Pfff…

Pfff…. a tegnapi bejegyzésem címét erősen eltúloztam. Már régóta tudom, hogy nálam mindig akkor üt be a szent sz@r, amikor nem kéne, sőt, nem egy rövid gilisztaként ütött be, hanem jön bogyós változatban.

Tegnap nem sokkal négy előtt sikerült álomra szenderednem, miután végig kínlódtam az éjszakát a hasfájástól, ami mára nem javult, inkább csak stagnált. Mivel voltam olyan “okos”, “szép” és persze “ügyes” és “bájos”, egyetlen egy telefonszám sem maradt meg, amin értesíteni tudtam volna a gyakszihelyemet, így két órás alvás után, enyhe hasfájással kénytelen voltam megjárni kétszer 25 percet. Holnap kénytelen vagyok elmenni az orvoshoz. Jó hír, hogy a tünetek alapján nem szallmonella. Valami vírus, vagy csak szimplán elrontottam a gyomrom. Jelenleg úgy érzem, mint ha kövek lennének benne. Azért erősen bízom benne, hogy egy gyógyszeres kúra hamar helyrehoz.

Ennek fényében mai, holnap nap “szünet”, meglátom mit mond holnap az orvos, annak fényében fogok ledolgozni a maradék öt napot. Mást nem tehetek, mint kikérem az orvos tanácsát, és reménykedek, hogy nem valami “speciális” probléma, mellyel be kellene feküdni a kórházba. Bízom a mielőbbi jobbulásban.

Természetesen hezitáltam még, de végül csak lemondtam a mai angol órát. Ha valami fertőző vírust kaptam el, azért ne terjesszem széles körben, ha lehet. Meg azért gondolom lappangott bennem, szóval azok a vevők, akik vettek abból a húsból amit én puszta kézzel megfogtam (mert ugye úgy szólt az instrukció irányomba, hogy csak akkor fogjam meg kézzel, ha nem vagyok finnyás, meg ugye nem látja senki, akkor kit érdekel. Vevő előtt meg kötelező a kesztyű, pff.), akkor nekik is jó hetük lesz.

Szóval a holnapi terv: irány az orvos!

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük