Ó, te magasságos

Ezt a mai napot, úgy ahogy van, a fenébe kívánom!

Ma – ígéretemhez híven – bementem ledolgozni azt a maradék öt napot, ami még hátra van a gyakorlatomból. Azt az öt napot, mely – ha nincs ez a gyomor rontás, vagy mi fene -, akkor már ma letudtam volna. Igyekeztem frusztrációmat takarni, de valahogy mindig eszembe jutott, hogy bizony mi lett volna, ha…

Mai nap maga volt az unalom. A szállítók nem jöttek, így gyakorlatilag semmit nem csináltam. Emellett meglátszott, hogy este telihold volt, ugyanis az emberek sokszínűsége mutatkozott meg ma. Volt itt kérem szépen erőszakos, beképzelt, pökhendi vásároló, de akadt olyan is, akinek a szája be nem állt. És persze a jogosítvány nélkül közlekedők is megjelentek, kiknek fájt a szájuk, s inkább jó parasztosan átgázoltak a lábamon, majd fellökve.

Én megértem, hogy a kisnyugdíjasok télen megritkítják a fürdési alkalmakat, hogy anyagilag kijöjjenek, de azt, hogy ezt miért kell alkalmazni nyáron, amikor elég egy fazékba, babateknőbe kitenni a napra vizet akár. Természetes dolog, ha valaki izzad, nyáron, mikor 30 c° fölé emelkedik a hőmérséklet, nincs olyan ember, aki ne izzadna. Van aki többet, van aki kevesebbet. Nyilván egy idő után érződik, de azért az ember megtudja ítélni első “szaglásra” is, hogy az illető aznap, vagy minimum az előző este azért lefürdött, így bármilyen nemű szag, mely a melegtől van – részemről – megbocsájtható, hisz természetes dolog, nem kell finnyáskodni. De azért az már felháborító, amikor valaki már mérföldekről bűzlik. Ma több olyan vásárló is betért a boltba, akinek a szagát szó szerint jó pár méterről már éreztem, mikor elhaladtam mellette már-már a hányinger kerülgetett, s tipikus szagfelhő vette körül, melyből bizony egyből levágtam, hogy a nénike jó pár napja pácolódik saját izzadságában.

Nem vagyok finnyás, sok mindent elviselek – mint szag, mint látvány terén -, de a mai nap kicsit sok volt. És ráadásul négyen is birtokolták ezt a hamisítatlan “védjegyet” igénytelenségükre. És persze mindegyik idős vásárló volt.  Persze mi vagyunk a vásárlókért, és nem fordítva, szóval az ember ilyenkor kénytelen elviselni a támadást a szaglása irányába.

Azért a bejegyzésnek ne az legyen már a fő témája, hogy milyen igénytelen emberek vannak. Hisz voltak, vannak, lesznek. Tenni ellene meg nem lehet semmit.

Mint már említettem, ma szinte semmit nem csináltam gyakorlaton, csak néztem és nagyokat ásítottam, ugyanis tegnap sikerült három órát aludnom, s a délelőtti erős punnyadás kihatott a délutánomra is. Ráadásul úgy néz ki, a gyaksziért járó pénzt pedig csak augusztusban kapom meg. Pech. :( Mondjuk ez az augusztusi – tervben levő – esetleges pesti kiruccanásban nem jelent akadályt, viszont a gépemhez kellő alkatrészek vásárlását meglehetősen megnehezíti.  De majd kitalálok valamit.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Ó, te magasságos bejegyzéshez

  1. Mariann mondta:

    Pffff, nem irigyellek, én sokat gondolkoztam, hogy az eladók, pénztárosok hogy bírják a melót, nem egyszerű :S

  2. Dentorel mondta:

    Nem nehéz, de a vásárlók megnehezítik rendesen. Némelyiknek 1-2 másodpercet kell várni, és máris tajtékzik…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük