Red Band Society – 1×01 (Pilot)

Íme! Alig kezdődött el a sorozat idény, s máris találtam olyat, ami tetszett, de mégsem volt a várósok között! Jelen pillanatban az egyik kellemes meglepetés, s ilyenkor örülök annak, hogy azért olvasok más blogokat, s jó pár szóban forgó bejegyzés hozta meg végül a kedvemet.
Egyetlen dologra azért felfigyeltem, hogy sajnos pocsék nézettség miatt minden bizonnyal, ha nem kerül le a képernyőről, akkor évad végén kampec. Mindenesetre azért remélem, hogy hozni fogja azt a szintet, amit a bevezető epizód produkált.

Úgy fest az egész, mint ha a drámába öntöttek volna némi feelgood érzést. Adva van egy kórház, s annak gyermekkel foglalkozó részlege. Itt van olyan, aki már régóta kómában van, de olyan is, akinek amputálni kellett egyik lábát. És akkor még nem beszélve az étkezési zavarokkal küzdő lányról, vagy a tüdőbajban szenvedő tizenéves fekete fiúról. Bevallom először meglepett a dolog, s szerettem is volna az első negyed óra után kikapcsolni, de olyannyira berántott a bevezető rész, hogy nem tudtam otthagyni. Egyszerűen nem ment.
Nem mondom, hogy világmegváltó sorozat, de unaloműzőnek tökéletes, s szinte minden működik benne, hogy az ember agya ki tudjon kapcsolni arra az időre, még minimum megnézi a bevezető epizódot. Akadnak már olyan karakterek, melyek a kórház falai között élnek egy ideje, s hozzájuk csapódik még pár. Persze előre sejthető, hogy lesz majd valami betegségük. Szerencsére nem az történt, mint sok más hasonló szériával, hogy gyakorlatilag a gusztustalanságba fullad az egész, s olyannyira betegségek kerülnek középpontba, hogy egyszerűen agyérgörcsöt kap tőle az adott néző.

Itt azonban egészen másképp sikerült megoldani. Valamilyen szinten azért át lehet érezni azt, amit a benn fekvő karakterek érezhetnek. S persze eléggé monumentálisan van megalkotva az is, hogy bizony egy-egy betegség nem válogat, s nem számít kit támad meg. A legjobban eltalált dolog mindenképp a narráció, melyet egy kómában fekvő tizenéves konferál fel. Bevallom ezen a részen meglepődtem, de talán pont ez volt az, ami miatt nagyon megtetszett, mert legalább vitt egy kis színt az egészbe.
A karakterekkel különösebb gond nincs. Persze van olyan, aki gyenge, de olyan is, aki simán háttérbe szoríthatja a többieket. Mindezek mellett már az első tíz percben szépen bemutatásra kerül mindenki, így minden bizonnyal mindenkinek akadhat majd kedvence.

Egyértelműen kijelenthető jelen pillanatban, hogy az ősz egyik legjobb bemutatkozás történt meg jelen pillanatban. Mint ahogyan írtam fentebb is, gyenge nyitánya szinte majdnem biztos digitális hullámsír fog majd követni.
Addig pedig jobb, ha élvezzük a bemutatásra kerülő epizódokat.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük