ER: 4.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Idén tavasszal nagyon elgondolkoztam azon, hogy a vizuális szórakozások tekintetében régen mennyire jobban ment a “sorom”. Az egyik tényező nyilván az volt, hogy amit elkezdtem azt addig néztem, míg véget nem ért. Semmit nem hagytam félbe. Majd jött a munka világa, és szépen elkezdtem mindent abbahagyni, amit meguntam. Ennek következménye az lett, hogy az általam követett szériák száma szépen lecsökkent tíz alá. Így aztán nem volt mese, kénytelen voltam elővenni régebbi sorozatokat. Jó párat sikerült is bepótolnom, majd pedig gyermekkorom nagy kedvence, tizenöt évadot megélt Vészhelyzet jött végül, melyet tulajdonképpen hébe-hóba követtem.
Mivel nyáron aktuális széria nem volt, s nagyon olyan se, amit be akartam pótolni, így gondoltam hamar túl leszek majd rajta. Ha nem is fejezem be szeptemberre, de legalább a tizedik évadnál fogok tartani. Oly fantasztikus lett végül a tervem, hogy a negyedik közepén elakadtam még június végén.

Részletek

…és elkezdődött az ősz!

Mai napon alig vártam, hogy végre legyen a munkaidőnek, lévén tegnap nem nagyon sikerült kialudnom magam. Bár mondjuk ez annak is volt betudható, hogy nem is feküdtem le időben, hiszen nem úgy alakítottam az esti terveimet, hogy abba beleférjen majd egy olyan koránkelés, amelynél nem kell imádkoznom, hogy ki tudjak kelni az ágyból az álmosságtól.
Ahogyan haladtam előre a már megszokott útvonalamon hazafelé a szemem egyre inkább az ünneplőben haza pattyogó, illetve kerekező diákokra összpontosult. Jómagam emlékszem, hogy mindig arról volt szó, hogy ősszel kezdődik az iskola mindig, azaz az első tanítási nap a szeptember 1. Persze gyerekként is tudtam, hogy nem egy nap alatt változnak az évszakok. így aztán a szeptemberi kezdés mindig arról szólt, hogy ünneplőben, majd pedig tanítást megkezdően utcai ruhában izzadtunk a tanteremben. Bár tény, hogy a mai nap azért jót röhögtem, ha azt veszem alapul, hogy annál nagyobb szívás nem lehet egy diáknak, ha az iskolakezdés pont péntekre esik.

Ahogyan fentebb is említettem az évszakok nem egyik napról a másikra változnak, hanem szépen lassan, folyamatosan. Mivel szeptember közepéig mindenképpen bízok a szép nyári időben, így aztán megléptem azt, hogy szeptember közepén szépen össze “gereblyézve” plusz pihenőnapokat műszakcserével majdnem két hétre elmenjek szabadságra. Lévén nyáron nem sikerült, hiszen május közepén, végén gyors kaptam 1-1 hetet, mert ugyebár a többség több gyermekes, legalább 40 éves dolgozó, akik majdnem harminc napnyi szabadsággal rendelkeznek, s ebből természetesen legalább 20-at nyáron akarnak kivenni. Ebből fakadóan pedig én előretervezett program híján gyönyörűen kiestem. Így aztán a nyarat szépen végigdolgozhattam.
Természetesen igyekeztem mindent összehangolni, de sajnos nem igazán jött össze. Leginkább a meleg volt az, ami leszívott, s iszonyatos volt majdnem negyven fokokban járni dolgozni úgy, hogy a munkaruha nem épp légáteresztő mivoltából műszak végére a hátamon folyt a víz. Mindezek mellett persze próbáltam magam az épp betervezett Vészhelyzettel szórakoztatni, de sajnos az lett a vége, hogy július elején megrekedtem, hiszen legtöbbször nem tartózkodtam itthon, vagy pedig korábbi filmeket néztem újra, zenét hallgattam, vagy épp a megfogadott napi testmozgási igényemet teljesítettem séta, vagy bicajozás keretén belül.

Az elmúlt két hétben volt elég sok minden,amit csináltam. Legutoljára például a hétvégi zártkertbe kerekeztem ki, melynek okán legalább 35 km-t teljesítettem, majd pedig őrült fényképezésbe kezdtem, hogy megörökítsem az ottani növényeket, illetve a körtefáról lehullott termésben táplálkozó rovarokat, ezáltal tovább növelve az eddig elkészített fényképek számát, valamint tesztelve a telefonomat.

Mindezek mellett igyekeztem hódolni a pihenésemnek is, hiszen kellett erő a munkához is, hiszen vállaltam be extra műszakokat, amit a már akkor megbántam, amikor az igen szó elhagyta a számat, és természetesen voltak olyanok is, akikkel cserélni is kellett.  A strandra el akartam még jutni, de sajnos nem jött össze sem az idő, sem pedig az időjárás, ámbár remélem, hogy az elkövetkezendő három hétben még lesz olyannyira jó idő, hogy megtudjak mártózni a habokban.
Ugyan nem sok időt töltöttem itthon, de meglepetésként ért, hogy a nemrégiben meghosszabbított hűségidő a szolgáltatónkkal módosult, hiszen mindenféle hűségpontokról esett szó lévén, hogy mindhárom szolgáltatás meg van rendelve. Persze nálam már ebből kettő ki is esett, hiszen az internet az egyetlen, amire igényt tartok, s használok. Aztán persze volt némi meglepetés, amikor a beharangozott 250 mbit helyett csak 100 mbit lett végül az 50 mbit-től, amit jeleztem is itthon. Ugyan elvileg csak 350 forinttal növekszik a számlánk, de azért megjegyeztem, hogy egy ügyintézőnek illene tudnia, hogy mely csomagok érhetőek el egy adott kerületben.

Nem mintha eddig sem lett volna gyors, de azért némileg sikerült pofára esnem, hogy nem azt kaptuk, amire módosítva lett. Egyelőre zajlik az élet, s már számolom a napokat, amennyi napom hátra van a szabadságig. Szerencsére egyik ismerősöm felajánlott alvási lehetőséget a lakásában, így aztán a szabadságom felét nem itthon, hanem a fővárosban fogom tölteni. Mindezek mellett pedig van tervben mozi, strand, és némi “bandázás” azokkal, akikkel nem tudok találkozót összehozni munkanapokon.

Úton a Cities: Skylines – Green Cities!

Minap lepődtem meg azon, hogy van egy új kiegészítője a játéknak, így aztán függetlenül mennyire haladtam el benne végül letöröltem, s majd teljes játékot az új kiegészítővel feltelepítettem. Erre azzal kell szembesülnöm, hogy érkezik egy új kiegészítő, amely nem más, mint a Green Cities alcímet kapta, amelyből kikövetkeztethető, hogy most a kertvárosok lesznek a középpontban.

Jó dolog, hogy ennyire frissen tartják a játékot, s folyamatosan adnak ki hozzá tartalmakat, de azért én valahol örülnék, ha nem egymás után rövid időn belül jelennének meg, továbbá olyan hibákat, mint a közlekedés javítva lenne.
Ugyan a játékról alkotott képem továbbra is pozitív, de addig, míg nem fut ki, azaz nem jelenik meg az összes kiegészítő nem szánok rá pénzt. Mert így csak felesleges pénzkidobás lenne, s a végén akár talán 60-70 ezer forintra is kijönne, amit rá költenék.

Cities Skylines: Központban a koncertek

Mivel a tegnapi napon dolgoztam, valamint a mai nap erős esősnek bizonyul már most is, így úgy döntöttem, hogy ha már itthon kell ülnöm, akkor nagytakarítás mellett nagymosást is tartok, hogy ne kelljen egész nap csak üldögélnem. Úgy döntöttem, hogy filmet néznem nincs értelme, ha folyamatosan fel kellene pattannom mellőle, így hát az az elhatározás született, hogy akkor kicsit játsszunk, amire példa legutoljára nagyjából egy hónapja volt.
Ha város építésről van szó, akkor nekem első számúvá nőtte ki magát a Cities Skylines, melynek eredeti kópiája azért nem került megvásárlásra (még), mert folyamatosan jönnek ki hozzá a kiegészítők. Ebből fakadóan nekem aztán elég meglepő volt, hogy a semmiből előjött a Concerts előzetes, melynek beharangozó előzeteséről lemaradtam, már ha volt.

Igazából még a Mass Transit sem került kipróbálásra, szóval most ismét az alapoktól indulhatok neki a játéknak.

Életmódváltás (?)

Az én munkahelyemre nagyjából az jellemző, hogy sokan vagyunk, de valahol mégsem elegen. Abban a szakmában, amelyet sikerült kitanulnom, továbbá sikerült el is helyezkednem benne sajnos ez jellemző. Papíron látszik, hogy a létszám elég, sőt talán többen is vagyunk 1-2 fővel, ami teljesen pozitív az előző munkahelyemhez képest, ahol tulajdonképpen már az elején két, majd későbbiekben már négy (!) ember munkáját kellett végeznem úgy, hogy közben állandó volt a stressz. Szerencsére a tavalyi munkahely váltás szerencsés volt úgy, így aztán két olyan dolog is teljesült, amire korábban vágytam. Az egyik a beosztásbeli rendszer, tehát nem össze-vissza, hogy ne tudjam magam kialudni. Hiába mondják sokan, hogy évekig dolgoztak váltott műszakban, de nekem azért senki ne akarja bemesélni, hogy a test idővel nem bosszulja meg, hogy a váltott műszak nem hetente, hanem naponta változik. Mindezek mellett pedig ott volt a stressz, ami részemről minimálisra csökkent.
A tavalyi évemmel kapcsolatban viszont azt kell elmondanom, hogy sajnos nem volt túl jó. Két évvel ezelőtti évértékelőmben már pedzegettem a dolgot, hogy bizony kezdek a lustulás és ezzel egyetemben az eltunyulás szintjére lépni. Ezt tulajdonképpen azzal sikerült elérnem akkor, hogy a munkahelyi stressz szépen eljuttatott arra a szintre, hogy itthonról akkor mozdultam ki, amikor programom, vagy találkozóm volt, illetve dolgom akadt.
Egészen kiskoromtól kezdve mozgásigényes voltam, így a legörömtelibb mozgásigényem kielégítésére szolgáló sport nálam a bicajozás lett. Talán ennek is köszönhettem, hogy olykor túlzásba vitt zabálások, s töménytelen nassolások miatt soha nem értem el azt a súlyt, ahol már kövérnek mondhattak volna az emberek. Bár tény, hogy azért a testalkatommal soha nem voltam teljesen kibékülve. 

Ennek egyik oka leginkább az volt, hogy minden testsúly feleslegem a többi férfihez hasonlóan bizony deréktájon jelent meg. Persze ez még soha nem volt kritikus, hiszen nem hordok szűk pólókat, így ezt a “probléma” csak akkor volt látható mindenki számára, ha éppenséggel lekerült rólam a ruha. Annak ellenére, hogy pánikolni korántsem volt okom, de azért két évvel ezelőtt minden elolvasva úgy döntöttem, hogy a rossz szokásokat mellőzve étrendet váltok, s visszahozom a mozgást az életembe. Ennek köszönhető volt, hogy nagyjából másfél hónap alatt majdnem 13 kilót fogytam, amellyel nem olyan eredményt értem el, mint vártam. Így aztán egy enyhe pocakom továbbra is maradt, ellenben az arcomról a fényképemen mindenki nagyjából 40 kilósnak gondolt.

Tavaly ismét elért egy olyan hullám, amelynek köszönhetően az egész évemet beárnyékolta, s természetesen ismét szögre akasztottam a drótszamaramat, s szépen ugyanazokat a rossz szokásokat elővettem, amelynek köszönhetően a teljesen leadott testsúlyom ismét visszatért. Ez egyre inkább elkezdett ismét zavarni, ezért nagyjából két hete ismét eldöntöttem, hogy ismét életmódot váltok, de megpróbálok némileg csiszolni a két évvel ezelőtti megvalósításhoz. Az első mindenképpen a mindent csak mértékkel, és megfelelő napszakban. Továbbá egyfajta középutat találni.
Az első mindenképpen a változatos étrend, amelyben ugyanúgy helyet kapnak majd a hizlaló ételek, csak kisebb mennyiségben, és megfelelő napszakban. Mindezek mellett pedig megőrizni férfias arcomat és megjelenésemet úgy, hogy nagyjából 70 kg-nál kevesebb testsúlyom ne legyen. Ezzel elfogadva, hogy a has mindig problémás terület lesz, de nem mindegy, hogy úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás egy kis pocakkal, vagy mint egy elhízott férfi, aki a saját nemi szervét se látja. Ebből fakadóan a héten azonnal nekilendültem ennek a dolognak erősebben úgy, hogy már korábban is próbáltam. Ennek eredménye az lett, hogy kis sétálásokból, kerékpározásokból szépen elkezdtem hosszabb távokat beiktatni. Ennek eredménye lett, hogy jelenleg 17,98 km volt a legtöbb, amit letekertem, amit naponta akarok majd növelni +1 km-rel, ami szerencsére vállalhatónak tűnik jelenlegi munkahelyem mellett. Ennek köszönhetően persze ismét elkezdtem fotózgatni. 

A nyárból már sajnos már nem sok van, de igyekszem a fennmaradó időt kihasználni úgy, hogy azért mindenre jusson. Főleg úgy, hogy sorozatok, és filmek terén ismét sikerült jelentősen elmaradnom, mert ugyan voltak programjaim, de általában a zenehallgatás volt a mérvadó. Ezt szépen bicajozás közben is lehet majd űzni, így a kedvenc zenéimet hallgatva. Mint ahogyan fentebb írtam a személyzet létszáma jó, viszont ez magával hozott valamit: a szabadságolás problémáját. Mivel konkrétan nem volt tervem az idei évre, így szépen sikerült május közepén, és június elején gyorsan kaptam 1-1 hét szabadságot, mely magával hozta, hogy végül csak szeptemberben tudjak elmenni ismét.  Így aztán egész nyárra sikerült munkával behavazódnom annyira, hogy ez eltelt egy hónapban tulajdonképpen a betervezett dolgokkal nem is haladtam. 

Ugyan még terveztem némi lazulást ezen a héten, de mivel vasárnapra amúgy is esőt mondanak úgy döntöttem, hogy szépen felzárkózok a sorozatokkal, valamint a megnézésre kijelölt filmekkel. Mellette pedig irány némi bicajozás, mert minden bizonnyal némi valódi testmozgás után kellemesebb élmény lesz leülni a képernyő elé. Mindezek mellett pedig felkészülök a szeptemberre, ugyanis amennyiben minden jól megy, akkor több napos program lesz a fővárosba való felutazás. 

The Mummy (2017)

Magyar cím: A múmia

Ahogyan megnézem a jelenlegi filmkínálatot, illetve azokat a címeket, amelyek majd érkeznek a mozikba mindig azon kezdek el tűnődni, hogy tényleg ott tartunk, hogy ennyire nincs ötlet. Alig vannak olyan önálló filmek, amelyeknek története, koncepciója valóban eredeti. Régi filmek új részekkel, vagy épp azok újraforgatása, esetleg előzmény történetek. És persze kihagyhatatlan “mixelések” a szuperhősös filmek terén. 
Ebben a hónapban eléggé lustultam, mert nagyon új tartalmat nem nagyon néztem, inkább a régieket vettem elő. Továbbá a betervezett sorozatokkal sem haladtam, mert valahogy nem volt hozzá kedvem. Ellenben jó pár hete tart nálam a régiek újradarálása, így hát eljutottam én is oda, hogy a látóterembe került az egykor jobb időket is látott Múmia-eposz. Emlékeim már kicsit kopottak, de ha jól emlékszem trilógiává bővült, melynek harmadik része nekem borzasztónak hatott. Nem is véletlen, hogy nem is nagyon emlékszem már rá. Aztán viszont jött a semmiből a The Mummy reboot, amely jól is elsülhetett volna. De nem sült el jól. Inkább úgy jellemezném, hogy el sem sült. 

Részletek

Midnight, Texas – 1×01 (Pilot)

Azért roppant érdekes megnézni az elmúlt éveket, hogy egyes szériák milyen hányattatott sorsa volt. Némely egy egész évadon keresztül küzdött kreatív gondokkal, de akadt olyan is, amelyet ugyan berendeltek, de annyit tököltek vele, hogy két év múlva került csak képernyőre. Ilyen volt ugyebár az Emerald City az NBC egyik üdvöskéjének szánt sorozata, amely megsínylette a két éves előkészületeket, mert én lazán kinyomtam tíz perc után. Aztán itt volt a Midnight, Texas, melyről már nem is nagyon sokat tudtam csak azt, hogy tavaly májusban bejelentésre került, és akkor felkerült a listámra. Több, mint egy év múlva egy nyári premier kapcsán pedig meg is kaptuk végre. 

Részletek

War For The Planet Of The Apes (2017)

Magyar cím: Majmok Bolygója – Háború

A mai nappal bevégeztetett a mozizás a 2017-es évre, ugyanis a War For The Planet Of The Apes volt az egyetlen olyan alkotás, amit vártam, és mindenképpen a moziban akartam megnézni. Szerencsére a világpremier után két nappal sikerült ezt ma délelőtt megtennem, s a film végén a mozi folyósán baktatva elhatároztam, hogy bizony első napi vétel lesz Blu-ray-en, mint a második rész.
A korábbi részeknél leírtam, hogy az eredeti epizódok gyermekként nekem nem jöttek be, ámbár maradtak bennem emlékek róluk. Még a 2001-es epizódra emlékszem, mint szörnyű élmény, így aztán a 2011-es rész nekem teljesen kimaradt, de későbbiekben pótoltam, s meg is tetszett. Trilógiává formálódva viszont azt gondolom, hogy nem csak tisztes iparosmunkáról van szó, hanem tényleg egy minőségi szériáról. 

Részletek

Wonder Woman (2017)

Magyar cím: Csodanő

Minek?
Miközben néztem a filmet egyre inkább azon gondolkoztam, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, aki ennyire utálja azt, hogy manapság a képregény adaptáció nem csak képregény adaptáció, hanem mindenféle univerzumépítgetős katyvasz? Mert persze, ha van egy kedvenc karaktered, akkor rögtön beledobáljuk több filmbe is, hogy megnézz olyanokat, amelyekre egyébként nem is lennél kíváncsi. Igény van rá, így hát ez a jövőben sem fog változni. Persze itt vannak a DC képregény hősei, így hát rögtön csinálni is kell velük is ilyen alkotásokat, így hát a Wonder Woman alapozása már megvolt ugyebár a Batman vs. Superman: Dawn Of Justice filmben, amely olyan “fantasztikusan” sikerült, hogy a címszereplőre nem is emlékeztem, hogy feltűnt benne. 

Részletek

Alien Covenant (2017)

Magyar cím:  Alien Covenant 

A filmipar elsősorban a pénzről, s csak másodsorban a szórakoztatásról szólt. Hiszen, ha sikerül valami maradandót alkotni, akkor egyrészről az sikerré válik, s kaszál a mozikban, továbbá minden egyes új adathordozón napvilágot lát, melynek eladásaiból még több pénz folyik be. Nem mondom, hogy régebben minden jobb volt, de valahogy céltudatosabbnak tűntek a készítők, illetve a gyártók. Hiszen mostanság tulajdonképpen, ha egy franchise sikeres lesz, akkor bizony jönnek a megszámlálhatatlan új epizódok. Ha lezárul a történet, akkor lehet előzményt csinálni, illetve szépen reboot formájában visszakanyarodni az eredetekhez, míg nem egy sikeres franchise minőségét majdnem a nullával teszik egyenlővé, s ki nem préselik belőle a legutolsót is némi profitért.
Jómagam nagy rajongója vagyok az eredeti Alien filmeknek, s mivel mind a négy tetszett, így az Antológia Blu-ray formátumban a polcomon pihen. Mindegyiknek megvan a maga hibája, szépsége, de nekem tetszettek, habár az újravágott változatok azért okoztak némi keserűséget. Egy kis pihenő után viszont újra előkerült a franchise, melyben vannak még történeti lyukak, így az idegen lények eredetét vették elő a készítők. Rosszul.

Részletek

John Wick: Chapter 2 (2017)

Magyar cím: John Wick: Második felvonás 

Az első rész nekem kellemes meglepetés volt, mindazon által, hogy én nem nagyon szeretem az akciófilmeket. Azonban a második rész már rég a mozikban volt, amikor annyira nagy volt a hype körülötte, hogy úgy döntöttem, hogy ideje lesz megnézni. Tetszeni tetszett, ámbár tény, hogy még egyszer megnézni nem fogom. Az is tény, hogy a második részt valamiért nem nagyon akartam megnézni. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy itt volt a szemem előtt lassan három hete, de valami nem vett rá, hogy megnézzem. Még akkor sem, amikor az egész napom az enyém volt, tehát simán belefért volna egy két órás film. Azt hiszem nem is véletlen, hogy nem vágyakoztam rá.
Részletek

Keserédes szabadság

Már levittem két teljes hetet a szabadságom után, azonban csak most jutottam el ténylegesen oda, hogy írni is tudjak. Kissé zavaros volt ez a két hét, s nem is telt teljesen zavartalanul, valamint sajnos a szabadságom sem úgy alakult, ahogyan terveztem.
Mint ahogyan az utolsó bejegyzésemben is írtam, sajnálatos módon kevés szabadsággal rendelkezem egy évre nézve fiatal koromból kifolyólag. A jelenlegi munkahelyemen szerencsére áttekinthető a beosztás, követhető, s nem úgy megyek, mint az előzőnél, hogy képben sem voltam mikorra kell menni. A kiszámíthatóbb beosztás nyilván lehetővé tette azt, hogy tervezni is tudjak. Ha nem szabadsággal, akkor legalább szabad hétvégékkel, amit két hetente megkapok. De ami biztos volt, hogy legalább a szombat este kilenctől már biztosan szabad vagyok, és tervezhetek onnantól. 

A beosztásokban szerencsére van logika, s követhető is, így mindenki számolhat azzal, hogy egy hónapban mindenképpen lesz két szabad hétvégéje. Ebből fakadóan pedig a szabadságokat úgy osztják, hogy minél kevesebb fogyjon belőle, de az ember el tudjon menni többször is egy évben. Én azt választottam, hogy nekem bőven elegendő, ha öt napokat adnak ki három havonta, így aztán tényleg lehet tervezni, ha ez ember tudja, hogy három havonta lesz egy hete, amikor nem kell dolgoznia. A számításomba azonban hiba csúszott, hiszen nem volt tervezett, s fix szabadságom, így aztán szembe kellett néznem azzal, hogy a nyár szinte be van táblázva. Arról nem is beszélve, hogy sok az idősebb kolléga is, így aztán többen két hetes szabadságot vettek ki. Ennek köszönhetően én kiestem abból a lehetőségből, hogy akár júliusban, akár augusztusban szabadságra tudjak menni. Igazából nem panaszkodás lenne, de nem jött ki jól a lépés, hogy két hétig dolgoztam, majd ismét itthon voltam kilenc napot, ugyanis öt szabadnap lett kiosztva, amely két szabad hétvége közé lett betéve.
A probléma nálam ott kezdődött, hogy míg az első nyári szabadságomról már azt megelőzően értesültem három héttel, addig az utolsóról akkor, amikor beléptem a munkaajtón, s megkezdtem a munkahetemet a hétfővel. Kissé meglepődve, de nem szóltam rá semmit. Azonban már a felénél a falat tudtam kaparni. 

Az egész azzal kezdődött, hogy az első két napban ki sem tudtam mozdulni, ugyanis iszonyatosan rossz idő volt. Igaz nem esett egész nap, de folyamatosan borult volt az idő, s ahogy elindultam volna sétálni rögtön elkezdett cseperegni az eső. Ebből fakadóan pedig nem nagyon tudtam kimozdulni itthonról. Belelendülve a hétbe szembe kellett néznem azzal, hogy másoknak ez munkahét, s így nem is nagyon tudtam magamnak programot szervezni. A negyedik napon látván az időjárás előrejelzéseket sikerült kijutnom a strandra, amit nagyon élveztem. Majd azt követően ismét jött a hidegfront, ami jót tett levegő téren, de sajnos majd halálra untam magam. Majd utána pedig jöttek a folyamatos előrejelzések esőről, ami miatt nem terveztem semmilyen szabadtéri programot, cserébe meg jól át lettem “verve” figyelve a felhőket: 

Hasonló, s ennél rosszabb felhők takarták el a napot, s mivel biztos voltam, hogy esni fog, így nem mentem sehová. Majd 1-2 óra múlva ismét sütött a nap, s semmilyen felhő nem volt már az égen. Ebbe tökéletesen beleestem a szabadságom utolsó négy napján, s az előrejelzésekre támaszkodva nem kicsit voltam ideges. Azonban az utolsó két napon már nem érdekelt semmi, s fogtam az esernyőmet, s elindultam itthonról. Persze ilyenkor meg elkezdett esni. 

Nagyjából a vizuális tartalmakkal próbáltam magam ismét felhozni, de sajnos roppant mód untatott minden, s így inkább a zenehallgatással kötöttem le magam, illetve esténként elmentem még sétálni. Azonban többes program részemről kevés volt, legalábbis átlagosnál kevesebb. Habár ez nem szokott zavarni, abban az esetben, ha dolgozok, mert a munka lefoglal. Így már viszont azt vártam, hogy mikor is tudok visszamenni dolgozni. Kár volt ezért az egy hétért, azért meg egyenesen borzasztó, hogy a többiek miatt végül is a “három havonta egy hét szabadság” elképzelésem megbukott. Ámbár úgy néz ki, hogy jövőre előre kell majd terveznem, ha nem akarok ugyanebbe a hibába esni. 

E3: Marvel’s Spider-man előzetes!

Az E3 egy olyan rendezvény, ahol a játékstúdiók bemutatják az éppen készülőben, vagy megjelenés előtt álló alkotásaikat. Bevallom, hogy ezeket nem nagyon szoktam kísérni, lévén játékok terén nagyon kevés az olyan, ami tényleg tetszik. Mindezek mellett pedig még az is hozzátartozik, hogy szórakozás terén a játékkal ütöm el a legkevesebb időmet. Így aztán nekem teljesen kimaradt, hogy a korábban már látott Spider-man játékból érkezett egy újabb adag kedvcsináló. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor tetszik így videóra ránézve. Azonban sajnálatos, hogy egy részben exkluzív cím, továbbá minden bizonnyal megjelenés napján, illetve utána fél évig, évig minimum tízezer forint felett lesz az ára, ennyit pedig ténylegesen sokallok kiadni érte.
A konzolvásárlást (ami inkább pótlása az előzőnek, mely viharkár áldozata lett tavaly) egyébiránt késő őszre, vagy decemberre toltam át. Eme játék sajnálatosan 2018-ban jelenik meg, így kizárt, hogy akciósan, s géppel együtt be tudnék szerezni egy példányt belőle. De mindenesetre azért bízom, hogy megjelenés után fél éven, éven belül leesik valóban vállalható összegre, még akkor is, ha egyébiránt lenne lehetőségem teljes áron kiadni érte pénzt. 

10 / 86 oldal« Első...89101112...203040...Utolsó »