About A Boy – 1×01 (Pilot)

Amikor májusban beharangozásra került a sorozat akkor én azonnal a várólistámra tettem. Mindazon ellenére, hogy semmit nem tudtam a szériáról, s még annyit sem szégyenszemre, hogy mely műfajt fogja erősíteni majd a tévés évad második felében műsorra kerülő sorozat. Épp ezért is lepett meg például, hogy a bevezető epizód a huszadik perc után nem sokkal véget is ért, amin én bevallom nagyon meglepődtem. Aztán jöttem rá némi utána olvasás után, hogy tulajdonképpen egy sitcomról lenne szó.
Többször említettem, hogy sokszor pont azért bukik meg egy film, sorozat, vagy játék, mert éppenséggel nagy elvárásokkal ülünk le mellé. Ezt saját magamon is megtapasztaltam, így igyekeztem ezt mellékvágányra helyezni. Azonban annak ellenére, hogy semmiféle elvárásom nem volt a sorozattal szemben szépen alulmúlta önmagát. Mindenesetre egy biztos, hogy a második részből köszönöm szépen, de nem kérek.


A cím egyébként nekem nem volt ismeretlen, hisz többször sikerült belefutnom, mielőtt még a széria elkészülhetett volna. Ugyanezzel a címmel már futott egy mozifilm, amelyre ugyan kíváncsi voltam, de a mai napig nem ültem le, s nem néztem meg. Bár elképzelhető, hogy nem is nagyon fogom majd pótolni. Az alap történet nem tartogat semmi extrát. Hősünk nőcsábász, akinek a szomszédságába egy egyedülálló anyuka költözik a különc kisfiával, aki már az első perctől kezdve szimpatizál hősünkkel, aki egyébként egy elég undorító történetet kitalálva akar összehozni egy jó kis kalandot. Azonban eme kaland női részese szintén egyedülálló anyuka, így nem marad más, mint hogy a kisfiú segítsen. Innen pedig elindul minden a maga szép módján.
Mint ahogyan a bevezetőben is írtam, én nem voltam tisztában a széria műfajával sem. Így valóban meglepett, hogy milyen hamar is véget ért. Ha őszinte akarok lenni van jó pár olyan sorozat, amely a sitcom mezőnyt erősíti, de kevés az, amely valóban megnevetett is. Ebből a szempontból pedig nem köthetek a sorozatba, hisz ettől még szerethető lehetne, hogy nem csal mosolyt az arcomra. Már annyi mindent megfilmesítettek, annyi mindent megalkottak szériák keretén belül, hogy nem kell nagyon nyekeregni, hogy nincs új a nap alatt. De azért én kicsit lestem azon, hogy mennyi klisét sikerült összehozni ebbe az egy részbe. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor mindenképp azt mondanám, hogy nem is azzal volt a bajom, hogy nem igazán jött be. Hanem az, hogy túl tömör volt. Legtöbbször pont az a bajom, hogy sok mindent elnyújtanak, de most azért konyult lefelé a szám, s ráncoltam a szemöldökömet, mert egyszerűen túl sok minden történt túl kevés idő alatt. S nálam pont ezért is vágta el magát a sorozat. Szerintem egy dupla részes nyitánnyal sokkal jobban fel lehetett volna építeni az alap szálakat, így viszont túlságosan elkapkodták az egészet. Szomorú.

Ami viszont nagyon rossz volt számomra az a címszereplő. Igen, igen. Nem tudom, hogy lehetett volna még irritálóbb kis krapekot előhúzni valahonnan? Véleményem szerint elég sok feltörekvő gyerekszínész akadhat a tengerentúlon, s nekem elég nehéz elhinni, hogy csak ilyenek vannak. Egyszerűen nem tudtam jól érezni magam a jelenetein, mert valahogy nem hittem el, hogy ez a kis srác tényleg olyan maga kis világában élő fiú, akit ugyan az iskolában gúnyolnak, de egyébként azért jó fej, s egyedi a maga módján. Az anyját alakító színésznő pedig maga a borzadáj. A férfi főhősről már nem is írok inkább semmit.

Ahogyan fentebb is írtam a látottak alapján bizony nekem nem lesz második epizód. Talán, ha évekkel később (már, ha megéli azt a kort a sorozat) nagyon, nagyon jókat mondanak róla, hogy javult bizonyos idő után, akkor majd talán. Így viszont semmiképp. Azért sajnálom, hogy egy újabb újonc vérzett el nálam, s idén még nem is nagyon volt olyan, amely megmaradt volna nálam huzamosabb ideig.
Azért annyit mondanék, hogy nem volt tipikusan szörnyű, kibírható húsz perc volt. Aki akar tenni vele próbát, az nyugodtan menjen vele egy kört, hátha neki majd bejön.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük