A boltok nyitva tartásának szabályozásáról szubjektíven!

Még tavaly ősszel fogadták el azt a törvényt, mely szerint szabályozni kell a boltok nyitva tartását. Az indok első körben az, hogy a családok több időt tudjanak együtt tölteni. Az intézkedés következménye a pozíciók megszűnése a munkaerő többlet miatt, illetve a kereskedelemben dolgozók bérének csökkenése. Ebből fakadóan nagyon sokan felszólaltak, hogy miért is lenne jó egy olyan intézkedés, amelynek rengeteg negatív következménye van, illetve olyan emberek életét is megnehezíti, akik nem is a kereskedelemben dolgoznak.

A megvalósítás pedig előző hónap közepén lépett életbe. Azok, akik nyomon követték az eddigi bejegyzéseket nyilván tudják, hogy jómagam is kereskedelemben dolgozok. Valahol pont ezért is bosszant egy olyan törvény megalkotása, amely engem is érint, ellenben semmiféle lehetőség nem volt arra, hogy véleményt nyilváníthassak ez ügyben, mondjuk egy népszavazás keretén belül. Már korábban is terveztem megírni eme bejegyzést, de most jutottam el oda, hogy tapasztalatot tudjak belefűzni.

zt00

Nagyon sok cikket elolvastam ezzel az intézkedéssel kapcsolatban, s akadt is olyan, amit nem tudtam hozzászólás nélkül hagyni. Viszont azt gondolom eme bejegyzés bőven elegendő lesz arra, hogy kifejthessem véleményemet teljes egészében bármilyen korlát nélkül.

Annak idején nagy fejtörést okozott, hogy mely szakmát is válasszam. Függetlenül a jó tanulmányi eredményeimtől látszott, hogy főiskolás terveimnek anyagi keretei vannak. Hiába volt pár jól csengő, s ígéretes szakma, valahogy nem igazán adtam be a jelentkezésemet, hiszen gyakorlatilag a munkaerő piacon éhen haltam volna belőle. Így aztán végül úgy döntöttem, hogy a kereskedelem felé veszem az irányt. Hisz ez az a szakma, ami volt, van, s lesz. Sikeres vizsga után öt évvel ezelőtt már kereskedelmi dolgozó voltam. Persze csak pár munkahelyem volt, hiszen legutolsónál sikerült végleg maradnom. Sajnálatomra nem tudom azt mondani, hogy ez egy magyar vállalkozás, ugyanis az összes ilyen jellegű céggel befürödtem. Mint maga a munka, mint pedig a bérezés terén. Így az utóbbi az, ami viszonylag még elfogadható. De nézzük csak ebből a szemszögből.
Amilyen gazdasági helyzetet élünk úgy érzem nem lenne tanácsos mondjuk családot alapítani. Így ezzel az elvvel élek napról napra. Örülök, ha magamat el tudom tartani, nem kell, hogy még egy gond is jelen legyen, mondjuk egy gyermek képében. Hiszen a felelősség nagy ebből a szempontból. Ennek kapcsán pedig teljesen mobilis voltam, s vagyok. Már, ha a munkanapokat vesszük alapul. Szerettem hétvégén dolgozni. Elsősorban azért, mert a pihenő napok többnyire hétköznapra estek, amikor is bátran eltudtam intézni bármit, s szinte mindenre volt időm. Ha úgy alakult még szabadidős tevékenységre is jutott időm. Nyilván egyetlen egy negatívum volt, amikor a többség hétvégén volt szabad. Persze áldozatokat kell hozni, így nem egyszer csináltam meg, hogy alvás helyett inkább választottam mások társaságát. Nem csak szórakozás miatt, hanem hogy a már meglévő kapcsolatok ne menjenek tönkre.

Sokan persze tudnának azzal érvelni, hogy most már legalább van egy olyan napom, amikor biztosan itthon vagyok. Tudok tervezni, s együtt tudok lenni másokkal. Igen, ráfoghatjuk. Csak én nem úgy működök, mint egy gép. Én akkor érzem jól magam, ha olyan a kedvem, s nem akkor, amikor úgy kell. Hiába vagyok egy nap szabad, ha akkor nincs kedvem semmihez, vagy épp hulla fáradt vagyok. Éjszakai műszakom soha nem volt, így legrosszabb esetben, ha a helyzet megkívánta már este tíz utánra tudtam tervezni valamit. Ami a legjobb volt, hogy ha úgy alakult a munkanapokat összetolták, hogy több pihenőnapom lehessen. Az elmúlt négy évben így éltem. Ez most vége szakadt a kötelező zárva tartásnak köszönhetően. Most már darabosak lettek a munkanapjaim, s a pihenőnapjaim is egyaránt.
Fantasztikus érzés volt példának okáért, amikor három napot dolgoztam egyben, s a negyedik volt a pihenő. A vasárnap. Amin dolgozhattam volna, de ugyebár nem lehetett. Helyette hétfőn lenyomtam egy délutáni műszakot, hogy aztán otthon lehessek két napot. Bevallom ekkora fortyogtam eléggé a saját levemben, hiszen simán lehetett volna három pihenőnapom, ha vasárnap dolgozhattam volna. Helyette szét voltam zuhanva, hogy volt egy pihenőnapom, amit arra áldoztam, hogy ne csapassam szét magam nagyon, mert másnap még lesz egy munkanap. Élvezetes volt, nagyon. A beosztások kritikán aluliak, ugyanis most már a vasárnapi munkanapok átkerülnek a hét hat napjára. Így most már nem csak reggeli, s délutáni műszakjaink vannak, hanem legalább négy, s még a 13 órás műszakok is bejöttek.

zt01

Ami a legfontosabb egy dolgozónak egyértelműen a fizetés. Igazából a jelenlegi munkahelyemnél vettem észre, hogy az előzőek – melyek magyar magánvállalkozók voltak egytől egyig – gyakorlatilag egy az egyben “lenyelték” a pótlékaimat. Így nem volt sem délutáni, sem pedig vasárnapi. Mivel huzamosabb ideig úgy sem voltam náluk, így ezen hamar túlléptem. Itt viszont van. Így eléggé nehezen viseltem a három évvel ezelőtti egy kulcsos adó bevezetését, illetve a pótlékok megnyirbálását, melyeknek köszönhetően legalább 15%-al csökkent a bérünk.
És akkor volt egy olyan dolog, hogy vasárnapi pótlék. Ez vitte a pálmát az összes plusz bérezés között. Ha egy hónapban megnyertem hármat, s ebből kettő legalább délutáni munkavégzés volt legalább tízezerrel több volt a fizetésem. Ennek most már vége. Gyakorlatilag lassan ott tartunk, hogy azt kapom kézhez, amit a bérkalkulátor kiad. És ez, az ami szomorú. Ha nem a bérem csökken, akkor annak vásárló ereje. És a legbotrányosabb az, hogy gyakorlatilag erről nem hajlandóak a honatyák tudomást venni. És arról nem is beszélve, hogy a bércsökkenés elkerülése érdekében kezdtem el ismét túlórákat vállalni. És örülhetek annak, hogy nem jutottam olyan emberek sorsára, akiknek az óraszáma csökkent, vagy pedig maga a munkahelye szűnt meg.

Elméletileg a zárva tartások azért kellenek, hogy az ember több időt tudjon együtt tölteni a családjával. Ha a fentieket alapul vesszük, akkor már most megdől az egész dolog. Vásárlóként sem fényesebb azonban a helyzet. Sokaknak a vasárnapi zárva tartás lebeg a szeme előtt, holott a többi napon is korlátozva vannak a boltok nyitva tartása. Azaz reggel 6 és este 22 óra között lehet kereskedelmi tevékenységet folytatni. Ennek köszönhetően a reggeli dolgozók, vagy az estig dolgozók kapnak egy szép nagy mentális pofont az arcukba.
Több szabadidő? Nem! Inkább kevesebb! Eddig ugyanis akkor mentem vásárolni pihenő napomon, vagy ha nagyon muszáj volt. Ennek vége. Ugyanis, ha késő estig dolgozok ugrik a vásárlás lehetősége, ha pedig reggeles vagyok szintén. Jó példa a mai nap. Húsvét másnapja másnapos kenyérrel, melynek állaga már most hagy maga után némi kívánni valót. Holnap azonban már nem tudok vásárolni munkakezdés előtt, mert minden zárva van. Így reggelim lesz pár süti…Végül is megérdemlem, nem? Szerencsére előre gondolkodtam, így már bevásároltam. Persze keksz, némi gyümölcs, ami nagyjából 1200 forintomba fájt, hogy ne haljak éhen a következő, egyébként 13 órás műszakom alatt. Persze az más tény, hogy a napi kajámat ki tudtam volna hozni 400 forintból… Bár továbbra is az jár a fejemben, hogy eddig reggeli műszak előtt pékségben vettem finom frissen sült pékterméket, amit örömmel ettem meg. Most ehetem a másnapos zsemléből készült szendvicset. Fantasztikus. Mindezek mellé bejöttek a túlórák, 13 órás műszakok, illetve még a kötelező vásárlások pihenő napkor, ha mondjuk másnap reggeli műszakom van.

zt03

A magam élményein kívül olvasgatva számos cikket nem mehetek el az emberek véleménye mellett sem. Ami legyünk őszintén, hogy hagy némi kívánni valót maga után.
Vannak az értelmesek, illetve a semlegesek, akiket semmilyen szempontból nem érint ez a döntés. Azonban nagyon sokan vannak azok, akiket gyakorlatilag kedvem lenne úgy arcon csapni, hogy rögtön egy másik dimenzióban térnének magukhoz. Ők azok, akik leginkább politikai nézeteket valló emberek közti különbségeket veszik célba, s ezáltal egy szép gumicsontot kapnak a szájukba. Ők csak politikai pártokat látnak, így gyakorlatilag tökéletes melegágya egy konfliktusnak. Mindezek mellett akadnak olyanok, akik úgy bólogatnak, mint a birkák, illetve olyanok is, akik teljes mértékben tudatlanok, s így osztják az észt. Kedvencem:

Németországban, Franciaországban, (…..) is zárva tartanak a boltok: Igen, valóban. Csak arra is rá kellene jönni, hogy gazdaságilag messze jobbak, mint mi, illetve az átlagbér többszöröse a miénknek. Így mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár kétezer forintot is csökkenjen a bérünk.
Többnyire ez a mondat szokott tőr lenni a virtuális koponyájukba, mert rájönnek, hogy a példájuk rossz.

Nekem sem fizették ki a vasárnapi pótlékot, így örülök, hogy zárva leszünk: Ez pedig a tipikus “dögöljön meg a szomszéd tehene is” esete. Ha én nem kaptam, akkor ne kapjon már senki. Erről megint csak egy olyan eset jut az eszembe, amikor ezt reagálták, s mikor közöltem, hogy talán megvannak a megfelelő szervek, melyeknek az lenne a feladatuk, hogy ellenőrizzék, hogy a munkavállaló megkap minden őt illető juttatást megmutatta, hogy milyen az, amikor a kultúra kicsapja a biztosítékot.

A család végre együtt lehet: Igen. Cserébe többet dolgozhat a hét többi napján, illetve vakarhatja a fejét, hogy hogyan is oldja meg a bevásárlást.

Én is meg tudom oldani a vásárlást, nem hiszem, hogy ekkora gond, ha az üzletek zárva vannak vasárnap!: Tipikus példa, hogy kizárólag a vasárnapot hozzuk fel, holott a zárva tartás a hét minden napjára vonatkozik. Azaz reggel 6 és este 22 óra között lehet csak kereskedelmi tevékenységet folytatni.
Ez pedig annak a példája, hogy emberek meg akarják mondani másoknak mit csináljanak az alapján, hogy ők hogyan csinálják. El kellene jutni addig, hogy nem mindenki egyformán él. Jó példa a fenti szösszenet, hogy reggel 6-ra megyek dolgozni, ellenben sehol nem tudok vásárolni, mert nincs semmi nyitva. Így húsvét másnapján ez nem kicsit gáz.

A véleményem pedig az, hogy a politikusok készítették a munka törvénykönyvét. Ők döntöttek arról, hogy mennyit kereshet az átlag. S valahol ők hibásak azért, hogy olyan törvények születtek, melyeknek köszönhetően a kis és közép vállalkozások gyönyörűen kizsákmányolhatják mentálisan, fizikailag, s anyagilag a munkavállalót. Elég csak olvasgatni ilyen jellegű fórumokat, vagy pedig cikkeket, ahol a munkavállaló kér tanácsot.
Ezeknek köszönhetjük azt, hogy tulajdonképpen egyfajta modern rabszolgatartás folyik, melyeknek a létrejöttében, s létezésének a törvények adnak lehetőséget. Hisz legyünk őszinték, hogy hol vannak azok a szervek, melyek ellenőrzik a vállalkozásokat, hogy minden juttatást megkap az alkalmazott, s megfelelően bánnak vele? Nincs kettős könyvelés, s nincsen helytelen kifizetés?

…összegezve várom azt, amikor ez az intézkedés megszűnik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük