Helix – 1×01 (Pilot)

A legtöbb amerikai sorozat eléggé egy kaptafára mennek, vagy pedig tele vannak klisékkel. Utóbbival a legnagyobb problémám pedig az, hogy bizony meglehetősen untatnak. És bizony az már nem számít szórakoztató dolognak, ha valamit már csak azért nézel, mert unatkozol, s nem tudod már mással értelmesen eltölteni az idődet.
Nem szerepelt a nézősök között, s nem is tudtam a sorozat premierjéig a létezéséről, szóval ismét úgy ülhettem le megnézni egy széria első epizódját, hogy semmi elvárásom nem volt. Ugyanis én azt vallom, hogy egy adott vizuális tartalomnak nagyobb esélye van a sikerre, illetve hogy a tetszési indexnek megfeleljen, ha nincsenek felé elvárások. Az már viszont már régen rossz, ha valami így sem képes tetszeni. Sajnos ez a helyzet a Helix-szel is, melyben ugyan megvolt minden potenciál, de sajnos nem tudta hozni azt a szintet, amit kellett volna.

Az igazat bevallva nekem az első rész leginkább a Resident Evil játék filmadaptációjának első részére emlékeztet. A negyven perc alatt folyamatos ez járt a fejemben, hogy ezt én már más címen már láttam. Nem is egyszer. Ebből fakadóan azt hiszem leszűrhető, hogy a nyitó epizód tele volt klisés megoldásokkal, már csak egy szexjelenet hiányzott volna a felsorolásból. Van itt minden, ami szem szájnak ingere. Megmagyarázhatatlan, s hihetetlen gyorsan terjedő vírus, s persze titkos kísérletek. Így nem is meglepő, amikor egy-két szálat előhúztak az epizód közepén. Valahogy érdektelenségbe fulladt onnantól az egész.
A karakterek felhozatalánál is nagyjából azt éreztem, hogy a már jól bejárt utat követve építették fel a szériát. Ennek kapcsán pedig kiszámítható jelenetek sora várt rám, aminek nem nagyon örültem, mert vártam valami hasonló műfajú szériát, ami kicsi felpezsdíti a jelenlegi kínálatot sorozatok terén.

A karakterekre ismételten a sterilitás volt a jellemző. Azaz egyikkel sem tudtam szimpatizálni, de negatívumot sem váltottak ki belőlem. Így az első rész nézése közben nem érdekelt volna, ha bármelyik fűbe harap, ugyanis nem drukkoltam volna azért, hogy bármelyik a túlélő táborát erősítsék. Szóval ebből fakadóan a sorozatot számomra kizárt alapon a történet menthette volna meg.
De persze néhány érdekes jelenetet azért bedobtak, hogy az egyszeri nézőnek hátha felcsillan a szeme, s azonnal a képernyőre tapad. Ugyan volt benne egy-két gusztustalanság, de ez messze elmarad az ilyen műfajú alkotásoktól. De nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egy TV sorozatról beszélünk, szóval hihetetlen nagy mészárlást, gusztustalan, már-már hányingerbe fulladó jeleneteket azért nem kap(ha)tunk. De nekem talán a legnagyobb problémám az volt, hogy nem kötött le, s a felvezetés pedig olyan hosszúra sikerült nyújtani, hogy az első húsz percben gyakorlatilag majdnem sikerült bealudnom.

Úgy tűnt, hogy a készítők az epizód második felére tartogatták a büdzséből megmaradt pénzt, de nekem addigra elég középszerű alsó kategóriás horror utánzat érzés alakult ki, mellette pedig ott volt a közönyösség is, amely nem jó dolog egy szériánál. Még a hosszú évek óta követett sorozatoknál éppenséggel még elfér az előző évek miatt, de egy új szériánál ez már erősen bukott dolog kategóriába kerül. Így már szinte bizonyos volt részemről, hogy nincs folytatás, ennyi volt.

Összegezve nekem tökéletesen elég volt ennyi. Nem ragadt meg bennem semmi, s azon se lepődnék meg, ha pár hónap múlva újranézném az első részt, s nem emlékeznék belőle semmire.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük