A mi kis falunk: 3.évad

A magyar alkotásokhoz mindig szkeptikusan álltam hozzá. Egyrészről ott volt, hogy nem igazán tudtam őket élvezni. Sokszor a rossz rendezés, vagy pedig a színpadiasság volt az, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó magyar filmeket, sorozatokat nézni. Persze akadtak gyöngyszemek, de úgy tűnik a rossz korszak kezd letűnni, mert kezdenek valóban minőségi darabok előbukkanni. Persze ezeket magyar viszonylatban kell érteni. Ilyen A mi kis falunk, amely nemrégiben tudta le a harmadik etapját, amely más volt, mint az előző kettő.

Részletek

The Big Bang Theory: 12.évad

Több, mint egy hete már annak, hogy legyűrtem a The Big Bang Theory 12.évadát, amely nem évad, hanem sorozatzáró is lett annak köszönhetően, hogy az egyik főszereplő nem akarta megújítani a szerződését egy újabb évadra. Én már régóta nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, de mivel nagyon kevés néznivaló akadt, így egyszeri abbahagyásom után ismét nekiálltam, s végül szokásos megnéznivalóvá nőtte ki magát. Mivel heti húsz perc belefért az időmbe, így végül nem váltam meg tőle. Azonban tény, hogy többnyire évad végén legtöbbször arra sem emlékeztem, hogy mi volt az epizódok java részében.
Ha már előre tudott volt, hogy a széria be fog fejeződni, én nagyon vártam, hogy majd hogyan is fogják lezárni, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez maximum egy évadzárónak mehetett volna el, abból is a gyengébből.

Részletek

Chernobyl – 1×01 (Pilot)

Ugyan nem szerettem az HBO saját gyártású sorozatait, de azt kell mondanom, hogy ha valamibe belefog, akkor bizony érdemes figyelmet szentelni rá, továbbá bepróbálni legalább az első részt, hogyha olyan alapkoncepciót  vesz alapul, ami az embernek bejöhet.
A Chernobyl katasztrófájáról szerintem nem nagyon van ember a földön, aki ne hallott volna. Engem kifejezetten érdekel, és nagyon sokat olvastam róla, valamint néztem róla videóanyagot. Ezért is voltam kíváncsi, hogy vajon ezt a témát felölelő sorozat vajon milyen lesz?

Részletek

Big City Life

Hatalmas zenerajongó lévén ehhez a bejegyzéshez, és a címéhez tökéletesen illik a Mattafix – Big City Life című zenéje. Ugyanis én is hasonló módon előadhatom ezt a számot, ha alapul vesszük az elmúlt hetek eseményeit.
Úgy vélem, hogy egy objektíven, és logikusan gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ma milyen helyzetek uralkodnak az országban, továbbá milyen szituációkkal, és élethelyzetekkel kell szembenéznie az embereknek. A függetlenedés kitolódása, és mellé a kiszolgáltatottság szülőktől, rokonoktól, partnerektől pedig lassan szociális problémává növi ki magát. Ahogyan teltek az évek – annak ellenére, hogy szülői részről ez teljesen normálisnak vélték – engem elkezdett frusztrálni az, hogy a keresetem egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy függetlenedni tudjak. S amennyiben lemondok minden luxusról úgy, hogy nem is élek luxusban, akkor is évekbe telne, mire valamit is tudnék kezdeni magammal. Abba pedig végképp nem akartam belemenni, hogy egy párkapcsolat rántson ki az otthoni falak közül, hogy aztán egy másik embertől függjek. Így aztán tavalyi elhatarozásom előkészületekben, és sprólásban jelent meg, melynek végeredménye pedig az lett, hogy május elején budapesti lakos lettem. 

Az előző munkahelyemen sok probléma volt, amelynek rákfejéne leginkább abból fakadt, hogy szinte csak női kollégáim voltak, így sajnos megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor hátrányos diszkrimináció ér azért, mert milyen nemű vagyok. Ehhez nem akartam asszisztálni, így nagy megkönnyebülés volt a felmondás, és bíztam benne, hogy nem kell majd visszamondanom, ha valami közbejön. Szerencsére nem így történt. Nem vagyok a lusta fajta, s ugyan nagyon bátorítottak, hogy nem lesz gond, de az utolsó hétben mégis elkapott egy minimális pánik. Mindez úgy, hogy három havi spórolt pénzem volt a bankszámlámon, és biztos volt a felköltözés.
Végül a költözés az ünnep után közvetlenül történt meg. Első dolgom volt a bérlet megvásárlása, s másnap állásinterjúkra való járkálás. Ami olyan jól sült el, hogy tulajdonképpen felkerülésemkor volt egy szabad éjszakám, egy pénteki napom, és egy szabad hétvégém. Ugyanis már próbanapoztam a következő hét hétfőjén. A műszak közepén, már további napokról volt szó, majd a további napokban már az egész havi beosztás megbeszélése volt napirenden. Egyelőre munka van, aztán meglátom mennyire lesz tartós, illetve vállalható. 

A fő dolog nálam egyértelműen az volt, hogy ki tudjak mozdulni. Sajnos a lakóhelyemen a szórakozási tevékenységeim nagyon beszűkültek, lévén megyeszékhely kapcsán sem voltunk elárasztva. Csak úgy, mint munkahelyekkel, és azok alacsonyan tartott fizetéseivel. A cél az egyedül való közlekedés volt úgy, hogy még mobiltelefon nélkül is hazataláljak, továbbá rögzüljenek a területek, és azok elnevezései. Egy hét alatt, már kívülről tudom, hogy hogyan kell eljutnom a Margitszgetre, ahol eddig csak a rossz időben fürdőző kacsákat örökíthettem meg.:

Sajnos az időjárás nem kedvezett, de az esernyő mindig kéznél volt. Igyekeztem mindent körbejárni, bár tény, hogy még így is akadt, ahová nem jutottam fel. Odahaza sokat bicikliztem, így aztán nem kis mozgásigényem alakult ki. Azonban a fővárosban a közlekedési morál miatt nem is mertem biciklivel való közlekedésben gondolkodni, így végül maradt a sok séta zenehallgatással. Szerencsére azért voltak szebb napok, amikor csatangolhattam a város zöld részein. 


Pet Sematary (2019)

Magyar cím: Kedvencek temetője

Általános iskolásként szerettem a horrort, mint műfajt. A szülők nem, így aztán emlékszem hányszor eset meg az a szituáció, amikor a szülőket elnyomta az álom, én pedig halkan magamévá tettem a távirányítót, majd kellő hangerő levétellel csatornát váltottam. Ugyan kedvencemmé nem vált, de mégis megmaradt bennem a jellegzetes jelenetsoraival az 1989-es eredeti Pet Sematary, valamint a később érkező második rész pár gusztustalan fordulataival.
Számomra az igazi horrorok a 80-as és 90-es években érkeztek, mert a 2000-es évek után átment az egész műfaj egy hatásvadász vérrel átitatott agyatlan tucat hentesfilmbe. Mindezek mellett pedig megindultak a feldolgozások. Persze az esetek többségében kevés sikerrel. Ahogyan előkerült Stephen King könyvek, akkor elkezdtem reménykedni, hogy a Kedvencek temetője is újrafeldolgozásra kerül, hogy meglássuk hogyan mutat húsz évvel később a fejlettebb filmes technikával megvalósítva.

Részletek

This Is Us: 3.évad

Magyar cím: Rólunk szól

Tavaly, amikor kifutott a második évad, mindenképpen azt gondoltam, hogy érdekes lehet majd a folytatás. Leginkább azért gondoltam, mert a befejezés a már meglévő koncepción frissített egyet. Az idei sorozatos évadban ismét lecsengett 17 epizód, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem kapott el annyira a gépszíj, mint ahogyan azt a korábbi két évad tette.

Részletek

Alvilág: 1.évad

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom, hogy elég előítéletes vagyok a magyar alkotásokkal szemben. Pont azért, mert kevés az, amely szerintem valóban minőségi termék, s nem csak a sokadik ripacskodás szinte ugyanazokkal a színészekkel. Az Alvilág letudta az első – és feltehetően – egyetlen évadát, s azt gondolom bőven elég volt ez a nyolc rész.

Részletek

A tizedik év!

Úgy érzem nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy hobbijaim között elsősorban olyan tevékenységek szerepeltek, melyek arra sarkalltak, hogy a szobám falai közt műveljem azokat, s minimális költségekkel járjanak. Tanulóként elsősorban a család anyagi helyzete hozta ezt a kényszert, míg a munka világába való beilleszkedésnél a megszokás vitte tovább ezt a dolgot. Az egyik  hobbim eme személyes blog vezetése volt, amely pontosan két hét múlva 10 éves lesz. Ennyi idő alatt rengeteg dolog történt, amely 1334 bejegyzést eredményezett, s ebből 269 bejegyzés született a “helyzetjelentés” kategórián belül, mely személyesebb tartalommal bírt. Természetesen az észerűség határain belül.

Bevallom néha visszaolvastam korábbi bejegyzéseimet. Néha megmosolyogtam kicsit magam, s nem csak a helyesírás miatt. Hanem elsősorban azért, hogy annak idején hogyan gondolkodtam dolgokról, vagy hogyan is éltem meg azokat. Ahogyan fentebb is írtam, tanulóként az anyagiak miatt voltam rákényszerülve arra, hogy olyan szórakozási tevékenységeket válasszak, amelyeknek minimális költségekkel járnak. A filmnézés, sorozatnézés, és a zenehallgatás mellett maradt a virtuális életben való részvétel, mely többnyire különféle fórumokon való beszélgetést jelentett. Bevallom kicsit több szórakozásra vágytam, de úgy voltam vele, hogy majd elkezdek dolgozni, akkor majd minden jelentősen megváltozik. Addig pedig házon kívüli tevékenységnek maradt a sétálás, biciklizés, illetve minimális anyagi költségekkel járó strand, és mozi látogatás.
Mindenképpen szerettem volna egy átlátható blogot készíteni, ámbár tény, hogy nem gondoltam volna, hogy tíz év múlva is működni fog, valamint további új bejegyzéseket fogok rá publikálni. Megmosolyogtató volt visszaolvasni az első bejegyzésemet, melyet érettségi után a két éves szakmai év alatt íródott. A probléma forrása a fürdés közben bedugult fül, valamint az emiatt történő hiányzás, melyet nem igazán toleráltak a tanárok. Viszonylag tűrhető volt az a két év, de tény, hogy kicsit nehezen viseltem már. Az általam megtanult szakmában helyezkedtem el, és dolgoztam benne egészen pontosan kilenc évet, de rá kellett jönnöm, hogy azalatt a két év alatt a megtanult dolgok több, mint a felét nem tudtam használni, mert felesleges dolgok voltak. Hasonló módon érdekes volt visszaolvasni az egy évvel későbbi bejegyzésemet a vizsgámról, ami akkor kissé megviselt, habár az ilyen dolgokat elég könnyen viselem. Emlékszem is, hogy mekkora tervekkel indultam neki az álláskeresésnek, miközben nem is tudtam, hogy az első komolyabb, s hosszú távú munkára több, mint egy évet kell majd várnom. S ezalatt az idő alatt két tiszavirág életű munkahelyet kell magam mögött hagynom. 

Az ember jelleme fejlődik. Én úgy gondolom, hogy kommunikatívabb lettem, valamint sokkal jobban bírom a nehézségeket, és egyre inkább szeme tudok nézni a problémákkal, melyekre a megoldást az esetek többségében meg tudom találni. Jót mosolyogtam azon is, amikor fél éves keresgélés után egy hónapi próbaidőre felvettek az egyik céghez, ahol arról panaszkodtam, hogy a tíz évvel idősebb férfi munkatársam falra ragasztott meztelen nős képekről zengett ódákat, továbbá beszédtémája az volt, hogy melyik ellenkező neművel létesítene szexuális kapcsolatot. Nem vagyok prűd, de azt gondolom az ilyen jellegű témát nem egy frissen megismert emberrel kellene megosztani. Azóta persze volt már több ilyen kollégám, s személyiségüket alapul véve kettőt sikerült elég rendesen beégetnem. Tehát ezeket a szituációkat megtanultam kezelni.
Fentiek mellett pedig az elbukásokat is. Azóta kicsit érzelmileg acélosabb lettem, habár újraolvasta 2010 végén írt gondolatsoromat, átérzem teljesen, hogy hogyan is éreztem magam, amikor az első komolyabb munkahelyemnél közölték, hogy a próbaidő aznap lejár, és többet nem kell menni dolgozni. Habár hozzáteszem ott elsődleges probléma az volt, hogy nem igazán próbáltak tanítani, hogy megtudjam állni a helyem. De persze azzal is szembesültem utána nem sokkal, hogy milyen az, amikor egy vezetésre alkalmatlan főnök alkalmaz engem.

Továbbra is az volt a problémám, hogy a legtöbb szórakozásom vagy a szobám falai közé szorítottak, vagy pedig magányosan űzhetőek voltak. Azt gondolom szintén nem az én szégyenem az, ha az ismerőseim jelentős része nem óhajtott társulni a sétáláshoz, vagy a biciklizéshez, mert inkább minimális testmozgást választották. Lévén pedig nem fogyasztok alkoholt, és nem cigizek, így a szórakozási lehetőségek a strandra, és mozira szűkültek le. Számomra pedig elég nagy problémát jelentett, hogy egy megyeszékhelyen ezeken kívül kikapcsolódásra csak pizzéria, kocsma, és olyan szórakozóhely van, ahol a jelenlévők több, mint a felének a lényeg, hogy hogyan is igya magát a föld alá. De aztán kicsit feledtette velem ezeket a dolgokat, hogy 2011 szeptemberében írhattam arról, hogy ismét alkalmazotti státuszba kerültem.
Elmondhatom, hogy sok mindent megéltem, és sok mindenkit megismertem. Igyekeztem kimozdulni, ámbár sokszor partnerhiány miatt ez nem sikerült. Habár elismerem, hogy kicsit körülményesebb odafigyeléssel ez a dolog kiküszöbölhető lehetett volna, valamint nagyobb alkalmazkodással talán nem lett volna probléma párszor. Sajnos én is beleestem abba a hibába, hogy sajnálatos módon ragaszkodtam a biztos megélhetéshez, és nem voltam képes lemondani arról, amit a havi fizetés nyújtott nekem. Ugyan jövőtervezéshez gyakorlatilag a nulla volt, de mégis kaptam annyit, amiből jutott is, maradt is. De hosszútávú nagy anyagiakat felöleli tervekre kevés volt. A korábbi tapasztalataim a munkaerőpiaccal szemben arra késztetett, hogy a korábbi munkahelyemnél egészen pontosan 5 évet dolgozzak, még három évvel ezelőtt be nem telt a pohár, és egy ledolgozott szombat után vasárnapot pihenésre használva a következő hetet egy új munkahelyen kezdtem.

Három év alatt rengeteg probléma ütötte fel a fejét, de azt kell mondanom, hogy az előző munkahelyemhez képest továbbra is tartom a véleményem, hogy ez mennyország volt. Azonban betöltve a harmincat egyre inkább elkezdtem érezni azt, hogy hiába megyeszékhely a város, ahol lakom, egyszerűen nincs lehetőség szórakozásra, tartós kimozdulásra, s új emberek megismerésére. Mindezek mellett pedig szembe kellett néznem azzal is, hogy ugyan volt kétszer is lehetőségem pozíciót lépni, de csak pár ezer forintért, amit méltatlannak éreztem. Továbbá kezdett bennem kialakulni az az érzés, hogy egy helyben toporgok, és sajnos munkahely váltásra nincs lehetőség. Ha pedig van, akkor az hónapokat ölel fel.
Az elmúlt három évben sok embert ismertem meg. Többek között olyanokat is, akik a fővárosban élnek. Ezek közül kettő maradt meg ténylegesen az ismerősi körben, s mivel az egyik egyedülálló, így mikor elmeséltem a karrierlehetőségeimet jelenlegi munkahelyemnél jelezte, hogy Budapesten több lehetőségem lenne. Szerencsés voltam, hiszen lakhatást is felajánlott, így az elmúlt fél év pénzgyűjtésről szólt, hogy legyen tartalékom. Így egy hónappal ezelőtt felmondtam, s felmondási időm jövő hét elején ér véget.

Mindenki biztatott, hogy van munkalehetőség ne féljek, de bevallom az ebben a megyében szerzett munkaügyi tapasztalok miatt már a héten kiküldtem pár önéletrajzot, s meglepő volt számomra, hogy alig egy órán belül már megcsörrent a telefonom. Az még nagyobb meglepetés volt, hogy egy nap alatt több felkeresés is megtörtént, és a visszajelzési ráta majdnem 70% lett végül öt nap leforgása alatt. Természetesen jövő hétre több állásinterjúm is lesz, s mivel elég nagy változás történik jövő héten, így ezért is született meg most eme bejegyzés, amely arról szólt, hogy mi minden történt 10 év alatt.
S bevallom sok tervem van, de bízom benne, hogy tíz év múlva is tudok írni egy hasonló kaliberű bejegyzést, melyben taglalhatom, hogy jó döntést hoztam, s sok minden sikerült nekem.

A tanár: 2.évad

A magyar film, és sorozatgyártás nálam amolyan mostohagyerek volt mindig. Ha szórakozásról volt szó, akkor ritkán választottam hazai gyártású alkotást. Egy időben számomra kifejezetten irritáló volt az a jelenség, hogy a legtöbb filmben, sorozatban szinte mindig ugyanazok az arcok tűntek fel. Én nem úgy értelmeztem, hogy ez a jelenség azért van, mert egy réteg annyira jó színészetben. Hanem olyan érzés fogott el, mintha nem lennének újak, akik megtudnak ütni egy bizonyos szintet. Arról nem is beszélve, hogy nálam rossz pontnak számított sokszor, hogy a színészek úgy színészkedtek, mintha a színpadon lennének, s ezáltal jelenetek tömkelege nálam sterillé vált, mint egy Domestos reklám.
Számomra ez a dolog pár éve változott meg, amikor többek között a magyar HBO-nak is köszönhetően elkezdtek felbukkanni a minőségibb kivitelezésű alkotások, amelyek végre le tudtak kötni, s ki tudtak kapcsolni. Továbbá újabb arcok kerültek megismerésre, amely megszüntette azt az érzést, mintha minden egyes magyar alkotásokban ugyanazok a színészeket szerződtetnének le. Kicsivel nyitottabban álltam az új koncepciókhoz, így tavaly magamévá tettem A tanár első évadát, mely folytatása már év elején megérkezett, s két hete köszönt le a képernyőről.

Részletek

A folyamat teljesítési állapota:

95%.

Nagyjából ezt tudnám mondani március végén.
Ahogyan más ember, úgy én is úgy vagyok vele, hogy ahogyan halad előre az idő úgy szeretnék egyre többet. Természetesen nálam kivétel nélkül átlagos dolgokról van szó, amely azt gondolom teljesen természetesnek mondható az én koromban már. Itt elsősorban arról beszélek, hogy szeretnék lehetőséget a munkában. Ez annyit jelent, hogy a fejlődési lehetőség biztosított legyen, valamint egy előrelépés esetén azzal, ha más szemszögből nem is, de anyagilag nyerjek. Sajnos jelenlegi lakhelyemre ez nem igaz. Annak ellenére, hogy nem faluban élek, és nem az ország legszegényebb megyéjében, s ennek tetejében még megyeszékhely jelenleg a lakhelyem hasonló jellegű problémákkal küzdök, mintha egy leszakadófélben lévő régióban laknék. Kevés munkalehetőség, ha pedig van, akkor bizony lehetőleg legalacsonyabb bért igyekszik mindegyik munkáltató meglépni. Ha nem, akkor az esetek többségében a fekete gazdasághoz való tartozással kell szembenézni, azaz félig, vagy egyáltalán nincs az ember benne a hivatalosan foglalkoztatottak között. A jelenlegi munkahelyemen teljesen legálisan vagyok alkalmazva, de az elmúlt egy évben két pozíciólépés felajánlása is elgondolkoztatott, hogy nem biztosan itt kellene leélnem az életemet, s minden lehetőséget meg kell fognom, amivel változtatni tudnék az életkörülményeimen. Az elmúlt években tovább nőtt az ismerőseim száma, s mivel egyikük a fővárosban él, így amikor elmeséltem neki, hogy jelenlegi cégnél a középvezetői pozíció nagyjából pár ezer forintos fizetésemelést hozna, s a felajánlott pozíciókban sem kezdődne kettessel a bérem, így tavalyi utolsó szabadságom alkalmával felajánlotta a fővárosba való költözés lehetőségét. S mivel szeretem az éjszakát, s a természetet bő egy hónap múlva az esti sétáim látképe feltehetően sokszor ez lesz:

A felajánlás követően jeleztem, hogy legalább három havi fizetésemnek megfelelő összegnek kellene lennie a bankszámlámon, hogy nyugodt szívvel elinduljak, és ne az idegeskedésről szóljon az egész. Arról nem is beszélve, hogy mindent szeretnék elintézni, hogy semmi ne gátoljon abban, hogy csak a munkáról szóljon majd az első három hónap.
Ennek köszönhetően stabilan kijelenthető, hogy szinte mindent elintéztem, ami számomra fontos volt, és a pénzzel sem lesz gond. Ugyanis minden szükséges lépést megléptem, hogy még az utolsó pillanatban se jöhessen be egy váratlan kiadás. Ugyan rajtam kívülálló okok miatt három hetet voltam kénytelen csúszni, de végül a terv megvalósítási fázisába lépett azzal, hogy a hét közepén végül megléptem a felmondásom, amelynek felmondási ideje április utolsó napjával bezárul.

A jelenlegi munkahelyemen is vannak problémák, de igyekeztem mindenféle konfliktust kerülni, hogy még véletlenül se csusszanjon ki a számon idő előtt, hogy elmenni készülök. Továbbá valami mégis balul sül el, akkor ne legyen probléma egy felmondás visszamondásánál, vagy a későbbikben való visszajövetelnél biztos felvétel. Persze mindent igyekeztem úgy intézni, hogy utóbbira ne legyen szükség.
Az utolsó egy hónapom nagy sétálásokról, bicajozásokról fog szólni, valamint közelálló ismerősök találkozásra való ösztönzéséről fog szólni. Nagy város lévén biztosított, hogy sokan azonnali kezdéssel kereshetnek embereket, így mindenképpen arra mentem rá, hogy legalább három hónapra elegendő pénzösszeg legyen a számlámon, hogy egy héttel felköltözés előtt kezdjek el munkát keresni akár azonnali kezdéssel. Így most kezdődik egy nagy lépés, amitől azt remélem, hogy profitáló lesz hosszú távon.

Az utolsó hírnök!

Ha anyagiakról van szó, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ha pénzhasználatról van szó. Ebből többször is volt idehaza kisebbfajta konfliktus, hiszen nálam komoly problémát jelent az impulzus vásárlás. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amikor valaki céltudatosan tér be egy üzletbe, aztán pedig olyan dolgokat is vásárol, amelyet nem is szeretett volna. Bárki, aki megfordul egy vegyeskereskedésben minden bizonnyal nem egy vásárlótól és/vagy rokontól, ismerőstől hallotta azt a tipikus “pedig én csak egy xy termékért tértem be” közben pedig roskadozó szalag lett a végeredmény.
Nálam is hasonló a jelenség, habár tény, hogy inkább mondanám szélsőségesnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha konkrét kiadásról van szó, vagy tervben, akkor bizony komolyan ráfekszem a témára, s akár keményen elkezdek spórolni. Nem véletlen volt, hogy kisebb meglepetést váltott ki, amikor a hat évvel ezelőtt megvásárolt GTX 760-as videókártya kapcsán csúszott ki a számon, hogy bizony képes voltam az ételen is spórolni, hogy előbb meglehessen. Lévén akkor még kevesebb szórakozási lehetőségem volt, mint most.

Akkoriban nem használtam a hitelkeretemet úgy, mint a rá következő években, de igyekeztem ezen a hozzáállásomon is javítani, s úgy tűnik a szilveszteri fogadalmam ebből a szempontból jól halad. Az, hogy a tavaszi fővárosba való költözésből tulajdonképpen mi lesz az részben múlik csak rajtam. Az elhatározás megvan, s a többi már nem rajtam múlik. Mindenesetre az alapokat előteremtettem. Mivel komoly csomaggal nem terveztem nekiindulni, így a megvásárolt dolgaim jelentős része marad itthon. Anyagilag nem volt probléma, ameddig csak számítógép fejlesztésről volt szó, vagy pedig másfajta dolgok megvásárlásáról. Azonban akkor, amikor ezek elkezdtek “elöregedni”, akkor megindult az a folyamat, amit tönkremenetelnek hívunk. Sokszor ez jelentett többletkiadást, aminek nem nagyon örültem.
A megoldást abban láttam, hogy használva számítástechnikai tudásomat táblázatban kezdtem el megtervezni a várható költségeket, bevételt, és kiadásokat. Így tudtam tavaly egy laptopra szert tenni, valamint a mai napon megvásárolni életem első külső merevlemezét, egy Western Digital márkájú 1 TB-s változatot, mely szerencsére 4 ezer forinttal lett olcsóbb online rendelésben a MediaMarkt oldalán.

Sok hozzászólás elolvasása után döntöttem mellette, és bevallom az első benyomások nagyon jók. Igazából a kettős megfontolás vezetett a vásárláshoz. Egyrészről a laptop vásárlás nem az ágyban netezést hivatott nálam kiváltani, hanem azt, hogy ha meghibásodik valami a PC-mben, akkor ne kelljen rögtön alkatrészt vásárolni, hanem előkapom a laptopot. A külső merevlemez pedig egy másodlagos tárolóeszközként funkcionálna, ha hirtelen a belső merevlemez elhalna. Amennyiben pedig valóban megvalósul a tavaszi költözéses terv, akkor viszont szükségem is lesz rá, hiszen a laptopban másodlagos merevlemez nincs, és az SSD tárhelye kevés.

Mindenesetre elégedetten pattyogtam haza, hiszen a múlt héten szabadságom alkalmával egy leárazásnak köszönhetően megvásároltam egy elég korrekt utazótáskát is. Tehát innentől semmilyen másfajta dolgot nem kell vásárolnom, amely nagyobb kiadást jelentene. Így aztán holnap indul a valódi pénzgazdálkodás, melynek lényege az impulzus vásárlás teljes mértékű visszaszorítása nálam.

Alvilág – 1×01 (Pilot)

Az elmúlt két évben nálam bekövetkezett pozitív tapasztalat magyar sorozatok terén elegendő volt ahhoz, hogy a legtöbb új gyártású szériát bepróbáljam. Természetesen nem koronázta sokat siker, de szerencsére eddig nem volt olyan rossz döntés, hogy jómagam is meglepődjek rajta. Nagy elvárásaim nem voltak, s úgy voltam vele, hogy heti epizódnyi idő nem sok, így végül úgy döntöttem, hogy bepróbálom az RTL Klub új sorozatát, az Alvilágot. Az eredmény: közepes.

Részletek

Daredevil: 3.évad

Lehet cikinek fog hangzani, de tinédzserként nekem kifejezetten tetszett a Daredevil 2003-as moziváltozata. Tény, hogy meg is voltam lepődve, hogy nem érkezett folytatása. Persze felnővén már bőven megláttam a hibáit, mint ahogyan nagyon sok régi kedvencnek. Azonban hatalmas nagy felüdülés volt, amikor megtudtam, hogy érkezik belőle egy sorozat is. Az első évad nekem még kifejezetten tetszett, de a második már nekem kissé rétestésztának tűnt. Aztán érkezett a szóban forgó harmadik évad, amelynek csak az első részéig jutottam. És miért is?
Első körben azért, mert digitális platformra szánt széria aktuális évada egyben került az adott szolgáltató kínálatai közé, és mivel két nap alatt simán lenyomható 13 epizód, így már semmire nem emlékeztem. S mivel nem mozgatott meg bennem semmit, így végül törlésre került a merevlemezemről. Eléggé képben lehetek a sorozatok helyzetével, hogyha éppenséggel elkerülte egy múltévi hír a figyelmemet: a szóban forgó sorozatot kaszálták. Mivel ez az évad volt az utolsó, és nincs is túl sok néznivaló, úgy döntöttem magamévá teszem ezt az etapot. Hiba volt.

Részletek