Resident Evil 5 (2009) Teszt

Platform: PC

Viszonylag kellemes nyári élmény volt a Resident Evil 4 kipörgetése, ami önmagában nem volt rossz, de nem is volt jó.
A helyzet azóta sem változott, a negyedik epizód előtti játékokkal azóta sem játszottam, nem is hajt a vágy, hogy beszerezzem bármelyik epizódot, s továbbra is a Resident Evil-franchise közül a filmek nagy rajongója vagyok.

Ugye izzasztani kellene az új PC-t, s így minél több új játékot kellene beszerezni, aminek aztán van hardverigénye, továbbá azért a grafikán látszódjon, hogy bizony a korábbi gépemen nem futna, vagy keményen megizzadna alatta.
Nos teljes egészében ez volt a Resident Evil 5, melynek grafikájától az ember szó szerint maga alá is csinálhat, mert egyszerűen lélegzetellálító. Ez volt az az indok, amiért nekiültem, igaz többször landolt a kukábanm de valahogy mindig visszatettem, hogy az élményt magaménak tudhassam.
Első ránézésére valóban gyönyörű, s hibátlan a játék, azonban az ember egy idő után kénytelen rájönni, hogy bizony ez mind csak a felszín, komoly hibák vannak szinte minden téren. De erről majd bővebben lent.

Ugyan csak az előző résszel játszottam, de szerencsére teljes rálátásom volt a történetre. Először is főhősünk most Leon helyett Chris, akit az előző részekből vettek át, s poligonozták halálra. Mellé kapott egy társat is Sheva-t, aki néha több kárt okozott, mint hasznot. Az ő feladatuk tulajdonképpen megakadályozni, hogy az Umbrella által fejlesztett vírusok, s egyéb teremtmények a fekete piacra kerüljenek, s ha ez megtörtént, akkor természetesen ezt a hibát kijavítani.

Afrikában kezdünk, grafikán lehet ámuldozni, na meg hasraesni. Aki kötekedni akar, az rögtön megteheti, hisz azonnal szegény afrikai feketéket kell jobb létre szenderíteni, továbbá rendkívül jó példa lehet a kamaszfiúknak főhősünk, aki történetesen akkora egy kigyúrt állat, hogy a képernyő túlnyombó többségét ő tölti be. Persze kivétel, ha épp lövöldöznünk kell.
Már rögtön az elején pofára estem, ugyanis a legnagyobb pozitívum ami volt az előző részben itt eltűnt. Ez pedig az irányítás. Szép dolog, hogy sikerült optimalizálni, hogy billentyűzetről is rendkívül jól lehessen irányítani, továbbá az alap konfigurációt is lehessen módosítani, azonban a GamePad-es megoldást ezzel szemben sikerült rendkívül elcseszni, ami nálam nagy negatívumnak számít. Tulajdonképpen négy előre kalibrált Gamepad profil van, de egyik sem használható, s egyáltalán nem esik kézre. Ezen felül lassú, s még a gombkiosztást sem lehet megváltoztatni.

Felejtsük el ezt a csorbát, léphetünk tovább. Kissé pofáncsapott, hogy gyakorilatilag egy negyedik részt kaptunk kissé felturbózott grafikai motorral, s rontott irányítási résszel.
Ahogyan az az előző részben is volt, a ránk támadó zombiknak látszó parazitával megszállt falusiakat kell lelőni. Miután sikeresen leszedtük őket szinte horrorisztikus gyorsasággal elporladnak, s maguk után hagyhatnak bizonyos tárgyakat. Ez lehet pénz, töltény, esetleg kulcs. Az akció mellett szinte kötelező gyűjtögetni, hisz tudunk új fegyvereket vásárolni, továbbá a meglévőket fejleszteni. Persze koránt sincs kánaán, hisz összesen 7-8 tárgyat vihetünk magunkkal, s ebben benne van maga a fegyver, a lőszer (ha nincs betöltve a fegyverünkbe), gyógynövényből készített gyógyító szérum. Szóval lehet gazdálkodni. Ráadásul, ha egy fegyvert, vagy tárgyat kívánunk eldobni, hogy egy másiknak legyen hely eltűnik végleg, nem pedig otthagyjuk. Ez viszont brutálisan rossz megoldás, ugyanis nem egyszer fordult elő, hogy fegyvert, vagy lőszert kellett eldobnom, hogy egy gyógynövényt fel tudjak venni, amivel megtudjam magam gyógyítani.

Maga a harcrendszer nem sokat fejlődött a negyedik rész óta. Ezt is értékelhetjük negatívumként, ugyanis futva nem lőhetünk. Ahhoz, hogy bemérjük az ellenfelet meg kell álljunk, majd célozni, ami mozgékony ellenségnél viszont iszonyatosan nagy hátrány. Ráadásul a tárat is csak így tudjuk megtölteni, s eközben természetesen teljesen sebezhetőek vagyunk.
Nem kell aggódni, ellenségekből nem fogyunk ki. Van mikor csoportosan támadnak ránk, s csak ritkán fordul elő, hogy 1-2 falusi veti ránk magát. Ami nekem nem tetszett, hogy partnerünket is el kell látni lőszerrel, s ha azt akarjuk, hogy igazán hasznunkra legyen, akkor bizony az ő fegyverzetét is erősíteni kell. Na most, ha ezt meglépjük, akkor bizony előfordulhat némi kellemetlen meglepetés az előre haladást illetően.
Nálam tulajdonképpen az első fűrész motoros parazitával fertőzőtt egyednél jött ez elő, amikor is kevés lőszer maradt, a fegyver nem volt kellően feltuningolva, továbbá az összes felrobbantható dolgot felrobbantottam, s még mindig követett a bestia, s az esetek túlnyomó többségében én, s kis százalékban partnerem lelte halálát, ugyanis ugyanaz vonatkozott láncfűrészes kollégánkra, mint az előző részben: ha közel kerül késünk semmit nem ér, biztos halál. Így, ha elfogyott a muníció, bizony várhattuk a halált.
Kemény szakasz volt ez, kétszer adtam fel itt, s ment a lomtárba a játék. De végül mégis sikerült legyőznőm, persze trainer segítségével, ugyanis nem volt kedvem újra nekiállni a játéknak előlről. Természetesen később kaptunk még jó pár láncfűrészest, s innen is csókoltatom a készítőket.

Ami nálam egyértelműen pozitívumnak számított, hogy a negyedik rész kereskedői teljesen eltűntek. Ennek fényében a pálya elején, végén volt lehetőség feltölteni készleteinket, fegyvert vásárolni, vagy tuningolni. Plusz pont még, hogy elhalálozás után is előugrott ez az opció, így ha kemény ellenféllel akadtunk össze, akkor bizony bevásárolhattunk. Természetesen ez sem volt hibátlan, hisz még mindig hiányzik, hogy ne csak fegyvert, hanem az ahhoz tartozó lőszert is lehessen vásárolni, mert jelen helyzetben kizárólag egyetlen fegyverhez lehetett ezt az opciót meglépni.

A nehézségről elég vegyes érzelmeim vannak. Először viszonylag hamar végigértem a játékon,de akadtak izzasztóan nehéz helyzetek is, mint például a lánfűrészes kolléga első feltűnése. De akadt olyan lény is, ami elsőre nehéznek tűnt, de hamar a feledés homályába lépett.
A negyedik részhez képest minimalizálódott a rejtvények. Akadtak ugyan, de könnyen meg lehetett őket oldalni. Részemről ezek pozitívumok voltak, hisz mostanában nem igénylem a kemény fejtőrős játékokat, inkább a könnyebb játékemenetnek örülök.
Persze közelebről megvizsgálva a rejtvények hiánya gyakorlatilag monoton játékmenetet eredményezett, melyben nem kell mást tennünk, mint előre mennünk, s annyi falusit leülni, ahányat csak lehet. Annyi ellenséget, teremtményt hidegre tenni, ahányat csak lehet. Gyógyír a sebre a majdnem hibátlan grafika, de néhol rém idegesítő tudott lenni eme monotonitás.
Némelyik mezei ránk támadó nehezebb leküzdeni, mint magukat a főellenségeket. Persze tucatnyi lőszer elpazarlása után padlóra küldhetjük őket, azonban ilyenkor hangosan dörmögtem, ugyanis a nehezebb ellenfeleknél többnyire értékelhető holmi sosem volt, kivétel a továbbjutáshoz szükséges kulcsok, kártyák. De tényleg nem tudom megérteni, hogy miután az egész tárat kiüríti az ember, s emellé még egy csomó szériumot is elhasznál, mellyel tulajdonképpel kiheréli saját magát a továbbjutás szempontjából, kapunk némi aprót, vagy éppenséggel egy nagy semmit. Sokra megyünk vele, hogy elhalálozás után még lőszert sem tudunk venni.
Maguk a főellenségek is néhol a közröhely tárgyát képezik. Ráadásul némelyiknél az ember el sem tudta dönteni, hogy amit csinál az valóban jó, vagy túl kevés ideig tartotta a gombot, esetleg nem nyomkodni, hanem hosszan nyomni kellett volna-e (Jill harc). Ez viszont kifejezetten szörnyű volt.

Magára a grafikára kevés panasz lehet, habár akadnak brutális tárgyak, melyek enyhén szólva is ocsmányul sikerültek. Ettől függetlenül a készítők éltek az adottságaikkal, s rendkívül hangulatos afrikai helyszínt tudtak megvalósítani, amit jobban tudtam volna értékelni egy Tomb Raider játékban, mint itt.
Személy szerint nekem leginkább az a rész tetszett, ahol a vízben található szigetek között kellett ingázni, hogy a továbbjutáshoz szükséges puzzle darabkákat összeszedjük. Maga a táj, a víz rendkívül szép volt, ráadásul kaptunk állati ellenfeleket is a krokodilok formájában, habár veszélyt nem igen jelentettek ránk, hisz könnyedén elmehettünk mellettük. Ennek fényében is mi voltunk a gyorsabbak, mint ők, ráadásul kolléganőnkre rá se hederítettek, egyszer sem támadták meg.
Akadtak még barlangos, enyhén sivatagos részek is, ezek is szemkápráztatóak voltak, játék első felét igenis megérte megcsinálni pont ezért. A játék második fele pedig kizárólag a történet miatt volt számomra lebilincselő, ugyanis a hatalmas nyílt terepet felváltotta a zárt, ami ugyan szintén igényesen volt megcsinálva, de nem vágódtam tőle hanyatt.

Volt némi történeti háttér is, Jill-szál, aki elméletben halott, s mivel esély van rá, hogy él, ezért követnünk kell a nyomokat. Persze már az egyszeri játékos is levágja, hogy az arcát takaró nőszemély egykori társunk, a kérdés természetesen az, hogy megmentjük, vagy megöljük.
Rendkívül nagy potenciál lett volna, ha választhatunk sorsa felől, de sajnos kénytelenek voltunk megmenteni. Ez a fajta harc volt, ami enyhén szólva is kiakasztó volt, hisz többszöri kísérlet után sem sikerült megszabadítanunk a rá rakott szerkezettől, s az embernek már az a furcsa érzete támad, hogy valamit rosszul csinál. Persze utólag már tiszta, hogy a próbálkozások száma számított, nem pedig az, hogy hogyan is hajtjuk azt végre. De ez elmondható az utolsó főellenségnél is, ahol le is töröltem mérgemben a játékot, de végül némi pihenés után csak elküldtem a fenébe.

Összegezve nagyjából ugyanazt érzem, mint a negyedik rész kipörgetése után. Nem volt rossz, de igazából jó sem volt. Valahol középen van, az egyszeri kipörgetéses játékoknál, mert sajnos nem gyakorolt rám olyan hatást, hogy még egyszer neki üljek, hiába bónusz tartalom ide, vagy oda.
Vannak iszonyú nagy hibák, nálam egyértelműen a Gamepad használhatatlansága volt, ami a negyedik epizódban tökéletesen működött. Itt minden bizonnyal adott volna az élményhez nem kis pozitívumot, ha kényelmesen, ágyból fekve tudtam volna eljutni a végére. Játékidőt eltekintve nem rövid, de nem is túl hosszú. Olyan 10-12 óra, ha tippelni kellene.

Egy bejegyzés itt

  1. Tyler

    Kicsit elütött a többi Resi résztől de nekem nagyon bejött. Grafika pedig nagyon élethű. Én csak ezért pörgettem ki nagyon sokszor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük