Beköszöntött a tél?

Minap éppen arra lettem figyelmes, hogy ismét egy frissítés érkezett a WordPress-hez, mely ennek a blognak is az alapját jelenti, mint tartalomkezelő rendszer. Ilyenkor természetesen rögtön készítek biztonsági mentést, s ugyan hiába is volt megint sokadszorra tökéletes minden azért ilyenkor még mindent megnézek biztos, ami biztos alapon. Pont ekkor láttam meg, hogy bizony a rendszeresen naprakészen lévő “Helyzetjelentés” kategóriát bizony sikerült rendesen elhanyagolnom, habár ennek leginkább az volt az oka, hogy nem igazán szerettem volna személyesebb hangvételű bejegyzést kilőni a virtuális térbe.
Ez az év sajnos nem igazán volt az én évem. Sajnálatos módon elég nagy többletkiadásom keletkezett meghibásodott, tönkrement dolgok miatt is, de sajnos a magánélet is hozott magával változásokat. Az a fajta ember vagyok, aki ténylegesen csak akkor kér segítséget, amikor nem marad más megoldás, s szeretem magam megoldani a problémákat, felmerülő akadályokat. Már gyermekként is elképzeltem, hogy majd milyen házat fogok venni, mit fogok dolgozni, s igazából ebből csak az utóbbi valósult meg. A legnagyobb probléma olykor, hogy nem igazán látom azt a bizonyos “fényt az alagút végén”, mert környezetemben tele vagyok olyan emberekkel, akik vagy a szülőktől, vagy párjuktól függnek, önállóan képtelenek lennének talpon maradni elsősorban anyagi értelemben. S még nem is ejtettem szót az eladósodott, hitelekkel küszködő ismerősökről.

Harmincas éveimhez közeledve egyre inkább érzem azt, hogy ugyan hiába működik eme nagy kertes ház társasházként, s hiába van külön lakrészem egyszerűen ezt én már “kinőttem”. Egyre inkább elhatalmasodik rajtam az az érzés, hogy saját életemet akarom élni távol innen, de akárhányszor belegondolok ebbe sajnos megakadok annál a résznél, hogy ehhez kellene pénz is. Ugyan összetehetem a kezem, hogy van munkám, amivel legalább harmincezerrel többet keresek az átlagbérnél, de még így is azzal kell szembenéznem, hogy bizony egy albérletnél ez arra lenne elég, hogy egyik hónapról a másikra vegetáljak.
Mások véleménye igazából hidegen hagy, megjegyzéseket szemembe ezzel kapcsolatban nem szoktam kapni. De többek között a fentiek miatt is maradtam még itthon. Másrészről sajnos a szülők házassága már gyermekkorom óta rossz, aminek most nyáron vége is szakadt, majd végül október végén történő különköltözéskor felmerült a remény, hogy beköszönt némi béke. Főleg úgy, hogy egyiküknek már új kapcsolata is lett a válás alatt. Ugyan külső szemmel pozitívnak mondható ez, rám nézve korántsem volt ez, hiszen további konfliktusokat eredményezett. Sokadik alkalommal próbáltam meg érvényt szerezni annak a nézetemnek, hogy bármiféle terv, álom, vagy ötlet megszületésénél nem úgy kell számításba venni engem, mint “szülő-gyermek” kapcsolatot, s ezáltal a “gyermek” titulusban tündököljek, hanem úgy rám gondolni, hogy én egy felnőtt férfi vagyok, s másodsorban pedig azt, hogy kihez köt rokoni kapcsolat. Továbbra sem sikerült, s kifejezett frusztráló dolog, amikor elgondolkodok azon, hogy honnan is ered az a hozzáállás mindkét szülő részéről, hogy mindent együtt kellene csinálni.

Fentiek szövődménye volt az, hogy megpróbáltam minél gyorsabban bővíteni az ismerősi körömet, melynek következménye volt jó pár párkapcsolati próbálkozás olyanokkal, akiknek egyébként korábban nem adtam, vagy nem adtam volna esélyt. Bíztam abban, hogy megítélésem téves annak ellenére, hogy nem vagyok felszínes, s nagy igényeim sincsenek. Ennek az eredménye persze az volt, hogy volt jó pár kellemetlen találkozásom, ismerkedési próbálkozások, mely kínos elutasítással végződött részemről.
A fentiekből kiindulva három napot töltöttem Dabason, melynek célja egyébként az volt, hogy megnézzem milyen is a hely, s egyáltalán tudnék-e ott élni. Az igazság az, hogy tisztában voltam azzal, hogy aki meginvitált magához annak tetszem, mint férfi, s az utazás előtti két hétben már olyan személyes hangvételű beszélgetéseket kezdeményezett, mint ha már párkapcsolatban lennénk. Ez ugyan nem tetszett, de bíztam abban, hogy majd együtt töltött három nap majd valamit kompenzál ezen, hiszen mindenáron szerette volna a hosszú hétvégét velem tölteni. Maga a hely tetszett, s úgy éreztem tudnék is ott élni. Azonban alapul kellett vennem azt, hogy hiába voltam korrekt, s beszélgettem el a vendéglátómmal még aznap este arról, hogy az érzelmeket nem lehet irányítani, de úgy vettem észre nem igazán akarta megérteni. Hiába futottam újra neki másnap, hogy lehet valakivel együtt élni muszájból, vagy csak közös örömforrásként intim kapcsolatot létesíteni egymással, az még nem jelenti, hogy ott komoly érzelem fog kialakulni. Annak ellenére, hogy elsőre szimpatikus volt, inkább a harmadik napon hazautaztam, s úgy döntöttem, hogy a vele való együttélésnek még a lehetőségét is elhessegetem. Inkább lehetőséget biztosítok egy valódi párkapcsolatnak.

Ezek után igyekeztem a munkába temetkezni, s annak viszont örültem, hogy ismét szerződés hosszabbítást kaptam, s még decemberben nem csak jutalmat kaptam pénzben (aminek fele el is ment adóba, természetesen), hanem szerencsére ajándékutalvány is ütötte a markomat, így aztán a nyáron villám csapott Playstation 4 végül javításra lett elküldve, s minden bizonnyal karácsony után új életre fog kelni. Igaz, kedv nem sok van játékra, de igyekszem minél jobban kikapcsolni az agyam ahhoz, hogy mindenképpen pozitív kisugárzásom legyen, hiszen nem csak a munkámhoz elengedhetetlen, hanem a magánéletemhez is.
Mindenez mellet annak ellenére, hogy már jó ideje kinőttem a karácsonyból itthon a megváltozott felállás miatt persze megint mindenki lázban ég, így hát a ház is ki lett rittyentve, s úgy látom, ha nem találok programot karácsonyra jönnek majd a közös nagy evések, s együtt töltött idő. Ámbár én reménykedek abban, hogy elegendő lesz napi két óra, hogy meglegyen a vizit, s aztán elvonulhatok a saját lakrészembe. Azonban reménykedek abban, hogy a fehér táj marad karácsonyig, mert ugyan olvadt a két napja esett hóból, de a fagy és a köd gondoskodott róla, hogy igazi téli hangulatom legyen:

Megérkezett az első hó!

Az a fajta ember vagyok, aki nagyon szereti a havat. Leginkább a hangulatos tájak, hófehér kilátás az, ami nekem nagyon tetszik. Természetesen egy idő után unalmassá válnak, főleg a didergős kültéri tevékenység miatt, de azért az első hópelyheket mindig megcsodálom.
A mai napon végre ismét elkezdett hullani a hó, bár nem sokan jósoltak, hogy meg is marad. Sajnos délutános műszak lévén nem nézhettem végig a hóesést, így csak már este tudtam pár fotót lőni, hogy jelenleg hogyan fest a környék, ahol élek:

A képekből nem csak az szűrhető le, hogy milyen is a táj, hanem a tavaly vásárolt Huawei P8 Lite készülékem szinte csak nappali fényviszonyok között tud jó képeket készíteni, mint ahogyan már publikáltam párat. Bár még így is lekörözi az előző Sony telefonjaimat a készülék.

War Of The Planet Of The Apes fél év múlva?

Ez volt az a franchise, aminek az eredetije engem nem fogott meg. Sőt! Kifejezetten utáltam, pedig többször láttam sajnos kötelező esti programként még gyermekként, ámbár csak jelenetek maradtak meg bennem.
Egy unalmas januári estén úgy döntöttem valamivel ideje lenne elcsapni az estét, így szétnéztem milyen alkotások jelentek meg akkortájt. Az előzményként funkcionáló Rise Of The Planet Of The Apes már előzetesével is megfogott, majd a film olyannyira elnyerte a tetszésemet, hogy ugyan használtan, de beszereztem Blu-ray kiadást belőle. Majd jött a folytatás a Dawn Of The Planet Of The Apes, melyre már a premier napján elmentem a moziba, s elsők közt voltam, aki a megjelenés napján megvettem szintén Blu-ray kiadvány formájában.

Itt van a War Of The Planet Of The Apes, amely instant nézős lesz majd a moziban, s ha a keret engedi természetesen ezt is a polcomon szeretném tudni, mert nem néz ki úgy, mint amely rosszul sülne el.

Spider-Man: Homecoming

…és akkor jön a harmadik változat a Spider-Man filmekből.
Az elsőt láttam, és viszonylag tetszett is, de nem annyira, hogy többször nekifussak. Igaz anyagilag volt annyira siker, hogy három rész elkészüljön azonos szereplőgárdával. Meglepődtem ugyan, de végül beletörődvén végül a The Amazing Spider-Man széria volt az, ami tényleg pozitív meglepetést okozott nekem. Sajnos a második rész volt az, ami azért volt csalódás nekem, mert nagyon sok szálat elkezdett, s nyitva is maradt a harmadik részre, melyre szintén beültem volna, ha a jogtulajdonos váltás miatt nem kaszálták volna el a következő epizódot.
Arról már többször leírtam a véleményemet, hogy mit gondolok a mostanság divattá váló filmes összevariálásokról, melynek középpontjában a karakterek más filmekben való megjelenítése áll. Itt is kapunk belőle, s íme a harmadik eredettörténet. Csak a kérdés: minek?

Uncharted 4: The Lost Legacy

Elvileg arról volt szó, hogy az Uncharted 4 az utolsó lesz a sorozatban. Ámbár egyszer tudtam még csak végigjátszani, de még így is azt mondom, hogy maradandó élmény volt. Az, hogy a The Lost Legacy néven futó kiegészítő a semmiből tűnt elő kissé meglepett. Persze még gondolkozni kell megéri-e beszerezni. Bár tény, hogy mondjuk nettó 45 perc játékidőért tízezer forintot nem fogok kicsengetni, de még ötöt se.

Suicide Squad (2016)

Magyar cím: Öngyilkos osztag

Gyermekként, s tinédzserként nagyon szerettem a képregényen alapuló filmeket, noha soha nem voltam képregény rajongó. Kevés olyan film volt, mely nem tetszett volna, s nagyon sokra beültem a moziszékbe, illetve vásároltam meg később digitális adathordozón. Ahogyan az lenni szokott az ember felnő, s megváltoznak az igényei, mint ahogyan megváltozik a közönség igényei is. Az elmúlt években nálam ez úgy alakult, hogy sajnos nagyon eltért az átlagnéző igényeitől. Ugyan jó pár filmet megnéztem (X-men: Apocalypse, Captan America: Civil War, Batman v Superman: Dawn Of Justice, Avengers: Age Of Ultron, The Avengers), melyek nemrégiben jelentek meg, de míg a közönség odáig volt érte, addig én csak felhúzott szemöldökkel néztem ki a fejemből, miközben arra gondoltam, hogy ezek hogyan is lehetnek sikeresek, vagy éppenséggel hogyan is akarták őket ennyien látni, mint amennyien jegyet váltottak rá.
Nagy igazság van abban, hogy ízlésről vitatkozni nem érdemes, de az elmúlt évek szuperhős filmjei valahogy számomra a gagyi jelzőt kapták meg. Hiszen a folytatások, melyek lenullázzák történetileg az előző részeket számomra teljesen hiteltelenek. Hiszen elgondolkodtató az, hogy vajon mennyire is tehetséges az az író, aki csak úgy tud folytatást írni, ha valamilyen csavaros ötlettel fogja, és lenullázza az addigi eseményeket, hogy ugyanazokat újra leforgathassák. A különféle filmek karaktereit egy filmbe ömleszteni csak hab a tortán. Persze akadnak meglepő gyöngyszemek (Deadpool), ami mellől még én is elégedetten álltam fel. Ellenben itt van a Suicide Squad, ami ígéretesnek látszott, de sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Részletek

The Walking Dead: 6.évad

Tavaly az épp aktuális soron következő évad után úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég volt ennyi The Walking Dead. Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon zseniálisnak tartottam talán az első három évadot, majd aztán szépen lassan úgy vettem észre, hogy egyre inkább unalmasabbnál, unalmasabb részek jönnek, melyek játékidejét sokszor éppenséggel semmitmondó beszélgetéssel, morális kérdések megvitatásával töltik a készítők, s mindeközben az alkotók egyre inkább önmagukkal versengve akarnak minél látványosabb zombi aprítást végezni.
Tehát az ötödik évad volt, amely olyan szinten halálunalomba fulladt részemről, hogy nem tudtam mit tenni, mint hogy tavaly márciusban szépen ki is szálltam a sorozatból. De ugyebár a hype továbbra is fennáll, továbbá a három napos hosszú hétvégémen ismerősömnél folyamatosan a sorozat címdalát hallottam, melyet testvére nézet délutánonként. Így visszatértem.

Részletek

Finding Dory (2016)

Magyar cím: Szenilla nyomában

2003 május. Ekkor történt valami. Ekkor mutatkozott be a Finding Nemo (magyar keresztségében Némó nyomában). Az előzeteseket látva kíváncsi voltam rá nagyon, de nem igazán mozgatott meg ahhoz, hogy elmenjek, s a moziban megtekintsem. Leginkább azért, mert akkor már eléggé serdülőkorban voltam, s nem igazán szerettem volna egy csomó gyerek közé beülni. Ez van.
Miután napvilágot látott DVD-n is, így nem volt kérdés, hogy egy nézhető kópiát be kell szereznem, s azonnal a kedvencemmé vált. Nem kell mondanom, hogy a Pixar stúdió alkotott valami nagyot, ami azóta is a kedvencem megunhatatlan szinten. Nem is véletlen, hogy a Blu-Ray kiadvány a birtokomba került. Igaz, ez a verhetetlen árának is köszönhető. Kétség nem fér hozzá, hogy egy aranybánya lett a film, ámbár nekem némi érthetetlenség van a fejemben, hogy miért is kellett jóformán 13 évet várni arra, hogy elkészüljön a rettenetes magyar címmel rendelkező folytatás?

Részletek

The X-Files: 6.évad

Magyar cím: X-akták

Akármilyen szériát is néz az ember ahhoz, hogy leüljön a TV elé kell egy hangulat is. Sajnos ez nekem nem volt meg, pedig most sikeresen úgy alakult, hogy három napot tölthettem itthon. De sajnos úgy hozta a sors, hogy inkább házon kívül töltöttem, mert valahogy úgy éreztem az sokkal jobban esne nekem.
Mindenkinek más és más a véleménye bizonyos sorozatokról. Akadnak olyanok, amelyeknél egyöntetűen állítják a nézők, hogy egy bizonyos ponton elromlott, míg mások esküdnek arra, hogy egészen végig zseniális széria volt. Mint ahogyan korábban is említettem gyermekként az első évad ragadt meg bennem a sorozatból, illetve a főcímzenéje, amitől a frász kitört. Mai napig emlékszem arra a veszekedésre, mely a szülők között folyt, hogy eme sorozat nem lehet többé esti program, mert nem tudok tőle aludni. Azóta eltelt majdnem húsz év. Így a hatodik évad végére érve azért sajnálom, hogy nem sikerült olyan jól szórakoznom a szérián, mint terveztem.

Részletek

Március? Kong:Skull Island

Megérkezett a Kong: Skull Island újabb előzetese. Bevallom annyira azért nem varázsolt el, mint az első, de ennek ellenére nálam instant nézős lesz. Természetesen bízom abban, hogy majd ez a film is világpremier lesz, így majd márciusban én is ott lehetek a moziban.

The X-Files: Fight The Future

Magyar cím: X-akták – A film

Nagyjából két hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy ha már felélesztették a sorozatot, mely gyermekkoromban látott epizódjai felértek egy vérfagyasztó horrorral, akkor végignézem az elejétől a végéig. Ha már egyébként is elfogyott az éves szabadságom, s jön a hideg idő is, akkor munka előtti/utáni napi 2-3 rész beleférne. Szerencsére olyan jól sikerült ezt az egészet összehozni, hogy végül legyűrtem eddig öt évadot. Bizony azt kell mondanom, hogy minőségileg esett is a színvonal az én részemről.
Azzal tisztában voltam, hogy létezik egy film, de annak a tudatában éltem, hogy majd megnézem mind a kettőt, amikor a széria végére érek. Még jó hogy olvastam a szériával kapcsolatban, ugyanis ekkor lepődtem meg, hogy az első film az ötödik és a hatodik évad között játszódik, tehát nem értem még most sem, hogy egy akkor aktuális sorozatnak miért is kellett mozifilm.

Részletek

People Of Earth – 1×01 (Pilot)

Jó dolog, amikor az ember nyomon követ különböző sorozatos oldalakat, mert olyan szériák is az útjába kerülhet a nézőnek, melyről nem igazán értesült. Főleg akkor, amikor jóval kevesebb a marketingje az adott címnek. Ilyenek többnyire természetesen a kábeles sorozatok, mert azok jóval kevesebb büdzsével rendelkeznek, mint az országos társaik. Persze ez még nem jelenti, hogy a béka rottyantója alatt lennének minőségileg. Sőt!
Körülbelül két hete volt, amikor belefutottam a People Of Earth előzetesébe, s igaz akkor sem fogott meg, de úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretnék vele tenni majd egy próbát. A megvalósítás már akkor is érdekesnek tűnt, de mivel sitcom a műfaja bepróbálós volt. Hiába.

Részletek

War Of The Planet Of The Apes Teaser Trailer

Gyermekként csak jeleneteket láttam a klasszikus majmok bolygója filmből, mely nem fogott meg annyira. Nem tudom miért, de valahogy nem éreztem túlságosan kiemelkedőnek, s kisfiúként nem is nagyon érdekelt. Felnőtték hasonló a helyzet a klasszikus filmek felé, azonban meglepően jól szórakoztam az előzményként induló Rise Of The Planet Of The Apes-szen, majd a folytatásként érkező Dawn Of The Planet Of The Apes már instant moziban nézős darabbá vált. Nem véletlen, hogy mindkét filmet végül megszereztem eredeti adathordozón, s többször láttam már.

Az elmúlt másfél év mozgalma ki is verte a fejemből, hogy hamarosan ideje lenne egy újabb résznek, azonban ma rákeresve meglepődtem, hogy már van teaser előzetese, ami nem mond sokat, de sejtető, hogy hamarosan érkezik egy teljes értékű bemutató, hiszen a film júliusban debütál majd:

Apróbb-cseprőbb dolgokat olvastam a filmmel kapcsolatban, de mindenesetre az biztos, hogy újra meg kell majd néznem a szóban forgó két filmet, s mindenképpen moziban nézős alkotás lesz részemről.

The X-Files: 5.évad

Magyar cím: X-akták

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül majd a soron következő évadot is megnéznem eme sorozatból. Bár ehhez nagyban hozzájárult, hogy csökkentett epizódszámmal rendelkezett az akkor bemutatott mozifilm miatt, továbbá a rossz idő a szobám falai közé szorított.
Sokan olvastam a sorozatról mielőtt ismét nekiálltam, de ügyeltem arra, hogy semmi konkrétumba ne fussak bele történetileg, ami rontaná a befogadás élményét. Viszont azt kell mondanom, hogy ez tényleg egy felemás, és élettelen évad volt, melynek több, mint a felét végiguntam.

Részletek

10 / 78 oldal« Első...89101112...203040...Utolsó »