Sikoly a digitális sírból: Tomb Raider 10th Anniversary Edition

Nagyjából a tinédzserkor előtt álltam, amikor odahaza meglett az első számítógép. A vásárlása természetesen minden szakértelmet mellőzött, így nem is csoda, hogy a használt masinának a valódi értékének többszörösét lett kifizetve, melyre csak utólag döbbentünk rá, amikor be lett vizsgálva. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy elkezdtem olvasgatni, és mindennek utánajárni, hogy amikor saját számítógép összerakására adtam a fejem, akkor lehetőleg ne bukjak nagyot anyagilag. Bevallom kezdetben gyűlöltem a számítógépet, hiszen sok pénzt emésztett fel, s vásárlása mögött az az indok állt, hogy majd lehet rajta játszani, s ez sokkal olcsóbb megoldást jelent, mint kimozdulni főleg télen. Szülői oldalról teljes volt a kábulat, én pedig egyfajta ellenséget véltem felfedezni a gépben. Egészen addig, míg 2003 nyarán nem futottam össze a legelső Tomb Raider-rel, amelynek köszönhetően elindult egy szerelem a franchise iránt, amely akkor már több résszel is rendelkezett. Ámbár a franchise nem épp a legjobb időszakát élte, s szinte meglepetésként ért mindenkit, amikor az eredeti fejlesztőcsapatot lecserélték. Főleg azért, mert időközben napvilágot látott egy olyan videó, amely egy törölt koncepciót tárt elénk. Ez pedig nem volt más, mint az első rész remake változata, mely a Tomb Raider 10th Anniversary Edition nevet viselte. Sokan kíváncsiak voltunk a szinte majdnem kész állapotában elkaszált játék milyen is lehetett volna, de kénytelenek voltunk megelégedni pár képpel, és videóval. Egészen mostanáig. Ugyanis a játék kipróbálható változata napvilágot látott az év elején.

Tovább

Szomszédok: 4.évad (1990)

Epizódok: 71-96.rész

Szinte rekordsebességgel haladtam a Szomszédok további részeivel, amivel nem is volt nehéz, hiszen konkrétan itthon ülve nem sok választásom volt, ha szórakozni szerettem volna. Még mindig vannak homályos foltok a sorozattal kapcsolatban, de annyit elmondhatok, hogy a negyedik évadban kezd körvonalazódni az a fajta felállás, amire én korábban már emlékeztem. Meglepő dolgok történtek ebben az évadban is, azonban tény, hogy az egészet átjárja némi visszafogottság, tehát a karakterek szinte kivétel nélkül rossz szándék nélküliek, s mindegyiket dolgos és jóravaló embernek van ábrázolva, ha nem számítjuk a mellékkaraktereket. Ebből a szempontból minden bizonnyal volt némi nyomás a készítőkön, hiszen ha alapul veszünk egy hagyományos társasházat, vagy panelházat, akkor bizony nem hiszem, hogy találnák ilyen lakóközösséget. Ha pedig igen, az minden bizonnyal nem a fővárosban lenne.

Tovább

Tudatos vásárlási folyamat: lesz-e a társam a Huawei P40 Pro?

Idén júliusban lejár a második előfizetésem is, amelyet a nevemre kötöttem. Azt már múlt évben eldöntöttem, hogy a kettőből egyet tartok meg. Természetesen a legrégebbit, s a másikat pedig megszüntetem. A kérdés persze adott, hogy innentől kezdve hogyan tovább. Az idő előrehaladtával az internet térhódítása hatalmassá vált, s ezáltal szinte mindenki számára elérhetővé vált. Számomra ezért is volt nagyon meglepő, hogy még a mai napig is, ha olvasok fórumokat, vagy bejegyzéseket, esetleg találkozok a hétköznapokban emberekkel, akkor mennyire nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeket. Főleg akkor, ha mindenkinek ott van az okostelefon a kezében.
Számomra mindig meglepő volt, amikor nem találták fel magukat tájékozódás terén, de senkinek nem jutott eszébe a telefonján megnézni merre kell menni, ha már van rajta előre telepített térkép. Vagy készülékvásárlásnál kevesen olvasnak teszteket, és tesznek fel kérdéseket megfelelő helyen. Vagy, ha feltesznek, akkor sokszor tapasztalom, hogy egy kis utána olvasás, vagy megfelelő szövegértés esetén nem születne meg az adott kérdéskör. Én próbálok tudatos vásárló lenni, így egy ideje tartó olvasgatás következménye, hogy valószínűleg idén egy Huawei P40 Pro tulajdonosa leszek. De levezetem miért is gondolom így annak fényében, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az amerikai szankció miatt a készülék nem rendelkezek GMS (Google Mobile Service) keretrendszerrel, ezáltal Google Play áruházzal sem, tehát jó pár applikáció hivatalosan nem lesz rá elérhető.

Tovább

Leaving Neverland (2019)

Magyar cím: Neverland elhagyása

Soha nem voltam Michael Jackson rajongó. Ő az a híresség számomra, akinek elismerem a karrierjét, és a zenei tehetségét, sikerét, de engem nem nagyon ragadott magával. Az életútja, és a sikerei vitathatatlanok, csak úgy, mint a magánélete és az azt övező furcsaságok, és botrányok. Összesen három dal az, amit szeretek tőle, de már gyerekként is figyelemfelkeltő volt a viselkedése és kinézete, amikor a tévében megláttam. Lehet furcsa, de gyermekként a beszéde, hangszíne és kinézete miatt én azt hittem, hogy nő. Ugyanis az első emlékeim róla akkortájt vannak, amikor már átesett pár plasztikai műtéten, és a bőre is jelentősen elkezdett fehéredni.
A tavaly napvilágot látott Leaving Neverland egyébiránt érdekelt, de valami miatt végül nem tekintettem meg. Sok írás jelent meg róla. Valamelyik alátámasztotta az elhangzottakat, valamelyik pedig támadta. Gondolkoztam is, hogy megtekintése után írjak-e róla. S végül úgy döntöttem igen. Személyes véleményem mellett inkább próbálok a látottakról írni, illetve a középvonalon maradni, és objektív véleményt alkotni a két részes sorozatról némi háttérinformációk tudatában.

Tovább

Szomszédok: 3.évad (1989)

Epizódok: 45-70.rész

Az már egyértelmű volt számomra, hogy az itthon maradáskor a szabadidőm jelentős részét valószínűleg a képernyő előtt fogom tölteni. Az már biztos volt, hogy ha már belefogtam a sorozatba, akkor most végig is fogom nézni, ha már ennyire a köztudatban él még mindig. Napi egy epizódban gondolkoztam, de a kijárási korlátozás, és későbbiekben az ünnepek miatt végül elég gyorsan tudtam haladni vele. Főleg az esti órákba, és mivel fél órás játékidővel rendelkeznek az epizódok, így nagyon gyorsan lehet vele haladni. A nemrég diagnosztizált bárányhimlő kizárásos alapon a négy fal közé kényszerített, így nem volt kérdés, hogy az időm java részét mivel fogom elütni. Így aztán nekiültem, és az 1989-ben leadott harmadik évadot tettem magamévá.
Ami nekem kicsit már ismerősebbnek tűnt, hiszen sok olyan karakter jelent meg, amelyekre már emlékeztem a későbbiekben, de a kezdetekben még nem voltak jelen. Továbbá jó pár eseménysorozat is úgy indult meg az évad közepén, hogy az már későbbiek is a történetben megmaradt. Mai napon azonban végére értem a harmadik évadnak is.

Tovább

Keresztanyu – 1×01 (Pilot)

A marketingnek köszönhetően én is kíváncsi voltam az RTL Klub új sorozatára. Ahogyan látom Pajkaszeg (A mi kis falunk) és Ökörapáti (Drága örökösök) sikerének a szelén próbál elnavigálni az új széria, hiszen ismét egy falu lesz a központi hely. Ami nem más, mint Makkosszállás. Nyilván, ha valami bevált, akkor annak sikerét meg kell lovagolni. Továbbá, ha valamilyen koncepció működik arra a későbbiekben lehet építkezni. Viszont azt kell mondanom, hogy a Keresztanyu nálam nem kapott folytatási lehetőséget. És ez nem is véletlen.

Tovább

Tervek célegyenesben?

A tavalyi év nem volt túl sikeres számomra. Ugyan nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, de amiket megfogadtam azt valószínűleg enélkül is megfogadtam volna, vagy legalábbis fontolóra vettem volna. Bíztam benne, hogy az év jobban fog alakulni, ámbár az, hogy ez bejött-e nyilván majd pár hónap múlva fogom látni. Azonban tény, hogy a “szerencsefolyam” nálam nem ért véget tavaly.
A szilveszter napján esedékes munkát annyira jól nem viseltem, ellenben örültem, hogy pihenhetek este. Annak ellenére, hogy kijárási korlátozás volt, és a pirotechnikai eszközök használata vagy tiltott, vagy erősen korlátozott volt mégis sikerült sokaknak jól érezniük magukat annyira, hogy a fáradságom ellenére kettőkor sikerült elaludnom, ugyanis addigra nyugodott le a szomszédság, a város is. Az ünnepeket nem tartom sokra, igazából semmilyen ingert nem mozgatnak meg bennem. Az enyhe bosszankodáson kívül, amikor megindul a tömeges vásárlás, ami sokszor olyan viselkedésformában jelenti a csúcsot, mintha egy atomkatasztrófa előtt állnánk, és hetekre el kellene zárkóznunk a világ elől. Természetesen az adott nappal tisztában voltam milyen lesz, így nagyobb meglepetést nem okozott. Másnap idő előtt sikerült felébrednem, s mivel nem sikerült jól kipihennem magam, ezért jelentkezett a tipikus szemfájdalom is, amely nálam a fáradtság jele szokott lenni, ha mondjuk nem tartom be a megfelelő pihenést napokon keresztül. Ennek ellenére energikusan keltem ki az ágyból, minden eltakarítottam ahhoz, hogy az étrenddel kapcsolatos döntésem jól funkcionáljon, ha már a gyomrom kezdett helyre jönni. Ezek után pedig a kissé szeles nap ellenére úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát a Margit-szigeten. Kissé csalódás volt, de igazából felnőttként gondolhattam volna arra, hogy az év első napján, ami rengeteg embernek munkaszüneti nap, valószínűleg itt fogják tölteni. Így aztán tettem egy nagy sétát, s a nap is kisütött.

Jól éreztem magam a friss levegőn, de visszafelé elég gyengének éreztem magam, amit betudtam az elmúlt hónapok eseményeinek, továbbá a nem alvásnak. Itthon “megcsodáltam” az arcom, hogy további érdekes foltok jelentek meg úgy, hogy a korábbiak sem tűntek el, amikről azt hittem hatalmas pattanások lesznek. Estére programként végül az alvást választottam, s ugyan nem volt itthon lázmérő, de már észrevettem, hogy biztos van. Hidegrázásom volt, és takaró alatt pedig ömlött rólam a víz. Egyébiránt is sok folyadékot iszom, most gyógyteákkal rásegítettem. Mivel másnap már a testemen is tapasztaltam a foltokat, így gyógyszerallergiát feltételezve orvosi ügyeletre mentem, ahol átestem életem első (és remélhetőleg utolsó) koronavírus tesztjén, ami negatív lett (és remélem státusz nem is fog változni). Azonban kórkép nélkül továbbirányítottak a bőrgyógyászati klinikára. Ekkor már ideges voltam, hiszen nem szerettem volna hetekig rendelésekre járkálni, továbbá nem is szerettem volna, ha valami komolyabb dolog lenne. Végül a szakrendelésen a kórkép összeállt. Mivel soha nem voltam himlős, így most felnőttként munkakörömből adódóan valakitől valószínűleg elkaptam a bárányhimlőt.
Az interneten fellelhető képek alapján nálam kevés jelent meg, továbbá lázam sincs, illetve az itthon maradást is meg tudtam oldani, hogy a már betervezett szabadság mellé minimális táppénzzel majdnem két hétig leszek itthon. Felvilágosítottak mindennel kapcsolatban, s visszafelé úton mindent beszereztem, hogy napokig ne kelljen mennem sehová. Az orvosi előírásokat betartva véleményem szerint jövő héten már semmi problémám nem lesz.

Amit pozitívumként megéltem, hogy végre helyrejött a gyomrom. Ami negatívumként ért, az első sorban mekkora anyagi kiesés volt, amit most sikerült összehoznom, valamint egyébként is nehezen viselt kijárási korlátozás most totálisan itthon maradásra sarkall. Az egészet próbálom máshogyan értelmezni, tehát sok pihenés, alvás, s minél energikusabban térjek vissza későbbiekben a hétköznapokba. Addig pedig felzárkózom magam sorozatokkal, és filmekkel. Továbbá mindennek utánanézek az interneten, ami eddig érdekelt.

Transamerica (2005)

Magyar cím: Transamerica

Amikor először hallottam a filmről, már akkor tervbe volt véve a megtekintése. Habár elsősorban a színészgárda, és a pozitív vélemények miatt voltam rá kíváncsi. Maga a téma igazából nem mozgat meg semmilyen téren, s a véleményem is szűknek mondható ebből a szempontból. Az alapkoncepció szerint transzszexuális nő épp a műtét előtt tudja meg, hogy van egy fia, aki börtönbe került. Terapeutája azonban a műtéti engedélyt ahhoz köti, hogy rendezi ezt a viszonyt.

Tovább

2020: A pofára esések éve!

Elérkeztünk az év utolsó napjához, s ahogyan azt a blog indulása óta teszem most is készültem egy utolsó bejegyzéssel, amely leginkább évösszegzőként funkcionál.
Az ünnepekkel kapcsolatban a hozzáállásom és véleményem nem változott az elmúlt évben sem. Azaz én akkor tudok ünnepelni, ha annak komoly oka van. Tehát engem totálisan hidegen hagynak a névnapok, születésnapok, és ezzel egyetemben nemzeti ünnepek teljesen, valamint a karácsony és a szilveszter is. Előbbivel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az embernek van valódi családja, akkor rendkívül jó, hogy van az évben két munkaszüneti nap, amely a legtöbb embernek tényleg munkaszüneti napnak számít, és együtt tud lenni a szeretteivel. A szilvesztert pedig továbbra is a fogyasztás ünnepének tartom, ahol az emberek többsége úgy ünnepel, mintha nem lenne holnap, s eközben totálisan úgy viselkedik, mintha természetes lenne, ha kivetkőzik önmagából. Így úgy vagyok vele, hogy kibírok egy napot az évből, amikor tudatosan nem mozdulok ki a lakásból. Bár tény, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog működni az ünneplés a járvány miatti kialakult korlátozások fényében. Elöljáróban annyit viszont elmondhatok, hogy nálam a 2020-as év a pofára esések éve volt. De nézzük bővebben mit is jelentett számomra. Tovább

Doktor Balaton: 1×01 (Pilot)

Nehezen kezdek bele új sorozatokba. Főleg akkor, ha az éppenséggel magyar. Szerencsére az elmúlt években készült pár minőségi termék, így aztán sokkal könnyebben veszem rá magam arra, hogy belekezdjek hazai gyártású alkotásba. Több éve annak, hogy TV csatornákat már nem is nézek, és a TV nézés is gyakorlatilag azt jelenti, hogy a korábban lementett tartalmakat tekintem meg a készüléken. Ennek fényében pár napos késéssel tudom olykor felzárkóztatni magam, de ha választanom kellene az elmúlt évekből, akkor azt mondom, hogy az HBO és az RTL Klub szállította azokat a tartalmakat, amelyek meg is tudtak tartani. Így aztán semmi elvárással ültem neki a TV2 új sorozatának, amely ugyan nem lett olyan borzasztó, mint a Bödörék, de részemről nem is lett nézős.

Tovább

Szomszédok: 2.évad (1988)

Epizódok: 19-44.rész

Az első emlékeim a sorozattal kapcsolatban valamikorra a kilencvenes évek elejére tehető. Ugyanis én abban az évben születtem, amikor a széria elindult. Rajongó soha nem voltam, de még a kereskedelmi tévék nem indultak el, s kábel tv hiányában más csatornánk nem volt, így az TV2 és az RTL Klub indulásáig nyomon követtük a magyar televíziót. Szüleim nézték elsősorban, és igazából én nem is szerettem, de nem is utáltam. Nagy elvárásaim gyerekként nem voltak, így akkor még nem is tűntek fel olyan dolog, amelyek eléggé gagyivá tették a sorozatot. Pont ez a gagyiság az, ami miatt egyszer már belekezdtem, de időhiány miatt valahol a második évad közepén abba is hagytam.
Mivel sok néznivalóm amúgy sem volt, és a korlátozások miatt a szabadidőm jelentős részét itthon kellett töltenem, így úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, és bármi bugyutasága ellenére nekiülök ismét, és felveszem a fonalat ott, ahol abbahagyhattam. A sorozatból összesen 331 epizód készült el 12 év alatt. A széria elsősorban két hetente volt látható, így folyamatosan képernyőn volt, így évadokról nem beszélhetünk. Ámbár az interneten már évadokra vannak bontva, s az alapján, hogy melyik évben melyik epizódok voltak láthatóak. Mivel komolyabban az ünnepek nem kötöttek le, és még az időjárás sem kedvezett, így magamévá tettem az második évadot, azaz az 1988-ban leadott részeket.

Tovább

Karácsony helyett csavargás

A piros napos ünnepekkel eléggé hadilábon állok. Ugyanis én elsősorban olyan személy vagyok, aki akkor tudja magát jól érezni, amikor olyan kedve van. Továbbá akkor tudok ünnepelni, ha arra nyomós indok van. Tehát a névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek, és egyéb ünnepek nálam nagyjából tizenkét éve kiestek. Ugyanis engem kifejezett irritál, ha kötelező jelleggel kell csinálni valamit, vagy kötelező jelleggel kell pofavizitet tartani. Idén a hazautazás teljesen elmaradt, ugyanis ott is jelentős a megbetegedések száma. Továbbá az a döntés született, hogy nem lenne jó, ha egészségesként otthon kapnám el a rokonoktól, barátoktól, vagy ha nem mutatok tüneteket, de fertőző vagyok, akkor pedig én tőlem kapnák el.
Eredeti terv ugyebár úgy volt, hogy valószínűleg egyedül nekivágok a városnak, de végül akadt társaságom, aki sokkal többre értékeli a jó hangulatot, társaságot, mint a ráfeszülést az ünnepre. Így aztán a mai napon kihagyva a fővárosban való császkálást Szentendrére látogattunk el.

Miután a város részén tettünk egy sétát, utána megkóstoltuk a helyi lángost, majd lesétáltunk a Duna korzóra, ahol megtekintettük a kacsákat, amelyekről elkészítettem valószínűleg a sok ezredik fotóimat.

Egyetlen egy negatívum volt az egészben, hogy sajnos csak szentestére oldották fel a korlátozásokat, így sajnos hamar véget ért a csavargás, hiszen este nyolcra már itthon kell lenni. Ámbár tény, hogy még így is remekül sikerült a nap, mintha itthon ültem volna, vagy “kötelező” programokon kellett volna részt vennem.

Drága örökösök: 4.évad

Tavaly év elején az RTL Klub bemutatta új sorozatát. A Drága Örökösökre azonnal lecsaptam, hiszen konkrét koncepciót nem láttam, csak reméltem, hogy jó húzások után folytatódik majd ugyanez a tendencia. Az első rész nekem totálisan nem volt meggyőző, s ez olyannyira igaz volt részemről, hogy ezzel a sorozatot el is kaszáltam. Nem is követtem, s főleg azért nem, mert túl hígnak gondoltam, ha arról van szó, hogy napi sorozat volt, és a koncepciója miatt nekem soknak számított a több tíz rész. Aztán jött egy új személyes ismeretség, akinek ajánlására ismét elővettem a sorozatot, így november elején már túl voltam az első évadon, majd a bevezetett korlátozásoknak köszönhetően nagyon hamar magamévá tettem a második és utána a harmadik évadot is.
Amikor viszont szembefutottam azzal, hogy a negyedik évad lesz az utolsó, akkor annak is nagyon gyorsan nekiálltam, s bizony alig két hét alatt utol is értem magam. Az RTL Klub pedig részben jól időzített, hiszen tulajdonképpen majdnem az év végére képernyőre került a 289. rész, amely lezárta a sorozatot. A minőségre azt tudom mondani, hogy totálisan hullámzó volt, valamint a véleményemet továbbra is fent tartom, hogy kevesebb epizóddal jobban lehetett volna élvezni a szériát.

Tovább

A teacher – 1×01 (Pilot)

A járvány okozta itthonra kényszerülés magával hozta azt a lehetőséget, hogy a sorozataimmal szintre kerüljek. Mivel az évek alatt nagyon sok befejeződött, és nagyon sokat abbahagytam, így úgy döntöttem, hogy ha már a négy fal közt vagyok kénytelen lenni, akkor szépen előszedem a kedvenc sorozatos oldalaimat, és megnézem milyen szériák indultak az elmúlt időszakban. Eddig még olyan nem volt, ami nem tetszett volna, azonban eme széria nem fogott meg, pedig a koncepció érdekes volt.

Tovább

Alien Worlds: 1.évad (2020)

Nem tudom pontosan mikor látott napvilágot a Netflix négy részes sorozata, de többször belefutottam a plakátjába, s sokszor elgondolkoztam, hogy nekifutok, s adok neki egy esélyt. Bevallom nem néztem előzetest sem, s leírást sem, továbbá amiatt is vártam ennyi időt, mert nagyon nehezen kezdek bele új szériákba, s inkább a régiekkel zárkózok fel. Azonban minap mind a négy részt magamévá tettem.

Tovább