The Hunger Games: Mockingjay (Part 2) (2015)

Magyar cím: Az éhezők viadala – A kiválasztott 2.rész

Három évvel ezelőtt egy unalmas, s esős délutánon belebotlottam a The Hunger Games címet viselő filmbe. Délutáni szórakozásnak kiváló volt, ámbár világot nem váltott meg. Majd jött a Catching Fire, ami még szórakoztatott, de igazából szintén csak egyszer nézendő alkotásnak bizonyult. Végül jött a Mockingjay, melyet tudatosan ketté vágtak, s valami iszonyatosan hánykolódó lett végül belőle, amit szinte alig bírtam végignézni. De mivel filmről van szó, így úgy döntöttem, hogy az utolsó részt is magaménak tudom. Hááááát…..

Hogy őszinte legyek nekem a film nézése közben mindig azok a sorozatok jutottak eszembe, amelyekben iszonyatosan nagy potenciál volt, s valóban élvezhető, egyediek is voltak, de olyan szinten el lett nyújtva az epizódszám, hogy éves szinten több olyan rész is volt bennük, amit többen “fillérnek”, azaz csak töltelék epizódnak neveztek. Ezeket utáltam legjobban, ha nem sitcomról volt szó. A sorozatoknál több játékidő van, így ott valahol érthető, hogy ha akadnak olyan epizódok, amelyek nem viszik előrébb a cselekményt. A filmeket ebből a szempontból jobban szeretem, mert ha valóban tökös készítők vannak mögötte, akkor elég “dús” másfél, két órát kaphatunk egy mozijegy áráért. Ámbár itt is elkezdték bevezetni a cselekmény közepén való abbahagyást, vagy nyitott kérdésekre való tényleges ráugrást, hogy indokolt legyen egy következő epizód is.
Akkor itt a The Hunger Games,amely ismereteim szerint egy könyvsorozaton alapul. Nem olvastam, s nem is fogom, így hogy melyik a jobb kérdésbe nem is tudok, s nem is akarok belebonyolódni. Én, mint aki csak a filmeket látta bátran kijelenthetem, hogy talán a legrosszabb dolog volt kettévágni a befejező részt, mert valami iszonyatosnak éreztem az utolsó felvonást is.

Egy-egy filmnél kifejezetten irritáló tud lenni, amikor műfajtól elszakadva dialógusokra akarják helyezni a hangsúlyt, melynek köszönhetően a játékidő meghosszabbodik. Nem mondom, hogy ez feltétlen rossz, de rengeteg olyan alkotás van, aminél ez egyet jelent a mentális szórakozás alattomos meggyilkolásával. Véleményem szerint ez a film műfajilag nem oda tartozik, ahol hosszú percekig kell húzni különböző karakterek között létrejövő dialógusokat, mert ez számomra nem az az alkotás, ahol arra vagyok kíváncsi, hogy a főszereplő két órából nettó egy órát hogyan nyivákol arról, hogy ő bizony ezt nem akarja, és elege van az egészből.

Lehet én vagyok az, aki rengeteg filmet látott már, s emiatt jó pár dolog teljesen kiszámítható volt. A “meglepő” fordulatok számomra semmilyen extra érzelemmel nem szolgáltak, illetve nem is voltak olyanok, amelyekre azt tudom mondani,hogy tényleg kizökkentettek a “nagy bociszemekkel bámulok a TV készülékre teljesen érzelemmentes” állapotomból. Ez pedig hatalmas negatívum volt a film részére. Habár azt is be kell vallanom, hogy a záró rész ketté vágásának köszönhetően olyan szintű unalomfaktor lett urrá rajtam az előzmények láttán, hogy amikor leültem eme film elé gyakorlatilag semmire nem emlékeztem, hogy miről is szólt az előző epizód. Érdekes.
Olvastam olyan kritikát, ahol el voltak ájulva a karakterek kidolgozottságán, illetve a színészi játékon. Azt kell mondanom, hogy nálam egyáltalán nem ez jött elő. Többek között a színészek többségének már a megjelenésekor rosszul voltam, ráadásul Jennifer Lawrence szinte egysíkú játéka sem tett semmit ahhoz, hogy szórakozni tudjak. Ebből a szempontból pedig iszonyatosan kár ezért a filmsorozatért, melynek az első részekor még azt gondoltam, hogy valóban van benne valami.

Ha már tartalmilag nem szórakoztatott, akkor bíztam benne, hogy majd a látvány fog. Tévedtem. Nagyon sok olyan jelenet volt, ami díszletek között került felvételre, s nagy felbontásban semmit, de semmit nem adott ahhoz, hogy vizuális orgazmusom legyen. Persze akadtak nagy terek, s minden bizonnyal még jó pár olyan jelenet, melyben CGI arzenál volt megfigyelhető, de a laikus ezt nem vette észre. Ámbár ettől függetlenül nem éreztem azt, hogy most ettől nekem hasra is kéne esnem. Ebből a szempontból is kár érte.

A film közepén még volt olyan jelenetsor, ami beindított, hogy itt aztán lesz egy hatalmas nagy monumentális történés, de sajnos ez is kimaradt részemről. Szinte fapofával ültem végig két órát úgy, hogy amikor felkeltem folyamatosan az járt a fejemben, hogy talán jobban is elüthettem volna a szabadidőmet, mint hogy ezt a filmet megnézem.

Összességében azt gondolom, hogy remek nyitánya volt annak idején az első résznek, de részemről epizódról epizódra romlott is minősége. Talán két év múlva arra se fogok emlékezni, hogy ez a film létezik. Kár érte.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük