Resurrection – 1×01 (Pilot)

Körülbelül egy évvel ezelőtt egy pihenő napom alkalmával úgy döntöttem, hogy bepótlom az általam nézett sorozatok megtekintetlen epizódjait. Mivel jó ideje sajnálatos módon ezek nagy része számomra már csak minőségtelen hulladéknak számítanak, így ezt a tervemet hamar sikerült teljesíteni. Ekkor jött az, hogy szokásomhoz híven úgy döntöttem, hogy a gép előtt meresztem a hátsómat, s valami érdekes után kutakodok a neten szórakozás céljából. Ekkor akadtam rá a Les Revenants-ról szóló bejegyzésre, melynek köszönhetően alig két nap alatt sikerült magamévá tenni a kilenc epizódos első évadot.
Nem voltak benne semmiféle látványos elemek, nem hullottak benne fejek, s vérfürdő sem volt. Mindezek mellett természetesen meztelenkedés, s töménytelen akció jelenetek is kimaradtak. Azonban az alaptörténet, majd pedig a hangulat nekem nagyon bejött. Igazából egy mondatba is belefér a sztori: emberek élik mindennapi életüket, majd egy kis filmszakadás, s miután magukhoz térnek próbálják az életüket folytatni. Legalábbis próbálnák, ha időközben nem jönnének rá, hogy bizony meghaltak. A koncepció nekem nagyon bejött, s iszonyatos tetszett. Itt mutatkozott meg egyébként a zsenialitás, hogy nem kell beleölni egy sorozatba rengeteg pénzt, hogy látványos legyen, s nem kell minden percben formás testű embereket mutogatni, hogy oda bilincselje a nézőt a képernyőhöz. Elég annyi, ha jól meg van csinálva az adott produktum. Amikor tavaly napvilágra került, hogy ugyanezzel az alaptörténettel érkezik az amerikai abc csatorna műsorára a Resurrection, már képzeletben számoltam a napokat hátra. Egyetlen egy dolog nem tetszett az egészben, hogy a premier 2014 márciusára lett tervezve. Sokat vártam rá, de úgy érzem, megérte.

Amikor végre elérhetővé vált a bevezető rész, s tudtam másnap munka van, de úgy voltam vele, hogy kíváncsiságom olyannyira elhatalmasodott rajtam a szériával kapcsolatban, hogy képes vagyok akár fáradtan is bemenni dolgozni. Viszont némi félelem azért bennem volt, mert tartottam tőle, hogy “amerikás” sorozatot fogok látni, amely nem fog tetszeni. Egyelőre az első rész kapcsán azt gondolom, hogy az ízlésemnek megfelelő volt, s nagyon tetszett.

Innen lehet ugyan találgatni, hogy merre fog majd menni a széria a későbbi epizódokban, s minden bizonnyal több karaktert fogunk majd kapni. Persze a megtekintés alatt még élt bennem a félelem, hogy túlságosan ráhangolódunk az egy karakteres részekre, de úgy vélem, ha hozzák azt a minőségi szintet, mint az első rész részemről nem lesz probléma. A bevezető epizódban Josh-al ismerkedtünk meg, aki magához tér egy rizsföldön. Innen – ugyan meglepő módon -, de szerencsésen hazatér segítőjével, s itt jön némi csavar, amikor kiderül mindenki számára, hogy a fiú már 32 évvel ezelőtt meghalt tragikus módon.
Féltem attól, hogy a “lassú víz, partot mos” jelenség fog majd zajlani, de a készítők nagyon jól fel tudták építeni az első részt. Ezt leginkább arra értem, hogy ugyan egy karaktert vittek végig, de megtudták építeni úgy a rész szerkezetét, hogy engem például lekötött mindvégig. S amikor megjelent a vége főcím, akkor azonnal ültem is vissza a gép elé, s rákerestem a második rész előzetesére. Az, hogy valaminek remek ötlete van az még önmagában nem elég. Sok múlik a megvalósításon is, mely jelen esetben nem csak a rendezésről, hanem a karakterek megformálásáról is szól. Utóbbi nekem nagyon fontos, hisz ha egy karaktert olyan színész, színésznő kelt életre, aki irritál, vagy csak egyszerűen nem tudja hitelesen átadni a szerepet, akkor nekem ott halott a dolog. A Resurrection esetében viszont azt kell mondanom egyelőre ebben nincs hiba, s ez nálam hatalmas nagy pozitívumot jelent.


És igen. Íme ismét egy tökéletes példa, hogy nem kell melleknek, kidolgozott felsőtesteknek villania ahhoz, hogy valami jó legyen. Nem kell hatalmas nagy robbanások, CGI űrhajók, idegen lények, hogy valami lebilincselő legyen. Elég egy jó alapötlet, s jó megvalósítás. Ugyan jó pár negatívumot begyűjtött az indulás, de ugyebár én úgy vagyok vele, hogy ilyen téren az én ízlésem, s tetszési indexem a mérvadó, ami jelen esetben elég pozitív lett.
Ami nagyon tetszett, hogy szépen volt felépítve a bevezetés, s elég szépen sikerült érzékeltetni azt, hogy milyen is lehet, ha egy halott szerettük visszatér ugyanúgy, mint ahogyan elhunyt. Bevallom őszintén, hogy az ebből fakadó bonyodalmak érdekeltek, s érdekelnek leginkább. Például érdekes volt, ahogyan a lelkész ráébred, hogy a kis srác tényleg az, akivel gyermekként sokszor együtt játszott. S érdekesen is volt bemutatva, ahogyan megrendülni látszik a hite. Nincsen rózsa tövis nélkül, s itt is igaz, hogy volt egy-két dolog, amely nem igazán tetszett. Például nekem kicsit furcsa volt, hogy Jacob szülei azért rendesen megöregedtek, de a kis srác szépen megöleli őket, s nem esik kétségbe, hogy szerettei elég sokat változtak. Valahogy ez hiányzott nekem, mert nekem emberibbnek hatott volna, ha mondjuk kissé kiborul.

Fentiek fényében persze nekem még mindig piszkosul bejött a kezdés. Ugyan már nézhető a második rész, amelynek megtekintése egyelőre azért nem történt meg, mert egyelőre még csak “csordogál” lefelé, de azért a kíváncsiság bennem megvan. Bízom benne, hogy a későbbi részek sem fognak nekem csalódást okozni, abban pedig csak reménykedem, hogy nem csak pár rész lesz, amit megnézhetek mielőtt az anyacsatorna szépen elkaszálná.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük