The Hunger Games (Az éhezők viadala)

Nagyon sokan ajánlották a filmet. Az előzetes után is kétségeim támadtak, hogy vajon ezt meg akarom-e nézni. Bevallom, hogy a majd két órás játékidő volt az, ami igazából rémített, mert mostanság eléggé hadilábon állok a szabadidővel, így nem szerettem volna egy olyan filmre pocsékolni, amelynek az előzetese se fogott meg annyira, hogy én nekiüljek.
Miután lassan az összes megtekintetlen sorozatepizódot megnéztem a karácsonyi dőzsölés közepette, s egész nap játszani se lehet, továbbá a röpködő mínuszok is arra kényszerítenek elsősorban, hogy a négy fal közt töltsem a fennmaradó időmet, így végül unalmamban a merevlemezemen landolt a film HD változata, s a mai napon úgy döntöttem, hogy megnézem. Bevallom őszintén igyekeztem semmiféle elvárást nem támasztani felé, mert mostanság nagyon sok minden pont emiatt vérzett el nálam. S ebből fakadóan talán, de sikerült jól éreznem magam a majd két óra alatt. Nem mondom, hogy rendkívül jó filmet láttam, de legalább úgy keltem fel az ágyból, hogy nem bántam meg a ráfordított időt. És mivel mostanában egyre kevesebb azon új filmek száma, mely felkelti a figyelmemet, vagy megtekintés után tetszési index pozitív irányba billen igencsak kevesen vannak.

A nem túl távoli jövőben járunk. A világ teljesen megváltozott. Első ránézésre van egy olyan része, mely a felső rétegnek kedvez, illetve van egy alsó réteg. Ők képezik Panem városát, s annak  összesen 12 körzetét. Minden évben megrendezik az éhezők viadalát. Összesen 24 játékos. Mindegyik körzetből két darab. Egy lány, s egy fiú a 14 és 18 éves korosztályból. A tét nagy, hisz a győztes az, amelyik életben marad. Így gyakorlatilag, aki erre a megmérettetésre jelentkezik gyakorlatilag öngyilkosságra vállalkozik. Amennyiben győz természetesen sok mindent elérhet. Nem csak élhet, hanem jóformán úszhat a dicsőségben is. De ez nem olyan könnyű, mint ahogyan látszik, hisz ez nem más mint egy valóságshow, melyet az egész világ nyomon követ. Ebbe a játékba csöppen bele Katniss is. Ő azonban önként jelentkezik, ugyanis eredetileg a húga kerül kisorsolásra, s így megóvva őt a biztos haláltól.

Már itt megteremtődött számomra az alaphangulat, amely elég volt ahhoz, hogy végig is nézzem a filmet, s pozitív véleménnyel kellhessek fel az ágyból. Abban biztos voltam, hogy vajon melyik karakter lesz az, amelyik majd épségben nyeri majd meg a versenyt. Így különösebb meglepetés nem ért a nyertes kilétével kapcsolatban. Ahogyan haladt előre a cselekmény számomra akadtak olyan jelenetek, amelyek számomra előre láthatóak voltak. Így például a pontozás is, mert valahogy éreztem, hogy majd főhősünk csinálni fog majd valamit, amivel majd felhívja magára a figyelmet. Annak ellenére, hogy kíváncsi voltam mit is jelent a viadal nem unatkoztam az alatt az egy óra alatt, mely felvezette azt. Sőt! Kifejezetten élveztem azt, hogy a karakterek jobban bemutatásra kerültek. Ugyan nem sok filmjét láttam, s megítélése részemről teljesen semleges, de Woody Harrelson szereplése nekem meglepő volt azonban az ő általa megformált karakter telitalálatnak minősült. Ugyan nem lett megmagyarázva, de szavak nélkül is teljesen egyértelmű volt, hogy az általa alakított karakter személyiségének megtörésének és lecsúszásának a viadal volt az oka. És ezt úgy mondom, hogy semmiféle háttér információt nem olvastam, s még a regények közelében sem voltam. S ezt ki is emelném pozitívumként, hogy szavak nélkül is tökéletesen érthető volt ez, mert én nem igazán szerettem volna, ha a film egyik cselekményszála pont az ő szenvedéséről, s önsajnáltatásáról szólna.

Akadt még hasonló cselekményszál is, s az is teljesen érthető volt számomra, hogy nem lett körülírva. Sokszor kicsit frusztráló, amikor ilyen, s ehhez hasonló cselekményeket, karakter tulajdonságokat szájbarágósan próbálnak vizuálisan lenyomni a torkunkon, s ezzel gyakorlatilag hülyének nézve a közönséget. Mert, ugyebár mi, nézők ezt nem vennék észre.
Ami még számomra pozitívum volt, hogy végre akadt egy olyan alkotás, amely ugyan a távoli jövőben játszódik, de ennek ellenére nem akar látványos technikai fejlődést felvonultatni, s nem is akar saját kútfőből elképzelt jövőt mutatni számunkra. Minimális ezen részek, így nem azt látjuk, hogy mindenféle csodakütyükkel irányítják az egész show-t. Persze akadnak ilyen momentumok, de rengeteg olyan alkotást tudnak felsorolni, ahol ebből a szempontból jelentősen átestek a ló túl oldalára. Szerencsére itt sikerült megtalálni azt a bizonyos egyensúlyt.

A viadal megkezdése előtt már körvonalazódhat a nézőben, hogy vajon mire számíthat. Bevallom én meglepődtem volna, ha egy vérben tocsogó filmet kapok, így új év első napjára, de szerencsére nem így lett. Akadnak benne valóban sokkolónak hatható jelenet, de ezek is “kulturált” formában vannak tálalva annak ellenére, hogy mi az alap koncepció. És itt jelenik meg az, hogy ugyan a lényeg az lenne, hogy a karaktereink lemészárolják egymást, s valóban ezt is próbálják tenni, de a készítők a sikert nem épp ezeknek a jeleneteknek köszönhetően akarták elérni. Nekem különösebb gondom hasonló alkotássokkal nincs, hisz a Fűrész filmeket is megnéztem. Igaz, a harmadik után kiszálltam, mert egyszerűen számomra lapos és vállalhatatlanul továbbnyúzott volt a történet, s önmagában a hentelés nem vonzott. Ugyan felkészültem hasonló jelenetekre, de rendkívül örültem, amikor ez nem így lett. Előfordulnak utalások, apróbb jelenetek, igaz. De még így sem lett olyan véres a végeredmény, mint ahogyan vártam. Ellenben a hangulat! Nos, az ott volt.

A viadal kivitelezése rendkívül jóra sikerült. Ugyan nem is kerestem, s igyekeztem a két óra alatt kikapcsolódni, de nem találtam összefüggéstelen dolgokat, s olyan megmozdulásokat, logikai bukfenceket, amibe bele lehetne kötni. Főhősnőnk egyszerre törékeny, s tökös, s ezzel egyúttal sajnálatra, tiszteletre méltó. A karakter igyekszik életben maradni, miközben próbálja megőrizni emberségét. Mint ahogyan fentebb írtam nem támasztottam semmiféle elvárásokat a filmmel kapcsolatban, de azért nézése közben már azért “teóriám” voltak, hogy vajon hogyan is fog végződni majd a film. Pozitív meglepetés volt számomra Katniss nem vált pusztító tömegfegyverré, s nem jelleme sem változott át egy harcedzett amazonná annak ellenére, hogy nem sikerült elkerülnie, hogy vér tapadjon a kezéhez. A játék végéig sikerült megőriznie törékeny jellemvonalát az átéltek után is.

A dicsérő szavak után azonban némi negatív szájíz is maradt bennem a film lezárásával kapcsolatban. Nem éreztem azt, hogy ez valóban le lenne zárva, illetve ténylegesen foglalkozva lett minden eseményszállal. Az, aki kellő háttér információval rendelkezik és, vagy olvasta a könyveket minden bizonnyal ennek tudatában volt, de főképp azzal, hogy siker esetén érkezik a folytatás. Nos, mivel én ezzel nem voltam tisztában, így keserédesen éltem meg a lezárást, amely számomra olyan semmilyen volt. Elmaradt a nagy katarzis, amire vártam egész film alatt. Bár bízom benne, hogy a következő film kicsit összerakottabb lesz ebből a szempontból.

Önmagában azonban kellemes szórakozásnak bizonyult. Pozitív véleményem ellenére nem hiszem, hogy valaha is ismét megnézném. Egyszeri, délutáni szórakozásnak azonban bőven megérte a ráfordított két órát. A második epizódot is mindenképp megnézem, igaz megvárom majd a megjelenést, mert mozijegyet nem hiszem, hogy kiadnék érte.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük