Eternal Sunshine Of The Spotless Mind (2004)

Magyar cím: Egy makulátlan elme örök ragyogása

Az elmúlt években iszonyú sokat hallottam erről a filmről, de ha választ kellene adnom, akkor csak néznék magam elé, hogy miért is nem tekintettem meg eddig. Minap megint olvastam róla egy cikket, s azt gondoltam, hogy nagyjából tizenegy év épp elég volt ahhoz, hogy megnézzem már, hogy én is tudjak róla nyilatkozni. Így végül úgy döntöttem, hogy a mai este filmnézéséhez ezt fogom választani.

es.00

Első körben fontosnak tartom megemlíteni, hogy mikor beletekingettem a filmbe féltem, hogy valami agyatlan marhaság lesz végül belőle. Ez elsősorban Jim Carrey szereplésének köszönhető, akit még komoly szerepben nem nagyon láttam, de itt azért bizonyította, hogy nem kell félni, hogy ha egy ilyen alkotásban kell alkotnia valami maradandót esetleg.
Rögtön azzal indulunk, hogy főhősünk monológját hallgatjuk, hogy mennyire nem az ő világa a valentin nap, illetve miért is tetszenek neki azok a lányok, akik igazából észre sem veszik, s átnéznek rajta. Szinte azonnal akad is egy, aki ezzel szemben viszonozza a figyelmet. Nagyjából itt meg is kapjuk az alap történetet, hogy hogyan is jött össze élete szerelmével, majd pedig hogyan is lett vége. Végül kissé esetlen férfi hősünk ráveszi magát, hogy szakítson, de nem érti, hogy miért is viselkedik úgy barátnője, mint ha nem is ismerné. Majd ráeszmél: mert törölte az emlékezetéből. És mi erre a válasz lépés? Természetesen az, hogy ő is törli az összes emlékeit egykori kedveséről.

Valami nagyot vártam tőle, ha már ennyi pozitívumot olvastam róla, de rögtön az első fél órában csalódnom kellett. Hiba volt. Ugyanis az első fél órát kellett túlélnem ahhoz, hogy tényleg találjak benne valami szórakoztatót. Ez pedig nem más, ahogyan Joel ráébred arra, hogy bizony azokat az emlékeket, melyeket töröltetni szeretne mégis szeretné megőrizni. Ezt viszont ugyebár elég nehéz, ha az ember épp eszméletlen, s egy gép van a fejére kötve, melynek lényegi része, hogy törölje a memóriájának egyes részeit. Így nem marad más választása, mint hogy megpróbálja a számára kedves emlékeket elbújtatni úgy, hogy igyekszik megváltoztatni azok helyzetét az agyában.
Ami egyébként meglepett, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy nem csak egy szálon fut a történet, s nem csak egy pár áll a történet középpontjában. Meglepő volt, ahogyan kiderül, hogy mennyire vissza is lehet élni azzal, hogy ha valaki szeretne a felejtés útjára lépni, s ez hogyan is kuszálhatja össze az életét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy talán nem is érdemes idegeneket beengedni az életünkbe, hogy aztán ők azt csináljanak vele, amit akarnak. Egyértelmű, hogy ahhoz, hogy működhessen a film szükség volt egy tökéletes szereposztásra is, ami véleményem szerint ténylegesen jól sikerült. Nyilván tizenegy év távlatából már akadtak olyan színészek, melyek azért sokkal többre vitték, de a készítés évében nem biztos, hogy felismertem volna őket. Ebből a szempontból viszont azt gondolom mindenképp pozitív csalódás volt a film.

es.01

Fontos még megemlítenem, hogy látványban sem utolsó eme alkotás. Nyilván nem kell hatalmas nagy CGI montázsokat várni tőle, de akadtak olyan jelenetek, melyek elsőre akár gagyi jelzőt is megkaphatták volna tőlem, de a történet olyannyira elkapott engem, hogy egyszerűen nem tudtam haragudni ezen megoldások miatt. Ami mindenképp egy további plusz volt számomra, hogy a film végéhez közeledve ugyan volt némi kiszámíthatóság, de akadtak váratlan meglepetések is, melyeknél azért rendesen kikerekedett a szemem.

Nem fogom azt mondani, hogy életem legjobb filmjét láttam, s nem is fogom éltetni, mert maradandó élményt sajnos nem hagyott bennem. Ámbár arra tökéletes volt, hogy egy esti filmnézés keretén belül magamévá tegyem. Nem hiszem, hogy még egyszer megfogom nézni, hisz számomra ez az első alkalom is bőven elég volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük