Bad Judge – 1×01 (Pilot)

Mikor leülök a gépem elé, s megtekintem, hogy mik is mennek odaát a tv-ben, illetve mik azok, amelyeket én is követek mindig az jut az eszembe, hogy régen mennyire rá voltam kattanva a sorozatokra. Természetesen nem a portugál, spanyol, latin és még ki tudja milyen nemzetközi kétszáz valahány részes szappanoperára, hanem valamilyen szinten kissé minőségibb, legtöbbször amerikai szériákra, melyek évente szállítottak 13 vagy 22 epizódot, így könnyen be tudta illeszteni az ember a napirendjébe egy-egy epizódot, ha nem több tucatot nézett.
Én az a fajta voltam, aki szinte függött ezektől a szériáktól, s nagyon sokat is láttam. Habár azóta megtanultam valamit, hogy bizony ha valami idő közben elavul, s már semmi fantáziát nem látok benne, akkor egyszerűen hagyjam abba a nézését. Nem tudom, hogy nekem változott-e meg az ízlésem, vagy csak nem készülnek jobb sorozatok, de már szinte alig nézek valamit. Az más kérdés, hogy azokra is olykor alig jut időm.
A 2014/2015-ös tévés évadra azonban rá voltam feszülve, még akkor is, ha éppenséggel nem is vártam túl sok szériát, azért ami nem nyomozós, kosztümös, nyálban tocsogó valami azért azt bepróbálom. Következő a sorban a Bad Judge volt, amire talán a legjobb szó: katasztrófa.

sitcom ugyebár az a műfaj (vagy kellene, hogy legyen), hogy ha az ember leül elé, akkor nem feszül rá, mint a pók a hálójában a beragadt légyre, hanem kellemes kikapcsolódást nyújtson, miközben az ember olykor-olykor felnevet. Nagyjából az összes futó sitom azt a minőséget hozza, melynek okán le tudok olykor eléjük ülni, de egy mosolyt nem váltalak ki belőlem. Nagyjából talán emiatt is voltak jobbak a korábbi évek gyűjtőcímei.
Mindenesetre a Bad Judge esetében az a baj, hogy olyan műfajban indították útnak, melyben nem hiszem, hogy hosszú távon lenne létjogosultsága. Mondjuk én az első percben éreztem, hogy ez nem lesz valami jó, de úgy döntöttem, hogy az a húsz perc nem jelent semmit, majd végigszenvedem. És így is lett.

Alap szituáció, mely szerint van egy jócskán középkorban járó ügyvédnő, aki ahelyett, hogy példamutatóan viselkedne, iszik, bulizik felelőtlenül, s szinte minden nap mással kufircol miközben próbál úgy viselkedni, mint egy fiatal eltévedt leányka. Erre épülne egyébként a poénok többsége. Már, ha lenne. Ha voltak is, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon elbújtak, mert valahogy én semmi szórakoztatott nem láttam belőlük. Egy agyonhasznált alapötletnél több itt nincsen, s pont ezért is dühítő, amikor az ember megnéz egy ilyet, s arra gondol, hogy ha ezt sorozatnak berendelték, akkor vajon milyen lehetettek azok, melyeket ez beelőzött?

Sorozat szakmában valamennyire azért már ismert Kate Walsh, akiről azért tudni kell, hogy tud minőségi szintet hozni. Érdekes volt egy ilyen szerepben látni, de engem nem tudott szórakoztatni, hanem épp kellemetlen helyzetbe hozni. Egyszerűen nem tudtam túllépni azon, hogy ez az alapkoncepció annyira nem működik, hogy az valami hihetetlen. És, ha megnézzük, akkor bizony eléggé kínos is már maga a karakter, amit hoz.

Az már most bizonyos, hogy több esélyt nem is adok a szériának. Ahogyan nézem a bemutatkozó nézettségi statisztikáját öröm lehet azoknak, akik bele ragadtak, ha megéli a szezon végét. Mindenesetre még egy olyan széria van, amit másoknak semmiképp nem ajánlok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük