Az a bizonyos impulzus vásárlás…

Ami mindenképpen igaz rám az nem más, mint a szokás hatalma. Amennyiben hozzászokok valamihez, akkor nagyon nehéz arról leszokni. Szinte mindenre igaz ez. Legnagyobb probléma ez leginkább a saját “költségvetésemnél” van, amikor már hónapokra előre jóformán beosztom fillére pontosan, hogy mire is fogok költeni. Az esetek 80%-ban ezt soha nem sikerül tartani. Mint például ma sem.
A történet ott kezdődik, hogy nagyon hozzászoktam az egyik billentyűzethez, melyet Hama Casano néven lehet csak ismerni. Nagyjából 2 ezer forintos volt, amikor először megvettem, s az ára azóta nem is növekedett szerencsére. Talán a hatodikat használtam el idén, de annyira nem zavar lévén tényleg olcsó a pótlása. Az más kérdés, hogy összerakva az összeget mennyi is jön ki egyben végül. Történt ugyanis, hogy nyár elején elhasználtam az utolsót is. Ami annyit jelent, hogy már hihetetlen hangos volt szerencsétlen, hogy még zenehallgatás közben is már zavart. Viszont sajnálatos módon sehol nem találtam már, s csak neten volt rendelhető. Mivel már nagyon zavart, így inkább elcammogtam a helyi MediaMarkt-ba, ahol szépen egy szintén lapos, de másik modellű Hama terméket vásároltam. Csak pár nap múlva jöttem rá, hogy talán nem kellett volna megvenni, hiszen az enter “anorexiás” kialakítása miatt sajnos sok volt a félreütés. Mivel nem volt hibás egyébiránt, s már el telt pár munkanap nem vittem vissza. Nagyjából itt már legalább 4 ezer forint elment. Ekkor jött, hogy véletlenül leesett az egér, mely ezek után már nem volt használható. Vásároltam olyat, ami egy hónapon belül rossz lett, majd végül helyettesítettem egy vezeték nélkülivel, ami a napokban szintén behalt hanghatásilag. Az ő pótlására vásárolt meg egy ipari hulladék.

Időközben természetesen tiszteletemet tettem a MediaMarkt-ban, ahol láttam egyet, ami megfelelő lenne nekem, de inkább úgy voltam vele, hogy annyi szent, hogy én nem adok egy billentyűzetért 9 ezer forintot még akkor sem, ha jár hozzá vezeték nélküli egér, s a klaviatúra is vezeték nélküli. Úgy döntöttem, hogy a nálam bevált modellt fogom megvásárolni interneten, így végül leadtam a megrendelést múlt héten. Időközben persze próbálkoztam mindennel a jelenlegi billentyűzettel, hogy ne legyen annyira hangos, s visszanyerje megvásárolt állapotbeli jellegét, de sajnos nem értem el vele semmit. Egy hét után már megelégeltem, hogy még mindig csak feldolgozás alatt áll a rendelésem, s nyakamba kaptam a várost. Végül megint a MediaMarkt-ba kötöttem ki, s a korábban kiszemelt billentyűzetet a kezembe vettem, ha már a minta darab használata kellemesnek bizonyult,  illetve egér is volt hozzá. Igen, igen. Így lett nekem egy 9400 forintba kerülő rapoo 8200p-s szettem.

8200P_black

Drágállottam ugyan, de már tényleg nem volt más választásom, amennyiben szeretném tényleg úgy használni a gépemet, ahogyan megszoktam, s mellette meg is lenne a kényelmem. Amennyiben összeadom az elmúlt hónapokban egérre, s klaviatúrára költött pénzemet, akkor többek között az is világossá vált számomra, hogy ebben a hónapban simán zsebemben maradhatott volna az az összeg, amiért megvásároltam eme példányt, ha nem spórolok, s megveszem már eredetileg is ezt. Ugyan nem volt szükségem vezeték nélküli billentyűzetre, de nagyon bízom benne, hogy kitart elég sokáig. Mindkettővel meg vagyok elégedve, habár a 3.0-ás usb-t fel kellett áldoznom, hiszen a 2.0-ásnál valamiért a billentyűzet nem volt eléggé stabil. mivel olyan írást nem találtam a neten, ami ilyen problémával foglalkozna, így gondolom nálam lehet a baj.

…és íme, amikor az ember spórol, s végül kénytelen tényleg megvenni azt, amit drágállott..

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük