázás nélkül.
Aztán ahogyan lenni szokott egyik nap felkelve nehezen nyeltem. Ez bizony egy intő jel volt számomra. Természetesen nem mentem táppénzre, melynek köszönhetően túl nőtt rajtam a betegség olyannyira, hogy a második héten már kénytelen voltam kiíratni magamat. Kezdődik a harmadik hét, s persze még mindig fújom az orromat, s köhögöm fel azt a “gusztusos lerakódást”, amire köptetőt kell szednem.

Amióta az eszemet tudom mindig küzdöttem a megfázással. Egy évben legalább kétszer, de általában háromszor ez a betegség gyűrt le. Persze mondhatom, hogy mellette semmilyen más kór nem kapott el, s még himlőn sem estem át. Azonban a megfázás az, ami mindig ugyanazokkal a tünetekkel jött, s tartott legalább hat napig. Hiába mentem el az orvoshoz, s hiába szedtem gyógyszert.
Így volt ez most is. Éreztem, hogy nehezen nyelek, s másnap már fájt a torkom. Délelőtti beosztásaim voltak az aktuális héten, így aztán a második napon, amikor kezdődött a torokfájásom már úgy mentem haza nem sokkal egy óra után, hogy már élő kályha lehettem volna, ahogyan égett a testem a láztól. Persze bementem még két napot tudván úgy, hogy hétvége hosszú műszak, s csak akkor tudom “sztornózni” a szombati munkanapomat, ha már pénteken kiíratom magam. Lévén mindig ugyanaz a szituáció játszódik le, s mindig eltart vagy hat napig a megfázás, így bízva abban, hogy jobban leszek bementem ledolgozni egy hosszú műszakot. Melynek eredménye az lett, hogy műszak vége előtt hazaküldtek, mert már nem álltam a lábamon.

Az igazság az, hogy megfázással nem szívesen maradok itthon, mert a táppénzt olyan esetekre tartogatom, amikor tényleg nem tudnám a munkámat ellátni. Ilyen például hasmenés, vagy hányás, esetleg valami olyan panasz, melynek következtében nem tudnék hajolni, emelni, mint a gyomorfájás, gerincbántalmak. Bár utóbbihoz egyelőre még elég fiatal vagyok.
Természetesen igyekeztem a betegségemen is spórolni, így a hét első felében teázáson kívül nem nagyon csináltam semmit. Aztán jött a pénteki nap, ekkor már biztos volt, hogy kell valamit vennem, így aztán igénybe vettem a gyógyszertár vény nélküli megfázásra létrehozott szekcióját. Természetesen bízva a csodában, s ezekben a forró italokban, így a javasolt fogyasztás dupláját, tripláját ittam meg, hogy minél előbb jobban legyen. Természetesen semmit nem segített, de úgy voltam vele, hogy lesz két pihenőnapom, azon majd minden oké lesz. Miután két nap után sem lett sokkal jobb az állapotom, s már a hatodik napon jártam, amikor elvileg már minden okénak kellene lennie, így felkerestem az orvosomat.

Természetesen írt fel gyógyszert, ám azonban olyan “fantasztikusan” működtek együtt, hogy másnap kénytelen voltam visszamenni, mert úgy kiütött az együttes hatásuk, hogy a közeli, negyed órányira lévő boltból alig bírtam hazamenni. Végül szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ha nem is egy hétre, de legalább két napra ki kell magamat íratnom táppénzre. Ami azért annyira nem esett jól, mert legalább húsz ezret elköltöttem gyógyszerestől a betegségre, s a fizetésemelés miatt megnövekedett óraszámnak köszönhetően legalább tízezerrel fogok kevesebbet kapni a következő hónapban.
Természetesen nem gyógyultam meg, de viszont olyan állapotba kerültem, melynek köszönhetően már tudtam dolgozni. Így két napot végigdolgoztam, ámbár éreztem kicsit, mint ha lázas lennék. Jelenleg a harmadik hetemet kezdem meg betegen, habár orrfújásnál, s némi köhögésnél több nincs, de ugyebár az ember nem szeret magán semmilyen betegségre utaló tünetet.

Egyelőre bízok a jószerencsében, hogy jövő héten kijutok ebből a náthából, s őszig nem is lesz ilyen bajom. Legalább a sorozatokkal haladtam.

Reno 911!: 6.évad

…és ennyi volt. Köszönhetően annak, hogy 20 perces epizódokkal operált a sorozat lehetőségem volt arra, hogy egy fél délután alatt magamévá tegyem a hatodik, s egyben utolsó évadot. Nem mondom, de jelen pillanatban is zsong az agyam a látottaktól. S azt kell mondanom, hogy nem túlságosan pozitív a véleményem.
Valahogy ahogyan néztem a sorozatot egyértelműen a Sliders ugrott be nekem. Nem véletlenül.

Részletek

Cities: Skylines – Natural Disasters

Platform: PC

Azt gondolom, hogy a Cities: Skylines valóban egy olyan minőség anyag lett, amely lassan két év alatt elég stabil programmá vált. Ha városfejlesztésről van szó, akkor nálam nem is kérdés, hogy ez az, ami viszi a pálmát. Szerencsére a fejlesztők lehetővé tették a felhasználók általi moddolást is, így nagyon sok tartalommal bővült a 2015 tavaszi megjelenéséhez képest.
Természetesen az alkotók sem pihentek, hiszen sorra jöttek ki a kiegészítők, melyeket tulajdonképpen elfelejtettem kipróbálni, de a decemberi lazulások között ennek is teret engedtem. Jelen helyzetben pedig a legutolsó hivatalos kiegészítő a játékhoz nem más, mint a Natural Disasters. 

Részletek

Tomb Raider 2 & Tomb Raider 2: The Gonden Mask (1997/2015) Teszt

Platform: Android

2003 egy igen jelentős év volt számomra, ha a játékokat nézzük. Tinédzserként sajnos kevés olyan cím volt, ami lekötött. De olyan, amiért rajongtam volna, olyan egyáltalán nem volt. Majd egy újságos CD-nek köszönhetően megismerkedtem a Tomb Raider franchise-zal, s onnantól kezdve nem volt megállás.
A franchise iszonyatosan nagy utat tett meg, s rengeteg epizódot, kiegészítő tartalmat eredményezett. Így hát nem volt megállás, hogy ha lehetséges szinte minden platformra eljuthat végül Lara Croft. Nem sokkal az első epizód megjelenése után érkezett a szóban forgó második rész is android telefonokra. Viszont sokat sejtető az, hogy a 2015 októberében megjelent játékot miért is csak most tudtam legyűrni szinte másfél évvel a megjelenése után.

Részletek

Reno 911!: 5.évad

Amikor múlt hét elején azzal szembesültem, hogy ezen a héten szabadságon leszek mindenképpen az fordult meg a fejemben, hogy mindenképpen szeretnék vasárnapra végezni a Reno 911! szériával.
Nem azért, mert rossz, hanem egyszerűen érdekel annyira, hogy leüljek elé, s akár ott is felejtsem magam jó pár órára. Elég nehézkesen ment is a megtekintés az alacsony epizódszám és a húsz perces játékidő ellenére, de az esetek többségében mindig egy rész helyett azonnal megnéztem vagy hatot. A soron következő, ötödik évaddal már sokkal jobban haladtam, s alig másfél nap alatt le is tudtam.

Részletek

Reno 911!: 4. évad

Magyar cím: Zsaruk bevetésen

Az igazat megvallva, amikor megtudtam, hogy szabadságon leszek azt hittem, hogy ez lesz az a sorozat, melynek hátralévő évadjait napi szinten fogom majd magamévá tenni lévén húsz perces sitcom epizódokról van szó.
Annak ellenére, hogy nincs elérhető forrásom a szinkronos változathoz, továbbá nincs magyar felirat sem, de ennek ellenére majdnem minden érthető számomra, s valóban szórakoztató, de ugyanakkor méltatlanul hanyagolt széria. Összesen hat évadot ért meg, de egyelőre nem tudom, hogy hogyan is zárult a záró évad.Mindenesetre a soron következő, azaz a negyedik évad volt, amin azért némileg felidegesítettem magam.

Részletek

Reno 911!: Miami (2007)

Magyar cím: Zsaruk bevetésen – A film

Kissé tartózkodtam ettől a filmtől, hiszen a sorozat nekem eddig bejött, viszont nagyon sok negatívumot olvastam róla. Nem beszélve arról, hogy mekkora bukás is volt végül. Jelenleg a sorozat negyedik évadánál tartok, azonban igyekszem időrendben haladni. S mivel az adott évad féltávjánál volt a film premierje, így én eszerint haladtam. Ámbár már a kezdeteknél sikerült pofára esnem.

Részletek

Santa Clarita Diet: 1×01 (Pilot)

Mi a jobb? Hetiben, vagy darálva? Érdekes kérdés ez, hiszen rengeteg sorozatot néztem annak idején, s bizony volt, hogy valamire csak akkor kattantam rá, amikor már letudta jó pár évadát. Nyilván folyamatosan nézni akár naponta több epizódot nem lesz meg a várakozási faktora, de kellemetlen tud lenni, ha folytatásra akár fél évnél többet is kell várni.
Netflix belefogott a sorozatgyártásba. Mivel önálló csatornája nincs, csak interneten elérhető online videótára, így az általa gyártott sorozatok évadát egyben rakja fel. Így, ha valami sikeres, akkor bizony jó sokat kell majd várni a folytatásra. A Santa Clarita Diet nekem kimaradt egészen addig, míg bele nem futottam egy érdekes előzetesbe. A sorozat alappillére nem más, mint hogy hogyan is közelítsük meg a zombitémát vicces feldolgozásban.

Részletek

Cities – Skylines: Snowfall teszt

Platform: PC

Elhatárolódva az akció műfajtól engem leginkább a szimulátorok, s a kalandjátékok vonzottak. A szimulátor műfajban sajnos valóban kevés az igényes alkotás, s leginkább az autós témája játékok vannak előtérben. Pont ezért is örültem a címbeli alkotásnak, hiszen egy egész korrekt, s komplex városépítős játékot kaptunk, amihez tonnányi játékosok által kreált kiegészítő tartalom mellett lassan, de egészen biztosan megjelentek a kiegészítő tartalmak is.
Persze fontos megemlíteni, hogy a játék önmagában is nagyon jó, de ezek a kiegészítések nagyon sokat tesznek hozzá. Nem csak látványban, hanem működésben is. A Snowfall kiegészítő megvolt már a megjelenéskor, de kedv és idő hiányában csak pár percet ismerkedtem vele. Azonban tavaly év végéhez közeledve kedvem támadt ismét nekiülni, így aztán jó pár órányi játékidőm lett végül, mely elegendőnek bizonyult egy íráshoz.

Részletek

Pihésre felkészülve!

Abban a szakmában, melyben dolgozom eléggé meghatározó az év végi ünnepek, így már nem meglepő, ha legkésőbb októberben elfogy az ember éves szabadsága. Bár tény, hogy én még fiatalok táborát erősítem, így könnyen el tud fogyni már szeptemberre a napok száma.
A jelenlegi munkahelyemen is ugyanaz a tendencia, mint az előzőn. A nagy téli ünnepi hajtás után szépen januárban elkezdik egységesen mindenkinek kiadni a szabadságát. Így volt lehetséges az, hogy előfordult, hogy már úgy kezdtem az évet, hogy nem kellett mennem dolgozni. Itt kicsit másképp alakult, de nagyon vártam, hogy majd én is sorra kerülök. Ugyan csak pár napot kaptam volna, de beszélve a vezetővel a többiektől elhatárolódva inkább kértem egy hetet, mint hogy pár napokra osszam be magam egész évre, mint a pénztárcámban az aprót.

Részben persze örültem, részben pedig nem. Egyik része, hogy nagyon szerettem volna huzamosabb időt itthon tölteni, de valahogy ez nem nagyon jött össze, mert minden napra jutott valami, ami miatt az épp aktuális tevékenység és/vagy találkozóm másokkal nem valósult meg, illetve nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Most erre lesz időm, s aminek még jobban örülök, hogy kicsit enyhült is az idő annyira, hogy az ember ki tudjon mozdulni. Mindezek mellett a héten esedékes a fizetés is, így végre rohanás nélkül le tudok tudni mindent.
Ami miatt viszont nem örülök: az időjárás. Ide is elért a -20°c hőmérséklet, s valóban “fantasztikus” volt ilyen hidegben menni dolgozni. Azonban, mint a többi ember ilyenkor nem is nagyon van kedvem kimenni, így hát érdekesen fog telni ez az egy hét is. Főleg azért, mert enyhülés volt rendesen, de minden csupa sár, latyak és hasonlók, valamint ha nem lenne elég, hogy másoknak ez munkahét, akkor még nem is tettem említést a megfázásokról, és az influenzáról.
Szerencsére azok közé tartozom, akik (még) nem kapták el egyiket sem, s gondoskodtam arról, hogy lehetőleg a legjobb állapotban legyen az immunrendszerem. Még hétvége előtt bevásároltam minden szükséges zöldséget, gyümölcsöt, illetve teát, hogy a táplálkozásomat úgy hozzam össze a mindennapokkal, mint ha alapból beteg lennék. Kísérletezve azzal, hogy hátha ennek köszönhetően elkerülöm majd a betegséget.

Ami a héten leginkább jellemző lesz, hogy a vizuális tartalmakkal akarok teljesen felzárkózni, ugyanis a programokat leginkább péntekre, s a szombatokra tervezhetem. Ugyan tisztában voltam, hogy kevés lehetőségem lesz kimozdulni az idő, a betegség, s mások munkahete miatt, de már vágytam nagyon arra, hogy huzamosabb ideig pihenhessek. Februárba lépve pedig nagyon bízom abban, hogy legkésőbb március közepén már jelentős enyhülés elé nézhetünk, melynek köszönhetően elkezdi a tavasz kibontogatni szárnyait.

Reno 911!: 3.évad

Magyar cím: Zsaruk bevetésen

Bevallom kissé nyögvenyelősen megy a sorozat pótlása. Szerencsére kevesebb epizóddal rendelkezik, mint az országos sorozatok tömkelege, azonban így is nehezen tudok felzárkózni vele. Ámbár tény, hogy a harmadik évadot már négy nap alatt a magamévá tudtam tenni.
Érdekes a kapcsolatom ezzel a szériával, hiszen nagyon jó ötletek vannak benne, s szórakoztató, de valahogy az évad közepe az, ami valóban megtud ragadni, hogy ott is ragadjak a képernyő előtt legalább két, vagy három órára.

Részletek

TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Részletek