Túrára felkészülni!

Jó pár évvel ezelőtt megszületett a döntés, mely szerint az akkor aktuális kerékpáromat le kellene cserélni egy kicsivel jobbra. Akkor csak dédelgetett álom volt, de nem tettem meg a lépést, hogy meg is valósuljon. Azonban kerékpárlopás áldozata lettem, így kénytelen voltam megvásárolni egy újat. Laikusként természetesen megfelelt nekem egy áruházlánc 25 ezer forintos terméke, amiről bizony bebizonyosodott, hogy nem egy minőségi darab, s a vételárának legalább kétszeresét kellett rákölteni.
Időközben további problémák adódtak vele, s komolyabb távolságokat már nem mertem megtenni vele. Az csak egy dolog ,hogy “hangos” volt, de már az is zavaró volt, hogy a lánc állandóan leesett, csavarok lazultak ki maguktól. Végül megjött az elhatározás, hogy bizony nekem szükségem lesz egy újra, így belevágtam. Megrendeltem, mely a mai napon meg is érkezett. 

Ugyan szerettem volna egy minőségi darabot, de nem mertem az árkategóriában mélyebben elmerülni, hiszen a bicajt munkába járáshoz is használni szeretném. Az interneten olvasottak alapján azonban úgy döntöttem, hogy a többség erősen igénybe veszi a saját példányát, én pedig az a fajta vagyok, aki vigyáz rá. Ebből fakadóan pedig döntöttem ennél a modellnél.
Természetesen szétszerelt állapotban érkezett, s meg is gyűlt a bajom az összeszereléssel, s legalább három órába telt, míg elérte a jelenlegi állapotot. Ámbár mentségemre legyen mondva, hogy ez az első alkalom, amikor kerékpárt szereltem össze, valamint a kialakítása nem túl baráti, hiszen a sárvédők felhelyezése komoly gondot okozott. Első körben a felhelyezéshez elég szűk volt a hely, továbbá hátul a sárvédőt tartó lyuk hiányzott, a másik pedig kicsi volt a csavarral történő felhelyezéshez. Természetesen “ügyes” voltam, így fekete gyors kötöző segítségét vettem igénybe. 😀 

Igyekeztem minél előbb elkészülni, de sajnos az időjárás úgy hozta, hogy sajnos komolyabban nem tudtam tesztelni. Annyi viszont kiderült, hogy eddigi legjobb kerékpárom lett, amelyek nem csak könnyű, hanem közlekedésben is sokkal gördülékenyebb. Ez alatt azt értem, hogy hasonló sebességen feleannyi idő alatt tudtam megtenni egy adott távot. Mindezek mellett pedig ami még pozitívum, hogy meglepően minőségi darab az árához képest, s majdnem egy órányi kerékpározás után sem volt kényelmetlen, vagy fáradtam volna el.
Fentiekből fakadóan pedig úgy vagyok vele, hogy most már komolyabban elgondolkoztam a megyében való 50-60 km-nyi távok letekerését a kerékpárutaknak köszönhetően. Ugyan felmerült bennem, hogy majd további kiegészítőket vásárolok hozzá, mint például a kulcsa, de úgy döntöttem bőven elegendő a hátizsákban lévő pet palack. Bízom benne, hogy nem fog megvalósulni az áprilisra előrejelzett esős időszak. 

Az “éhezés” a végéhez közeledik

Többször értekeztem már a blogon belül, hogy amennyiben egy film nagyon megtetszik, vagy éppen kap egy kedvező árcédulát, akkor azt minden bizonnyal megvásárolom Blu-ray formátumban. Amikor kiléptem a munka világába, akkor első döntésem volt egy TV beszerzése ahhoz, hogy megfelelően tudjam élvezni a HD tartalmakat. Mivel ezeknek méretük alapból is nagy, így archiválásra kizárólag írható Blu-ray lemezt tudok használni, melynek kereskedelmi ára – amennyiben csak egy vagy kettő szükséges – 1500-1600 forint. Így sokszor jobb döntés ráfizetni pár száz forintot és megvásárolni az adott filmet eredeti korongon.
Így jártam a The Hunger Games esetében is, ahol annyira csábító volt az 1999 forintos árcédula, hogy végül megvásároltam az első részt, majd pedig nem sokkal később a második részt is. Ha már lúd, akkor legyen kövér, s mivel az utolsó két rész is ezt az árcímkét viseli úgy döntöttem, hogy azokat is magamévá teszem. Azonban csak az utolsó előtti rész volt már elérhető. 

Természetesen a teljes sorozatra törekszem, így bevállaltam azt a 600 forintos szállítási költséget, s az utolsó részt is berendeltem. 

How I Met Your Mother: 1.évad

Magyar cím: Így jártam anyátokkal

Annak idején iszonyatosan sok sorozatot néztem, hiszen iskolásként megvolt a szabadidőm hozzá. Azonban a munka világa és a magánélet megkövetelte, hogy minden olyan sorozatot, amely már nem köt le, azt szépen abbahagyjam. Hiszen annak idején azt az elvet követtem, hogy amit elkezdtem, azt végig is nézem. Még akkor is, ha az “elromlik” számomra, azaz élvezhetetlenné válik.
Sokszor felmerül több fórumon is, hogy mi az opcionális sorozatnézés alapelve, azaz melyik a jobb? Egyben megtekinteni sok és/vagy minden részt, vagy pedig hetiben követni a sorozatot. Az igazság az, hogy mindkét opciónak vannak előnyei és hátrányai. Én azt hiszem annak idején teljes három évadot néztem meg, majd utána vált hetivé a sorozat. Az ötödik évad volt az utolsó, amit megnéztem. De az igazság az, hogy a szériából kevés dologra emlékszem, így nem a hatodik évadtól folytattam, hanem inkább elölről kezdtem az egészet. 

Részletek

A mi kis falunk: 2.évad

Ha valaki nekem azt mondja jó pár évvel ezelőtt, hogy én majd magyar filmet, sorozatot úgy fogok megnézni, hogy az tetszeni is fog nekem, valamint szinte rajongója is leszek az adott produktumnak, én bizony szemen köptem volna, s kiröhögöm. Ennek egyik oka, hogy számomra szinte tiltólistán vannak a hazai produkciók, hiszen sokszor a minősége számomra nem kielégítő, azaz olyan szinten mozog, mint egy Barátok közt sorozat, ahol a színészek túl színpadiasak, s ez miatt hiteltelenné teszik az egészet. Ámbár tény, hogy számomra a napi szappanopera távol áll, mint a már példaként említett sorozat.
Azonban tavaly annyira sokat foglalkoztak a A mi kis falunkkal, hogy végül bepróbáltam, s tetszett is. A nézettségből fakadóan meglepő lett volna, ha nem érkezik folytatás, valamint hozta kötelezőt idén is ezen a téren, tehát elég valószínűtlen, hogy jövő ilyenkor nem a harmadik évadról fogok értekezni.

Részletek

Az a “bizonyos” második esély

Mindenki ismeri azt a szólást, hogy mindenkinek jár egy második esély. Ez nem csak az emberi kapcsolatokra, vagy egyes szituációkra igaz, hanem a sorozat világában is örök érvényű szabály. Hiszen az ember nem csak akkor néz sorozatot, ha rajongója annak, hanem akkor is, amikor szabadidejét nem tudja máshogy eltölteni. Annak idején én is így kezdtem, de a munka világába lépve a magánélet mellett rengeteg sorozatot abbahagytam, amikor úgy éreztem nem tudnak szórakoztatni.
Azonban mégis adtam második esélyt több hónapnyi, vagy akár évi kihagyás után, ami nem mindig úgy sült el, ahogy szerettem volna.

Részletek

Santa Clarita Diet: 2.évad

Az internet világában már nincsenek olyan szabályok, mint annak idején, hogy amennyiben egy adott időpontban az ember nem tudott leülni a TV elé, akkor a kedvenc filmjét, vagy sorozatának legújabb epizódját biztosan elszalasztotta. Ma már minden elérhető online, s akkor sincs gond, amikor az ember csak utólag értesül egy-egy szériáról. Ebből fakadóan az ember határozza meg, hogy milyen ütemben néz egy adott szériát, ha annak már jócskán vannak elkészült, s bemutatott epizódjai.
Ámbár tény, hogy aki rákattan valamire, annak a lehető leghamarabb magáévá teszi az összes elkészült epizódot. Ennek tulajdonképpen kétféle hátránya lehetséges. Ami biztos, hogy iszonyatosan hamar elfogynak az epizódok, aztán pedig várni kell az újakra, amennyiben készülnek új részek. Másfelől pedig iszonyatosan könnyű elveszni a részletekben. Ha valami nem szippant be teljesen, akkor csak egyszer nézős alkotás lesz, pont úgy, mint a Santa Clarita Diet, amely tavaly érdekes koncepciónak tűnt, azonban rájöttem: semmi nem maradt meg belőle.
Részletek

Fehérség

Jelen helyzetben ez az előre jelzés. Részben örülök, mert itt a tavasz, ténylegesen. Másrészről pedig látható, hogy olyan szabadidős tevékenységet tervezhetek, amelyet szinte azonnal meg is lehet szakítani….

Az más kérdés, hogy tegnap előtti napon milyen jó volt hazasétálni, így:

The X-Files: 11.évad

Magyar cím: X-Akták

Remake, Reboot. Ezekkel a szavakkal sűrűn találkozhat az ember, aki néz filmeket, s sorozatokat. Nem tudom, hogy ennyire nincs ötlet már, vagy tényleg csak ennyire biztonsági játékot játszanak a csatornák és filmstúdiók.
Az igazság az, hogy gyermekként hatalmas félelemfaktorral éltem meg az első évadbeli X-Aktákat, s volt olyan alkalom is, amikor paplan alá bújva sírtam, hogy váltsunk csatornát. Azóta eltelt nem kis idő, így hát többször nekifutottam, hiszen felnőtt fejjel szeretek borzongani, s nem fogok rosszat álmodni. Miután megtudtam, hogy érkezik a folytatás, úgy döntöttem, ha már nincs néznivaló, akkor mindenképpen szeretném szintre hozni magamat. Azonban azt kell mondanom, hogy felesleges volt feltámasztani a sorozatot. S, ha megnézem a nézettségi adatokat, akkor nem csak én gondolom így.

Részletek

Folytatódik az “éhezés”

Épp két nappal ezelőtt értekeztem arról, hogy sokszor sokkal jobban jövök ki anyagilag, ha az adott filmet megvásárolom eredeti kópián akciósan, mint hogy veszek egy írható Blu-ray lemezt. Mai napon ismét tettem egy sétát unalmamban a kedvenc műszaki boltban (MediaMarkt, ugyebár), ahol az 1990 forintos árcédula roppant vonzónak tűnt:

Ismét meglesz az esti program. Az utolsó két rész is ugyanennyibe került, de annak megvásárlásával várok a következő havi fizetésig, hogy akkor teljes legyen a széria.

Indul az “éhezés” eredeti kópián is!

Aki ismer, illetve olvassa eme blog bejegyzéseit az tudhatja, hogy nagy filmrajongó vagyok. Azonban az igaz, hogy mostanság kevés új film az, ami megtud fogni olyannyira, hogy többnézős legyen nálam. Amennyiben mégis az lesz onnantól kezdve az újranézési faktortól függ, hogy az adott alkotásra igényt tartok-e eredeti kópián.
Természetesen itt is eldől, hogy a forgalomba kerülés mely szakaszában vásárolom meg. Vannak azonnal megvásárlósak, és vannak, melyeket később egy akció keretén belül veszek meg. Azért fontos a kifogástalan minőség, így munkába állásom első célja egy Full HD felbontású TV volt, lévén a tartalmakat is ilyen minőségben voltak meg nekem. Minőség függvénye az adott tartalom mérete, így nálam a DVD, mint adathordó kiesett, helyette viszont jött a Blu-ray, amihez Blu-ray írót is beszereztem.

A mai nap ismét utamba ejtettem a kedvenc műszaki áruházamat, ahol a cél üres adathordó vásárlása. Annak idején kellemes meglepetés volt a The Hunger Games, amelyet kétszer néztem meg, s jelen pillanatban is kiírásra várt, ebből fakadóan úgy döntöttem, hogy itt lenne az ideje, hogy harmadszor is megtekintsem. Ekkor viszont szembefutottam azzal, hogy egy írható Blu-ray 1500 forint értékben vásárolható meg, addig a film akciósan 1900 forint. Így végül az eredeti kópia mellett döntöttem.

A mai nap egyértelműen filmes este lesz, s figyelni fogom, hogy valahol feltűnik-e a második rész.

Tomb Raider (2018)

Magyar cím: Tomb Raider

Filmet készíteni egy könyvből, játékból mindig nagy kihívás volt. Egyrészről ott voltak a rajongói elvárások. 6-8 vagy annál több órás játékidőt átemelni a vászonra, vagy több száz oldalas könyv cselekményét megjeleníteni úgy, hogy hiteles maradjon a film nem könnyű. Változtatni pedig mindig kell, hiszen a másfél-két órás játékidő film esetében rövidnek számít a fentiek szempontjából. Megfelelni nem nagyon lehet mindenkinek, hiszen valaki elvárja, hogy másolja az adott tartalmat, valaki pedig egy új alkotást vár. Másrészről pedig új embereket is meg kell fogni, akik majd az eredeti alkotást is kezükbe veszik majd függetlenül, hogy az egy játék, vagy könyv. Ennek egyik oka az, hogy nagyjából a könyvadaptációk tudnak sikeresek lenni, míg a játékadaptációk 95% gyakorlatilag megbukik.
Nem voltak hatalmas elvárásaim már a filmmel kapcsolatban sem, valamint a kritikák is közepesre, vagy annál rosszabbra hozzák ki az új Tomb Raider filmet, melyre a rajongók idestova 15 éve vártak. Vélemény szerint egy tisztes iparos munkáról beszélhetünk, amely picivel jobb, mint egy közepes film.

Részletek

This Is Us: 2.évad

Magyar cím: Rólunk szól

Én változtam-e meg, vagy kevés idő miatt szelektálok, esetleg a sorozatok minősége jutott olyan szintre, ami tíz évvel ezelőtti 20-25 aktív sorozat helyett mostanra jó, ha van 8? Nem tudom. Mindenesetre a régiek folyamatosan futnak ki, az újak pedig folyamatosan hoznak egy olyan szintet, ami miatt már előzetes alapján nem jön be, vagy ha túljutok az első részen, akkor már az évad végéig nem tartok ki, vagy annak végén kukázom az egészet egy lehúzó írás keretén belül. Azt már tudtam tavaly mit próbálok be, így hát nem csak kellemes meglepetés volt az első rész, hanem az egész 1.évad a sorozatból. Ráadásul a nézőszám is elég korrekt volt ahhoz, hogy azonnal kapjon +2 évadot, így hát a készítőknek volt lehetőségük alapozni a folytatásban. Aminek egyetlen egy hibája volt idén, hogy ismét csak 18 részt kaptunk.

Részletek

Star Wars: The Last Jedi (2017)

Magyar cím: Star Wars: Az utolsó Jedik

Én az a fajta voltam, aki későn ismerkedett meg a Star Wars filmek univerzumával. A film létezéséről már egészen kisgyermekként tudomást szereztem, s mai napig emlékszem arra, amikor talán négy évesként láttam, ahogyan egyik ismerősünk a filmet nézi. Már akkor a retinámon keresztül beleégett agyamba az a bizonyos “tömörítős” jelenet az első (most már negyedik) Star Wars film kapcsán, ahol a film főszereplőit majdnem összenyomták a mozgásnak induló falak. Ezek után nekem a filmből a legismertebb gonosz, Darth Vader jutott ki, akit nagyon kerestem az előzmény trilógiában, míg nem osztálytársam felvilágosított arról, hogy várhatok, de nem fog fel bukkanni. Miután elmagyarázta a történetet, így egyből beszippantott a Star Wars univerzum.
Fentiek ellenére azonban nem lettem az a keményvonalas rajongó. Nekem bőven elég volt két játék végigjátszása, valamint az eredeti és az előzmény trilógia többszörös megtekintése. Az én szemléletemben a hat film tulajdonképpen egy Skywalker életút kezdetét és végét jelentő cselekménysorozat. Így aztán a The Force Awakens számomra minden volt, csak épp nem szórakoztató. Ennek következménye is, hogy nagyjából négy jelenetre emlékszem az egészből.
Részletek

Rise – 1×01 (Pilot)

Nálam mindig problémát jelentett az, amikor a kinti kereskedelmi tévék bejelentik a következő évi műsorrendjüket, s ezáltal az új szériákat is. Ugyanis többször fordult elő, hogy bizony elfelejtettem azt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Főleg azoknál, amelyeket az adott csatorna úgy döntött, hogy inkább midseasonbe küld, azaz nem szeptember-október környékén mutatkozik be, hanem a bejelentés után majdnem egy évvel. Így többször futottam már bele, hogy egy adott sorozatról olvastam, s ismerősen csengett a neve, s ekkor jutott eszembe, hogy ez felkeltette a figyelmemet.
Így jártam bizony a Rise esetében is, hiszen tulajdonképpen szembesültem azzal, hogy az online sorozatkövető jelzett, de fogalmam sem volt, hogy majdnem egy évvel ezelőtt miért is jelöltem be a sorozatkövetőn. Régebben nagyon sok sorozatot néztem, aztán szépen lassan befejeződtek, vagy én hagytam őket abba. Ebből fakadóan pedig nagy érdeklődésem van az újak iránt, azonban azok közül is kevés kelti fel az érdeklődésemet, és még kevesebbnél tartok ki az első évad végéig. A tavalyi This is Us után most a Rise az, amire azt mondom, hogy rögtön instant nézős lett az első rész után.

Részletek