King Kong (Extended Cut)

Ugyan még csak a húszas éveim közepén tartok, de már öregnek érzem magam. Az elmúlt években hatalmas változás ment végbe az otthoni szórakozás tekintetében. Például 15-18 évvel ezelőtt még szinte minden utcasarkon voltak videotékák, s minden műszaki szaküzletben volt videó, illetve hozzá kapcsolódó tartalmak kazettán. Azóta persze ezek már a retro kategóriába sorolhatóak, tény. Akkoriban gyermekként maradt ez a szórakozás a négy fal keretén belül, de ezt nem negatív értelemben kell venni. Ennek fényében pedig nem meglepő, ha akadtak olyan filmek, melyek hatalmas hatást gyakoroltak rám.
Aztán amikor betöltöttem a megfelelő életkort részben elhagyhattam a szülői felügyeletet, így immáron a vizuális szórakozás nem csak az otthonomra volt jellemző. Mai napig emlékszem melyik volt az első film, amelyet megtekintettem a széles vásznon chips-szel a kezemben, de az évezred eleji húzócímek sem merültek feledés homályába. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy amikor nem fedte le mozis szórakozásaimat az anyagi javak szinte minden hónapban akartam a helyi plázába menni, s megvenni az aktuális filmre szóló jegyet. Mostanság pedig jó, ha évente egyszer valami felkelti a figyelmemet. Szerencsére a régi kedvencek előbb – utóbb megjelentek nagy felbontásban is, így nem volt kérdés, hogy újra kell őket nézni. Ugyan már nagyon régóta itt hevert a merevlemezemen a 2005 decemberének egyik popcorn mozija, mely elég megosztó kritikákat kapott: volt, aki nagyon utálta, s volt, aki nagyon szerette. Utóbbiba tartozok én is, s ugyan teljes árat is képes lettem volna fizetni érte, hogy blu-ray lemezen is meglegyen, de vásárlást nem terveztem, mivel sajnos hozzánk csak a fapados változat jutott el. Ebből fakadóan az Extended Cut változat (amely a film hosszabb, vágatlanabb változatát jelenti) sajnos csak letölthető formában jutott el hozzám.

Azt hiszem keveseknek kell bemutatnom a King Kong történetét. Az 1933-as eredeti kópia két újragondolást élt meg. Az egyik 1970-es években látott napvilágot, míg a másik 2005-ben debütált a mozivásznakon. Még gyermekként láttam a ’70-es években készült változatot, bár nem estem tőle hanyatt, ámbár a szülőknek hatalmas nagy élmény volt, hisz ők annak idején még a mozikban láthatták a hatalmas gorilla szomorúan végződő történetét. A 2000-es évek elején a Gyűrűk Urával hatalmasat robbantó Peter Jackson, mint rendező neve hírhedtté vált, így nem igazán volt olyan stúdió, amely ne akarta volna együtt dolgozni vele. Jackson már korábban elmondta többször különböző interjúk kapcsán, hogy gyermekként nagy hatással volt rá az 1933-ban készült eredeti King Kong, s régi álma volt, hogy elkészítse a saját változatát is.
Nem mai alkotásról beszélünk, de aki annak idején nem látta nem hiszem, hogy felmerülne benne, hogy lassan kilenc évvel ezelőtt bemutatott produkcióról van szó. A Gyűrűk Ura trilógiától nem estem hanyatt, s a rendező munkássága sem fogott meg igazán. Ám amikor szembefutottam a King Kong első előzetesével már akkor tudtam, hogy ezt bizony látnom kell. S nem hónapokkal később, amikor megjelenik digitális adathordozón, hanem szépen elcammogni a helyi plázába, s megvásárolni rá a mozijegyet.

Nem bántam meg akkor, hogy pénzt áldoztam rá. Ugyan az egyik kedvencemmé vált, de valahogy az elmúlt évek alatt a feledés homályába vált, egészen addig, míg egy cikk kapcsán nem futottam ismét bele. Így nem volt kérdés, hogy ismét meg kell néznem a bő három órás alkotást. Ugyan már korábban láttam a bővített változatot, de elég sok minden veszett feledés homályába az évek alatt, így ismét hatalmas élmény volt újranézni.
Az alap történetet szerintem nem kell bemutatni. Adva van egy szép szőke színésznő, akinek se munkája, se pénze. Adva van egy pénzéhes producer, aki mindenképp filmet akar készíteni, ám a stúdió ezt kaszálja. Ő mindenképp el akarja készíteni, így meglóg előlük. S nem sokkal a kétségbeesett színésznővel való találkozása után hajóra szállnak, hogy aztán a koponya szigeten kössenek ki.

Azt még mindig látni, hogy a rendező nem egy összecsapott férc munkát akart kiadni a kezei közül. Éppen ezért sem meglepő, hogy a három órás játékidőből egy csak arra megy el, hogy bemutathassa az alapszituációt, illetve a film karaktereit. Nem fogok hazudni annak idején pont a látvány volt az, ami először megfogott az előzetesekbe, s ezért is akartam mindenképp elmenni a moziba. S ez is volt az ok, amiért ott ültem a moziszékbe várva, hogy mikor is bukkan fel a címszereplő. Ennek kapcsán nagy negatívumnak tartottam az egy órás bevezetőt, s itthon is elég nehezen szántam rá magam, hogy megnézzem pont emiatt. De amikor elérünk oda, hogy végre bemutatkoznak a sziget teremtményei a játékidő végéig nincs megállás egy időre sem. Nincs felesleges időhúzás, minden olyan, mint amilyennek egy mozifilmnek lennie kell. S ekkor értettem meg igazán, hogy az az egy óra valóban kellett ahhoz, hogy ne csak egyszerű popcorn mozi legyen a King Kong. 

Az viszont tény, hogy a címszereplő inkább mellékszerepben tündököl a film utolsó fél órájáig. Ugyan többször találkozunk vele, s ezek a jelenetek a leglátványosabbak is. De Jackson megmutatta mire képes 207 millió dollárnyi költségvetésből, s bizony nem lesz hiány dinoszauruszokban, hatalmas húsevő vízi szörnyetegekkel, de nem mehetek el szó nélkül a föld alatt élő több méteres gyűrűsférgekről sem.
Ekkor már értettem, hogy az egy órás felvezető koránt sem volt felesleges, hisz így a karakterek jobban tudtak érvényesülni, s nem lógtak ki a történetből. Az viszont tény, hogy a filmben rengeteg logikátlanság van, s csak akkor tudjuk igazán élvezni a hatalmas gorilla 2005-ben készült újragondolt változatát, ha ezekbe nem gondolunk bele, hanem szépen kényelembe helyezzük magunkat, s élvezzük a vászonra álmodott csodát. Mert bizony számomra az volt, s mai napig érdekesnek tartom, hogy mennyit fejlődött az évek alatt a látványvilág, hogy szinte minden a helyén van, s az ember úgy érzi, hogy ezek a lények nem is számítógéppel kreált teremtmények, hanem valódi élő állatok.

A Blu-ray-re került változat referencia minőségűre sikeredett, így az újranézés egy alkalmas TV-n hatalmas élményt nyújtott. Önmagában már a látványért érdemes megnézni a filmet, bár amellett nem mehetek el, hogy a maga formájában a film sem tökéletes ebből a szempontból. Ugyanis akadnak olyan részek, amelyeknél valóban kilóg az a bizonyos lóláb, mint például a dinoszauruszos csordavonulás esetében, ahol azért erősen érződött, hogy ez bizony zöld háttér előtt lett felvéve. Szerencsére kevés ilyen jelenetekkel találkozhatunk, így aggodalomra nem lehet ok.
A film alatt persze a rendező igyekezett, hogy megszeressük a nagy gorillát, így érzelem dúsra növelte a befejezést is, amely ugyanolyan szomorú végződést jelent, mint az előző filmekben is. De ennek ellenére azt gondolom, hogy mindenképp zseniálisra sikeredett, hisz látvány mellett a hangzás sem elhanyagolható. Amely olyan szépen szól, hogy a mélynyomó gyakorlatilag majdnem szétrobbant miközben megjelentek a T-rexek. Persze az más kérdés, hogy a szomszédok is olyannyira el voltak tőle ájulva, mint én.

Összességében azt gondolom, hogy egy remekül sikerült filmmel gazdagodhatott a filmes élményem. A hosszú játékidő miatt természetesen nem “mindennap újranézem” kategória győztese, de bármikor elővehető.
A film megtekintése után pedig egyetlen egy dolog motoszkált a fejemben: megnéznék egy Jackson által rendezett Jurassic Parkot.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Kong: Skull Island (2017) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük