The Walking Dead: 3.évad

Amikor bejelentésre került, hogy érkezik az amerikai AMC csatornára egy zombis-posztapokaliptikus sorozat hatalmasat dobbant a szívem, s vártam a széria indulását, mint a megváltást. Csalódást ugyan nem okozott, s berántott, de az évadzárás botrányos kategóriába esett nálam. Az első évad pusztán hat részből állt, s a nézettség fényében a második évadra már tizenhárom, s a folytatásra már tizenhat epizódszámra duzzadt. Az aktuális etap bevétel szempontjából jól szerepelt, hisz kábeles szériaként nézettsége elérte a kereskedelmi tévéken futó sorozatokét, így mindenképp sikeresnek mondható az évad. Az viszont más kérdés, hogy részemről a minőség már nem volt meg, s meg is fordult a fejemben, hogy talán meghagyom másoknak a szériát. A rengeteg véget ért/abbahagyott sorozat miatt végül kitartottam a széria mellett, habár inkább csak unaloműzőnek használtam.

A legnagyobb probléma idén leginkább a megnövelt epizódszámra eső büdzsé volt, amit ugyan el kellett osztani ennyi részre, viszont nem sikerült elég jól. Ezalatt leginkább azt értem, hogy az előző két évad viszonylag pörgősebb, s látványosabbra sikerült, addig az utóbbiban sokszor úgy éreztem, hogy az egész csak üresjárat, s csak ki kell tölteni a játékidőt, így viszonylag sokkal több lelki drámát kaptunk, mint zombikat. Amivel komolyabb bajom nem lenne, ha mondjuk a sorozatnak nem The Walking Dead lenne a címe.
Köszönhetően annak, hogy a széria alapja egy képregény volt, így már tavaly is történetek elszólások a történettel kapcsolatban, s innen is csókoltatom az illetők felmenőit. Szerencsére a hétköznapi életnek köszönhetően elfelejtkeztem róluk, de a megvalósítás után már eszembe jutott, hogy ezt valaki már korábban elsütötte, így akadt pár olyan dolog az idei évadban, ami pont emiatt nem tudott akkorát ütni, mint ahogyan kellett volna.

Nagyon sok idegesítő momentum volt idén, de nem tudom elmenni az mellett, hogy rendkívül jól bánik a sorozat a szereplőivel. Az átlag szériákhoz képest itt tényleg senki nincs biztonságban, s bárki meghalhat bármikor. Senkit nem kímélnek legyen az akár felnőtt, akár gyermek. Valahol pont emiatt vívta ki a tiszteletemet a széria, hogy tud meglepetéseket okozni, illetve izgulhat az ember a karakterekért, mert bizony senki nincs biztonságban. Aki mást mond, az pedig minden bizonnyal hazudik.
A fentiek fényében idén is eltettek jó pár szereplőt. Bevallom őszintén külön kedvencem nincs, s a közutálatnak örvendő Lori sem zavart, de meglepő volt a halála, s főleg annak tálalása. Bőven akadtak még meglepő halálok az idei évadban, melyek többnyire elég gusztustalan módban történő tálalásuk tették valamilyen szinten “realisztikussá” a szériát, s nagyjából hitelességet tudott neki kölcsönözni, hogy vajon mi lenne, ha ilyen esemény valósulna meg, amikor az emberből előtör a túlélési ösztöne, s ezáltal akár képes lenne állati szinten gondolkozni. A megnövelt epizódszámnak köszönhetően sok volt az időhúzás, s akadtak “tekerjük át” pillanatok is bőven, bár akadtak olyan jelenetek, amelyek olyan monumentálisra sikerültek számomra, hogy kénytelen voltam visszanézni. Az akváriumban lévő fejek, Hershel lábamputációja is ezek közé sorolható bőven.

Az előző évadokhoz mérten nálam ismételten az fogalmazódott meg az évadzáróval kapcsolatban, hogy próbálták elővezetni, mintha valami gigantikus nagy dolog lenne a levegőben, aztán amikor odaértünk, hogy mutassanak valamit kipukkadt, mint egy olcsó lufi. A harmadik évadnál ez tökéletesen megfigyelhető volt, hisz be lengették a gigászi összecsapást, mely gyakorlatilag egy nyúlfarknyi jelenetben valósult meg, s az epizód nagyobbik része továbbra is üres párbeszédekbe, s nagynak szánt monológokban fulladt ki. Persze kellett némi hősi halál így az évad végére is, de valahogy nem érintett meg, hisz közkedvelt karakterem nincs ebben a sorozatban, így azt sem bánnám, ha az egész brigádot felfalná egy zombihad.

Kérdés persze adott, hogy vajon hová tudnak még fejlődni, mit akarnak kihozni a sorozatból. Az tény, hogy a büdzsé fix, viszont a folyamatosan növelt epizódszám eredménye a szinte értéktelen fillér epizód, amelyet párbeszédekkel, s drámai hatásfokkal akarnak megoldani. Idén nálam a meglepő fordulatok mentették meg a sorozatot a kaszától, de a súlytalan évadzáró továbbra is csak arra volt jó, hogy ne rágjam tövig a körmöm a következő évadig. Egyelőre maradok, mert kíváncsi vagyok merre fognak menni, de minden bizonnyal a következő évadot is úgy fogom nyomon követni, mint most: darálva, két részletben.
És persze reménykedem abban, hogy egyetlen egy képregényben jártas ember sem fog elspoilerezni semmit a történettel kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.