Sex Education: 2.évad

Biztosan mindenkinek van olyan sorozata, amelyről úgy gondolja, hogy “elromlott”. Az esetek többségében ez annak tudható be, hogy nem hozza a nézői/rajongói elvárásokat, vagy nem tudja megugrani a korábbi mércéket. A Netflixre készült sorozatok egyidejű előnye és hátránya, hogy az aktuális évad egyben tekinthető meg. Így van a Sex Education-nel is, amelynek második évadáról nekem elég lehangoló véleményem van.

Continue reading

Műanyag tokban, az Az

Aki kedveli a filmeket, és hajlandó és lehetősége is van arra, hogy ne mozijegyért fizessen, hanem a kedvencek eredeti kiadásaira, az mindenképpen tisztában lehet a hazai DVD és Blu-ray piaccal. Érthető valahol azért, hogy nem az az ország legnagyobb problémája, hogy mi és hogyan jelenik meg idehaza DVD-n és/vagy Blu-ray-en.
Annak idején kicsit “agresszívebben” gyűjtöttem az eredeti kiadványokat, de mióta elköltöztem otthonról már többször is meggondolom mi az, amiért pénzt adok.

Három évvel ezelőtt nekem az It, hatalmas moziélmény volt, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen nem érdekelt, csak meg voltam hívva a filmre. Tetszett is annyira, hogy amikor megjelent, akkor a drágábbik kiadványt vásároltam meg, azaz a fémdobozos változatot. Ugyan a második rész már annyira nem nyerte el a tetszésemet, de úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretném a gyűjteményemben tudni. Sajnálatos módon a fémdobozos változat csak a 4K-s kiadványra volt érvényes idehaza, így tízezer forintot nem akartam adni egy filmért. Így maradt a műanyagdobozos változat.

A kiadvánnyal egyébként semmi probléma nincs, azonban azt gondolom egy ilyen címnél elég undorító dolog, hogy extra tartalomként kizárólag audiokommentár került fel a lemezre.

Sex Education: 1.évad

Ismét egy olyan sorozattal kerültem szembe, aminek a létezéséről nem tudtam, és véletlenül került a tudomásomra, hogy van egy ilyen széria. Bevallom sok mindenre vevő vagyok, amennyiben úgy érzem az adott dolog fogyasztható, rögtön rávetem magam. Eme szériánál is ez volt az első benyomásom, így rögtön rá is vettem magam a nyolc epizódos első évadra.

Continue reading

Zoey’s Extraordinary Playlist: 1×01 (Pilot)

Ha zenéről van szó, akkor szinte mindig vehető vagyok arra, hogy tegyek egy próbát. Így volt annak idején a Glee-vel is, ami valami rejtélyes módon elkerülte a figyelmemet, majd pedig egyszer csak belenéztem, s rajongó lettem. Érdekes koncepció volt, amely az első évadokban elég nagy sikert sikerült összehoznia, hogy az utolsó évadokra konkrétan kipukkadjon, mint egy rossz lufi, hogy a nézettség már a szánalmas kategóriát verdeste.
Idén nem nagyon vártam semmilyen sorozatot, de azért nyomon követtem, hogy hátha lesz valami érdekes széria, amelynek megpróbálom a bevezető epizódját. Sajnos kevés volt ilyen, s még kevesebb, amelynél ki is tartottam. Azonban a Zoey’s Extraordinary Playlist koncepciója azonnal megfogott. Sokat is kellett rá várni, ámbár személyes véleményem, hogy egy vicc, hogy a következő epizódra majdnem egy hónapot kell várni.

Continue reading

South Park: 23.évad

Gyermekként nagyon hírhedt volt a South Park, főleg az első évadok. Emlékszem mennyit meséltek a gyerekek egymást közt a szériáról, s letöltési lehetőségek híján mennyire irigykedtünk arra, akinek volt otthoni HBO előfizetése, hiszen idehaza ott volt látható egy ideig. Persze olykor-olykor az ember láthatott egy részt VHS-en, de én akkor kapcsolódtam be, amikor bekötötték a kábel tv-t, majd rá nemsokára az internetet is. Ennek köszönhetően pedig elérhetővé váltak az eredeti évadok is.
Sokszor mondják, hogy régen minden jobb volt, másképp volt. Természetesen nézőpont kérdése, hogy így van-e, de tény, hogy a South Park elég meglepő utat járt be, s 23. éve van képernyőn. Ennek köszönhetően történtek rajta változtatások.

Continue reading

Steril évkezdés

A tavalyi évem elég eseménydúsra sikerült. Volt munkahely váltás, és mellette költözés is. Végre megvalósult az álmom, amely sajnos elsősorban az anyagiak miatt nem jöhetett létre. Ez nem volt más, mint a teljes önállósodás. Ugyan az anyagiak miatt továbbra is elengedhetetlen az együttélés, de ez merőben más, hiszen nem rokonról van szó. Ebből fakadóan pedig az ember sokkal, de sokkal szabadabbnak érzi magát. Főleg annak fényében, hogy ennek köszönhetően mint munkában, mint pedig magánéletben sikerült pár negatív dologtól megszabadulnom.
Az utolsó hónap nem sikerült nagyon jól, hiszen a hónap elején sikerült megfáznom, amely több, mint egy hétig tartott annak köszönhetően, hogy elkerülve az orvost begyógyszerezve mentem dolgozni. Mindezek mellett sikerült az év vége felé tökéletesen elcsapnom a gyomrom, amely “meghálálta”, hogy szilveszter napján engedtem a csábításnak, és ittam egy kis üdítőt, és ettem normális ételt. Mivel nem akartam táppénzre menni, s bajlódni az orvossal, így végül komolyan vettem a diétát, s szinte egy hétig elég erősen megvontam magamtól mindent, amit csak lehetett. S szigorúan csak azt ettem, ami szerepelt a diétában gyomorrontás esetén. Szerencsére sikerült kikúrálnom magam, ámbár az újévi fogadalmammal még hadilábon állok, mely szerint tudatosabban táplálkozok, amely magával hozhatja, hogy az egészségesebb életmód felé hajlásnak köszönhetően vitaminokkal árasztom el a szervezetem, melynek köszönhetően sokkal több energiám lesz.
Az új év konkrétan arról szólt, hogy igyekeztem összeszedni magam, s az első két napos szabadnapomon haza is látogattam, s ezáltal letudva a havi hazamenetelt. Ámbár most otthon is töltöttem az éjszakát, ami nekem nagyon furcsa, és kényelmetlen volt, hiszen otthon is történt egy költözés, melynek köszönhetően új házban kellett aludnom. A szokatlan környezetnek köszönhetően sikerült alig négy órát aludnom úgy, hogy előző este sem sikerült kialudnom magam.

Gyönyörűen megdőlt az az eszmém, mely szerint függetlenül az időjárástól nem fogok lemondani a sétálásokról, és kimozdulásokról. Annak ellenére, hogy a fővárosban van hova kimozdulni mégis itthon vagyok legtöbbször, s ha kell is valahová menni a séta kiegészül abban, hogy kerülőúton megyek, hogy hosszabb legyen a menetidő. Ebből fakadóan pedig várom már a jó időt, habár ez a tél sem halmozott el sok hóval. Ugyan előrejelzés nem volt róla, de pár napja azért fehérbe borult pár város, köztünk Budapest is.

Az “eredeti” trilógia is kékbe borult!

Képregényeket nem nagyon olvastam, de Pókember az egyik kedvenc karakterem. Az eredeti trilógia is tetszett, s az újraindított változat is bejött, habár csak a második részig jutott. A legutóbbi két film számomra kritikán aluli lévén ezt az univerzumépítést nekem nem veszi be a gyomrom. Főleg, ha megnézzük, hogy több filmet meg kell néznem, ha annak az egynek a történetszálával tisztában akarok lenni.
Szó, mi szó, el is engedtem ezt. S a decemberi akciónak köszönhetően sikeresen megvásárolt a The amazing széria második részét eredeti kiadványban. Mivel az 1990 forintos ár kecsegtető volt, így az eredeti trilógia mindhárom részét magamévá tettem a mai napon.

Az önismeret éve!

Annak idején nem sok szórakozási lehetőségem volt. Odahaza a szülők úgy gondolták, hogy az internet bevezetésével, s a számítógép meglétével teljessé válik az életem, azonban nekem ez sokszor kevésnek bizonyult. Így végül elkezdtem weboldalakat látogatni, rajongói fórumokon megjelenni, és végül mások példáját alapul véve végül saját blog vezetésébe kezdtem, amelynek idén májusban volt a 10. évfordulója. A blog indulásától fogva minden évben az év utolsó napján a virtuális térbe “küldtem” egy bejegyzést, ami amolyan évértékelő volt számomra. Így teszem ezt most is, egy viszonylag hosszabb terjedelmű bejegyzéssel.
Continue reading

Swamp Thing: 1.évad

Manapság egyre nehezebben kezdek bele sorozatokba, ráadásul amiket követek azok pedig szépen lassan, de kifutnak. Akár egy kisebb időre, akár pedig végleg. Így aztán gyakorlatilag már szinte egy számjegyűvé redukálódott az általam követett szériák száma. Ámbár tény, hogy már az időmet sem úgy osztom be, hogy örülnék neki, ha nagyon sok szériát néznék.
Ahogyan többek is, úgy én is fent vagyok közösségi oldalakon, s ennek köszönhetően futottam bele a Swamp Thing reklámjába. Az előzetes kellően kedvcsináló volt, így aztán úgy döntöttem, hogy bepróbálom. Általában az HBO sorozatokkal nem szokott probléma lenni. Jelenleg is csak azzal van, hogy a szériát egy évad után befejezettnek minősítették.

Continue reading

Supernatural: 14.évad

Rengeteg pozitív hozzászólást olvastam, hogy mennyire magára talált a sorozat ismét, amikor bejelentették: ennyi volt. Elgondolkoztam, hogy van-e értelme visszatérni a szériához úgy, hogy közben tudom nem sok van már neki hátra. Egy régi kedvencről van szó, s egy olyan sorozatról, ahol elmondható, hogy olyan minőségi szintlépések történtek az első évadokban, hogy csak lestem, s még rajongói fórumokon is fent voltam, hogy azon kattogjunk, hogy mi is várható majd a következő szezonban. A felnőttkor, a munka, s a magánélet hármasa egy olyan szituációt hozott létre, amelyben bizony el kellett döntenem, hogy mit is csinálok a szabadidőmben, ami jelentősen karcsúra sikerült. Így végül a sorozatot kaszáltam.
Az új évad, valamint a tél beköszönte arra ösztökélt, hogy ha már nem tudok csavarogni anélkül, hogy ne fagynék halálra, akkor ideje elővenni a sorozatokat. Amikből egyébként is keveset követek, így megadtam a második esélyt a Supernaturalnak. Tegnapi nap gyorsan magamévá is tettem a soron következő etapot, s este is csak annyi reakció jött ki belőlem, hogy megállás nélkül ráztam a fejemet, miközben az új évadot a régiekhez hasonlítva azok a gondolatok szállingóztak a fejemben, hogy ez hova is süllyedt az évek folyamán. 

Continue reading

Supernatural: 13.évad

Mai napig elevenen él bennem az az emlék a sorozattal kapcsolatban, amikor egy esős napon próbát tettem az első évad bevezető epizódjával. Ha jól emlékszem talán a harmadik évad előtt állt a széria. Nagyon élveztem, és igazi nagy döbbenet volt a harmadik évad vége. Szintén friss emlékként él bennem, hogy tíz évvel ezelőtt hány száz hozzászólás született egy feliratos fórum Supernatural fórumában. Teóriák, tények, hírek, és persze ez mellett a női rajongók szidása. Aztán szép lassan elkezdett a sorozat a lejtőn menni, majd végül úgy döntöttem, hogy nekem ennyi volt. Majd jött egy bejelentés, mely szerint a sorozatnak a tizenötödik évada lesz az utolsó. Az évek alatt az általam követett sorozatok száma keményen négy darab lett, így úgy döntöttem, hogy bevállalom a maradék évadokat akármilyen minőségűek is. Bevallom nagy falat úgy nézni valamit, hogy azt nem nagyon lehet már élvezni, s csak unaloműzésre használom.

Continue reading

Az utolsó hónap!

Megérkeztünk az év utolsó, és egyben legőrültebb hónapjához a decemberhez. Többek között azért is mondom így, hiszen ilyen az emberek többsége megbolondul, s ilyenkor vásárlási és ünnepi lázban ég az egész világ szinte. Jómagam kihagyom ezeket a dolgokat, hiszen bő tíz éve már annak, hogy az ünnepeket úgy kezelem, mintha szürke hétköznapok lennének, így aztán mindennemű konfliktust, s kötelező programok kiesnek nálam.
A fővárosba való költözés lehetőséget adott nekem arra, hogy jobban ki tudjak mozdulni, s ezáltal kapcsolatokat tudjak építeni. Mindkettő nagyon jól halad a maga útján, s a szeptemberi munkahelyváltás is utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy az én megítélésem eléggé pozitív, továbbá azt is hozzá kell tennem, hogy a munkakörülmények is megfelelőek. S mivel a kollégák javával is kijövök, így konfliktusveszély nem fenyeget.

Már novemberben megindult a karácsonyi láz, így igyekeztem nyakamba venni a várost, s megtekinteni, hogy hogyan is néz ki Budapest feldíszítve. Sajnos némi csalódást keltett, hogy a belvárosnak nem a teljes egésze, hanem csak a forgalmas része lett feldíszítve. Ennek ellenére azért a karácsonyi vásár tetszett. Igaz, csak látványban, hiszen árban eléggé elszálltak a kereskedők.

Mindezek ellenére vizuálisan nagyon jó élményben volt részem, és nagyon tetszett maga a hangulat is.
Már korábban is leírtam a blog keretén belül, hogy nekem a december hónap egybeforrt a fehér karácsonnyal még akkor is, ha évek óta ebben nincs részünk, továbbá nem is ünneplem a karácsonyt. Idén nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoz majd az utolsó hónap, de nagyon örültem hogy már a második nap havazott, még úgy is, hogy előrejelzés alapján több havazás ebben a hónapban már nem várható.

Szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy huzamosabb pihenőnapot kaptam. S annak ellenére, hogy az elmaradásaimat akartam pótolni sorozatok terén mégis úgy döntöttem, hogy inkább nyakamba veszem a várost. De ugyebár ilyenkor egy centi hó is elég ahhoz, hogy megálljon az élet, így csak a Margit szigetig jutottam. Szerencsémre kevesen voltak, s már reggel gondoskodtak arról, hogy járhatóak legyenek a járdák, így szépen be tudtam járni az egész környéket.

Supernatural: 12.évad

Annak idején nagyon sok sorozatot néztem. Diákként megengedte az időm, hogy nagyon sokba belekezdjek. Ha számomra már érdektelenné váltak még akkor is folytattam őket, hiszen amit elkezdtem azt be is fejeztem. Aztán szépen beléptem a munka világába, s az életem máshogyan kezdett el működni, s sokkal jobban megbecsültem a szabadidőmet, s ezáltal kénytelen voltam azokat a szériákat abbahagyni, amik már nem nyújtottak élvezeti értéket számomra.
Sok olyan emberrel beszéltem már, aki közölte, hogy nem néz sorozatokat. Amit nem nagyon értettem, hiszen azért én nagy sorozatkedvelő voltam. Az általam kedvelt szériákat vagy én hagytam abba, vagy pedig befejeződtek ,s kevés volt, amely újrázást követelt. Így jelenleg négy sorozat van, amit nézek. E mellé vettem fel ötödiknek a Supernatural-t, amelyet egyszer már abbahagytam. Mivel pótolható epizódmennyiség áll ellőttem, s közeledik a tél, így visszatértem, ha már idén befejeződik a sorozat. Bár tény, hogy élvezeti értéke nem nagyon van, s az épp szóban forgó évadról sem készülne írás, ha éppenséggel nem lett volna rossz idő ma ahhoz, hogy a négy fal közt töltsem a szabadnapomat, és unalmamban ne essek neki a sorozatnak.

Continue reading

Supernatural: 11.évad

Régen nagyon sok sorozatot néztem. Ha valamit elkezdtem nézni, akkor azt végig is néztem. Még akkor is, amikor már számomra “elromlott”. Tehát érdektelenné, unalmassá, vagy élvezhetetlenné vált nekem. Aztán elkezdtem dolgozni, s a pénzkereset lehetővé tette, hogy szabadidőmet jobban el tudjam tölteni, és így el kellett kezdenem abbahagyni azokat a szériákat, amelyekre ráuntam. Négy évvel ezelőtt a tizedik évadával a Supernatural volt a soros.
A sorozat, ami tetszett nekem, de sajnos az első négy évad után nálam erős lejtőbe kezdett menni. Miután megtudtam, hogy a tizenötödik évad lesz az utolsó úgy döntöttem, hogy lassan belefutva a télbe felzárkózom a maradék négy évaddal, s az utolsó meg majd nyár elején legyűröm.

Continue reading