Megdöglöttél-e?

Azt hiszem a mai napomra azt mondhatom, hogy végül teljesen eredményesen zárult, habár már olyan dolgokat valósítottam meg, amelyeket már pár napja szerettem volna, csak éppenséggel nem volt rá időm, vagy épp energiám.
Igazából elég nehéz azt megállapítani, hogy vajon melyik is a legjobb dolog. Ha az ember dolgozik egy bizonyos megszabott időben, s van egy bizonyos menetrend, vagy pedig össze-vissza, s ennek köszönhetően pedig meglepő módon kapja meg a szabadnapjait, vagy épp egészben a szabadságát. Bevallom én mindig irigykedtem valahogy azokra a kollégákra, akik nem csak pár napot, hanem több, mint egy egész hetet töltenek otthon. Mindig azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet nekik. Mindezek mellett persze azt is számításba vettem, hogy vajon mit is tennék, s mennyire is el tudnám tölteni hasznosan a rám zúdult napok mennyiségéből fakadó szabadidőt. Persze ez csak a fejemben létezik, mert ugyebár amikor bekövetkeznek ezek a dolgok többnyire elunom magam.

A legnagyobb “problémát” nekem jelen pillanatban az augusztusi szabadságomból való visszatérés jelentette a munkába. Nem egy-két olyan ismerősöm van, aki hasonló helyen, illetve háttérrel dolgozik, noha én megvallom kicsit lightosabb vagyok ezen a téren. De irigykedtem a sokszor összegyűlt szabadidőn, de a sok munkán nem. Most én is megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor sokat dolgozik az ember, majd kap sok szabadnapot. Rossz!
A legnagyobb bajom abban nyilvánul meg, hogy teljesen leszívja az energiáimat mind fizikailag, mind mentálisan. A probléma nekem most ott nyilvánult meg, hogy szabadság előtt szinte csak a kötelező szabadnapokat kaptam meg, majd ennek következtében gyakorlatilag a felgyülemlett további napokat megkaptam egyben. Nem mondom, hogy rossz volt, bár bevallom én nagyon örültem neki. De visszamenni dolgozni maga volt a rémálom. Ráadásul mindezt úgy, hogy ugyanolyan beosztásban, mint előtte, s mindezt úgy, hogy szeptember közepén ismét kaphassak egy hetes szabadságot. Ugyan másfél hetem van addig, de már most úgy érzem, hogy olyan vagyok, mint egy döglődő kacsa.

Vizuális szórakozásra nem igen jut idő, eléggé fogcsikorgatva kell kiszorítanom rá az időt. És persze a nem itthon ülős tevékenységekre is. Mindenesetre megpróbálok erőt venni magamon, s teljes mértékben kibírni ezt a másfél hetet, ami még hátra van az ismételt hosszabb pihenőnapomhoz.
Az idei nyáron nem jutottam ki a strandra, aminek egyik oka az időhiány volt, s a másik pedig az anyagi vonzata. Ugyan nem terveztem már idénre semmit, de mivel itthon jelezték, hogy van egy-két akciós kupon, mellyel fillérekért be tudok jutni a fürdőbe, így úgy döntöttem, hogy a következő szabadnapom, ha engedi az időjárás akár egyedül, akár többen, de mindenképp lubickolok egyet, ha már ennyire víz imádó vagyok.

Másik kedvenc tevékenységem a játék imádat, s mivel a következő Tomb Raider  Xbox exkluzív lesz az új generációs, s előző generációs gépre egyaránt úgy döntöttem, hogy pár exkluzív cím kapcsán beruházok egy gépbe. Természetesen még nincs meg, de már az egyik alap játék megvan ahhoz, hogy a kiegészítő részeket is magaménak tudhassam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük