Álomkór

A november az évnek az a hónapja, ami közvetlenül a december előtt van. Azok, akik hasonló munkakört töltenek be, mint én azoknak pedig az évnek az a hónapja, amikor kezd lemerülni fizikailag, mentálisan egyaránt, s azon kezd el tanakodni, hogy vajon, ha most ennyit kell majd dolgozni, s ennyire szétcsapja a munka, akkor vajon mit is várhat majd a következő hónapban???
Igazából nem emlékszem, hogy milyenek voltak az előző ilyen hónapok, leginkább azért sem, mert olyan szinten gyorsan telik az idő, hogy már lassan valóban nem tudom követni, hogy mikor mi volt pontosan. Lassan oda jutottam, hogy már csak a napokat számolom, hogy mennyit kell dolgozni, illetve mennyit itthon lenni. Így többször vagyok zavarban, hogy hanyadika van, milyen nap van. Azért a korábbi önmagamhoz képest azért ez valóban “nagyszerű” dolog tud lenni. Mindezek mellett megvolt az e havi fizetés is, ami részemről elég elszomorító volt. Leginkább pont azért, mert most jutottam el oda, hogy tényleg csak annyit vásároltam, amit úgy gondoltam, hogy belefér, s már ott tartok, hogy várom a következő fizetést, ami három teljes hét múlva lesz majd. Igazából olyan szinten el vagyok havazva, hogy gyakorlatilag két helyszínen vagyok lassan egy hete: munkahely, s itthon.

Már múlt hónapban megcsodálhattam, hogy milyen “fantasztikus” beosztást sikerült rittyenteni a novemberi hónapra, melynél már akkor éreztem, hogy a második héttől bizony komoly gondok lesznek majd, ami a pihenést illeti. Szép lassan, de biztosan pedig eljutottam ide, hogy meg is kell élnem ténylegesen. Fizikálisan, mentálisan egyaránt. Sok energiámat kiveszi, hisz gyakorlatilag két hetem úgy telik el, hogy ebben az időben összesen három napot vagyok itthon. Ami jóformán semmire nem elég.
Amikor megláttam mi lesz már tudtam, hogy a szabadidőm nagyjából a henyélésről fog szólni. Időjárás szeszélyes volt, így gyakorlatilag meg tudtam oldani, hogy olykor biciklivel tudjak közlekedni. Mindezek mellett pedig a szabadidőmet itthon töltöttem. Ennek köszönhetően nagyjából minden egyes sorozatommal felzárkóztam, amit újra elkezdtem nézni, befejeztem. És persze a filmeket is be tudtam pótolni. Így gyakorlatilag ezen a téren nem marad más, mint más alkotásokat elővenni, illetve beizzítani a játékkonzolokat, habár fáradtan nem nagyon szeretek ennek a szenvedélyemnek hódolni.

Újabb kísérleteket tettem, hogy a mostani munkahelyemet esetleg lecseréljem. Egyelőre két part között állok, ugyanis most ismerős tudna engem valahová betolni, ami nekem annyira nem tetszik, hisz szeretek teljesen önálló lenni, s elérni a céljaimat egyedül, segítség nélkül. Másik oldalon azonban ott van, hogy mennyire lehúz fizikailag, s mentálisan egyaránt a jelenlegi helyem. Az össze-vissza beosztásoknak köszönhetően legtöbbször a reggeli műszakokkal szívem meg, melyeknél általában négy órányi alvás után húzom be a belem, hogy aztán egész nap szenvedjek az álmosságtól. Hazaérve pedig bezuhanjak az ágyba, s lehúzzak legalább tíz órányi alvást. Az elmúlt öt napban sikeresen szétlőttem magam ezen a téren, s végül már mindenem fájt szinte. És akkor még nem is beszéltem a jövő hétről.
Ügyes voltam, s nem számítottam arra, hogy mennyire szét fogom magam csapni, így túlórákat is bevállaltam. Így csak remélem, hogy valóban őszinte mosoly lesz az arcomon, ha megjön az sms a bankszámlámra érkezendő összeg láttán, s valóban beszerezhetem a betervezett karácsonyi ajándékomat magamnak, ami jelen pillanatban 3 DB eredeti Blu-ray film lesz.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük