South Park: 7.évad

Ha kinézek az ablakon – főleg felkelés után, kómás fejjel – nehéz eldönteni, hogy most tél van, vagy pedig tavasz. Ennek ellenére gyermekkorom óta meglévő szokásomon, miszerint télen hibernálom magam a négy fal közé, nem változott. S mivel az aktuális szériák pihenőre vonultak, s számuk is alaposan lecsökkent tökéletes ötlet volt South Park-ba való visszatérés.
A húsz perces epizódok pedig megfelelőek voltak arra, hogy akár pár nap alatt magamévá tudhassak egy-egy évadot. Ebből fakadóan pedig örömmel nyugtáztam, hogy nem volt rossz ötlet ismételten elővenni a szériát. Így a hetedik évad után mosoly ül az arcomon továbbra is.

Őszintén szólva úgy érzem, hogy az első évadok maradnak továbbra is az etalonok számomra, hisz minőségük megkérdőjelezhetetlen. Ahogyan haladtam előre egyre inkább láthatóvá vált, hogy már a pénzszerzésre mennek rá elsősorban az alkotók, s egyfajta bejáratott sémát követnek bizonyos évad óta. Azaz az aktuális évad egyik része a készítéskor épp aktuális politikai, vagy hétköznapi dolgot vett alapul. Másik része pedig önállóan az alkotók fejéből pattant ki.
A hetedik évadban is ez a felállás volt jelen, habár akadtak elég közepes epizódok. Ahogyan az előzőekben is fogalmaztam, hiába találtam középszerűséget a South Park epizódjai között, amelyekre talán két nap múlva emlékezni sem fogok, ha még mindig vannak olyan kiemelkedő részek, amelyeken olyannyira jól szórakozom, hogy feledteti velem azokat a megalkotott dolgokat, amelyek nem nyerték el a tetszésemet. Így ebben a hetedik etapban is bőven akadtak olyan részek, amelyek olyan jól lettek megírva, hogy egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni, még akkor is, ha éppen náthásan néztem az adott részt, s úgy éreztem magam, mint aki a halálán van.

Ahogyan fentebb is említettem, hogy valahol szerencsém van, mert a sorozat limitált epizódszámmal készül, s mindezek mellett pedig csak húsz percesek a részek, így nagyon jól lehet vele haladni. Így volt ez a soron következő évaddal is, ami véleményem szerint egy fokkal picit jobb volt, mint az előző, amiben azért akadtak olyan részek, amelyeknél csak lestem. Ami mindenképp pozitív, hogy ismét kaptunk egy vadonatúj intrót, melyben végre Kenny is látható volt, aki ismét visszatér főszerepben, ahogyan az előző évadokban megszokhattuk. Annyi változás történt, hogy nem hal meg valamilyen úton módon az aktuális rész közepén, vagy végén.
Ami talán a legnagyobb negatívum egy ideje, hogy minden évadban kell egy kötelező karácsonyos rész. Visszaemlékezve nem is rémlik, hogy volt-e olyan évad, amelyben kimaradt volna-e ez a jeles ünnep. Ugyan nem ejtettem szót az előző bejegyzésekben, de a hetedik évadnál volt az az érzésem, hogy erről mindenképp szót kell emelnem. Ugyanis, ha ilyen gyorsasággal, s ilyen hamar teszem magamévá az évadokat, bizony feltűnik. S ezekkel részekkel leginkább az a bajom, hogy minőségileg nem sikerültek túl jól. Egyszerűen éreztem rajtuk, hogy csak muszáj szülte őket, s olyan háttértörténet lett nekik készítve, amitől csak forgattam a szemem. Ha jól emlékszem talán a soron következő három évadot láttam, de az epizódok nem rémlenek így, s csak remélem, hogy a karácsonyos dolgokat hanyagolják a későbbiekben.

Az évad számomra kiemelkedő epizódai valóban szórakoztatóakra sikerültek. Gondolok itt a Casa Bonita, vagy a Toilet paper című részekre. Ahogyan egy ideje már bevett szokás most sem volt semmiféle cliffhanger az évad végén. Ennek ellenére már a nyolcadik etap nézésre készen áll.

Összességében a véleményem az, hogy ha még nem is hozza az első évadok színvonalát még mindig bőven nézhető. Kellemes szabadidőtöltésnek mondanám így az eltelt egy hónap után is. S kíváncsi vagyok a későbbi részekre is, amelyeket már nem követtem nyomon.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük