South Park: 8.évad

Ugyan már pár napja lehúztam a South Park nyolcadik évadát, de sajnos időhiány miatt inkább az epizódok további követésére adtam a fejemet, mint hogy leírjam ismét véleményemet az épp aktuális szezonról, amit befejeztem. Valahol sajnálom, hogy akkor nem ragadtam virtuális pennát, s nem írtam egy szép bejegyzést róla, mert most kicsit kómásan ez mindenképp nehéz lesz.
A nyolcadik évad nem csak azért volt különleges számomra, mert végre egy olyan etapot láttam, amelynek minden epizódjára már emlékeztem, hanem azért is, mert ezek ellenére valóban szórakoztatott, s lekötötte a figyelmemet. S belül pedig elöntött ismét az az érzés, amit már rég éreztem a sorozattal kapcsolatban.

Sok különbség a nyitányban nem igazán volt. A felvezető animáció nem sokban változott, hisz az előző évadból jól ismert jeleneteket raktak bele, ami kissé újnak hatott, de ezektől eltekintve ugyanaz maradt. Akadt olyan évad, amely cliffhangerrel ért véget, de úgy tűnik, hogy a készítők erről végleg leszoktak, mert az előző sem ért úgy véget, hogy ne lehetett volna kiszállni belőle, mert nem ért véget a történet. Így, ha folyamatosan nézzük – mint jelenleg én – a szériát nem igazán tűnne fel, hogy már egy másik évad epizódjait nézzük.
Véleményem az, hogy az évad valóban nagyszerűen sikerült. Mindenképp hozzá kell tennem – függetlenül attól, hogy ennyi idő elteltével nézem újra a sorozat bizonyos évadait -, hogy a szórakoztató jellegében talán benne kell lennie annak is, hogy tudjam pontosan mi is, amit például egyes epizódokban kifiguráznak a készítők. Gondolok itt leginkább arra, hogy a nyolcadik évad jó pár epizódjánál emlékeztem arra, hogy mi is az, amit épp górcső alá vesznek, s tisztán emlékeztem azokra az időkre, amikor ezek az események megtörténtek, míg a többi évadnál ez nem volt jellemző. Persze továbbra is megvan az a típusú szerkezet a sorozatban, hogy két részre oszthatóak: egyik, amely valamit, valakit kiparodizál, s van a másik, amelyben pedig a készítők önálló történetet hoznak össze anélkül, hogy bárhogyan is merítenének ihletett a valós életből.

A kétezres évek elején volt média által hypolt Paris Hilton, aki botrányt botrányra halmozott, s szinte minden címlapon ott pózolt valamilyen oknál fogva. Megpróbált énekelni, ami ugyan nem volt olyan rossz, de csúfosan megbukott. Példának okáért azt a részt sikerült remekül eltalálni, melyben őt vették górcső alá. Azért sikerült azon rendesen felröhögnöm. Az az epizód, melyben Cartman robotként próbál visszaszerezni magáról egy videót zseniális véleményem szerint. A Wall-mart-ot epizód pedig nem csak azért tetszett, mert sikerült életszerűen visszaadni az áruházláncról kialakult képet, hanem emellett tökéletesen lefestette, hogy milyenek az áruházláncok nálunk is.
Ami egyébiránt ezen kívül még jobban elnyerte a tetszésemet az évaddal kapcsolatban, hogy végre megtanulták rendesen használni az összes karaktert. Ez alatt azt értem, hogy a mellékszereplők is teljes értékűek lettek, s nem csak random módon dobálgatták be őket, hogy az épp aktuális történetet egyáltalán nem befolyásolták.

Az évadban megint elővették, hogy Kenny meghal. Szerencsére ez csak bizonyos epizódokban fordult elő, de akkor legalább tudták rendesen tálalni. Viszont Vackor néni karakterét eltüntették a szériából. Bevallom, nem emlékszem olyanra, hogy visszahozták volna, de majd kiderül. Egyetlen egy negatívumot tudok megjegyezni erről az évadról az pedig nem más, mint a szezonzáró rész. Egyszerűen nem értem miért kell mindig erőltetni a karácsony témát, s lassan minden évadot ezzel zárni. Ezek az epizódok soha nem sikerülnek túl jól, s én sem szórakozom rajtuk eléggé. Remélem a kilencedik évadban ilyen nem fog előfordulni.

Összességében a véleményem az, hogy elég jól sikerült évadon vagyok túl. Remélem, hogy a következőek is ennyire jól fognak sikerülni. S eddig még nem “sikerült” megbánnom, hogy ezt a rég elfeledett szériát ismét elővettem.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük