Sailor Moon: 2.évad

Körülbelül május végén olvastam azt a hírt, hogy gyermekkorom egyik kedvenc anime sorozata újjáéled, ugyanis huszadik születésnapja alkalmából újraalkotják az első évadot mindenféle üresjárat nélkül. Meglepődtem a híren, s azonnal nem is hittem el, így elkezdtem kutakodni utána. A végeredmény az lett, hogy meg győződtem arról, hogy ez tényleg igaz, másfelől pedig rengeteg videót megnéztem a korábbi szériáról a neves videomegosztó portálon.
Abba most nem mennék bele, hogy fiú létemre a az RTL klub délutáni rajzfilmklub elnevezésén belül a Sailor Moon nyert, azaz magyar vonatkozásában a Varázslatos álmok. Ugyan mindenkinek van ízlése, s azt bírálni csak kivételes esetben lehet, mint ahogy itt is. Mindenesetre mindkét alkotás nekem örök emlék marad, s vártam is, hogy a pletykákkal napra készen vajon mikor is érkezik a film változat. Előbbiből készült is, mely akkora bukás volt, hogy még ember nem látott olyat. Utóbbiból pedig egy live action elnevezésű készült, melyre szavak nincsenek a jó ízlés határain belül. Már az első évadnál is jegyeztem meg negatívumokat, melyek nem igazán jelentek meg gyermekkoromban. Ezért is volt érdekes, mikor felnőtt fejjel újranéztem azt, amit gyermekként rajongásig szerettem. A második évaddal kapcsolatban pedig többször jutott eszembe, hogy ezt a szüleim hogyan is engedhették meg nekem, hogy nézzem, illetve a készítők tényleg ennyire perverz idióták voltak?

A történet szerint mindenki éli a maga életét tovább méghozzá úgy, hogy időközben tündéri mivoltukról fogalmuk sincs. Ugyanis úgy támadtak fel, hogy emlékeik törlődtek. Ezzel indított a második évad, mely rögtön vázolta a későbbi felállást. Ami meglepő, s érdekes volt számomra, hogy az évad két fő történetszállal rendelkezett, de csak a második volt az, amelyik tényleges módon erőteljesebb volt. Ugyan ennek ellenére tökéletesen élvezhető volt az évad.
Az első ellenségek két fura teremtmények voltak, melyek az élet fájától nyerték az energiájukat. Azonban ahhoz, hogy energiához juttassák a fát az embereket használták fel, s ehhez pedig különféle teremtményekre volt szükség. Pont ebből fakadt, hogy egy bizonyos idő után ugyanazt a felállást kaptuk, mint az előző évadban is. Adva volt egy rész, melynek volt egy fő szörnye, akit meg kellett semmisíteni. Így gyakorlatilag mindig ezt a felállást követhettük nyomon különféle megvalósításban. Mint ahogyan a bevezetőben is írtam felnőtt fejjel nekem már egészen máshogy hatott ez az anime. Leginkább pont azért, mert felfedeztem benne olyan dolgokat, melyeket gyermekként nem. Például rejtett szexualitás, idétlen jelenetvágások, megoldások és a történet különböző fordulatainak ellövése még annak bekövetkezte előtt. Az első történetszál valamiért azért tetszett jobban, mert a két fő ellenfél valamennyire másképp nézett ki emberi mivoltukban, így nem motoszkált a fejemben, hogy ezekről miért nem derül ki már az első pillanattól, hogy kik is ezek. Mindazonáltal továbbra sem értem, hogy a készítők miért gondolták, hogy a fő karakterek arca átváltozás után is ugyanolyan marad, de közben senki nem veszi észre, hogy ugyanazokról a személyekről van szó. Ezt valahogy továbbra sem tudtam elfogadni.

Hogy a készítők mennyire beteg figurák lehettek az leginkább a fő karakter, azaz Bunny jelképezi. Annak ellenére, hogy emlékei visszatértek, hogy egyszer majd ő lesz a hercegnő, s a férje nem más, mint a számára megkérdőjelezhetetlen hős, az álarcos férfi. De ennek ellenére azonban mégis kicsapongó életmódot folytat, hisz szinte minden fiúba szerelmes. Ami azért is volt számomra érdekes, mert az évad felénél már kapcsolata is volt, de ennek ellenére más fiúk után is loholt. Bevallom nekem ez elég különös, sőt furcsa volt, de valahogy megpróbáltam ezzel nem foglalkozni. Mindezek ellenére, ami nálam teljes biztosíték kicsapó volt, s értetlenkedéssel fogadtam még gyermekként is, az a maszkos férfi és a jövendőbeli hold hercegnő közös lányának megjelenése volt, akinek kilétét már az első pár részben ellőtték, így gyakorlatilag már nyilvánvaló volt, hogy ki is valójában. Ez volt a kisebbik baj, de nem értettem meg most sem, hogy gyakorlatilag kislányos szerelemmel követte leendő apját, akit szájon is csókolt (!) az első megjelenésekor. Későbbi átalakulása után pedig gyakorlatilag leendő szerelmeként ábrázolták a készítők. Lehet én nem értettem teljesen, de nekem ez valahol kissé aberráltnak tűnt.

Ami viszont teljes mértékben tetszett az a történet vezetés volt. Annak ellenére, hogy elég sok mindent ellőttek már a korai epizódokban mégis megmaradt az a könnyedség, amit a részek megnézése közben éreztem. A kivitelezés egyébiránt teljes mértékben zseniális, hisz gyakorlatilag amikor a legfeszültebb pillanat volt mindig bekövetkezett valami idétlen jelenet, amelyen az ember jót tudott vigyorogni. Talán úgy tudnám ezt az egészet megfogalmazni, hogy komolytalanul komoly volt az egész.
Meglepő volt, hogy a második évad második fele egy teljesen új történettel állt elő, de ha őszinte akarnék lenni, akkor elég nehezen tudott volna friss, s naprakész lenni a sorozat, ha majdnem ötven epizódon keresztül ugyanazt a dolgot erőltetik. A fekete hold történetszálának kivitelezése egyébként valóban jó lett, s a jövendőbeli holdhercegnő gyermekének gonosszá válását is érdekesen oldották meg a készítők. Meglepő fordulat volt annak idején is, de azért most is vártam ezt a pillanatot, amikor bekövetkezik ez.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akadtak ebben az évadban üresjáratok. Közel három hétig pihentettem a sorozatot, s csak azért tudtam az épp aktuális évadot befejezni, mert bizonyos dolgokat szépen áttekertem. Ilyen voltak az intrók, átváltozások, s így “csupaszon” gyakorlatilag 12-14 perces epizódokat kaptam, melyeket könnyen tudtam magaménak tenni.
A karakterek továbbra is energikusak, s szórakoztatóak maradtak, habár látszódott, hogy a készítők megpróbáltak minél több változást belevinni, hogy ne váljon unalmassá a széria. Ebből a szempontból tényleg dicséretet érdemelnek az alkotók, mert próbálták a fejlődés útjára terelni a szériát még akkor is, ha ez épp nem sikerült teljesen nekik. De mindenképp megy a pacsi azért, hogy az első évadhoz mennyit változott a sorozat. Én az egészet megpróbáltam felfogni egy jó kis vígjátékként némi drámai elemmel megtűzdelve még akkor is, ha az adott alkotás nem más, mint egy anime. Valahogy nem is nagyon tudtam komolyan venni, s egyetlen dolog zavart nagyon továbbra is, hogy olyan jelenetek voltak, melyek lelőtték a későbbi fordulatokat. Nyilván felnőtt fejjel úgy, hogy már régen, gyermekként láttam már egyszer nem volt nagy érvágás, de valahogy azért továbbra sem tudtam ezzel a dologgal megbékülni. Ha lehetőségem lenne, azért megkérdezném a készítőket, hogy mégis hogyan gondolták ezt.

Számomra egyetlen egy nagy kérdés vetődött fel bennem, hogy vajon a második évad utolsó részének mi létjoga van, mert nekem egy nagy zagyvaságnak tűnt. Megértem, hogy felvezeti a következő évadot, de nem láttam értelmét, hogy ez elkészült. Egyetlen egy dolog volt, amiben biztos lettem, hogy a szinkron továbbra is szörnyű.
Igen, a szinkron. Az a vizuális dolog, melyre a magyarok nagyon büszkék, de itt azt kell mondanom, hogy egyszerűen a kritikán aluli határokat súrolja. Magával a szinkron hangokkal nincs is gond, hanem a fordítási hibákkal. Rengeteg videót megnéztem ezzel kapcsolatban, hogy vajon mennyire is jogos a neten fellelhető negatív hozzászólások tartalmi része, s azt kell mondanom, hogy sajnos teljes mértékben igazak. Egyszerűen akadtak olyan jelenetek, melyekben a karakterek össze-vissza beszéltek, vagy épp olyan szövegek hangzottak el a szájukból, amely az eredeti verzióban nem voltak. A legzavaróbb pedig az volt, amikor egy szinkronszínész kölcsönözte legalább nyolc karakternek a hangját. Borzalmas.

Azért összegezve egy fél délutáni Sailor Moon után az agyam kicsit kifagyott, így azt hiszem megint következik három hét pihenés, mert regenerálódni kell az egyik legértékesebb szervemnek. Mindenesetre nem volt ez annyira rossz, mint ahogyan felnőttként gondoltam,de nem is volt annyira jó, mint gyermekként láttam. Szórakoztató, de azt gondolom, ha az egész eredeti, vágatlan epizódokat akar bárki látni annak kell egy minimum kor, ami nem a tizenéves korosztálynak megfelelő.
És igen, a harmadik évad is megtekintésre kerül amint időm, energiám, kedvem engedi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük