E3: Metro Exodus kedvcsináló

Részemről nem sok mindent tartogatott az idei E3, ami érdekelt volna. Ami viszont bizonyos, hogy érkezik a harmadik Metro játék, így aztán trilógiává bővül népszerű posztapokaliptikus környezetben játszódó széria.
Annak idején elvoltam a Metro 2033-al, illetve a Metro: Last Light-tal is, s a videó alapján várományos az Exodus is. Leginkább azért, mert nem kedvenc műfajom az FPS játékok, de ezek betaláltak. 

ER: 2.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Én még azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy akinek nem volt műhold vevője, vagy éppenséggel nem rendelkezett kábel TV előfizetéssel, akkor kénytelen volt beérni két darab csatornával. Ez pedig nem volt más, mint az államilag finanszírozott M1 és M2. Nálunk javarészt az első csatorna volt, amit néztünk, mert ténylegesen azon mentek az igazi tartalmak. Így aztán kialakult némi tévénézési szokás, mint például, ha kedd, akkor Vészhelyzet.
Gyerekként kevés dolog maradt meg bennem, mert a kereskedelmi csatornák bejövetelével jelentősen megváltoztak a tévénézési szokásaim. idővel persze visszatértem, s össze-vissza, de láttam részeket. Ami megmaradt belőle azok is jobbára az első évadokból lévő emlékeim. Így az X-akták után végül egy másik veterán sorozat került fel a palettára, ha már alig van nézendő cím a listámon. Ez lett végül a Vészhelyzet. 

Részletek

Lara Croft: Relic Run teszt

Platform: Android
Eszköz: Huawei P9 Lite (2017)

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nálam a telefon tényleg telefon. Ebből fakadóan számomra a fő dolog, hogy lehessen rajta elsősorban telefonálni, zenét hallgatni, s másodsorban pedig internetezni. De azért mégis van, hogy úgy hozza a sors, hogy az ember unatkozik. Legyen az egy busz, vagy egy orvosi váróterem, mint környezet. Ilyenkor pedig az ember előveszi a kis “kütyüjét”, s elkezd játszani, mert hát azzal lefoglalja magát. 

Ugyan én is nézegettem, hogy milyen játékok érhetőek el az androidos készülékekre, de azért csak az egyszerűbbek fogtak meg igazán. De természetesen, ha van egy nagy franchise, amiért az ember rajong, akkor aztán minden egyes alkotását kipróbálja. Főleg akkor, ha tényleg fillérekbe kerül az adott dolgot megvásárolni. Így volt ez a Relic Run-nal is, amellyel már bő egy éve kötöttem barátságot, de sajnos annyi frissítésen esett már át, hogy nem is emlékeztet a korábbi önmagára. Ezért is volt az, hogy többször nekiindultam, de soha nem értem a végére. Főleg akkor nem, amikor jött egy frissítés, s szépen a mentéseimnek annyi lett. Ámbár tény, hogy komolyabban nem foglalkoztam a játékkal, így hát ilyenkor megesett, hogy akár 1-2 hónapra is letettem eme címet. Azonban valahogy mindig elővettem, s ilyenkor mindig szomorúan tapasztaltam, hogy tényleg ajánlható a Relic Run, mint minőségi játék, azonban ezzel egyetemben megtestesíti azoknak a címeknek a tökéletes iskolapéldáját, ahol az adott szoftver/program minden egyes frissítéssel nem javul, hanem csak rosszabb lesz. 

Részletek

Az a bizonyos “első” nap

Idén valamikor február elején tudtam elmenni egy egyhetes szabadságra, ami az erős ünnepek miatt nagyon is jól esett. Azonban hamar eltelt, s unalommal volt tele lévén a rossz idő miatt szinte vagy itthon, vagy másoknál üldögéltem, ami eléggé zsibbasztó tud lenni. Pont emiatt vártam nagyon a jó időt, hogy végre kimozdulhassak, s reméltem, hogy minél hamarabb kapom a következő adag szabadságot. Azonban a hamvas életkorom miatt azért spórolni is tudni kell a szabadsággal, szabadnapokkal, így hát rendesen megcsúsztam, s május végére kaptam azt a bizonyos szabadságot.
Mint ahogyan írtam, amit tudtam nagyon gyorsan megcsináltam az első három napban, hogy aztán az azt következő napokban szinte halálra unjam magam. A keddi “házalakításnak” köszönhetően fantasztikus leégtem, így aztán ugyan dobtam a mozit, de sajnos a strandot helyette nem tudtam beiktatni, lévén ahogy nap érte az égett bőrömet már visítani szerettem volna. Természetesen örültem is annak, hogy ugyan fájni fáj, de legalább nincs az a tipikus kellemetlen hámlás, azonban szembe kellett néznem azzal, hogy a hosszú hétvége miatt szinte minden egyes csoportos tevékenységről lemondhatok, ha nem vállalom be, hogy szardínia legyek egy konzervben. Legyen az szabadtéri program, strand, vagy csak városi séta. Ebből fakadóan maradt továbbra is a helybéli kirándulás, ahol a táj, és a növényzet mellett rovarok, s állatokat is lencsevégre kaptam. 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, azért a hétvégén már kezdtem unatkozni. Sajnos a sajgó bőrömnek köszönhetően napközben nem nagyon lett volna szerencsés kimozdulni, s a beígért eső sem nagyon akart ideérni, habár többször beborult. Mindezek mellett azért már jelentősen kezdett hiányozni a munka, így aztán megejtettem a fizetés előtti nagy bevásárlást, továbbá még a fodrászt is előrehoztam, csak teljen az idő. Persze időközben megtudtam, hogy volt egy függőben lévő szabadnapom, amit hozzácsaptak a szabadságomhoz. Jónak persze jó volt, az már kevésbé, hogy így egy nappal később mentem be. Bár még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint hogy bemenjek egy vagy két napra, hogy aztán egy napot itthon dekkoljak.
Ahogyan lenni szokott az utolsó napomon sikerült időben kikeverednem az ágyból, hogy aztán a biztos útirány a város legyen. Természetesen négy napig semmit nem sikerült összehozni senkivel, így aztán tisztában voltam vele, hogy lottóznom kell, hiszen csak azzal nem futottam össze, akivel akartam. Ebből fakadóan persze fél napom majdnem azzal telt, hogy másokkal beszélgettem. Mindeközben ismételten nem sikerült időben elaludnom, így átlagos 3-4 órás alvást ugyan feltornáztam 5-re, de sikerült részben fáradtan bemennem dolgozni. Egyedül a hőséggel volt problémám, de nagyjából két nap alatt sikerült feltornáznom magam a szabadság előtti állapotra. Bár tény, hogy szombatra azért jelentősen “lemerültem”. 

Annak viszont mindenképpen örültem, hogy sikerült szinte mindent megcsinálnom, amit elterveztem, s mellette volt némi “szaladgálás” és pihenés is. Ebből is, abból is. Továbbá a vizuális tartalmakkal is sikerült haladnom. Természetesen bízom abban, hogy majd nyár végén ismét lesz majd szabadságom, s majd akkor ismét belevethetem magam a vegyes szórakozásba. Annak viszont örülök, hogy megdöntöttem a sétálási rekordomat! 

Passengers (2017)

Magyar cím: Utazók 

Azt hiszem mindenkinek volt olyan filmje, amit meg is akart nézni, de nem is. A plakát, az előzetes alapján nem tűnt rossznak, inkább olyan semmilyennek. De aztán ott volt a negatív jelzők, s a rosszalló hozzászólások, s nem utolsó sorban a főszerepet alakító színészek is. Így aztán tologatva lett a megtekintés. Nálam ilyen volt a Passengers, amit nem is tudok hány alkalommal töröltem a merevlemezemről megtekintés nélkül, de mindig ott landolt, hogy “majd holnap/hétvégén/jövő héten” való hozzáállással majd megnézzem. Aztán csak nem sikerült.
Az igazság az, hogy az alapkoncepció igazából érdekelt, s emiatt döntöttem úgy, hogy megnézzem, de valahogy jó előre már leírtam teljesen. Így történt, hogy amikor nagyon unatkoztam  szépen elindítottam a filmet, s közben a telefonomat nyomogattam unalmamban. Aztán a film végén csak azt vettem észre, hogy a telefonom már jó ideje alvó üzemmódban hever mellettem. 

Részletek

A Beauty And The Beast (2017)

Magyar cím: A szépség és a szörnyeteg 

A kilencvenes években voltam gyerek, amikor a Disney-féle mesék a virágkorát élték. Azt hiszem kevés olyan rajzfilm volt, ami nem tetszett, ámbár tény, hogy akadt egy pár, amit még a mai napig nem sikerült bepótolnom. Ellenben nagyon sok kedvencem is volt, s azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, aki szerint az Oroszlánkirály (amiből szintén jön élőszereplős változat) volt a kedvence.
Természetesen a gyerekeknek is van némi rálátása a világra, s ezáltal hoznak korukhoz mérten döntéseket. Legyen a középpontban, hogy ki milyen nemű. Ilyen volt az én korosztályom is, hiszen voltak fiús mesék, voltak lányos mesék. A fiúk nem néztek lányos meséket (pontosabban nem vallották be), s a lányok nem néztek fiús meséket. Nálam többek között ezért is maradt ki a Szépség és a szörnyeteg, aminek pótlását felnőtt fejjel nem érzem szükségességét. Aztán egyszer csak megjelenik az élőfilmes változat. 

Részletek

T2 Trainspotting (2017)

Magyar cím: T2 Trainspotting 

Ami mostanság a vizuális alkotások terén megy az részemről nem csak vérlázító, hanem egyben gusztustalan, gyomorforgató is. Legyen szó filmről, vagy sorozatról az a lényeg, hogy ha siker megvan, akkor teljesen ki kell facsarni, míg a rajongókból csak keseredett nézők lesznek, akik azon siránkoznak, hogy miért kellett folytatás, vagy régen mennyivel jobb volt. A sorozatokat addig csavarják, még el nem laposodva nézővesztés következményeként lekerül a képernyőről, vagy nagyon szerencsés esetben az alkotók befejezhetik. Filmeknél pedig lényeg a bevétel, ha az megvan, akkor jöhetnek a folytatások. Ha egy részes, akkor jöhet a második epizód, ha trilógia, akkor jöhet még egy trilógia. Ha befejeződött nincs gond. Akkor jöhet a remake. Ebbe döglött bele jó pár filmes franchise. 

Jómagam annyira nem vagyok otthon filmes témában, mert ritkán olvasgatok híreket, de a fenti sorok sokszor szoktak szállingózni az agyamban, amikor újabbnál újabb folytatások hírét hallom meg. A probléma, hogy nagyon kevés az igényes folytatás, így ha egy film új epizóddal jelentkezik mindig elfog a kétely. Aztán beleakadtam a T2 Trainspotting-ba, amelynél csak az jutott eszembe: ezt hogyan is lehetne folytatni? 

Részletek

Marley & Me (2008)

Magyar cím: Marley meg én 

Talán én voltam az egyetlen, aki az A Dog’s Purpose-t az előzetese alapján vártam, méghozzá úgy, hogy az a másfél perces kedvcsináló tulajdonképpen mindent ellőtt a filmmel kapcsolatban. Ugyan tetszett, de inkább egy egyszer nézős filmek közé sorolnám, amelyekkel le tudja magát kötni az ember, de még egyszer már mindenképpen unná. Mivel eléggé nagy hallgatás volt a film körül, így hát rákerestem az írásokra, hogy vajon  másoknak mi is a véleménye róla. Ekkor több olyan kommentelő véleményét elolvastam, aki szerint számára jó kutyás film a címben szereplő alkotás, s az általam példaként hozott pedig nem ér a nyomába. Nem kell mondanom mi volt a reakcióm.
Ha már úgy voltam vele, hogy szabadságon leszek, akkor jó pár filmet lesz időm bepótolni, ami egy ideje a merevlemezemen landolt, de vagy kedv, vagy pedig bátorságom nem volt hozzá, hogy megnézzem. Hiszen nincsen rosszabb annál, amikor valaki egy rossz filmre pazarolja a szabadidejét. Az első komolyabb csalódásom viszont eme a film volt a hosszú hétvégével egybekötött szabadságom alatt. 

Részletek

John Wick (2014)

Magyar cím: John Wick 

Hatalmas nagy marketing hadjárattal jött a John Wick 2., mely arra hívta fel a figyelmet részemről, hogy azt sem tudtam, hogy volt egyáltalán első rész.
Természetesen rögtön jött mindenki részéről az ujjongás, így hát úgy döntöttem, hogy ha már kaptam egy hosszabb szabadságot, akkor nem csak a sorozatokkal akarok szintre jönni, hanem kellene valami délutánra, vagy késő éjszakára is filmnek. Úgy döntöttem, hogy az egyik a John Wick első része lesz. A filmek közül, amelyeket kiválasztottam ez volt az egyik, amelyik egy kellemes meglepetést okozott nekem. 

Részletek

Prison Break: 5.évad

Magyar cím: A szökés 

Elég régóta vezetem a blogot, ámbár eme sorozatról egyetlen egy bejegyzés sem jelent meg. Annak ellenére, hogy végignéztem, s a második évadot hetiben követtem, már amikor tudtam.
A szériát annak annak idején osztálytársam ajánlására kezdtem el nézni. A koncepció soha nem volt az a kimagasló változat, de még bőven nézhető volt, amely felkeltette az érdeklődésemet. Az igazság az, hogy erre a szériára igaz, hogy az alapot képező koncepció egy, de maximum két évadot bírt volna el, hogy az mindenféle minőségromlás áldozatává váljon főleg úgy, hogy soha nem volt a csatorna zászlóshajója nézettség szempontjából. Ebből fakadóan aztán a harmadik, s a negyedik évadra szintre nem is emlékszem, de valami dereng a záró filmből. Majd aztán követve a trendet egyszer csak megjelent az ötödik évad, amiről osztozom azoknak a véleményével, hogy kár volt erőltetni. 

Részletek

ER: 1.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Aki a nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenes évek elején született, annak minden bizonnyal egyfajta konstans volt a kedd esti kórházsorozat, mely nem volt más, mint az ER, honosított nevén Vészhelyzet. Mai napig emlékszem jelenetekre, bizonyos karakterek történeteire. S természetesen nem kevés monumentális eseménysorra, melyre a mai napig kristálytisztán emlékszem. De el nem felejthető részemről az általános iskolában töltött ötödik év, melynek egyik osztályfőnöki óráján a sorozat  legmegdöbbentőbb fordulata volt a téma, mely példa volt az akkori óra témájához. De el nem felejthető az sem, hogy amikor véletlenül a Grey’s Anatomy (amit azóta kegyetlen módon abbahagytam) lett a kedd esti program, akkor ismét visszatértem a sorozathoz, amit “véletlenül” hagytam abba annak idején. De letöltő korszak beköszöntével ismét abbamaradt a követése.
Régen nagyon sok szériát néztem, s addig követtem egy sorozatot, míg az be nem fejeződött. Még akkor is, ha már nem tetszett, nem érdekelt. Azonban a munkába állás után rengeteget abbahagytam, s az újak nem győztek meg. Így aztán maradt pár sorozatom, ami nem töltötte ki az itthoni szabadidőmet. Ebből fakadóan döntöttem a korábbi szériák elővételén. 

Részletek

A szabadságbeli bakancslista

Kemény egy héttel ezelőtt pont arról írtam, hogy már tulajdonképpen megvan, hogy mit is szeretnék majd csinálni a szabadságom alatt. Év elején mentem el öt napra, azóta majdnem én lettem az egyetlen, aki az elmúlt fél évben nem volt legalább kétszer szabadságon. Ebből fakadóan rám került a sor, de volt választási lehetőségem. Megyek május végén, s ezáltal a szabad hétvégére eső pünkösd kilenc naposra bővíti az egyébként egy hetes szabadságom, vagy pedig megyek a fizetéses héten, s akkor viszont több program jöhet szóba, de kevesebb napot töltök itthon. Természetes volt, hogy az előbbit választom.
Miután túléltem a szombati hajtást ugyan hulla fáradtan jöttem haza, de annyi még belefért, hogy kimozduljak egy frissítő egy órára, míg a szobámat sikeresen kiszellőztetem, s reményem szerint hűsítő esti lehűlés fogad majd a falak között is, s nem csak kinn. Részben be is jött, így azonnal elkezdtem a vizuális tartalmakat magammá tenni elsősorban sorozatos részről. A vasárnapi napomra különösebb program nem jutott, de bizonyos voltam benne, hogy estére mindenképpen szeretnék majd kiválasztani tudatosan egy települést a környékről, ahová kellemes tempóban átbicajozva ledolgozhatom az egész napi henyélést. Ez persze be is jött, ha nem számítjuk, hogy legalább négyezer forintos többletköltségem lett miatta. 

Mint ahogyan írtam többször is, hogy nekem lételemem a természet. Imádok kirándulni, s a zsúfolt város helyett inkább ilyen helyeken tölteném a szabadidőmet. Persze nekem a kettőre egyszerre lenne szükségem, hiszen szeretem, ha minden elérhető a közelembe, de azért mégis van lehetőségem arra, hogy szépen el tudjak vonulni a zajos várostól, szomszédoktól. Legjobban az erdős, tavas részek vonzanak, így hát meg is volt az útvonal a szabadnapomnak számító, de tulajdonképpen a szabadságomat megkezdő vasárnapi pihenőnapomon. 

Ha már sikerült egy jó akkumulátorral megszerelt telefonhoz hozzájutnom, így úgy döntöttem, hogy szépen igénybe is veszem, s ezáltal be is indítottam a távolságot mérő applikációt, valamint a készülék kameráját. Ugyan kevesebbnek éreztem azt a fent látható 32 km-t, de rendkívüli érzés volt, hogy végre kiszabadulhattam itthonról, s tehettem némi kirándulást a szomszédos település zöldes részén úgy, hogy tisztában voltam azzal, hogy nem egy, nem két napig leszek itthon, hanem több, mint egy hetem van arra, hogy szépen kipihenjem magam. Így természetesen neki is álltam fotózgatni, pihenni, körbejárni a terepet. 

Az eszeveszett fényképezést természetesen hatalmas élménybeszámoló előzte meg hazatérésemet követően, majd pedig felvillant egy remek kirándulás lehetősége a következő hétvégére, ha már szabadságon vagyok, továbbá remek helyszín lenne a fentebb látható vízzel, s erdővel borított környezet. Így hát belementem, hogy legyen egy teljes nap, ami csak kirándulással telik majd. Természetesen némi keserű szájízt hagyott bennem a bicajom éktelen csikorgása, ami mindenképpen lánckenő olajért kiáltott, ámbár mivel nem volt itthon, így aztán máris megjött a vásárlási inger annak pótlására.
Természetesen nem óhajtottam szétcseszni a szabadságomat, így hát itthon közös megegyezés alapján megszületett a döntés, hogy a mindenképpen hátralevő dolgokat a szabadságom elejére időzítjük, így legalább egy hét szólna az aktív pihenésről. Ebből fakadóan a második napom a hátsó kert rendbetételéről szólt, ahol ültetés mellett még egy fészer elbontás project is várt. Mivel nem egyedül várt rám, így már késő délután szabaddá váltam, így aztán örömmel vettem tudomásul, hogy maradt némi időm, hogy elugorjak lánckenő olajat venni, valamint nem árt beszerezni némi légypapírt is, mert a korábbi már nem igazán működik úgy, ahogy kellene. A közeli OBI-ra esett a választás, hiszen ott minden van szinte. Azonban miután leparkoltam a bicajom meglepetés fogadott azzal kapcsolatban, hogy a lakat kulcsomhoz nem tartozik használható eszköz. Majd a kezdeti értetlenkedés után rájöttem, hogy előző nap többször letettem a bicajomat a zsenge fűbe a fenti fotók elkészítéséhez, valamint a területben való csodálkozásnak megfelelően, így valahol ott lehet a lakatom. Mivel meglétére nagyjából 50% az esély, így végül amellett döntöttem, hogy gyorsan berohanok az üzletbe, s pótlom a lakatot, miközben igyekszem minél gyorsabban bevásárolni, hiszen nagyjából fél óra volt zárásig. A terv sikeresen teljesült, hiszen senki nem szúrta ki a bicajomat, hogy nincs lezárva, így anyagi károm a saját hülyeségem miatt potom négyezer forint volt, hiszen nem akartam sima, s könnyen átvágható kerékpárlakatot vásárolni. 

Természetesen még aznapra sikerült némi társas tevékenységet is összehoznom másokkal, annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy másnap nem kis bicajtúra vár majd rám. A harmadik napon érdekesen kúsztam ki az ágyból, de már korábban megbeszélt program volt, hogy kinézünk a majdnem 20 km-re található zártkertben lévő ingatlanra, melyre minden bizonnyal vár némi rendbetétel. Első körben állapotfelmérés lett volna. Mivel a melegtől megdögleni lehet, így aztán a bicajjal történő kimenetelt választottuk, ami annyira nem volt jó ötlet, ha alapul vesszük, hogy reggel mentünk, este jöttünk. A köztes idő pedig a hely rendberakásával telt, melynek köszönhetően sikeresen leégtem, ahogyan az illik.
Az egész napos munka persze meghozta az eredményét, mert ugyan kialudtam magam rendesen, de izomlázzal, bőrfájdalommal, s némi fáradtságérzettel keltem fel a mai nap. Azonban örömmel nyugtáztam, hogy a tegnapi nappal befejeződött a szabadságom alá tervezett kötelező tevékenységek sora, így aztán most már ténylegesen a pihenésé lesz a maradék öt nap, s az elmúlt napokban elég sok mindent sikerült megcsinálnom, melyet terveztem. A mai nap kábulatára csak a napi bevásárlás jutott, illetve a vizuális tartalmakkal való felzárkózás, mellyel szerencsére elég jól elhaladtam. Így aztán mondható, hogy a szabadságom tervek szerint halad. Egyelőre. 

10 / 84 oldal« Első...89101112...203040...Utolsó »