Idén is túl fogom élni a karácsonyt és a szilvesztert!

Rockin-Around-the-Christmas-Tree-Wallpaper…és elkezdődött. Az utolsó két hét, amelyre akár azt a kifejezést is használhatnánk, hogy a 2014-es év “végelgyengülése”, mely az év “elhalálozásával” fog majd zárulni december utolsó napján.
Kereskedelemben dolgozóként az év egyik legerősebb, s legkimerítőbb hónapja az, amit majdnem sikerült túlélni. Nagyon vártam már a szentestét, de leginkább azért is, mert tisztában voltam azzal, hogy azon a napon már nem fogok dolgozni, s mivel karácsony országos ünnepnapnak minőségül, így végre ebben a hónapban szert tehetek egy három napos itthon létre. Nagyon vártam már, mert az elmúlt pár hét mentálisan, s fizikálisan is rendkívül leszívtak. Ugyan párszor kimozdultam itthonról, de azok leginkább muszájból történtek, s leginkább itthon lustálkodtam. Egyetlen okból vártam ezt a három napot: leginkább pont azért, mert ilyenkor senki nem sértődik meg, ha lezárom, hogy kicsit egyedül lehessek, mert ilyen erős hetek után nem sok kedvem van emberek közé menni.

Én úgy érzem, hogy már kinőttem abból, hogy ünnepeljem a karácsonyt. Gyermekként nagyon szerettem. Egyrészről ott volt a hangulat, melyet megteremtett az általános iskola. Soha nem fogom elfelejteni, amikor szinte számoltam a napokat karácsonyig, s azt vártam mikor legyen hóesés. Hangulat jóformán eltűnt, mert nem nagyon volt fehér karácsony. Pedig mennyire is szép tud lenni a feldíszített házak miközben fehér lepel borítja be. Másrészről pedig az ajándékozás volt, ami meghatározta ezt az élményt. Fiatal középiskolásként sem vártam már el, dolgozóként pedig már megveszem magamnak azt, amire fáj a szívem. Így gyakorlatilag ez az ünnep nekem puszta fix pihenőnapokat jelent. Amit jelen pillanatban is élvezek. Habár szilveszterig dolgozni fogok, de azt ki lehet bírni főleg a januárban beígért szabadság miatt.
A szilveszter azonban nem lesz kedvencem. Ugyan várni fog rám majd a munka, de szerencsére legkésőbb délután négyig hazajutok, így feltehetően nem futok bele majd tajtrészeg emberekbe. Utóbbi miatt is utáltam meg leginkább. Idén sem tervezek semmit itthon ülésen kívül, habár már hangolódok, hogy mit is fogok majd nézni, vagy játszani éppen, ha éppenséggel nem fogok már este tízkor aludni lévén aznap fél ötkor kell majd kelnem munka miatt.

Az utóbbi két hétben az lebegett a szemem előtt, hogy itthon lehetek három napot, s mekkora pihenés lesz már. Részben sikerült, habár igyekszem a nagy zabálásokat elkerülni, hogy aztán azon jajjgassak, hogy mennyire is elcsaptam a gyomromat. Egyelőre minden a tervem szerint halad. Bízok a szerencsében, hogy így is marad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük