Manifest – 1×01 (Pilot)

Évekre visszatekintve láttam, hogy szinte mindig azok a sorozatok vonzottak, amelyben felfedeztem némi egyediséget, valamint olyan koncepciót alkottak, amelynek köszönhetően azt gondoltam, hogy minőséget kaphatok majd. Azonban azt kell mondanom, hogy sajnos ezek szinte kivétel nélkül megbuktak rövid időn belül. Ennek ellenére egyetlen egy igazán várós sorozat volt idén, az pedig nem más volt, mint a Manifest.

Részletek

Magnum P.I.: 1×01 (Pilot)

Sokszor említést teszek arról, hogy annak idején mennyi filmet, és sorozatot néztem. Volt olyan, hogy az adott délutánomat, estémet is elvitték, ha nem volt épp program. Rá voltam kattanva nagyon sok szériára, amelyekből szinte mindegyik véget ért sajnos. Az új tévés évad mindig magával hoz új szériákat, amelyekkel kapcsolatban mindig hatalmas reményeket táplálok, de aztán szépen következik a pofára esés. Nem tudom, hogy miért. Ennyire nincs koncepció, vagy éppen az ízlésem változott? Az előbbit talán az bizonyítja, hogy mennyire feldolgozás látott már napvilágot. Ilyen a Magnum P.I., amivel kapcsolatban semmilyen elvárással ültem neki. 

Részletek

Szeptember végére

Ismételten el telt egy hónap, amely sajnos ismét nem a tervek szerint alakult.
A tavalyi nyaram szinte teljesen megvalósult idén is. Azaz a rosszul kalkulált szabadságkiosztásnak köszönhetően a pihenőnapjaim kivételével tulajdonképpen nem voltam huzamosabb ideig itthon. Ami azért kicsit megviselt, hiszen a nyár ismét tikkasztó hőséget hozott, s a munkahelyemen sem volt annyira elviselhető, habár ment a klíma, de az csak nagyjából pár fokkal hűsítette a benti levegőt. Ennek köszönhetően úgy vártam a szeptembert, s azzal eljövő egy hetes szabadságomat, mint a megváltást. De ahogyan lenni szokott, hiába terveztem előre. 

Ha már nem jött össze a mostani fővárosi kiruccanás, így elkezdtem mindenkit felkeresni, hogy ki az, aki ráérne ebben az időben. Természetesen most is sikerült programot találnom magamnak, s alig vártam, hogy végre elkezdődjön a kiruccanásom. Ugyebár tartja a mondás, hogy ember tervez, Isten végez, amely ebben a szituációban is tökéletesen érvényesült. Pontosan négy hónapnyi megfeszített munkatempó után örömmel értem haza, s már tervezgettem is, hogy másnap mit fogok csinálni. Úgy döntöttem, hogy az első nap mindenképpen itthon fogom tölteni, s sehová nem akarok menni. Ez meg is valósult, s annak már kevésbé örültem, hogy estefelé kezdődő torokkaparásom másnap reggel teljes megfázásban öltött szerepet, így a szabadságomat tulajdonképpen betegen töltöttem le.
A hétvége előtt persze összejött egy kisebb program, azonban ahhoz sem volt igazán kedvem, s csak azért vállaltam be, mert a hét elejit lemondtam úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban kapott el a takonykór, s ugyan nem tehettem róla, de mégis égett a pofámon a bőr. Ahogyan néztük a szabadságom utolsó három napjára erős lehűlést és esőt írtak, így múlt hét pénteki napján végül sort kerítettünk egy kirándulásra. Bár lehetett volna jobb is, de igazából részben munkaútjára kísértem el ismerősömet, így aztán kissé korlátoltak voltak a lehetőségek. 

Természetesen minden átmenet nélkül egyik napról a másikra legalább 13°c hőmérsékletcsökkenés következett be, amelynek örültem az őrült kánikula után, ellenben nehezebbé tette a gyógyulásomat. Így aztán úgy mentem vissza dolgozni, hogy közben épp a megfázás végét jártam. A hideg időnek köszönhetően persze a héten is kitartott a köhögésem, így aztán jelenleg is kúrálom magam.
Persze komolyabb probléma nem volt, hiszen egy valaminek örülhetek, hogy legalább maradt még egy hetem, amelyet remélem megfelelően tudok majd eltölteni.

Shadow Of The Tomb Raider (2018) teszt

Platform: PC

Kevés olyan franchise van a vizuális világban, amely több évtizede a köztudatban van, s még kevesebb, amelyet többször újragondolva a köztudatban maradt. Így van ez a Tomb Raider esetében is, mely 1996-ban indult hódító útjára az akkor szinte korszakalkotónak számító látványvilágának és játékmechanikájának köszönhetően. Amíg a játékos szórakozni szeretne, addig a kiadó pedig bevételt termelni. Ennek köszönhető, hogy a rajongók évente kaptak egy új részt, s mellé egy kiegészítő epizódot minimális fejlődéssel. Ennek köszönhető, hogy 2000-ben megjelent, Chronicles alcímet viselő epizód sikere messze alulmúlta a korábbi részeket, így aztán az eredeti fejlesztőcsapat irányváltás mellett döntött. Így született meg a hatodik, The Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, mely anyagi bukásának következtében megszűnt az eredeti fejlesztőcsapat, s így került a Crystal Dinamics égisze alá.
A fejlesztőcsapat váltásnak köszönhetjük, hogy továbbra is új epizódok jelennek meg, s Lara Croft-ot nem nyelte el a digitális hullámsír. Habár tény, hogy a második újraértelmezése a sorozatnak a Legend alcímmet viselő, s  új irányvonalat indító trilógia első felvonása nem nyerte el sok régi rajongó tetszését, ellenben nagyon sok újat hozott a szériának. Ennek is köszönhető, hogy a nem túl jó értékeléssel és anyagi bevétellel záruló Underworld alcímű kilencedik rész után lehetőség volt egy harmadik újragondolásra, mely a 2013-as csak Tomb Raider címet viselő epizód formájában kaptunk meg. A készítők átívelő történetben és ezzel párhuzamosan egy trilógiában gondolkodtak, így nem volt meglepő, hogy két évvel később érkezett a Rise Of The Tomb Raider, mely tovább vitte a cselekményt, s látványban és játékmechanikailag is továbbfejlődött elődjéhez képest. Majd múlt héten megérkezett a Shadow Of The Tomb Raider, amelynek első végigjátszása után egy közmondás jutott eszembe: Nincsen rózsa tövis nélkül. 

Részletek

Shadow Of The Tomb Raider Launch Trailer

…és kilőtték feltehetően az utolsó előzetesét a játéknak, hiszen akik a Digital Deluxe vagy a Croft Edition változatok mellett döntöttek, azok már szerdai napon elvileg nekivághatnak a kalandnak.
Két helyen láttam dobozos kiadást a PC változatból. Az egyik helyen csak házhoz szállítás volt, mint átvételi lehetőség számomra, a másik pedig nem túl megbízhatónak tűnt. Ami nekem furcsa, hiszen az előző játékok ömlesztve érkeztek dobozos változatban, s most pedig mindenhol a konzol változatok elérhetőek csak. Mivel közeleg a szabadságom, s nem óhajtom a négy fal közt tölteni, így végül egy másik oldalról angol font valutában nagyjából 8 ezer forintot spórolva megvásároltam a hagyományos változatot, szóval nekem a kaland pénteken indul. 

Benne a virtuális zsákban!

Az előző játékokkal szemben most olyan szituáció állt fenn, hogy gyakorlatilag a jövő hét péntekén megjelenő epizód kapcsán összesen két helyen találtam rendelhető PC változatot.
Függetlenül, hogy így is-úgy is kóddal kell aktiválni, én azért jobban szeretem a dobozos változatot. De mivel mindkét hely a fővárosban található, és csak az egyik helyen van Pick Pack pontos átvétel, s az sem tűnik nekem túl biztonságosnak, így maradt a digitális megvásárlás. Az Euró árfolyam miatt átszámítva csaknem 20 ezer (!!!) forintba került a játék, de épp a tegnapi napra tervezett vásárlás előtt kaptam egy másik oldal linkjét, ahol nem euró a valuta, hanem font. Ráadásul -25% árengedmény volt, így a játékot bezsebeltem 11 ezer forintért, ami nálam már bőven vállalható kategória. 

Az előtöltés megtörtént, és elvileg jövő hét pénteken már játszhatok is vele. Én a hagyományos változatot vásároltam meg, így a 48 órás előjáték nálam kimarad, s mivel a Season Pass sem vonz, így a hét plusz sír is kimarad nekem. 

Sírrablós konzol

Nem húz a szívem az Xbox konzolok után, de tény, hogy ez nagyon jól sikerült darab. A megjelenés szeptember 14.
Azonnali vétel lesz a PC változat, ámbár részemről továbbra is kérdéses, hogy hol tudnám megvásárolni a játékot, ugyanis négy helyen van PC-s változat meghirdetve, s közülük is csak egy helyen van lehetőség Pick Pack pontos átvételre. Digitális megvásárláson gondolkodom, amivel a probléma csak az, hogy az euró árfolyam miatt akár 3 ezer forintot is fizethetek pluszban a dobozos változattal szemben. 

Augusztus végére

Mikor még diák voltam az augusztus nem tartozott a kedvenc hónapjaim közé, hiszem azon kívül, hogy hamar eltelt, szembe kellett néznem azzal is, hogy az utolsó héten többnyire ráébredtem egy fontos dologra. Méghozzá arra, hogy a nyaram szinte eseménytelenül lezajlott mindenféle komolyabb program nélkül. Nyilván diákként nem rendelkeztem fizetéssel, így ez ellen nem is nagyon tudtam tenni semmit. Bár tény, hogy a programbeli részével továbbra is komoly gondok vannak nálam, amelynek problémaforrása meglepő módon nem anyagi jellegű.
Minden évben volt valami, aminek következménye egyenesen az volt, hogy a nyár jelentős részét munkával, illetve a négy fal között töltöttem. Idén is sajnos így sikerült, így a személyes találkozókat leszámítva gyakorlatilag nem sok mindent csináltam, mint amit beterveztem. 

Ismételten belefutottam abba a hibába, hogy a szabadságolások rosszul lettek kiadva, így aztán feleszmélve ebből rájöttem, hogy két dolog közül választhatok: vagy nyáron is elmegyek legalább egy hétre, s pár nap szabadsággal számolhatok, vagy pedig spórolok szeptemberi és az őszi időszakra. Az utóbbit választottam, aminek következménye az lett, hogy rájöttem: a hétvégék pihenésre egyáltalán nem elegendőek huzamosabb időn keresztül. Persze az eltervezett kerékpározásokból semmi nem lett, hiszen július elejétől olyan forróság volt, hogy egyszerűen nem tudtam időt szakítani rá. Délután meg lehetett dögleni, míg este már késő volt, amikor valóban ki lehetett volna mozdulni a másnapi munka miatt.
Strand hétvégére mindig ki volt lőve, hiszen akkor zsúfolásig van az egész, s úgy már nekem sem élvezetes. Így hétköznapra hagytam, egészen addig toltam az egészet, míg sikerült egy olyan alkalmat kiválasztani, amikor egy órát tudtam csak kint tölteni. Egyrészről megfájdult a fejem napközben, ami fájdalomcsillapító hatására sem enyhült, másfelől pedig beborult teljesen, így hát nem mertem tovább maradni az elázástól félve. Persze egy csepp eső sem esett. 

Természetesen két hét múlva indul a szabadságom, mely hova fog kifutni még nem tudom. Egyrészről az időjárás előrejelzés miatt nem túl kegyesnek ígérkezik, ámbár ez annyira nem érdekel, mert mindenképpen jól fog esni, hogy egy kicsit több napom lesz itthon. Másfelől azonban a betervezett fővárosi utazásom lóg a levegőben, hiszen most más lenne a szállásadóm, ahol egy harmadik féltől függ, hogy megoldható lesz-e az egész. Bízom benne, hogy a héten, de legkésőbb jövő hét elején kiderül, hiszen ha az utolsó pillanatig várok, akkor egyre nehezebb lesz itthon tervezni bármit is. 

A rövid terv egyelőre persze az, hogy az elkövetkezendő két hetet kibírjam, s lehetőleg semmi ne történjen velem (betegség, baleset stb.), ami keresztülhúzhatná a számításaim. S persze bízom a sokkal kellemesebb időben. 

Mobiltelefon evolúció

Jó pár éve annak már, hogy a technika nem csak belépett az életünkbe, hanem olyan szinten részévé vált, hogy az emberek többsége már nem is tudna létezni nélküle. Ez egyfajta függőség is egyben, hiszen ilyenkor érdemes belegondolni, hogy a mai felnőtt generáció milyen technikai körülmények között nőttek fel. A szórakozás teljesen mást jelentett. Nem voltak közösségi portálok, melyeken megoszthattuk az állapotunkat, vagy a frissen készített fényképeket, amelyeket feltehetően a publikálás után soha többet nem tekintettünk meg, kivéve persze akkor, ha nem éppenséggel valamilyen rosszul sikerültről volt szó, ami miatt aztán kellett magyarázkodni, vagy szégyenkezni. Volt VHS korszak, VHS lejátszók, Videotékák, mozik, strand, fesztiválok, és persze némi társasági élet, amely elsősorban a személyes találkozók hoztak létre. Azóta egy csomó minden átalakult, vagy megszűnt. A mai felnőtt korosztály viszont egy valamire biztosan emlékezhet: milyen volt egy olyan társadalom, ahol a telefonálás csak vezetékes telefonon volt lehetséges, hiszen nem voltak még mobiltelefonok.

Én pont azok közé tartozom, akik abban a generációban nőttek fel, amikor még csak elkezdődött a mobiltelefonok gyártása. Emlékszem, hogy a közvetlen környezetemben csak a felnőtt és dolgozó embereknek volt ilyen készülékek, s mindegyik szinte akkora volt mint egy tégla. Nem sok funkciójuk volt, s tényleg szinte csak alap dolgokat tudtak. Aztán szépen lassan beszivárogtak a mindennapokba, hiszen ahogyan elkezdődött a sorozatgyártásuk ellepték a piacot. Megjelentek a mobiltelefonszolgáltatók, utána pedig megjelentek az egyre kisebb, s már sokkal igényesebben kinéző példányok. A feltöltőkártyás és az előfizetés opció pedig lehetővé tette, hogy szinte akárki hozzájuthasson ezekhez a készülékekhez.
Azóta hatalmas alakuláson ment át ez a szegmens, hiszen tulajdonképpen jelenleg az érintőképernyős változatok uralják a piacot, amely sokszor akár egy miniatűr számítógépnek is megfelelhet. Mindezek mellett persze fontos megjegyezni, hogy az emberek ennek köszönhetőek függővé váltak. Hiszen mindent meg kell osztaniuk a közösségi portálokon, valamint mindent le kell filmezni, és mindenhol ott kell lennie a készülékünknek. Én inkább zenefüggő vagyok, tehát a telefonom 80%-át a zenehallgatás teszi ki. Nagyon sok hasonló bejegyzést olvastam a mobiltelefonok evolúciójával kapcsolatban. Érdekes volt mindenképp, hogy mi történt az elmúlt 18 évben. Én is kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírásához, de inkább saját szemszögből, és saját tapasztalattal a készülékeimen keresztül. 
Részletek

The Universim előzetes

A játékipari megjelenéseket nem nagyon szoktam követni, mert sajnálatos módon nagyon kevés azok a címek, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Azok, amelyek felkeltik azokon belül még kevesebb, amelyik leköt annyira, hogy akár későbbiekben ismét nekiüljek, vagy akár kedvencemmé váljon.
A mai nap ismét “barangoltam” az interneten még bele nem botlottam a The Universim előzetesébe, melynek megjelenése három nap múlva esedékes. A koncepció pedig az, hogy saját bolygót hozhassunk létre, ahol végignézhetjük az általunk kreált világ fejlődését. 

Régi TV sorozatok

Bevallom a nyár nekem kissé unalmasan telt, ha a vizuális szórakozásról beszélünk. Leginkább pont azért, mert nem nagyon találtam semmit sem, ami a kedvemre lett volna. Így aztán eszembe jutott, hogy mi is lenne, ha mondjuk a régi sorozatokat venném elő. Volt amivel elég jól haladtam, de akadt olyan is, amivel kudarcot fulladtam. Hiszen, ami kicsiként még szórakoztatott, az már felnőttként már majdnem a ciki kategóriába esett. 

Egyértelmű, hogy teljesen más világ volt akkor. Teljesen mások voltak a film és sorozatgyártás szegmensében a lehetőségek, ebből is fakadhat, hogy mostanság egyre több a remake változat. Hiszen amennyiben nagy potenciál lehetett volna annak idején, de a technikai feltételek miatt elbukott, vagy nem tudott minőséget produkálni, abban most nagy lehetőség rejtőzhet. Ámbár tény, hogy annak idején, aki látta egyes sorozatoknak az eredetijét, az most nem nagyon tudja a remake változatot befogadni. Vagy amit annak idején feltétel nélkül tudott élvezni, azt ma már nem tudja. Szóval összeszedtem olyan sorozatokat, amelyeket annak idején élveztem, de ma már nem nagyon tudnám őket követni, vagy ismét végignézni. 

Részletek

Shadow Of The Tomb Raider: Fókuszban az ellenfelek!

Kevesebb, mint egy hónap van a játék megjelenéséig, hiszen az, aki már előrendelte és már ki is fizette a vételárat, az már szeptember 14-én magukénak tudhatják a játékot, amennyiben a Steam felületen tették ezt. Bevallom én is elgondolkoztam azon, hogy megvásárolom, hiszen jelen helyzetben egyelőre a megjelenés hetén nem leszek idehaza, így nálam csúszni fog a kipróbálás. Azonban az euró magas árfolyama miatt a steames vétel nálam egyértelműen sztornó, a PC-s kiadás fizikai adathordozón való megvásárlása pedig érdekes, hiszen szinte sehol nem lehet előrendelést leadni rájuk, csak a konzol változatokra.
Visszatérve a bejegyzés témájához a megjelenéshez közel ismételten kaptunk némi csemegét a játékkal kapcsolatban. Annyi információ látott napvilágot, hogy lesz lehetőség új játék módra, melynek köszönhetően ismét elmehetünk kincseket gyűjteni. Olyan kincseket, amely kimaradt korábban. Emellett pedig egy eszelős hentelős videót, ahol megláthatjuk, hogy milyen ellenfelek is várnak majd ránk. 

X540LA-DM1311: Egy barátság kezdete?

Az előző bejegyzésben taglaltam, hogy a hónap végén szeretném “meglepni” magam egy laptoppal. A hónap végi vásárlást előrébb hoztam elsősorban anyagi megfontolásból, s ahogyan most ránéztem az adott készülék árcímkéjére azt gondolom jó döntést hoztam.
Idén májusban ismét felutaztam a fővárosba, azonban az utolsó két napban kissé unatkoztam már, hiszen az anyagiak megszabták, hogy hogyan is tudjam összehozni a programjaimat. Későbbiekben elgondolkoztam, hogy mennyire is jó lett volna egy számítógép, amivel el tudtam volna ütni az időmet, s mennyire is kényelmes lett volna az, ha egy gép előtt ülve beszélgetek másokkal, mint a telefonomat nyomkodom. Ekkor villant be, hogy egy laptop talán jó megoldás lenne. Annak fényében végképp, hogy esetleges gépmeghibásodás esetén nem kellene rögtön rohanni és költeni a gépre, ha épp nincs erre keret, hiszen ilyenkor elő lehetne venni a laptopot. Mivel szeptemberben lenne esedékes még egy kiruccanás, ami egy hetet ölelne fel, így végül a mai nap tulajdonosa lettem egy ASUS X540LA-DM1311 modellnek. 

Az igazság az, hogy anyagiaktól függetlenül nem akartam rá szánni sokat, s elsősorban olyan 80-90 ezer forintban gondolkodtam. Mivel tartalék gépnek kellene, amin kizárólag zenehallgatás, internetezés, és filmezés lenne, így úgy gondoltam, hogy a legjobb egy minimális gép lenne. Vásárlás előtt persze sok mindent elolvastam, így végül belefutottam abba, hogy 100 ezres kategóriában nem nagyon érdemes gépet néznem, hiszen a legtöbbnek a processzorra még egy átlagos internetezéshez is kevés, valamint mindegyikben lassú HDD található. Ebből fakadóan célirányosan a specifikáció közt a belépőszintnek számító i3-as processzor, és SSD kombináció merült fel, s majd amikor elkezdtem nézegetni a gépeket, akkor tovább bővült a Full HD felbontással, valamint az optikai lemezmeghajtó meglétével. Végül a végösszeg már 136 ezer forintnál járt.
A specifikációkat megnézve mindig volt valami, ami miatt elvérzett a kiválasztott egyed. Vagy nem volt lemezmeghajtó, vagy a hálókártya volt kevés, esetleg hangos és lassú merevlemezzel volt felszerelve. Egészen addig, míg pár nappal ezelőtt nem botlottam bele a fentebb említett gépbe. Gondolkoztam, gondolkoztam, hiszen jövő héten rendeltem volna meg, de végül kedden leadtam a rendelést. Jól is tettem, hiszen akkor még 118 ezres vételár ma már 123 ezernél jár. 

Egyetlen egy negatívum talán a DDR3-as memória lehet, de azt gondolom az én használatomban ez nem lehet probléma. Természetesen azonnal röppent fel a Windows 10, és az SSD-nek hála elég gyorsan is működik. Teszteltem rajta az internetezést, filmnézést, zenehallgatást, letöltést, és azt gondolom az i3-as processzor az SSD meghajtóval karöltve remek párost alkotnak.
Ebből a szempontból be vagyok biztosítva meghibásodás és hordozhatóság esetén. Egyedül még egy külső merevlemezre lesz későbbiekben szükségem, hogy a jelenlegi másodlagos merevlemezemen lévő tartalomról legyen biztonsági másolat. 

Szomszédok: 1.évad

Amennyiben nincs programom, továbbá a zenehallgatást meguntam úgy belevetem magam a vizuális szórakozások krémjébe: jönnek ilyenkor a filmek, s a sorozatok. Utóbbit jobban szeretem, hiszen ha sikeres szériáról van szó, akkor több évaddal állok szemben, ami sokkal több játékidőt jelent nekem, mint egy hagyományos egész estés film, amely kifullad másfél vagy két óránál. Mivel az általam követett sorozatok véget értek erre a szezonra, s a szeptember még soká lesz, így nem tudtam mit csinálni, mit azon gondolkodni, hogy mit is vegyek elő pótlásra.
Ahogyan máskor úgy ilyenkor is bizonyos youtube csatornákon lógtam egészen addig, míg bele nem botlottam a Szomszédok egyik elhíresült jelenetébe, amin persze jókat röhögtem. Ekkor jött az isteni szikra, miszerint ideje lenne pótolnom a hiányosságomat a sorozat terén, hiszen nem kis epizódmennyiség állna rendelkezésemre, valamint a sorozat “közepét” láttam csak. Hiszen amikor elindult, akkor én még csak “pocaklakó fázisban” léteztem ezen a világon, s amikor elindultak a kereskedelmi csatornák, akkor a közszolgálati adó, mint TV csatorna “megszűnt” számunkra. 

Részletek