Star Wars VII: The Force Awakens (2015)

Magyar cím: Csillagok háborúja – Az ébredő erő

Messzi-messzi múltban élt egy kisfiú, aki én voltam. Semmiféle információval nem rendelkezett aminek kapcsán befogadhatóvá vált volna a kultfilmként ikonikussá vált Star Wars. Emlékszem jelenetekre, beszédekre, de tulajdonképpen magukat a filmeket nem szerettem, hisz nem is értettem őket. Amikor elindultak nem túl jól sikerült hódító útjára a klasszikus trilógia után az előzmény is, akkor rám esett a választás, hogy az első részt rögzítenem kelljen VHS-re szülői igény miatt. Volt ott minden, de én csak azt vártam, hogy Darth Vader mikor tűnik fel a képernyőn. Nem tűnt. Gondolkoztam is, hogy miért is. Mivel egyik osztálytársam akkor nagy rajongó volt, így felvilágosított engem, hogy tulajdonképpen miről is van szó, továbbá akkor már nekem is világossá, s egységessé vált, hogy a Star Wars nem más, mint tulajdonképpen Anakin Skywalker életútja, melynek jelentős részében Darth Vader-ként él. Mindezek mellett pedig ott a birodalom felemelkedése, tündöklése, majd pedig bukása.
Számomra így tökéletes, így kerek az egész univerzum. Több nem is hiányzott belőle nekem. Virtuális világban a The Force Unleashed első majd pedig második része tökéletesen illeszkedett, s elvoltam vele. A többi alkotás számomra a “nem létezik” kategória győztese volt. Majd jött a bejelentés, hogy érkezik a hetedik rész, melynek létjogosultságát nem láttam, de végül csak elkészült. Ugyan gyors ledaráltam mind a hat részt, s készültem is a moziba, de egy rossz emelésnek köszönhetően derékfájás itthon marasztalt. Jól is jártam, mert a The Force Awakens nálam a “nem létezik” kategória kiváló győztese lett mire végére értem a filmnek.

Általános iskolás osztálytársamnak köszönhetően megszerettem a filmeket, s szépen újra is tudtam őket nézni úgy, hogy közben teljesen magukévá varázsoltak. Azonban azt kell mondanom, hogy ettől még nem lettem rajongó, hanem csak egy valaki, akinek tetszenek azok az alkotások, amiket Lucas álmodott meg, s tett le az asztalra. Így van ez az előzmény trilógiával is, ámbár nekem hagyott némi keserű szájízt, hogy ha sorrendben akarja nézni az ember a filmeket, akkor itt-ott a vizuális fejlődés miatt kilóg a lóláb. De még bőven a hibahatáron belül van. Ámbár a folyamatos kisebb, s olykor nagyobb belenyúlások már szerintem egyáltalán nem kellettek volna.
Sokszor megemlítettem már a blog keretén belül, hogy ha valaki nagy igényeket támaszt valami iránt, akkor elég esélyes, hogy pofára fog esni, mert nem azt kapja, amit magában már elképzelt. Egy idealizált alkotás helyett kap egy olyat, ami nem ugorja meg azt a szintet, amit magában elképzelt. Ezért is jó úgy meghallgatni, megnézni valamit, hogy az ember nem támaszt elé elvárásokat, vagy csak minimálisat. A The Force Awakens számomra már más volt, mert már a rajtnál nálam csak negatívumok jöttek elő a már a bevezetésben említett dolgok miatt.

A legnagyobb probléma a filmmel véleményem szerint, hogy a bevételt is a hype volt az, ami összehozta. Sajnos nagyon sok csalódott mozinéző akadt, aki iszonyatosan utálta a filmet, ámbár az is érdekes, hogy ennek ellenére kritikai szempontból mindenhol jól szerepelt. Ahogyan néztem tovább egyre inkább az lebegett a szemem előtt, hogy itt nincs szó másról, mint a klasszikus trilógia másolásáról, melynek egyfajta nosztalgikus hangulatot csal elő mindenkiből, s a korábbi sikerszériát igyekszik meglovagolni látványosabbnál, látványosabb jelenetekkel. Nekem itt kissé kiesett a chips a kezemből, hogy rendben, ezzel semmi probléma nincs. Csak amikor már egy órája nem tudom hova tenni a cselekményeket az már nem kicsit égő.

Mert nagyjából miről is szól az első egy óra? Gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint a New Hope-ban látott cselekménysorozat. csak éppenséggel más karakterekkel. Ahhoz, hogy a nosztalgia faktor még magasabb legyen természetesen korábbi szereplőket, karaktereket is visszahoztak, akiknek a visszatérése nekem inkább negatívum volt, mint pozitívum. Mint ahogyan fentebb is említettem nekem a hat rész egy teljes egész, így a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés a hatodik rész végén tökéletes volt. Visszahozni karaktereket, majd úgy bánni velük, ahogyan… Borzasztó.

Majd a film felénél következett be az az élmény, amelynél tényleg úgy voltam vele, hogy felkelek az ágyból és kikapcsolom az egészet a fenébe. Itt van nekünk egy harmatgyenge fő gonosz, aki nem más, mint Kylo Ren, akinek személyisége nagyjából egy emós szintjén mozog. Mind színészileg, mind pedig megjelenésben egyaránt. Már azt sem értettem, hogy történeti szempontból miért is kell maszkot viselnie. Majd szép lassan a történet előrehaladtával szemléletesebbé vált, hogy nem más, mint egy Darth Vader-másolat, hiszen ugyanúgy meg kell lépni az előző részek másolását, mert valamivel be kell csalni a nézőközönséget.
Fájdalmas percek voltak ezek, amikor észre kellett vennem, hogy bizonyos dolgok megváltoztatásával akarják a készítők ugyanazt eladni méghozzá úgy, hogy nagyon sok dolgot iszonyatosan leegyszerűsítve tálalnak. Azt kell mondanom, hogy a képi megjelenítés tényleg nagyszerű volt, de sajnos újdonság itt szinte semmi. Egyszerűen az ember nem tudja élvezni, mert ezeket a cselekményeket már látta a korábbi részekben, s iszonyatosan érződik az egész filmen, hogy ezt nem más szülte, mint maga a pénz iránti vágy. Itt egy kultikus filmsorozat, amelynek van hat epizódja, mely egy egységes, egybefüggő történetet alkot egy központi karakterrel. Itt megállni nem lehet, ha ennyi idő után is népszerű, akkor mindenképpen kell  egy hetedik rész még akkor is, ha a korábbi dinamika teljesen megbomlik.

Az új karakterek töketlensége, ki nem dolgozottsága, illetve a korábbi epizódból visszatérők teljes kiherélése számomra iszonyatosan fájdalmas volt. A filmben semmi olyan fejlődés nem tapasztalható, amiért rá lehetne mondani, hogy tényleg élvezetes, s valóban érdemes volt megnéznem. Bár sejtettem, hogy az elüzletiesedett szórakoztatóipari végtermék lesz a hetedik rész, de azért nem számítottam arra, hogy már az első végignézés is iszonyatosan megfog terhelni mint szellemileg, mint fizikailag. Nem is véletlen, hogy lassan másfél hete láttam, de még csak most jutottam el arra a szintre, hogy írni is tudjak róla.

Az igazság az, hogy örülök annak a ténynek,hogy nem mentem el a moziba ezt a “valamit” megnézni. Nem jelenti azt, hogy a következő kettő teljesen ki fog maradni, de az viszont biztos, hogy nem fogok beülni rá. Fájdalmas csalódás volt, de legalább ezzel a csalódással nem vagyok egyedül.

Egy bejegyzés itt

  1. Pingback: Star Wars: The Last Jedi kedvcsináló – Dentorel blogja

  2. Pingback: Rogue One: A Star Wars Story (2016) – Dentorel blogja

  3. Pingback: Star Wars: The Last Jedi (2017) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.