Godzilla (2014)

Magyar cím: Godzilla

Moziba járni elég agresszíven csak tinédzser koromban kezdtem. Így nekem sajnálatos módon az 1997-es Godzilla teljes mértékben kimaradt. Mivel a megjelenés után nem rendelkeztem szinte semmilyen otthoni szórakoztató technikával, így általános iskolás egyik maradandó élményem volt vizuális értelemben amikor egyik osztálytársam elhozta a filmet. Akkoriban szinte hagyománynak számított, hogy karácsonyhoz közeledve az utolsó két-három napban már nem volt tanulás, hanem aVHS korszak egyik közös szórakoztató formáját műveltük, azaz filmet néztünk. Nagy volt az öröm, s nekem bevallom őszintén látványban, s mindenben lenyűgözött.
Persze az idő engem igazolt, s a film megérkezett a kereskedelmi csatornákra is, így engem sikerült akkor a képernyők elé szögeznie. A nem túl horrorisztikus költségvetésből készült filmnek vártam a folytatását, de nem érkezett, s azt sem értettem, hogy miért is tűnt el a kínálatból nyom nélkül, illetve miért is olyan nagy negatív visszhang lengi körül. Annyira nem merültem bele a témába, de azért párszor még sikerült megnéznem. Aztán sikeresen belefutottam abba a hírbe, miszerint készül egy remake, mely megpróbálja majd hitelesen alátámasztani a gigantikus szörnyeteg eredetét. Nem hozott lázba igazából annyira ez a hír, viszont elegendő volt ahhoz, hogy kicsit utána olvassak, hogy miért is övezi az 1997-es alkotást ekkora negatívum. Minden világossá vált, de igazából nem dobtam hátast a dologtól. Majd szép lassan elkezdtek megérkezni a sejtelmes előzetesek, s az utolsónak köszönhetően – ha nem is rögtön a premier napján – de ott voltam a vetítésen.

Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, s ahogyan az előzetesekből is figyeltem leginkább egy látványmozira számítottam. Valamennyire sikerült is megkapnom ezt, de tény, hogy a film után, s közben vegyes érzelmeket kezdtem el táplálni. Az tény, hogy a megjelenéskor még egyszer meg kell nézzem, hogy biztos legyek-e benne, hogy ennek ott kell-e lennie a polcomon eredeti adathordozón.
Ugyan szorosan nem kapcsolódik a filmhez, de még a legelején le kell szögeznem, hogy a legnagyobb negatívum számomra egyértelműen a 3D volt. Érthető, hogy egy olyan pluszról beszélünk, amely sokat adhat a látványvilághoz – már, ha az adott alkotás látványban gazdag -, s ez tényleg élményt jelenthet a néző számára. De az nekem teljes mértékben felfoghatatlan, hogy miért kell ráerőltetni minden egyes emberre. Ugyanis az a város, ahol én lakok sajnálatos módon csak egyetlen egy mozival rendelkezik, s itt csak 3D-ben volt megtekinthető. Nem haraptam magamon eret eddig se, de nekem kényelmetlenek a szemüvegek, illetve bizonyos idő után el is fárad a szemem. A munka, s a szabadidő tökéletes megalkotása sajnos úgy hozta nekem, hogy egyetlen egy délutánom volt a film megnézésére, s ez is olyan délután volt, amikor fáradt voltam. Ennek az összképnek köszönhetően pedig nem éreztem magam jól fizikailag.

Visszakanyarodva elég szorosan a filmhez sok helyen olvastam, hogy nem érdemes hasonlítani a korábbi amerikai változattal. Valahol persze ezeknek az embereknek igazuk van, de valahogy én nem tudtam ettől eltekinteni. Miközben néztem a filmek olykor-olykor azért felbüffögtek számomra a korábbi alkotás egyes jelenetei, momentumai. Addig míg a ’97-es filmben erősnek éreztem az emberi szálat, s valahol talán még aggódtam is értük, addig az új film karakterei nekem teljesen közömbösek voltak, sőt. Inkább azt mondom, hogy feleslegesek. Véleményem szerint iszonyú hosszúra sikerült a felvezetés, s ez alatt nem egyszer sikerült ásítanom is, melyet a mellettem ülők “ez minek jön moziba, ha álmos” tekintettel jutalmaztak.

Ennek azért akadtak pozitívumai is, tény. Hisz így teljesen körbejárták az egész témát, s nem akadtak olyan hiányosságok, mint az előző alkotásokkal szemben. Itt ezalatt azt értem, hogy nem várhat el az ember egy ilyen műfajban realista megjelenést, de azért az emberben ott maradnak a kérdések, hogy teszem azt egy több méteres “dögről” hogy nem tudott az emberiség, hogy nem láttuk soha. Majd egyszer csak előjön a mélyről, s elkezd pusztítani. Ellenben itt azért sikerült ezt részletesen kibontani, elmagyarázni, hogy mi miért van, még akkor is, ha olykor ez bugyutának hatott. Emellett pedig ott van az is, hogy nem csak valahonnan előjönnek a nagy lények, hanem azért kapunk is magyarázatot, hogy honnan törnek elő.

Amit még gáznak éreztem, hogy a címbeli főszereplő a két órás filmben gyakorlatilag csak fél órára tűnik fel. Véleményem szerint ez iszonyatosan nagy hiba az alkotók részéről. Részben bocsánatos bűn ugyan, hisz tényleg részletesen elmagyarázása kerülnek bizonyos kérdések, de az emberi szálat olyannyira érdektelennek, túlnyújtottnak, s közömbösnek találtam, hogy arra szavak nincsenek. Hisz ezek gyakorlatilag nem adnak hozzá szinte semmit a történethez, hogy valamilyen módon legyen létjogosultságuk. A végkifejletről már nem is beszélve. Valahogy nem is hozott izgalomba egyik karakter sem, s nem is nagyon érdekelt a sorsuk sem. Ebben igazából az a rossz, hogy a film azon része, mely a karakterekkel foglalatoskodott egyáltalán nem hozott izgalom, inkább untatott. Ennek hátránya pedig az volt, hogy az új Godzilla nagyobb része pont ezekkel a szálakkal foglalkozott. Így végül vegyes érzelmeim támadtak afelől, hogy akkor most ez valóban jó volt, vagy sem.

Azt kell mondjam, hogy az unalmasabb jelenetek ellenére úgy éreztem, hogy ezért megérte elmenni a moziba. Ugyanis az utolsó háromnegyed órában tényleg látszott, hogy a készítők teljesen odatették magukat, s megpróbáltak hűek lenni az eredeti koncepcióhoz, amit a japánok álmodtak meg. Nem véletlen az sem, hogy ennyi pozitív hozzászólás volt olvasható a filmről. Habár tény, hogy én ezeket utólag olvasgattam, ugyanis nem nagyon akartam belefutni semmi olyan információba, amely ronthat a szórakozás élményen. Szerencsére ilyen nem történt.
Az utolsó percekért mindenképp megérte beülni a moziba, s azt kell mondjam, hogy elégedetten álltam fel a moziszékből. Úgy jöttem ki, hogy azt mondtam, hogy ha ez megjelenik digitális adathordozón, akkor minden bizonnyal majd a polcomon fog landolni, mert ennek ott kell lennie. Arról nem is beszélve, hogy a pénztáraknál is nagyon jól szerepelt, s már most biztos, hogy érkezik majd a második rész is. Abban bízok, hogy azért arra már meglesz az alap, amire lehet építkezni, s nem lesz semmi olyan, ami majd bekavarhat minőség terén, s annál nem lesznek majd olyan üresjáratok, mint ahogyan itt is voltak. Egyelőre viszont azt kell mondanom, hogy a májusi mozis élményem másik csúcspontja az újragondolt Godzilla volt, melyért megértre pénzt áldozni, s beülni a fülledt terembe még akkor is, ha itt csak a legkisebbe nyomatták.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük