The Crazy Ones – 1×01 (Pilot)

Hiába van új tévés évad, sokszor megesik, hogy nem próbálok be mindent. Aztán a legtöbbször az szokott előfordulni, hogy egy bizonyos idő után mégis megtekintem a bevezető epizódot. Olvasok róla valamit, látok róla esetleg egy előzetest, vagy csak idehaza is befut, s akkor viszont rajta ragad a szemem. Nos hasonló a helyzet a The Crazy Ones-szal is, amelyre a tévében akadtam rá. Akkor viccesnek tűnt, így azonnal megjegyeztem a címét, s rákerestem a neten. A bevezető epizóddal sokat vártam, mert nem igazán volt hangulatom hozzá, de azt kell mondanom, hogy egy sorozat sem volt, amelyiknél ennyire pofára tudtam esni. Miközben néztem folyamatosan az keringett bennem, hogy ez tulajdonképpen mi. Amikor véget ért, akkor pedig csak annyit mondtam: ez mi volt???

Még talán az a szerencsém, hogy ez tényleg csak nettó húsz perc volt, mert nem bírtam volna tovább. Megmondom őszintén azért valahol ott voltak bennem a főszereplők is, amelyekért azt mondtam, hogy érdemes lenne ezt bepróbálni. Azt hiszem nem tévedtem sokat, hisz az évad végén ki is derült, hogy jövőre nem lesz folytatása. Nem tudom milyen volt az évad, de ha olyan, mint a bevezető epizód, akkor azt hiszem nem vesztettem sokat. Sőt!
Az igazság az, hogy én leginkább Robin Williams-re voltam kíváncsi. Meg is lepődtem, amikor megláttam ebben a sorozatban, mivel nem tudtam, hogy TV szériákban is vállal, vállalt szerepet. Nem fogok hazudni, hogy sok munkásságát nem ismerem, s én lemaradtam még a Jumanji-nál (a fenéért nincs belőle sem egy HD release), de mivel az maradandó élmény volt, így nem volt kérdés, hogy ezt be kell próbálnom. De azt kell mondanom, hogy szegény nem csak megöregedett, hanem színészi képességeinek sem volt itt a csúcsán. Egyszerűen kínszenvedés volt a karaktere, amely olyan szinten idióta volt, hogy nem tudott szórakoztatni, hanem csak kiakasztani, ami véleményem szerint egy ekkora húzónévnél elég gáz. S ahogyan néztem az epizódot azt éreztem, hogy a készítők egyre jobban rá akarnak építkezni. Azt kell mondanom nem jött be. Nagyon nem.

Na de a többi szereplővel sem voltam kibékülve. Sarah Michelle Gellar munkásságával sem voltam annyira tisztában, de ez…. ez valami förtelmesen borzasztó volt, amit itt nyújtott. Nem tudom, lehet a sok botox okozta azt, hogy az arcán jóformán semmilyen érzelmet nem tudott megjeleníteni. Vagy esetleg a két kilónyi vakolat? Nem tudom. De egy biztos, hogy nem ő vitte a prímet, s karaktere leginkább egy ivartalanított nőstény macskáéra emlékeztetett. Főleg az az éneklés, amit ő előadott. És akkor itt van az American Idol egyik nyertese Kelly Clarkson is, akiben sem csalódtam eddig ekkorát, mint most. S ezt mondom úgy, hogy nem voltam rajongója sohasem.

Az alaptörténet sem volt nagy eresztés. Adva van egy reklámokból bevételt termelő vállalat, ahol a karaktereink dolgoznak. Amit csinálnak az a főnökeik szerint nem jó. Így meg is akarnak tőlük válni. Azonban kell valami nagyot alkotniuk, hogy elkerüljék a végzetüket. Így meg kell szerezni az egyik reklámjukhoz egy húzónevet. Igen, igen itt alakította saját magát Kelly Clarkson.
És komolyan csak ülök magam előtt, s tényleg nem tudok napirendre térni, hogy ezt tényleg komolyan gondolták? És mégis mit hittek, hogy majd egy olyan széria születik, amelyet évekig tudnak majd vinni hatalmas siker kapcsán??? Már az első rész kifulladt az első tíz perc után, nem is merek belegondolni, hogy mi lett később. A lényeg az, hogy nekem elég volt az első rész. Többszörösen is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük