Sorozatfüggőség a mindennapokban

Nagyon sok sorozatos híreket olvasok. Azonban leginkább csak felszínesen figyelem őket, ugyanis a véleményemet már a blog létezése óta ide írom, mint sem más oldalakra. Publikálás előtt azért elolvasom, hogy minden megfelel-e az én elvárásaimnak, illetve még olykor korábbi bejegyzéseimet is visszaolvasom. Azonban, ha megnézem a blog tartalmát, illetve hogyan is épül fel a már lassan hat éve vezetett blog, olykor eszembe jut, hogy vajon milyen hamis kép alakulhat ki abban, aki ide téved. Tehát arra gondolok, hogy ránézésre egy virtuális világ függőségében szenvedő személyről lenne szó.

Már régóta gondoltam, hogy egy ilyen bejegyzést is ideje volna már megejteni. Legfőképpen azt, hogy hogyan lehet a virtuális szórakozást beépíteni úgy a mindennapi életbe, hogy ne legyenek annak negatív következményei.

tvs01

Kezdetek…
Az egyik legnépszerűbb otthoni szórakozási forma egyértelműen a tévénézés. És itt természetesen nem csak a csatornákra gondolok, melyekből annyi van, hogy kevés olyan ember van, aki nem tudna számára megfelelő programot találni. Bár mondjuk, amikor végig lapozok pár havonta a csatorna listában idehaza, akkor mindig az jut eszembe, hogy a csatornák töménytelen mennyisége hogyan tud megélni. Mert nem hiszem, hogy mindegyiknek kiemelkedő nézettsége lenne.

Viszont tény, hogy az idővel eléggé megváltoztak a tévénézési szokások. Emlékszem, hogy még gyerekként családi program volt, hogy este mit is fogunk nézni. Mondjuk akkor csak az alap, ingyenesen fogható kereskedelmi és közszolgálati csatornákkal kellett beérnem. Habár még mindig élénken él bennem azon képek sokasága, amikor szombaton mindig megvásároltam a műsorújságot, s fogtam egy filcet, s elkezdtem bekarikázni, hogy mit is szeretnék majd megnézni. Ez volt a közös családi program, s nagyon ritkán volt az, amikor ebből valamilyen vita volt.
Már ekkor is elkezdődött a sorozat rajongás. Sajnálatos módon az amerikai limitált epizódszámú sorozatok nem igazán értek el hozzánk, s csak nagyon sikeresek maradtak nálunk életben. Emlékszem is, amikor a latin-amerikai, s mexikói szériák uralták nálunk a frontot. Persze egy elmaradt rész felért egy vizuális merénylettel a szórakozással szemben, de szerencsére a videó lehetővé tette, hogy ne kelljen a képernyő előtt ülni a meghatározott időben, hanem később is meg lehessen tekinteni az adott epizódot. Véleményem szerint kevés olyan ember van, akinek ne csengene ismerősen a Homok titkai, Esmeralda, Vad Angyal, Rosalinda vagy a mai napig futó Barátok közt címek. Persze idővel a minőségibb sorozatok is elértek hozzánk, melyek a sorozatnézésben meglelendő szórakozást bebetonozta nálam.

Sorozatok és a szabadidő
Emberek vagyunk. Sokan vagyunk, s nem vagyunk hibátlanok sem. Ebből fakadóan pedig különbözünk, így teljesen átlagos képet festeni arról, hogy ki hogyan éli meg a szériák iránti rajongást teljesen nem lehet. A legnagyobb kérdés persze az, hogy ki hogyan illeszti be a mindennapjaiba. Én nem tartom cikinek, vagy lenézendő szórakozásnak, ámbár nyilvánvaló, hogy aki a való életét feláldozza a sorozatoknak, s eközben elfelejt élni az talán már klinikai eset.

Szerencsére időközben megváltoztak a nézői igények, így a szappanoperákat már felváltották a komolyabb szériák, melyek nem napi sorozatok. Az internet előre törésének köszönhetően pedig jelentősen megváltoztak a tévézési szokások. Én például nem nézek szinte semmilyen csatornák, esetleg csak akkor, ha épp végignézem, hogy az adott kábelszolgáltatónk változtatott-e valamit a kiosztásban, s ezért újra kellene programozni az általa adott beltéri egységet. Emellett a TV nálam már csak egy multimédiás “doboz”, mely film/sorozat nézésére, s játékra van. Számomra ez előnyös, hisz így a számítógépen tárolom az adott epizódokat, melyeket akkor nézem meg, amikor időm engedi.

tvs02

Arra rendkívül ügyelek, hogy a hétköznapi életemet ne befolyásolja az a tény, hogy sorozatokat nézek. Ezt leginkább az emberi kapcsolataimban érvényesítem, hisz azért előfordult, hogy amikor valamire nagyon ráharaptam, akkor az alvásomból csíptem el egy-egy órát, hogy megtekinthessek további részeket.
Középiskolás koromban lett itthon is internet, így ekkor haraptam rá nagyon sok szériára. Azt is végignéztem, mely nem igazán fogott meg, s egyszeri megnézésnek volt csak jó. Mindezek mellett DVD-k tömkelege állt halomban, mert szinte mindent megtartottam. Ha az ez évek alatt íródott bejegyzéseket megnézem itt, akkor látszik, hogy hihetetlen mennyiségű szériát követtem nyomon. Ennek oka a pénztelenség volt, hisz önálló keresett hiányában kevés volt a lehetőségem a szórakozásra.

Diákként ott voltak a szabad délutánok, s a szabad hétvégék. Emellett a különböző szünetek, s a leghosszabb, mely egyik fénypontja volt a pihenésemnek: nyári szünet. Így nem is volt kérdés, hogy mennyire rá voltam kattanva egy-egy szériára. Azonban a munka jelentősen megváltoztatta a hozzáállásomat, így csak azt követem nyomon, ami tényleg tetszik. Így nagyjából 5-6 szériát nézek, mely kevés időt igényel.
És akkor hogyan? Első sorban a reggeli munkába menetel előtt legalább fél óra míg elkészülök, így egy húsz percesre mindig jut idő. Azok, melyek nem átütő sikerek nálam, de viszont abba hagyni meg nem akarom tökéletesek arra, hogy “háttérzajként” funkcionáljanak. Így amikor vasalok, takarítok, vagy csak kell valami, hogy elaludjak ezek tökéletesek. Persze általában felgyülemlenek a megtekintetlen epizódok, melyek olykor szabadnapomon délelőtt, s kora délutáni órákban szoktam magamévá tenni, mert ilyenkor többnyire ismerősi körben nem igazán érnek rá, ha ez hétköznapra esik.
Habár a legnagyobb sorozat maraton nálam télen van, ugyanis a hideg időben csak akkor mozdulok ki, amikor nagyon muszáj. Utána a nyár, amikor pedig szinte nincs aktuális epizód azokból, amelyeket követek.

tvs03

Újranézés, vagy új sorozat?
Kérdés leginkább azokat érinti, akik nagyon kevés szabadidővel rendelkeznek. Nyilván meg kell tanulni beosztani úgy az időt, hogy szinte semmi ne tudjon sérülni, s mindenre jusson idő. Legyen idő a személyes kapcsolatokra, s más szórakozásra is, de emellett azért hódolhassunk szenvedélyünknek. Ilyenkor pedig nem könnyű döntést, hozni, hogy egy új szériába csapjunk bele, vagy egy korábbi kedvencünket nézzünk újra. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, akkor két sorozaton kívül semmi nincs meg itthon sem DVD-n, sem pedig Blu-ray-en. Egyszerűen nem voltak olyan jók, hogy másodjára is neki tudjak ülni. Habár tény, hogy többségük a későbbi évadok miatt vesztették el nálam a rajongásomat.
Persze lehet azt mondani, hogy be lehet illeszteni naponta egy részt, ami igaz is. Hisz miközben étkezik az ember, vagy takarít, esetleg vasal, vagy épp csinál valamit a számítógépen még a háttérben mehet egy adott rész. Akkor van baj, amikor nem egy epizódról van szó, hanem többről. Habár könnyebb helyzetben vagyok azokkal, melyek kevés részt értek meg. És persze többször elsősorban a nosztalgia.

Ciki-e sorozatot nézni?
Ez az a kérdés, amire azt szoktam mondani, hogy egy olyan tevékenységről van szó, amit nem kötelessége senkinek a másik orra alá kötni, hisz többnyire a négy fal közt valósul meg. Persze azért én is azt mondom, hogy ha valaki feláldozza a saját életét, hogy másét kövesse nyomon az már nagyon nem jó. Meg kell találni a középutat, hogy semmi ne sérülhessen. Hisz így az embernek nem romlanak meg a személyes kapcsolatai, s mellette pedig tud jól szórakozni. Mindezek mellett pedig akár új ismeretségre is szert tehet. Én például jó pár rajongói fórumon jelen voltam, melynek köszönhetek sok új, azóta is meglévő ismerőst.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük