Jégkorszak 4 – Vándorló kontinens

Évente általában több animációs film is a mozikba kerül. Többségük érdekel, de valahogy nem érzek késztetést arra, hogy el is menjek megtekinteni a moziba. Persze amikor megjelenik megtekintem, s ha úgy ítélem meg később akár felkerülhet azon filmes listára, amelyeket szeretnék majd egyszer eredeti lemezen is a polcomon tudni.
A Jégkorszak az egyik olyan animációs film, ami maximálisan elnyerte a tetszésemet. Nem mondom, hogy fanatikus rajongója lennék a sorozatnak, hisz a negyedik részre se ültem be mozizni, de ellenben júliusban nem hagytam ott az első részt Blu-ray lemezen, hisz az ár korrekt volt. Bár vártam a negyedik rész megjelenését, hisz abban biztos voltam benne, ha a minőségi szintet nem is üti meg, de a képi megjelenése főleg HD-ben minden bizonnyal nagyszerű lesz, s már ezért érdemes lesz megnézni. Így rendkívül örültem, amikor végre nézhető minőségben is elérhetővé vált számomra, s amint időm engedte meg is néztem. Olvasgatva mások véleményét elég megosztóra sikerült a Vándorló kontinens alcímet viselő új epizód. Szerencsére nekem különösebb problémám nem volt vele, s nagyszerűen szórakoztam a másfél óra alatt.

Azt hiszem maximálisan kijelenthetjük, hogy a Jégkorszak sorozat abszolút sztárja Scrat, a kardfogú mókus, aki ebben az epizódban is bizonyítja, hogy egyetlen nagy vágya az ő egyetlen makkja. A negyedik részben is vele indítunk, s körülbelül bő tíz percig szórakoztat minket. Bevallom őszintén, ha ez a karakter nem lenne a sorozatban lehet huszadrangú, egyszer nézhető alkotások közé sorolnám a filmet. Nem véletlen, hogy két rövid animációs filmet kapott kedvenc mókusunk, s mindkettőt Oscar díjra jelöltek. Vele a film alatt többször összefutunk, s a mosolygós részek többségét pedig ő adja. S meglepő is lett volna, ha épp nem ő indítja el a kontinensek tagolódását, melynek következtében kedvenceink ismét nagy kalamajkába keverednek. Meglepő módon most a korábbi két epizódban megismert karakterek háttérbe kerülnek, s a főbb történetvonalban ismét a mesterhármas Manny, Sid, és Diego került. Meglepő megoldás volt számomra, de különösebben nem szúrta a szememet. Sőt, talán így tudták legjobban kitölteni a másfél órát, hogy ne érezzük túlságosan zsúfoltnak a történetvezetést.

Ugyan az alcím a kontinensek tagolódására értendő, de elsősorban mégsem ez lesz a központi téma, hanem ennek a következménye. Ugyanis a három jó barát emiatt elszakad a családjától, s le kell küzdeniük a rájuk váró akadályokat annak érdekében, hogy visszajuthassanak a szeretteikhez, ami viszont nem egyszerű. Egy csapat új karaktert kaptunk, s legtöbbjüknek az a funkciója, hogy bonyodalmat keltsen. A kalózokat megvalósításával nem igazán voltam kibékülve, valahogy súlytalannak éreztem őket. Nem éreztem akkora fenyegetettséget, mint amit az előző epizódok “gonoszai” adtak. Számomra olyan érzetet keltettek, mintha “halva” született karakterek lettek volna, amelyeknek elsődleges dolga, hogy olykor vicsorogjanak párszor. Lehet a gyermekkorú nézők talán még féltek is tőlük, de valahogy számomra nem voltak túl hitelesek.

Azt már eddig is tudhattuk, hogy Sid-et családja feltehetően szándékosan hagyta magára. Őket soha nem láttuk az eddigi részek során, de most a készítők úgy gondolták, hogy bemutatják őket a rajongóknak. Ennél a résznél azért volt némi szájhúzás részemről, ugyanis az ő megjelenésük azt a célt szolgálta, hogy újabb karakter kerülhessen be a képbe. Az, hogy ismét magára hagyták kedvenc karakterünket kicsit erőltetnek éreztem, s úgy éreztem, hogy ezt talán mégsem kellett volna. De megbocsájtottam az alkotóknak, hisz Sid nagymamáját így megkaptuk szinte főszereplőnek az egész estés filmnek, s a karakternek sikerült elbírnia a hátára rót terhet, s nálam mindig mosolygós perceket eredményezett, amikor feltűnt a képernyőn, hisz mindig történt vele, vagy épp környezetében olyan, amiért érdemes volt pozitív arckifejezést felvenni.

Ami jellemző a sorozatra az mind megtalálható a negyedik részben. Eltúlzott jelenetek tömkelege, ami ebben az esetben nem negatív értelemben értendő. Ezalatt leginkább azt értem, hogy karakterek repülnek, felgyulladnak, megeszik őket, harcolnak, de természetesen mindig sérülésmentesen ússzák meg a dolgot. Nyilván a célközönség elsősorban a gyerekek, így elég furcsa is lett volna, ha bármely karakter fűbe harapna, s a film vége nem végződne a jól ismert happy end-del. A magyar szinkronról sajnos nem tudok érdemben nyilatkozni, ugyanis ez az első rész a sorozatban, ami eredeti hanggal néztem végig. Ugyan furcsa volt kezdetben, hogy a karakterek a nem a megszokott magyar hangokon szólaltak meg, de pár perc után már nem volt zavaró, s ennek ellenére is tudtam élvezni. Az angol szinkron jól sikerült, s úgy érzem mindegyik karakterhez illő hangot találtak.

Összességében azt gondolom, hogy a negyedik rész is megállja a helyét. Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült, mert nem. Vannak benne azért olyan dolgok, amik nem tetszettek, de szerencsére túlsúlyban vannak a pozitívumok, így nem bántam meg, hogy az egyik estém pont a filmre ment el. Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy vajon milyen lesz az ötödik rész. Ugyan még hivatalos bejelentés nincs, de a bevételeket nézve meglennék lepődve, ha éppenséggel nem érkezne egy következő rész.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük