Silent Hill: Homecoming (2008) Teszt

Platform: PC

Bejegyzéseket megtekintve viszonylag iszonyatos gyorsasággal tettem magamévá az utóbbi három Silent Hill epizódot, ami természetesen megjelent PC-re is. Nos a múltkori rettenet, azaz a Silent Hill 4: The Room után erősen megugrott az elvárásom az ötödik résszel kapcsolatban, ami a Homecoming alcímet viseli.
Tény és való rengetegszer megfordult a fejemben miközben a negyedik epizóddal bénáztam, hogy hagyom a fenébe, s folytatom az ötödik részt, ami elsőre nekem elnyerte a tetszésem. Végül győzedelmeskedett a kíváncsiságom, így az újabb epizódnak csak késve tudtam neki ülni.

Eredeti elképzelésemben az szerepelt, hogy mivel nem ünneplem a szilveszter semmilyen formában, s mivel a durrogtatók amúgy sem hagynának nyugodtan filmet nézni, így a Silent Hill: Homecoming épp megfelelő lesz az est eltöltésére. Végül másképp alakult az estém (erről majd később), így végül csak nem sokkal két óra után tudtam neki ülni, de nem sokáig jutottam. Így a tervem, miszerint az új év első napján magamévá teszem a játékot, s publikálom is róla az élményem elmaradt. Egészen pontosan két és fél órával.
Ugyanis valamikor késő délután ültem neki, s alig negyed órája fejeztem be. Az nem kérdés, hogy a második Silent Hill után ez ugrott a második helyre kedvencnek.
Természetesen bővebben és spoileresen a tovább mögött a kedvcsináló trailer után:

Az előző Silent Hill centrikus bejegyzésekben többször kitértem, hogy számomra a film volt az első példány a franchise-ból, s kilóra megvett. Ez volt az egyetlen oka, hogy neki ültem a játékoknak.
Bizonyos gameplay videókat megnézve pedig rendkívül örültem, hogy némi hasonlóságot mutat a filmmel, ami egyik személyes nagy kedvencem, s már HD-ben vigyorog rám a vinyóról. A negyedik epizód okozta sokk még mindig elevenen él bennem, s örülök, hogy az ötödik rész jóformán kijavította a csorbát. Habár az ötödiknek is vannak sajátos hibái, amit néha elég nehéz elnézni úgy, hogy közben még nem került napvilágra a hőn áhított patch.

Kórházban leszíjjazva kezdünk, orvosunkat valami felnyársalja, nekünk pedig ki kell kecmeregni ebből a csávából. Feltápászkodva pár méter megtétele után kisöcsénkbe botlunk, Josh-ba, aki után eredünk azonnal.
És akkor jön a nagy kedvenc, ugye a helyszín átváltozik a film módjára. És igen, ennél a pillanatnál megvett kilóra. Így kell ezt csinálni kérem szépen. Ezután a többi epizódból ismert nővérkék is előbukkanak, természetesen a hasonlóság kísérteties a filmes verzióval. De ez se baj, örülünk ennek is. Ezután némi szívbaj jön ránk a “menyezetből” előbukkanó valamitől. Végül egy kamionos mellett ébredünk. Mondhatjuk kész az első pálya is, ami egyfajta gyakorlónak is elmehet.

Főhősünk Alex katona, aki hosszabb idő után tér haza (erre utal a cím is ugyebár) Shepherd’s Glen-be, ahol emberek tűnnek el nyomtalanul, de senki nem tudja azt, hogy mi történt velük. A játék egy harmadát ebben a városban töltjük, ami kísértetiesen hasonlít Silent Hill-hez. Sőt, az utcán ólálkodó teremtmények is erről tanúskodnak. A városban eltöltött idő nem lesz túl hosszú, feltéve, ha nem szerencsétlenkedünk. Miután házunkat visszaváltoztatjuk evilágivá, indulhatunk Silent Hill-be öcsénk, és elrabolt anyánk után.

Ahogyan az előző epizódokban is megszokhattunk az új részben szép lassan bontjuk ki a történeti szálakat. Első körben megtudjuk, hogy az egykori rend alapítói elérték a várost is, s szerződést kötöttek. Azt már itt tudni lehet, hogy szerződés szegés következhetett be.
Silent Hill utcáin felbukkanó öcsénk is nehezíti a dolgunkat, miközben nem egy pár lény akar eltenni minket láb alól. Természetesen az előző részekhez méltóan itt is több befejezést kaphatunk, habár itt kisebb dolgok lesznek meghatározóak a későbbiekben. Mindezek mellett még fontos megemlíteni, hogy az ötödik rész tele van utalásokkal. Némely teremtmény alakja, valamint a világok közötti átmenet egy az egyben a filmből lett átemelve. Továbbá kapunk erős utalást az első részre, ami feltételezi azt, hogy csak a mezei Good endinget vették figyelembe a készítők. A történeti felépítés egy az egyben a második részt idézi, továbbá pár szimbólum (főleg a mentésé) szinte ugyanaz.

Történet most is remekül el lett találva, habár sejtettem, hogy lesznek pontok, ahol az ember csak elnyög egy “bazmeg”-et, és megy tovább. Nos az ötödik epizód is ilyen volt. Habár a második rész mintájára készült, de ettől eltekintve remek.
Míg a második részben nem igen tudtam hova tenni, hogy James miért nem emlékszik szörnyű tettére, addig a Homecoming-ban ez nem jelentett problémát, hisz időközben kiderül, hogy főhősünk elméje megbomlott, miután véletlenül megölte saját öccsét. Ez megmagyarázta a Silent Hill általam legmisztikusabbnak talált teremtmény, a Piramisfej újboli feltűnését. Ugyan korábban találkoztam borítókkal és gameplay-ekkel, de valahogy ez teljesen kiment a fejemből, s ütött rendesen.
Maga a játék természetesen tele van meglepő fordulatokkal, s nehéz döntésekkel. Elsősorban játékbeli anyánk halála, mely elkerülhetetlen. Kínzópadra került nőt lelőhetjük kegyelemből, vagy gyengeségünk jeleként megnézhetjük, ahogy szépen kínyújta a kínpad. Természetesen ezt halálfagyasztó sikoly mellett, ezzel is kissé hatva ránk játékosokra, hogy bizony most rossz döntést hoztunk. Előrébb jutva apánkkal találkozhatunk, akiknek korábban megbocsájtottunk a gyóntató fülkében, mondjuk én nem értem, hogy később hogy került a tovább jutásunk útjában nem mellesleg kikötözve.
Misztikus karakterünk Piramisfej pedig gondoskodik, hogy apánk mondandóját testileg is kettő szakítsa. Megdöbbentő, hátborzongató. Persze később lesz még rosszabb is. Enyhe logikai baki, amikor is az utolsó pályán fúróval belefúrnak a lábunkba, hisz megérdemeljük, apánk nem áldozott fel bennünket, ahogyan azt kellett volna. Történeti szempontból még van pár halvány pont, de bízom benne, hogy kellő pihenés után leülepedik, s átláthatóvá válik számomra.

Történeti és látvány szempontjából nálam kitűnőre vizsgázott a játék. Azonban a második epizóddal ellentétben itt már vannak globálisabb problémák is, amelyek csorbítják a játékélményt.
Valahol pozitívum, hogy a negyedik epizód elcseszett irányítását korrigálták, bár kissé keserű szájízem maradt utána, hisz Gamepad kiesett a használható eszközök közül irányítás terén, mivel nagyobb mozgástere van a kamerának és magának a szereplőnek is. Könnyen konfigurálhatjuk billentyűzetünket is, noha ezen része a játéknak módfelett dühítőre sikerült. Ugyanis az előre beállított kiosztásról alapra váltott a játék, később ugyan megjegyezte, de pár funkciót nem tudtam használni. Így például nem tudtam megnyitni a fegyver eszköztárat, s sok esetben nem tudtam a lámpát bekapcsolni se. Maradt a monitor fényerejének felemelése, amitől a játék eléggé szürkévé vált grafikailag, de csak így tudtam tovább jutni. Grafikára egyébként nem lehet panasz, valóban nagyon szépen van kivitelezve, nekem elsőre elnyerte a tetszésemet.
Valahol kicsit azért örülök, hogy lineárisabb lettek a pályarészek. Valahol már nem vagyok én se gyerek, szabadidőm sincs annyi, hogy hetekig üljek egy játékon, s mivel mindig találok magamnak egyéb elfoglaltságot, így újra játszás ritkán szokott előfordulni más játékok esetében. Maguk a fejtörők is elfogadhatóak voltak, habár technikailag volt némi probléma a játékkal. Ugyan megtudtam vásárolni a maradék alkatrészt is a gépemhez, de spóroltam a memórián is, ami egy árva 1 GB-ot jelent, holott a játék 2-őt kér Vista esetében (ami gondolom vonatkozik a 7-es windowsra is). Jópárszor sokáig töltött a pályakezdés előtt, vagy a mentés előtt teltek el kínos percek, illetve a játék fagyott be pár percre. Szeretném azt mondani, hogy a gépem kevés, de ez nem igaz, ugyanis újra inditás után a játék pöpecül ment tovább. És sajnos több fórumot meglátogatva be kell látnom, hogy sajnos nem egyedi problémáról van szó.
Hangzásilag is nagyon jól el van találva, habár a zenék nálam nem ütötték meg a második részét, hisz a bejátszott számok sehol nincsenek pl. egy Promise vagy egy Promise Reprise netalán egy Laura Theme-hez.

Maga idegesítő technikai malőröket nélkülözve el kell mondanom nem csalódtam az ötödik részben. Többet vártam mielőtt neki ültem volna, de sokkal, sokkal többet kaptam. Ráadásul mindezt magyar nyelven, így még véletlenül se fordulhatott elő, hogy valami felett elsiklottam volna, vagy rosszul értelmeztem volna.
Várom a javítást, hát ha megold rengeteg problémát, ami a játékkal kapcsolatos, s talán akkor neki ülök ismét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.