Harper’s Island: 1.évad

Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.

Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.

Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp.  Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.

Ha osztályoznom kéne a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy egy erős közepes. Voltak jó pillanatok, érdekes fordulatok. De egy ilyen koncepció számomra bőven belefér másfél órába, de 15 héten keresztül nyúzni, hát… Nyilván egy laza darába belefér, ám én nem így kezdtem bele. Maga a cím volt az ami olyan sejtelmes, megfoghatatlan érzést keltett, hogy muszáj volt belekezdenem, és már a pilot epizóddal megfogott. Kezdetben nem is nagyon voltam tisztában az eseményekkel, nevekkel. Aztán mikor megtörtént az első kaszabolás, máris kiáltottam a folytatásért.

Mint igazi film és sorozat addict, párhuzamosan több alkotást is néztem, így megtörtént a Harper’s Island-del az, ami szinte majd az összes szériával: csak sikerült ezzel is elmaradnom rendesen. Igazából nem is volt különösebb probléma a sorozattal, habár a széria közepén erősen középszerűbe csapott át, a karakterek nem álltak elég közel hozzám. Hiába van ez így. Viszont a vége fele már csak azok a karakterek maradtak talpon, akiknek szurkoltam, és szinte bizonyos volt, hogy csak kevés túlélő lesz.

Ugye van egy főszereplőnk, Abby Mills, akinek az anyját a kegyetlen John Wakefield nyakánál fogva felkötött egy fára. Ok egyelőre nem volt, de szinte biztos volt, hogy a széria továbbhaladtával majd ez is kiderül. Én magam nem igen kattogtam azon, hogy vajon ki a gyilkos, a széria közepén már azzal sem voltam tisztában, hogy ki halt meg a bagázsból, mert kb. addigra tudtam megjegyezni a karaktereket.

És sajnos megtörtént az, amire az ember nem igen akar számítani: a széria második fele átment kliséhalmazba. Hiába a festői táj, érdekfeszítő, lebilincselő sztori, ha közben kiderül, hogy a “főgonosz” John Wakefield valójában életben van. És van egy segítője is! Hoppá!

Mondjuk alapból nem volt túl sok lehetőségük az íróknak: vagy feltámasztják halottnak vélt gyilkosukat, vagy egyszerűen beletesznek egy családi szálat, és egy utánzót. Hát sajnos mindkettő belekerült. A széria végére már szinte mindenki halott. Ekkor már az ember előre jajjong, főleg mikor csak olyan megölhető karakterek maradtak életben, akiket kivétel nélkül kedvel az ember. Habár azt mai napig nem sikerült megértenem, hogy Chloe miért is halt meg, hisz nem szerzett sérülést, a zuhanás közben sem volt nyakkitörés, sziklának csapódás, és egyéb nyalánkságok. De lehet ezen csak én akadtam meg.

Visszatérve eredeti gondolat menetemre, valóban klisé kosár került a néző ölébe az utolsó részekre. Először is meg kellett emészteni, hogy a gyilkos mégiscsak John Wakefield. Aztán jött az újabb sokk, miszerint azért mészárolt le jó pár helybélit, s Abby anyját, mert még a középiskolás (egyetemi?) évei alatt együtt jártak, ám az asszony dobta őt. Persze ilyen mészárlásra ez nem lehet ésszerű indok, még a később kiderült titok sem, miszerint Abby-nek volt egy bátyja, méghozzá Wakefield-től. Hmm, talán ha vízbe fojtotta volna anyuci a gyerkőcöt talán, de nem. Örökbe adta és kész. És ezért kellett mészárolni. Pfff. És akkor jön az újabb sokk, a gyilkos segítője, s egyben fia nem más, mint maga a vőlegény, aki féltestvérség ide vagy oda, bele van habarodva hugicájába. Érthető nem? És az is, hogy lemészárolja a barátait, családtagjait, mert őt örökbe fogadták. Kész…

Hiába volt jó az alapkoncepció, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron stílus miatt nyerő volt, de a kliséhalmaztól középszerűségbe süllyedt. Semmi komolyabb indok nem rejtőzött a mészárlások között, csak a szokásos buggyant emberi elme.

Szórakozásnak jó, újranézni nem fogom (részemről még egy DVD-t sem ér meg).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük