Exkluzivitás felsőfokon, avagy mennyire jövedelmezőek az exkluzív címek?

Nemrégiben lezajlott a Gamescon, ami azért tartogatott nem kis meglepetéseket. Még nekem is. És mindezt mondom úgy, hogy továbbra is azt vallom, hogy akadnak olyan címek, amiket szeretek, és/vagy kijátszottam, de nagyjából itt véget is ér az én “szerelmem” a virtuális játékok irányába.
Körülbelül 7-8 évvel ezelőttig eléggé csúnya szemmel néztem a konzolokra. Első körben váltig megvoltam győződve arról, hogy a billentyűzet & egér kombináció olyan  kényelmi funkciót jelent, amit nem lehet sárba tiporni. Emellett persze sokakhoz hasonlóan én is beálltam a “csataárokba”, hogy értelmetlen virtuális harcomat megvívjam a konzolpártiakkal, esélytelenül. Persze ehhez az érzéseimhez azért javarészt hozzájárult egy negatív fórumos tapasztalat, melyben szembe kerültem a tulajdonosokkal, akik ugyebár nem nézték jó szemmel a felhasználók számítógépes hozzászólásait, hisz Sony imádatuk tagadhatatlan volt. A már nem létező oldal máig megmaradt tagjai még persze emlékeznek mekkora harcok folytak belül is, de a konkurenciával szemben is, de azóta érzelmi vonala gyakorlatilag megszűnt létezni. Én is idősebb lettem azóta, s konzol utálatom szinte megszűnt. Nem is véletlen, hogy beruháztam egyre, habár tény, hogy mind játékok, mind gépek tekintetében megvártam a leárazásokat, illetve szinte a konzol kifutását. Bár igaz, hogy a vásárlás mögött az exkluzív címek álltak. Ebből azért valamennyire sejthető, hogy mennyire is éri meg egyetlen egy platformra fejleszteni.

Megvallom én is teljesen sokkot kaptam, amikor a fentebb említett rendezvényen bejelentésre került, hogy az eddig multiplatform címként ismert kalandornő kalandjai jövő karácsonykor jelenik meg, de mint Xbox exkluzív cím. Mivel nem vagyok elég nagy játék őrült, így számomra nem is lenne kifizetődő, hogy több konzolt tartsak itthon. Arról már nem is beszélve, hogy már minden csatlakozó hely foglalt a TV-n, s nem igazán szeretném dugdosgatni mindent össze-vissza. Meglepő lépés volt, s mint rajongó én is nyekeregtem magamban,s ha azt nézzük, hogy egy új cím mennyibe kerül, s ehhez még hozzávesszük a gép árát, akkor bizony igen csak a zsebünkbe kell nyúlni.
Jelen helyzetben persze nekem is megfordult a fejemben, hogy beruházok egyre, de aztán meggondoltam magam. Egyrészt a játékcímek kevesek, s a gépek is drágák. Ennél fogva pedig egyszerűen nincs értelme kiadni bármennyit is erre, sajnos. Rengeteg feltüzelt rajongó adott hangját a véleményének, s ugyan én is tettem volna, de inkább úgy döntöttem, hogy egy bejegyzés keretén belül teszem azt. Ugyan egy pénzéhes vállalat lett végül a rajongók szemében a Microsoft, csak éppenséggel sokan arról feledkeztek el, hogy minden vállalatnak a fő célja a minél nagyobb profit. Függetlenül attól, hogy mennyire nem tetszik a hír, de el kell ismerni, hogy a cég meglépett egy okos húzást.

Tehát miről is szól egy vállalat működése? A profitról, más néven a nyereségről. Sokan azt gondolják, hogy sok minden ingyen van, holott ez nem igaz. Sőt! De visszatérve a játékiparra elsősorban a bevétel a lényeg, azaz egy cím ne legyen veszteséges, de ne is csak annyit produkáljon, hogy visszatérjenek a fejlesztési költségek. Mindezek mellett pedig figyelni is kell a játékos társadalmat, hogy mindenképp olyat produktum születhessen, ami eladhatóvá válik. Nem véletlen, hogy nagyon sok olyan cím jelenik meg, melynek eszmei értékei egyenlő a nullával, ellenben grafikai megjelenésével tarol, mert muszáj valamire verni a virtuális péniszt. Persze ahhoz, hogy maximális grafikai szinten tudjon valaki játszani mindenképpen rendelkeznie kell a megfelelő technikai paraméterekkel legyen az egy számítógép, vagy konzol.

Önmagában egyetlen egy platform sem fogja tudni eladni magát, kivétel akkor, ha olyas valaki ruház be, aki megszállottja az adott cég termékeinek. Ha alapul vesszünk egy számítógépet akkor ott még különösebb problémák nincsenek, hisz szinte bármire lehet használni, de egy konzol esetében azért egy kicsit másképp működik. Nyilván ebből a szempontból érdekesen tekintettek mindenki azokra a személyekre, akik már a boltba kerülés napján azonnal megvették az adott konzolt úgy, hogy gyakorlatilag nagyon cím nem is volt rájuk. Feltehetően ő rájuk használhatjuk a “fanboy” szót is.
Az tény, hogy maga a konzolnak kell rendelkeznie plusz funkcióval is, ami azokat is vásárlásra ösztönözné, aki egyébiránt nem igazán gondolkodott ebben. Jómagam is így voltam, amikor a megvásárolt Blu-ray lejátszóm olyan hangokat produkált, hogy lemezt nem mertem bele rakni. De amikor megpillantottam, hogy a Sony üdvöskéje, a Playstation 3 ezeket a lemezeket is lejátssza nem volt kérdés, hogy az Uncharted trilógia és a The Last Of Us elég erős ösztönzés lesz, hogy beszerezzek egy konzolt. Az persze magától értetődő, hogy ha ezek a címek nem lettek volna az biztos, hogy soha a büdös életben nem lett volna konzolom. Bár valahol úgy gondolom, hogy olyan minőségi címek, melyeket fentebb is soroltam nem igazán bánható dolog, ha vásárlásra ösztönöz. Nyilván itt érzékelhető a konzolgyártónak a nyereség, hisz ha nem akarom, hogy porosodjon a TV alatt/mellett/felett a konzol, akkor majd vásárolok hozzá további játékokat.

Ha őszinte akarnék lenni, akkor a júniusban napvilágot látott Rise Of The Tomb Raider előzetesétől azért nem lett nedves a bugyim, mert egyrészt nem vagyok nő, másrészt pedig nem viselek bugyit. Rajongóként már a fejemben megfordult, hogy esetleg némileg fejlesztek majd a gépemen, hogy mindenképp jól fusson majd rajta. Nem tudom milyen képet vághattam, de tény, hogy csak lestem ki a fejemből, amikor kiderült, hogy Xbox exkluzív lesz, azaz mint multiplatform a project halott.
Függetlenül, hogy a vállalat egy elég jó húzást eszközölt, melynek köszönhetően minden bizonnyal fognak majd pluszként eladni néhány ezer konzolt, de mint rajongó engem ez sorscsapásként ért. Az igazság az, hogy gyakorlatilag a konkurencia harcot maguk a játékosok szívják meg, mely többségének (és most tényleg legyünk nagyon őszinték) értelmi szintje alig éri el az átlagost. A probléma ott kezdődik, hogy eszetlen virtuális köpködés közepette gyakorlatilag mindenki potenciális közellenség, aki nem egy véleményen van az adott személlyel. Pedig ha jobban belegondolunk mindenki szeretne minél több pénzt, hogy jobban élhessen. S legyünk őszinték a konzol gyártók is hasonló elven vannak.

A kereskedelmi szféra vesztesei egyértelműen nem mások, mint a játékosok. És elsősorban nem azok, akik képesek következetesen gondolkodni. Hanem azok, akik bármilyen exkluzív cím hallatán rohannak a boltba új konzolt venni úgy, hogy még gyakorlatilag tartalom sincs rá. Mellettük pedig ott vannak a folyamatos gyűlölködők, akik vagy nem akarnak konzolt venni, vagy pedig rendelkeznek eggyel, de elszántan utálják a konkurencia termékét. Ennek következtében gyakorlatilag érdemtelenné válik bármely fórum témába való hozzászólás, vagy csak reagálás egyes bejegyzésekre, mert többnyire mindig ilyenbe fut az ember.
Azért érdekes számomra az ilyen hozzászólások olvasgatása, hisz akár a szoftver, akár a hardver gyártó cégnek egy a lényeg: bevétel. S valahogy azért van látszatja, hogy a hozzászólóknak csak egy elhanyagolható része az, amelyik eredeti adathordozón megvásárolja az adott játékot, a többi pedig szépen letölti. Nem legálisan.

A probléma legnagyobb forrása leginkább ott rejtőzik véleményem szerint, hogy egyáltalán nem ítélhető el egy kereskedelemből megélni kívánt vállalat. Nyilván amennyiben betartja a megfelelő magatartás normákat, hogy a leendő vásárlók ne szenvedhessenek el semmilyen negatív sérelmet részükről. Azonban arra kellene legjobban összpontosítani, hogy a legnagyobb vesztesei ezeknek a dolgoknak a társadalom az a rétege, amely nem képes lépést tartani a fejlődéssel, azaz anyagi háttere nem engedi meg azt a lehetőséget, hogy exkluzív címektől függetlenül több platform tulajdonosa legyen, illetve esetleg egy adott platformot fel tudjon fejleszteni, hogy legalább fél évi fizetésének megfelelő összegbe kerülhessen.
A magyarországi helyzet pedig tökéletesen hozza azt a példát, hogy az emberek túlnyomó többségének effajta szórakozásra lehetősége sincsen, így aztán exkluzív címek ide, konzolok oda lényegtelenek az effajta problémák, melyek a játékosok többsége lenyikog.

Összegezve azt gondolom mindenkinek fájó pontot jelentenek az exkluzív címek, hisz elég bosszantó tud lenni, ha valaki valamit szeret, de nem tud áldozni a befogadás vizuális oltárán. A kérdés persze ilyenkor adott, hogy ki milyen ösvényt választ, vagy pontosabban ki milyet tud.  De a legnagyobb kérdés talán az, hogy van-e értelme vérre menő “küzdelmeket” folytatni felhasználói körökben az exkluzív címek miatt??

A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük