A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!

Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.

Az idei évre nagyon sok mindent terveztem, ámbár ebből kevés minden valósult meg. Ennek oka leginkább az volt, hogy nagyon sok olyan dolog jött közbe, amit csak úgy kigondoltam hirtelenjében, ámbár tény, hogy azok legalább megvalósultak.
Továbbra is problémát jelent nálam, hogy ha valamit elhatározok, ahhoz eléggé ragaszkodjak. Próbáljam a céljaimat úgy megvalósítani, hogy aztán ne azon járjon az eszem, hogy melyik falba is kellene belevernem az én szép kis kobakom. Az év elejét vegyes érzelmekkel indítottam, habár tény, hogy sajnálatos módon még mindig nem tudtam új munkahelyet találni a jelenlegi helyet. Nem mondom, hogy utálok bemenni, de az irracionálisan magas elvárásokból már a hócipőm is tele van, arról nem is beszélve, hogy évről-évre születnek olyan döntések a kormány részéről, hogy végül azzal találkozok szembe, hogy hiába nő a fizetésem bruttóban, ha a nettó része stagnál, vagy épp csökken. Így volt ez idén is, s azért nézelődtem, de sajnos nem vezetett eredményre. A legnagyobb probléma talán ott volt, hogy aki tudott volna segíteni, annak nem akartam tartozni ebből a szempontból, akinél meg bejöttem volna hiányoztak dolgok, mint a képzettség, vagy a tapasztalat az adott munkakörben.

A tavasz szerencsére hamar eljött, s ekkor döntöttem el, hogy ideje megrenoválni anyám gépét. Persze ez végül abban teljesedett ki, hogy én magamnak majdnem felépítettem egy újat. Ez nem egy-két forint volt természetesen, s ebből fakadóan az anyagi lehetőségeim azért eléggé megcsappantak. Főleg úgy, hogy idén sikerült olyan “ügyesnek” lennem, hogy ha összeszámolom gyakorlatilag majdnem 60 ezer forintra rúg az az összeg, ami kidobott pénznek számít, mert nem voltam elég ésszerű. A megvásárolt termék nem volt olyan, amit elképzeltem magamnak, de cserélni már nem tudtam, esetleg elrontottam, eltörtem, s társaik. Ez azért rányomta a bélyegét a nyárra.
Sok minden terveztem, de szintén kevés valósult meg belőle. Szerencsére azt kell mondanom, hogy java részük nem anyagiakon múltak. Ellenben továbbra is voltak olyan tényezők, melyek arra sarkalltak, hogy jobban odafigyeljek az anyagi oldalra is. Első körben az elbaltázott vásárlások, vagy a nem megfelelő termék használat miatt kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy ha nem akarok folyamatosan azon gondolkodni, hogy mennyi pénzem veszett kárba kénytelen leszek túlórákat vállalni. Ami meg is történt, így aztán kezem-lábam szét volt, illetve szabadidőm sem volt elég. De ennek ellenére azért tudtam szabadidős tevékenységet folytatni, így valamennyire elégedett vagyok ezzel az oldallal.

Az idei nyár viszont kicsit más lett végül, mint a többi. Ennek oka az, hogy szembenéztem egy bizonyos dologgal: a saját testsúly és testalkat.
Első körben fontos megemlítenem, hogy valamilyen szinten mindig objektív voltam magammal külsőleg, belsőleg egyaránt. Mások véleménye nem igazán érdekelt, s inkább arra hajtottam, hogy én magam jól érezzem magam a saját bőrömben. Külső szempontból átlagosnak érzem magam, habár tény, hogy több pozitívabb visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban, főként olyan ismerkedésekor, melynek célja nem szimpla barátság volt.
Idén azonban szembe néztem azzal, hogy az elmúlt tíz évben bizony súlyproblémák adódtak. Tudok öltözködni, s mivel férfiként nem preferálom a szűk ruhákat, így az esetek többségében a póló, ing kombinációt használom farmernadrággal. Természetesen a megfelelő méretben, s így többször kaptam meg a “vékony” jelzőt. Ami meg is állja a helyét testsúly és testmagasság tekintetében, azonban a testalkatomból fakadóan sajnos nem egyenletes a zsírsejtek jelenléte. Azaz észrevettem, hogy többi férfihoz hasonlóan amennyiben hízásról van szó, az a derékon, hason, illetve az arcon és a nyakon jelenik meg. Ezt pedig én nem éreztem esztétikusnak.

Mindezek mellett észrevettem, hogy ellustultam, illetve a fizikai kondícióm se a régi. Így aztán egy éjszakát áldoztam fel arra, hogy olvasgassak, s végül eljutottam odáig, hogy itt a problémákat elsősorban a helytelen étkezés okozza. Vettem magamon egy nagy erőt, s háttérbe szorítva az anyagi oldalt szépen megváltoztattam az étrendemet. A hetente kétszer, vagy háromszor elfogyasztott chips mennyiség havi egyre redukálódott, valamint teljes mértékben elhagytam a cukros üdítők fogyasztását. Helyébe léptek a különböző gyümölcsitalok, de azokat is én készítettem el idehaza valódi gyümölcsből, s cukor nélkül.
Ugye a szénhidrát az ellenségünk, ezért a hagyományos kenyeret kiiktattam az étrendemből. Helyébe lépett az Abonett extrudált kenyér termékei, melyek csomagolásonként huszonöt darab kis préselt lapkát tartalmaztak. Hogy a bevitt étel mennyisége ne csökkenjen, ezért jöttek a zöldségek korlátlan mennyiségben. Mindezek mellé pedig ismét behoztam a nagyobb távú bicajozásokat, így ha nem dolgoztam megvolt napi 30-35 km is.
A mérleg mutatott változásokat, de nem igazán hittem neki. Akkor éreztem valami változást, amikor a régebben téves méretben vásárolt pulóver hirtelen jó lett rám, illetve a közérzetem is javult, mely gondolom a rengeteg bevitt – mindaddig viszont hanyagolt – vitaminoknak köszönhettem. Végül már mindenki megjegyezte a fogyásom, amire nagyon büszke voltam. Végső soron viszont nagyjából 12 kg tűnt el rólam. Ami sajnálatos nekem, hogy mivel helyi fogyás nincs, így mindenhonnan fogytam, derék és hastájról viszont kevesebbet, mint szerettem volna. Ámbár ezzel is meg vagyok elégedve, mert férfiként valóban vékony nem akarok lenni, s izmos meg nem tudok lenni, mert az edzést ilyen munkakör és beosztások mellett fizikailag nem bírnám.

Vizuális örömökben viszont ez az év eléggé bőséges volt. Idén végre engedtem annak a kísértésnek, hogy az online rendelést ne csak magyar oldalakon adjam le. Így lettem tulajdonosa januárban a Lost: The Complete Collection Blu-ray kiadásnak, mely arra ösztönzött, hogy a sorozatot újranézzem tökéletes kép és hangminőségben. Persze ezek után jött a nagy gépfrissítési mánia, mely már márciusban megkezdődött, s már akkor ki tudtam próbálni az új gépet. Április igazi kincs volt, hiszen nagy rajongóként nagyon örültem annak, hogy az első Tomb Raider megjelent az androidos telefonokra is, így ott is sikerült végig vinnem. Mondjuk nem is volt nehéz, hiszen a munkaközi szüneteket sokszor úgy vettem ki, hogy egyedül pattyogtam ki az étkezőbe, így valamivel el kellett ütnöm az időt. És akkor még nem is említettem a buszon történő játékot.
A Blu-ray kiadások gyűjtését nem is hagytam abba idén sem. Az akcióknak köszönhetően például a Mátrix trilógia is “kékre változott”. Tény és való, hogy nálam az év legnagyobb várt filmje végül a Jurassic World lett, melytől tartottam, de szerencsére pozitív csalódás lett. És persze nem véletlen, hogy a polcomra felkerült fémdobozos kiadásban is. Itt még nem ért véget a lista, hiszen a MediaMarkt akcióinak köszönhetően a Némó nyomában is a gyűjteményem része lett, illetve az idehaza meg nem jelent Silent Hill Revelation is. Mindezek mellett beúszott a Rise Of The Tomb Raider is, amely nem hagyott maga után mély nyomott, de a konzol eladása után megvásárolt Playstation 4 és a The Last Of Us Remastered páros igen. És még nem ejtettem szót a The Nathan Drake Collection-ről sem, mely jelenleg is kiforgatás alatt van.

…és akkor jövőre mit is tervezek?
Semmit. Idén be kellett látnom, hogy nem érdemes terveznem hosszú távra, mert többnyire nem tudom tartani magam a terveimhez. Így úgy döntöttem, hogy a 2016-os évben csak sodródok az árral. Persze elővigyázatosan, nehogy elragadjon egy hirtelen hullám.

Címke , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet! bejegyzéshez

  1. Visszajelzés:A veszteségek éve volt 2016! – Dentorel blogja

  2. Visszajelzés:Életmódváltás (?) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük