Man Of Steel (Az acélember)

Amióta úgy döntöttem, hogy én is a blogot vezetők számát fogom növelni nem igazán volt olyan vizuális alkotás, amiről ne született volna valamilyen formában bejegyzés tőlem. Persze akadt olyan, amelyről nem igazán tettem említést, melynek oka leginkább az volt, hogy nem nagyon tudott lekötni. Ennek oka leginkább az volt, hogy vagy nagyon unalmas alkotást választottam, melynek játékidejének vége előtt kikapcsoltam, esetleg olyannyira borzalmasra sikeredett, hogy egyszerűen egy normális bevezetőt nem tudtam volna írni.
Azt már előre leszögezem, hogy a Man Of Steel-lel az én oldalamról nem ez a helyzet, de ismételtem bajban vagyok azzal, hogy vajon milyen bevezetőt is írhatnék ehhez a filmhez. Iskolás koromban nagyon naprakész voltam mindennel, aminek köze volt a sorozatokhoz, filmekhez, illetve a zenéhez, s bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ez majd egyszer megfog változni. Jómagam is szoktam rajta csodálkozni, s még nekem is meglepő az, hogy példának okáért a Man Of Steel létezéséről akkor szereztem tudomást, amikor az egyik hazai DVD kiadó októberi megjelenési listáját olvastam el. Egyértelmű volt, hogy nézős lesz, bár nem véstem fel a naptárba a megjelenés napját. A franchise-ra egyébként már ráfért egy kis újítás annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Superman rajongó, s nem is voltam soha. Ennek ellenére a Christopher Reeve-filmeket láttam, de a sokak által nagyra tartott Smallville nálam három évad után kukáztam úgy, hogy a megtekintett epizódokat is csak unaloműzőnek voltak jók számomra. Persze időközben volt még egy mozifilm, de nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem kritika, sem bevétel szempontjából. Ezzel szemben a legújabb alkotás köröket ver rá, habár a mozis hírekkel nem vagyok naprakész, így nem tudom, hogy a gyártónak mennyire elegendő ez, hogy esetleg egy második résszel megajándékozza a közönséget. És akkor nézzük közelebbről, hogy mit is tartogat pontosan a 2013-as epizód.


Nem akarok belemenni, hogy a korábbi alkotásokhoz hasonlítsam a legújabb részt. Egyrészt a 70-es években elindult filmeket láttam, de már nagyon sok minden a feledés homályába vész, illetve már a kora miatt sem érdemes elővenni véleményem szerint. Emellett a legutóbbi újragondolás nálam leginkább háttérzajnak szolgált, s a franchise alapjául szolgáló sorozatok se voltak a nagy kedvenceim ahhoz, hogy bármilyen véleményt tudjak róluk nyilvánítani a címbeli alkotás megtekintése után. Ebből fakadóan nekem a film ténylegesen egy teljes újragondolás, ami remekül sült el, bár az még egyelőre számomra az a kérdés, hogy mikor kerüljön be az alkotás a blu-ray gyűjteményembe: jelenlegi áron, vagy pedig várjak egy esetleges leárazásra?
Az ilyen jellegű bejegyzéseknél ezt a szempontot ugyan mindig a végére szoktam hagyni, de ennél a filmnél egyelőre nem tudom nem megtenni, hogy ne vegyem előre a szereposztást, ami véleményem szerint nagyszerűen sikerült. Véleményem szerint az, hogy ennyire jól sikerült a szereposztás nagyon sokat ad a film élvezeti értékéhez, hisz így a karakterek sokkal jobban élvezhetőek lesznek, illetve sokkal jobban átélhető a játékidő, ha olyan színészekkel, színésznőkkel van tele egy ilyen alkotás, ha az embert le tudja kötni, s tényleg elhiszi, hogy az adott karaktert tényleg keresztül megy mindazon, amin láthatunk. Azt hiszem mindenki tudja olyan címeket mondani mely pont azért nem volt élvezhető, mert nem sikerült jól a szereposztás, s a karakter nem sikerült hitelesre. Szerencsére itt szó sincs erről. Elég csak a legnagyobb neveket mondani, mint Kevin Costner, Russel Crove, Laurence Fishbourne. Henry Cavill pedig nagyszerű választás volt a főszerepre.

Történet szempontjából néha azért volt olyan érzésem, hogy kicsit mintha csapongó lenne, de szerencsére nagyon jól körüljárták, s szinte mindent megmagyaráztak a készítők. Ebből a szempontból nekem szinte majdnem tökéletesnek mondható volt a megvalósítás, s szinte végig lekötött. Az egyik pozitív számomra egyértelműen az volt, hogy szépen be lett mutatva a Krypton bolygó, illetve annak eredete, s pusztulásának oka. Valahogy úgy éreztem, hogy némi pluszt is kaptunk azzal, hogy megmagyarázásra került a civilizációs hierarchiai rendszer, illetve a további bolygókon való életteremtés, illetve annak későbbi sorsa. Ami viszont meglepő volt nekem az leginkább Clark múltjának bemutatása volt.
Ha őszinte szeretnék lenni, akkor napokkal ezelőtt megvolt a lehetőségem arra, hogy megnézzem a filmet, de engedve a kíváncsiságomnak egy spoiler mentes negatív hozzászólás után parkolópályára tettem a többnapos szabadnapomra. Habár utóbbit nem bántam meg, mert így kipihenten tudtam élvezni a filmet. Visszatérve a fenti bekezdés utolsó mondatához fel voltam készülve arra, hogy ismét bemutatásra kerül majd a felnövekvő hős gyermekkora. Ennek ellenére szinte azonnal felnőtt férfiként találkozhatunk vele, aki igyekszik a saját képességeinek terhét helyén kezelni, ami bevallva nem is olyan könnyű. Hallgatva felnevelő apja tanácsára inkább titkolni igyekszik, aminek köszönhetően folyamatosan úton van, változtatja személyazonosságát, illetve magányra van ítélve.

Ami remek megoldásnak tartottam, hogy az aktuális történesekhez sokszor csatoltak egy flashback-et, melyből megtudhatunk pár fontosabb információt Clark múltjával kapcsolatosan. Először meglepődtem ezen a megoldáson, s nem is igazán tetszett egészen addig, míg a történeti rész rendesen be nem lendült. Azután már számomra ez nem volt probléma, s onnantól kezdve nem is zavart ez a fajta megoldás, bár bevallom párszor azért ez okozott némi zavart nálam, úgy éreztette velem, mint ha kicsit csapongana a történet. Az időközben megjelenő ellenség nem volt meglepő, bár remekül sikerült kihozni belőlük mindent, amit csak lehetett volna. Ami miatt leginkább lekötött a Man Of Steel az volt, hogy nem volt kiszámítható, ami nagy pozitívumnak mondható a filmmel kapcsolatban. Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon mi is következik majd, illetve mi fog történik, s mi lesz a következő jelenet.
Még ami miatt felkerült a megnézendő alkotások listájára a film az a látvány volt. Úgy voltam vele, ha nem is lesz jó, legalább jó lesz arra, hogy tesztelve legyen a tévém. Kijelenthetem, hogy látvány terén a film a vizuális orgazmust okozhat. HD minőségről már nem is beszélve.

A fenti pozitívumok ellenére azért akadtak negatívumok is, amelyek annyira nem nyerték el a tetszésemet. Például, hogy Clark képessége sokszor megmutatkozik, de valahogy soha nem lepleződik le, kivéve akkor, amikor ő maga adja fel magát. A befejezés se nyerte el a tetszésemet, mert reménykedtem abban, hogy tudnak majd javítani azon, amin az előző alkotásokban is rettentően zavart. Ez nem volt más, mint hogy főhősünk magára kap egy szemüveget, s onnantól kezdve senki nem ismeri fel. Ez még mindig érthetetlen számomra. Mindezek mellett elmondható, hogy epikus harc zajlik le a film felétől kezdve, s milliók halnak meg, de főhősünk mégis csak pár ember miatt akad ki igazán. Érdekes.

Összességében remek alkotásnak tartom a Man Of Steel-t. Sokszor említettem már ilyen, s ehhez hasonló bejegyzésekben, hogy legtöbbször azért lehet csalódni egy alkotásban, ha nagy elvárásokkal ülünk le elé. Őszintén nekem leginkább csak unaloműzőnek volt betervezve a film, így szinte nem is volt elvárásom, kivéve a látványt, melyet sikerült felülmúlnia. Persze ősrajongóknak megosztó lehet a film, de ennek ellenére én bátran ajánlom mindenkinek.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Superman & Lois: 1×01 (Pilot) – Dentorel blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük