Minuscule – Valley The Lost Ants (2014)

Magyar cím: Csodabogarak – Az elveszett hangyák völgye

Felnőtt fejjel azért néha visszamegyek gyerekbe, amikor megnézek egy animációs filmet. Az igazság az, hogy mostanság már úgy készülnek ezek, hogy kivétel nélkül legyen benne rejtett felnőtt tartalom. Egyértelmű, hogy ez legtöbbször a moziban bemutatott címeknél van jelen, hisz ezzel elérhető az, hogy a gyártónak sokkal több bevétele legyen, mint ha csak kizárólag gyermekek számára készült volna. Ugyan időm lassan tényleg elég kevés, így ezt legtöbbször a filmekre töltött időm bánja. A mozifilmek többször szem előtt vannak, hisz az embernek elég elmenni a helyi pláza posta részére, hogy befizessen csekket, feladjon levelet, hisz ott kisebb a sor, s rögtön belebotlik pár érdekes plakátba, ami elegendő arra, hogy felkeltse a figyelmét az adott alkotásra. Persze hozzáteszem, hogy van mikor ez sem elég ahhoz, hogy egy-egy cím elkerülje a figyelmemet.
Azonban akadnak olyan idők, amikor egyszerűen nem vagyok hajlandó, vagy nem tudok felkelni a tévé előtt, s film maratont tartok. A kevés szabadidőmet aranyban mérem, így azok a filmek, melyeket még nem láttam többnyire akár hetekig is itt figyelnek a merevlemezemen mire erőt veszek magamon, hogy megnézzem őket. Általában előzetes, vagy a filmből látott képek alapján választom ki melyet nézek meg, illetve “tapsolom” le a virtuális tárhelyekről. Semmit nem tudtam erről az animációs filmről, s csupán a látott képek alapján döntöttem úgy, hogy majd egy esős napon tökéletes lesz arra, hogy majd elüssem azokat az órákat, melyek unalommal telnének egyébként. Semmilyen elvárást nem támasztottam ezzel kapcsolatban, s talán lehet ez is szerepet játszott abban, hogy pozitívan csalódtam. Méghozzá elég nagyot.

Nem sokkal a megtekintése után azonnal belemélyedtem, hogy vajon többeknek hogyan tetszett. Meglepő volt nekem, hogy sok negatív kritika érte, az azonban örömmel fogadtam, hogy gyakorlatilag egy francia minisorozat alapján készült, amelyre természetesen igényt tartok majd az elkövetkezendő két szabadnapomban megtekintés céljául. Mindenesetre első döbbenetem után egyébként is úgy voltam vele, hogy nem nagyon érdekel más ember negatív nyálfröcsögése, hisz én jól szórakoztam rajta.
Az első meglepetés nekem az volt, hogy a filmben nincs semmilyen beszéd, vagy narráció. Egyedül az állatok érthetetlen hangjaival találkozhatunk, mellyel ugyan tudnak egymással kommunikálni, de ebből mi nem nagyon értünk semmit. Kíváncsi voltam, hogy vajon ilyen megoldással vajon mennyire fog majd működni a film, hisz a mozgóképes alkotásoknál valamilyen szinten kell lennie véleményem szerint némi hangnak ahhoz, hogy az ember értelmezni tudja. Itt nincs, azonban engem is meglepett, hogy mennyire jól tudtam érteni, hogy mi is történik tulajdonképpen. Mondjuk, ha megnézzük ez abból a szempontból lehetett jó a gyártónak, hogy kevesebb procedúra volt vele, így talán jobban is el tudta ezt adni (bevételekről, elkészítési költségekről nem tudok, így ezt csak erősen tippelem.)

Az első pár másodpercben azonban kapunk egy rövid leírást. Az én verzióm angol volt, így nem volt szükségem semmilyen magyar feliratra, hogy értelmezni tudjam azt a pár soros mondatvilágot, mely azt hivatott elérni, hogy némileg lefektesse az alapokat, hogy mit is láthatunk majd. Bevallom őszintén az első fél órában örültem is neki, hogy egy apróbb bevezetőt kaptunk, de a vége felé már teljesen úgy éreztem, hogy ez felesleges volt, hiszen az adott néző, ha odafigyel akkor tudni fogja, hogy mit is néz.

Azt gondolom, hogy egy-egy rendező, készítő zsenialitása nem ott mutatkozik meg, hogy milyen hatalmas, s látványos robbantásokat tud megmutatni a széles vásznon, vagy TV-re készült alkotásnál. Hanem arról, hogy mennyire is tudja megtölteni tartalommal az adott címet, melyet a nagyközönség elég óhajt vinni. Mert hiába van látvány, ha történetileg nem köt le, s nem szórakoztat, így nálam az ilyen alkotások azonnal kiesnek, hisz nem vesznek rá, hogy végignézzem, vagy még egyszer megnézzem őket. Nem is véletlen, hogy sok filmet nem is nézek már meg moziban, hanem megvárom a megjelenést, s megtekintés után döntöm el, hogy mennyire tetszett, s esetleg beinvesztálok egy eredeti kópiába-e.

Egyértelmű, hogy egy gyermek nem úgy gondolkodik, mint egy felnőtt, s különböző animációs filmekre nem úgy néz, mint az idősebbek. Nem is véletlen, hogy olykor-olykor felzendülnek a szülők, amikor gyermekeknek szánt tartalomban valamilyen szinten elnyomott, vagy rejtett szexuális, vagy agresszív tartalommal találkoznak. Én ezeknél nem szoktam hőbörögni, bár nekem lenne egy gyermekem minden bizonnyal egyes alkotásoktól biztosan eltiltanám. A Minuscule esetében pedig azt állapítottam meg, hogy ez minden korosztálynak ajánlható, amennyiben nem robbantásokra, s tömény szexuális jelenetekre vágyik. Ahogyan fenti gondolatmenetembe belekezdtem az igazi készítő nem itt mutatkozik meg. S azt gondolom itt tehetséges készítőkről beszélhetünk. Ugyanis nem kellett megszólalniuk az apró teremtményeknek ahhoz, hogy értsük mit akarnak, vagy milyen a jellemük. Ez pedig nekem iszonyatosan tetszett, mert ebből a szempontból ténylegesen jól lett megoldva.

Abba most ne menjünk bele, hogy mennyi realitás van ebben, hisz azt hiszem nem egy olyan jelenet volt, aminél felhúztam a szemöldökömet, mert a valóságban ilyen nem történhetne. De ugyebár elsősorban a fiatalabb korosztály lett megcélozva, s ebből fakadóan itt nincs értelme asztalra csapni, hogy már milyen sületlenségeket láthattunk másfél óra leforgása alatt.
Főhősünk egy apró katicabogár, amely szemünk láttára látja meg a napvilágot. Elindul szüleivel, azonban útközben összeakad egy kis léggyel, mely szemmel láthatóan jól szórakozik az ő esendőségén. Azonban hősünkkel egyetemben ő nincs egyedül, s ennek köszönhető, hogy elszakad családjától, s egyedül marad. Már az első percekben kapunk némi bevezetőt, hogy hogyan is érnek majd össze a szálak. Ugyanis emberi karakterekkel találkozunk az első percekben, akik gyermekáldás miatt hátrahagynak nem kevés elemózsiát. Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene, hogy mi történik egy ilyen elemózsiával az erdő közepén. Természetesen megjelennek különböző bogarak, melyeknek ez kész aranybánya. Ide téved hősünk is, aki összetalálkozik jó pár hangyával, melyekkel szemmel láthatóan jó kapcsolatot alakít ki. A cél elhanyagolható fontosságú, de annál nagyobb veszélyt rejteget: az erdőn keresztül kell átkelniük az élelemmel, hogy eljussanak a hangyabolyba.

Az út nem veszélytelen, s számos rizikós helyzettel kell szembenézniük. Az alkotóknak volt nem kevés ötletük, melyeket úgy vélem sikerült helyesen megvalósítaniuk, ugyanis egyszer sem éreztem azt, hogy túlzó lett volna. Az, hogy nem igazán éreztem azt, hogy a realitás határait rég elhagytuk abban volt bőven részem. De ennek ellenére valóban élvezetes volt. Ugyan két részletben tudtam csak megnézni, de ez a kialvatlanságomhoz kötődött, s nem pedig a film minőségéhez.
Ami telitalálat volt nálam az leginkább az volt, hogy mennyire jól volt tálalva az egész történet. Mennyire érdekesen hatott az, hogy bogarak a saját alternatív világában élve milyen dolgok azok, amelyek fontosak nekik, vagy akár egész életüket megváltoztatják. Nem tudom, hogy a készítők mennyire akartak belemélyedni, vagy egyáltalán akartak-e erre célozni, de akarva, s akaratlanul egyes jeleneteknél az jutott eszembe, hogy mi, emberek mennyire beleavatkozunk a természetbe. Ez alatt a hátrahagyott szemétre, étel maradékokra gondolok, melyek mekkora változásokat képesek hozni az adott környezetben méghozzá úgy, hogy az adott élőlények mennyire képesek ehhez alkalmazkodni. Mindenesetre elgondolkodtató mindenképp.

Összességben mi a véleményem? Számomra remek másfél órás kikapcsolódás volt. Ez volt az egyetlen olyan alkotás, amelynél tényleg sajnáltam, hogy nem lehettem részese egy 3D-s vetítésnek, mert jó pár jelenetnél éreztem, hogy remek hatást nyújtott volna. Ugyan ami késik, nem múlik, s remélem legrosszabb esetben itthon mindenképp lesz alkalmam ebben a formában is megtekinteni. Egy valami biztos, hogy bárkinek ajánlható, aki csak egy remek kikapcsolódásra vágyik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük