Sírrablós konzol

Nem húz a szívem az Xbox konzolok után, de tény, hogy ez nagyon jól sikerült darab. A megjelenés szeptember 14.
Azonnali vétel lesz a PC változat, ámbár részemről továbbra is kérdéses, hogy hol tudnám megvásárolni a játékot, ugyanis négy helyen van PC-s változat meghirdetve, s közülük is csak egy helyen van lehetőség Pick Pack pontos átvételre. Digitális megvásárláson gondolkodom, amivel a probléma csak az, hogy az euró árfolyam miatt akár 3 ezer forintot is fizethetek pluszban a dobozos változattal szemben. 

Augusztus végére

Mikor még diák voltam az augusztus nem tartozott a kedvenc hónapjaim közé, hiszem azon kívül, hogy hamar eltelt, szembe kellett néznem azzal is, hogy az utolsó héten többnyire ráébredtem egy fontos dologra. Méghozzá arra, hogy a nyaram szinte eseménytelenül lezajlott mindenféle komolyabb program nélkül. Nyilván diákként nem rendelkeztem fizetéssel, így ez ellen nem is nagyon tudtam tenni semmit. Bár tény, hogy a programbeli részével továbbra is komoly gondok vannak nálam, amelynek problémaforrása meglepő módon nem anyagi jellegű.
Minden évben volt valami, aminek következménye egyenesen az volt, hogy a nyár jelentős részét munkával, illetve a négy fal között töltöttem. Idén is sajnos így sikerült, így a személyes találkozókat leszámítva gyakorlatilag nem sok mindent csináltam, mint amit beterveztem. 

Ismételten belefutottam abba a hibába, hogy a szabadságolások rosszul lettek kiadva, így aztán feleszmélve ebből rájöttem, hogy két dolog közül választhatok: vagy nyáron is elmegyek legalább egy hétre, s pár nap szabadsággal számolhatok, vagy pedig spórolok szeptemberi és az őszi időszakra. Az utóbbit választottam, aminek következménye az lett, hogy rájöttem: a hétvégék pihenésre egyáltalán nem elegendőek huzamosabb időn keresztül. Persze az eltervezett kerékpározásokból semmi nem lett, hiszen július elejétől olyan forróság volt, hogy egyszerűen nem tudtam időt szakítani rá. Délután meg lehetett dögleni, míg este már késő volt, amikor valóban ki lehetett volna mozdulni a másnapi munka miatt.
Strand hétvégére mindig ki volt lőve, hiszen akkor zsúfolásig van az egész, s úgy már nekem sem élvezetes. Így hétköznapra hagytam, egészen addig toltam az egészet, míg sikerült egy olyan alkalmat kiválasztani, amikor egy órát tudtam csak kint tölteni. Egyrészről megfájdult a fejem napközben, ami fájdalomcsillapító hatására sem enyhült, másfelől pedig beborult teljesen, így hát nem mertem tovább maradni az elázástól félve. Persze egy csepp eső sem esett. 

Természetesen két hét múlva indul a szabadságom, mely hova fog kifutni még nem tudom. Egyrészről az időjárás előrejelzés miatt nem túl kegyesnek ígérkezik, ámbár ez annyira nem érdekel, mert mindenképpen jól fog esni, hogy egy kicsit több napom lesz itthon. Másfelől azonban a betervezett fővárosi utazásom lóg a levegőben, hiszen most más lenne a szállásadóm, ahol egy harmadik féltől függ, hogy megoldható lesz-e az egész. Bízom benne, hogy a héten, de legkésőbb jövő hét elején kiderül, hiszen ha az utolsó pillanatig várok, akkor egyre nehezebb lesz itthon tervezni bármit is. 

A rövid terv egyelőre persze az, hogy az elkövetkezendő két hetet kibírjam, s lehetőleg semmi ne történjen velem (betegség, baleset stb.), ami keresztülhúzhatná a számításaim. S persze bízom a sokkal kellemesebb időben. 

Mobiltelefon evolúció

Jó pár éve annak már, hogy a technika nem csak belépett az életünkbe, hanem olyan szinten részévé vált, hogy az emberek többsége már nem is tudna létezni nélküle. Ez egyfajta függőség is egyben, hiszen ilyenkor érdemes belegondolni, hogy a mai felnőtt generáció milyen technikai körülmények között nőttek fel. A szórakozás teljesen mást jelentett. Nem voltak közösségi portálok, melyeken megoszthattuk az állapotunkat, vagy a frissen készített fényképeket, amelyeket feltehetően a publikálás után soha többet nem tekintettünk meg, kivéve persze akkor, ha nem éppenséggel valamilyen rosszul sikerültről volt szó, ami miatt aztán kellett magyarázkodni, vagy szégyenkezni. Volt VHS korszak, VHS lejátszók, Videotékák, mozik, strand, fesztiválok, és persze némi társasági élet, amely elsősorban a személyes találkozók hoztak létre. Azóta egy csomó minden átalakult, vagy megszűnt. A mai felnőtt korosztály viszont egy valamire biztosan emlékezhet: milyen volt egy olyan társadalom, ahol a telefonálás csak vezetékes telefonon volt lehetséges, hiszen nem voltak még mobiltelefonok.

Én pont azok közé tartozom, akik abban a generációban nőttek fel, amikor még csak elkezdődött a mobiltelefonok gyártása. Emlékszem, hogy a közvetlen környezetemben csak a felnőtt és dolgozó embereknek volt ilyen készülékek, s mindegyik szinte akkora volt mint egy tégla. Nem sok funkciójuk volt, s tényleg szinte csak alap dolgokat tudtak. Aztán szépen lassan beszivárogtak a mindennapokba, hiszen ahogyan elkezdődött a sorozatgyártásuk ellepték a piacot. Megjelentek a mobiltelefonszolgáltatók, utána pedig megjelentek az egyre kisebb, s már sokkal igényesebben kinéző példányok. A feltöltőkártyás és az előfizetés opció pedig lehetővé tette, hogy szinte akárki hozzájuthasson ezekhez a készülékekhez.
Azóta hatalmas alakuláson ment át ez a szegmens, hiszen tulajdonképpen jelenleg az érintőképernyős változatok uralják a piacot, amely sokszor akár egy miniatűr számítógépnek is megfelelhet. Mindezek mellett persze fontos megjegyezni, hogy az emberek ennek köszönhetőek függővé váltak. Hiszen mindent meg kell osztaniuk a közösségi portálokon, valamint mindent le kell filmezni, és mindenhol ott kell lennie a készülékünknek. Én inkább zenefüggő vagyok, tehát a telefonom 80%-át a zenehallgatás teszi ki. Nagyon sok hasonló bejegyzést olvastam a mobiltelefonok evolúciójával kapcsolatban. Érdekes volt mindenképp, hogy mi történt az elmúlt 18 évben. Én is kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírásához, de inkább saját szemszögből, és saját tapasztalattal a készülékeimen keresztül. 
Részletek

The Universim előzetes

A játékipari megjelenéseket nem nagyon szoktam követni, mert sajnálatos módon nagyon kevés azok a címek, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Azok, amelyek felkeltik azokon belül még kevesebb, amelyik leköt annyira, hogy akár későbbiekben ismét nekiüljek, vagy akár kedvencemmé váljon.
A mai nap ismét “barangoltam” az interneten még bele nem botlottam a The Universim előzetesébe, melynek megjelenése három nap múlva esedékes. A koncepció pedig az, hogy saját bolygót hozhassunk létre, ahol végignézhetjük az általunk kreált világ fejlődését. 

Régi TV sorozatok

Bevallom a nyár nekem kissé unalmasan telt, ha a vizuális szórakozásról beszélünk. Leginkább pont azért, mert nem nagyon találtam semmit sem, ami a kedvemre lett volna. Így aztán eszembe jutott, hogy mi is lenne, ha mondjuk a régi sorozatokat venném elő. Volt amivel elég jól haladtam, de akadt olyan is, amivel kudarcot fulladtam. Hiszen, ami kicsiként még szórakoztatott, az már felnőttként már majdnem a ciki kategóriába esett. 

Egyértelmű, hogy teljesen más világ volt akkor. Teljesen mások voltak a film és sorozatgyártás szegmensében a lehetőségek, ebből is fakadhat, hogy mostanság egyre több a remake változat. Hiszen amennyiben nagy potenciál lehetett volna annak idején, de a technikai feltételek miatt elbukott, vagy nem tudott minőséget produkálni, abban most nagy lehetőség rejtőzhet. Ámbár tény, hogy annak idején, aki látta egyes sorozatoknak az eredetijét, az most nem nagyon tudja a remake változatot befogadni. Vagy amit annak idején feltétel nélkül tudott élvezni, azt ma már nem tudja. Szóval összeszedtem olyan sorozatokat, amelyeket annak idején élveztem, de ma már nem nagyon tudnám őket követni, vagy ismét végignézni. 

Részletek

Shadow Of The Tomb Raider: Fókuszban az ellenfelek!

Kevesebb, mint egy hónap van a játék megjelenéséig, hiszen az, aki már előrendelte és már ki is fizette a vételárat, az már szeptember 14-én magukénak tudhatják a játékot, amennyiben a Steam felületen tették ezt. Bevallom én is elgondolkoztam azon, hogy megvásárolom, hiszen jelen helyzetben egyelőre a megjelenés hetén nem leszek idehaza, így nálam csúszni fog a kipróbálás. Azonban az euró magas árfolyama miatt a steames vétel nálam egyértelműen sztornó, a PC-s kiadás fizikai adathordozón való megvásárlása pedig érdekes, hiszen szinte sehol nem lehet előrendelést leadni rájuk, csak a konzol változatokra.
Visszatérve a bejegyzés témájához a megjelenéshez közel ismételten kaptunk némi csemegét a játékkal kapcsolatban. Annyi információ látott napvilágot, hogy lesz lehetőség új játék módra, melynek köszönhetően ismét elmehetünk kincseket gyűjteni. Olyan kincseket, amely kimaradt korábban. Emellett pedig egy eszelős hentelős videót, ahol megláthatjuk, hogy milyen ellenfelek is várnak majd ránk. 

X540LA-DM1311: Egy barátság kezdete?

Az előző bejegyzésben taglaltam, hogy a hónap végén szeretném “meglepni” magam egy laptoppal. A hónap végi vásárlást előrébb hoztam elsősorban anyagi megfontolásból, s ahogyan most ránéztem az adott készülék árcímkéjére azt gondolom jó döntést hoztam.
Idén májusban ismét felutaztam a fővárosba, azonban az utolsó két napban kissé unatkoztam már, hiszen az anyagiak megszabták, hogy hogyan is tudjam összehozni a programjaimat. Későbbiekben elgondolkoztam, hogy mennyire is jó lett volna egy számítógép, amivel el tudtam volna ütni az időmet, s mennyire is kényelmes lett volna az, ha egy gép előtt ülve beszélgetek másokkal, mint a telefonomat nyomkodom. Ekkor villant be, hogy egy laptop talán jó megoldás lenne. Annak fényében végképp, hogy esetleges gépmeghibásodás esetén nem kellene rögtön rohanni és költeni a gépre, ha épp nincs erre keret, hiszen ilyenkor elő lehetne venni a laptopot. Mivel szeptemberben lenne esedékes még egy kiruccanás, ami egy hetet ölelne fel, így végül a mai nap tulajdonosa lettem egy ASUS X540LA-DM1311 modellnek. 

Az igazság az, hogy anyagiaktól függetlenül nem akartam rá szánni sokat, s elsősorban olyan 80-90 ezer forintban gondolkodtam. Mivel tartalék gépnek kellene, amin kizárólag zenehallgatás, internetezés, és filmezés lenne, így úgy gondoltam, hogy a legjobb egy minimális gép lenne. Vásárlás előtt persze sok mindent elolvastam, így végül belefutottam abba, hogy 100 ezres kategóriában nem nagyon érdemes gépet néznem, hiszen a legtöbbnek a processzorra még egy átlagos internetezéshez is kevés, valamint mindegyikben lassú HDD található. Ebből fakadóan célirányosan a specifikáció közt a belépőszintnek számító i3-as processzor, és SSD kombináció merült fel, s majd amikor elkezdtem nézegetni a gépeket, akkor tovább bővült a Full HD felbontással, valamint az optikai lemezmeghajtó meglétével. Végül a végösszeg már 136 ezer forintnál járt.
A specifikációkat megnézve mindig volt valami, ami miatt elvérzett a kiválasztott egyed. Vagy nem volt lemezmeghajtó, vagy a hálókártya volt kevés, esetleg hangos és lassú merevlemezzel volt felszerelve. Egészen addig, míg pár nappal ezelőtt nem botlottam bele a fentebb említett gépbe. Gondolkoztam, gondolkoztam, hiszen jövő héten rendeltem volna meg, de végül kedden leadtam a rendelést. Jól is tettem, hiszen akkor még 118 ezres vételár ma már 123 ezernél jár. 

Egyetlen egy negatívum talán a DDR3-as memória lehet, de azt gondolom az én használatomban ez nem lehet probléma. Természetesen azonnal röppent fel a Windows 10, és az SSD-nek hála elég gyorsan is működik. Teszteltem rajta az internetezést, filmnézést, zenehallgatást, letöltést, és azt gondolom az i3-as processzor az SSD meghajtóval karöltve remek párost alkotnak.
Ebből a szempontból be vagyok biztosítva meghibásodás és hordozhatóság esetén. Egyedül még egy külső merevlemezre lesz későbbiekben szükségem, hogy a jelenlegi másodlagos merevlemezemen lévő tartalomról legyen biztonsági másolat. 

Szomszédok: 1.évad

Amennyiben nincs programom, továbbá a zenehallgatást meguntam úgy belevetem magam a vizuális szórakozások krémjébe: jönnek ilyenkor a filmek, s a sorozatok. Utóbbit jobban szeretem, hiszen ha sikeres szériáról van szó, akkor több évaddal állok szemben, ami sokkal több játékidőt jelent nekem, mint egy hagyományos egész estés film, amely kifullad másfél vagy két óránál. Mivel az általam követett sorozatok véget értek erre a szezonra, s a szeptember még soká lesz, így nem tudtam mit csinálni, mit azon gondolkodni, hogy mit is vegyek elő pótlásra.
Ahogyan máskor úgy ilyenkor is bizonyos youtube csatornákon lógtam egészen addig, míg bele nem botlottam a Szomszédok egyik elhíresült jelenetébe, amin persze jókat röhögtem. Ekkor jött az isteni szikra, miszerint ideje lenne pótolnom a hiányosságomat a sorozat terén, hiszen nem kis epizódmennyiség állna rendelkezésemre, valamint a sorozat “közepét” láttam csak. Hiszen amikor elindult, akkor én még csak “pocaklakó fázisban” léteztem ezen a világon, s amikor elindultak a kereskedelmi csatornák, akkor a közszolgálati adó, mint TV csatorna “megszűnt” számunkra. 

Részletek

Amikor túl szorossá válik a nadrágszíj

Annyi bizonyossá vált számomra, hogy mindent össze tudok hozni, ha az évszak tavasz, ősz, vagy tél. Azonban nyáron egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan kellene.
Korábban többször megfogadtam, hogy bizony változtatok a hozzáállásomon, és bizony végre egy olyan nyarat rittyentek magamnak, amiben van minden: szórakozás, pihenés, munka, és természetes ezekhez szükséges anyagi háttér. Természetesen ismételten nem jöttek be a számításaim. Első körben szembe néztem ismét a tavalyi problémával: a munkahelyi kollégák száma a szabadságolás szempontjából elhanyagolható, azonban a koruk és a gyerekek száma már kevésbé, melynek következménye a napok számában nyilvánul meg. Mivel az év első felében háromszor voltam szabadságon, így az év második felében összesen két hét szabadsággal számolhatok, s ha ezeket nyáron akarom igénybe venni akkor nem elég, hogy akár fél évnyi szabadság nélküli munkahónapok elé nézek, de még ott van a probléma, hogy mindenki nyáron megy el szabadságra. Utóbbival nekem nem is lenne problémám, ha éppenséggel a jelentős többség a szabadságának 80%-át nem nyárra tervezné, aminek köszönhetően akár 2-3 alkalommal is odavan, miközben a másik emiatt nem tud elmenni. Így zsinórban másodjára belecsúsztam abba, hogy a nyár szabadság nélkül telik el. 

A pénz mindig jól jön, így végül sikerült összehoznom egy másodállást, amiből nem lett semmi a munkáltató hozzáállása miatt, aminek így utólag örültem, mert jelentősen nem gondoltam bele, hogy vajon mi is lehetne a következménye, ha szinte aludni járnék haza. A plusz pénz jól jött volna, s időtöltésnek is jó lett volna dogozni, azonban későbbiekben már nem örültem annak, hogy ebből nem lett semmi. A blog keretein belül többször leírtam, hogy az elmúlt négy évben a bekalkulált anyagi kiadásaim azért csúsztak meg jelentősen olykor, mert valami váratlan kiadás jött szóba. Ez akkor volt probléma, ha éppenséggel nem tudtam elkerülni a pénzköltést. Ilyen volt a számítógép alkatrész meghibásodása, amely az elmúlt három évben kétszer is megtörtént. Egyszer villámkár, egyszer pedig folyadék okozta rövidzárlat. Ugyan gyűjtöttem az alkatrészekre, de hirtelen pótlásuk nagy kiadást jelentettek, így eldöntöttem, hogy egy másodlagos PC is kellene. Azonban annak tárolása helyigényes lenne, s mivel időközben utazást is igénybe vettem, így végül laptop jött számításba.
Összesen 100 ezer alatti gépre gondoltam, s ilyet is néztem ki. Egészen addig, míg két héttel ezelőttig nem világosítottak fel, hogy hiába csak internetezés, és zenehallgatást szolgálna a gép az általam bekalkulált ár csak silány minőséget eredményezne. Olyan minőséget, ahol egy böngészőből megnyitott közösségi portál is megakaszthatja az adott gépet, így egy SSD-Intel Core i3-as processzorú változat mellett kikötnöm, ami természetesen legalább 40 ezerrel megugrotta a vételárat, amit szerettem volna költeni. Végül így lett a kiszemelt egy DELL masina, amelyet eme hónap végén tervezek megvásárolni. 

Nem tetszett az ár, de kénytelen voltam belátni, hogy ha valóban másodlagos PC-nek szánom, amit akkor használnék, ha valami meghibásodna a gépemben, vagy elutaznék itthonról, akkor nem érdemes spórolni. Mindezek mellett természetesen azt is figyelembe kell vennem, hogy ezáltal máris csúszok a szeptemberrel, hiszen nem csak új játék megjelenéssel kell szembenéznem, hanem az egy hetes szabadságommal is, amelyet ismételten nem itthon, hanem a fővárosban tervezek tölteni. 

Azt is megfogadtam, hogy az augusztus tökéletesen jó lesz arra, hogy kimozduljak itthonról. Ez megint nem jött össze. Egyrészről ott volt a munka, melynek köszönhetően sokszor kellett lemondani programokat figyelembe véve azt, hogy másnap korán kelés van. Másfelől pedig vagy éppen esett az eső, vagy meg lehetett dögleni olyan meleg volt. Így sajnos a napközben lófrálás, sétálás, és bicajozás teljesen kiesett a lehetőségek közül. Amikor viszont már kellemes lehetett a levegő, az viszont már bőven este kilenc után volt, akkor pedig már azzal kellett szembenéznem, hogy vagy senki nem érne rá, vagy pedig felverném az egész házat. Így marad a zenehallgatás, és filmnézés.
A laptop vásárlás miatt spórolást tervezek, így a hónapban egyetlen egy programot hoztam össze, ez pedig a strandolás, amelyet jövő héten akarok majd megvalósítani, amennyiben nem lesz rossz idő, valamint ténylegesen megúszom mindenféle probléma nélkül, mint legutóbb a füldugulás. 

Társas játék: 2.évad

Ez mi volt? 

Tegnapi napom érdekes volt, hiszen annak ellenére, hogy programot terveztem mégis ott ragadtam a képernyő előtt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy tulajdonképpen rátaláltam egy fényképre, amelyen a sorozat egyik főszereplője, Pokorny Lia van hatalmas orral, s mivel kíváncsi voltam az okára, így aztán kidobta a kereső a sorozatot. Onnantól elég volt egy előzetes, s máris csordogált lefelé a virtuális csatornán az első évad.
Ahogyan írtam a bejegyzésemben az előző évad egy adaptáció volt, amely pontosan követte az eredeti sorozat szálait, azonban az új évad teljesen magyar koncepció. S ahogyan olvasom nem csak én voltam az, aki nem volt ettől elragadtatva. 

Részletek

Társas játék: 1.évad

Nagyon leírtam a magyar film és sorozatipart, ami nem véletlen. Színészi teljesítmény sokszor nulla, és azok is teljesen élettelenek amiatt, mert az adott színészek úgy viselkednek, mint ha színpadon lennének. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a véleményemnek leginkább az az oka, hogy szinte fostengert sikerült összehozni a rossz filmekből, sorozatokból, amelyet itthon gyártottak.
Tavaly A mi kis falunk-kal tettem próbát, amely meghozta a kedvem a Terápiához, amelyet aztán követett az A tanár. Utóbbi azért simán az egyszer nézős lett, s inkább középszer, de remekül pótolta később az Aranyélet. Így végül olvasgatva a magyar HBO saját gyártású sorozataival kapcsolatban szaladtam bele a Társas játékba, amelynek csak nyitó részét akartam bepróbálni, s azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy Pokorny Lia miért kapott ekkora orrot. Az első évad 13 részes volt 30-34 perces játékidővel. Ma délben próbáltam be az első részt, s most este fejeztem be az utolsóval. 

Részletek

The Cured (2017)

Ha őszinte akarok lenni, akkor mostanság előbb ülök le megnézni egy sorozat bevezető részét, vagy kezdek el órákig zenét hallgatni, mintsem nekikezdjek egy filmnek. Kivétel, ha azt már korábban láttam. A probléma forrása leginkább az nálam, hogy nagyon sok készül, és csak kevés az olyan, ami ténylegesen eléri azt a szintet, aminek köszönhetően az nekem megtetszik. Számomra hiányzik az újdonság varázsa, hogy az a film megfogjon az egyediségével, s nem pedig tucatterméket vagy épp látványorgiát lássak. Bevallom a The Cured létezéséről egyáltalán nem is tudtam egészen addig, míg egy neves letöltőoldalon szembe nem futott velem.
Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy mostanság a zombi, mint filmtéma eléggé elszabadult. Ott vannak a filmek, sorozatok, képregények, játékok. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy sajnálatos módon egy kaptafára készülnek, így valóban hiányzik belőlük az egyediség. Azonban itt volt a The Cured, ami tulajdonképpen egy remek dráma lehetett volna, hiszen nem azt veszi alapul, amikor egy embersereg elkezd embereket enni, hanem azt, hogy mi van akkor, ha megtalálják az ellenszert, és az emberek visszatérnek régi önmagukhoz? 

Részletek