Dentorel blogja

Már nem sok van hátra ebből a tanévből. Jelentem sikerült nem elaludnom az előző három napot, szóval csak ma voltam hajlandó bevonszolni magam a suliba. Persze rögtön felelés közepette találtam magam. Sebaj.Holnap szintén dolgozatok várhatóak, melyekre jól felkészültem (értsd, némi segédeszköz).

Tegnap, nem sokkal tíz után elkezdtem tölteni a The Sims 3-at, ami ugye megjelenés előtt kiszivárgott. Estére a direkt link -amelyről az utolsó 1 Gigát húztam volna le – valamiért iszonyatosan belassult, többször megszakadt. Nem mondom, mérgelődtem kicsit. Szerencsére nem kapott el az ideg annyira, hogy egyből letöröljem az addig letöltött mennyiséget. Így fél kilenc fele beleszédültem az ágyba, és reggel 5-ig húztam. Volt egy sanda gyanúm, hogy vajon miért is volt a lassúság. És bejött a tippem: reggel teljes sávszélességgel leszedtem az utolsó 1 gigányi anyagot. Sajnos kipróbálni nem volt időm, ugyanis sietni kellett a buszhoz.

Délután hazaérve egyből rávetettem magam, de az első élmények nem voltak túl pozitívak, a további játék pedig elég negatív visszhangú lett. Még nem írom le teljesen a játékot, mert így, sorozatzárások után, üres DVD hiány közepette csak jól jön egy új elfoglaltság. Szóval valószínüleg a hétvége után tudom biztosan, hogy mennyi esélye is van nálam a közkedvelt Sims sorozat új részének.

Hétvégére nem tudom, miféle programot kéne összeállítani, de annak jelen pillanatban örülök, hogy holnap már péntek. Annak viszont kevésbe, hogy lassan kibírhatatlan a meleg. Jól jönne már egy kis eső.

… és holnap kezdődik újra elölről. Nagy öröm, főleg, hogy délutáni tanítás lesz abban az intézményben, amelybe én járok. De hát ez van.

Hétvégén igyekeztem kipihenni magam, több-kevesebb sikerrel. Elmaradásaimat pótoltam sorozatok terén, azt is több-kevesebb sikerrel. Közben kimostam az összes cuccomat, most pedig kicsit kezdek álmos lenni. Tegnap elég nehezen aludtam el, hisz valami rendezvény volt, s fél háromig zenéltek. Örültem neki, de nagyon.

Viszonylag újult erővel indulok a hétnek, bár csodát nem várok.

Örömmel nyugtázom, hogy két nap pihenés következik. Jól megérdemelt pihenés.

Tegnap olyan jó hatást gyakorolt rám a tanár (értsd: nem tett különbséget, hogy én betegség miatt hiányoztam, a másik pedig csak lógott, s ezért hiányzott), ezért reggel kicsit lustálkodtam. Első órára nem mentem be, helyette inkább befejeztem a Lost évadzáró epizódját (egy post-tal lejjebb olvasható is a kritikám), még az is többet ért.

Nagy valami lényegében nem volt. Egy kis dühöngés volt részemről, ugyanis előrébb jött egy órám, így eltalálta az órát átadó tanár, hogy ne legyen szünet. Erre az őt követő is egyből kezdett, ahogy belépett az ajtón, nem is hagyott szünetet két órája között. Szóval mondhatni a 2×90 perces óra között örülhetek, ha volt 2 perc szusszanásnyi idő. Szóval így kell ezt csinálni. A poén az egészben, hogy ez a tanár soha nem tart nyolcadik órát, csak megvárja, hogy becsengessenek nyolcadikra és alig pár perc és mehetünk. Azért a 15 percért tényleg előrébb kellett hozni.

Hazaérve kicsit fáradt voltam. Miután megvolt a kiadás ebéd, nagyjából pihentem egyet. Aztán két hét után végre kimentem egyet fordulni, csak úgy, mert már szükségem volt a friss levegőre, hogy közben hallok, nem vagyok lázas, náthás.

Hétvégén erős pihenés lesz, s az elmaradt sorozatokat fogom minden bizonnyal pótolni. És persze a legjobb: hétfőn délutáni tanítás.

Tegnap megérkezett a gyógyszer utánpótlás, ez a “csodálatos” Bio-Melatonin, amit tulajdonképpen az alvászavaraimra írt fel a neurológus. Hivatalos is bejelenthetem, hogy sz@rt se ér, ezen felül pedig még a mellékhatásai is szépen jönnek elő.

Tegnap alapból fáradt voltam, mivel előző este 3-4 óránál többet nem igen aludtam. Így, hát gondoltam miért ne alapon bekapok egy szemet. Nem nagyon kellett volna, ugyanis nem sokkal fél 21.30 után elaludtam. De 22.14-kor felkeltem, majd egy órára rá, 23.14-kor pedig arra, hogy a hörcsögök iszonyatosan rágják ketrecüket. Így szóltam anyámnak, aki gyorsan összeállított egy “vacsorát” nekik, habár volt előttük kaja, de úgy tűnik ez befogta a pofájukat. Végül ettől függetlenül hajnali 2, 3 és 4 óra tájékában is felébredtem. Nem kell részleteznem, hogy fej- és szemfájással ébredtem, szóval…

A mai napom eléggé meghatározta ez a rosszullét. Először is 7-es busszal mentem suliba, ami eléggé meleg volt, annak ellenére, hogy kint elég hideg volt. Szóval okos döntés volt a pulcsi. Leszállás kész megváltás volt, mert végre nem kellett izzadnom abban – az egyébként is büdös – buszban. Ráadásul úgy néz ki az érettségi nem érintette a 7 órási járatot, ami ma is tömve volt, miért ne alapon, ugyebár. Szóval azt hiszem maradok a 6.45-ösnél. Az, hogy mi lesz jövőre… hát majd az a jövő problémája.

Mai napon igazából semmi különösebb dolog nem történt. Holnap sikeresen szembenézek kerek nyolc óráva. Tartja bennem az a lelket, hogy csak nyolc órát kell kibírnom, utána már enyém az egész délután, az egész hétvége. Bónuszként szakmunkás vizsgák miatt hétfőn délutáni tanítás. Órák össze-vissza cserélve, gondolom örülhetek, ha lesz három.

…vagy mégsem?

Tegnap látványosan huhogtam két óráig, amikor is sikerült elaludnom, hogy aztán alig tíz perccel hat előtt felkeljek. Nem kell mondanom, hogy abban a pillanatban, ahogy megszólalt a telefonom, és anyám jött lecsekkolni, hogy valóban felkeltem-e, at kívántam, hogy most jöjjön el a világvége.

Alig tíz perc szenvedés után sikerült magamhoz térni, s emberi külsőt rittyenteni magamnak. Egy gyors mail ellenőrzés után, bringára pattantam és irány a buszmegálló. Reggel elég napfényes volt, így hát bátorkodtam csak egy inget felvenni, mert úgy döntöttem nem akarok izzadni sem a buszon, sem egész nap. Végig fagyoskodtam az utat, ráadásul a 6.45-ös buszra is felfértem, ami valljuk be, elég meglepő volt számomra. Ugyanis a 6.45-ös buszra ritkán tudtam felférni, ha felfértem akkor is nyomorogtam. Így döntöttem a 7-es busz mellett, ami frankón 5-7 perces késéseket eredményezett. De mivel két hete alig voltam suliba – ugye először a frankó megfázás, majd a füldugulás kergetett szinte az őrületbe -, így gondoltam kicsit korábban megyek be.

Örömmel fedeztem fel, hogy múlt héten lezajlott érettséginek köszönhetően szellősebbek lettek a buszok, így viszonylag az elkövetkezendő hónapokban azzal a busszal mehetek suliba és haza, amelyikkel akarok, nem lesz tömegnyomor. Plusz pont a mai napnak.

A buszon kétszer is majd felbuktam, ami leginkább a 3 órás alvásomnak köszönhető. Első órán rögtön pofámba jön a dolog: felelés. Mondom remek. Szerencsére tavaly már vettük ezt az anyagot, így elsőre történő elolvasás után és némi belekérdezéssel, de elég jól sikerült. Ennek nagyon örülten. A következő órák – mely egy tanárral volt -, felelések hada következett. Én nyitottam a sort, főleg, hogy élelmiszer tantárgyról van szó, amit elég könnyen fel lehet mondani egy elolvasás után. Persze az más tészta, hogy majd jövőre jön a “szopás”, a felismerés, hogy bizony jó pár anyagot újra kell tanulni. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy az a jövő dolga.

Ugye a tavalyi, januári szalagavatóval kezdődtek nálam a problémák. Stressztől szépen bejött egy jó kis alvászavar, ráadásul az érettségi még rátett egy lapáttal, nyáron pedig szétfolytam, mint egy elolvadt fagyi. A fordított ébrenlét (éjjel éjjel huhogás, reggeli elalvás, késő délutáni kelés) sem jött be. Nagyjából azt hittem rendbe jöttem év elején, de tévedtem. Szerencsétlen orvosom is csak négy hónapos altatózásomba segített – amit kb. három évnyi egyéb gyógyszerezés előzőtt meg, mert nála szakrendelés luxus, ő mindent tud -, így az orvosváltás maga volt a megváltás. Megjártam a neurológiát, ahol szép köretet kaptam, meg egy elvileg gyógyszernek nem minősülő természetes bogyókat. Ma megjött az “utánpótlás”, kicsit használt, így csak szedem tovább. Viszont ahogy volt mellékhatás az altatónál (hallucináció és társai), így ennél is lett. Legalábbis ma megbizonyosodott, hogy szerepel a betegtájékoztatóban, hogy mellékhatás: rémálmok.

Na mondom kösz. Szoktam hülyeségeket álmodni, tény, de azért egy kerti pottyantóba elbújó, mélyen maga elé merengő, remegő anya látványa (Ufó behatásra (!)) elég ijesztő, szóval most már valószínű, hogy ez volt a ludas a hétfő hajnali ébredésemnek.

Mindenesetre ahogy szükséges, bő vízzel lement a pirula a torkomon, aztán reménykedek, hogy holnap nem lesz semmi probléma. És lehetőleg sem szellemek, sem ufók, sem gyilkosok nem fognak üldözni, sem levágott, amputált kezek sem lesznek az éjszaka…

…szóval innen is üdvözlöm volt orvosom, hogy köszönöm az “ajándékot”. Viszont kívánom…

Tegnap miután leírtam mondókámat, bevillant: van-e értelme bemenni másnap úgy, hogy előző este nem aludtam alig 4 órát, s erre még rápakolhatok, ha szerencsés vagyok még 4 órát?

Így hát eme kérdésen rágódtam kb. tíz percig, amikor is úgy döntöttem, hogy köszönöm, inkább kialszom magam. Valószínűleg álmatlanságom leginkább abból következhetett, hogy kicsit izgultam a másnap miatt, s visszatért hallásomat is teszteltem, szóval megvolt a háttér, hogy pörögjek, mint béka a turmix gépben.

És nem is tévedtem sokat, hisz ma a két legstabilabb ember szabadnapot vet ki, így feleslegesen is mentem volna, hisz nem tudtam volna lekérni semmilyen házi feladatot, amit annyira most nem is bánok. Holnapi nap biztos, mint egy tonna mogyoró, szóval a mai helyzetjelentés után erőteljes filmnézés következik. És végre DVD-n, DVD lejátszóban, TV-re kivetítve… Hmm…

Azt hiszem ez a hetem könnyen elfog telni. Legalábbis remélem. Következő sem lesz vészes, ebben pedig nagyon bízom. Holnap azért bemegyek a korábbi busszal – már, ha fel fogok rá férni -.